Ha kimozdulunk Berlinből, akkor kiránduló úti célunk legyen Potsdam, Poroszország egykori székvárosa, melyet a porosz uralkodók lankadatlan lelkesedéssel szépítettek és bővítettek évtizedeken keresztül. Az alkotó kedv végeredménye egy hatalmas parkrendszer kastélyokkal, tavakkal és egyéb ide illő építményekkel, melyek felkeresésére jó, ha egy egész napot szánunk.
A címbeli összehasonlítás a mi Duna-parti ékszerdobozunkkal onnan jött, hogy annak idején minden hozzánk érkező vendéget Szentendrére vittünk ki. Ez volt a biztos pont, a megbízható program a messziről jött látogatók lenyűgözésére. Ha Berlinben élnék, akkor számomra Potsdam ugyanazt a szerepet töltené be. És még az is stimmelne, hogy miként minden évben kimegyek egy-két alkalommal Szentendrére, Potsdamot is egészen biztosan felkeresném minden évben.
Potsdam megközelítése egészen egyszerű és kényelmes a Berlinből induló S-bahn-nal vagy olyan vonattal, amelyik érinti a pályaudvarát - Potsdam Hauptbahnhof - és megáll itt. A modern állomásépületet két irányba is elhagyhatjuk, válasszuk azt az oldalt, amelyik arra a térre vezeti ki, ahonnan be tudunk villamosozni a belvárosba ( a másik irány egy bevásárlóközpontba vezet). Potsdam központja tulajdonképpen nincs is messze, hiszen egy hídon - a Lange brücke-n - átmenve már szinte ott is vagyunk. Mi azonban tudtuk, hogy bőven lesz még gyalog bejárandó rész a napi programunkban (és akkor még nem is sejtettük, hogy estére 20 kilométernyi lesétált út lesz majd mögöttünk!), így a villamost választottuk, amelyre a berlini tömegközlekedési jegyünk - ha olyat vásároltunk, amelyik a C zónába is jó -, akkor még itt is érvényes.
A villamosról a Brandenburger strasse-nál szálltunk le, és el is indultunk ezen az utcán - ami egy sétálóutca sok-sok üzlettel - a kastélypark irányába. Az utcában van gyorsétterem és közért is, ha valaki szeretne vizet vagy ételt vásárolni. Az utca egy nagyobb térre, a Luisenpltaz-ra vezet, ahol a Brandenburger tor áll. Ennek a térnek a túlsó oldalán kezdődő, jobbra induló utca, az Alle nach Sanssouci vezet a park bejáratához. Fontos és hasznos információ, hogy maga a park belépőjegy nélkül látogatható. (Korabeli ruhába öltözött alkalmazottak támogatást gyűjtenek a bejáratnál a park fenntartására, de ez nem belépőjegy, csak önkéntes támogatás, ha valaki adni szeretne erre a célra.) Mindent megnézhet a látogató, egyedül akkor kell jegyet vennie, ha az épületeket belülről is szeretné megcsodálni. Az épületekbe való bejutás nem csak pénzt, de időt is igényel, ugyanis a népszerűbb épületeknél - mint például a Sanssouci kastély - sorba kell állni a bejutáshoz.
A Sanssouci - vagy ahogy a homlokzatára van írva: Sans souci - valóban lenyűgöző, és nem is csak az épület önmagában, ami valójában egy nem túl nagy, egyszerű kialakítású barokk kastély, hanem az egész környezete, a tóval, a lépcsőzetes kialakítású teraszrendszerével (szőlőtőkékkel és fügefákkal), a látványos pergolákkal. Természetesen világörökség, számos további potsdami és néhány berlini kastéllyal és kastélyparkkal együtt. Az 500 hektáros park területén állítólag 150 különböző épület áll (ezeket nem jártuk végig, de a park nagyobb részét felfedeztük).
Előre szólók, hogy a park nem kicsi. Mi naivan azt gondoltuk a távolban felsejlő vörös homlokzatú épületegyüttesről, hogy csak pár perc sétára van. Azután úgy jártunk, mint a viccben, hogy amikor már jó ideje mentünk feléje, akkor láttunk egy táblát, amelyiken az állt, hogy ha még egyszer ennyit megyünk, na akkor leszünk félúton. És ekkor azzal még nem is számoltunk, hogy nem csak arra van még érdekes épület, de a park más részein is. Meg is láttunk nemsokára jobb kéz felé egy újabb kastélyt, aminek a látványa annyira megragadott minket, hogy felülírva az eredeti tervünket, letértünk a főútról és megközelítettük.
A lépcsősor felső végén felsejlő épület az úgynevezett Orangerieschloss és a bejáratánál olvasható felirat szerint ez a park legnagyobb, egyben legkésőbb emelt épülete. Innen először a Belveder elnevezésű, egészen különleges formájú épülethez sétáltunk fel, majd következhetett a Neues Palais, ami a park túlsó végéből vonzott minket idáig. Az épület igazán impozáns látványt nyújt mind a méretével, mind a vörös színű homlokzatával.
Visszafelé menet ismét letértünk a park fősétányáról, hogy megnézzük a Chinesisches Haus-t is. Bár fáradtan, de elégedetten állapítottuk meg, hogy a park nagyobb részét bejártuk. A napnak azonban még korántsem volt vége, mert még a városközpont is tartogatott pár megnézésre érdemes részt. Visszatérve Potsdam történelmi negyedébe először a Neuener Tor nevet viselő kapun haladunk keresztül, majd jobbra fordulva tettünk egy nagyobb kört a Hollandischer Viertel-ben (a Holland negyedben), melynek egyforma házai tényleg egyedi hangulatot adnak a városrész utcáinak. Itt sok kávézó, sütiző van, érdemes esetleg kiülni valamelyik elé, ha az idő is kegyes hozzánk.
A történelmi városrészt keresztül szeli a villamos, így innen egyenesen vissza tudunk menni a pályaudvarhoz, hogy felüljünk valamelyik Berlinbe tartó szerelvényre. De választhatunk egy olyan villamosjáratot is - a 93-ast -, amelyik a központ végén balra kanyarodva a Glienicker-híd közelébe visz el. Ezen a hídon cserélték ki a hidegháborús években a kémeket. Ez a történelmi megálló teheti kerekké a potsdami látogatásunkat, kiegészítve a porosz időket a közelmúlttal, amikor Nyugat-Berlin és Kelet-Berlin két külön világ volt.
Extra tipp: Minden évben, augusztus közepén - 2019-ben augusztus 16-17.-én - rendezik meg a Potsdam Palace Night-ot, azaz a kastélyok éjszakáját. Ilyenkor különleges kivilágítás kapnak a park építményei, zenészek, táncosok és színészek idézik fel az egykori hangulatot, éjfélkor pedig tűzijáték teszi felejthetetlenné az éjszakai barangolást
Tipp: potsdami túránkhoz feltétlenül kényelmes cipőt válasszunk, mert sokat fogunk gyalogolni a kastélyparkban és a történelmi városnegyedben. Étkezési, vásárlási lehetőség a történelmi városnegyedben van, elsősorban a Brandenburger strasse üzleteiben.
A potsdami kastélyparkot keresztül szelő úton a 695-ös busz jár, amellyel eljuthatunk a park túlsó végébe is, megspórolva a hosszú gyaloglás egyik részét.
