Világról szóló élmények - ahol az út a cél

10 praktikus és hasznos tanács izraeli utazáshoz

2019. december 08. - Legjobb Áron


Nemrégen Izraelben jártam, és nagyon sok olyan kérdés is felmerült bennem az utazással kapcsolatban, amelyek egy európai kiruccanás során nem. Ezekre részben találtam választ, de sok minden csak akkor lett egyértelmű, amikor már ott voltam és magam megtapasztaltam. Most megosztom veletek az élményeimet, remélem, segítek ezzel azoknak, akik még csak gondolkodnak egy izraeli (szentföldi) utazáson.

 


00_1_bgia_2004ak12_139_sel.jpgBen Gurion repülőtér - érkezéskor ezen a hosszú rámpán megyünk le az útlevél ellenőrzéshez (kép forrása: www.safdiearchitects.com/

 

 

A legfontosabb: végig biztonságban éreztem magam, az emberek kedvesek és segítőkészek. A katonai - rendőri - jelenlét mindenhol csekély, nincsen biztonsági ellenőrzés csak ott, ahol nagyon indokolt.

 


1., Utazás előkészítése: Izraelbe magyar állampolgárnak turistacélú beutazáshoz nem kell vízumot igényelnie. Beutazás csak útlevéllel lehetséges, és annak elvárt érvényességének a kiutazástól számított hat hónapnak kell lennie. Izraeli sékelt - NIS, azaz new isreal seqel - nem egyszerű beszerezni (nagy rá az igény, ezért hamar elfogy a pénzváltóknál), de érdemes vinni magunkkal, ezért aki tervezi az utazást, jó ha idejében megpróbál váltani.

Magyarországról több légitársaság is repül a Tel Aviv-i Ben Gurion repülőtérre (El AL, Ryanair, Wizzair, Blue Dart Aviation/Arkia Airlines), így mindenki meg fogja találni a számára legkényelmesebb menetrendet. Oda-vissza útra - csak egy kis kézipoggyásszal - én 10.000 forint körül láttam eddig a legkedvezőbb árat. Van még közvetlen repülőjárat Budapestről a tengerparti Eilat-ba is (és Tel Avivba Debrecenből is).

Nagyon fontos! Izraelben péntek késő délután szinte megáll az élet, és szombat estig nem is indul újra. Ez azt jelenti, hogy az üzletek bezárnak és még a tömegközlekedési járművek sem közlekednek (a reptéri vasút sem), a múzeumok, műemlékek is zárva tartanak. Sokszor látni erre a két napra olcsó repülőjegyet, de turistáskodásra ez nem ideális időszak. 


2. Érkezés a Ben Gurion repülőtérre


Fontos: mindig ellenőrizzétek, hogy mi szerepel a beszállókártyán, mert a Ben Gurion repülőtér esetében jó eséllyel nem ugyanarra a terminálra érkezel (ez a 3-as terminál), mint ahonnan majd hazaindulsz (1-es terminál)!

Jó tipp: a repülőtér közel van Tel Avivhoz, leszálláskor és felszálláskor is jól látható a város, így akinek ablak mellé jutott hely, megcsodálhatja a tengerpartot és a toronyházakat is egészen közelről.


A repülőgép leszállása és a terminálból való kilépés között több mint egy óra telt el. Először is elég sokáig autóbuszoztattak minket a repülőgéptől a 3-as terminálig. Itt először fel kellett mennünk az emeletre, hogy azután egy hosszú rámpán - gyalog vagy mozgójárdákon - lemenjünk a földszintre (miközben mellettünk az induló utasok teszik meg ugyanezt az utat felfelé). Amikor leértünk a földszintre, ott került sor az útlevél ellenőrzésre. Nagyon sok pult van, de a procedúra egy kicsit lassú, mert minden útlevélhez kiállítanak egy úgynevezett "Blue card-ot". Az ügyintéző tőlem nem kérdezett semmit, csak megnézte az útlevelemet és elkészítette a "Blue cardot". Együtt utazók - családtagok - mehetnek egyszerre a hivatalnokhoz.

