Én is a Wizzair szerda esti Brüsszel/Charleroi-Budapest járatának utasai között voltam, így a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy mit jelent az, amikor törlik az ember repülőjáratát és semmilyen tájékoztatást és segítséget nem kap. A tényeket és a tapasztalataimat most megosztom itt, hátha tudok segíteni azoknak, akik legközelebb így járnak.

A járattörlés lehetőségéről tud az ember, de egészen addig, amíg nem vele történik meg, nem tartja valós opciónak. Úgy utazunk, hogy hiszünk abban, hogy a légitársaság elvisz és hazahoz minket, legfeljebb késik egy kicsit a járatunk. Most sem idegeskedtem, bár értesültem arról, hogy a budapesti repülőteret átmenetileg lezárták, sőt, a késés lehetőségéről ekkor még a Wizzair is képes volt kommunikálni az utasokkal, küldött értesítést a várható csúszásról. Kicsit bosszankodtam, mert senki sem szereti, ha késik a járata, de nem tűnt reménytelennek a helyzet. Tudtam az interneten követi a történéseket, láttam, hogy feloldották a zárást és azt is, hogy 20 óra körül várható a mi járatunk budapesti indulása. 

Egy ilyen gépet vártunk nagyon, de nem jött

Ültünk több százan egy aránylag kicsi épületben, várakoztunk és figyeltük, hogy mikor indul a járatunk, ami végül 22 óra 30 perc körül szállt fel Budapestről. Már csak mi és egy temesvári Wizzair járat utasai vártak az indulásra, amikor bemondták, hogy a másik járatot törölték. Nekik még egészen sok információt közöltek a hangosbemondón - például a kártérítési összegről -, de mi még akkor is azt gondoltuk, hogy ez minket nem érint. De elhangzott egy olyan információ is, hogy a Charleroi repülőteret 11 órakor bezárják, és nem sokkal később, szó szerint ránk is oltották a villanyt. Ekkor megjelent egy alkalmazott és azt mondta, hogy aki a budapesti gépre vár, az kövesse és kivezetett minket a tranzit területéről. Ekkor már megértettük, hogy ma este nem fogunk hazarepülni, törölték a járatunkat. 

Ott állt nagyjából 220 ember, aki a budapesti járaton utazott volna és még közel ennyi temesvári utas. A repülőtér azonban tényleg bezárt, az információs ablakokat, ahol intézkedtek volna bezárták, igaz, addigra már az is kiderült, hogy legkorábban a vasárnapi járatra tudnák átfoglalni a jegyünket. És ekkor szerda este volt, úgyhogy nem tűnt túl vonzó opciónak a négy napos várakozás. Az egyetlen információ, amit kaptunk, egy A/4-es lap volt, melyen két oldalon sorolták fel, hogy mire vagyunk jogosultak és miként tudjuk megoldani a jegyünk átfoglalását másik járatra. Mint később kiderült, semmi nem volt igaz abból, ami ezen a papíron szerepelt. A Wizzair ügyfélszolgálata éjszaka csak angol nyelven érhető el, ráadásul azon a számon, amit a papírlapon megadtak, a hölgy nem volt hajlandó segítséget nyújtani, mert azt állította, hogy teljesen más az ő feladata, nem a jegyek átfoglalása. Hát, ez igen érdekes. Érdeklődtünk más Wizzair-es telefonszámon is, de ott meg azt mondta az ügyintéző, hogy nincs törölve a járat, így nem tudják kezelni a problémát. A valóságban ekkor már legalább fél órája biztosan tudható volt, hogy a járatot törölték. Megadták még egy honlap címet is, ami kifejezetten arra van létrehozva, hogy az ember át tudja foglalni a jegyét, azonban azt sem tudtuk semmire sem használni (feltehetőleg azért, mert a Wizzair rendszerében ekkor még nem szerepelt törölt járatként a gépünk).

