Világról szóló élmények - ahol az út a cél

Négy óra Szantorini-szigetén - szigetlátogatás Athénból

2018. december 24. - Legjobb Áron

 

Nekem megérte, de tudom, hogy kevesebben vagyunk, akik hajlandóak pár órás kiruccanást tenni egy úti célra, még akkor is, ha olyan látványos szigetről van szó, mit Szantorini, amely ráadásul elég pici is ahhoz, hogy valamit lássunk is belőle ennyi idő alatt. Valójában egy athéni városnézést szerveztem éppen, de azért kíváncsiságból megnéztem, hogy hova lehetne esetleg továbbutazni. Azután megláttam, hogy a Ryanair-nek van Athén-Szantorini járata és a jegy egy irányba csak 6.60 euro. Ugyanennyiért lett volna visszaút másnap reggel, de számomra még vonzóbb volt, hogy este a Volotea nevű légitársaság repült a szigetről Athénba, egy Boeing 717-essel, és ezt a típust már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni.

 

A végső döntésre szó szerint aludtam egyet, de reggel már azzal keltem, hogy azonnal befoglalom az Athén-Szantorini jegyeket. Szerencsére még volt hely kedvező áron, így el is dőlt, hogy ha csak pár órára is, de felkeresem az Égei-tenger szigetvilágának e gyöngyszemét.

kep_020.jpg

Én minden utazásomra pontos úti tervel indulok neki. Ez alkalommal is feltérképeztem, hogy hova tudok eljutni ennyi idő alatt a szigeten és milyen menetrenddel. Fira, a sziget fővárosa kb. hat kilométerre van a repülőtértől, akár még gyalog is meg lehet járni ennyi idő alatt, de miután nagyjából akkoriban sötétedik be, amikor én ott leszek, nem tartottam reális megoldásnak a sétálást. Van helyi autóbuszjárat a repülőtér és Fira között, de pont a téli menetrendben vették ki a legutolsó buszt, ami ideális lett volna a városnézéshez. Sebaj, úgy voltam vele, hogy majd ott helyben megkeresem a lehetséges legjobb megoldást, úgy is az a biztos, amit ott látok majd, hogy mikor megy busz, illetve mennyi lenne az út taxival.

Athén és Szantorini között 50 perc a repülőút, a gép alighogy elérte az utazómagasságot, már meg is kezdte a süllyedést. Szegény személyzetnek ennek ellenére végig kellett nyomnia a "műsort", azaz étel-ital kínálás, ajándékok, sorsjegyek. Sajnos szinte végig vastag felhőzet volt alattunk, így a tengerből és a szigetvilágból szinte semmit sem láttam. Szantorini repülőtere pici, egészen furcsa volt látni, ahogy a gép befordult egy betonplaccra, egy földszintes épület elé, melyhez egy rövid lépcső vezetett fel. Olyan volt, mintha valakinek a kertjébe szálltunk volna le, a családi háza mellé. Viszont két-három perc alatt az ember már ki is ér az épületből. Ez nagyon pozitív élmény volt, viszont sajnos utolértük a felhőszakadást, amit Athénban is láttunk, viszont onnan már éppen elvonult, mielőtt felszállt a gépünk.

Az interneten látott menetrend szerint csak jóval később indult volna busz Fira-ba, de én örömmel fedeztem fel, hogy egy buszmegállótábla mellett, amelyen a Fira felirat szerepel bent áll egy busz, rajta a KTEL felirat, ami a helyi busztársaságot jelöli. A kalauz mondta, hogy igen Fira-ba megy a busz és szálljak fel, fizetni majd útközben kell. Így is volt, a kb. 10 perces út alatt a kalauz végigment a buszon és beszedte az 1.80 euro díjat az utazásért.

