Béziers Franciaország egyik legrégebbi alapítású városa és tökéletesen passzolt ahhoz az elképzelésemhez, hogy 2020-ban elsősorban kisebb településeket fogok felkeresni, olyanokat, amelyeket még nem amortizált le a tömegturizmus. A város látképét a katedrális szinte erőd szerű épülete uralja, de a legkülönösebb építménye egy híd, amelyik az Orb folyó felett vezeti át a Canal du Midi vizét. És itt van a Canal du Midi egyik legnagyobb látványossága, a 9 ecluses de fonseranes, egy többlépcsős zsiliprendszer.
Béziérs-be Carcassonne-ból érkeztem, vonattal. Tulajdonképpen annak köszönhetően került be Béziers az útitervembe, hogy a Carcassonne-i programomhoz kerestem egy várost a közelében, ahonnan haza tudok utazni. És Béziers-nek van repülőtere, melyről a Ryanair repül Brüsszel/Charleroi-ba, így egy átszállással - és jó menetrenddel - meg is volt a visszaútra a megoldás. És amikor alaposabban átnéztem Béziers látnivalóit, nagyon megörültem, hogy útba ejthetem, mert kifejezetten érdekesnek tűnt (és nem is okozott csalódást).
Nem optikai csalódás - a Pont Canal, melyben a Canal du Midi vízét vezetik át az Orb folyó felett
Januárban nagyjából nyolc óra körül kezdett világosodni - cserébe viszont csak este hat körül sötétedett be -, de mire elkezdtem a város felfedezését, már felkelt a nap. A szállodám a városközpontban volt, így azonnal Béziers szívében találtam magam, mégpedig a Paul Riquet sugárútnál. A járdába illesztett kagylójelek a legkevésbé sem leptek meg, hiszen közismert, hogy az El Camino útvonalai átszelik Franciaország déli részét, a kicsit később, szintén a járda kövezetébe illesztett tevefejek annál inkább. Sőt, a közeli kis téren, a nemzeti lobogók mellett egy olyan zászló is lengett, amelyiken egy teve látható. Utána olvasva a város első püspökéhez, a vértanúhalált halt Szent Aphrodisius kötődhet ez a szimbólum. Ő Egyiptomból utazott idáig - a hagyomány szerint egy teve hátán -, hogy terjessze a keresztény hitet és lett a város első püspöke. Úgy tartják, hogy a sírja főlé emeltek a Szent Aphrodisius-bazilikát, mely a Paul Riquet allé felső végéhez esik közel (érdemes itt kezdenünk a városnézésünket, hogy azután egy félkört leírva járjuk körbe a belvárost).
De nem csak ő halt meg Béziers-ben a hitéért, hanem néhány évszázaddal később több ezren, akik a kathar vallási mozgalom hívei voltak, és amikor a pápa eretneknek nyilvánította őket, akkor kereszteshadjárat indult az elpusztításukra. Ha egy kisebb kört járunk be a városban, akkor a Szent Aphrodisius-bazilikától csak pár perc séta az Église de la Madeleine templom, melyben több mint hétezren haltak meg 1209-ben, amikor a keresztesek lerohanták a várost, mert a lakói nem adták ki a katharokat. Európa középkori történelmének egy igen kegyetlen időszakában találjuk magunkat egy pillanat alatt. Természetesen a mai látogató csak szép középkori épületeket lát, de a múltjuk lehetőséget ad arra, hogy bepillantást nyerjünk Európa történelmének egy igen érdekes korszakába.
Az Église de la Madeleine
Egy kis sajtválaszték a piac kínálatából
Az Église de la Madeleine egy hangulatos kis téren áll, és innen már látszik is a helyi vásárcsarnok épülete, melyben ezen a kedd délelőttön csak pár üzlet nyitott ki, de mindent lehetett kapni - a friss haltól a házi készítésű sajtokig -, amire szükségünk lehet egy kellemes reggelihez vagy finom ebédhez. Ha a csarnok épület után jobbra fordulunk, akkor egy kisebb kaptató után - szűk és meredek utcák leküzdése után - máris ott állunk a Saint-Nazaire katedrális, a város legjelentősebb műemléke előtti téren. A templom belseje csodálatos, külső kialakítása viszont inkább az erőt mutatja: egész tömegével egy olyan időszak emléke, amikor állandóan készültségbe kellett lenni, számítani az ellenségre a város falai alatt. A templom méreteit előtte állva nem is igazán érzékeljük, sokkal inkább a belsejében, míg formáját lentről, a folyópartról nézve mutatja meg igazán.
