Talán a legtöbben az In Bruges című filmből - nálunk "tükörfordításban" Erőszakik címen vetítették - ismerik Brugge városát. Ez az alkotás minden további nélkül tekinthető egy városmarketing filmnek, hiszen a történet során a főszereplők bejárják Brugge minden megtekintésre érdemes szegletét. Még azt is jól fogták meg az alkotók, hogy mégis ki az, akit nem ragad magával ennek a városnak a szépsége, a bája? Brugge annyira elvarázsolja az embert, hogy szinte zavarba is jövünk ettől a feltétlen rajongástól. 

Én szeretem azokat a városokat, amelyek napjainkban csak egy szép, de kicsi településnek tűnnek és azt gondolhatja, aki felkeresi őket, hogy azért őrizhették meg egykori hangulatukat, mert olyan jelentéktelenek voltak, hogy senki nem akarta megváltoztatni őket. És akkor elolvassuk az úti könyvet és rádöbbennünk, hogy amit mi egy kis falunak gondolunk, azt egykor a világ egyik legjelentősebb városa volt. Brugge-nek is volt két aranykora - igaz, mind a kettő már eléggé régen -, amikor Európa egyik legjelentősebb települése volt, pezsgő gazdasági élettel, kereskedelmi lerakatokkal, nemesekkel és jómódú polgárokkal, művészekkel, akik kiteljesedhettek a gazdag és felvilágosult megrendelőik jóvoltából. És az, ahogy egy város felemelkedik, majd elveszíti jelentőségét, nagyon pontosan mutat rá arra a folyamatra, ahogy a világ változott, változik. 

Szóval számomra felfedezni egy ilyen várost, megismerve a történetét, műemlékeit az igazi történelemóra. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy utazás előtt ismerje meg alaposabban Brugge múltját, akár úgy is, hogy az egyes események évszámait párba állítja a magyar történelem eseményeivel. És rögtön kezdésnek egy meglepő részlet, mégpedig az, hogy Brugge tulajdonképpen tengeri nagyhatalom volt a középkorban. Ez most azért is furcsa, mert a tengerpart azért messze van a várostól. De akkor még fel lehetett hajózni a tengerig Reie folyón, sőt a közelben volt egy öböl, benne egy kikötő, amely biztonságos menedék volt a tenger szeszélyei ellen. És Brugge élt a vízi szállítás lehetőségével, igazi kereskedőváros épült itt ki, már a 8-9. században is vásárokat tartottak. A töretlen fejlődésre csak a folyó eliszaposodása vetett árnyékot, amely végül meg is fosztja a várost a kiemelt szerepétől (Antwerpen veszi át fokozatosan Brugge szerepét), de addig még megépül számos pompás épület, páratlan értékű műalkotások születnek a város gazdag polgárainak a megrendelésére. 

Két dologba már az érkezés előtt biztos voltam: egyfelől abban, hogy az első este be fogom járni az óvárost, mert egy ilyen hely este egészen más, mint nappal. És abban, hogy másnap a csatornák vonalát követve fogom először körbejárni a városrészt. A buszom este fél tízkor érkezett meg a főpályaudvar mellett lévő buszállomásra. Itt foglaltam szállást is, így a szoba átvétele után már indultam is a felfedezőutamra. Brugge-ben nincsenek nagy távolságok - legalábbis az óvárosi részen -, ha az ember átvág az állomásépület előtti négysávos úton, már meg is érkezett az ódon hangulatú városrészbe. És pontosan azt kaptam, amire vártam: csendes utcák, középkori hangulat, amit nem zavart meg autóforgalom. Mondjuk azon meglepődtem, hogy mennyire üres volt a város, de egyáltalán nem bántam. (Főleg akkor becsültem meg ezt a nyugalmat, amikor másnap már turisták lepték el ugyanezeket az utcákat). Nyáron gondolom este is nagyobb élet van, de ha ősszel vagy télen járnak erre, akkor használják ki a csendes esték semmihez sem hasonlítható hangulatát.

