Elche városa akkor került a figyelmem középpontjába, amikor azt néztem meg, hogy hova lehet kimozdulni Alicantéból. Elche pedig alig fél óra onnan vonattal, ráadásul a településnek egészen különleges hangulatot adnak azok a hatalmas parkok - pálmaligetek -, amelyekből több is található a városban. De Elche nemcsak zöldfelület, hanem egy klassz város, emblematikus épületekkel, hangulatos óvárossal és egy majdnem kiszáradt folyó igen monumentális medrével, mely része a városi parkrendszernek.
Elche, vagy ahogyan a helyi nyelvjárásban írják: Elx. Az első, ami a városba érkezve feltűnt, azok az x-re végződő nevek voltak, melyekkel utoljára az Asterix képregényekben találkoztam ilyen nagy számban. Ehhez jött hozzá a legenda, hogy az egykor itt állomásozó pun katonák által elfogyasztott, igen tetemes mennyiségű datolya szétköpködött magjai alapozták meg a napjainkban nagyjából 200.000 pálmafát magába foglaló ligeteket. És számomra ez is az Asterix képregények világát idézte fel azonnal, a szerte-szét heverő, lazító katonákkal, akik csak eszik a datolyát és köpködik maguk köré a magokat. Az, hogy ma ilyen jelentős kiterjedésű pálmaligetek vannak Elchében az arabok - muzulmánok - érdeme, akik a 8-9. században jelentős öntözőhálózatot hoztak létre a mezőgazdaság számára. Ez a rendszer olyan jó volt, hogy néhol még napjainkban is ez adja az öntözés alapját. Az ültetvényeket pedig pálmafákkal védték a tűző naptól. Az így kialakult ligeteket már a középkorban is nagy becsben tartották, szépségükről számos feljegyzés maradt fenn.
A Parc Municipal a bazilika tornyából (előtérben a Museo Arqueológico y de Historia de Elche modern épülete)
A pálmaligetek Elche világörökségei, ennek megfelelően kiemelt szerepet töltenek be a város turizmusában. És akár autóbusszal, akár vonattal érkezik meg az ember - a két állomás egymás szomszédságában van, a vonatról az Elche Parque megállónál kell leszállni -, ha a belváros felé indulunk el, akkor az első, amit meg fogunk látni, az a városi park, a Parc Munucipal pálmafái. Ez a park ingyen látogatható és rögtön elvarázsolja az embert a hangulatával, a különböző pálmafák látványával. Pillanatokon belül egy kicsit Afrikában, egy oázisban érezzük magunkat, megérint minket egy különleges hangulat, ami majd végig el fog kísérni, amíg a városban járunk. A park sétaútjait bejárva kisebb épületeket és hangulatos zugokat is felfedezhetünk. A park túlsó - a városközpont felé néző - végénél, ha kilépünk a kapun, rögtön jobbra van a városi turisztikai iroda kirendeltsége. Itt kaphatunk várostérképet és rövid eligazítást a megnézésre érdemes műemlékekről. Az iroda alkalmazottja azt is megosztotta velem, hogy a város legszebb pálmaligete a Jardín Heurto del Cura (de ez már csak belépőjeggyel látogatható).
A városi idegenforgalmi hivatal hangulatos irodája
Az El Tridente - egy különleges törzsű pálmafa a városi parkból
Ha az irodából kijöttünk és jobbra folytatjuk az utunkat, akkor előbb a Régészeti és Történeti Múzeum - a Museo Arqueológico y de Historia de Elche - modern épülete mellett fogunk elmenni, amelynek bejárata egy kis térre néz, annak másik oldalán pedig a Palacio de Altamira, Elche egyik jelentős műemléke áll. Az Altamira-palota volt a város urainak lakhelye a 15. és a 19. század között, de az épület legkorábbi részei ennél jóval régebbiek, a 11-12. században épültek. De volt a falai között börtön és textilüzem is. Az Altamira-palota látogatható, kiállításának egyik büszkesége a híres Elchei Hölgy, a Dama de Elche mellszobrának hiteles másolata. Ha megtekintettük a palota belső tereit, mielőtt elmerülnénk az Óváros szűk utcáinak kanyargó rengetegében, érdemes egy kis kitérőt tennünk a Vinalopó-folyó medréhez. Ehhez a palota melletti hídon keljetek át, és a túlsó partnál sétáljatok le a mederben kialakított sétányra. Víz már csak éppen csörgedezik a völgy alján kialakított csatornában, de a hangulatos sétányról jól rálátni a városi park pálmafáira, és érdekes a meder graffiti dekorációja is (ennek külön története is van, ez a projecto Víbora, és a művészien dekorált szakasz egészen hosszan szeli át a várost, érdemes rápillantani a google maps segítségével). Egy rövid séta igazán különleges pluszt ad az Elche-i városnézéshez. Elég visszamennünk a következő hídig, amelyik a városi park felső végéhez visz át, és akár végigsétálhatunk rajta újra, vagy kimehetünk a parkkal párhuzamos Passeig de l'Estació-ra, amely egy látványos sétány, ráadásul itt az autóút felett egy olyan árnyékoló rendszer van kifeszítve, amelyik játékos ábrákat rajzol az úttestre.
