Világról szóló élmények - ahol az út a cél

A Stockholm Skvasta repülőtér és Nyköping városa

2019. október 14. - Legjobb Áron

 

A nagyvárosok, a népszerű turisztikai úti célok természetesen kerülnek szóba, amikor utazást tervez az ember. Azonban van, amikor egy váratlan helyzet hozza úgy, hogy felkeresünk egy várost, egy régiót. Számomra egy átszállásos hazautazás során merült fel, hogy lenne pár szabad órám a Stockholm-Skvasta repülőtéren, ezért megnéztem, hogy hová lehetne ennyi idő alatt elmenni. A várost, amelyik a repülőtérhez egészen közel fekszik, és ahova a helyi buszjárat elvisz Nyköpingnek hívják, és azonnal szimpatikus lett nekem. Ez a bejegyzés azoknak is szól, akik a Stockholm-Skvasta repülőtérre érkeznek, vagy onnan indulnak.

 

nykopingshus1.jpgA Nyköpingshus bejárata



Stockholm városának két repülőtere is van. A Bromma van közelebb a városközponthoz, de ide csak kevés járat érkezik, azok is inkább belföldi úti célokról, a nagyobb forgalmat az Arlanda repülőtér szolgálja ki. A low cost légitársaságok azonban nem ezeket használják, hanem a Stockholm Västerås Airport-ot és Stockholm Skavsta Airport-ot. Utóbbiak közül a Skvasta Airport forgalma a jelentősebb, ide közlekedik a Wizzair budapesti járata is, így jó eséllyel a magyar utazók is itt fognak Svédország földjére lépni, ha Stockholmba vagy vonzáskörzetébe utaznak.


skvasta4.jpgA Skvasta repülőtér épülete a főbejárattal

 

Az én járatommal utazók nagy része is a svéd fővárosba menő transzferbuszt megállójába állt be. A Skvasta Airport egy klasszikus vidéki légikikötő, egy nem túl nagy épülettel, azonban ennek a megunhatatlan előnyével, hogy érkezés után az ember gyorsan haladhat, pár perc után már a autóba ülhet vagy autóbuszra szállhat. A Skvasta repülőtérről a Flygbussarna működtet buszjáratokat két irányba - Stockholm belvárosába illetve Norrköping-be és Linköping-be -, valamint van egy helyi járat Nyköpingbe. A buszok megállója közvetlenül a repülőtér épülete előtt van, és úgy van kiszámolva a menetrendjük, hogy az érkező utasok kényelmesen elérjék őket. Stockholmig nagyjából 80 perc a buszút, és a reptéri megálló kiírása szerint a gépek érkezése után kb. 20 perccel áll be a járat (ez így is volt, de azt nem tudom, hogy ez abban az esetben is így működik, ha késik egy járat).


skvasta2.jpgA közelebbi (bal oldali) megálló a helyi járaté, a stockholmi busz az épület előtt veszi fel az utasokat 

 

A Skvasta Airport utascsarnokában van egy bolt - itt lehet innivalót, csokit, stb. vásárolni -, ahol a helyi buszjáratra is meg lehet venni a jegyet (ezenkívül applikáción keresztül is vehetünk jegyet, a buszvezetőnél azonban nem). Az 515-ös számú járat Nyköping városközpontja felé érinti a vasútállomást és a buszpályaudvart, azaz itt is megoldható a továbbutazás az ország más pontjai felé. Ha pár óránk van az átszállás során, akkor érdemes bemenni Nyköping-be egy városnézésre (a reptérről a busz 15 perc alatt ér be a városközpontba).

Nyköping Södermanland (Sörmland) megye székhelye, az ország egyik legrégebbi alapítású városa. Régebben vára és kikötője is kiemelt fontosságú volt, szívesen időztek itt Svédország uralkodói, sőt, a svéd parlament ülésére is több alkalommal került itt sor. Vára és néhány temploma is a 13.-14. századból származik. A középkorban, amikor itt tartózkodott az uralkodó, akkor Nyköping egyben az ország fővárosa is volt. A vár (Nyköpingshus) az öbölhöz közel, a várost átszelő folyó partján épült fel, a legkorábbi része egy téglalap alaprajzú kastély, mely részben ma is megvan. A legismertebb történet is ehhez a korai időszakhoz kötődik, mégpedig egy olyan testvérharc, melyet akár Shakespeare is írhatott volna. 1290-ben az akkor még csak tíz éves Birger Magnusson örökölte meg a svéd trónt. Testvérei ezt nehezményezhették, és bár egy idő után úgy tűnt, hogy elfogadják a helyzetet, de Eric herceg és Valdemar herceg 1306-ban kihasználva testvérük jóindulatú vendéglátását, elfogták a királyt és a királynőt, és a Nyköping-i várkastély börtönébe zárták őket. Innen az uralkodói pár csak két év után szabadult. Pár nyugalmasnak látszó év után jött a bosszú. 1317-ben a király meghívta testvéreit egy közös karácsonyi ünneplésre, amit azok el is fogadtak. Az éj leple alatt azonban a hercegek kíséretét kiiktatták, őket pedig a várbörtönbe zárták, ott is haltak meg. A legenda szerint a király a folyó dobta a cellájuk kulcsát, így amikor egy helyi horgász a 19. század vége felé egy középkori kulcsot fogott ki a folyó várhoz közeli szakaszán, egyből arra gondoltak, hogy ez lehet a legendás kulcs. Az 1300-as évek végén, és az 1400-as évek elején is bővítették az épületegyüttest. Gustav Vasa fia, Karl herceg reneszánsz kastéllyá építette át, azonban 1665-ben a várkastély nagy része egy tűzvészben elpusztult. A ma is látható épületek közül a korai éveket képviseli a négy emelet magas Királyi Torony. A Nyköpingshus csak június elejétől augusztus végéig van minden nap nyitva, egyébként csak vasárnap látogatható. 

museum.jpg

alla-helgona-kyrka.pngAz Alla Helgona kyrke, azaz a Mindenszentek-temploma

 

A városközpontban sétálva felkereshetjük a két középkori eredetű templomot, a Saint Nikolai (Szent Miklós) és az Alla Helgona (Mindenszentek) épületét. Előbbi a város főterén áll és 1719-ben egy tűzvészben teljesen megsemmisült (de példás módon újjáépítették). Viszont nem pusztította el a tűz a közelében lévő, 1692-ben emelt haranglábat (Västra klockstapeln), amely ma a város legrégebbi épülete. A templom előtti téren - Stora Torget - négy különböző időszakból állnak épületek (köztük a régi és az új Városháza). Sétánk során még számosa hangulatos helyet fedezhetünk fel, például az NK villát, mely eredetileg Norrköpingben állt, az ottani, 1906-os Művészeti és Ipari kiállításon volt az NK cég pavilonja, és annak bezárása után került át mai helyére, Nyköpingbe. Tavaly nyitott meg, így új programlehetőség a Sörmland Museum, ahol a kiállítások és programok megtekintése mellett meg is ebédelhetünk (105 korona egy ebédmenü, főétellel, salátabüfével és kávéval). És ha az időnk engedi, akkor érdemes lesétálnunk egészen a kikötőig.  

 

nk-villan2.jpgAz NK villa hangulatos épülete

Hasznos oldalak: 

https://nykopingsguiden.se/visit-nykoping/

https://nykopingsguiden.se/

https://www.sfv.se/sv/fastigheter/sverige/sodermanlands-lan-d/nykopingshus/

 

A Stockholm Skvasta repülőteret svédországi utazás mellett használhatjuk átszállópontként is, a Wizzair budapesti járatával, és egy másik európai városba - például Gdanskba - innen induló vagy ide érkező Ryanair vagy Wizzair járatával kombinálva. Az átszállás egyszerű és gyors.

 

 

Skvasta Airport


Mint már említettem egy nagyon egyszerű repülőtérről van szó, ami csak a legszükségesebb kényelmi szolgáltatásokkal van felszerelve. Az utascsarnokban étkezési lehetőség mellett egy bolt is van, ahol a reptereken szokásos termékeket lehet megvásárolni, bent a tranzitban pedig egy komolyabb büfé. A szerény méret előnye, hogy gyorsan haladhatunk mindenhol, érkezés után gyorsan kijuthatunk az autónkhoz vagy a buszhoz, és indulásnál sem igényel sok időt a biztonsági ellenőrzés és a tranzitba való bejutás. A reptéren turista információs iroda is működik, a környékbeli látnivalókról komoly prospektus készlettel. 

Ha még a gépünk indulása előtt van egy kevés időnk, sétálhatunk egyet a repülőtér közvetlen közelében is, ahol hamar kellemes erdei környezetben találhatjuk magunkat, kellemesebb, mint az épületben várni mondjuk fél-egy órát. 

www.skavsta.se/


skv.jpgSéta a repülőtér vonzáskörzetében

 

F11 Museum - Air Science Center


A repülőtér közvetlen közelében van az F11 Museum - Air Science Center, egy repülési kiállítás - főleg a svéd légierőnél használt gépekkel -, így akit a téma érdekel és szerencséje van, mert éppen nyitva a múzeum (eléggé szűkös a nyitva tartásuk), az ide is elsétálhat egy pár perces gyalogolással. 


f11-museum.png

 
www.f11museum.se/

 

Képek forrás: saját felvételek, https://www.sfv.se/ és https://nykopingsguiden.se/

Plusbus - Vonatjegyhez buszbérletet angliai utazásnál

 

Egy megszállott világjáró mindig a maximumra törekszik, azaz megpróbálja a lehetőség szerinti legtöbbet kihozni egy utazásból. Ehhez pedig szükség van a különböző utazási formák kombinálásához. Legyetek bátrak, és ne féljetek más repülőtérről hazautazni, mint ahová érkeztetek, variáljátok a légitársaságokat, hogy a legjobb menetrend álljon össze, és használjátok a vonat- és buszjáratokat is, mert azokra is lehet nagyon jó árú jegyeket találni. Én most egy olyan lehetőséget mutatok meg, amellyel akkor tudtok élni, ha vonattal utaztok az Egyesült Királyságon belül.

 


És rögtön egy fontos tapasztalat az elejére: amikor foglaltam a vonatjegyet, akkor minden kis csatolmányt megnyitottam, mert kíváncsi voltam a tartalmukra. Így fedeztem fel a PlusBus jegyet, ami rögtön meg is tetszett nekem, mert azt ajánlotta, hogy mindösszesen 4 fontért egész nap utazhatok megkötés nélkül Doncasterbe és a vonzáskörzetében (egy egészen nagy zónán belül). A legjobb pedig az volt, hogy ebbe beletartozott a reptéri busz is, így azt már biztosan tudtam, hogy ezen a vonalon kétszer is fogom használni, és még egy kirándulást is beterveztem busszal, illetve ha úgy alakult volna a napi programom, akkor a városon belül is utaztam volna vele.


dsa_5.jpgMegjött a reptéri busz. A bérletem erre is érvényes volt
 

De egy kicsit előre szaladtam, mert az első lépés az volt, hogy el kellett döntenem, hogy melyik városba veszem igénybe ezt a kedvezményes napi jegyet. Ugyanis a vonatjegyem Doncaster és York közötti útra szólt (oda-vissza), és mind a két városban van PlusBus jegy, de csak az egyiket engedte a rendszer lefoglalni. Végiggondolva a programomat arra jutottam, hogy Yorkban nem lesz szükségem buszra, míg Doncasterbe biztosan, így az utóbbi mellett döntöttem.

