Világról szóló élmények - ahol az út a cél

Három múzeum, két nap, egy Akropolisz - Téli városnézés Athénban

2018. december 21. - Legjobb Áron

 

A görög főváros december közepén is kellemes, tavaszias - 15 fokos - idővel fogadja a turistákat. És ha nem is mindig ragyogó a napsütés, ez az időszak kifejezetten ideális Athén felfedezésére. Mert amikor ennél melegebb van és nagyságrendekkel több a turista, akkor nyilvánvalóan sokkal kevésbé lesz élvezetes a műemlékek, a múzeumok felkeresése, de még az utcákon való bolyongás is. Most mindenhová kényelmesen, várakozás nélkül be lehet jutni, nincs tömeg, viszont vannak kedvezményes árak, például az Akropoliszra csak fele annyiba kerül a belépő, mint a nyári szezonban. És a Ryanair-nek van egy nagyon szuper menetrendje Budapestről, melyben van lehetőség csütörtök délelőtti odautazásra és másnap késő esti hazautazásra lehetőség. És ez a másfél nap elegendő ahhoz, hogy felfedezzük Athént.

 

Csütörtökön a járat 8 óra 55-kor száll fel és helyi idő szerint délben érkezik meg Athén repülőterére. (A repülőút két óra, de Görögország egy másik időzónába tartozik, így odafelé "vesztünk" egy órát, hazafelé viszont "nyerünk"). A déli érkezés azt jelenti, hogy nyugodtan kalkulálhatunk azzal, hogy délután kettőkor már Athén belvárosába leszünk és megkezdhetjük a város felfedezését.

A görög főváros nemzetközi repülőterét - az Athens International Airport Eleftherios Venizelos-t - 2001-ben adták át, modern épület, amely nagyon változatos közlekedési kapcsolatokkal rendelkezik a városközponttal, ugyanis van buszjárat, metróvonal és vonatjárat is innen Athénbe. Arra mindenképpen érdemes felkészülni - főleg az innen történő induláskor -, hogy a Ryanair az úgynevezett satellite terminált használja, ahonnan jelentős idő bejutni a főépülethez (a reptérre megérkezni és onnan távozni csak a főépületen keresztül lehet). És bár a két épületet összekötő folyosó nagy részén mozgójárdák teszik kényelmessé a hosszú utazást, mindenképpen kalkuláljuk be, hogy nagyjából 15-20 perc, amíg elérünk a beszállókapuig. A repülőtér egyébként utasbarát, területén mindenhol van büfé, így ételt és italt kényelmesen tudunk venni akár az indulás előtt is, még a késő esti órákban is. 

kep_009.jpg

A transzfer lehetőségek közül a buszjárat a legolcsóbb és miután csak húsz perccel hosszabb a menetideje, mint a metróé - ami viszont ritkábban közlekedik és sokkal messzebb van a megállója a reptér épületétől, mint a busznak -, én az X95-ös járatot választottam, ami egészen a Syntagma térig, azaz Athén középpontjába visz. Ennek a busznak a reptérépület legvégén van a megállója. Ha kilépünk az 5-ös számú kijáraton, akkor jobbra van a buszmegálló, viszont balra van a jegypénztár, ahol meg tudjuk venni a jegyünket. (Ugyanilyen jegypénztár van a Syntagma téren is. A busznak több megállója is van a két végállomás között, és azok, akik útközben szállnak fel a vezetőnél vettek jegyet, de a végállomáson a bódéknál van a jegyárusítás). Hat euróba kerül egy útra a jegy - 18 év alattiak csak a felét fizetik - és a buszon lévő automatához kell hozzáérinteni az érvényesítéshez. (Athénban már működik az okosjegy, viszont bár láttunk megállóban jegyautomatát, abból csak úgy nem lehetett jegyet venni, csak annak, aki már regisztrálva van a rendszerben.)

A busz egy óra alatt teszi meg a repülőtér és a városközpont közötti utat. Fele részben autópályán halad, a másik felén pedig buszsávban (kifejezetten tempósan), de a legvégső szakasz - a Syntagma térre való bejutás - lelassíthatja a haladását, mert ott nagy a forgalom és már nincs külön buszsáv. Érdemes például egy vagy két megállóval korábban leszállni - a Rigilis vagy az Evaggelismos Hospital megállóknál -, mert az már a belváros és itt már több megtekintésre érdemes múzeum is van, ahol megkezdhetjük a programunkat. (A buszon kivetítő mutatja az útvonalat és a megállókat).