Természetesen annak is megvolt a varázsa, amikor másnap napfénynél jártam végig az utcákat. És először, ahogy elterveztem, követtem a csatornák vonalát, gyönyörködve a flamand stílusú házakban és a vízen tükröződő képükben. És a hangulatos kis hidakban. A városnéző hajók pedig szelték a vizet, pedig igen hideg volt, úgyhogy én most ezt a programot kihagytam, főleg, hogy még sorba is kellett volna állni a túrához. (Ezen kívül a mozifilmben is szereplő őrtoronyba való feljutásra várt még egészen szép sor. Nem tudom, hogy mi lehet itt nyáron, ha egy januári szombaton is sor van.)

A víz mellől azután egy hídon átkelve, utcáról utcára menve jártam végig a városközpontot. Mert Brugge olyan város, amelynek érdemes minden utcájába bemenni. Belefér egy napba, hogy felfedezzük a legkisebb sikátort is. És nézzünk mindig felfelé! Egyrészt a házak homlokzatát is érdemes részletesen felfedezni, de van még azon túl is mit nézni. Brugge a tornyok városa is. A piactéren lévő őrtorony sem kicsi, de eltörpül a közelében lévő két templom gigantikus tornya mellett. 

Ezek az építmények tényleg az égig törnek, miközben valami hihetetlen erő - tömörség, vastagság, szilárdság - árad belőlük. És hirdetik az építtető, finanszírozó polgárság anyagi erejét is. Az egyik ilyen szépség a Onze-Lieve-Vrouwekerk a 115.6 méter magas tornyával - egyben a város legmagasabb épített pontjával -, a másik a Sint-Salvatorskathedraal, melynek csúcsa csak 79 méterre nyúlik a házak fölé (de amikor ott áll mellette az ember, sokkal többnek érzi).

És az is nagyon jó Brugge-ben, hogy nem egy skanzen. A belvárosban rengeteg üzlet van, köztük a nagy nemzetközi láncok nálunk is ismert márkái. És persze van sok szuvenír bolt, csokoládéüzlet. De nem érzem azt, hogy filcpapucsban és síri csendben kéne járnom benne, mint egy múzeumba, vigyázva arra, hogy nehogy hozzáérjek valamihez. Közben el is telt egy nap, és még nem voltam bent egyik múzeumban sem. Nagyon sok helyszín van, és megéri megvenni a múzeumbérletet, ami csak 28 euró, miközben egy-egy belépő 6-12 euróba kerül. És a bérlet három egymást követő napon érvényes, amire szükség is van, mert egy nap alatt nem járható végig az összes tárlat, látnivaló. Mindenképpen érdemes több napra jönni - legalább két-három napra -, hogy nyugodtan végig lehessen járni minden helyszínt (de ha csak két-három órájuk van, akkor is érdemes egy sétát tenni az óvárosban, megéri a megállást). 

Egyszóval Brugge engem is elvarázsolt. Tulajdonképpen erre számítottam, még is meglepődtem, mert a valóság sokkal lenyűgözőbb volt, mint amire a képek alapján előre felkészültem. Erre a városra önmagában nem igaz, hogy látni kell, mert érezni is. Sétálni kell benne, bolyongani, bejárni nappal és este. 

Tapasztalat: 

Brugge az egyik legcsodálatosabb város Európában. Akkor is megéri felkeresni, ha csak pár óránk van az óvárosba sétálni, de valójában legalább két-három nap kell rá, ha a múzeumokat is végig akarjuk járni. És ne hagyják ki az esti városnézést a programjukból.

Utazás:

Én Charleroi repülőterére érkeztem - ide Budapestről a Wizzair és a Ryanair is repülő közvetlenül -, ahonnan a Fibco társaság buszjáratával mentem tovább Brugge-be.