Világról szóló élmények - ahol az út a cél

Ízek, imák, flamandok - illatos körutazás a Lille-Brugge útvonalon

2019. január 21. - Legjobb Áron

 

Romantikus hangulatú óvárosok, középkori miliő, Flandria szépségeinek a felfedezésének indult, gasztronómiai túra lett belőle. Mi az? Egy Lille-Brugge körutazás alakult át menet közben, de ezt a legkevésbé sem bántam. Tetszik ez a kombináció: mindent a szemnek és mindent a szájnak!

 

Alighogy megkezdtem a lille-i városnézést az óvárosban, észre vettem, hogy egyre gyakrabban szimatolok bele a levegőbe, és amit érzek, az olyan kellemes illat, hogy az orrom után kezdek menni. Rá is találok egy waffel sütőre. Azután még egyre. Piciny boltok ezek, nyitva az utca felé és szerintem profin megtervezték, hogy pont olyan távolságra legyenek egymástól, hogy a teljes belvárost belengje ez a kellemes tésztaillat. És ki tud ennek ellenállni. Vásárolják is a helyiek és a turisták is. Én a simát kóstolom meg, mert a tészta ízére vagyok kíváncsi - és nem is csalódom -, de ezzel azt gondolom, hogy egy igen szűk kisebbség része lettem, mert jellemzően nutellával vastagon megkenve, vagy más finomsággal ízesítve és tejszínhabbal púpozva eszik körülöttem az utcán. És valóban minden sarkon van egy ilyen kis sütöde, nem is versenyez velük senki (nem sütnek kolbászt, nem árulnak hot dogot), csak a pékség jellegű cukrászdák, amelyek szűk választékban, de annál jobb minőségben és eleganciával készítik és árulják friss termékeiket.

lill_fank2.jpgTradíció - Sok pékség az 1800-as évek óta szolgálja ki a vásárlókat

Több helyen is láttam, hogy ha vesz az ember süteményt, akkor elegáns dobozba csomagolják még a legapróbb darabot is. Nekem Lille-ben a legjobban a Vieux-Lille városrész tetszett. Hangulatos az óváros központja is, a sétálóutcákkal és mozgalmas a homlokzatú flamand stílusban épült házakkal, de itt talán a lüktető emberáradat miatt nem éreztem azt, mint ami a Place de Theatre után, a Lepelletier utcán elindulva magával ragadott. Igaz, itt talán az utcát szegélyező házak hangulata is egységesebb. És nagyságrendekkel kevesebb ember volt a macskaköves utcákon. Végig is jártam a negyed számos utcáját - kisebbeket és nagyobbakat -, és a Musée de l'Hospice Comtesse felé tartva fedeztem fel a város egyik csodáját. Az Aux Mervelliux de Fred pékség kirakata egyszerűen magához vonzott. Fő attrakciójuk a bolt névadója, az Aux Mervelliux, ami egy habcsók szerű édesség, krémmel felturbózva, különböző ízekben. A süteményeket ott készítik helyben, kézimunkával.

lill_aux.jpgAz Aux Mervelliux

 Én viszont nem ezt kóstoltam meg, hanem egy kalácsszerű pékárut - les cramiques-nek nevezik -, amelyet csokoládé darabokkal bolondítottak meg. Fantasztikus volt mind a tészta, mind a hozzá használt csokoládé. Tökéletes élmény, mindössze 3 euro 40-ért. Ezt a fajta pékárut máshol is árulják, sőt, az Aux Mervelliux de Fred-nek is van másik üzlete Lille-ban (a pályaudvaron). Több üzletet is tanulmányozva azt láttam, hogy nagyon normális áron adják a kifejezetten jó minőségű termékeket. Például a Paul nevű pékség hálózatnál, ahol nagyon jó magvas bagettet ettem 1 euró 50 ért (ez volt a legdrágább bagettjük, hasonló a Carrefour üzletében 1 euro 40 volt, de a két termék minőségében jelentős különbség volt a Paul javára). És természetesen a macaron sem maradhatott ki a kóstolásból. Azt a kicsi méretet, amit itthon árulnak, ők csak mini-macaronként aposztrofálják, náluk ugyanis van jóval nagyobb méretben is. Egészen más egy ilyet megenni. Három euróért adják és természetesen elegáns dobozba csomagolják még akkor is, ha csak egyet vesz az ember.

lill_aux3.jpgA felső polcon sorakoznak a les cramiques termékek

Lille-ből Brugge-be mentem át, ami gasztronómiai szempontból nem jelentett drasztikus változást. Itt is minden utcasarkon sütik a waffel-t - érdekes, hogy mind a két városba liege-i waffelként jelzik -, amit a változatosság kedvéért csokoládéboltokkal és krumplisütőkkel vesznek körbe. Jó látni, hogy a belgák mennyire büszkék ezekre az egyszerű ételekre. A szuvenír boltok tele vannak olyan ajándéktárgyakkal, amelyek a sült krumpli -waffel-csokoládé szentháromságra utalnak (mellé emelve a sört is). Nem kellett különösebb megfigyelőkészség ahhoz, hogy megállapítsam, hogy a flamandok édesszájúak, szeretnek nassolni. És ezzel a mentalitással igazán könnyen azonosul az utazó, egyetlen gond, hogyha csak egy-két napra jött, akkor reménytelen vállalkozás mindent végig kóstolni. De semmi gond, majd legközelebb jöhet a folytatás, legalább megvan az inspiráció az újabb utazás megtervezéséhez. De ezzel igazságtalan lennék a két várossal, melyek nagyszerű látnivalókkal, hangulatos utcákkal és igazi vendégszeretettel fogadják a látogatókat. Két waffel elfogyasztása között legyen időnk a múzeumokra, középkori templomokra is, megéri. 

 

Hasznos információ:

Lille és Brugge a Charleroi repülőtérről közelíthető meg a legegyszerűbben. Budapestről a Ryanair és a Wizzair is repül ide, így nagyon jó menetrend állítható össze - kora reggeli érkezéssel és késő esti hazautazással -, sokszor egészen kedvező áron. A repülőtérről pedig a Flibco nevű társaság indít buszjáratokat számos városba és ha idejében foglal az ember, akkor 5 euro/út árért lehet eljutni Lille-be vagy Brugge-be is. (Lille és Brugge között pedig a Flixbus és az Ouibus is indít járatokat, és ezekre is van 5 eurós jegy).


 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagrolszoloelmenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr5814574290