A "Blue card-on" az adataink mellett a fényképünk is szerepel, és rögtön szükségünk is lesz rá, ugyanis be kell olvasnunk egy beléptető kapunál, ami ha minden rendben, beenged az országba (kifelé nem kérték a "Blue card-t" sehol, de azért őrizzük meg). Aki poggyászt adott fel, az itt veheti fel és ebben a részben van az izraeli turisztikai hivatalnak egy kirendeltsége, én kertem is tőlük prospektust és térképet.

Belépve az utasterminálba tudunk pénzt váltani, illetve enni és innivalót vásárolni. Ha Jeruzsálembe megyünk, akkor a 2018-ban átadott nagysebességű vonat a legjobb választás, melynek a megállója a 3-as terminál alatt van. Ha kilépünk az épületből, akkor több helyen is találunk lejáratot a vonathoz. A jegyet fent kell megvenni, az automatánál pedig volt egy alkalmazott, aki segített nekünk (így gyorsabb volt, de van angol nyelvű menü is és nem túl bonyolult a jegyvásárlás). 17 new israel sequel-be, azaz NIS-be kerül a jegy, ami nagyon korrekt ár. Ha van "Rav Kav" kártyánk, akkor arra is rátehetjük a vonatjegyet, és akkor azt kell odaérinteni a beléptető kapuhoz (és majd akkor is, amikor elhagyjuk a pályaudvart érkezés után). De vehetünk hagyományos papírjegyet is az utazáshoz.

jerusalem-tel-aviv-high-speed-railway.pngA repülőtér és Jeruzsálem között alagutakon és viaduktokon át visz a vasúti pálya

  

3. Tömegközlekedés: Izraelben létezik egy kártya - a "Rav Kav" -, amelyikkel tudunk utazni a helyi busz és villamosjáratokon, sőt, még a reptérre menő vonaton is használhatjuk. De nem csak ezzel utazhatunk, vehetünk klasszikus papírjegyet is. Kinek éri meg kiváltani a kártyát? Annak, aki sokat fog utazni, mert erre föltölthet egy keretet - amire ráadásul bónuszt is kap -, és ezt követően elég csak a járművön lévő szerkezethez érintenie a kártyáját - zöld felvillanó jelzés mutatja az érvényesítést, azaz a jegyvételt - és utazhat (úgy láttam, hogy ilyenkor azt is kiírja a szerkezeten lévő kijelző, hogy mennyi pénz van még a kártyán). Az alap kártya nem névre szóló és 5 NIS-ben kerül a kiváltása. Ezzel már igénybe tudunk venni összetettebb szolgáltatásokat is, de a teljes szolgáltatáshoz csak a névre szóló, fényképes kártya jó (de erre egy sima turistának nem lesz szüksége). Én Jeruzsálemben csak az 1-es villamost használtam - ez visz a pályaudvartól az Óvároshoz -, és papírjeggyel és kártyával is utaztam rajta (a papírjegyet felül kell bedugni a villamoson lévő szerkezetbe, a kártyát pedig az elejéhez kell hozzáérinteni). 

A jeruzsálemi villamosmegállókban mindenhol van jegyautomata, angol menüvel. Ha érzékeli a "Rav Kav" kártyát - ehhez bele kell állítani függőlegesen a kártyát az érzékelőbe, úgy, hogy befelé nézzen a chip-je -, akkor felajánlja különböző nagyságrendű ősszegek feltöltésének a lehetőségét. Ha nem használunk "Rav Kav" kártyát, akkor a hagyományos papírjegy megvásárlását kínálja csak fel. Papírpénzzel csak kisebb címletekkel tudunk fizetni (ha jól emlékszem a 20-as címlet a legnagyobb, amit elfogad a gép). Autóbusszal nem utaztam.


l1.jpgIlyen szerelvények járnak az 1-es vonalon Jeruzsálemben (kép forrása: Claude Villetaneuse/ www.wikipedia.org)

 

4. Közbiztonság:  végig biztonságban éreztem magam, még a bazársor forgatagában is. A rendőri jelenlét minimális, és nincsenek állig felfegyverzett katonák az utcán. Egyedül a Nyugati Falhoz való belépéskor találkoztam biztonsági ellenőrzéssel a városban (átvilágítják a táskákat és egy fémdetektoros kapun kell átmenni). A vasúti pályaudvaron is volt biztonsági ellenőrzés Jeruzsálembe (de ez már európai városokban is szokás). A reptéren több alkalommal ellenőrzik a beszállókártyát és az útlevelet, mint általában szokás, de egyáltalán nem zavaró a folyamat (és gyorsan megy). Az emberek kedvesek és segítőkészek voltak, ha kérdeztünk tőlük. Angolul tudott mindenki, akivel találkoztam.

