Ahogy enyhülni látszott a koronavírus-járvány és érkeztek az első hírek a határok megnyitásáról, én lefoglaltam a nyári repülőjegyeimet. Azóta egy utazáson már túl vagyok, egy másikat pedig későbbre kellett halasztanom. Most megosztom veletek is a tapasztalataimat, hátha tudok segíteni azoknak, akik most gondolkoznak külföldi utazáson.

Valencia - a Művészetek és Tudományok város este

Nekem az utazás, a nyaralás külföldet jelent (és tudom, hogy sokan másik is így éreznek). Egy tengerparti élményt nem lehet behelyettesíteni egy balatoni fürdőzéssel. És fordítva sem: a Balaton varázsát sem adja vissza egyetlen tengerpart sem. Én jól ismerem Magyarországot, nagyon sok részét bejártam, nem lehet azzal vádolni, hogy ne lennék az elfogult rajongója (júliusban 60 kilométeres kerékpártúrát tettem Komárom-Esztergom megyébe és minden percét rendkívül élveztem). De nem lett volna teljes a nyár, ha csak itthon mozdulok ki, így amint reális lehetőség nyílt rá, lefoglaltam pár repülőjegyet. Tudtam, hogy van benne kockázat, de olyan olcsó ajánlatok voltak, amire azt mondtam, hogy hajlandó vagyok vállalni a kockázatot, még azt is, hogy elvesznek ezek a repülőjegyek, mert végül nem tudom leutazni őket.

Az első utam a nyáron - amin már túl is vagyok -, egy valenciai utazás volt, amelyre Budapestről indultam, de visszaúton Bécsbe érkezett a repülőgépem, így van tapasztalatom az ausztriai helyzetről is. A másik út a Baltikumba szólt volna, de azt most kénytelen vagyok későbbi időpontra áttenni, mert bizonytalan lenne a beutazásom. Most szeretném néhány pontban összefoglalni azokat az érveket, amelyek egy utazás mellett szólhatnak, és azokat is, amelyek ellene.

Miért érdemes most utazni?

A legfontosabb érv, hogy kevés a turista. Talán már mindannyian megtapasztaltátok, hogy sok városban már elviselhetetlen volt a turisták tömege. Idén azonban kevesen lesznek és ez olyan lehetőség, amelyik igenis vonzó tud lenni annak, aki már régóta tervezi egy-egy népszerű látványosság felkeresését.

Miután kevés a vendég nagyon jó áron lehet minőségi szállást foglalni (én is féláron foglaltam jó színvonalú szállodát, annyiért, amennyiért amúgy a legolcsóbb szálláslehetőség lett volna a városban). Ez bizony nagyon vonzó opció tud lenne, főleg, ha több napra megy az ember és olyan városba, ahol amúgy igencsak borsos szállodaárak vannak (de láttam múzeumoknál is, hogy kedvezményt adnak a belépő árából vagy akár teljesen el is engedik most).

A kedvező repülőjegy árat már írtam, de az mostanra többé-kevésbé már eltűnt, olyan olcsó jegyárak, amiket július elején lehetett elcsípni, most nincsenek (de azért lehet még jó árakat találni). Újdonság, hogy a légitársaságok folyamatosan akcióznak, mindig van valami kedvezmény a foglalásokra. És most rugalmasan - módosítási díj megfizetése nélkül - lehet átfoglalni a nyári utazások időpontját, ha valamiért mégsem lehet útnak indulni (igaz, ha az ember olcsón foglalt, akkor jó eséllyel drágább lesz az új jegy, és azt a különbözetet ki kell fizetni). Alkalmazkodva a helyzethez, most minden szolgáltató igyekszik rugalmas lemondási, módosítási opciót kínálni. 

Valencia -  a Művészetek és Tudomány városa nappal

Mi tarthat vissza az utazástól?

A legrosszabb, hogy lehetetlen előre tervezni. Még pár napra előre sem. Így a repülőjegyek mellé semmit nem foglaltam le, csak a legutolsó pillanatban (cserébe most ezt is megteheti az ember, mert fog szállást találni, még az utolsó pillanatban is olcsón). A balti utazásomnál például csak pénteken tudtam meg, hogy a következő héten beléphetek-e két hetes karantén nélkül az országba (a járatom Bécsből indul és ezzel van most a gond, ugyanis Ausztria átkerült a karanténos országok közé a Letteknél. Ha egy héttel korábban utazom, akkor gond nélkül mehettem volna). 

És ez a bizonytalanság nagyon befolyásolja az ember hangulatát. Nem lehet úgy rákészülni egy utazásra, hogy folyamatosan bennem van, hogy mikor jön valami újabb korlátozás. Én azt reméltem, hogy az EU-n belüli határnyitás után nagyjából rend lesz, de azt kellett tapasztalnom, hogy továbbra sincs egységes elbírálás, minden ország a saját feje után megy - és ebben ráadásul sokszor nincs is logika -, a szükséges információk beszerzése pedig komoly kutatómunkát igényel. Sajnos ebből a szempontból (is) nagyon rosszul vizsgáztak az európai államok a koronavírus-járvány kezelésében.


Még egy lehetséges fejlemény gondolkodtatott el, mégpedig az, hogy mennyire lehet megbízni a légitársaságokban, azaz mennyire fognak ragaszkodni a meghirdetett menetrendjükhöz, ha esetleg mégsem lesz annyi utas, mint amennyit reméltek. Bevallom, hogy figyelve a Ryanair és a Wizzair lépéseit, arra jutottam, hogy az írek sokkal normálisabban kezelték a helyzetet. Jóval később indították csak be újra a járataikat, viszont ahogy látom, azokat tisztességesen le is repülik. Ellenben a Wizzair folyamatosan törli a járatait, illetve változtatja meg azok menetrendjét, így bennük jelen pillanatban a legkevésbé sem bízom meg (gondolkodtam például egy olyan utazáson is, ahol Bolognából jöttem volna haza, de szerencsésre nem foglaltam be, mert a Wizzair egész augusztusra törölte a járatait).


Hátrány még az is, hogy sokkal kevesebb kapacitás érhető el az útvonalakon. Például a bécsi repülőtérre korábban nagyon sok járatot kínált a Flixbus, amiből alig maradt, így érheti kellemetlen meglepetés az embert (például eddig a repülőtérről korán reggel volt járat Budapestre, most az első majdnem délben indul csak el onnan), A kevesebb kapacitáson pedig hamarabb emelkednek a jegyárak, így ha az ember nem foglal idejében - és most nem igazán szeretne -, akkor lehet, hogy sokkal drágábban utazik, mint tervezte. 

Még egy negatív szempont van, amivel meg kell küzdenie annak, aki külföldi utazásra készül: ez pedig a környezete rosszallása. Biztos van mindenkinek olyan ismerőse, munkatársa, aki megjegyzést fog tenni, hogy miért kell most külföldre utazni. Én hiszek abban, hogy nem vagyunk nagyobb kockázatnak kitéve egy külföldi utazásnál, mint amikor lemegyünk bevásárolni vagy tömegközlekedünk. Én tiszteletbe tartom, ha valaki nem akar utazni, azt is elfogadom, ha fél (még ha nem is tartom reálisnak a félelmét), és jól esne, ha a másik oldal is toleráns lenne.

És ne felejtsük el az időjárást sem. Ez a nyár nagyon csapadékos. Valenciára az előrejelzés négy napsütéses, felhőtlen napot ígért. Ebből lett két komoly felhőszakadás és sok felhős óra. A baltikumkra pedig kifejezetten esős napokat jósoltak. Szóval úgy tűnik, hogy idén nyáron sajnos azt is be kell kalkulálnunk, hogy nem csak Budapesten esik szinte mindennap, de Európa nagy részében is ugyanilyen barátságtalan az időjárás.

Valencia - a Jardi de Montfort

 
Konkrét tapasztalatok

Budapestről csak elutaztam, ráadásul az új ország besorolás előtt, de akkor minden ugyanúgy történt a repülőtéren, mint a korábbi utazásaim alatt, leszámítva, hogy jó pár üzlet nem volt nyitva. Viszont a dolgozók szemmel láthatóan élvezték, hogy kevés az utas, kevés a problémás eset. A mi gépünk kb. féltöltéssel ment - a visszaúton is ezt tapasztaltam -, így mindenkinek jutott saját üléssor. A repülőút kényelmes volt, a maszkviselés kevésbé zavart mint gondoltam (egyébként a budapesti reptéren több embert is láttam maszk nélkül és senki nem foglalkozott velük). A járatok pedig tudják tartani a menetrendet, mert minimális még a forgalom (és jó 20-30 perccel az indulás előtt már mindenki a helyén ül a gépben, hála a kevés utasnak).

Spanyolországban szinte mindenki maszkot hord az utcán, mindenhol - de tényleg mindenhol - kézfertőtlenítők vannak, és használják is őket. Sajnos látszik az át nem gondolt túlszabályozás például az üzletekben, amelyek egyfelől értelmetlen helyzeteket teremtetnek, másfelől nem lehet betartani őket (és nem is tartják be). De egyébként nem venné észre az ember, hogy mi történt, az utcákon nagy élet volt - de úgy sejtem, hogy helyi lakosok és kevésbé turisták voltak -, a strandon pedig végképp elfelejthette az ember a járványt, mert itt senki nem hordott maszkot és minden olyan természetes volt, mint máskor. Spanyolországban a belépéskor van egy gyors ellenőrzés - lázmérés és egy nyomtatványt kell kitölteni (amit érdemes online előre megtenni és akkor csak a válaszban kapott qr-kódot kell beolvasni), de senkitől nem kérdeztek semmit, nem néztek iratokat, érezhetően nem akarták ezzel feltartani az érkezőket.

A bécsi reptéren általános ellenőrizés nem volt az érkezéskor - volt valami szúrópróba szerű kontroll, pár utast megállítottak, de ők is gyorsan továbbmehettek -, és maradhattunk az épületbe éjszakára (csak reggel utaztunk tovább), azaz minden ugyanúgy működött, mint máskor. A repülőtéren kívül a maszkviselés sem volt akkor kötelező, az üzletekben sem kellett felvenni. Összességében a repülőutak kényelmesek voltak és leszámítva a maszkviselést, semmiben sem különböztek attól, ahogy korábban utaztunk.