Fira központjában egy egyszerű buszvégállomáson tesz le a busz. Itt megkérdeztem, hogy mikor megy még járat a reptérre és megerősítették, hogy a 17 óra 30-as busz az utolsó. Ez azt jelentette, hogy ha ezzel akarok visszamenni, akkor kevesebb mint egy órám van nézelődni. Miután itt volt egy taxiállomás is megkérdeztem, hogy mennyi az ő viteldíjuk. Húsz eurót mondtak, ami még vállalható összeg volt, ha úgy döntök, hogy érdemes a városban maradni.

snt_pan.jpg
 
Szerencsére ekkora már az ömlő eső teljesen elcsendesedett, a nap viszont még nem ment le, így nem volt akadálya annak, hogy felkeressem azt a részt, amiért ideutaztam. Fira ugyanis annak a kalderának nevezett öbölrész meredek falára épült, amely akkor keletkezett, amikor a korábban itt magasodó vulkanikus kúp a tengerbe süllyedt a sziget egy részével együtt egy pusztító kitörés után. Az eltűnt szárazföld helyét a tenger vette birtokba, kialakítva azt a nagyszerű összképet, ami ma is fogadja az ideérkezőket. Bár a hegyoldalra felkapaszkodó házak nem régiek - jellemzően az 1956-os földrengés után épültek - magukon viselik a kikládi világ jellegzetes színeit és formai elemeit, melyeknek köszönhetően időtlennek tűnnek. 

snt_este2.jpg

Szóval megállni a sziklafal tetején végigfutó utcán, látni a lábunk előtt a mélybe szakadó hegyoldalt, rajta a kék-fehér házakkal, lent a tenger, szemben egy sziget, amely mögött éppen lemegy a nap, ezért megérte idejönni. Pár perc volt csak, amit itt töltöttem, de ezt nem lehet idővel mérni. Ezt látni kell személyesen, meg kell élni. Az ajtókat, amelyek mögött nincs ház, csak a tenger (és a lefelé vezető lépcső). Le is lehet menni a hegyoldalban, de mivel már besötétedett és egyáltalán nem volt biztos, hogy nem kezd el újra ömleni az eső, ezt most kihagytam. Vissza fogok én még ide jönni, aludni is fogok itt legalább egy éjszakát (ebben az időszakban 10.000 forintért már normális szállást lehet találni két főre egy éjszakára). Maga a város pici, sok látnivaló nincs benne, így inkább úgy döntöttem, hogy visszamegyek a reptérre az utolsó busszal, megspórolva a taxizás extra költségét. Megfizethetetlen volt a kalauz őszinte döbbenete, hogy én meg hová szeretnék utazni. Mondtam, hogy vissza a repülőtérre. 

kep_023.jpg

Amilyen pici Szantorini repülőtere, annyira szórakoztató volt látni, hogy pont olyan komolyan végzik az utaskezelést, mint a nagyobb testvérein. Az esti járattal meg kifejezetten szerencsés voltam, mert egyfelől vagy tíz perccel korábban felszállt - alig 40-50-en voltunk a gépen, gyorsan ment a beszállítás -, és a menetrend szerint 50 perces repülőutat 28 perc alatt tette meg a Volotea gépe -úgy lehetett, mint a régi viccben, hogy légvonalban 50 perc az út, de ők ismertek egy rövidebb utat -, így legalább félórával korábban Athénban voltam, ami este már kifejezetten sokat ért.


Színes:

Szantorini híres régészeti lelőhelyére, Aktoriba ezúttal nem jutottam el, viszont annál nagyobb öröm volt felfedezni az athéni Nemzeti Régészeti Múzeum emeleti szintjén kiállított nagyon látványos leleteket, amelyek innen származtak. 

Szantorini ismert a szőlőültetvényeiről és borászatáról is, én azonban inkább egy sörfőzdét fogok meglátogatni, ha legközelebb erre járok. A szamaras motívumra már az athéni repülőtéren felfigyeltem, mert sokféle ajándéktárgyon használták és kifejezetten aranyos volt. Később kapcsoltam csak össze, hogy ez az embléma - a crazy donkey - egy a szigeten működő kézműves sörüzem egyik termékének logója.


Összegzés:

Ez a kis kiruccanás Athénból alig került valamivel többe, mint 8000 forint (a repülőjegyek 6.60 és 15 euro, a buszjegy 2x1.80 euro volt), és ennyit ez az élmény bőven megért a számomra. Akiben van elég vállalkozókedv és Görögországba járva van rá ideje, keressen olcsó repülőjegyeket valamelyik szigetre és menjen oda akár csak pár órára is.

snt_ajto2.jpg

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagrolszoloelmenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr7514507878