Szóval ott álltunk az éjszaka közepén egy repülőtér előcsarnokában, minden érdemi tájékoztatás nélkül, azzal az opcióval, hogy vagy várunk vasárnapig a hazautazással, vagy egy vagyont fizetünk ki egy másik repülőjegyért. Mert bármerre kerestünk, vagy azt láttuk, hogy teljesen tele vannak a járatok, vagy nagyon drágák. Voltak, akik nem vártak semmire, hanem nagyjából 300 euróért vettek másnap reggelre jegyet a Brüsszel-Budapest járatra a Brussels Airlines-re, de az sokunknak nem volt elfogadható megoldás. És miután semmilyen tájékoztatást nem kaptunk, próbáltuk összerakni azt, ami tudható és kikövetkeztetni azt, ami történni fog. Azt az interneten láttuk, hogy a Budapestről elindult gép végül Kölnben szállt le (a Charleroi repülőtér alkalmazottai azt mondták, hogy ők próbálták meggyőzni a Wizzairt, hogy a közeli Lille-be szálljon le a gép és busszal vigyenek oda át minket, de ezt az opciót ezek szerint a légitársaság elvetette). És ekkor még volt bennünk egy hatalmas hit, hogy majd ez a gép reggel átrepül értünk, vagy minket visznek el egy másik repülőtérre, esetleg Budapestről küldenek egy tartalék gépet, szóval, aki tudott aludt egy picit éjszaka, vagy próbált pihenni, és vártuk a reggelt. Egyetlen segítséget kaptunk a repülőtér alkalmazottaitól: hoztak hideg ásványvizet, amiért nagy köszönet nekik, mert ők legalább, ha sokat nem is tudtak tenni - hiszen pontosan annyi információt kaptak a Wizzair-től, mint mi, azaz semmit -, de legalább mutattak egy gesztust, hogy átérzik a helyzetünket.

De én nekem reggelre összeállt, hogy a Wizzair tényleg itt hagyott minket és ha arra várunk, hogy megoldják a helyzetet, akkor valószínűleg egy idő után folyamodhatunk Belga állampolgárságért, mert ha mi nem oldjuk meg, akkor itt maradunk örökre. Kisebb csapatokba verődve kerestük a megoldást. Nekem az segített, hogy nagy gyakorlatom van utazások szervezésében és mivel sokszor készítek terveket, így számos lehetőség van a fejemben arról, hogy honnan hova lehet eljutni. Így került képbe az eindhoveni repülőtér. Azonban a csütörtöki budapesti járatok - két gép is van -, teljesen tele voltak már. Szerencsére a lányomnak eszébe jutott Debrecen is, és oda pont volt járat csütörtökön és még hely is volt rá. Ekkor nagyjából reggel hat óra lehetett. Gyorsan megbeszéltük páran a lehetőséget és oda mentünk az ügyintézéshez, amely közben újra kinyitott, hogy át tudják-e foglalni erre a járatra a jegyünket. Ez szerencsére megoldható volt - ha nem, akkor megvettem volna az Eindhoven-Debrecen jegyet, mert az "csak" 40 euro lett volna és utólag kifizetettem a légitársasággal -, így meg volt a repülő, amivel haza fogunk jutni. Igaz, nem Budapestre, de legalább már Magyarországon leszünk, onnan pedig azért könnyen megoldható a hazajutás. Tehát érdemben ez volt az egyetlen segítség, hogy a repülőtéri iroda át tudta foglalni a jegyünket.

Az eindhoveni repülőtér - itt már egészen közel voltunk a hazajutáshoz

És nagy szerencsék volt, hogy Eindhovenből 15.55-kor indult a gép, és volt egy Flixbus járat, ami 9.40-kor indult Charleroi-ból - nem a repülőtérről, hanem a városközpontból - és egy brüsszeli átszállással 14.05-re Eindhovenbe érhetünk. Azt tudtam, hogy a repülőtér aránylag közel van a városközponthoz, azaz ki tudunk érni időben a géphez. A buszjegy pedig megfizethető áron volt, 4450 forintba került (Charleroi-Budapest útvonalra 35.000 forintért lett volna buszjegy és egy napot kellett volna utazni).
Végre volt megoldás, így a kis csapatunk bizakodva indult útnak. Szerencsére a Flixbus pontosan indult és érkezett, az eindhoveni megállója pedig ott volt, ahonnan a reptéri buszok indultak. El sem hittük, hogy időben és gond nélkül megérkeztünk idáig. Igaz, rögtön az a látvány fogadott, hogy a debreceni járat késik, amitől azonnal összerándult a gyomrunk, de azt gondoltuk, hogy két nap egymás után csak nem hagynak ott minket egy repülőtéren. És végül csak felszállt a gépünk - két óra késéssel, amiből 50 percet a repülőgépben ülve töltöttünk el - és este nyolc után pár perccel újra magyar földön voltunk. El sem hittük, annyira szürreális volt az utolsó 24 óránk, hogy reggel hatkor még fogalmunk sem volt arról, hogy miként fogunk hazajutni, hogy járunk majd Hollandiába is, hogy egy Eindhoven-Debrecen repülőjáraton fogunk ülni aznap délután. És meg is érkeztünk Budapestre, nagyjából ugyanabban az időpontban, mint június 19-én kellett volna, egy nap késéssel és sokkal kacifántosabban. 