 
A PlusBus jegynek van egy speciális feltétele, mégpedig az, hogy ez egy klasszikus jegy, vagyis nem küldik el e-mailben, hanem vagy felveszem a vasútállomáson, vagy postázzák. Ha Yorkot választottam volna, akkor egyszerűen ki tudtam volna váltani helyben is (a doncasteri pályaudvaron), de miután nekem az érkezés után, már a repülőtéren szükségem volt rá, így maradt a postai megoldás. Azt tudnotok kell, hogy Angliában nagyon sok vasúttársaság üzemeltet járatokat. Mivel én szeretem annál megvenni a jegyet, aki üzemelteti a járatot, így ki is nyomoztam, hogy ezen a szakaszon a London North Eastern Railway járatával - azaz a LNER-rel - tudok utazni, így náluk kezdtem el a jegyem lefoglalását (és miután már jóval az utazás előtt elkezdtem a keresést, annyira, hogy még nem volt elérhető akciós jegyár erre a vonalra, így beállítottam náluk egy értesítést, amit korrekt módon meg is kaptam, amikor megnyitották a kedvezményes foglalás lehetőségét). 



Csakhogy ők a jegyek kipostázását csak Anglián belül vállalják (ezért sima levélként 1 fontot kérnek). De ez sem tántorított el, mert él ismerősöm kint, és mivel még bőven volt idő, nem láttam akadályát annak, hogy a hozzá elpostázott jegy elérjen hozzám is Budapestre. De közben még keresgéltem, és találtam egy olyan vasúttársaságot, amelyiknél tudtam ugyanerre a járatra foglalni, ugyanazon a kedvezményes áron, viszont ők azt is vállalták, hogy Magyarországra is elküldik a jegyet (ezért 7 fontot kértek, gyorspostával, amit bevállaltam, mert szerettem volna látni a rendszer működését). A vonatjegyet és a PlusBus jegyet vasárnap vettem meg online, amit a cég másnap postára adott és egy hét múlva rendben meg is érkezett hozzám. A küldeményben benne volt a PlusBus jegy és a vonatjegyek is oda-vissza. 

 

plb.JPGÍgy néz ki a kinyomtatott PlusBus jegy



 
Végül a buszjegyet négy útvonalon használtam: Doncaster repülőtér - Doncaster központ oda-vissza és Doncaster központ - Cronisbrough oda-vissza. A reptéri buszra 3 fontba kerül egy jegy, ha pedig oda-vissza megvesszük, akkor 5 font. A Cronisbrough-i jegy árát elfelejtettem megkérdezni, de nagyjából ugyanekkor tétel lehet. Angliában az első ajtónál kell felszállni és a buszvezetőnél lehet jegyet venni. A PlusBus jegyem nagyszerűen működött, elég volt felmutatnom és már utazhattam is. A buszjáratok esetében, csakúgy mint a vasútnál, számos társaság van még egy kisebb körzeten belül is. A doncasteri PlusBus jegy mindegyik cég járművére érvényes, akik a zónán belül üzemelnek, így ilyen részletekre szerencsére nem kell figyelnünk (nagyon jól áttekinthető zónatérkép van minden egyes városhoz, és még a fontosabb látnivalókat is jelölik rajta) 


Annak, aki az Egyesült Királyságon belül vonattal utazik, egy nagyon praktikus és gazdaságos megoldás a PlusBus jegy. A legolcsóbb napi jegy 2.50 font, de van heti és hosszabb időre szóló PlusBus jegy is. Nem lehet minden városban használni, de azért elég sok helyen elérhető. Érdemes tanulmányozni a cég honlapját, és azután ne felejtsétek el a vonatjegy mellé megvenni (nem minden esetben eléggé feltűnő ez az opció a vonatjegy vásárlásánál, de a járat kiválasztása és a jegy kifizetése között lehet beletenni a kosárba). Egyébként is érdemes Anglián belüli utazáshoz buszjáratokat nézni, mert vannak meglepően olcsó árak (például a Megabus-nál, akár 1-2 fontért egészen komoly szakaszokra is, de a National Express-nél is találhatunk hasonlóan kedvező jegyárakat).

 

www.plusbus.info/

 

 

Ivanhoe vidéke - Conisbrough középkori temploma és várkastélya

 

Amikor megláttam, hogy nagyon olcsó áron és nagyon jó menetrenddel - kora reggeli érkezéssel - van repülőjárat Budapestről Doncasterbe, és a visszaútra is találtam elfogadható megoldást, akkor nem is gondolkodtam tovább, hanem azonnal befoglaltam az utazást. Csak utána néztem meg, hogy mi fér bele a programomba, hogy mit tudok meglátogatni, és nagyon meglepődtem azon, hogy milyen szuper helyszínek vannak Doncaster vonzáskörzetében. 



Hogy megértsétek a motivációmat, tudnotok kell, hogy én nagyon szeretem Angliát, azt, ahogy a britek élnek. Tetszik, hogy a legtöbb épületnek, szokásnak több száz éves hagyománya van. És szenvedélyes teaívó vagyok, Anglia pedig a teázás európai fellegvára, ahol elképesztő választékban kapható tea, ráadásul hihetetlenül jó áron is. Szóval, ha én felfedezhetek egy várost vagy régiót, és bevásárolhatók teákból, akkor nekem ez éppen elég indok az utazásra, még Doncaster esetében is, mely valljuk be, nem a legizgalmasabb turisztikai célpont Britanniában.

 

crv_6.jpgConisbrough vára - ezt látjuk a buszról leszállva


Én azzal is kiegyeztem volna, ha az egész napot Doncasterben töltöm el, de miután egy kicsit tájékozódtam, úgy döntöttem, hogy a napi programomba beillesztek két kirándulást. Az egy Conisbrough városa lett, a másik pedig York. Most Conisbrough-ról írok, a csodálatos Yorkot pedig egy másik blogbejegyezésben fogom bemutatni. Yorkshire grófsága Észak-Angliához tartozik és igen komoly szerepet töltött be az ország középkori történelmében, elég csak arra utalni, hogy London mellet York volt ebben az időszakban Britannia másik jelentős politikai és egyházi szerepet betöltő városa, komoly lélekszámú lakossággal. 

A doncasteri repülőtérről a városba egyszerűen bejuthatunk a reptéri busszal, mely a központi buszpályaudvarra érkezik, ahonnan a conisbrough-i buszjáratok is indulnak (a reptért bemutató cikket itt olvashatjátok). Conisbrough nagyjából 15 percre van Doncastertől és több járat is érinti. Én az X20-as buszt néztem ki, és ezzel is mentem oda. Amikor a busz beér a településre, először hosszan megy egyenesen, majd egy rendőrlámpás kereszteződésnél jobbra fordul. Itt már felfedezhetjük a vár épületét, és a kanyar után első megállónál érdemes leszállnunk. Ez a megálló közvetlenül a vár bejárata mellett van, csak egy picit kell felfelé sétálnunk a Castle Hill-en - a település szinte minden utcája felfelé vagy lefelé visz - a várat körülvevő parkrész bejáratáig. A vár csak 10 órától látogatható, de a parkba már korábban is beléphetünk - szabadon látogatható -, és az épületegyüttest is egészen közelről körbejárhatjuk.


crn_v.jpg

Egy igazán romantikus várkastélyt találunk a település közepén, azonban nem házakkal körbe véve, hanem egy zöldellő füvű dombon. Külön épületben lehet megvenni a belépőjegyet és itt ajándékbolt is működik. A várkastély legkorábbi részeit feltehetőleg a Normann hódítást követően építtethette William of Warenne I. (Hódító) Vilmos hű támogatója. A település neve minden valószínűség szerint a „Cyningesburh” szóból származik, ami azt jelenti: a király városa. De Conisbrough már a Normannok megjelenése előtt is fontos hely lehetett, erre utal a Szent Péter-templom, mely már a 8. században is állt, és Dél-Yorkshire legrégebbi ma is látható épületét tisztelhetjük benne.


De most még maradjunk a kastélynál, mely az English Heritage kezelésében van és a helyreállított épület, valamint a berendezései abszolút megidézi a 12. század korát, Lord és Lady Warenne középkori világát. A helynek egyben irodalomtörténeti jelentősége is van, ugyanis ez a kastély inspirálta Sir Walter Scott-ot az Ivanhoe című regény megírására, mely részben itt, a Sheffiled és Doncaster közötti tájon játszódik. Érdemes a várat alaposan körbejárni, minden szögből megcsodálni, és érdemes az ellenkező irányba is elnézni, hogy a városra nyíló panorámát is élvezhessük.  


crv_4.jpg

crv_2.jpg

Már a kővár előtt is lehetett itt valamilyen lakó és védelmi célt szolgáló építmény, mely fából és földből épült. A ma is látható kővár kialakítására az 1170-1180-as évek táján kerülhetett sor, bővítése pedig a következő évszázad első felében történt. Ebben az időszakban ez a vár volt a Warrene család első számú tartózkodási helye (otthona). A 14. században királyi tulajdonba került, III. Edward (Eduárd) lakott itt fiával, York hercegével. Utóbbi személyéhez a vár jelentős átalakítása köthető. Az 1500-as években már elhagyott és romos állapotban volt (a fennmaradt feljegyzések szerint). A 19. században mint romantikus rom vonzotta a művészeket, akik több alkalommal is megörökítették akkori állapotában a várkastélyt. Az épületegyüttes legjellegzetesebb építménye a középkori lakótornyokra emlékeztető, masszív és tömör torony, amelyik csak a legminimálisabb alapterületet foglalja el, kialakításában pedig a legfontosabb szempont a kívülről támadó ellenséggel szembeni maximális védhetőség volt.


A vártól kevesebb mint öt perc séta a Szent Péter-templom. Ha a jegypénztár melletti kapun kilépünk, akkor a szemben lévő utcán kell elindulnunk, követnünk annak hamarosan balra kanyarodó ívét, és amikor befordultunk, már látjuk is a templom kertjének a szélét, melynél két irányba folytathatjuk az utunkat, és érdemes balra tovább haladni. Pár lépés után pedig ott is van a templomkertbe vezető bejárat, de itt már végig rálátunk az épületre és a körülötte lévő sírokra. 

crn_4.jpg

crn_5.jpg


A Szent Péter-templom


A templom magját, azaz legkorábbi részeit feltehetőleg a 8. században építették angolszász stílusban. Minden jel arra mutat, hogy ez a templom jelentős egyházi helynek számított abban az időszakban. A Normann hódítást követően került sor az épület bővítésére. Nagyon szép és egyben érdekes épület, a masszív alakjával, vaskos tornyával, mely sokkal inkább emlékeztet egy várkastélyra, mint templomra. Tömény történelem, amit itt pár méteren belül láthatunk, és köszönhetően a környezetnek, át is élhetünk, mintha időben visszautaztunk volna a középkori Angliába.