 

Athénnek két nagy vonzereje van: az antik romok és a múzeumok. Bevallom, én a modern Athént nem találtam meg. Amit az új részből láttam az számomra nem volt vonzó. Jól éreztem magam az ott töltött idő alatt, de valami plusz hiányzott, amit pedig utazásaim során szinte kivétel nélkül megtapasztaltam az általam felkeresett városokban. Az utcák hangulatát inkább Közel-keletinek éreztem, mint mediterrának, viszont hiányzott belőle az a közvetlenség, amit azokban az országokban megtapasztal az ember, hogy kommunikálnak vele az árusok, a boltosok, de még a járókelők is. Itt azt éreztem, mintha a város nem lenne senkié, nem lenne gazdája a házaknak, utcaszakaszoknak (úgy is néznek ki). 

kep_027.jpg

A szállodám központi helyen volt, azonban a mellékutcák, amelyekbe be kellett mennem teljesen elhagyatottnak, gazdátlannak tűntek. (Megfizethető árú, jó színvonalú szállodák jellemzően az Omonia tér és a központi pályaudvar környékén vannak, és ez a rész ilyen). Engem nem ijesztett ez a hangulat, de eltudom képzelni, hogy van, aki rosszabbul viseli. Az első este egy hosszabb szakaszt tettem meg a belvárosban úgy tíz óra tájban és engem meglepett, hogy mennyire kihalt volt a város, mert azt gondoltam, hogy itt sokkal tovább van esti élet, vacsoráznak, szórakoznak az emberek, de nem, mert bár sok hangulatos éttermet láttam, vendég alig volt bennük. A szállással minden rendben volt, tiszta és szépen berendezett szoba, bőséges választékok kínáló reggeli és maximálisan kedves személyzet. Látszik, hogy igyekeznek a maximumot kihozni a lehetőségeikből. 

 

A múzeumok és a műemlékek ebben az időszakban jellemzően 9-kor nyitnak, így ehhez igazítottam a programot, melyben három múzeum megtekintését, az Akropolisz bejárását és a belváros - elsősorban a Plaka hangulatos utcáinak a bejárását terveztem bele. Ezek a látnivalók egymáshoz közel vannak, így az egész program bejárható gyalogosan, nem kell hozzá tömegközlekedést igénybe venni. 

Athénban jó pár csodálatos gyűjteménnyel rendelkező múzeum van, de egyetlen nap alatt lehetetlen végigjárni őket. Hármat sem lehet alaposan végignézni, de úgy gondoltam, hogy ha csak egy rövid látogatás idejére is, de ezeket felkeresem. A Nemzeti Régészeti Múzeum és az Új Akropolisz Múzeum kiválasztása nem volt kérdéses, és a kiállítás koncepciójának elolvasása után számomra kihagyhatatlan volt a Bizánci és Keresztény Múzeum is. Rövid látogatások voltak ezek - a Nemzeti Régészeti Múzeum ruhatárosa őszintén meglepődött, amikor kikértem a csomagomat, hogy már végeztem is -, de mindenképpen megérte beiktatni a napirendbe, mert jól illettek Athén történetének a megismeréséhez. (Szerencsére Athénban igazán kedvező a múzeumi belépők ára, 4-5 euro, így nem érzi azt az ember, hogy ha már kifizettem, akkor muszáj órákon át itt lennem és mindent egyszerre megnéznem). Az biztos, hogy ha legközelebb erre járok, akkor vissza fogok térni ezekbe a múzeumokba, mert az egész programból számomra ezek voltak a legfantasztikusabbak. Tetszett, hogy egyik kiállítás sincs túlbonyolítva. Modern, letisztult tárlatok, ahol a kiállított tárgyak önmagukban érnek annyit, hogy nem kell semmi körítés. 

kep_034.jpg

A fő látnivaló, amit semmi esetre sem hagy ki az utazó Athénban, az Akropolisz. A görög fővárosban meglepően sok domb van, melyek közül nem is az a legmagasabb, amelyiken az Akropolisz áll. És bár nincsenek felhőkarcolók, sem extra magas házak, az Akropolisz a város nagy részéről nem látható, nincs szem előtt. Számomra az első igazi panoráma a Lykavitos-domb oldalából nyílt az Akropoliszra (eredetileg azt terveztem, hogy felmegyek egészen a csúcsig, ahonnan egész Athént belátni, de felmérve, hogy milyen magas ez a domb, és megtapasztalva, hogy már egészen lentről is príma rálátás nyílik a város egy részére, lemondtam a hegymászásról). Tulajdonképpen az ember az Akropoliszból igazából a Parthenon épületét látja, amikor távolról nézi a fellegvárat, ennek sziluettjét keresi a szem, és nyugtázza megelégedettséggel, ha megtalálta, felismeri. 