A Vinalopó folyómedre: víz már alig folyik benne, de népszerű és a művészek is felfedezték
És most már elkezdhetjük az óvárosi rész felfedezését, mégpedig egyből az egyik legjelentősebb műemléképülettel, a Santa Maria-bazilikával. A bazilika látogatása ingyenes, a tornyába pedig 2 euróért lehet felmenni. Utóbbit feltétlenül ajánlom azoknak, akik bírják a sok lépcsőt, mert komoly túra feljutni a csigalépcsőn, azonban bőven kárpótlást nyújt a városra innen nyíló panoráma, melynek egyedi hangulatot ad, ahogy a pálmaligetek kiemelkednek a házak közül. Maga a bazilika ott áll, ahol a muszlim korszak fő mecsete volt. De a ma látható épület nem az első keresztény templom, mert két elődje is volt. A második egy nagy esőzés után, alig száz évvel a megépítését követően dőlt össze 1672-ben. A helyén emelt, ma is látható templom építését 1784-ben fejezték be. A bazilika a híres, középkori eredetű Elche-i misztériumjáték helyszíne (augusztus közepén és október végén/november elején rendezik meg). A bazilikának, a Placa Santa Isabel felé néző oldalán van a Museo de La Virgen bejárata. Az itt kiállított tárgyak egy része is kötődik a misztériumjátékhoz, de van egy önálló múzeuma is az ünnepi eseményeknek, a Museo de La Fiasta (a belépőjegyek jellemzően 2-3 euróba kerülnek). Az utca túlsó oldalán pedig az iszlám világát megidéző, masszív építmény, a 12-13. századból származó Calahorra-torony, mely egykor a középkori városfal fontos eleme volt. Az épület nagyon szép, különleges belső díszítése - falképei - a 19. század végén és a 20. század elején készültek, amikor a ház magántulajdonban volt.
A Santa Maria-bazilika tornyai és a Museo de la Virgen bejárata
Nagyjából a Santa Maria-bazilikánál kezdődik az a néhány utcából álló városmag, amit én Elche szíveként határoztam meg. Itt sok rövid, olykor kanyargós utca ad ki egy nagyon izgalmas szerkezetet, melyet érdemes bebarangolni. Bőséggel találunk itt üzleteket is, meg kedves kis tereket, ahol le lehet ülni megpihenni és nézelődni. Hangulatos, nyüzsgő része ez a városnak, igazi központ. Nagyjából ott, ahol ezt a központi részt elhagyjuk, kezdődnek bal kéz felé az újabb pálmaligetek. Ha a Porta de la Morera utcán elindulunk, akkor jobb kéz felől lesz a Museu el Palmerar, ahol megismerhetjük a pálmaligetek történetét. Továbbmenve az utcában, bal kéz felé lesz a már említett Jardín Heurto del Cura, melyet a legszebb pálmaligetnek tartanak Elchében.
A Museu el Palmerar épülete
A Jardín Heurto del Cura bejárata
Én eddig mentem, és itt fordultam vissza, hogy átvágva az Óvároson, visszamenjek a buszpályaudvarhoz, visszafelé ugyanis ez alkalommal busszal mentem Alicante-ba. De ha úgy alakul a programom, akkor egyenesen mehettem volna az Alicante-i repülőtérre is, ugyanis Elchéből is van oda rendszeres buszjárat. Nekem most egy fél nap jutott Elchére, de bőven el lehet itt egy egész napot is tölteni, főleg, ha a múzeumok kiállításait is végig akarjuk nézni. Egy biztos: ha a közelben járok, akkor még egyszer útba fogom ejteni a várost, mert nagyon jól éreztem itt magam, a szívembe zártam Elchét.
A pálmaligetekről prospektus itt
Alicantei úti beszámolómat itt olvashatjátok el: Tengerpart, pálmafák, múzeum - városnézés Alicantéban
Az Altamíra-palota
