Világról szóló élmények - ahol az út a cél

A város, amitől többet vártam - Linz felfedezése vonattal

2019. április 23. - Legjobb Áron

 

Ami nekünk Miskolc volt, az lehetett egykor az osztrákoknak Linz: Acélváros. És anélkül, hogy tudtam volna erről az összefüggésről, bennem is felmerült a városnézés közben ez a gondolat. Mármint az, hogy inkább járok egy kelet-európai, posztszocialista városban, mint Ausztriában. Igen, engem nem nyűgözött le Felső Ausztria fővárosa, pedig az adottságaiban kétségkívül benne van, hogy egy hangulatos helyszín legyen.

 

Nagyon régóta készültem arra, hogy felkeressem Linzt. Annyi szépet lehetett a városról olvasni az elmúlt években, hogy kihagyhatatlan úti célnak tűnt. Arról már nem is beszélve, hogy az általam oly nagyon szeretett, soha meg nem unt Bécs mellett - Bécsen túl - kerestem egy másik várost a sógoroknál, ahová időnként kiruccanhatok a változatosság kedvéért (Grázban jártam több alkalommal is, nagyon szeretem, szuper város).

Szóval terveztem az ideutazást már egy ideje, azonban Linz pont annyival van messzebb Bécstől, hogy egy egynapos túrával már nem ideális, ráadásul sem vonattal, sem autóbusszal nem érhető el igazán kedvező áron (a busznak a menetrendje sem jó). Ott aludni meg nem szerettem volna, csak éppen megérkezni korán, alaposan körbe nézni, majd késő délután hazautazni.

Április elején azután úgy alakult egy utazásom, hogy késő este érkezett meg a repülőgépem a bécsi repülőtérre, így csak a másnapi buszjárattal tudtam hazautazni. Viszont így lett ideális ez a nap arra, hogy felkeressem Linzet. Kinéztem egy kora reggeli vonatjáratot, melyhez volt csatlakozás a repülőtérről. Az S7 elővárosi járattal utaztam a Wien-Rennweg megállóig, ahol a WESTbahn Bécs-Salzburg járatára szálltam át. 

A Rennweg egy sima megálló abban a vasúti hálózatban, mely átszeli egész Bécset, nagyrészt a föld alatt haladva. De döbbenetes volt látni, ahogy 2-3 percenként futottak be mind a két irányból a szerelvények, amelyek hozták az utasok tömegeit az elővárosokból. Fantasztikus rendszer, amit csak irigyelni lehet (nálunk sajnos elképzelhetetlennek tűnik a megvalósítása, pedig egy nagyon hasznos megoldás).

Hamarosan megérkezett a WESTbahn modern szerelvénye. Ez a cég Bécs és Salzburg között közlekedtet emeletes vonatokat, melyek a fővárost elhagyva csak St. Pöltenben és Amstettenben állnak meg Linzt előtt. Vonatjegyeket 4.99-től lehet foglalni náluk a Bécs-Linz szakaszra - WESTsuperpreis-nak hívják ezeket az ajánlatokat -, nekem 8.99-ért sikerült jegyet találnom, ami még mindig igen baráti árnak számít. Az utazás nagyjából másfél óra, annak ellenére, hogy végig nagy sebességgel halad a vonat. A vagonok kényelmesek és láthatóan népszerűek, nagyon sokan utaztunk rajta.

west.jpg

Annak, aki Salzburgig szeretne eljutni Bécsből, feltétlenül jó választásnak tűnik a WESTbahn, mind az árakat, mind a kínált szolgáltatást tekintve. 

Azért szeretek vonattal érkezni, mert a pályaudvarok központi helyen vannak, ahonnan a városközpont elérése gyalogosan is könnyen és gyorsan megoldható. Így van ez Linzben is, ahol a pályaudvar információs pultjánál egy Linz térképet beszerezve elindultam a belváros felé. Nagyjáról 15-20 perc alatt kényelmes sétával is elérhető a Hauptplatz, azaz a fő tér.

Én azonban ezt a részt későbbre tartogattam, így bár a fő tér irányába haladtam, elsőként az új katedrálishoz, a Mariendomhoz mentem. A gigantikus méretű templom Ausztria második legnagyobb egyházi épülete. Kiemelt történelmi - műemlék - értéke nincs, miután csak a 19. század második felében kezdték meg az építését. Innen - az óvárosi részen keresztül - a Duna-parthoz mentem ki, hogy felkeressem a várkastélyt. Az óváros kifejezetten hangulatos lenne, de végig éreztem valami disszonanciát, amely lehetetlenné tette, hogy elmerülve az időbe úgy érezzem, mintha egy korábbi korszakban járnék. Én ezt az rossz érzést leginkább ahhoz kapcsoltam, hogy a szép épületek alsó szintjeit elfoglaló üzletek tulajdonosai mindannyian a saját igényeik szerint alakították ki a cégtábláikat, kirakati reklámjaikat. És ebben semmi egységes, semmi ízléses nem volt. Hiába volt a történelmi hangulat, ha a látvány mindannyiszor visszarángatott egy olyan jelenbe, amelyikbe nem éreztem magam jól. 

