Arles nagyon hamar elvarázsolt. Pont így volt ezzel egy festőművész is, Vincent van Gogh, aki szintén február közepén érkezett meg a városba. Talán akkor is ilyen gyönyörűen sütött a nap. Van Gogh közel másfél évig tartózkodott Arles-ban, mely időszak igen aktív volt a festészetében. Itt festett képei ma a világ vezető múzeumainak megbecsült kincsei, Arles-ban járva viszont felkereshetjük azokat a helyszíneket, amelyeket lefestett. Arles egy elképesztően hangulatos város, fantasztikus múlttal és csodálatos épületekkel.
Arles -azaz akkori nevén: Arelate - az ókorban a Nyugat-római birodalom egyik legjelentősebb városa - a kortársak a "Gall Rómának" nevezték -, egy időben császári székhely is volt. Fennmaradt műemlékei egykori rangjának és fontosságának megfelelő monumentalitásúak és szépségűek. Ez a kiemelt szerep megmaradt még a középkorban is egy ideig, de azután Arles csak egy lett Provance települései között, mások vették át a vezető szerepet. De Arles varázsa semmit sem kopott az évszázadok alatt.
Akár autóbusszal, akár vonattal érkezünk Arlesba, egyaránt a központhoz közel kezdhetjük meg a sétánkat. Arles belvárosa gyalogosan kényelmesen bejárható, közel vannak egymáshoz a látnivalók, így aránylag egyszerűen végigjárhatjuk őket. És érdemes megvásárolni az egyik olyan múzeumi kártyát, amelyikkel több látnivaló is felkereshető (én a Pass Liberté nevű választottam, ezzel egy múzeumba, négy műemlékbe és plusz a Réattu Múzeumba lehet belépni. Ára 12 euro, de van 16 euróért olyan kártya is - a Pass Avantage -, amelyikkel minden fontosabb arles-i helyszín megtekinthető). A helyi turisztikai hivatal irodája a városközpontban van, de a múzeumi kártyák az egyes helyszíneken is megvásárolhatók.
Az én városnézésem a pályaudvar felől indult, így elsőnek a Lamartine teret érintettem. Itt állt valamikor a La Maison Jaune, azaz a Sárga ház melyben van Gogh lakott egy ideig. A híres Sárga ház már sajnos nem áll - a II. világháborúban bombatalálatot kapott és lebontották -, így nincs meg az a szoba sem, amelyikről oly egyedi hangulatú képeket festett van Gogh. De ha megállunk a téren, ott ahonnan van Gogh is 1888-ban lefestette az épületet, akkor egészen jól oda tudjuk képzelni az épületet. Arles-ról képet sokkal többen láttak már, mintsem gondolnák. Ugyanis van Gogh számos részletét megfestette, csak sokszor nem is tudjuk, amikor a képet megcsodáljuk, hogy hol készült, mit ábrázol. Amikor viszont Arles-ban sétálunk, akkor sűrűn találkozhatunk olyan táblákkal, amelyeken az a festmény látható, amelyik a szemünk előtt lévő részletet ábrázolja.
Itt állt a La Maison Jaune, azaz a Sárga-ház
Minden egyes helyen, ahonnan van Gogh lefestette a város egy pontját, áll egy útbaigazító tábla
Kimentem a Rhone partjá ra - egy újabb helyszín, ahonnan van Gogh képet festett -, és elindultam a vízparton, majd a Placa de la Republique magasságában kanyarodtam le, hogy a hangulatos utcákon a város szívébe érkezzem meg. A Placa de la Republique-t ugyanis szinte csak jelentős épületek veszik körbe. Itt áll a városháza - Hotel-de-Ville -, mely a szomszédaihoz képest egészen fiatal épület, pedig a 17. század második felében emelték. Az épületbe bemenve érhető el az egykori fórum, a Cryptoportiques maradványai bemutató hely. A városháza mellett áll a Chapalle Sainte-Anne, egy középkori eredetű templom, mely hosszú ideig a keresztény kőmúzeum páratlan gyűjteménynek volt a kiállítótere - és most az újonnan emelt régészeti múzeumban láthatjuk -, napjainkban pedig művészeti kiállítások otthona. Amikor én ott jártam Ursula Careul alkotásai voltak kiállítva, mégpedig úgy, hogy a művész ott helyben dolgozott a műveken. Nagyon érdekes volt, akár kérdezni is lehetett volna tőle. A Chapelle Sainte-Anne-val szemben áll a város egyik legjelentősebb műemléke a Saint Trophime-templom, melynek egészen csodálatos a gazdagon díszített homlokzata és főbejárata. A templomba ingyenes a belépés, de a mellett álló egykori kolostorba már belépőjegyet kell venni (vagy a múzeumi kártyát használni).