 

5. Tájékozódás: Az országba érkezve már a repülőtéren is van kirendeltsége a turisztikai hivatalnak - ott, ahol a bőröndünket vehetjük fel -, én rögtön be is szereztem egy igen részletes Jeruzsálem térképet (ingyenes). Egy ilyenre mindenképpen szükségetek lesz (és gondolom minden fontosabb helyről van ilyen). Jeruzsálemben több helyen is van turisztikai iroda (a vasútállomáson, az Óvárosban), ha bármire szükségetek lesz, ott is lehet érdeklődni. Jeruzsálemben sok helyen vannak szűk, kanyargós utcák, így a tájékozódás nem mindig egyszerű (nem látni a háztetők fölé, így nincs mihez igazodni), de ha már megszokta az ember, akkor nem fog eltévedni. Az utcanevek latin betűkkel is ki vannak írva - jellemzően az utcasarkokon -, így egy jó térképpel és nemi gyakorlattal mindenhová odatalál az ember (de ott a legnehezebb, ahol a bazár fedett utcáin megyünk, ott nagyon kell figyelni). Viszont érdemes előre felkészülni például a szállás megtalálására (google maps-on megnézni az útvonalat, az utcát, ahol van), mert ilyenkor minden részinformációnak jó hasznát vehetjük. 


jeruzs_vld.jpgUtcatábla: héberül, arabul és latin betűkkel

 

6. Étkezés, vásárlás: Jeruzsálem belvárosában egymást érik az üzletek és az étkezőhelyek. Közért is van bőven, de ezek kisebb boltok. Viszont meglepő volt, hogy szinte mindenki mindenhol készpénzzel fizetett, nem is nagyon volt látható, hogy bankkártyát elfogadnak-e (nem látható terminál, nincs kiragasztva embléma). Miután rögtön az első helyen nem tudtam belépőjegyet venni, csak készpénzért, inkább vettem fel sékelt (shekelt), és utána azzal fizettem mindenhol. Érdemes már itthonról vinni sékelt (shekelt), annyit, amennyire szükségünk lehet az út alatt (ez eléggé különböző nagyságrend lehet, attól függően, hogy hány fizetős helyre megyünk be, hányszor és mit eszünk, de két napra minimum 100-150 sékel kell étkezésre, belépőjegyekre, egyéb apróságokra).

7.  Árak: ebből a szempontból kétarcú város Jeruzsálem, mert első ránézésre az árak egy kicsit magasak nekünk, de azért mindig találhatunk elfogadható ajánlatot is. Pékségben vettem nyolc darab frissen sütött - még meleg -, elég komoly méretű stanglit 10 NIS-ért (kb. 900 forint). A legolcsóbb falafelt 15 NIS-ért láttam - kb. 1350 forint -, de a jellemző ár egy gyors kajáért 20-25 NIS (kb. 1800-2250 forint). Viszont érdemes a helyi változatú szendvicseket ennünk, mert nagyon finomak és laktatóak. A közértben - ezek mind kisebb boltok voltak - jellemzően nincs ár az üdítőitalokon, de 1,5 literes ásványvizet 7-8 NIS-ért vettem.

A tömegközlekedés teljesen korrekt áron van (Ben Gurion-Jeruzsálem gyorsvasút 17 NIS - kb. 1500 Ft -, egy villamoshegy Jeruzsálemben 5.90 NIS - kb. 530 Ft -, napijegy kb. 1200 forintért van). A múzeumok, műemlékek belépőjegyei jellemzően két árkategóriába tartoznak. Az olcsóbb 10 és 20 NIS között van, a drágábbak 44 NIS (utóbbi közel 4000 forint). 

 

8. Emberek: mindenki, akivel az utunk során kapcsolatba kerültünk nagyon kedves és segítőkész volt. Angolul beszélnek. A rendőrök is nagyon kedvesen és udvariasan adnak útbaigazítást, tájékoztatnak, de az utcai járókelők is. Volt látványosság, amelyikbe zárás előtt fél órával mentem, és mondtak, hogy jöjjek vissza másnap a jegyemmel, mert nem fogom tudni végignézni, beengednek akkor is. Mindenki nyugodt, nyitott és érdeklődő.