A mellette lévő kis park mellvédjéről pompás kilátás nyílik az Orb folyóra és a régi hídra. Sétánkat érdemes a Pont Vieux, azaz a régi híd felé folytatni. Ez pár perces sétát jelent, igen jelentős szintkülönbséggel, de szerencsére lefelé megyünk. A régi hidat nemcsak gyalogosok használják, hanem az autóforgalom előtt is nyitva áll. Ha átmentünk rajta, akkor jobbra kerülve érdemes mellé menni, mert innen mutatja meg az igaz formáját (szépségét), és menjünk is át alatta, a part menti sétányon, mert a túlsó oldaláról visszanézve - átnézve az Orb túlsó partjára - láthatjuk azt a klasszikus látképet, ahol a Pont Vieux felett a katedrális épülete tölti be a látképet.
Az időjárás lehetett volna szebb is, a kilátás azonban így is elragadó
Ez Béziers - a Pont Vieux és a katedrális
És folytassuk az utunkat a parti sétányon, egészen addig, amíg elérünk egy torkolatig (a vasúti híd után). Itt jobbra fordulva, kövessük a csatorna vonalát, mert így juthatunk el a Les 9 Écluses de Fonseranes zsiliprendszeréig. Ne szegje a kedveteket, hogy az első szakasz eléggé lepusztult, mert hamarosan elérünk egy szépen parkosított részt. Innen intenzív emelkedésbe kezd az út - és a folyómeder is, melyben itt alig csörgedez némi víz -, de hamarosan elérjük az első zsilipkaput, utána pedig bal kézről becsatlakozik a Canal du Midi csatornája. Itt van az a többlépcsős zsiliprendszer, amellyel megoldották a hajók átemelését az igen nagy szintkülönbségen.
Ezen januári kedd délelőttön meglehetősen csendes ez a rész - viszont annál hangulatosabb -, azonban a nyári hónapokban és a hétvégéken biztosan nagy pezsgés van - a Pont du Guard és Carcassonne vára után a régió harmadik legnépszerűbb turisztikai helyszíne -, erre utal egy színvonalas étterem és a turisztikai hivatal itteni kirendeltsége. Összesen kilenc zsilipkapu és nyolc, tojás alakú medence alkotja a rendszert, melynek segítségével 21,5 méteres szintkülönbséget küzdenek le a vízi járművek, alig 300 méteren belül. Ezen a részen nem lehet a zsilipkapuk felett átjárni, így a jobb oldalán felsétáltam a végéig, majd vissza addig, ahol a Canal du Midi elkanyarodik, és ezúttal ennek a csatornája mellett indultam vissza a városközpont felé (itt van egy átjáró a túlsó partra). És itt jön Béziers nagy értéke, hogy miközben szinte alig távolodtam el a városközponttól - nagyjából tíz percnyi gyaloglásnyira -, mégis csodálatos környezetben, a természetben kirándulhattam.
A zsiliprendszer alsó vége
És a zsiliprendszer játékos mása Béziers egyik bevásárlóközpontjában
A Canal du Midi mindkét oldalán kulturált sétány vezet, fasorral szegélyezve. És hamarosan feltűnt utazásom egyik legkülönlegesebb látványossága, a híd - a Pont Canal avagy Orb Aquaduct -, amelyik a Canal du Midi vizét átvezeti az Orb folyó felett. Erre azért van szükség, mert a hajóforgalomnak problémás volt keresztezni a folyó, olykor sebesen sodró vizét. A hídon gyalogosan is átkelhetünk és a látvány páratlan. Mintha egy optikai csalódás lenne, hogy a híd alatt és fölötte is víz folyik. Még látványosabb lehet, amikor hajóforgalom is van rajta. A hídon átsétálva a város központi pályaudvara mögé érkezünk meg, így azt jobbról vagy balról megkerülve juthatunk vissza a belvárosba. Talán balra indulva praktikusabb, mert így a vasúti sínek alatt elhaladva egy olyan városrészhez érkezünk, ahol találunk egy középkori templomot, a rómaiak korában emelt amfiteátrum maradványait, és itt van a város múltjának emlékeit bemutató Bitterios Múzeum is.