Nem bántam meg, hogy külföldi utazásra vállalkoztam, bár bevallom, hogy volt előtte nehéz időszak, amikor az ember elbizonytalanodik, hogy nem vállal-e túl nagy kockázatot (értve ez alatt azt a bizonytalanságot, hogy mi lesz, ha lezárnak egy országot/országrészt, leállnak a repülőjáratok). Az én taktikám az volt, hogy a járványról csak a legfontosabb híreket olvasom el, azokat, amelyek relevánsak az utazásommal kapcsolatban. Nekem ez bevált, de ezzel együtt is hullámzó érzés most egy utazásra készülni, mert lesz pillanat, amikor az ember teljesen elbizonytalanodik, hogy jó döntést hozott, majd nagyon határozottan azt érzi, hogy igen is, menni kell!

Az utca végén már ott a tengerpart

Van az ókori világnak hét csodája, de napjainkban csak a gízai nagy piramis áll közülük, a többit csak a leírásokból ismerhetjük. És vannak a csodák közé nem sorolt, azonban lenyűgöző és napjainkban is megtekinthető építmények, mint a Pont du Gard. Ez a híd évszázadok óta áll itt rendíthetetlenül, és bár elveszítette eredeti funkcióját, senki nem gondolja azt, hogy fölöslegessé vált. A Pont du Gard bármennyire is páratlan látvány, az igazi élményt a környezetével együtt nyújtja.

Pont du Gard, azaz a Gard folyó - napjainkban a Gardon - hídja. Három szint és közel 50 méteres magasság. Nem tudom, hogy amikor építették, akkor milyen hosszú időre tervezték, de még napjainkban is meggyőző látványt nyújt. És van abban valami báj, hogy a modern hídépítészet, a mai kor mérnöki tudásának egyik csúcsépítménye, a Millau-i völgyhíd légvonalban egészen közel van a Pont du Gard-hoz. Mintha korunk mérnökei az ókori tudást magasztaló építmény mellé szerették volna tenni a saját "emlékművüket", lehetőséget adva az összehasonlításra, a párhuzamba állításra. 

Amikor a látogató először pillantja meg a hidat

A teljes vízvezeték 48 kilométer hosszúságban épült ki, Uzés mellől indult és Nimes-ben volt a vége. Ennek volt az egyik eleme a Pont du Gard, amely egy meghatározott cél érdekében épült, minden díszítés nélkül, mégis, amikor ránéz az ember: egy műalkotást lát. Mert lenyűgözi az a tudás és alaposság, mellyel megépült és áll már vagy 2000 éve. A szép arányok és a formák harmóniája. Bárhonnan nézi az ember, hatással van rá a látványa. És milyen érdekes az emberi agy: bennem a híd képe úgy rögzült, hogy hófehér kövek alkotják. A valóságban azonban sárga, ami egy olyan borongós napon, mint amikor én ott jártam, még sokkal jobban érzékelhető. Persze napsütésben biztosan világosabbnak hat, de utólag megnézve sok-sok fényképet, azokon is inkább sárga, mint fehér (a híd lágy sárga mészkőtömbökből épül fel, amelyeket egy, a folyóval határos közeli kőbányából hoztak).

. 
Egy hétfői napon jártam ott, holtszezonban és sikerül a nyitáshoz közeli időpontban érkeznem. Az idő sem volt túl szép, cserébe viszont látogató sem volt még, így teljes nyugalomban fedezhettem fel a hidat. Avignonból jöttem helyközi buszjárattal - az Ales felé tartó 115-ös járattal -, amikor felszálltam a sofőr megkérdezte, hogy meddig megyek, de azonnal meg is válaszolta, felmérve, hogy turista vagyok. A buszmegállótól nem kell sokat gyalogolni a Pont du Gard fogadóépületéig. Bár gondolkodtam rajta, de végül nem a kombinált jegyet vettem meg - Nimes-be lévő látványosságokat lehet még megnézni ezzel -, hanem a sima belépőt, amelyik 9.50 euróba kerül. Ha szerettem volna a híd legfelső szintjét is megnézni, akkor még hat eurót kellett volna fizetnem, és megvárnom a 11 órakor induló vezetett csoportot, mert oda csak így léphettem volna be.

 
Erről lemondtam, és nem is bánom, mert a híd legfelső szintjéhez így is felmehettem, csak nem mehettem át rajta, de annak a legnagyobb része amúgy is fedett, úgyhogy nem nyújt olyan extra élményt (szerintem). De ne szaladjunk ennyire előre. A belépőjegyhez adnak egy térképet is, ugyanis egy aránylag nagy területet járhatunk be. És nagyon ügyesen alakították ki, hogy minél teljesebb élményt nyújtsanak a látogatóknak (lényegében egy egész napos, változatos programlehetőséget). Nekem - igazodva a buszjárat menetrendjéhez - nagyjából három óra állt a rendelkezésemre, ami bőven elég volt a híd és környezete felfedezéséhez, de egy kellemes napsütéses alkalommal boldogan eltöltök itt sokkal több időt is.

A Gardon (Gard) folyó völgye a hídról lepillantva

És ekkor már a legkevésbé sem zavart, hogy szemerkél az eső, szürke felhők borítják az eget, mert ez a hely minden körülmények között fantasztikus. Ahogy az ember elindul a bejárati főépülettől, hamarosan egy enyhe ívet ír le a sétaút, és akkor egyszer csak meglátjuk a hidat. Ott áll teljes nagyságában, vagyis dehogy, igazán nagy majd akkor lesz, ha közelebb mentünk hozzá. Az építménynek három szintje van, ebből a legalsó napjainkban már félig egy klasszikus híd. Egészen pontosan egy dupla híd, az egyiken halad a forgalom, a másik fele a vízvezeték alsó eleme. Ez eredetileg nem így volt. A középkorban először az építmény lábazatát keskenyítették le, hogy kiszolgálja a gyalogosfogalmat, azonban így az egész konstrukció fennmaradása került veszélybe, ezért végül építettek a 18.században mellé egy klasszikus hidat, a lábazatot pedig megerősítették (visszaépítették).

Ezen a hídon tudunk átsétálni a folyó másik oldalára. A túlsó parton egy hangulatos sétány várja a látogatókat, hogy lemenve egészen a folyópartig, megpihenve, kellemes környezetben tudjanak időt szánni a páratlan látvány befogadására. És annak ellenére, hogy az időjárás egyáltalán nem volt nyárias, nekem rögtön az jutott az eszembe, hogy milyen fantasztikus lehet itt piknikezve belefeledkezni ebbe az időtlen tájképbe. Sőt, egy kicsit lejjebb még strandolni is lehet, bemenni a vízbe, ha kellemes a hőmérséklet. És a híd mind a két oldalán lépcsők vezetnek fel a legfelső szinthez. Lentről nagyobbnak érezzük a leküzdendő távolságot, mint valójában, pár perc alatt megmászható az út, miközben egészen közel kerülhetünk a híd szerkezetéhez.

Érdemes távolabbról is és minden szögből megnézni a hidat

A Pont du Guard megtekintése attól lesz teljes, hogy különböző irányokba eltávolodunk a hídtól. Kisebb kirándulásokat téve minden oldalról megcsodálhatjuk és közben észrevesszük a völgy szépségét is. Szánjatok rá időt és bátran induljatok el mindenfelé, bejárva az ösvényeket és erdei utakat, felkeresve a belépő mellé adott térképen jelölt érdekességeket. Néhány éve, felmérve a turizmus igényeit, a látogatószám dinamikus növekedését, komoly beruházásokat és fejlesztéseket valósítottak meg a Pont du Gard-nál. Az érkezőket egy hatalmas autóparkoló fogadja - amely a belépőjeggyel ingyen használható -, ahonnan közvetlenül a fogadóépületekhez jutunk. Itt tudjuk megvenni a belépőjegyünket - természetesen van büfé és ajándékbolt is -, itt került kialakításra egy múzeumi kiállítás és van egy moziterem is. A kiállítás természetesen a Pont du Gard történetét, építését mutatja be, igen látványos megoldásokkal. Ugyanezt mutatja be a mozifilm is, egy tizenhárom perc hosszúságú történetben.

A bejárható területhez tartozik még - amikor a központi épülettől megyünk a hídhoz, félúton, jobb kéz felé lesz az odavezető út - a "Memories of the Garrigue", amely a mediterrán tájat megidéző szabadtéri látványosság. Itt az erre a vidékre jellemző növényvilágot és mezőgazdasági kultúrát kívánják bemutatni. Erdős részeken sétálhatunk, ahol a jellegzetes fák nevesítve vannak, majd egy szántóföld szélén találjuk magunkat. Érdekes kezdeményezés, amely kellemes kiegészítése lehet az itteni programunknak. Ha mindent végigjár az ember, akkor egy nagyon komplex programot kap, melynek a középpontjában a fő attrakció, a híd áll, de az ügyesen felépített kiegészítőkkel együtt lesz teljes az élmény. És bizony akár egy teljes napot eltölthetünk itt, ha szánunk időt a hely nyugodt felfedezésére.

A "Memories of the Garrigue" részlete

Én 2020 januárjában jártam a Pont du Gard-nál. Akkora egy teljes árú belépőjegy 9.50 euróba került, de érdemes alaposan utána nézni a kombinált lehetőségeknek, amelyeket nem mindig könnyű megtalálni, de létezek olyan jegyek, amelyekkel több látnivaló is felkereshető a régióban (például: Romanity Tour). Avignonból helyközi buszjárattal lehet megközelíteni a Pont du Gard, és létezik olyan napi jegy - a Pass journée - , amelyikkel ebben a térségben korlátlanul utazhatunk egy napig a buszjáratokon (ez 2020-ban 4 euróba került). 

Bár én kifogtam egy borús, kicsit hűvösebb, szemerkélő esős napot, ezen a tájon a téli hónapok is teljesen alkalmasak a felfedezésre, még a szabadtéri helyszínek esetében is.

www.pontdugard.fr/en

www.grandsitedefrance.com/ 

(képek forrása: saját fotók, www.nimes-tourisme.com/)

Nagyon megviselte a légitársaságokat és a turizmus ágazatában tevékenykedőket is, hogy a koronavírus-járvány következtében teljesen leállt a nemzetközi turizmus. Most mindenki próbál bevételhez jutni, foglalásokat gyűjteni, hogy legalább a nyár menthető legyen valamennyire, de miután az utazókat már így is elég sok kellemetlenség érte a korábbi járattörlések és a jegy visszatérítések néhány légitársaság részéről tapasztalható eléggé zavaros és nem éppen ügyfélbarát kezelésével, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módszerekhez folyamodnak a cégek.

