Azt gondolhatnánk, hogy Bergamo óvárosa, azaz a Cittá Alta teljes egészében rajta van az UNESCO világörökségi listáján. A valóságban azonban csak az a fal - várfal, városfal - lett világörökség, amelyet a Velencei Köztársaság uralma alatt emeltek. És Bergamo nem is önálló jelölésként lett elismerve, hanem további öt másik helyszínnel együtt (Olaszországban, Horvátországban és Montenegróban). Ezek közül a két legtávolabbi több mint 1000 kilométerre fekszik egymástól , egyszerre nem is fogja őket senki sem bejárni. Én most a bergamói helyszínt mutatom be, mert itt jártam személyesen is.

Bergamo, a Cittá Alta és a városfal (kép forrása:  www.unesco-venetianfortresses.com/)

A szárnyas oroszlán Szent Márk attribútuma, egyben Velence jelképe is, miután Márk evangelista a város védőszentje. A szárnyas oroszlán ott őrködik a Szent Márk tér felett, de megtalálható Európa számos városában (épületeken, tereken). Azt mutatja, hogy meddig terjedt ki egykor a Serenissima, azaz a Velencei Köztársaság hatalma. Velence elsősorban tengeri hatalom volt - az Adria királynője -, de amikor a vizeken visszaszorult, akkor a területi veszteséget megpróbálta a szárazföld irányában kompenzálni. Így jutottak el egészen Bergamóig.

Azonban ezeket az új részeket nemcsak megszerezni volt feladat, de megvédeni is. És egy ekkora területet lehetetlen volt körbe keríteni, összefüggő falrendszerrel védeni, de a stratégiai pontokon kiépített erődített városok biztonságot nyújtottak az ott élőknek és ellenőrzésük alatt tartották a fontosabb útvonalakat. A világörökségi listára 2017-ben felvett építményeket a 16.-17. században emelték és a hadviselés egy egészen új korszakának emlékei ezek az "alla moderna" fogalommal meghatározott katonai építmények.

Ennek a védelmi láncnak két meghatározó eleme volt. Az egyik a "Stato da Mar", amely a tenger felől érkező fenyegetések kivédésére és visszaverésére épült, míg a másik a "Stato da Terra", amelyik a szárazföld felől érkező ellenséget volt hivatott megállítani. Ez utóbbinak volt a legszélső - legnyugatibb - eleme a bergamói városfal.

A Bergamo területén legkorábban megtelepedő népek is azt a részt lakták be, ahol napjainkban a Felsőváros van. A római birodalom korában már fallal is körülvették a dombtetőt, miközben idővel a falon túli részt, a domb oldalát, alját is belakták. A Felsőváros keretei adottak voltak, nem volt bővíthető a területe. Ami új volt és nagy - a később években például a gyárak -, azok mind a lenti részen épültek ki. A falon belül volt a város - a civitas -, azon túl pedig a külváros. A Cittá Alta lett Bergamo politikai és vallási központja.

Bergamo történelmében meghatározó időszak volt a Velencei Köztársasághoz tartozás kora, mely 1428-ban vette kezdetét és több mint három évszázadon keresztül tartott. Számos ma is látható emblematikus épület keletkezett ezekben az években, és akkor került sor a városfal modernizálására, megerősítésére is (1560 és 1623 között). A hatalmas falrendszer és a mellette lévő árkok egy kicsit szét is választotta az Alsó- és a Felsővárost, de azért nem szüntette meg a köztük fennálló kölcsönös kapcsolatot.

Az erődrendszer - védelmi rendszer -, amit a Velencei Köztársaság a 16.-17.század folyamán kiépített, válasz volt a fegyverek technikai fejlődésére. A várépítészetet mindig is az motiválta, hogy milyen képességű fegyver ellen kell megvédeni a bent lévőket. Ahogy egyre komolyabb volt a fenyegetettség, úgy lettek vastagabbak a falak, épültek magasabb pontokra a várak, lettek bonyolultabbak a falrendszerek. A 16.-17. században egy jelentős fejlődésen, változáson ment át a hadviselés. Hadügyi forradalom zajlott, melynek egyik oldalán az egyre hatékonyabb lőfegyverek és ágyuk álltak, míg a másikon az erre válaszul megépített, alacsony, de vastag falakkal rendelkező, bonyolult - mértani - alaprajzú erődök. Ez a várépítészeti - erődépítészeti - stílus olasz rendszer elnevezéssel is közismert (sőt ezen belül van ó-olasz és új-olasz változat is). 

Lombardiában kevés erődítmény tartott ellenőrzés alatt nagy területeket, így annak, aki át akarta venni az uralmat az adott régió felett, az erődöt kellett elfoglalnia. És miközben kiépültek az új, igen masszív, mozgalmas formájú várfalak, olyan egyedi alakú - szabályos sokszög alaprajzú - védelmi rendszerek jöttek létre, amelyek kifejezetten szépnek, szinte művészi alkotásnak tűnnek.

A hadviselés megváltozott, a korábbi nyílt színi összecsapásokat felváltották a hosszú ostromok. Az olasz rendszerű védművek sokkal nagyobb esélyt adtak a bent lévőknek, hogy feltartóztassák a támadó sereget. És sokkal kisebb létszámú csapattal is hatékonyan lehetett védekezni, visszaverni a nagyobb létszámú ellenséget is. 

Lám, egyetlen falrendszer is mennyi mindent tud mesélni Európa történelméről, ha alaposabban utána nézünk a múltjának, építése történetének. Ezért viseli joggal ez a védelmi rendszer a világörökségi címet, mert egyszerre mutatja fel a hadászat, a katonai fegyverek technikai fejlődését és az arra adott mérnöki választ, miközben láthatjuk egy egykori világhatalom fejlődését is. Messzire kanyarodtunk egy utazási ajánlótól? Szerintem nem, mert nekem ezek az információk is hozzátartoznak a tartalmas utazáshoz. 

Ha Bergamóban járnak, akkor nem erre fognak elsősorban gondolni, hiszen le fogja Önöket nyűgözni a város hangulata, a műemléképületek szépsége. De ha kimennek a várfalra, hogy lenézzenek az Alsóvárosra, jusson eszükbe mindaz, amiről ezek a falak mesélni tudnak. 

A világörökségi jelölés elnevezés: Velencei védelmi művek a 16. és a 17. századból - Stato da Terra (nyugati) - Stato da Mar 

A helyszínek felsorolása: Bergamo, Palmanova, Peschiera del Garda, Zara, Sibenik és Kotor

Palmanova

A hat helyszín közül minden bizonnyal az északkelet-olaszországi Palmanova erődvárosa a leglátványosabb.

www.unesco-venetianfortresses.com/

Palmanova  (kép forrása: http://www.turismofvg.it/)

Peschiera del Garda

Zara

és egy nagyon szép példa a modern, olasz stílusú erődrendszerről Magyarországról, a szendrői Felsővár rekonstrukciós rajza (Ferenc Tamás grafikája a Civertan Grafikai Stúdió kiadásában)