Ez a rész sokáig a városfalon kívül helyezkedett el (ahogy a helyi turisztikai hivatal oldalán olvasható: a "Béziers-i akropolisz" végénél). A település korabeli, gall-római központja lehetett itt, ennek emléke az amfiteátrum romja. És tulajdonképpen vissza is érkeztünk a városközpontba, akár sétálhatunk még egyet Béziers legelegánsabb sugárútján, a Allées Paul Riquet-en, ahol a borászatból meggazdagodott polgárok elegáns bérházai állnak a 19. század második feléből. (Paul Riquet, Béziers szülötte volt a Canal du Midi megalkotója.) Ez a program egy kényelmes egynapos túra, műemlékekkel és természeti értékekkel, igen összetett élményt nyújtva. Nekem nagyon megtetszett Béziers, bármikor szívesen útba ejtem, ha a közelben járok ismét.
A repülőtér nem túl nagy, de modern épülete
A Béziers Cap d'Agde repülőtérre minden járat indulásához rendelve megy busz (Franciaországban navette-nek hívják a reptéri shuttle járatokat). A 17 órakor felszálló Brüsszel/Charleroi járathoz a pályaudvar elől 14.50-kor indult busz, amelyiknek még egy megállója van a városközpontban (a de Gaulle téren, itt van a központi buszpályaudvar, amit minden buszjárat érint). A pályaudvar épülete előtt egyértelműen jelzik a reptéri busz megállóját - a város buszjárat megállója mellett van -, a buszjegy egy útra 1.60 euro és készpénzben lehet fizetni a buszsofőrnél (a helyi járatra pedig 1 euro a jegy egy útra). Az emberek kedvesek és segítőkészek, de angolul szinte egyáltalán nem értenek, de azért mindig sikerült boldogulnom.
A repülőtérnek nincs nagy forgalma, a napi egy-két járat utasait kényelmesen ki tudja szolgálni. A biztonsági ellenőrzésen gyorsan át lehet jutni, előtte van egy bolt az épületben, de a tranzit részen is van büfé. A reptéri busz nemcsak Béziers-be megy, hanem az ellenkező irányba, a Földközi-tenger partjához is, Agde városába.
Canal du Midi - a végighajózható világörökség
Ha a hajózási időszakban vagyok itt, akkor Carcassonne-ból Béziers-be a Canal du Midi-n is eljuthattam volna. Nyári képeken komoly hajó forgalom látható a Béziers-i Pont Canal hídon is. A Toulouse-t a Földközi-tengerrel összekötő vízi út kialakítására a 17. században került sor és eredetileg Canal Royalnak nevezték. 1996 óta része a Világörökségnek és napjainkban a turizmus igényeit szolgálja ki hangulatos vízi útvonalával.
Hol járunk?
Sokféle jelzővel találkozhatunk ezzel a régióval kapcsolatban. Egyrészt, mint a történelmi Occitania régió része, melyet az okszitán (provanszál) nyelv köt egybe. 2016-tól használják ismét az Occitania elnevezést erre a közigazgatási régióra, előtte Languedoc-Roussillon volt az elnevezése. Az a rész, amit mostani utammal érintettem, a régión belül, Aude megye része (Carcassonne és Béziers is). Ezt a területet nevezik a Katharok földjének - Pays Cathare -, és ezzel a fogalommal számos turisztikai kiadványban találkozhatunk, sőt, külön turisztikai kártya is vásárolható, mellyel a régió műemlékeit kedvezményesen kereshetjük fel.
Béziers-től alig pár kilométerre van a tengerpart - a Földközi-tenger partvidéke -, így akár egy nyaralás része is lehet a felkeresése.
Hasznos turisztikai oldalak:
www.beziers-in-mediterranee.com/