Amikor az ember utazást foglal, szeretne biztos lenni abban, hogy a légitársaság - vagy busztársaság, vasúti cég - valóban el fogja vinni a megadott időpontban a lefoglalt útvonalon. Miután egy utazás általában összetett dolog, ha egy eleme változik, akkor lehet, hogy az összes többi is bukni fog. A napokban olvastam, hogy Belgiumban nagy botrány lett abból, hogy a meghirdetett repülőjáratokat később nagy százalékban törölték. Fel is merült a gyanú, hogy a cégek egyszerűen így akarnak bevételhez jutni: az utas foglal, fizet, majd miután a járatot törlik, megpróbálják rávenni az átfoglalásra vagy arra, hogy fogadjon el vouchert. 

Valami hasonló történt a magyar piacon is a napokban, amikor a Wizz Air rendezte át a menetrendjét. Ilyen előszokott fordulni, de az azért eléggé furcsa, hogy miután meghirdettek egy nagy akciót, ezzel ösztönözve az embereket a repülőjegy foglalásra, másnap rájönnek, hogy tulajdonképpen egy nagy hülyeség volt mindaz, amit a rendszerükbe feltöltöttek. Az internetet gyorsan elárasztották a pórul járt utasok panaszos bejegyzései. A Wizz Air a tőlük már megszokott fölényeskedő közleményt adták ki, hogy ők egyetlen úti célt sem töröltek. Biztosan így van, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy rengeteg járatot töröltek.

Olvastam olyan bejegyzést is, ahol a lefoglalt utazás visszaútja két nappal korábbra lett módosítva a menetrendváltozás miatt, és olyat is, akinek plusz éjszakát kell maradnia, mert az új menetrenddel már nem éri el a járatot, amit korábban kényelmesen. De van saját tapasztalatom is: egy olyan útvonalra foglaltam jegyet, amelyiken az akció alatt napi három járatból lehetett választani. Ebből másnap reggelre egy maradt! Most komolyan: mire gondoltak? Hogy megnézik az igényeket és ha nem foglalnak eleget egy járatra, azt másnap kiveszik a menetrendből. Ez egy nagyon veszélyes játék, öngyilkos taktika, mert így nagyon hamar el fogják veszíteni az utasok bizalmát. 

Szóval úgy tűnik, hogy jelenleg be kell kalkulálnunk a repülőjegyek foglalásába egy újabb bizonytalansági tényezőt, azt, hogy egy légitársaság törölni fog, ha nem lesz elég utas egy járaton. Ez pedig igen nagy probléma, amit nem old meg, hogy az ember visszakérheti a módosított jegy árat, ha nem felel meg neki az új menetrend, mert ha már foglalt szállást, belépőjegyeket, akkor azokat vagy elbukja, vagy kereshet más megoldást a repülésre, ami viszont drágíthatja az utat. Érdekes volt azt is látni, hogy a két nagy low cost cég milyen eltérően kezelte a kialakult helyzetet. A Wizz Air amíg lehetett erőltette a járatok fenntartását, majd már május 1-től meghirdette az újra indításukat (amiből a hírek szerint a legtöbb végül nem szállt fel). A Ryanair reakciója sokkal józanabb volt, ők csak júliustól indítják újra a kapacitásuk nagyobb részét, remélhetőleg megbízhatóbb működéssel. Jelenleg árakat tekintve is sokkal szimpatikusabb a Ryanair kínálata.

A Baleár-szigetcsoport két tagján is jártam már - Ibizán és Mallorcán -, és mind a két szigeten nagyon jól éreztem magam, különösen azt értékelve, hogy nem csak azoknak nyújtanak élményt, akik a tengerparti örömöket keresik. Ezért lettem azonnal kíváncsi a Wizz Air most bejelentett új útvonalára, amely Menorca repülőterére fog közlekedni július 18-tól.

A Baleár-szigeteknek négy tagja van: Mallorca, Ibiza, Menorca és Formentera. Ismertségük és a népszerűségük is  - azt gondolom - ebben a sorrendben követi egymást. Hogy valamennyire érzékelhető legyen a vonzerejük, álljon itt a repülőtereik tavalyi utasforgalma: Mallorca repülőterén majdnem 30 millió utas fordult meg 2019-ben,  - ez döbbenetesen nagy szám, a budapesti reptér forgalma ennek a fele -, de Ibiza is jól teljesített a picivel több, mint 8 milliós utasforgalmával. Menorca repülőterét tavaly 3 és félmillió utas használta, ami szintén szép teljesítmény (Formentera pici sziget, nincs repülőtere). Hogy ennyi ember hogyan fér el a három szigeten, az jó kérdés, főleg ha azt vesszük, hogy a legtöbben a nyári főszezonban érkeznek. 

A playa de Macarella - a sziget egyik festői pontja

Én azt mondom, hogyha megteheted, akkor kerüld el a nyári hónapokat, amikor amúgy is hőség van és mindenhol turisták vannak. Utazz inkább tavasszal vagy ősszel, mert az időjárás nekünk még akkor is nyári - sőt, igazából ez az a meleg, amit mi megszoktunk -, és bár ez az időszak lehet csapadékosabb, de még ezzel együtt is jobb választásnak gondolom. Én Ibizán október elején jártam, Mallorcán pedig október közepén. Mind a kétszer nagyon kellemes volt az idő, pont annyira meleg, amit még el lehet viselni, ha az ember várost nézni indul. Azt nem mondhatom, hogy ebben az időszakban kihalt lett volna a sziget, de ha ez volt a csendesebb időszak, akkor a főszezon elviselhetetlen lehet a tömegtől. (A tél megint más, sok szálloda ilyenkor teljesen bezár jó pár hónapra.) Mallorcai úti beszámolómat itt és itt olvashatod. 

A menetrendeket tanulmányozva úgy tűnik, hogy a világ boldogabbik felén egy mallorcai hétvége teljesen természetes program (főleg, ha az ember valamilyen ingatlannal is rendelkezik arrafelé). Bécsből egyetlen nap több járat indul a szigetre, mint tőlünk egy egész héten. A németek is olyan régóta járnak már oda, hogy tulajdonképpen meg is unhatták volna, de nem, ami azért jól mutatja Mallorca sokszínű és vonzó kínálatát (vagy a németek fantáziátlanságát). A nyaralóturizmushoz kapcsolódva, a szigetek egybemosódnak a homokos strandokkal és a hangulatos tengerpartokkal, mintha másból sem állna az egész terület. Pedig sok szép helyszín és izgalmas programlehetőség akad a tengertől eltávolodva is. Szerencsére, mert bár nincs ellenemre egy kis strandolás, engem egyáltalán nem a homokos tengerpart vonzott a világnak erre a szegletére. Mallorcán beszippantott a főváros, Palma óvárosa, csak jártam az utcáit és nem vágytam máshova (igaz, csak egy napot töltöttem a szigeten). Szerintem az óváros utcáinak legtöbbjét bejártam, volt amelyiket többször is, csodáltam a házakat és a tereket, ahol meg is pihentem, élvezve a kellemes időt és a város lüktetését. Ha pedig legközelebb megyek, akkor túrázni szeretnék. Talán majd utána kifekszem egy kicsit a tengerpartra is. Ibizán majdnem egy hetet voltam, de ebből nagyon keveset a tengerparton, inkább a szigetet jártam és egyáltalán nem unatkoztam.

Maó - Mahón, a sziget fővárosa

Míg Európa nyugati feléről már évtizedek óta özönlenek a turisták a három szigetre, valahogy a magyar piacon soha nem voltak annyira előtérben, mint azt a népszerűségük indokolná. Tudom, hogy ennek volt egy olyan szakmai oka, hogy a magyar utazási irodák egyszerűen nem tudtak versenyezni a német és osztrák irodákkal, akik olyan mennyiségben kötötték le minden évben a szállásokat, amely mellett normális szobát nem igen lehetett megszerezni. De azért Ibiza már 25 éve is elérhető volt charterjárattal és Mallorcára is mindig voltak üdülőjáratok. Úgyhogy emellett a csendesnek mondható kínálat mellett egy kicsit meglepő volt a számomra a Budapest-Menorca járat bejelentése - de azért kellemes meglepetés -, amit nyilván annak köszönhetünk, hogy a Wizz Air-nek munkát kell találnia az egyre bővülő repülőgépflottájának, és valószínűleg most jó feltételekkel tudtak szerződni a manorcai repülőtérrel. 

A budapesti járat mellett egyenlőre két további manorcai útvonalat jelentett be a Wizz Air. Az egyik Bécs - heti két járattal - a másik Milánó Malpensa, ahonnan napi járat (!) lesz július elejétől. Szóval még akár kombinálni is lehet az utazást - főleg a bécsi indulással és/vagy érkezéssel -, ha valakinek nem felel meg a budapesti menetrend, vagy éppen jóval olcsóbb lesz a jegy máshonnan. Így már a Baleár-szigetek három tagja érhető el közvetlen repülőjárattal Budapestről. Tőlünk Menorcára heti két járat lesz - kedden és szombaton -, ami bátor vállalkozásnak tűnik, főleg, hogy Ibizára csak egyszer mennek egy héten (de ott nyilván erre van igény a nyaralók részéről, míg lehet, hogy Manorca esetében arra számítanak, hogy ide rövidebb időszakra jönnek a turisták). Mallorcára pedig heti négy járat lesz - kettő Wizz Air és kettő Ryanair -, amihez még egy Wizz Air járat fog csatlakozni július végétől

Ibizai és mallorcai tapasztalataim alapján feltétlenül felkeresésre - felfedezésre - érdemesnek gondolom Menorcát is, főleg, ha lesznek kedvező áru repülőjegyek. Ezt a szigetet csendesebbnek gondolom a testvéreinél, szép strandokkal és öblökkel, természeti értékekkel, amik mellett azért vannak épített látnivalók is (például komoly erődítmények a brit fennhatóság idejéből). Valamint a hamisítatlan spanyol hangulat, amit ha valaki kedvel, akkor már nem is kell tovább ajánlgatnom ezt az úti célt. Akik pedig gasztroturisták - vagy éppúgy kedvelik a majonézt, mint én -, azoknak biztosan kellően csábító, hogy a hagyomány szerint itt van az őshazája ennek a mártásnak, sőt, az elnevezése is a szigetre utal (a Mahón szóból vezetik le, eredeti írásmóddal: mahonnaise). És miután a sziget pici, pár nap alatt is alaposan körbejárhatjuk, felfedezhetjük, vagy élvezhetjük annak az előnyét, hogy a reptéri transzfer szerencsés esetben csak néhány percet igényel.

képrek forrűsa: http://visitmenorca.com/

Nimes városának felfedezését egy provance-i kiskörutazás végére illesztettem be. Utam minden napjára jutott egy Világörökségi helyszín - Arles, Avignon, Pont de Guard -, és meg voltam győződve arról, hogy Nimes is rajta van a listán, hiszen műemlékei erre méltóvá teszik. Utánanéztem és bár megtörtént Nimes történelmi városmagjának és a Római birodalom korából fennmaradt emlékekeinek a jelölése, de a 2018-as döntéshozatalnál nem tartották elég erősnek a pályázati anyagot a Világörökségi cím megítéléséhez. De ha elfogadjátok az én véleményemet, akkor illesszétek be a város felfedezését az úti tervetekbe.