9. Elektromos hálózat: Izraelben háromvillás (földelt) konnektorok vannak, amelyhez az én világutazó készletem egyik feje sem volt kompatibilis, ugyanakkor az otthonról hozott, kétvillás dugót minden további nélkül tudtam csatlakoztatni, és gond nélkül működött is, azaz töltötte a telefonomat.


 

10. Elutazás

A legfontosabb: az induláshoz nem arra a terminálra kellett menni, mint amelyikre érkeztünk és ahol a vasútállomás is van (és úgy láttam, ez így van minden budapesti járat esetében). Érkezéskor a 3-as terminálhoz hozzák ki az utasokat, de induláskor az 1-es terminálra kell mennünk. Ez azt jelenti, hogy ha vonattal érkeztünk, akkor előre kell menni a terminálépület előtt, ott lesz a buszmegálló, ahonnan az ingyenes shuttle buszok mennek az 1-es terminálra (innen több busz is indul, de a megállóban és a buszon is kint van az "Terminal 1" felirat). A buszok 15 percenként mennek, és kb. 10 perc az út, így ezt bele kell kalkulálni az időnkbe. 

A terminál épületbe ellenőrzés nélkül be lehet lépni, de ott már alaposan kikérdeznek mindenkit (együtt utazók mehetnek egyszerre, nem kell egyenként) arról, hogy ő csomagolta-e be a poggyászát, végig nála volt-e, hozzányúlhatott-e más személy, kaptunk-e ajándékot valakitől, stb. Ezeket nagyon komolyan veszik, mindenkinek külön-külön válaszolnia kell rá, akkor is, ha egy családról van szó. 

A "blue card-ra" nem volt szükség, nem kérték sehol, viszont kaptunk egy hasonló, de rózsaszínűt a kilépéshez. Miután túl vagyunk a kikérdezésen - egy vonalkódot is kapunk az útlevelünkre, illetve többet is, ha feladandó csomagunk van (a csomagfeladás ezt követően van). Ezután lépünk be arra a részre, ahová már csak az utasoknak van joga (itt is megnézik a beszállókártyánkat és az útlevelünket). Majd jön egy automata kapu, ahol az útlevelünket kell beolvasni (ehhez hasonló van már Budapesten is), és azután jön a biztonsági ellenőrzés, amelyik ugyanolyan, mint bárhol máshol, csak itt be kell mutatni az útlevelet és a beszállókártyát. Viszont meglepő volt, hogy az előttem állónak szóltak, hogy nem kell kidobnia a vízét, nyugodtan beviheti.

Ha ezen is túl vagyunk, akkor érünk be a tranzit területére (én este hétre értem ki a reptérre és negyvenöt perc alatt jutottam át az ellenőrzéseken, de ebben már benne van a shuttle buszozás ideje is). Bent van pár bolt és rengeteg automata (itallal, étellel, nassolni valóval). Én itt költöttem el a megmaradt aprómat. Az 1-es terminál nem olyan nagy, mint a 3-as, azaz sokkal emberléptékűbb, de abszolút kulturált és kényelmes (elég sok ülőhely van). A repülőgéphez ismét autóbusszal vittek ki, de ez alkalommal jóval rövidebb volt az út. 

 

+1 Időjárás: bár láttam olyan képeket, ahol Jeruzsálem havas volt, azért nem ez a jellemző. November közepén kék ég és napsütés fogadott, és kb. 25 fok lehetett napközben. Azonban ez kellemes meleg volt, nem izzadtam, pedig hosszú ujjú pólóban és nadrágban voltam, és komoly szintkülönbségeket másztam meg.

Én tiszteletben tartva az elvárásokat, nem mentem be sehová rövid nadrágban, ujjatlan pólóban, de sajnos sokan nem figyelnek erre, és úgy láttam, hogy már fel is adták a helyiek, hogy szóljanak annak, aki nem megfelelő öltözetben van. De én mindenkinek javaslom a hosszú szárú nadrágot és a hosszú ujjú pólót. 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagrolszoloelmenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr6215309732