És itt érdemes egy kicsit átnéznünk Arles történelmének lapjait, amelyek egészen gazdagon vannak díszítve. Ha napjainkban valaki Provance-ra gondol, akkor nem Arles fog elsőként - de még másodikként - sem az eszébe jutni. Pedig ez a település valamikor nagyon is komoly szerepet töltött be a régió életében. A Nyugatrómai Birodalom ideje alatt vált jelentős hellyé, majd később volt önálló királyság is. 1178-ban a Saint-Trophime-templomban koronázták meg Barbarossa Frigyest. Hosszú évszázadokig a térség, a régió meghatározó városa - központja - volt, csak az utóbbi időszakban lett csendes kisváros, melynek életében csak van Gogh érkezése hozott színt, de erre is csak jóval később döbbentek rá az emberek.
A Saint Trophime templomot érdemes kívül és belül is alaposan megnézni, a mellette álló kolostor pedig szépségében méltó párja a templomnak. Ha a földszinten körbejártuk a kerengőjét, akkor felmehetünk az emeleti részre is, ahol egy teraszrészen is körbejárhatjuk a belső udvart, felülről is megcsodálva az épületegyüttest. Ez a két épület a középkori Arles életének pompás emléke, a következők pedig a római birodalom időszakát elevenítik fel. Mert a kolostorból kilépve balra indultam el, és az első utcasarkon szintén balra fordultam be. Pár lépés után már ott is álltam az antik színház maradványai előtt. Ezt tulajdonképpen az utcáról is látjuk, nincs is külön belépőjegye, az aréna jegye érvényes ide is, de használhatjuk a múzeumi kártyát is. Miután útba esik az arénához menet, érdemes bemenni és körülnézni.
A kolostor kerengője
A római színház maradványai
Az ember hajlamos azt gondolni, hogy ha egy görög vagy római antik színházat vagy arénát látott, akkor látta az összeset, és ez sokszor valóban igaz, hogy nem nyújt a következő extra élményt, de azért mindig vannak kivételek. Például engem az arles-i aréna (amfiteátrum) egészen lenyűgözött. Hiába láttam már máshol hasonlót, ez különleges hatással volt rám. Szóval ezt semmiképpen nem hagyjátok ki a programból, de ez így van a város jó pár helyszínével, valóban igaz az állítás, hogy művészettörténeti értékeit tekintve Arles Franciaország egyik legjelentősebb városa. Egy nap tulajdonképpen nem is elég a felfedezésére, még úgy sem, hogy a látnivalók egymáshoz egészen közel vannak. De az óvárosi rész utcáinak hangulata olyan vonzó, hogy érdemes rajtuk sorban végigmenni (és a folyóparton is sétálni), és nemcsak nappal, hanem este is, kiülve egy kávézó teraszára és nézni azt az esti égboltot, amelyik annak idején van Gogh-ot is festésre inspirálta.
Szűk utcák és apró kávézók és falatozók - az a tipikus arles-i városkép
A fontosabb helyszínek közül az új múzeumépület van egy kicsit távolabb a városközponttól (és még az Alyscamps területét sorolhatjuk ide). A Musée départemental de l'Arles antiques épületét 1995-ben adták át, és ide költözött át számos gyűjtemény, amelyek korábban a város különböző pontjain voltak láthatóak. Arles páratlan szépségű és értékű műemlékeinek köszönhetően felkerült a Világörökségi listára is. Ha valaki szeretné bejárni az összes kiemelt látnivalót - melyet felvettek a listára -, akkor az amfiteátrum (aréna), az ókori színház, a Saint Trophime-templom és kolostor mellett a Cryptoportiques-t, a Thermes de Constantint, az egykori városfal maradványait és az Alyscamps területét kell felkeresnie.