A cikk címében említett krokodil a város címerében látható, egy pálmafa társaságában, amelyhez hozzáláncolták. Igen érdekes szimbólum, melynek mintája egy itt vert, a Római birodalom korából fennmaradt pénzérme ábrázolásából ered, melyet az Actiumi tengeri csata emlékére adtak ki. A leláncolt krokodil a legyőzött és meghódított Egyiptomot szimbolizálja. (Egyiptomban is szolgáló veteránokat telepítettek le a városban, innen a kapcsolat az afrikai földrésszel). Ezzel a különleges motívummal a város számos pontján lehet találkozni, mintha csak Nimes ezzel is szeretné megkülönböztetni, érdekesebbnek, egzotikusabbnak mutatni magát a régió többi turistacentrumától. Mert miként arra a Világörökségi pályázat elbírálása is rámutatott, ezen a tájon nagyon sok jelentős műemlék maradt fenn (főleg a Római birodalom korából), így egy látványos amfiteátrum, egy szép templom vagy a hangulatos óváros önmagában még nem garancia arra, hogy felkerülhessen a város a turisták toplistájára. Nimes-t az útikönyvek általában letudják pár mondattal, melyben a legfontosabb látványosságokat mutatják be röviden. Én ennél sokkal izgalmasabbnak találtam a várost. 

A város vezetőinek biztosan fájó lehetett, hogy a Világörökségi pályázatukról a végső döntést azzal az indokkal halasztották el, hogy a bizottságnak kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy Nimes kellően megkülönböztethető-e a szintén római gyökerekkel rendelkező - és már Világörökségi címmel rendelkező -helyszínektől (azaz van-e itt annyi plusz érték, amely a hasonló helyszínek fölé emeli). A régmúlt emlékei azonban adottak, ezen változtatni nem lehet (hacsak nem találnak egy szenzációs leletet a föld mélyén). De Nimes szeretné ezt a többletet hozzátenni a kínálatához, azonban a plusznak így újdonságnak kell lennie. Ilyen például a Musée de la Romanité modern épülete, a város központjában, az aréna szomszédságában. Nekem tetszett mind az épület - melynek kiállítása jól egészíti ki a város ókori emlékeinek a megismerését -, mind az elhelyezkedése, de az UNESCO-nak ez is szálka a szemében, hogy túl közel van az antik romhoz, modern homlokzata szerintük nem illik a történelmi városképbe. Ennyit bevezetőként, mert szerettem volna egy kicsit mélyebben rámutatni arra, hogy milyen helyzetben van Nimes - egy érdekes történelmi múlttal rendelkező, látnivalókban gazdag, de erős konkurenciával versenyző város -, hogyan próbálja felvenni a versenyt a szomszédos Provance sokkal népszerűbb látnivalóival a turisták figyelméért.

Nimes-be jellemzően főpályaudvarhoz érkezik meg az utazó. A vasúti járatok mellett itt állnak meg a helyközi buszjáratok és itt van a megállója a Nimes repterére járó navette-nek is (csak a távolsági buszok - Flixbus, Ouibus - megállója van a városközponttól távolabb). A főpályaudvartól egy széles, parkosított sétányon mehetünk be a városközpontig, ahová kényelmesen haladva is elérünk negyed óra alatt. A sétány előbb egy hatalmas parkhoz (térhez) vezet - az Esplanada Charles de Gaulle-hez -, melynek egyik oldalát a Église Sainte-Perpétue et Sainte-Félicité uralja, a másik felének a végében pedig már feltűnik az aréna épülete. Tulajdonképpen itt, ennek a parknak a túlsó felén kezdődik Nimes óvárosi része. Ha elsétálunk az aréna előtt, akkor egy tragikus sorsú, korának igazi sztárjaként kezelt torreádor, Christian Montcouquiol "Nimeño II" szobrát tekinthetjük meg. És itt fogjuk meglátni először a helyi tömegközlekedés különleges kentaurjait, a félig busz, félig villamos tram'bus-okat. 

Az arénával szemben áll a Musée de la Romanité látványos épülete. A múzeum kiállításának megtekintését mindenképpen érdemes beillesztenünk a városnézésbe, de az épületnek van néhány különleges szolgáltatása is, amit ráadásul belépő megváltása nélkül is bárki igénybe vehet. Felmehetünk a tetejére, ahol egy kilátóteraszt alakítottak ki, ahonnan látványos panoráma nyílik az óvárosi részre és a jelentősebb műemlékekre, épületekre. Ide lifttel tudunk feljutni, melyhez a múzeumépület rue de la Republica felőli oldalán van bejárat (de ha a kiállításról az ajándékbolton keresztül jövünk ki, akkor is ide jutunk). A másik extra szolgáltatását az utca szintjéről érhetjük el: ez egy belső kert, egy kis arborétum (szintén szabadon látogatható). A kért növényei illeszkednek a múzeum kiállításának történelmi időszakaihoz. Érezhető, hogy ezt az épületet sokkal többre szánták, minthogy befogadja a kiállítást. Vonzó közösségi tereivel és éttermeivel a város eleven részévé kívánták tenni, ahová a turisták és a helyiek is szívesen benéznek. A múzeum kiállítását úgy rendezték be, hogy az emeleti részre felérve egy útvonalat követve nézhetjük végig. A kiállított tárgyak bősége és gazdagsága jól mutatja, hogy az ókorban milyen jelentős település volt Nimes, azaz Nemausus, ahogy akkor nevezték (előbb a gallok alapítottak itt települést, ami a rómaiak korábban lett igazán számottevő).

Az óvárosi résznek háromszög formájú alaprajza van, melynek az egyik csücskében áll az aréna és a múzeum. Ha a két épület között indulunk el a Boulvard des Arénes-en - itt van a városi turisztikai hivatal kirendeltsége, ahol prospektusokat szerezhetünk be és ajándéktárgyakat is vásárolhatunk -, akkor hamarosan Nimes egyik főutcájába, a Victor Hugo buelvard-ra jutunk. Itt kezdődik az óváros igen hangulatos része és megéri úgy haladnunk, hogy a lehető legtöbb utcát érintsük a városrészben, melynek jelentős műemléke a Maison Carée és a Notre-Dame-et-St.-Castor katedrális. Mindenképpen érdemes a rövid, olykor szűk és kanyargós utcákon haladni, mert egészen lenyűgöző, ahogy például a Maison Carée egyszer csak feltűnik az utca végében, persze nem az egész épületet látjuk meg elsőre, csak egy részletét. Én a Victor Hugo boulvard-dal párhuzamos, beszédes nevű, rue de la Maison Carée felől érkeztem meg ide. A Négyszögletes épület, azaz a Maison Carée egy kis téren áll, a róla elnevezett utcának a hátsó homlokzatát mutatva. Így az ember szépen körbejárja, hogy előbb megcsodálja oldalról, azután szemből a főhomlokzatát és felmenjen a lépcsőkön a bejáratához. Az épületben bent egy filmet lehet megnézni, amely a régi korokba viszi el a látogatót.

A Notre-Dame-et-Saint-Castor katedrális

A Maison Carée előtt halad el az óváros egyik főutcája, a rue de la Madeleine, amely szinte egyenes út a Notre-Dame-et-Saint-Castor katedrálisig, melynek főbejárata egy apró térről nyílik. Az első templomot a 11. század végén kezdték felépíteni ezen a helyen. Később számos pusztítást és ezt követő átalakítást, bővítést élt meg a templom, köztük a 19. században egy olyat is, amikor megpróbálták visszaalakítani a középkori részleteit. Kialakítása egészen sokszínű - eklektikus -, a legkorábbi korszakát rögtön a főbejáraton való belépés után az előcsarnokban (narthex) érezhetjük át. Itt egybeér a katedrális legkorábbi időszakából származó, 11. századi műemléki tér a jelennel, egy friss művészeti alkotással (a legutóbbi, 2017-es felújítás során átadott, a Jelenések könyvének 21. fejezetében említett, az új Jeruzsálembe vezető kapu művészi megidézésén léphetünk be). Ez a megközelítés jól ,jellemzi azt a nyitott gondolkodást, ahogy Nimes egymás mellett mutatja fel a történelmi múltjának jeles emlékeit az élő, változó, fejlődő város modern jelképeivel.

A katedrális szomszédságában lévő, egykori püspöki palotában helyezték el a várostörténeti múzeum, a Musée du Vieux Nîmes kiállítását, amely többek között a helyi textilipar történetét mutatja be, mely igen meghatározó gazdasági tevékenység volt egykoron a város életében. A műemlékeket végigjárva megismerhetjük az ókori és a középkori Nimest. A múzeum kiállítása a polgári hétköznapok és a 17-18. század iparos és kereskedő világába nyújt bepillantást, amikor Nimes jelentős textilipari központ volt (innen származik eredetileg a farmer ruhák erős vászon alapanyaga, a denim, ami a serge de Nimes rövidítése). A múzeum "kék szobája", azaz a salle bleue őrzi a farmervászon készítés emlékeit. Tekinthetjük a katedrálist és a Place aux Herbes teret az óváros középpontjának, innen bármerre folytathatjuk az utunkat, például elgyalogolhatunk még a Porte Aguste-ig, a néhai római városfal kapujáig. Az itteni régészeti feltárások sok izgalmas emléket hoztak fel Nimes ókori és kora-középkori történelméből. Ezzel pedig eljutottunk az óváros egyik felső sarkáig. A másik felső sarkától közelíthető meg a Jardins de la Fontaine. Ez a hatalmas és pompás parkrendszer volt Európa egyik első nyilvános parkja. Kialakítását 1745-ben kezdték el és területén is találhatóak római kori emlékek, a Diana-templom és a Tour Magne, mely az ókori erődítményhez tartozott és a városfal része volt egykor - ebből is érzékelgető, hogy Nimes már akkor milyen nagy város volt -, ma pedig leginkább kilátótoronyként népszerű, hiszen a tetejéről egészen jól belátható a város és a környéke (és a torony is jól látható a város legtöbb pontjáról).