Természetesen a nap legjobban várt programja az Akropolisz meglátogatása volt, és a fellegvár innentől már szinte folyamatosan szem előtt volt, ráláttam, jelezte nekem az irányt, hogy merre tartsak. De ekkor még nem a legrövidebb utat választottam, mert a városnak ezen a részen van a Bizánci és Keresztény Múzeum, amelynek a felkeresését semmiképpen sem mulasztottam volna el. A nagyszerű kiállításnak - amelynek egy nagyon hangulatos, belső udvarral rendelkező épületegyüttes ad helyet - az ikonok mellett azok a középkori falképek a leglenyűgözőbb elemei, melyeket eredeti helyükről leválasztva itt állítottak ki. Lehet azon vitatkozni, hogy egy ilyen alkotásnak az eredeti helyszínén, vagy múzeumban a helye, de ha már itt van akkor éljünk a lehetőséggel és nézzük meg (és bízzunk abban, hogy itt jobb helyen vannak, tovább megmaradnak a számunkra). 

kep_049.jpg

És ismét egy lépéssel közelebb kerültem az Akropolisz dombjához, de az odáig vezető úton még várt rám a Kallimarmaro, a régi olimpiai stadion, melynek helyén már az antik korban is rendeztek versenyeket, majd újjáépítése után az legelső modern kori olimpiának, az 1896-osnak volt otthona. (Praktikus tanács az útikönyvektől, hogy ezt a helyet soha ne úgy keressük úgy, hogy megkérdezzük egy helyitől, hogy merre van az olimpiai stadion, mert akkor jó szándékkal ugyan, de a 2004-es nyári olimpiára épült új stadionhoz fognak elirányítani.)

Ha innen a Vasilissis Olgas sugárúton haladunk tovább, akkor jobbra lesz a Nemzeti Kert - a National Garden - a város aránylag kevés parkjainak, zöldfelületeinek egyike (talán mondhatjuk, hogy a legjelentősebbike), balra pedig néhány monumentális oszlop őrzi emlékét az olümpiai Zeusz-templomnak, és itt áll - a parkrész szélén - Hadrianus kapuja, amely egykor a klasszikus város és a császári város határvonalán állt, két oldalán ezzel a felirattal: „Ez Athén, Thészeusz régi városa” illetve „Ez Hadrianus városa, s már nem Thészeuszé”. Napjainkban itt egy széles sugárút vezet, melyen átkelve megérkezünk a Plaka városrészhez, melynek hangulatos utcáin pár perc alatt az Akropolisz dombjának aljához érkezünk.

kep_084.jpg

Az Akropolisznak két bejárata van, ez egyik azon a végén, ahová az Új Akropolisz Múzeum is esik, a másik pedig az ellenkező felén. Utóbbi a főbejárata, amely onnan nyílik, ahonnan a fellegvár megközelíthető. Azonban a domb oldalában lévő műemlékek megtekintése esetén ki- vagy belépésre a másik kapu az ideális. Télen félárú a belépőjegy - 10 euro - és van egy olyan jegy is, amelyikkel számos régészeti helyszín és műemlék tekinthető meg a városban (ennek ára egész évben 30 euro). Számomra meglepő volt, hogy milyen kicsi az Akropolisz területe. Valamiért azt gondoltam, hogy egy ilyen jelentős helyszínnek hatalmasabbnak - monumentálisabbnak - kell lennie (én legalábbis nagyobbra számítottam). Szerencsére a téli időszakban kevés turista látogatja, nyáron kifejezetten zavaró lehet, ha nagyságrendekkel több ember van ezen a területen. Amikor itt áll a látogató, leginkább az fut át a fejében, hogy hány jeles ember állt ugyanitt az elmúlt évszázadokban, koptatta ezeket a köveket, uralkodók, politikusok, filozófusok, művészek, olyan személyek, akikről a történelemkönyvekben olvastunk. Ez itt maga a tömény történelem, egy csodálatos korszak, egy letűnt világ emléke, melyben mi nem éltünk, mégis sokat tudunk róla, ezért otthonosan érezzük magunkat ezen a helyen. (Például itt is volt török - oszmán - megszállás és a Parthenon is volt lőporraktár, fel is robbant, mint oly sok magyar vár a hódoltság korában). Döbbenetes belegondolni, hogy tulajdonképpen az 1687-ben bekövetkezett robbanásig a Parthenon jóformán eredeti szépségéében volt látható. Nem volt romos, nem hiányoztak oszlopai, díszei. A megmaradt épületeket ma már csak tisztes távolságból csodálhatjuk. Ha körbejártunk távolabbra is kitekinthetünk, mert innen fentről minden irányban nagyszerű kilátás nyílik a városra, még a tengerig is ellátni.