 

crv.jpg

crn_t.jpg


A templom a település szívében van, és bár a közvetlen közelében is felszállhatunk az autóbuszra, amelyik visszavisz bennünket Doncasterbe - ha arra folytatjuk az utunkat -, érdemes egy kicsit sétálni még az utcákon, lemenni a lámpás kereszteződésig, és csak ott szállni buszra. A templom közelében van közért, ahol tudunk innivalót és harapnivalót (szendvicset, csokit) vásárolni.


Conisbrough nagyjából másfél-két órás program, attól függően, hogy mennyi időt szánunk a két műemlék megismerésére, illetve a városközpont bejárására.  

 

 
A templom hivatalos oldala:  www.stpetersconisbrough.org/

A Conisbrough-kastély hivatalos oldala: www.english-heritage.org.uk/

A kastély a téli szezonban (novembertől csak hétvégenként van nyitva, és 10 órától látogatható változó nyitva tartással, 17 vagy 16 óráig. Főszezonban tovább tart nyitva). 
 

 

Robin Hood repülőtere - a Doncaster/Sheffield Airport

 

Annak, aki korábban valamelyik londoni repülőtéren lépett be Angliába, igazán üdítő élmény lesz, hogy a Doncaster/Sheffield repülőtéren, ha csak kézipoggyásszal utazott, akkor kevesebb mint tíz perc alatt eljuthat a repülőgéptől a reptér előtti buszmegállóhoz, úgy, hogy ebbe benne volt egy útlevél-ellenőrzés is.

 

A doncasteri repülőtér viszonylag régóta működik, de nagyon sokáig csak a katonaság használta, azonban ők 1995-ben bezárták az itteni bázisukat, és csak tíz évvel később, a low cost légitársaságok légi forradalmát látva nyitották meg újra, immár a polgári forgalom előtt a Doncaster/Sheffield repülőteret, melyet a régió legendás alakja után Robin Hood Airportnak is neveznek (egy évtizedig Sheffieldnek saját repülőtere is volt, nemzetközi járatokkal, de 2008-ban végleg megszűnt onnan a légiforgalom).


dsa_apt2.jpg

 

A DSA rövidítéssel is jelölt repülőtér nem tartozik a forgalmas légikikötők közé, például a Ryanair nem is használja, a Wizzair mellett elsősorban nyaralójáratokat szolgál ki. Ennek megfelelően egy aránylag kicsi, de modern terminálépülete van. Egy nagyon jól megtervezett épületről van szó, amelyik tapasztalatom szerint tökéletesen megfelel a jelenlegi forgalomnak. A terminál kétszintes, alsó részén van a becsekkolás - a bőrönd feladás -, a biztonsági ellenőrzéshez azonban már fel kell menni az emeletre. Az érkező utasok pedig az alsó szinten esnek át az útlevél ellenőrzésen, ahonnan egyszerűen és gyorsan elérhető a buszmegálló és az autóparkoló.

Több buszjárat is kiszolgálja a repülőtér forgalmát, közülük az 57a és 57c megy be Doncasterbe, míg az X6-os Sheffieldbe viszi az utasokat. Az 57a-nak és az 57c-nek is ugyanaz a végállomása, de eltérő útvonalon mennek, így az a jelűnek kb. 45 perc beérni a városközpontba  - a Doncaster Frenchgate Interchange-hez -, míg a c jelűnek erre elég valamival több mint 20 perc. A reptéri buszmegállóban megtalálható a járatok érvényes menetrendje. Jegyet a buszvezetőnél lehet venni, készpénzzel és bankkártyával is fizethetünk. 2019. szeptemberében 3 font volt egy útra a jegy, míg 5 fontért retour jegyet lehet venni (de léteznek napi jegyek is, érdemes megnézni a busztársaság applikációját, ahol jelenleg 4 fontért lehet napi jegyet váltani). 


dsa_5.jpgEmeletes busz is jár a reptér és a városközpont között, és ez a megállója a reptér előtt 


A vonalon emeletes buszok is közlekednek, és csak pár helyen állnak meg a városközpontig. A buszpályaudvar a vasútállomás mellett van, valóban Doncaster szívében, ahonnan pár perc sétával elérhető az a rész, ahol a sétálóutcák és az üzletek vannak. A buszpályaudvar egy bevásárlóközponton keresztül közelíthető meg - ez a Frenchgate Shopping Center -, és a vasútállomáshoz is ezen keresztül tudunk átmenni, ha busszal érkeztünk. Először mozgólépcsővel fel kell menni egy szintet (csak erre tudjuk elhagyni a buszpályaudvart), majd követni kell a kiírást, hogy merre van a vasút (train). Az üzletközpontban jelölve van, hogy merre kell menni, de azért könnyű eltévedni, úgyhogy figyelni kell nagyon. A vasúti pályaudvar bejárata már az utcáról nyílik, és a jegypénztárak felett van egy nagyon részletes tájékoztatótábla az érkező/induló vonatokról, hogy melyik vágányra állnak be és milyen városokat érint az útvonaluk. Angliában tapasztalatom alapján nagyon sokan utaznak vonattal, néhány perc eltéréssel követik egymást a szerelvények ugyanannál a peronnál, nagy a pörgés a le- és felszállásnál.

Ha busszal utazunk tovább, akkor csak meg kell keresni a másik járat kapuját a buszpályaudvaron, melynek várócsarnoka nem túl nagy, így könnyű a tájékozódás, nem tudunk eltévedni benne és pár perc alatt bármelyik beállóhelyhez odaérhetünk. És van benne egy kis bolt, ahol lehet innivalót, csokit, stb venni. A buszjáratok kapukhoz állnak be, amelyek csak akkor nyílnak ki, ha ott áll egy busz. Elől, a vezetőnél lehet fel és leszállni, aki ellenőrzi a jegyeket és bérleteket, illetve nála lehet jegyet venni. Elektronikus kijelző mutatja, hogy melyik járat honnan indul, és az egyes járatok részletes menetrendje megtalálható ott, ahonnan indulnak. 

Doncasterbe eddig korán reggel ment a Wizzair budapesti járata, de ez az őszi menetrendváltással változik. A szombatinál napközbeni indulásra, a keddinél pedig estére. Busszal aránylag gyorsan és kényelmesen juthatunk ki a repülőtérre. Ha már hazafelé tartunk, akkor a repülőtér tranzitjában kellemesen fogjuk eltölteni a beszállásig szükséges időt. A biztonsági és az útlevél-ellenőrzés kilépéskor is gyors. Bent a tranzitban van gyorsétterem, kávézó, tax free bolt és bőségesen elég ülőhely is. 


rbh.jpgA névadó szobra a repülőtér utascsarnokában

 

Reptéri buszjárat: www.firstgroup.com/south-yorkshire

 

Kirándulások: Doncaster nem Anglia legszebb és legizgalmasabb városa, azonban kitűnő átszállópont számos város felé. A legizgalmasabb a vonzáskörzetében York, ahová alig több mint húsz perc alatt juthatunk el vonattal, de Manchester is könnyen megközelíthető innen. 

 

york_varf2.jpgYork

 

 

 

Gdansk - a szabadság városa


Gdansk elszenvedője és tevékeny formálója is volt Európa 20. századi történelmének, mely igen sok változást hozott a város életében. A rövid ideig tartó függetlenséget rettenetes évek követték: a II. világháborúban szinte földig rombolták, hogy azután lakói kőről-kőre, épületről-épületre építsék vissza. Azután a hajógyári munkások megkezdték évtizedes harcukat a szabadság újbóli kivívásáért. Gdansk neve mára összeforrt a szabadság és a szolidaritás eszményével. 

 

Persze igazságtalanok lennék, ha Gdansk történelmét csak az elmúlt bő száz évre szűkítenénk, hiszen jelentős település volt már korábban is, kiemelt fekvésének köszönhetően pedig mindig volt egy uralkodó vagy hadvezér, aki a birtoklására fente a fogát. A szabadság érzése akkor erősödhetett meg Gdansk lakóiban, amikor város és vonzáskörzete a versailles-i békeszerződés megkötésekor különleges státuszt kapva, Danzig Szabad Városként létezhetett 1920-tól egészen 1939. szeptember 1-éig. Ekkor támadták meg a németek az itteni lengyel támaszpontot, és ezzel kezdetét vette a II. világháború. 


gdansk5.jpgA Szűz Mária-templom hatalmas épületegyüttese a régi városháza tornyából fotózva

 

Ha egyetlen tárggyal szeretnénk megmutatni Gdansk történetét, akkor minden bizonnyal a Muzeum Narodowe w Gdańsku kiállításán látható Hans Memling remekmű, az Utolsó ítélet című triptichon, azaz szárnyas oltára a legalkalmasabb erre. Ez az alkotás nem gdanski megrendelésre készült. Brügge-ben festették és Itáliába szánták, azonban a hajót, amelyik szállította elrabolták, rakományát szétosztották, így került Gdanskba, ahol a Szűz Mária-templomba lett elhelyezve. Pedig a Medici-család mellett még az akkor regnáló pápa is síkraszállt a kép visszaszolgáltatása mellett, de a kép maradt Gdanskban. Egészen addig, amíg Napóleon utasítására a várost megszálló katonái Párizsba vitték, ahonnan később Berlinbe került át. Egy időre visszakapta Gdansk, hogy azután a II. világháborúban a németek vigyék magukkal, majd egy rövid időre szovjet vendégségben, Leningrádban állomásozzon, ahonnan végül visszakerülhetett lengyel földre. A kép eredetije ma a múzeumban van, a Szűz Mária-templomban csak egy másolata lett elhelyezve. 
Amikor a festményt megszerezték, Gdansk erős volt, a város a fénykorát élte. Nem is érezték úgy, hogy vissza kellene adniuk a képet, pedig nagy hatalmú családok léptek fel az ügyben. Később pedig, ahogy a kép vándorolt - el- és visszakerült -, nagyjából pont úgy változott a város helyzete is, lett éppen saját ura, vagy foglalták el.

 

gdanska1.jpgA Lech Walesa Airport modern épülete

Én repülőgéppel érkeztem a városba. Gdansk repülőtere modern és nagyon jó összeköttetéssel rendelkezik a városközponttal és a vonzáskörzetében lévő tengerparti üdülőhelyekkel is. Választhatunk a reptéri transzfernél a vasút és az autóbusz között. Az előbbi talán kényelmesebb, viszont a busz áll meg a legközelebb ahhoz a ponthoz, ahonnan érdemes elkezdeni a városnézésünket. 