A Jardins de la Fontaine

A "kék szoba" a Musée du Vieux Nîmes kiállításán

 
Felkereshetjük még a Szépművészeti Múzeumot - Musée des Beaux Arts, érős flamand anyaggal és egy csodálatos római kori mozaikkal -, a vásárcsarnokot - Les Halles -, amely az óvárosi részen van és minden francia település izgalmas pontja, vagy a Castellumot, azt a hatalmas medencét, amelyben az ókori vízvezetéken érkező vizet tárolták. Ezzel tehetjük teljessé a túránkat, ha a Pont du Gard-tól érkezünk Nimesbe (ennek a vízvezetéknek volt egyik eleme a Pont du Gard). Én nagyon örülök, hogy felkerestem Nimes-t, és erre buzdítom azokat, akik Franciaországnak ezen a vidékén járnak. Sok szépet láttam, de korántsem sikerült mindenhová eljutnom, így mindenképpen vissza fogok ide térni. Nimes szimpatikusan törekszik arra, hogy ne csak a múltjából éljen meg. A kortárs építészeti megoldások pedig szerintem jól illeszkednek a városképbe. Lehetséges, hogy Nimes római kori emlékei nem emelkednek ki a környékbeli, hasonló műemlékek sorából, de ha összességében nézem azt, amit a város nyújtani tud egy turistának, akkor nálam abszolút nyerő volt, szívesen visszatérek ide máskor is.  

https://www.nimes-tourisme.com/ 

Hagyományos farmernadrág Nimesből: Ateliers de Nimes 

(Képek forrása : saját képek és Crédit photos OT Nîmes)

A koronavírus lett a mi korunk szörnye, olyan, mint a régi mesékben a sárkány, amelyik időnként előjött a barlangjából és embereket ragadott el. Azokban a mesékben mindig volt egy bátor legény vagy leány, aki furfanggal és józan paraszti ésszel szembeszállt a szörnyeteggel és legyőzte őt. Erre a józan paraszti észre most is nagy szükség lenne.

Én mélységesen egyetértek a svédekkel, akik azt mondták, hogy a koronavírus-járvány megoldását szakemberekre kell bízni, nem a politikusokra. Bölcs gondolat, a világ nagyobb része mégis elkövette azt a hibát, hogy hagyta a politikusokat, hogy kapkodva, a szakemberek véleményét háttérbe szorítva, rövidtávú és öncélú elvek mentén kezeljék a problémát. És most szeretnék abba a hitbe ringatni magukat, hogy megmentették a világot, de a gazdaság és ezen belül a turizmus felsejlő jövője kaotikus és a legkevésbé sem szép. A legvadabb ötletekről lehet olvasni, például arról, hogy immunitási igazolást kapnak azok, akik már igazoltan túlestek a fertőzésen, és ők majd szabadon utazhatnak, míg a többiek nem. És látom az első képeket az újrainduló repülőjáratokról és olyan, mintha egy kórházas sorozatot forgatnának repülőgépeken. Távol ülünk egymástól, mint a veszélyes bűnözők. Fekszünk majd a strandon, a tengerparti homokban, kínosan ügyelve arra, hogy kellő távolságra legyünk egymástól, miként a tengerben vagy egy medencében is. Vagy oda már be sem megyünk, soha többé? Kétméteres távolságot tartva járjuk majd az utcákat, a múzeumok tereit, és ha valaki közelebb jön pánikba esünk?

Mostanra már volt időnk gondolkodni, és aki egy kicsit is összefüggéseiben nézi az eseményeket és az ennek alapján körvonalazódó jövőt, annak világos, hogy nem a járvány okozza az igazi pusztítást, hanem az arra adott téves és rossz válaszok. Közben pedig mindenki a saját helyzetét próbálja valahogy megoldani - megmenteni -, ezért azt láthatjuk, hogy nemhogy a közvetlenül szomszédos országok intézkedései között nincs összhang, nincsenek egységes korlátozások, beléptetési elvárások, de a nagyobb országokon belül, még az egyes tartományok is másként próbálják kezelni a karantén utáni időszakot. Ez pedig nagyon nagy gond, mert azt reméltük, hogy a meghozott áldozatnak legalább annyi haszna lesz, hogy átgondoljuk a jövőt, összehangoljuk az együttműködést, mert végre átérezzük az összefogás erejét és hasznosságát. De ennek egyenlőre semmi nyoma.

Amiről mindenki szívfájdalom nélkül le tud mondani, az a tömegturizmus. Kétségtelen, hogy az elmúlt években a népszerűbb városokba, műemlékekhez és nyaralóhelyekre olyan mennyiségű turista érkezett, amely már élvezhetetlenné tette az ott tartózkodást. Pedig az utazásnak élménynek kell lennie, kellemes élménynek. Ha a jövő azt hozza, hogy nem lesz tömegturizmus, akkor annak örülhetünk, azért megérte áldozatot hozni. De ha a turizmus teljes megszűnését hozza, akkor sajnos értelmetlenül nagy árat fizettünk. És erre szerintem nem lesz megoldás sajnos az sem, ha felélénkül a belföldi turizmus, mert nem fogja tudni tejes nagyságrendben pótolni a kieső forgalmat. Azok a műemlékek, turisztikai helyszínek, amelyek eddig szenvedtek a turisták tömegei miatt - cserébe viszont hatalmas bevételhez jutottak -, a látogatók elmaradása miatt pusztulásnak indulhatnak. Mert bármennyire érdekes Európa főbb turisztikai pontjait elnéptelenedve látni, ez egy nagyon szomorú jövőkép is egyben.  

A turizmus napjainkra a világ legtöbb országában kiemelt fontosságú, jelentős bevételt termelő ágazat lett, ennek révén pedig emberek millióinak jelentett megélhetést, míg a másik felének pihenési, kikapcsolódási lehetőséget. Számomra jelen pillanatban elképzelhetetlen, hogy ne legyen a jövőben turizmus, viszont amit most látok, az a legkevésbé sem vonzó, sőt, nem is reális alternatív arra, hogy újraéledjen ez a piac. Ez pedig a távolságtartás az utazás során, amely egyszerűen kivitelezhetetlen, mind a repülőtereken - vasúti pályaudvarokon, buszállomásokon -, mind utazás közben. Hoztak látszat intézkedéseket, amelyek egyedül arra jók, hogy abba a hitbe ringassák az utazót, hogy biztonságban van. Most komolyan elhiszi bárki is, hogy attól leszünk védettek, ha a repülőgép középső ülése üres marad? Kényelmesebb lesz az utazás, de nem biztonságosabb. 

Azt mondják, hogy nem félni annyit jelent, hogy az ember felkészül minden eshetőségre. Mit jelenet ez a mostani helyzetben? Azt, hogy elfogadom annak a lehetőségét, hogy az élet együtt jár azzal, hogy vírusokat, fertőzéseket kaphatok el. Senki nem akar megbetegedni, vagy meghalni. Ezért én is megteszek minden ésszerű óvintézkedést. De nem a vírus, nem a megfertőződés veszélye tart vissza jelen pillanatban az utazástól, mert azt elfogadtam, hogy ha élek, ha emberek közé megyek, akkor bármikor elkaphatom a vírust (és érhet ezernyi másféle baj). Nem gondolom, hogy az a megoldás, hogy mostantól zárkózzunk be. Utazni viszont csak akkor fogok, ha újra élmény jelent majd, ha turistának érezhetem magam. 

Ha nem nézzünk szembe a legfontosabb ténnyel, azzal, hogy a vírus itt van és itt is lesz, akkor csak becsapjuk magunkat és értelmetlen intézkedésekkel csak növeljük az okozott kárt, egészen addig, amíg mindent tönkre nem teszünk magunk körül, miközben cserébe valójában semmit sem nyerünk (mert sajnos a most felsejlő gazdasági válság sokkal nagyobb pusztítást fog okozni, mint amire a vírus valaha is képes lett volna, ha normális életmenet mellett söpör végig a világon). Érdemes lenne belátnunk, hogy egy vírus nem hurrikán, ami elől bezárkózhatunk a pincébe, hogy átvészeljük az elvonulását. A koronavírus itt van, és aki nem kapta el addig, az jó eséllyel el fogja kapni a következő hetekben, hónapokban. Igen, el kell fogadnunk, hogy ezzel együtt kell élnünk, és vagy hagyjuk, hogy a félelem teljesen bezárjon minket, vagy a józan paraszti eszünket használva, egymásra figyelve és összefogva úgy vesszük fel ellene a harcot, hogy közben nem hozunk felesleges áldozatot. 

  
És hogy milyennek ígérkezik ez a "szép, új" jövő? Szájmaszkban utazás, állandó hőmérséklet ellenőrzéssel - és a rettegéssel, hogy nehogy hőemelkedésünk legyen bármi okból - és korlátozásdokkal. Nyilvánvaló, hogy ameddig karantén van, addig turista célú utazás nem lesz.  A turizmusból élő régiók most kétségbeesetten keresik a megoldást arra, hogy legalább a nyári szezont valahogy mentsék. A légitársaságok zavarát pedig jól mutatja, hogy szinte naponta nyilatkoznak egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat, arról, hogy nagyon olcsó jegyek lesznek, majd másnap, hogy évekig nem lesznek olcsó jegyek. Most, hogy már kezdenek újraindulni a járatok, azt láthatjuk, hogy sok járatra ugyanolyan olcsó jegyek vannak - 10-15 euro -, mint a járvány előtt. A nagy kérdés most az, hogy utas mennyi lesz?

