Amikor egy görögországi utazásra gondolunk, akkor valamelyik sziget vagy tengerparti rész jut elsőként az eszünkbe, esetleg Athén felkeresése. De nem gondolunk Thesszalonikire, egy városnézésre az ország második legnagyobb városában. És ez bizony nagy hiba, mert Thesszaloniki egy izgalmas város némi hellénisztikus, római birodalom korabeli és bizánci emlékkel, fantasztikus múzeumokkal, tengerparti sétánnyal és nyüzsgő belvárosi élettel. Szóval, ha Görögország megismeréséről van szó, akkor kihagyhatatlan úti cél.
Budapestről a Wizzair-nek és a Ryanair-nek is van közvetlen járata Thesszalonikibe. És én szeretem az ilyen párosítást, mert ez azt jelenti, hogy lehet kombinálni a járatokat, kisakkozva a legjobb menetrendet, és lehet számítani arra, hogy lesznek igazán olcsó jegyek, a versenyhelyzetnek köszönhetően. Keddi és szombati napokon például ki lehet ugrani egy délutáni városnézésre. A Wizzair gépe 12 óra 55 perckor száll le a helyi repülőtéren, míg a Ryanair járata 22 óra 35 perckor száll fel innen Budapest felé. Ez azt jelenti, hogy van nagyjából hat óránk egy városnézésre (körülbelül 14 órára érhetünk be a városközpontba, ahonnan este 8 és 9 óra között kell elindulnunk a reptérre). Örült gondolatnak tűnik? Szerintem nem. Ha azt veszem, hogy ideális esetben az oda-vissza úti repülőjegy kijön 6-7000 forintból - ennyi pénzből nem jutok el vonattal Pécsig vagy Debrecenig, de még Celldömölkig sem -, amiért sétálhatok egy tengerparti sétányon, ehetek egy fenséges gyrost vagy muszakát, benézhetek pár fantasztikus múzeumi kiállításra és bizánci templomba, akkor szerintem ez egy nagyon jó lehetőség és én, köszönettel, elfogadom és élek is vele.
Hat óra tiszta idő egy város felfedezésére nem kevés. Ha a látnivalók között kicsi a távolság - és Thesszalonikiben így van -, akkor meglepően sok minden belefér egy fél napos programba, ha előre gondosan megtervezzük az útvonalunkat.
Nézzünk például egy keddi napot. Görögországban jellemzően a kedd a múzeumi szünnap és nem a hétfő. Ez azt jelenti, hogy jó pár helyszín nem lesz nyitva, de a két legfontosabb múzeum igen (a Régészeti Múzeum és a Bizánci Kultúra Múzeuma). Ez rögtön leegyszerűsítette a tervezést, hiszen több helyszínre amúgy sem biztos, hogy eljutnék, de ebbe a két múzeumba, valamint a Fehér Toronyba beszeretnék menni. Ezeknek ráadásul van egy közös jegyük is, így 15 euróból mind a háromba bemehetek (további három helyszín is felkereshető ezzel a kombinált jeggyel, de azok kedden zárva vannak).
A két múzeumra egy-egy órát tudok szánni - tapasztalatom szerint ez arra elég, hogy ez ember végigjárja a termeket, és az izgalmasabb részeknél egy kicsit el is időzzön -, a Fehér Torony kiállítására és a tetejéről nyíló panoráma megcsodálásra pedig egy fél óra, ami az épületek közötti közlekedéssel kijön nagyjáról három órai időtöltésnek. Ezzel a napi programom fele le is van kötve, azonban a másik három óra még bőséges időt hagy arra, hogy gyalog bejárva felfedezzem a városközpont műemlékeit.
A régi városfal egy darabja a Felsővárosban, azaz az Ano Poli negyedben
Thesszaloniki 1387-től - leszámítva egy hét éves periódust - több mint ötszáz éven át (1912-ig) a török birodalomhoz tartozott. Ebből a korból mégis nagyon kevés épített emlék maradt fenn, ugyanis 1917-ben egy hatalmas tűzvész a város igen nagy részét elpusztította. Fennmaradtak viszont jelentős templomok a kora keresztény és a bizánci időkből. Közülük tizenöt objektum része a világörökségnek. A várost járva ennek megfelelően újabb és újabb templomokat ismerhetünk meg, felkeresésük pedig nemcsak Thesszaloniki múltjának a megismerését segíti, de bepillantást enged a kereszténység kialakulásának korai éveibe is.
A város központi részéből csak egy picit mozdulnék ki, mégpedig az Ano Poli negyedbe, azaz a Felsővárosba, ahol a citadella és az egykori városfal maradványa áll. Ez is része a világörökségnek és innen nagyszerű kilátás nyílik a belvárosra. Talán ez a negyednek őrizte meg a leginkább az oszmán idők hangulatát, az utcák fölé kinyúló emeleti résszel rendelkező házaival.
Innen egyenesen a tenger felé veszem az irányt, vissza a város centrumába, mert nem szeretném kihagyni a tengerparti sétány hangulatát sem, az Aristotelous térrel egyetemben. Egy kis séta a bevásárlóutcákban, kiülni egy teraszra, enni egy finom helyi ételspecialitást, desszertet és nézni a délutáni forgatagot. Higgyék el nekem, hogy elképesztően át tudja mosni az embert egy ilyen kiruccanás. Hihetetlenül kikapcsol és feltölt, és nem kell hozzá sok pénz.
És ha egy kicsit pihenősebb programot szeretnék, akkor ott az 50-es számú buszjárat, mely a Fehér Toronytól indul és útvonala érinti a város összes jelentős műemlékét és látnivalóját. A menetideje pedig nagyjából ötven perc, innen kapta a számozását. (A járatra 2 euro egy jegy, ugyanúgy, mint a reptérre menő autóbuszra egy irányba).
A Fehér Toronyhoz közel, de a belvárossal ellentétes irányba található a tengerparton két olyan alkotás, melyek számos fényképről visszaköszönnek. Az egyik Nagy Sándor lovasszobra, a másik pedig a Thesszaloniki esernyők címet viselő kompozíció.
A Thesszaloniki esernyők című alkotás
A város egy hölgyről, az alapító Kasszandrosz feleségéről - Nagy Sándor húgáról -, Thesszalonikéről lett elnevezve. Szép név egy szép városnak, mely oly sok korszak fátylát lebbenti fel látogatói előtt, oly sok nemzet itteni jelenlétének emlékét őrzi, ami egészen egyedülálló időutazásra nyújt lehetőséget Európa múltjában.