kep_093.jpg

Engem még külön érdekelt a római kori színház, Herodes Atticus odeonja, melyben nyaranta színházi és operaelőadásokat tartanak. Az épület lenyűgöző, csodálatos lehet az itteni előadások hangulata, és miután a jegyárak is megfizethetőek, ide mindenképpen szeretnék visszatérni egyszer. Ha valaki a főbejáraton keresztül, a nyugati oldalról hódítja meg a fellegvárat, akkor lefelé mindenképpen érdemes a másik kijáratot igénybe vennie, mert így egyrészt az Új Akropolisz Múzeumhoz és a Plakához ér ki, másrészt itt van a Dionüszosz-színház maradványa, ahol a görög dráma klasszikus darabjai először voltak láthatóak. 

Én az Akropolisz megtekintése után mentem be az új Akropolisz Múzeumban, mely már elhelyezkedésével is kifejezi a névadójához való kapcsolódását. Fentről rálátunk a múzeumra, a múzeumból pedig csodálatos kilátás nyílik az Akropoliszra. A tárlat is jól egészíti ki a fent látottakat, tanulságos végignézni a különböző korszakokat mutató maketteket, hogy mikor milyen beépítettségű volt a domb. Lentről nézve esti kivilágításban még megragadóbb az Akropolisz, és miután a múzeum sokáig van nyitva, bátran tervezhetjük úgy a programunkat, hogy itt ér véget. Innen a Syntagma térhez a Plaka utcáin keresztül tudunk visszasétálni.

kep_118.jpg

A Plaka Athén leghangulatosabb része, szűk utcákkal, ódon házakkal, éttermekkel és túl sok szuvenír árussal. Ez a rész a Monastiraki városrésszel együtt egy nagy bevásárlóutca (bazár és bolhapiac), ókori romokkal és középkori eredetű bizánci templomokkal fűszerezve. Akár több órát is el lehet tölteni itt úgy, hogy utcáról utcára bejárjuk, bár szerintem annyira nem változatos, így akár egy félórás-órás sétával is pontosan átérezhetjük ennek a városrésznek a hangulatát. Este innen fantasztikus kilátás nyílik a kivilágított Akropoliszra, az utcákon áramlik a sok ember, igazi belvárosként, városközpontként funkciónál ez a rész. Egyébként tovább volt világos, mint Budapesten, mert csak úgy 17 óra tájban kezdett besötétedni. 

A reptéri buszra a Syntagma térnél szálltam fel, és miután előtte még maradt időm, elsétáltam a Parlamenthez, hogy megcsodáljam a hagyományos viseletet hordó díszőrséget. Szerintem nincs azaz extrém divattervező, aki ilyen ruhát kreálna - és azt is nehezen tudom elképzelni, hogy ez a viselet bármilyen hétköznapi, netán harci alkalomra praktikus lenne -, de látványnak egyedi és kifejezetten jó lezárása volt a napnak, Athén felfedezésének.


Összegzés:
Athén felfedezésére a téli hónapok ideálisak, mert bár ebben az időszakban gyakrabban esik az eső, de egyébként enyhe és kellemes az időjárás. (Rugalmas beosztással pedig az esős időszakokban mehetünk múzeumokba). Nincs tömeg, a műemlékeknél abszolút elviselhető mennyiségű a látogató és van, ahol még a belépőjegy is kevesebb, mint nyáron.

Jó szállás - központi helyen, normális szobával, saját fürdőszobával, reggelivel - már 10.000 forint körül kapható egy éjszakára két személyre.

Egy nap alatt a város központi része és a főbb látványosságok kényelmesen bejárhatók, a Ryanair járatával elérhető másfél napos városlátogatás egy nagyon komplex túraprogramot tesz lehetővé.

Az árak elfogadhatóak, a tömegközlekedés ( 4.50 euro egy napi jegy, 9 euro az 5 napra érvényes jegy), a belépőjegyek olcsók. Fantasztikus gyros-t ettem, kiszolgálással, asztalnál ülve 6 euro-ért a Plaka városnegyedben.


A bejárt útvonal: Nemzeti Régészeti Múzeum - Lykavitos-domb - Bizánci és Keresztény Múzeum - Kallimarmaro stadion - Akropolisz - Új Akropolisz Múzeum - Plaka. Ez bizony nagyjából 11 óra barangolás volt és több mint 20 kilométert tettem meg. 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagrolszoloelmenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr1714491300