Az utasoknak csak egy része a turista, de miután sokan számítanak arra, hogy elsősorban az üzleti utasok fognak elmaradni, még nagyobb szükség lenne arra, hogy legyen turizmus. De ha drágák lesznek a jegyek, akkor nagyon kevés lesz az utas (sőt, jó eséllyel akkor is kevés utas lesz, ha olcsók lesznek a jegyek, mert az emberek most nem utazásra fognak költeni). Ha kevés lesz az utas, akkor fenntarthatatlan a fapados modell, a sok száz repülőgépből álló flották. Ha ez így lesz, akkor a kisebb befogadású repülőgépek lesznek népszerűek - és praktikusak -, és felértékelődik az igény az átszállás nélküli, közvetlen utazásokra még a kisebb forgalmú útvonalakon is (és ez megint a kisebb kapacitású gépek reneszánszát hozza el). De egy ilyen drasztikus változás hosszabb időt igényel és igen fájdalmas folyamat. 

Időnként jó megnézni egy-egy videót a világ valamelyik szép tájáról, városáról, és szívesen utazom belföldi úti célokra is, mégis nagyon remélem, hogy visszafog térni normális keretek közé a nemzetközi turizmus, mert nagy szűkség van rá. Fontos annak is, aki utazni szeretne - világot látni, más kultúrákat megismerni -, és annak is, aki abból él, hogy kiszolgálja a turistákat. Ezt nem lehet virtuális megoldással kiváltani. Ha leépül a turizmus, ha nem utazhatunk szabadon, akkor egy olyan részt veszítünk el, amelyik pótolhatatlan veszteség és a torzító hatása óriási befolyással lesz a jövőnkre. 

A koronavírus valójában nem  az emberek immunrendszerét tette próbára, hanem a világét, a globális világrendszerét, amelyben éltünk. És az eredmény tragikus. És ez még úgy is baj, hogy nyilvánvalóan egy értelmetlen és fenntarthatatlan világban éltünk eddig (túltermelés, pazarlás, stb.). Bár sok helyen végre lélegzethez jutott a természet, amire válaszként pár nap alatt csodálatos változások következtek be, és jó lenne ezeket az idilli állapotokat megőrizni, az elnéptelenedett utcák, a kiürült világvárosok képe mégis szívbemarkoló, mert tudjuk, hogy ezt a végletet sem szeretnénk. 

(illusztráció: Dubai Airport, AirBaltic, Nürnberg Airport és AirAsia)

Ezt a bejegyzést hónapokkal  ezelőtt kezdtem el megírni, de most lett igazán aktuális, amikor csak virtuálisan utazhatunk, igaz, cserébe a világ leghíresebb múzeumainak kiállításai lettek elérhetőek a világhálón. Én itt elsősorban leírást tudok adni - néhány fényképpel illusztrálva -, de remélem, hogy így is élmény lesz az elolvasása és talán kedvet is kaptok, hogy amikor majd ismét lehet utazni, akkor fel is keressétek ezeket a múzeumokat.

Amikor az athéni utazásomra készültem és kiválasztottam az igazán bőséges kínálatból, hogy melyik múzeumokat fogom felkeresni, a Bizánci és Keresztény Múzeum tárlata biztos pont volt az útitervemben. A múzeum honlapját böngészve ugyanis láttam, hogy a kiállítás sok azonos elemet mutat a barcelonai Museu d'Arqueologia de Catalunya, azaz a MNAC kiállításával, ami meghatározó élmény volt a számomra. Azt is elmondom, hogy mi volt rám akkor olyan nagy hatással: a Pireneusokban lévő középkori eredetű templomok freskóit állították ki, olyan környezetben, amely a leginkább megidézte az eredeti helyüket. Ehhez megépítették az adott templomok részletét - modern anyagokból - és elhelyezték bennük a freskórészleteket. 

Mondhatják erre, hogy a freskóknak a legjobb helye ott van, ahová évszázadokkal korábban felfestették őket. Ez, mint elmélet helyes, de a valóság az, hogy sok esetben a biztos pusztulástól mentették meg ezeket a pompás alkotásokat, mert a magányosan álló, az évszázadok súlya alatt megroggyant templomok már nem nyújtottak ideális és biztos védelmet a falképeknek. És miután a múzeumban a legnagyobb tisztelettel helyezték el őket, igyekezve arra, hogy amennyire lehet megidézzék valós környezetüket, így számomra elfogadható ez a kompromisszum. Ugyanilyen megoldásokat ígért az athéni múzeum honlapja. Természetesen ez a kiállítás sokkal több, mint néhány eredeti freskó, de ha valaki járt már ott, talán egyetért velem, hogy ezek a falképek és templomtöredékek a múzeum tárlatának legerősebb elemei.

A múzeum hangulatos belső udvara, szemben a főépület

A Bizánci és Keresztény Múzeum Athén városközpontjához közel, a Syntagma tértől induló, Leoforos Vasilissis Sofias utcában van. Otthona egy 19. századi villa - a Villa Ilissia -, és 1930-tól látható itt a kiállítást (a múzeum ennél régebbi alapítású). A villaépület annak a korszaknak az épített emléke, amikor Athén lett Görögország fővárosa és sokan költöztek ide, köztük az a hercegnő is, aki a villa építtetője és első lakója volt. Az épületegyüttes utcai frontjának kapuján áthaladva egy kellemes belső udvarra lépünk be, melyet U alakban három épület határól. A középsőbe - amelyik hajdanán a hercegnő rezidenciája volt - van a jegypénztár, míg az oldalsó épületek egyikén belépve kezdhetjük meg a kiállítás felfedezését és a másikon távozunk majd a legvégén. Közben pedig a föld alatt haladva járjuk be a múzeumi termek sokaságát.

A kiállítás mostani elrendezése az 1987 és 1992 között megvalósított fejlesztések során lett kialakítva. Ekkor épültek meg a föld alatti részek, melyek pompás teret adnak a kiállítás tárgyakban igen gazdag és sokszínű anyagának. A bejáraton átlépve az ember "elmerül" ebben a hihetetlen világban, melynek felfedezését semmilyen külső behatás nem zavarja meg, így amikor a végén ismét kilépünk a belső kertbe, úgy érezzük, mintha egy különleges utazásból érkeztünk volna meg újra a modern Athénba. Érdemes bőséges időt szánnunk a kiállítási termek végigjárására, mert lesznek tárgyak, melyek előtt hosszabb időre is megáll az ember, és az sem ritka, hogy visszatér és újra megcsodálja a már látott műtárgyakat.

A múzeum kiállítása páratlanul gazdag és igen jelentős időszakot fog át. A letisztult, jól áttekinthető, információ gazdag elrendezés hagyja, hogy a pompás tárgyak érvényesüljenek, annyi leírással megtámogatva, amennyi a történelmi háttér és az összefüggések megértéséhez kell. A templomi freskók mellett lenyűgöző ikonokat láthatunk, mindenféle technikával elkészítve, még olyan is van, amelyik mozaik darabkákból van kirakva. A múzeumi termek bejárását kiegészíthetjük a villához tartozó, egészen jelentős kert felfedezésével, amely egy kisebb oázis, de a kerttervezői szándék szerint egyben a Bibliai Paradicsom szerény kivitelezésű földi megvalósítása (a kert belépőjegy váltása nélkül is felkereshető, és több irányból is van bejárata)

Athén felfedezése a város múzeumainak megtekintésével válik teljessé. Athén, a görög kultúra és az ország múltjának megismerését fontos részletekkel egészítik ki, teszik teljessé ezek a kiállítások. Szerencsére a görögországi múzeumok belépőjegyeinek igen baráti az ára, így bátran végigjárhatjuk őket (A Bizánci és Keresztény múzeumban például mindössze négy euro a teljes áru belépőjegy). 

Athéni városnézésem után pár hónappal visszatértem Görögországba, de ezúttal Szaloniki (Thesszaloniki) volt utazásom célpontja. A reptéri buszról a belvárosnál leszállva első utam a Bizánci Kultúra Múzeumába vezetett. Ennek kiállítása hangulatában, magas színvonalú megvalósításában hasonlóságot mutat az Athénban látott tárlattal. Ez egy aránylag friss kiállítás, hiszen 1994-ben nyitották meg, egy újonnan emelt múzeumépületben. A páratlan gazdagságú kiállítást tizenegy teremben helyezték el, kezdve a bemutatást a korai kereszténység és a bizánci birodalom első (korai) időszakát bemutató tárgyi emlékekkel, eljutva egészen a Bizánci birodalom hanyatlása utáni évekig.

A szaloniki Bizánci Kultúra Múzeumának megtekintése után egy nagyobb gyalogos sétát tettem a belvárosba, melynek során felkerestem több nagyszerű ókeresztény és bizánci templomot. Megtekintésük nagyszerűen egészítette ki, tette teljesebbé mindazt, amit a múzeumban láttam. 

Számomra mindkét múzeum felkeresése hatalmas élmény volt. Ha ismét erre járok, biztos, hogy újra megnézem ezeket a kiállításokat, amelyek úgy mesélnek az adott ország múltjáról, hogy közben egyetemes értékeket is közvetítenek, hiszen minden kiállított tárgy felidéz egy emléket bennünk Európa kultúrtörténetéből.

Én szeretem, ha az utazásaim élményei összeérnek, azaz közös pontokká lehet összefűzni egymástól távol eső látnivalókat. Az athéni és a szaloniki bizánci kiállítás is ilyen a számomra, sőt, hozzájuk sorolom a barcelonai MNAC tárlatát is, mert olyan élményt adtak, hogyha az egyikre gondolok, akkor azonnal eszembe jut a másik kettő is. És azt gondolom, hogy ilyen élménye mindenkinek akad, aki rendszeresen utazik.

https://www.byzantinemuseum.gr/en/

https://www.mbp.gr/

A mostani időszakban - amikor egy jó időre lemondhatunk az utazás lehetőségéről - talán arra is nyitottabbak lettünk, hogy megbecsüljük annak a lehetőségét, hogy eddig bármikor eljuthattunk a világ egy pontjára, hogy fantasztikus természeti csodákat és épületeket láthassunk. 

Több szervezet is listába veszi azokat a látnivalókat, amelyek kiemelt értéket képviselnek a Földön. Közülük talán az UNESCO Világörökségi listája a legismertebb - és egyben a legnagyobb presztízsű elismerés -, de a műemlékek iránt érdeklődök előtt az Europa Nostra tevékenysége is ismert lehet, és a szervezet általa évente díjazott - példás módon felújított - helyszínek felkeresése is lehet egy utazás célja.

Mind a két szervezett rendszeren elkészíti a leginkább veszélyeztetett helyszínek és építmények listáját, hogy ezzel a szélesebb nyilvánosság figyelmét is felhívják ezek pusztulására, remélve, hogy megállítható, visszafordítható lesz a negatív folyamat. (És ide sorolhatjuk még a World Monuments Fund kétévente összeállított listáját a világ 100 legveszélyeztetettebb kulturális helyszínéről.)
 