A repülőtéren gyorsan át lehet jutni és az érkezési csarnokban van egy kijelző, amelyiknek lehet látni, hogy mikor indul a következő vonat és buszjárat. Én azt láttam, hogy tíz perc múlva megy egy vonat Gdanskba, így gyorsan a vasúti megálló felé vettem az irányt. Ha kilépünk a repülőtér épületéből, akkor rögtön ott van előtte a vonat megállója. Emelt pályán jön, alatta átmenve pedig a buszmegállót érhetjük el. Itt a szerelvények áthaladnak, azaz figyelnünk kell arra, hogy a számunkra jó irányba menőre szálljunk fel. Gdansk felé a reptérépülethez közelebbi vágányról mennek a szerelvények. A peron mellett van jegyautomata, de miután láttam, hogy itt sokan állnak jegyért, gyorsan átszaladtam a másik vágányhoz, ahol kisebb volt a forgalom. Kihasználva, hogy ma már az interneten elérhetőek a menetrendek, most is előre felkészültem a jegyárakból és a lehetséges úti célok nevéből (Gdanskban több állomás is van, amelyiken leszállhatunk, attól függően, hogy mi a pontos úti célunk). 

A lengyeleknél a glówny jelenti a központi pályaudvart, ami jellemzően egyben egy intermodális csomópont is, azaz itt helyi és helyközi (nemzetközi) buszjáratokra is át tudunk szállni. Van ilyen Gdanskban is, azonban a reptéri vonatok közül idáig csak nagyon kevés megy el, a legtöbb a számunkra kimondhatatlan nevű Gdansk Wrzeszcz állomásig megy. Itt azonban át tudunk szállni egy másik vonatra, amelyik elvisz bennünket a központig (én láttam, hogy a mellettünk lévő vágányon, velünk párhuzamosan egy olyan szerelvény halad, amelyik tovább visz, így a megállóban gyorsan átfutottam a másik peronhoz és már menten is tovább). A jegy ezen a szakaszon 6.50 zloty és később olvastam egy brosúrába, hogy a kalauznál is megvásárolható a vonaton (valóban láttam a kalauzt, akit meg is rohamoztak az utasok, miután az állomás egy darab jegyautomatája kevésnek bizonyult a kiszolgálásukra). Az automatából vett jegyet még a peronon lévő gépben kell érvényesíteni a beszállás előtt (keresni kell, mert a szerkezet nincs eléggé szem előtt).

A Wrzeszcz után jön a Politechnika megálló, majd a Stocznia és ezt követi Glówny, szóval ezért ez egy hosszabb szakasz még a városközpontig. Én végül itt szálltam le, de lehet, hogy még jobb lett volna a következő megállónál - Srodmiescie -, amelyik akkor tökéletes, ha a Muzeum Narodowe w Gdańsku-ban kezdenénk a programunkat, mert ahhoz ez van a legközelebb. Én viszont a pályaudvarról kilépve, jobbra fordulva, a széles főút mellett haladva folytattam az utamat egészen addig, amíg elérkeztem a Forum bevásárlóközpontig (ez pár perc sétát jelent). Vele szemben kezdődik ugyanis a város főutcája, a Hosszú utca, azaz a Długa. Azonban amíg ide eljutunk, áthaladhatunk a Felső kapun (Wyżynna brama) és az Arany kapun (az elsőben találjuk a helyi idegenforgalmi iroda kirendeltségét). A két kapu között pedig a város egykori erődrendszeréhez tartozó gótikus-reneszánsz épületre figyelhetünk fel, melyben múzeumi kiállítás tekinthető meg. 

gdansk7.jpgA Hansa múltra emlékeztető lakóépületek az Óvárosban

gdansk6.jpgA régi városháza tornya, ahonnan pompás panoráma nyílik az egész városközpontra


Az Arany kapun átlépve - sőt már előtte, amikor csak átlesünk a boltívek alatt - feltűnik előttünk a Długa hosszan elnyúló utcája, kétoldalt a középkori formájú jellegzetes házakkal, középpontban pedig a városháza épületével és legfőképpen a Stare Miasto, azaz az Óváros főlé magasodó tornyával. Az utca mindkét oldalán vendéglátóhelyek, turistákat kiszolgáló boltok, üzletek vannak. A régi városházában múzeumi kiállítás van, a toronyba pedig fel lehet mászni. Utóbbit meg is tettem és egy igen intenzív lépcsőzést követően már fent is álltam a torony kilátójában, ahonnan az egész óvárosra ráláttam. Ez egyfelől nagy élmény, másrészt egy picit illúzióromboló is. Mert innen nagyon is észrevehető, hogy ami itt van, az új építésű, ugyanis a tetők tele vannak modern tetőablakokkal és a cserepezés is egészen új. Mondjuk ez az érzés végig bennem volt, nehéz is lenne nem figyelembe venni, ha az ember már elolvasta a város történetét. 

gdansk4.jpg
A Długa egyik fele, háttérben az Arany kapuval
A városháza szomszédságában áll a Szent Mária-templom impozáns tömbje, melynek tornyai egy magasságban uralják az eget ennek az épületnek a csúcsával (a templom tornyába is fel lehet menni, de én azt kihagytam, mert egy mászás erre a napra elég volt). De én egyenlőre még maradtam a Długa-n, hiszen még csak most értem el a híres Neptun-kúthoz, melynek nagyszerű hátteret ad a mögötte álló 14.századi kereskedőház. És folytattam a sétámat tovább, várva, hogy kiérjek a folyóparthoz, amire hamarosan sor is került, miután áthaladtam egy újabb kapu boltíve alatt. A folyópart mellett házak egybefüggő sora áll, melyet minden egyes utca végén egy boltíves kapuátjáró köt össze a mögöttük futó utcákkal. Én végül azt láttam a legpraktikusabbnak, hogy minden egyes kapun átlépve, végigsétálok az adott utcán - ezek párhuzamosak a Długa-val -, oda-vissza, majd a part mentén továbbhaladok a következő utcáig. Három nagyon hangulatos rész következett, köztük a Mariacka utcával. Ennek a végét a Szent Mária-templom zárja le, így azt is körbejártam illetve belülről is megnéztem.  

 

gdansk3.jpgA híres Neptun-kút, mögötte a Dwór Artusa épülete

A templomtól a Chlebnicka utcán visszamentem a folyóporthoz, és most már azzal párhuzamosan mentem felfelé. Ennek a résznek is egyedülálló hangulata van, az egyik oldalon a történelmi épületekkel, a másikon pedig a folyóval, melyen élénk vízi élet folyik. Feljebb egy híd vezet a túloldalra, egy felnyitható híd, amelyik fél óráig nyitva áll, majd félórát leengedik. Csak pár percet kellett várni a következő leengedésig, így örömmel sétáltam át rajta a másik oldalra, hogy onnan is láthassam az óvárosi részt. 

A programomba még két olyan helyszínt terveztem be, amelyek egy picit távolabb estek az óvárostól (de azért gyalogosan is pár perc alatt elérhetőek). A II. Világháború Múzeumának modern épületéhez nem is kellett sokat mennem, hiszen a felnyitható hídhoz nagyon közel van. Sajnos éppen valamilyen munka folyt, szinte teljesen körbe volt kerítve a múzeumépülete, így csak részben tudtam körbejárni és mentem tovább, az Európai Szolidaritási Központhoz. Ez szintén egy modern épületegyüttes, 10-15 perc sétára a városközponttól. Gdansk története ma már elválaszthatatlan a Szolidaritás mozgalom tevékenységétől, de igazából egész Európa közelmúltjára hatással volt az, ami valamikor itt kezdődött el. 


gdansk2.jpg

gdn_2vh.jpgA II Világháború Múzeumának modern épületegyüttese


Mire ideértem a napi programomba, elkezdet besötétedni - a Szolidaritási Központ minden nap este 8-ig nyitva van -, így visszasétáltam az óvárosba, mert szerettem volna esti hangulatban is bejárni az utcáit. Kellemes nyáreste volt, hatalmas élettel, mintha egy mediterrán városban járna az ember. Az óváros utcái szélesek, az autóforgalom ezen a részen minimális, és miután szinte minden egyes épület aljában egy étterem, söröző van, a járdára kitett asztalok hatására olyan az egész rész, mintha egy nagy kerti partiba csöppent volna az ember. Ami pedig varázslatossá emeli a hangulatot, azok az utcazenészek. Nem voltak sokan - nekem úgy tűnt, hogy beoszthatják egymás között, hogy ki mikor és hol játszik -, de három csapatot is hallottam, és mindannyian szuperek voltak. Érezhetően nagy gyakorlattal rendelkeztek, és milliméterre ki volt mérve a produkció minden eleme. És előszeretettel használják a Długa folyópart felőli végén lévő kapuátjárót, mely nagyszerűen erősíti fel a hangzást. 


Az óváros minden nagyszerűsége ellenére nem éreztem itt a történelmi hangulatot (a középkori város varázsát), de találtam mást, ami legalább annyira megérintett és elvarázsolt. Arra is rájöttem, hogy Gdansknak annyi rétege van, hogy legalább öt-hat napot rá kell szánni a megismerésére és a befogadására. Átélni a II. világháborút elindító események és a Szolidaritás mozgalom tevékenységének történelmi jelentőségét. Kimenni a tengerparthoz (Sopot-ba, Gdynia-ba), esténként pedig csak ülni az óváros valamelyik éttermének a teraszán, hallgatni a fantasztikus utcazenészeket, nézni a lüktető életét és hagyni, hogy elveszítsük az időérzékünket. És akkor talán visszatudjuk képzelni magunkat abban a korba is, amikor még nem bombázták le ezeket a házakat, amikor Gbansk szabad város volt, és ez a szabadság olyan erősen ivódott bele az itt élők lelkébe, hogy még napjainkban sem felejtették el.

Gdansk bátor város, nem félt egy élő emberről elnevezni a repülőterét. Igaz, Lech Walesa valódi legenda, akit ismernek és elismernek a világ minden pontján. Gdansk nagyon is a jelenben él. Büszke a múltjára, része a városnak minden korábbi korszak, de talán pont azért, mert 1945 után jóformán mindent az alapjaitól kellett újraépíteni, nem félnek a változástól. És azért sem, mert képesek voltak tenni a szabadságukért.

gdanska2.jpgA repülőtér modern utasforgalmi épülete este


Visszafelé végül nem vonattal, hanem busszal mentem ki a repülőtérre. Napközben a 72-es járat szolgálja ki a repülőteret, de van éjszakai buszjárat is (az N3-as). A megállóban a mi Futárunkhoz hasonló kijelzőn látható a busz érkezése. Jegyet - a rendes buszjáratra 3.20 zloty - a megállóban lévő automatából vettem, de itt figyelni kell, mert vonatjegy is vásárolható belőle (a főpályaudvar előtt volt a megálló, lehet, hogy ezért), és a két rendszer külön működik, így az elején ki kell választani, hogy melyik szolgáltatótól vennék jegyet (ZTM a tömegközlekedési vállalat és SKM a vasúttársaság). A busszal is kényelmes az út a repülőtérig, bár több alkalommal áll meg, mint a vonat.
 