A városközpont ókori műemléket járva - főleg, ha felmegyünk az aréna felső emeletére - fel függ tűnni egy nagyon különleges épület, amely jóval Arles épületei főlé emelkedik. És szemmel láthatólag nincs is túl messze a belvárostól. Ez egy Frank Gehry által tervezett épület - erőforrás-központként definiálják - , amely a Luma Arles projekt részeként épült fel a Parc de Ateliers-nél. Az itt álló egykori ipari épületek művészeti projekteknek adnak majd otthont, és a modern Arles-t képviselik. A projekt jelenleg is fejlesztés alatt áll, az elkészült részeket fokozatosan adják át (nyitják meg), teljes átadását 2021-re tervezik.
Még el sem hagytam Arles-t, már azon gondolkodtam, hogy mikor jöhetnék vissza ide. Nagyon megszerettem, elvarázsolt, lenyűgözött. És sok mindent láttam, még is biztosan tudom, hogy még legalább ugyanennyi izgalmas helyszín kimaradt. Az arénában a mai napig tartanak bikaviadalokat, az ókori színház a nyári hónapokban művészeti események helyszíne, de híres a nyári fotóművészeti fesztivál is, amikor minden műemlék egyben kiállítási helyszín lesz.
Montmajour apátság: amennyiben belefér az időnkbe, feltétlenül keressük fel a városközponttól csak hat kilométerre lévő apátságot. A festőművészeket is megihlető épületegyüttes, szépségét tekintve, a városközpontban lévő kolostor méltó párja. Egy igen jelentős méretű épületegyüttesről van szó, amely egyes elemeiben sokkal inkább hasonlít egy várkastélyra, mint egy egyházi épületre (de ezen a tájon erre elég sok példát találhatunk).
További érdekes helyszínek Arles közelében
Salon-de-Provance: a Marseilles Provance Airport és Arles között lévő városban élt az 1540-es évek végétől Nostradamus, egészen a haláláig. Itt is temették el, sírja és egykori lakóháza is megtekinthető.
Saint-Gilles: az Arlestől csak néhány kilométerre fekvő települést az UNESCO Világörökségi listájára is felvett középkori templomért érdemes felkeresni. Sajnos már nem Provance-hoz, hanem a szomszédos megyéhez, Gard-hoz tartozik, így nincs helyi buszjárat a két település között (esetleg kerékpárral érdemes átmenni)
Auigues-Mortes: szintén Gard megyében van - Saint-Gilles-től nem messze - a fallal körülvett, szabályosan megtervezett középkori város, a kereszteshadjáratok egykori kiinduló helye, kikötővárosa.
Néhány praktikus tipp
Franciaországnak ebben a szegletében a téli hónapokban is simán kifoghatunk kellemes, tavaszias napokat. Az időjárás ilyenkor ideális a városnézésre, turista azonban kevés van, így nincs tömeg, nem kell sorban állni sehol. Azonban a helyszínek hamarabb bezárnak, így kevesebb időnk van a belépésre (és sokszor a záróra előtt jóval hamarabb befejezik a jegyárusítást, azaz hiába van nyitva egy hely mondjuk 17 óráig, lehet, hogy 16 óra után nem tudunk bemenni).
Jó pár műemlék az év elején zárva tart, így mielőtt lefoglalnánk bármit, érdemes előtte tájékozódni a nyitva tartásokról, ne ott érjen minket a csalódás, hogy nem tudjuk megnézni, amit nagyon szerettünk volna. Ezen a részen él a szieszta hagyománya, 13 és 14 óra között sok helyen bezárnak. Van, ahol figyelembe veszik, hogy kevesebb a látnivaló, és ezért egyedi kedvezményt adnak erre az időszakra, de szinte nincs olyan város, ahol ne lehetne kombinált jegyeket venni - melyek sokkal kedvezőbb árat biztosítanak -, azonban ez sokszor nekünk kell kinyomozni, mert ha nem tudunk róla, akkor nem biztos, hogy felajánlják, vagy ki lesz írva a jegypénztárnál.
hasznos oldalak:
http://www.patrimoine.ville-arles.fr/