linz_ovaros.jpgAz óvárosi rész egy hangulatosabb részlete 

Ellenben kellemes meglepetés volt a városháza reneszánsz épülete, melyre rácsodálkoztam és csak akkor hittem el, hogy ez tényleg ebből a korból való, amikor elolvastam az építési dátumát. A városháza épülettömbjén keresztül lehet menni, így betekintést nyerhetünk a belsőudvarok világába is.

linz_vrsh.jpg

Kiérve a Duna-partra láttam, hogy egy kisebb dombot kell megmásznom a várkastélyhoz való feljutásért. Ennek azonban volt pozitív hozadéka is, mégpedig az, hogy ráláthattam a város két partjára. A várkastély építészetileg nem különleges, ha valaki feljön ide, akkor inkább a múzeumért teszi (Schlossmuseum). Lefelé jövet másik irányt választottam és az óváros felé jöttem le. 

Következő állomásként átkeltem a Nibelungebrück-én, de éppen csak annyira, hogy a túlsó oldalon megfordulva, a híd másik oldalán jöjjek vissza. Átkelésem egyetlen oka a Ars Elektronika Center épülete volt, mely Linz elmúlt években végrehajtott turisztikai beruházásainak az egyik ékköve (a másik a vele szemben, a Duna másik partján álló Lentos Kunstmuseum).

linz_pan.jpg


Sajnos a Duna-parti részből sem hozták ki azt, amit például Bécsben abszolút jó példaként megtapasztalhatunk. A környezetet inkább éreztem az 1970-es években kialakítottnak, nem éreztem rajta az elmúlt időszak hatását. Így a modern épületek nagyon kilógtak a városképből. Végül körbejártam a Hauptplatz-t, amely számomra ugyanazt a vegyes hangulatot képviselte, amiért nem tudtam megbarátkozni Linz-cel. Sajnálom, pedig nagy reményekkel érkeztem ide, de kissé csalódottan távoztam. Igaz, ez alkalommal nem jártam végig a város múzeumait, melyek biztos, hogy sok pozitív élményt adtak volna a kiránduláshoz, de valójában már önmagában a városnak is el kellett volna varázsolnia.

A helyi turisztikai iroda kirendeltsége a Hauptplaz-on található, itt lehet prospektusokat és térképeket beszerezni a városról és vonzáskörzetének látnivalóiról. 

linz.jpgA Hauptplatz - a kép érzésem szerint pontosan adja vissza azt a hangulatot, ami engem végig zavart Linzben


Én mindenhol jól érzem magam, és eddig könnyű volt úti beszámolót írnom, mert sok szépről és jóról tudtam beszámolni. Ez most másmilyen lett, furcsa is volt megírni, de úgy gondoltam, hogy nem hagyhatom el csak azért, mert negatív élményeket tartalmaz. Ez is egy tapasztalat és biztos vagyok benne, hogy sokan jól érezték magukat Linzben, tetszett nekik, de nekem a város sajnos csalódás volt. Végül még a helyi specialitás, a legendás Linzertorta megkóstolásáról is lemondtam.

Vissza útra - a változatosság kedvéért - az osztrák vasút, az ÖBB egyik járatára foglaltam helyet. Ez a jegy is 9 euróba került, és bár a vonat pár percet késett, viszont ezt a pályaudvar kijelzően azonnal jelezték és be is mondták, amiért egy nagy piros pont, mert Magyarországon ez még mindig nehézkesen megy. A visszaút is kényelmes volt, bár ezen a kora délutáni vonaton is nagyon sokan utaztak. Most a főpályaudvaron szálltam le, ahonnan már van Flixbus járat Budapestre, így egy rövid vásárlás után - a pályaudvar épületében minden bolt megtalálható, ami fontos - átsétáltam a buszmegállóba.

 

Linz kártya


Linz felfedezéséhez mindenképpen érdemes igénybe venni a Linz-Cardot, a város turisztikai kártyáját, mely elérhető 1 napos és 3 napos változatban is (18 illetve 30 euróért). Az ilyen kártyák egyik vonzereje, hogy érvényesek a helyi tömegközlekedési eszközökre és nincs ez másként Linzben sem. Mellette pedig ingyenes belépést biztosít az összes jelentős múzeumba (kiváltva a 6.50 és 10 euro összegű belépőjegyeket). 
Bónuszként jár hozzá egy 5 eurós gasztronómiai voucher, mellyel akár a híres Linzertortát is megkóstolhatjuk.

 



 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagrolszoloelmenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr5214781862