 

A sütemények utcája - édes élet Bergamóban

 

Bergamo óvárosának főutcája az édesszájú emberek álmainak megvalósulása. A Citta Alta-ba, azaz a Felsővárosba megérkezve, kilépve a funicolare-ból, a via Gombito-n indul el mindenki, amely ugyan nem szélesebb  a környező utcáknál, de sokkal forgalmasabb. És mind a két oldalán üzletek sorakoznak. És ezek közül a legtöbb édességet árul (cukrászda, pékség esetleg fagyizó, vagy ezek kombinációja). Végigkóstolni lehetetlen, de azért próbáljuk meg legalább felmérni a kínálatot. Én megtettem: végigjártam az üzleteket és megosztom Önökkel, amit láttam. 

 

Kezdjük mindjárt a számomra a legfurcsábbal (legalábbis, ami a nevét illeti), a polenta sütikkel - Polenta e Osèi -, melyet minden cukrászda fő helyen árul, nagy mennyiségben, változatos méretekben, az egyszemélyestől a gigantikusig. És nem azért népszerű, mert olcsóbb lenne a többi süteménytől, hanem szemmel láthatóan nagy hagyománya van és szeretik, én azonban maradtam a többi süteménynél, azok iránt nagyobb bizalommal voltam. Igaz, a város turisztikai oldala külön felhívja rá a figyelmünket, hogy senkit nem tévesszen meg a név, mert ez egy nagyon finom sütemény. Ígérem, legközelebb nyitottabb leszek és feltétlenül megkóstolom (hoppá: egy jó ok arra, hogy visszamenjek). 


suti5.jpgPolente e osei - igen, ez Bergamo tradicionális édessége


Édesség választék van bőven, ellenben fagylaltot meglepően kevés helyen és visszafogott ízválasztékban láttam. Fagylaltot végül nem is az óvárosba ettem, hanem lent, a modern városrész sétálónegyedében, a Sant'Alessandro utcában. Nagyon jó volt és komoly mennyiséget adnak, egy két euróba kerülő adag - ami nem gombócot jelent,hanem mennyiséget, azaz többféle ízt is kérhet érte az ember - jóval több, mint nálunk két gombóc (a díszítéséről, az extrákról nem is beszélve: ostya, mini tölcsér).


bgyf.jpg
Ez egy 2 eurós adag


Gasztronómia még

Bergamóba kevesebb, mint fél évvel az első látogatásom után tértem vissza. Mégpedig azért, hogy este is bebarangoljam az óváros utcáit, és az egyik hangulatos téren vacsorázzam. Ez a második látogatás alkalmával meg is valósult, ugyanis az óváros szívében, a leghangulatosabb téren, a Piazza Vecchian fogyaszthattam el a vacsorámat. Itt egymás mellett van egy kifejezetten drága és egy megfizethető árú étterem. Utóbbi azt jelenti, hogy nagyjából 10 euro egy főétel (pizza vagy tészta), és ahogy elnéztem ez a jellemző ár a város éttermeiben. Ha már megtehettem, hogy válasszak, én erre a helyre szavaztam a gyönyörű környezet okán, február végén is kint ülve a teraszon (mert kellemes volt az este). Az étel finom volt, egyszerű, de nagyszerű, remek ízharmóniával, olyan, mint amilyennel Olaszországban általában találkozik az ember. A hely neve Bar Flora Di Mariani Paola & C. Sas.

piaz.jpgAz óváros főtere esti hangulatban az étterem teraszáról fényképezve


sanvig.jpgA Ristorante Baretto de San Vigilio terasza (mögötte pedig a funicolare állomásépülete)


Másnap a funicolare-val felmentem a San Vigilióra, és rögtön a felső állomáson, ahogy kiléptem az épületből, feltűnt egy nagyon hangulatos hely, hatalmas terasszal, kilátással az óvárosra, és sok vendéggel, akik szemmel láthatólag élvezték az ételeket, amelyeket fogyasztottak. Amikor közelebbről is megnéztem a helyet, két dolog ragadta meg a figyelmemet: az egyik, hogy Michelin guide ajánlással rendelkezik, a másik pedig az, hogy a főételeik csak pár euróval kerülnek többe - 14-16 euro egy előétel vagy főétel -, mint azon a helyen ahol este ettem. Ami egy nagyon korrekt hely volt, de messze nem olyan színvonalú, mint amit itt láttam. Miután az esti árak teljesen reálisak voltak, arra következtettem, hogy itt nagyon jó lehet az ár/érték arány. Az ebéd után pedig az is nyilvánvaló lett, hogy nemcsak a tálalás volt jobb, de a konyha is jóval magasabb színvonalat képvisel. Bergamóban ez az étterem minden szempontból megéri, érdemes betervezni egy ebédre vagy vacsorára (este egy picit magasabbak az áraik). Ristorante Baretto di San Vigilio meglátogatásával minden szempontból felértem a csúcsra. És érdemes úgy tervezni, hogy a négy fogásos menüt kóstoljuk meg (kétféle is van), amelyik 35 euróba kerül - hétköznap, ebédidőben - vízzel, borral, kávéval és a terítési díjjal (coperto) együtt. 

bergo2.jpgMaccheroncini fresh pasta carbonara style with prawns - ez egy első fogás (primi piatti)

 

bergo.jpgHandmade bread ravioli bergamasca style - szintén a primi piatti-k közül

 

Egy olaszországi utazás mindig szól a hedonista élvezetőkről is, még akkor is, ha nem eszünk megállás nélkül. Mert amikor viszont eszünk, az élmény lesz. Bergamo pedig ideális helyszín egy falat Olaszországra. Használják ki a lehetőséget, amikor van repülőjárat korán reggel Bergamo repülőterére és késő este vissza, és egyenek egy jó tésztát, rizottót vagy pizzát, mellé pedig finom süteményeket és fantasztikus fagylaltokat.  

 


A kínálatról pedig beszéljenek a fényképek:

sut2.jpg

suti2.jpg

suti.jpg

 

Tavaly szeptemberben, egy bergamói utazás hatására kezdtem el blogot írni. Az első beszámoló megünneplésére született ez a bejegyzés, melyben helyet kaptak a második bergamói utazásom élményei is. 

Autóbusszal a Balkánon - néhány hasznos tipp buszos utazáshoz

 

Már több alkalommal néztem olyan repülőjegyet a Balkánra, amikor nem ugyanabból a városból repülnék vissza, ahová megérkeztem, a két helyszín között pedig az autóbuszos utazás tűnt a legpraktikusabbnak. Most végre volt alkalmam kipróbálni ezt az utazási formát, és tapasztalataimat megosztanám veletek is.

 

A korábbi kereséseknek köszönhetően volt már némi tapasztalatom arról, hogy ebben a térségben nagyok sok társaság közlekedtet buszjáratokat, azonban az információkhoz való hozzájutás még nem olyan professzionális, mint a nyugat-európai szolgáltatók körében. Márpedig az nagyon fontos, hogy az ember egészen biztos legyen abban, hogy az a busz, amit kinézett magának valóban abban az időpontban fog közlekedni és lesz rajta ülőhely is. Vannak olyan oldalak, amelyek kifejezetten a balkáni buszjáratokat gyűjtik össze, de közülük egyik sem tartalmazza az összes lehetséges megoldást, és egyenlőre a rajtuk keresztül történő jegyvásárlással is óvatos voltam.

 

belgrad_bus2.jpg

 

Szóval nagyon sok keresés, bogarászás eredménye, hogy két úti cél között lássa az ember az összes lehetőséget. A buszos társaságok közül sok csak a facebook-on van fent (főleg friss információval), ha van is honlapjuk, nem biztos, hogy aktuális menetrendet is tartalmaz. Én ilyenkor inkább kérdezek, írok az adott cégnek, hogy erősítsék meg a járat menetrendjét, a jegy árát és ha lehet, akkor közvetlenül foglalok.

Az első buszos utazásomra ebben a térségben végül Belgrád és Nis között került sor, és a jegyemet előre megvásároltam online. Ezen az útvonalon nagyon sok társaság üzemeltet buszjáratokat, így bőséges kínálat áll az ember rendelkezésére a nap minden időszakában. A megfelelő járat kiválasztásában végül az volt a segítségemre, hogy a belgrádi központi buszpályaudvar honlapján elérhető az egyes desztinációk menetrendje, és ez tartalmazza az összes járatot. Itt az egyes járatoknál azt is megtudjuk nézni, hogy az adott busz milyen útvonalon, mely városok érintésével közlekedik.

Miután Nis felé 10-15 percenként mennek a buszok, több társaság járata is megfelelő lett volna a számomra (a jegyárakban csak minimális eltérés volt, így ez nem befolyásolta a választásomat). Végül azért döntöttem a Nis Ekspres mellett, mert az ő honlapjukon lehetőség volt a buszjegyük online megvételére. És a váráslás során egy nagyon érdekes, de hasznos funkcióval is találkoztam. Nem kellett beregisztrálnom, azonban a vásárlás lezárása előtt, a megadott e-mail címemre küldtek egy számot, amit be kellett írnom a megrendelés véglegesítéséhez. Ezzel pedig egészen biztosan kiküszöbölhető, hogy rossz e-mail címet adjak meg. 

Arra is volt lehetőség, hogy ülőhelyet foglaljak, és ekkor azt is láttam, hogy alig van már szabad hely a járaton. A jegyet a vásárolást követően meg is kaptam e-mailben, ezt vittem magammal kinyomtatva. Belgrádban a városközponthoz igen közel van a központi buszpályaudvar. Én a belgrádi repülőtérről az A1-es minibusszal mentem be, mert ennek van megállója a buszállomásnál. 

Szerbiában a buszállomás területére csak úgy léphetünk be, ha már van megvásárolt jegyünk. Amikor mutattam a kinyomtatott jegyemet az ellenőrnek, mondta, hogy menjek be a jegypénztárba és ott adnak rendes jegyet nekem. Én meg voltam győződve arról, hogy ez a jegyem - főleg, hogy vonalkódot is tartalmazott -, de ezen ne múljon az utazásom, mentem az ügyintézőhöz. Ő is eléggé értelmetlenül nézet és azt mondta, hogy ő nem tud ehelyett semmit sem adni. Úgy tűnik, hogy nem gyakran járnak erre online megvásárolt jeggyel utasok.