Most egy rövid videóban mutatja be az Europa Nostra szervezett a szerintük leginkább veszélyeztetett hét európai helyszínt, melyek esetleges pusztulása komoly veszteség lenne. Az épületek (építmények) funkcióját tekintve igen sokszínű lett az összeállítás, láthatjuk, hogy egy kastély éppen úgy juthat mostoha körülmények közé, mint egy ipari létesítmény. 

A videóban látható helyszínek rövid bemutatása:

Albán Nemzeti Színház (Tirana, Albánia)

Az 1930-as évek modern olasz építészetének kiváló példája, amely az ország egyik legjelentősebb kulturális központja és a lebontás közvetlen veszélyével áll szemben.

Jezeří-kastély (Horní Jiřetín, Cseh Köztársaság)

Egy zenetörténeti helyszín - itt volt Beethoven 3. szimfóniájának első magánkoncertje 1804-ben -, egy nagyszerű barokk kastély, amely megszenvedte a közvetlen környezetében folyó bányászati tevékenységet (aminek köszönhetően a természetes környezete is komoly károkat szenvedett el). 

www.zamek-jezeri.cz/en

Sammezzano kastélya (Toscana, Olaszország) 

Egy pompás eklektikus stílusú történelmi épület, a 19. század második felében Európában hódító orientalista motívumokkal gazdagon díszítve, napjainkban elhagyottan várja sorsa jobbra fordulását.

www.sammezzano.org/

"Y" tömb, kormányzati negyed (Oslo, Norvégia)

Picasso ikonikus falfestményét betonba öntve viselő, az 1960-as évek modernista építészetét képviselő kormányzati épületet a 2011-es terrorista támadás során érte olyan károsodás, amely miatt most praktikusabbnak tartják a lebontását, hogy a helyén egy modernebb épületet emelhessenek.


A halászok cím alkotás az "Y" tömb homlokzatán

Szombierki erőmű (Bytom, Lengyelország)

Az 1920-ból származó modernista erőművet a lebontás veszélye fenyegeti, annak ellenére, hogy komoly erőfeszítést tettek a megőrzésére, értelmes hasznosítására.

A belgrádi vár és környéke (Belgrád, Szerbia)

Lenyűgöző erődítmény, amely az UNESCO ideiglenes listáján szerepel a legnagyobb páneurópai transznacionális világörökség részeként, a Római Birodalom limes részeként.

Plečnik Stadion (Ljubljana, Szlovénia)

Az európai stadionépítészet egy igen korai példája, 1925-ből. Tervezője Jože Plečnik építész volt és most egy rosszul megtervezett fejlesztés áldozata lehet az építmény.

képek forrása: www.europanostra.org/ és www.zamek-jezeri.cz/

Ez a kérdés nemcsak azokban merülhet fel, akik rendszeresen - évente több alkalommal is - utaznak, de azokban is, akik egy nyaralással tudják le az évi utazási "kvótájukat". Az őszinte válasz pedig az, hogy fogalmunk sincs, jelen pillanatban senki sem tudhatja erre a kérdésre a választ, de azért érdemes elgondolkodnunk az esetleges lehetőségeken.

Az már látható, hogy akármeddig is fog eltartani ez az időszak, a végén nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy lesz-e kedvük utazni az embereknek, hanem az, hogy lesz-e rá pénzük. Jó eséllyel a legtöbbünknél más dolgok élveznek majd prioritást, kétszer is meg fogjuk gondolni, hogy költsünk-e utazásra. És ez, azt gondolom, hogy független lesz az áraktól, hiába lesznek esetleg egészen olcsó szállások, repülőjegyek, akkor is inkább tartalékolni fognak az emberek, hogyha újból kitör egy ilyen helyzet, legyen miből fedezni a megélhetést (és itt még nem mentünk bele abba, hogy kinek marad meg a munkahelye, lesz állandó kereste, mondjuk ugyanazon a szinten, ami eddig volt). 

Bár ez most egy rendkívüli helyzet, a hatásának elemzéséhez fontos kitérni egy olyan körülményre, ami az utóbbi időszakban már komoly problémák forrása volt. Ez pedig a turizmus olyan mértékű felpörgése, ami már élvezhetetlenné tette a népszerűbb városok és látványosságok felkeresését, és ami mára nagy mértékben amortizálta le a helyszíneket (ennek egyik látványos példája most a velencei lagúnák hirtelen kitisztulása, de biztos sok ilyet lehetne találni). A repülőjáratok egyre bővülő hálózata - és a melléjük felsorakozó autóbusz-társaságok - a sokszor nevetségesen olcsó áraikkal, a szálláshelyek dömpingje, mind folyamatosan ontotta magából a csábító ajánlatokat. Egyre több lett a turista, akik kiszolgálásra újabb és újabb attrakciókat találtak ki, ezek pedig még több embert vonzottak. 

Én aránylag sokat utaztam, igyekeztem élni a lehetőségekkel, mert sejtettem, hogy ez a korszak nem fog örökké tartani (vissza lehet nézni, sokszor leírtam a beszámolóimban, hogy utazzatok, amíg lehet, mert nem lesz mindig ilyen bő kínálat ennyire kedvező áron). És ehhez nem kellett különösebb jóstehetség, jövőbelátás, egyszerűen fel lehetett mérni, hogy ezt nem lehet a végtelenségig pörgetni. Igaz, én arra számítottam, hogy előbb-utóbb drágulni fognak a repülőjegyek - most sokszor lehetett 10 eurós jegyet venni -, csődbe mennek cégek, kiesnek a kevésbé jövedelmező desztinációk. Arra, ami most történt a legvadabb álmomban sem gondoltam. Azt, hogy olyan nagyságrendű légitársaságok, mint a Ryanair vagy a Lufthansa szinte teljesen leálljanak (de a teljes leállásra is sor kerülhet még az elkövetkező hetekben).

 
A mostani folyamatnak egyfelől lesz egy egészséges tisztulást hozó része, azaz el fog tűnni az abnormális túlkínálat a piacról (és reményeim szerint ezek között nagy számban lesznek a "kalandorok", akik kellő felkészültség nélkül vágtak bele mondjuk a lakáskiadásba, mert jó üzletnek tűnt). Ez elméletileg árdrágító hatású lenne, de szerintem a piac konszolidációjához az is hozzá fog tartozni, hogy az utazók jelentős része is el fog tűnni (egyrészt anyagi okokból, másrészt a fertőzés veszélyének a szelleme - azt gondolom - még sokáig itt fog lebegni felettünk). Ha csökken a turisták száma, annak az lesz a pozitív hatása, hogy a népszerű helyszínek megtekintése újra élvezhető program lesz. A színvonalas helyszínek nem fognak eltűnni a kínálatból, mert azokra mindig lesz érdeklődés, a többieknél meg majd eldől, hogy van-e jövőjük. 

Biztos, hogy lesz olyan európai légitársaság, amelyik csődbe fog menni. De a többiek is nagyon meg fogják szenvedni ezt az időszakot. És ebből következik, hogy a legtöbb céget ki fogják segíteni, hogy túléljék ezt a válságot, mert az nem lehet, hogy egyszerre ennyi társaság kínálata tűnjön el. Ezt senki nem tudná kipótolni, és afelől sincs kétségem, hogy lesznek új próbálkozók, miután feltehetőleg bőségesen lesz azonnal és jó áron elérhető használt repülőgép a piacon (és most pilóták is vannak munka nélkül). Jó eséllyel lesznek új lehetőségek, új cégek próbálnak majd piacot szerezni, talán csábító árakkal.


Jelen pillanatban még az is csak halvány remény, hogy talán a nyár már normálisabb lesz, hogy már nemcsak a lakóhelyünket hagyhatjuk el, de talán a határokat is újra korlátozások nélkül léphetjük át. Bárhogyan is alakul, én abban bízom - azt remélem -, hogy másként fogunk ezt követően utazni. Mert elkerülhetetlen, hogy levonjunk tanulságokat, belássunk néhány ésszerű és időszerű változást. Turizmus lesz, talán kevesebbet fogunk utazni, de azok a túrák remélhetőleg nagyobb élményt fognak nyújtani.

Arles nagyon hamar elvarázsolt. Pont így volt ezzel egy festőművész is, Vincent van Gogh, aki szintén február közepén érkezett meg a városba. Talán akkor is ilyen gyönyörűen sütött a nap. Van Gogh közel másfél évig tartózkodott Arles-ban, mely időszak igen aktív volt a festészetében. Itt festett képei ma a világ vezető múzeumainak megbecsült kincsei, Arles-ban járva viszont felkereshetjük azokat a helyszíneket, amelyeket lefestett. Arles egy elképesztően hangulatos város, fantasztikus múlttal és csodálatos épületekkel.

Arles -azaz akkori nevén: Arelate - az ókorban a Nyugat-római birodalom egyik legjelentősebb városa - a kortársak a "Gall Rómának" nevezték -, egy időben császári székhely is volt. Fennmaradt műemlékei egykori rangjának és fontosságának megfelelő monumentalitásúak és szépségűek. Ez a kiemelt szerep megmaradt még a középkorban is egy ideig, de azután Arles csak egy lett Provance települései között, mások vették át a vezető szerepet. De Arles varázsa semmit sem kopott az évszázadok alatt.

Akár autóbusszal, akár vonattal érkezünk Arlesba, egyaránt a központhoz közel kezdhetjük meg a sétánkat. Arles belvárosa gyalogosan kényelmesen bejárható, közel vannak egymáshoz a látnivalók, így aránylag egyszerűen végigjárhatjuk őket. És érdemes megvásárolni az egyik olyan múzeumi kártyát, amelyikkel több látnivaló is felkereshető (én a Pass Liberté nevű választottam, ezzel egy múzeumba, négy műemlékbe és plusz a Réattu Múzeumba lehet belépni. Ára 12 euro, de van 16 euróért olyan kártya is - a Pass Avantage -, amelyikkel minden fontosabb arles-i helyszín megtekinthető). A helyi turisztikai hivatal irodája a városközpontban van, de a múzeumi kártyák az egyes helyszíneken is megvásárolhatók. 