És hogy mi ebből számomra a tanulság? Hogy az ember csak magára számíthat, illetve, hogy ha lehet, akkor próbáljunk összefogni. Nekem nagyon sokat számított, hogy páran összetartottunk, mert ilyenkor mindenkinél eljön egy holtpont a fáradságtól, a stressztől, és jó, ha más is figyel, tud gondolkodni a következő lépésen. Erőt adtunk egymásnak, biztatást, hogy bárhogy alakul segítjük egymást. És van az a pillanat, amikor tudni kell dönteni a további lépésekről. És ezzel együtt cselekedni is. És hogy fel kell készülni a váratlan helyzetekre. Ezen a járaton nagyon sokan utaztak úgy, hogy reggel jöttek és este mentek volna haza (én is így voltam). Nem hoztak meleg ruhát, nem hoztak telefontöltőt (nagy tanulság a számomra is: mindig vinni kell). 

Én rendszeresen repülők low cost - fapados -járatokkal és az esetek 99%-ban nagyon pontosak és normális szolgáltatást nyújtanak. Azonban számomra teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy egy ilyen méretű vállalatnak, mint a Wizzair, nincs kidolgozott protokollja az ilyen járattörlésekre. Nem először fordul elő náluk és ők is nagyon jól tudják, hogy nagyon sokba fog nekik kerülni ez a hiba. Sokkal többe, mint az, ha kiküldtek volna értünk kora reggel egy gépet és hazaviszik az összes utast. Lesz kártérítés, büntetés és olyan presztízsveszteség, amit most még nem lehet forintosítani, de biztos, hogy jelentős hatása lesz. Spórolni az üzemeltetési költségeken kell, nem a kommunikáción. Nem hiszem el, hogy éjszaka nincs egy kompetens személy ügyeletben, aki kezeli a helyzetet. Ilyenkor azonnal közölni kell az utasokkal a tényeket és elmondani a tervet a megoldásra.

És ezt az esetet nem lehet a budapesti ideiglenes reptérzárra sem fogni, mert a járat felszállt, elindult értünk, útközben döntöttek a törléséről. Régóta figyelem a Wizzair működését, tudom, hogy komoly eredményeket értek el, de ez, amit most mutattak magukról - és nem először - egy olyan súlyos hiba a működésükben, amit ha nem javítanak ki rövid időn belül, akkor komoly negatív hatással lesz a működésükre (és soha nem lesznek igazi nagy cég, mert ahhoz minden területen professzionálisnak kell lenni). És azt sem fogadom el, hogy ha olcsó jegyet veszek, akkor ott lehet engem hagyni bárhol (és nyilvánvalóan voltak a járaton olyan utasok is, akik nem pár ezer forintért vettek jegyet). Szerződést kötöttem arra, hogy engem elvisznek ezen a járaton és a Wizzair nem úgy hirdeti magát, hogy "vegyen náluk jegyet, aztán vagy elvisszük, vagy nem". Ha én, mint utas nem bízhatok abban, hogy felszáll a repülőgépem, vagy ha valamiért mégsem, akkor legalább megoldást kínálnak a számomra, akkor a felajánlott szolgáltatás semmit sem ér. 

Egyetértek azzal, hogy ez az állapot - ez az eljárás, hozzáállás - elfogadhatatlan, változtatni kell rajta. És remélem, hogy a mi kálváriánk hozzájárul a változáshoz, így valami értelme is lesz annak, ami velünk történt. És lehet, hogy még most - június 21-én reggel - is van olyan utas, aki ott várakozik a charleroi-i repülőtéren. Csak remélni tudom, hogy mindenki hazajutott már azóta. És jó lenne tudni, hogy akikkel Kölnbe szállt le a Budapestről indult gép, azok milyen segítséget, tájékoztatást kaptak? Ők hogyan jutottak el végül az úti céljukig. 

Gyakorlati információ: 

Amikor a charleroi-i ügyintéző átfoglalta a jegyünket, akkor erről kinyomtatott egy igazolást, amin szerepelt a foglalás kódja. És ezzel a kóddal meg lehetett már keresni az új foglalást a Wizzair oldalán - van ilyen opció, hogy ha megadom a foglalást és az utas vezeték nevét, akkor láthatom a szükséges adatokat -, így mobilról be tudtunk csekkolni az Wizzair applikáción keresztül és meg volt a beszállókártyánk is előre, így azzal nem kell az eindhoveni repülőtéren külön foglalkoznunk.