Rendben, akkor vissza a beengedőkapuhoz és mondom az embernek, hogy nekem ez a jegyem. Ezt ő láthatólag nem hitte el - mármint azt, hogy én ezzel utazni is fogok -, de legalább beengedett. Így volt bennem egy kis feszültség, amíg beállt a járatom és felszállhattam rá. A belgrádi buszpályaudvaron két oldalt, hosszú sorban állnak egymás mellett a buszok, egyszerre vagy ötven jármű. A jegyen volt egy nagyon fontos és hasznos információ, mégpedig az, hogy melyik állóhelyről fog indulni a járatom. Helyben ugyanis én semmilyen kijelzőt nem láttam, amelyiken ez látható lett volna. Indulás előtt kb. tíz perccel a busz megékezett, valóban oda állt be, amit megadtak és az is kiderült, hogy minden rendben van a jegyemmel (van leolvasójuk, amellyel a vonalkód alapján látják, hogy érvényes jegyem van). 


belgr_bus.jpgEz egy csendes pillanat, itt végig buszok sorakoznak csúcsidőben

 

A szerb buszok úgy néznek ki, mint a halottaskocsik, legalábbis abban az értelemben, hogy teljesen be vannak függönyözve (és nem is nagyon húzzák el a függönyt az utasok). Útközben rájöttem, hogy ez lényegében a légkondicionálást helyettesíti (valami kevés levegőt fújt be a busz rendszere, de igen meleg volt útközben). A busz pillanatok alatt teljesen megtelt és indultunk is Nis felé. A járat nagyjából az út felénél állt meg tíz percre egy pihenőhelynél, ahol lehetett innivalót, fagyit venni, amúgy tempósan haladt, köszönhetően annak, hogy a két város között végig autópálya van. A busz belső kialakítása átlagos volt, de erre az utazásra teljes mértékben megfelelt. És eddigi tapasztalataim szerint ebben a térségben a vonatközlekedés nem gyorsabb, viszont sokkal kevesebb járatot kínál és az is előfordult, hogy vonatjárat nem is érintette a várost, ahová utaztam volna.


Egyértelmű, hogy nagyon jól döntöttem, hogy előre lefoglalt jeggyel utaztam. Egyfelől egyáltalán nem biztos, hogy kaptam volna jegyet indulást előtt (az én buszjáratom teljesen tele volt), másrészt nem lett volna könnyű átlátni, hogy milyen járatok mennék és azokra hol tudok hegyet venni (a buszpályaudvaron öt pénztárablak volt, minden társaság valamelyikhez tartozott, de ez ránézésre nem volt világos). Jól láthatóan főleg helyeik utaznak, akik ismerik a rendszert. 

 

 

Néhány oldal, ahol balkáni buszjáratokra lehet keresni

https://busticket4.me/

https://www.balkanviator.com/en/

Goran Bregović hozott haza - Nis-Budapest repülés az AirSERBIA-val

 

Nis és Budapest között indított repülőjáratot az AirSERBIA, és amikor megláttam, hogy mindössze 15 eurós áron lehet repülni a szerbiai városból Budapestre, akkor azonnal elkezdtem szervezni egy utazást, hogy kipróbáljam a légitársaság szolgáltatását. 

 

airsrb.jpgAz AirSERBIA Airbus 319-es típusú gépe. Ilyennel repülnek Budapestre is.

 

Az út megszervezése egy kicsit hosszúra nyúlt, egyrészt azért, mert volt bennem egy kis bizonytalanság a járat indításával kapcsolatban. Mégpedig ezért, mert nem éreztem tömeges igényt erre az útvonalra, még ezzel a kedvező árú jeggyel sem, és féltem attól, hogy törlik a járatot, vagy későbbre halasszák a beindítását. Másrészt meg kellett találnom az ideális megoldást arra, hogy eljussak Nisbe. A budapesti járat hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap repül, és nagyon ideális a menetrendje, mert este 20 óra 50-kor száll fel onnan, azonban meg kellett találnom a legjobb megoldást arra, hogy eljussak időben a repülőtérre.


Nisbe repül Bécsből a Wizzair (szerdán és vasárnap) és Pozsonyból a Ryanair is (hétfőn és pénteken). Mind a két járatra vannak nagyon olcsó jegyek (Ryanair-re például 4.99 euróért), de én nem akartam egy éjszakát a városban aludni, a Wizzair vasárnapi bécsi járata pedig 19 óra 55-kor száll le Nis repülőterén, ami eléggé kockázatos megoldásnak tűnt az átszállásra (ráadásul így a városából sem láttam volna semmit). Az utazásom végül egy kisebb európai körutazás lett, melynek végén Belgrádba érkeztem repülővel és onnan buszoztam át Nisbe.


nis2.jpgBudimpesta - a budapesti járat reklámja Nis belvárosában


Nis bekapcsolása az európai légiközlekedésbe már megtörtént, azonban most egy komoly bővítésre került sor, azzal, hogy az AirSERBIA 15 új járatot indított innen júliusban és augusztusban. Ennek a bővítésnek az egyik állomása Budapest. Nis repülőtere mind az országon belüli elhelyezkedését tekintve, mind a méreteit és kialakítását nézve a debreceni repülőtérrel állítható párba. Belgrádtól 240 kilométerre van, végig autópályán lehet menni a két város között, autóbusszal nagyjából három óra utazást jelent. Nis vonzáskörzete (aránylag közel van hozzá Bulgária, Észak-Macedónia, Koszovó) számottevő olyan utast jelenthet, akik Európán belül utaznának rendszeresen.  


Nis repülőtere a városközpontból gyorsan és egyszerűen közelíthető meg az 34-es számú autóbusszal. A járatnak két változata van - 34A és 34B -, amelyek két irányba járják körbe a várost. Én nem teljesen fejtettem meg a logikájukat, de nagyjából 15-20 percenként közlekednek és a reptér és a városközpont között is kb. 15 perc az út. Ha a városból megyünk a reptérre, akkor a 34B járatra érdemes felszállni, vagy a központban - a Krajla Aleksandra térnél -, vagy a Nisava folyó túlsó oldalán, a buszpályaudvar mellett. A járatokon van kalauz, jegyet nála lehet venni, 60 dinárért és csak készpénzzel (dinárt előre váltottam itthon, 1 dinár picit több, mint 3 forint). 


nis_pt.jpgA Nis-i repülőtér épülete: bal oldalon van az indulási bejárat, jobbon az érkezők kijárata

 

Maga a repülőtér pici, túl sok kényelmi szolgáltatásra senki se számítson. Jellemzően az éppen aktuális induló géppel foglalkoznak, amikor én kiértem - kb. két órával a gépem indulása előtt -, akkor a chek-in csak a Ryanair stockholmi járatával foglalkozott, a biztonsági ellenőrzésre pedig az mehetett, aki a stockholmi vagy a Wizzair bázeli járatával utazott (a biztonsági ellenőrzés kordonján jelzik, hogy melyik járat utasait fogadják és ezt annyira komolyan veszik, hogy amíg nem rakták ki a budapesti táblát, addig mindenkit visszaküldtek, bár egyetlen utas sem várakozott éppen az ellenőrzésre). 

Az AirSERBIA-nak van online becsekkolási opciója, de ez a Nis-i repülőtérről indulók számára nem elérhető (azért nagyon kedvesen elküldtek egy üzenetet, hogy végezzem el előre a chek-int, ami egyébként plusz költség ott, ahol erre van mód, de itt extra költség nélkül elvégzik a repülőtéren). A becsekkolás formaság volt, kaptam egy beszállókártyát és miután kitették a Budapest táblát a biztonsági ellenőrzés kordonjának az elejére, mehettünk is oda. A budapesti járat volt aznap az utolsó gép, így mindössze csak az a pár utas várakozott itt - 24 főt számláltam össze -, akik erre a járatra vártak. A tranzit rész nem nagy, de egy egyszerű tax free üzlet azért van benne (étkezési lehetőség elvileg a reptér épületének oldalában lévő étteremben van, amit kívülről lehet megközelíteni, azaz bárki számára elérhető, nem csak az utazóknak).

Előzetesen azt gondoltam, hogy valamelyik ATR típusú gépét használja majd az AirSERBIA ezen az útvonalon, de a szerződésük úgy szól, hogy nagyobb kapacitást kell biztosítaniuk - amire más útvonalakon akár reális igény is lehet -, így Airbus A319-essel repülik a Nis-i járataikat. A budapesti járatot ez alkalommal a YU-APD lajstromjelű gép teljesítette, és itt jön a történetbe Goran Bregovic, a Kusturica filmek világhírű zeneszerzője, előadóművész, ugyanis ez a gép az ő nevét viseli. A légitársaság ugyanis néhány repülőgépét híres szerbekről nevezte el, ráadásul Nicola Tesla kivételével élő személyekről (Novak Djokovic, Dejan Stankovic, Vlade Divac, Miki Manojlovic). 


goran.jpgNagy Konstantin nevét viseli a Nis-i repülőtér


Az alig két tucatnyi utas gyorsan elhelyezkedett a gépen, és a tervezett menetrend előtt tíz perccel fel is szálltunk, és félórával hamarabb meg is érkeztünk Budapestre, a hivatalos, 22 óra 05 perces landoláshoz képest. Ennek feltehetőleg minden utas örült. Az AirSERBIA repülőgépe kifejezetten elegáns belső kialakítással rendelkezik, a ülések közötti lábhely nagy - sokkal nagyobb, mint a low cost gépeken -, és indulás után mindenkinek adtak egy kis palack vizet. Az utasok ezt követőn vásárolhattak szendvicset, innivalót, amire a kifejezetten rövid út ellenére komoly igény mutatkozott (talán azért, mert a repülőtéren nem igazán van lehetőség enni és inni). Nagyon kellemes élmény volt az AirSERBIA-val utazni, örülök, hogy kipróbáltam a járatukat. Használják ki ezt a kedvező árat és ismerjék meg Szerbiának ezt a szegletét.


Nis


Nis lakói számát tekintve Szerbia harmadik legnagyobb városa. Amit láttam belőle az számomra szimpatikus volt. Szemmel láthatóan szeretnék, ha több turista érkezne hozzájuk, és ehhez megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni a rendelkezésükre álló lehetőségekből. Például a nem túl nagy alapterületű belvárosban több turisztikai információs pont is van (bár túl sok prospektust nem kínálnak, de lelkesek és segítőkészek). Nis - azaz ókori elődje, Naissus - leghíresebb szülötte Nagy Konstantin, azaz I. Constantinus - akiről a helyi repülőteret is elnevezték -, aki a Római birodalom császára volt és személyéhez köthető a kereszténység megerősödése a birodalomban. 

 
A városban vannak jelentős ókori emlékek, egy archeológiai terület - Mediana Archeological Site - és a Nis National Múzeum kiállításának is fontos része az ennek az időszaknak az emlékeit bemutató tárlat. A város legjelentősebb műemlékének, egyben Nis jelképének, az erődnek is egészen a Római birodalom koráig vezethető vissza a múltja. A Nisava jobb partja mellett kétezer éve áll itt katonai erődítmény, melyet többször alakítottak, magán viseli minden egyes korszaka nyomát, körbe nőtte a város, de még mindig elmondható róla, hogy a Közép-Balkán térség egyik legszebb és legépebb formájában fennmaradt erődítménye.


nis3.jpgAz erőd bejárata, amely egyben Nis jelképe

 

Miután leszálltam a Nis-ekspres járatáról a buszpályaudvarnál, az én első utam azonnal az erődhöz vezetett, amihez nem kellett mást tennem, csak a Duke Dinic utcán pár percet gyalogolnom és már ott is álltam a nagyszerű kapubejáró előtt (amin be is léptem, de nagyobb sétát nem tettem az erőd területén). Az erőd a helyszíne a Nisville elnevezésű nemzetközi jazz fesztiválnak, melyet augusztusban tartanak meg minden évben. Az erőddel szemben egy gyaloghíd vezet át a Nisava túlsó partjára, ahol a Kralja Milana térrel indul a belváros sétálóutcás része. Itt különböző üzletek és áruházak, valamint vendéglők és pékségek várják a vendégeket. Nis városközpontja pár utca, és nem mondanám, hogy különlegesen szép, de mégis van hangulata. Én jól éreztem magam az utcáin járva.