Az én városnézésem a pályaudvar felől indult, így elsőnek a Lamartine teret érintettem. Itt állt valamikor a La Maison Jaune, azaz a Sárga ház melyben van Gogh lakott egy ideig. A híres Sárga ház már sajnos nem áll - a II. világháborúban bombatalálatot kapott és lebontották -, így nincs meg az a szoba sem, amelyikről oly egyedi hangulatú képeket festett van Gogh. De ha megállunk a téren, ott ahonnan van Gogh is 1888-ban lefestette az épületet, akkor egészen jól oda tudjuk képzelni az épületet. Arles-ról képet sokkal többen láttak már, mintsem gondolnák. Ugyanis van Gogh számos részletét megfestette, csak sokszor nem is tudjuk, amikor a képet megcsodáljuk, hogy hol készült, mit ábrázol. Amikor viszont Arles-ban sétálunk, akkor sűrűn találkozhatunk olyan táblákkal, amelyeken az a festmény látható, amelyik a szemünk előtt lévő részletet ábrázolja. 

Itt állt a La Maison Jaune, azaz a Sárga-ház

Minden egyes helyen, ahonnan van Gogh lefestette a város egy pontját, áll egy útbaigazító tábla

Kimentem a Rhone partjá ra - egy újabb helyszín, ahonnan van Gogh képet festett -, és elindultam a vízparton, majd a Placa de la Republique magasságában kanyarodtam le, hogy a hangulatos utcákon a város szívébe érkezzem meg. A Placa de la Republique-t ugyanis szinte csak jelentős épületek veszik körbe. Itt áll a városháza - Hotel-de-Ville -, mely a szomszédaihoz képest egészen fiatal épület, pedig a 17. század második felében emelték. Az épületbe bemenve érhető el az egykori fórum, a Cryptoportiques maradványai bemutató hely. A városháza mellett áll a Chapalle Sainte-Anne, egy középkori eredetű templom, mely hosszú ideig a keresztény kőmúzeum páratlan gyűjteménynek volt a kiállítótere - és most az újonnan emelt régészeti múzeumban láthatjuk -, napjainkban pedig művészeti kiállítások otthona. Amikor én ott jártam Ursula Careul alkotásai voltak kiállítva, mégpedig úgy, hogy a művész ott helyben dolgozott a műveken. Nagyon érdekes volt, akár kérdezni is lehetett volna tőle. A Chapelle Sainte-Anne-val szemben áll a város egyik legjelentősebb műemléke a Saint Trophime-templom, melynek egészen csodálatos a gazdagon díszített homlokzata és főbejárata. A templomba ingyenes a belépés, de a mellett álló egykori kolostorba már belépőjegyet kell venni (vagy a múzeumi kártyát használni). 

És itt érdemes egy kicsit átnéznünk Arles történelmének lapjait, amelyek egészen gazdagon vannak díszítve. Ha napjainkban valaki Provance-ra gondol, akkor nem Arles fog elsőként - de még másodikként - sem az eszébe jutni. Pedig ez a település valamikor nagyon is komoly szerepet töltött be a régió életében. A Nyugatrómai Birodalom ideje alatt vált jelentős hellyé, majd később volt önálló királyság is. 1178-ban a Saint-Trophime-templomban koronázták meg Barbarossa Frigyest. Hosszú évszázadokig a térség, a régió meghatározó városa - központja - volt, csak az utóbbi időszakban lett csendes kisváros, melynek életében csak van Gogh érkezése hozott színt, de erre is csak jóval később döbbentek rá az emberek.

A Saint Trophime templomot érdemes kívül és belül is alaposan megnézni, a mellette álló kolostor pedig szépségében méltó párja a templomnak. Ha a földszinten körbejártuk a kerengőjét, akkor felmehetünk az emeleti részre is, ahol egy teraszrészen is körbejárhatjuk a belső udvart, felülről is megcsodálva az épületegyüttest. Ez a két épület a középkori Arles életének pompás emléke, a következők pedig a római birodalom időszakát elevenítik fel. Mert a kolostorból kilépve balra indultam el, és az első utcasarkon szintén balra fordultam be. Pár lépés után már ott is álltam az antik színház maradványai előtt. Ezt tulajdonképpen az utcáról is látjuk, nincs is külön belépőjegye, az aréna jegye érvényes ide is, de használhatjuk a múzeumi kártyát is. Miután útba esik az arénához menet, érdemes bemenni és körülnézni.

A kolostor kerengője

A római színház maradványai

Az ember hajlamos azt gondolni, hogy ha egy görög vagy római antik színházat vagy arénát látott, akkor látta az összeset, és ez sokszor valóban igaz, hogy nem nyújt a következő extra élményt, de azért mindig vannak kivételek. Például engem az arles-i aréna (amfiteátrum) egészen lenyűgözött. Hiába láttam már máshol hasonlót, ez különleges hatással volt rám. Szóval ezt semmiképpen nem hagyjátok ki a programból, de ez így van a város jó pár helyszínével, valóban igaz az állítás, hogy művészettörténeti értékeit tekintve Arles Franciaország egyik legjelentősebb városa. Egy nap tulajdonképpen nem is elég a felfedezésére, még úgy sem, hogy a látnivalók egymáshoz egészen közel vannak. De az óvárosi rész utcáinak hangulata olyan vonzó, hogy érdemes rajtuk sorban végigmenni (és a folyóparton is sétálni), és nemcsak nappal, hanem este is, kiülve egy kávézó teraszára és nézni azt az esti égboltot, amelyik annak idején van Gogh-ot is festésre inspirálta.

Szűk utcák és apró kávézók és falatozók - az a tipikus arles-i városkép

 
A fontosabb helyszínek közül az új múzeumépület van egy kicsit távolabb a városközponttól (és még az Alyscamps területét sorolhatjuk ide). A Musée départemental de l'Arles antiques épületét 1995-ben adták át, és ide költözött át számos gyűjtemény, amelyek korábban a város különböző pontjain voltak láthatóak. Arles páratlan szépségű és értékű műemlékeinek köszönhetően felkerült a Világörökségi listára is. Ha valaki szeretné bejárni az összes kiemelt látnivalót - melyet felvettek a listára -, akkor az amfiteátrum (aréna), az ókori színház, a Saint Trophime-templom és kolostor mellett a Cryptoportiques-t, a Thermes de Constantint, az egykori városfal maradványait és az Alyscamps területét kell felkeresnie. 

 
A városközpont ókori műemléket járva - főleg, ha felmegyünk az aréna felső emeletére - fel függ tűnni egy nagyon különleges épület, amely jóval Arles épületei főlé emelkedik. És szemmel láthatólag nincs is túl messze a belvárostól. Ez egy Frank Gehry által tervezett épület - erőforrás-központként definiálják - , amely a Luma Arles projekt részeként épült fel a Parc de Ateliers-nél. Az itt álló egykori ipari épületek művészeti projekteknek adnak majd otthont, és a modern Arles-t képviselik. A projekt jelenleg is fejlesztés alatt áll, az elkészült részeket fokozatosan adják át (nyitják meg), teljes átadását 2021-re tervezik. 

Még el sem hagytam Arles-t, már azon gondolkodtam, hogy mikor jöhetnék vissza ide. Nagyon megszerettem, elvarázsolt, lenyűgözött. És sok mindent láttam, még is biztosan tudom, hogy még legalább ugyanennyi izgalmas helyszín kimaradt. Az arénában a mai napig tartanak bikaviadalokat, az ókori színház a nyári hónapokban művészeti események helyszíne, de híres a nyári fotóművészeti fesztivál is, amikor minden műemlék egyben kiállítási helyszín lesz. 

Montmajour apátság: amennyiben belefér az időnkbe, feltétlenül keressük fel a városközponttól csak hat kilométerre lévő apátságot. A festőművészeket is megihlető épületegyüttes, szépségét tekintve, a városközpontban lévő kolostor méltó párja. Egy igen jelentős méretű épületegyüttesről van szó, amely egyes elemeiben sokkal inkább hasonlít egy várkastélyra, mint egy egyházi épületre (de ezen a tájon erre elég sok példát találhatunk). 

További érdekes helyszínek Arles közelében

Salon-de-Provance: a Marseilles Provance Airport és Arles között lévő városban élt az 1540-es évek végétől Nostradamus, egészen a haláláig. Itt is temették el, sírja és egykori lakóháza is megtekinthető.   

 
Saint-Gilles: az Arlestől csak néhány kilométerre fekvő települést az UNESCO Világörökségi listájára is felvett középkori templomért érdemes felkeresni. Sajnos már nem Provance-hoz, hanem a szomszédos megyéhez, Gard-hoz tartozik, így nincs helyi buszjárat a két település között (esetleg kerékpárral érdemes átmenni)

Auigues-Mortes: szintén Gard megyében van - Saint-Gilles-től nem messze - a fallal körülvett, szabályosan megtervezett középkori város, a kereszteshadjáratok egykori kiinduló helye, kikötővárosa. 

https://ot-aiguesmortes.com/

 
Néhány praktikus tipp

Franciaországnak ebben a szegletében a téli hónapokban is simán kifoghatunk kellemes, tavaszias napokat. Az időjárás ilyenkor ideális a városnézésre, turista azonban kevés van, így nincs tömeg, nem kell sorban állni sehol. Azonban a helyszínek hamarabb bezárnak, így kevesebb időnk van a belépésre (és sokszor a záróra előtt jóval hamarabb befejezik a jegyárusítást, azaz hiába van nyitva egy hely mondjuk 17 óráig, lehet, hogy 16 óra után nem tudunk bemenni).

Jó pár műemlék az év elején zárva tart, így mielőtt lefoglalnánk bármit, érdemes előtte tájékozódni a nyitva tartásokról, ne ott érjen minket a csalódás, hogy nem tudjuk megnézni, amit nagyon szerettünk volna. Ezen a részen él a szieszta hagyománya, 13 és 14 óra között sok helyen bezárnak. Van, ahol figyelembe veszik, hogy kevesebb a látnivaló, és ezért egyedi kedvezményt adnak erre az időszakra, de szinte nincs olyan város, ahol ne lehetne kombinált jegyeket venni - melyek sokkal kedvezőbb árat biztosítanak -, azonban ez sokszor nekünk kell kinyomozni, mert ha nem tudunk róla, akkor nem biztos, hogy felajánlják, vagy ki lesz írva a jegypénztárnál. 

hasznos oldalak:

http://www.patrimoine.ville-arles.fr/

https://www.arlestourisme.com/en/our-monuments.html

https://www.vangoghroute.com/france/arles/