És mit jut eszembe Nisről? A balkáni konyha, egészen pontosan azok a csodálatos illatok, amelyek mindenfelé betöltötték a levegőt. Mert itt a legkisebb büfének is kéményes, fatüzelésű kis grillrésze van, ahol a klasszikus húsételeik készülnek. És pékségek sűrűn, egyikben vettem egy bureket, 75 dinárért, nagy volt, friss és isteni.

Nis történetének egyébként még fontos elemei a szabadságukért vívott csaták emlékhelyei (a törökök elleni, illetve a bolgárokkal, akik a 19. század elején foglalták el pár évre a várost), valamint a II. világháború időszaka, amikor egy koncentrációs tábort létesítettek itt a németek. Akit érdekel a történelemnek ez az időszaka, az több helyszínt is felkereshet.  

 

nis5.jpgA Nisava partja a városközpontnál 

 

A helyi turisztikai kiadvány még kirándulási ötleteket ajánl, a Jelasnica és a Sicevo szurdokban, utóbbiban raftingolási lehetőséggel, valamint a Suva-hegység vadregényes tájait.

Az arany hárfa megérkezett Grúziába - a Ryanair is keletre tart

 

A keleti nyitás hosszú évekig a Wizzair szlogenje volt, de úgy tűnik, hogy nem marad egyedüli LCC légitársaságként ezen a vidéken sem. Egyfelől szaporodnak a helyi kezdeményezések is, de ez még nem igazán veszélyes a Wizzair számára, azonban úgy tűnik, hogy egyre inkább errefelé keres újabb piacokat a Ryanair is, ami már sokkal keményebb versenyt jelent. 

 

A hét híre, hogy grúziai járatokat indít idén ősszel a Ryanair. Rögtön két grúz repülőtér is bekerült a járathálózatukba, mégpedig a tbiliszi és a kutaiszi is. Tbiliszit a Wizzair nem használja, ellenben a "David the Builder" nevet viselő kutaiszi repülőtérhez igen erős szálak fűzik és évek óta elkötelezetten építik az itteni útvonalhálózatukat. Ez a repülőtér 2012-ben nyitott meg, és a Wizzair járata avatta fel, a grúz és a magyar miniszterelnök jelenlétben. Idén ősztől jelentős járatbővítést tervez a Wizzair ezen a bázisán, ebbe kóstol most bele a Ryanair egy bolognai és egy marseille-i járatnyitással. Egyenlőre nincs átfedés a két cég innen repült desztinációi között, de meglátjuk, hogy mit hoz majd a jövő.


kutaisi.jpgKutaiszi ultramodern repülőtere


Ami számunkra most izgalmasabb, az a Tbilisziből induló új járatok, hiszen ide eddig low-cost járattal nem repülhettünk Európából. Most Milánó/Bergamo és Köln az első két desztináció, és ezek - főleg Bergamo - arra is lehetőséget adnak, hogy Budapestről egy átszállással és kedvező áron juthassunk el Grúzia fővárosába, akár a Wizzair-rel és kutaiszival kombinálva az utazást. Abban is biztosak lehetünk, hogyha beválnak a járatok, akkor máshonnan is repülni fog ide a Ryanair. Érzésem szerint a Wizzair marad Kutaisiban, nem fog Tbiliszi felé nyitni, de a tengerpart és Batumi repülőtere érdekes lehet még mindkét cég számára, mint új grúziai desztináció.


Mind a Wizzair, mind a Ryanair a folyamatos növekedést preferálja. Mert így lesz egyre gazdaságosabb a működésük, és mert szeretnék "elszívni a levegőt" a másik (többi) versenytárs elől. Viszont a nyugat-európai lehetőségeik kezdenek elfogyni, és Közép-Kelet-Európa is már egy jól lefedett piac. A nyitás pedig kelet felé logikus. Például újra felfedezik az ukrán piacot, amelyet egyszer már belaktak, csak a polgárháborús helyzet elriasztotta akkor a légitársaságokat. De most sorra jelentik be az újabb és újabb járatokat. És van verseny is, elég csak a Budapest-Odessza járatra gondolni, amely nyitását szinte egyszerre jelentette be a két cég.

De hallani híreket az örmény piac megnyitásáról is a low-cost légitársaságok előtt, és logikus, hogy egyre többen szeretnének részesedni a turizmus pörgő piacának bevételeiből. A Ryanair például már megjelent a beiruti repülőtéren is, igaz, még csak egyetlen járattal (Ciprusról), de azt gondolom, hogy lesz folytatása ezeknek az "egzotikusabbnak" számító úti céloknak. És ez nekünk utazóknak jó hír, mert több helyre tudunk eljutni, számunkra izgalmas országokba, a már megszokott helyszínek helyett, amiket már úgy is bejártunk, és úgy is vágytunk már valami másra. 


Az arany hárfa

 

Valószínűleg nem sokan gondolkodtak el azon, hogy mit is jelképezhet a Ryanair repülőgépeinek függőleges  vezérsíkján látható motívum. A szárnyas női alak, amelyik nem a légitársaság saját emblémája, hanem Írország címerének klasszikus motívuma, egy arany kelta hárfa (ezüst) húrokkal. És használják úgy is, hogy a hangszer klasszikus formája szerepel benne, de létezett ez a változat is, ahol a hárfa teste egyben egy női alak is. A kék alap is a hagyományos színhasználat fontos eleme. 

 

ryc.jpgRyanair = minden részletében Ír

 

 

 

Hercegi főváros - városnézés Torinóban

 

Egy város, amelyikben a 19. század végén a világ legmagasabb téglaépülete állt, nem lehet unalmas hely. Torinóról van szó, Olaszország negyedik legnépesebb városáról, a Savoyai hercegek - a Savoyai-ház - egykori uralkodói központjáról, az éppen csak megalakult olasz állam első fővárosáról. A világörökséghez tartozó Savoyai paloták mellett a város meghatározó jelképe a Mole Antonelliana, melynek csúcsa egészen pontosan 167,5 méter magasságig nyúlik fel.  



torino_molle.jpgA Molle Antonelliana kupolája uralja a város panorámáját (kép forrás: www.torinofree.it/)

 

Szeretem Olaszország minden szegletét, városát. Jártam északon, az ország középső részében és délen is. Láttam a különbségeket és azt is, ami közös, ami mindenhol ugyanaz, ebben a fantasztikus országban. De a legjobban mindig is Torino vonzott. Nem is tudom igazán megmagyarázni ezt a nagyon erős vágyat, ami évek óta él bennem, hogy felkeresem, felfedezzem, megismerje Piemonte régió székhelyét. Talán azt tetszett meg, ahogy Róma, Nápoly, de leginkább Milánó árnyéban, valami hűvös eleganciával ott áll ez a város, amelyik mindent tud, amit a többi nagyváros. De tud még valamit: hogy néha szerencsés dolog elegánsan a háttérben maradni, értékeink biztos tudatában. Menjen a tömeg Milánóba és hozzánk jöjjön csak az, aki ínyenc, aki tudja, hogy mit keres igazából. És ő nem fog csalódni és ettől Torino is boldog lesz.

Tulajdonképpen nem is bonyolult eljutni Torinóba. A városnak van saját repülőtere, de ide Budapestről nem indul közvetlen járat. Ellenben egész évben találhatunk olcsó árakat és jó menetrendet a Milánó Malpensa repülőtérre (a Wizzair-rel), de jó megoldás lehet a bergamói repülőtér is, ahonnan a Flixbus-nak közvetlen járata van Torinóba, sőt, én odafelé a Budapest-Brüsszel/Charleroi-Torino útvonalat is praktikus megoldásnak tartom, mert itt is lehet igen kedvező repülőjegy árakat találni (10-10 euróért olykor, a Budapest-Brüsszel/Charleroi útvonalon Wizzair vagy Ryanair, utána pedig Ryanair), és ebben az esetben 13 óra 15 perckor már a torinói repülőtéren landol a gépünk, ahonnan egyszerűen bejuthatunk a városközpontba. 

Torinóba mindenképpen a kora délutáni megérkezés a reális, az én úti tervemben pedig egy éjszaka szállás szerepel, mellyel nagyjából másfél napunk marad a város felfedezésére (köszönhetően annak, hogy a Milánó-Malpensa repülőtérről van késő esti indulással járat Budapestre, melyhez ideális buszcsatlakozás van Torinóból.) Szállást érdemes a belvárosban - de legalábbis a közelében - választanunk (szobát egy éjszakára már 10.000 forint alatt lehet találni közel a városközponthoz).

Napjainkban Torino a Juventus labdarúgó-csapatával, vagy mint a FIAT autógyár központja juthat az emberek eszébe, azonban hosszú évszázadokig a Savoyai hercegi család határozta meg a történetét. A Savoyai-ház jelentős birtokokkal rendelkezett Európának ezen a részén, Torinóba pedig Emánuel Filibert herceg döntése alapján került az uralkodói székhely az 1500-es évek második felében. Szintén ő volt az, aki a torinói lepelt 1578-ban Chambery-ből átszállíttatta Torinóban. A torinói dómban őrzött Sindone, ahogy az olaszok hívják a leplet, ma már csak különleges alkalmakkor és időszakosan tekinthető meg (legutóbb 2015-ben, előtte 2010-ben láthatta a nagyközönség).
A Savoyai-hercegek elvárásai szerint lett kialakítva a város tengelyesen szimmetrikus utcaszerkezete, épületek meg a barokk paloták és a közintézményeknek otthont adó épületek. Ennek a tudatos és még napjainkban is látható városfejlesztésnek köszönhetően került fel Torino a világörökségi helyszínek közé is, mint az európai abszolutizmus építészetének jellegzetes példája. 

Szóval Torino felfedezése egyben alapos betekintést ad a Savoyai hercegség történelmébe is. Érdekes korszaka volt ez az időszak Európának, tanulságos végigmenni azon a folyamaton, ahogy hol megerősödött - és újabb területekkel bővült -, hol átmenetileg csökkent a Savoyai uralkodók által uralt terület. A Savoyai-ház meghatározó szerepet töltött be az egységes olasz állam megszületésében is. (És Magyarországon is elismerést vívott ki az egyik családtag, Savoyai Jenő, aki nagy szerepet vállalt a törökök legyőzésében és kiűzésében előbb Budáról, majd az országból is).


Torinóban és környékén számos épület kötődik a Savoyai-házhoz, és ha szeretnénk ezeket alaposan megismerni, akkor egy turisztikai kártyát is megvásárolhatunk, a Royal Cardot, mellyel az összes olyan épületet felkereshetjük, amelyik része a világörökségi címnek. Ez a kártya elsősorban azoknak éri meg, akik hosszabb időt töltenek a régióban, mert hét napig érvényes. Összesen 12 épületbe nyújt ingyenes belépési lehetőséget, és tartalmazza az ingyenes utazási lehetőséget a "Venaria Express" shuttle buszjáratra Reggia di Venaria-ba, és az ingyenes belépést a csodálatos Venaria Reale épületébe és a hozzá tartozó varázslatos kertbe. A kártya ára 35 euro, de aki kihasználja a szolgálatatásait, annak nagyon megéri megvásárolnia.

 

tor_plz_reale.jpgA Palazzo Reale (kép forrása: http://www.piemonteitalia.eu/)


Torino fontosabb látnivalóinak nagy része egyetlen tér, a Piazza Castello körül összpontosul. A Palazzo Reale és a dóm egymás mellett - felettük a Galleria Sabauda, mellettük a Royal Library gyűjteménye -, a téren a Palazza Madame, de nincs messze innen a Museo Egizio - az Egyiptomi Múzeum, a páratlan gyűjteményével - és a Molle Antonelliana sem. Utóbbi, bár eredetileg zsinagógának épült volna, napjainkban a Filmművészet Múzeuma. Az épület panorámakilátójához lift visz fel, és vehetünk rá külön jegyet, de olyat is, amelyikkel a kiállítás is megtekinthető. Napjainkban már nem a Molle Antonelliana Torino legmagasabb épülete, de a toronyból nyíló panorámakilátás még mindig lenyűgöző. 

A Piazza Castello-t a via Roma köti össze a város másik központi terével, a Piazza San Carlo-val, amelyet viccesen Torino nappalijának is neveznek. A téret körben árkádos paloták határolják, közepén pedig Emanuele Filiberto szobra áll. A via Romával párhuzamos utcában - a Piazza Castello és a Piazza San Carlo közötti részen - van a Museo Egizio, melynek egyiptomi kiállítása az egyik leggazdagabb a világon.


city_torino.jpgA Piazza San Carlo (kép forrása: www.mole24.it)

 

Ha Piazza San Carlo után tovább sétálunk a Porta Nuova, azaz Torino főpályaudvara felé, akkor az állomásépület előtt balra fordulva, a Pó folyó partjáig kisétálva érhetjük el a Parco del Valentino-t, a város egyik jelentős zöldfelületét. Itt található a helyi egyetem botanikus kertje és a parkban áll a Castello del Valentino - része a világörökségi épületeknek - és a Borgo Mediavele, amely mint egy szabadtéri múzeum mutatja meg, hogy miként éltek a középkorban itt az emberek. 

Akik az olasz - és ezen belül kiemelten a torinói - autóipar emlékeivel is megismerkednének, azoknak egy kicsit kijjebb kell menniük a városközpontból (folytatva a Pó menti sétát a Parco del Valentio után, de metróvonal is halad erre). Viszont szerencsére itt már egymáshoz közel van az 1932-ban alapított Museo Nazionale dell'Automobile - melynek gyűjteményében nemcsak olasz típusok láthatóak - és a Centro Storico Fiat. Utóbbi természetesen Torino büszkeségének, a FIAT-nak mutatja be a történetét - és minden területet beleértve, nemcsak az autóipart -, egy olyan helyszínen, ahonnan az egész vállalkozás egykor elindult. És itt található még, ebben a városrészben, a Pinacoteca Giovanni e Marella Agnelli, a FIAT legendás vezetőjének és felesége művészeti gyűjteményének kiállítóhelye, melyet Renzo Piano tervezett és a FIAT egy korábbi, napjainkban már nem használt gyárépületének a tetején lett kialakítva.

A Savoyai hercegek uralkodók voltak, olykor nem is kicsi birodalmak fejei, fővárosukban ennek megfelelő szintű épületekkel reprezentáltak. Ahogy abban a korban minden főúri család, a különböző otthonaik között vonulva éltek, töltötték az időt. És mi is végigjárhatjuk ezt az útvonalat, megismerve a palotákat, rajtuk keresztül pedig Európa múltjának egy igen érdekes részletét. És a 20. században hasonlóan meghatározó szerepet töltött be a város életében az Agnelli-család is, és az ő életük emlékeivel is találkozhatunk több helyszínen is, ha a városban járunk. És miközben összeállítottam az úti tervemet, még szimpatikusabb lett ez a város, még kíváncsibb lettem Torinóra.

A Savoyai-ház rezidenciái Torinóban és Piemonte tartományban: www.residenzereali.it/



Novara városnézés


Amikor azokat a lehetőségeket kerestem, amelyek a Malpensa repülőtér és Torino közötti közlekedésre kínáltak lehetőséget, feltűnt egy buszjárat, amelyik a légikikötő és Novarra között jár. Novarra pedig pont útba esik Torino felé, így egyáltalán nem tűnt rossz megoldásnak, még úgy sem, hogy egyszer át kell szállni útközben. Időközben megnéztem és azt láttam, hogy Novarra jelentős város Piemonte-ban, ha már itt szállok át, érdemes rászánni pár órát a megismerésére, mielőtt továbbindulnék. 

novara_panoramica08.jpgA novara-i bazilika kupolája (kép forrása: www.wikipedia.com)


Novara bazilikáját ugyanaz az Alessandro Antonelli tervezte, mint a torinói Mole Antonelliana-t, amit azonnal megsejtünk, ha meglátjuk az épület égbe törő kupoláját. A városközpont másik ékessége a katedrális, valamint érdemes a megtekintésre a közelében lévő Broletto udvara a középkori épületekkel, illetve a castello. Meglátásom szerint nagyjából két óra alatt bejárható Novara történelmi központja, majd a közeli vasútállomásról folytathatjuk utunkat Torinóba. 

A Malpensa repülőtér és Novara között naponta nyolc buszjárat van és egy útra 9 euróba kerül a jegy (amit a buszvezetőnél lehet megvenni). Novara minden szempontból jó megoldás lehet Torino elérésére, még akkor is, ha nem akarjuk megnézni a város műemlékeit.


www.turismonovara.it/

 

Kirándulás Astiba


Egy torinói városnézéshez hozzáilleszthetjük még a vonattal félóra alatt elérhető Asti városát is. Vonatok a két település között 30 percenként járnak és már 5.25 eurótól vásárolhatunk jegyet egy irányba. Asti büszkesége a középkori eredetű, román és gótikus stílusban épült székesegyház - de több nagyon szép középkori templom található még a városban -, és egészen különleges hangulatot adnak a városnak a középkori lakótornyok és a városi paloták. Utóbbiaknál néhányban múzeumi kiállításokat tekinthetünk meg. 


www.astiturismo.it/

 

Torino-Caselle repülőteréről a belvárosba

A repülőtérről valamivel kevesebb, mint egy óra alatt ér be a buszjárat Torino központjába. A buszjegy 6.50 euro egy útra és a repülőtér érkezési csarnokában van a jegyautomata (ha a vezetőnél vesszük meg, akkor erre rájön még plusz 1 euro). A buszjegyet előre - online - nem lehet megvásárolni. A járatok 25-20 percenként indulnak, azaz nagyjából másfél órát számolhatunk a bejutásra. Így, ha a gépünk időben érkezik, akkor fél háromkor már elindulhatunk a városnézésre.

Torino repülőtere már bekerült a Wizzair hálózatába is, Bukarestből már repülik, augusztus elejétől Krakkóból is, 2020-tól pedig Varsóból is lesz ide járatuk. 

www.aeroportoditorino.it/en/

 

Milánó-Malpensa Torino transzfer

Torino és a Milánó-Malpensa repülőtér között több busztársaság is közlekedtet járatokat. Ezek közül a SADEM üzemelteti a legtöbb buszt, nekik van a legsűrűbb menetrendjük, azonban a jegyáruk igen magas - 22 euro egy útra -, viszont a Flixbus járatai elfogadható menetrenddel és megfizethető árakkal üzemelnek. A reptérről pedig érdemes egyből Torinóba menni, mert rövidebb az út, mint Milánón keresztül, hacsak nem akarja valaki mindkét várost megnézni.

Flixbus

A Flixbus-nak naponta több járata is van a repülőtér és Torino között. Odafelé a reggeli géphez a 10 óra 51 perckor induló busz nyújt kényelmes csatlakozást - a busz mind a két terminálnál megáll, de nekünk az 1-es terminál a jó a felszállásra és a leszállásra is -, amely 12 óra 45 perckor van Torinóban. A busz a Vittorio Emanuele-n áll meg Torinóban. Ugyanerről a főútról nyílik a főpályaudvar bejárata is, igaz, utóbbi valamivel közelebb van a városközponthoz. De igazán a visszaúthoz jó megoldás a Flixbus, mert elég elindulnunk a 19 óra 10-es busszal, amely 21 óra 15-kor van a Malpensa 1-es termináljánál, ha csak kézipoggyásszal utazunk és ismerjük már a járást a repülőtéren (bár ebben a megoldásban azért van némi kockázat, ha késik a busz, vagy sokan vannak a biztonsági ellenőrzésnél a repülőtéren). A Wizzair gépe 22.30-kor száll fel, így bő egy óránk van a reptéren, amely elegendő idő még úgy is, hogy a Malpensa elég nagy, sokat kell gyalogolni a beszállókapuig. A Flixbus árai 7.99 eurótól indulnak egy útra.

SADEM

a buszaik jellemzően minden órában indulnak kora reggeltől - az utolsó 18.30-kor - a torinói buszpályaudvartól és 1 óra 55 perc alatt vannak a Malpensa 1-es termináljánál. A jegyük ára 22 euro egy útra. Kétségkívül az ő menetrendjükkel lehet a leggyorsabban eljutni Torinóba a budapesti járat esetében. 


Autóbusz és vonat

A Malpensa repülőtérről van buszjárat Novarába is. Például kényelmesen elérhetjük a 10 órakor induló busz, amelyik 11-re van Novarában, ahol vonatra szállhatunk át (a 11.58-es vonattal 13.10-re vagyunk Torinóban). A buszjegy ára 9 euro, a vonaté pedig 8.70 euro (azaz Torinóig 17.70-ért juthatunk el).

De választhatjuk azt is, hogy bemegyünk valamelyik shuttle busszal a milánói főpályaudvarig és onnan megyünk vonattal. Ez a megoldás nagyjából 20 euróba kerül, viszont aránylag nagy rugalmasságot biztosít és gyors is.

A repülőtérről mehetünk végig vonattal is - egy átszállással -, ebben az esetben annyival drágább a jegy, hogy a reptér és a város között a vonat drágább (13 euro egy útra, míg a shuttle busz csak 8 euro).