Világról szóló élmények - ahol az út a cél

A Szent Grál, a művészetek és a tudomány városa - Valencia történelmi emlékei és modern arca

2019. október 30. - Legjobb Áron

 

Valenciának van hangulata és van stílusa, van múltja és van jelene is. A város gyönyörű szép, az utcái rendezettek és tiszták. És nagyon sokféle élményt nyújt mind a látogatóknak, mind az itt élőknek. Amikor pedig már bejártuk a műemlékeit és parkjait, akkor kifeküdhetünk a város tengerpartjára, vagy kirándulhatunk egyet a vonzáskörzetében. Valencia Budapestről közvetlen repülőjárattal is elérhető, ha szeretnének egy olyan utazást, amelyikben van bőven kulturális program, de lehetőség az aktív kikapcsolódásra is, akkor ez a város az ideális célpont.

 

vlc_to.jpg

 

Valencia repülőtere nincs messze a belvárostól és metróvonal köti össze vele, így gyorsan és kényelmesen juthatunk be érkezés után. A metrómegálló a repülőtér épületéből közvetlenül elérhető. Jegyet a bajárat előtti automatákból vagy a pénztárból vehetünk, de lehetőség van a Valencia Tourist Card (VTCard) megvásárlására is, amellyel utazhatunk a város valamennyi közlekedési eszközén. A városi turisztikai hivatalnak van irodája a repülőtéren, de automatából is megvehetjük a kártyát. A kártya chippel van ellátva és úgy kell érvényesíteni, hogy az első utazás előtt hozzáérintjük az erre szolgáló szerkezethez (ez a metróban egyszerű, mert beengedő kapuk vannak, és a kártyával vagy a jegyünkkel tudjuk kinyitni, de a villamosmegállókban a peronon van a szerkezet, azaz csak felszállás előtt tudjuk rajta érvényesíteni a jegyünket vagy bérletünket).


Én a Xátvia metrómegállónál szálltam le, a Valencia Nord vasútállomásnál (Estacion del Norte), a város központi pályaudvaránál. A vasútállomás főbejáratával szemben induló utca, az  avenue del Marqués de Sotelo pont a városközpontba vezet, így ezen indultam el a város felfedezésére. Már az első lépések után feltűnt, hogy elképesztő rend és tisztaság van a városban. Az utacák szélesek és a járdák közevése mindenhol hibátlan és csillogó tiszta. Az autóvezetők pedig nagyon udvariasak. Ha azt észlelik, hogy az ember átkelne egy úton, azonnal megállnak, még akkor is, ha messzebb vagyunk még a lelépéstől. Nem dudálnak, nem türelmetlenek. Nagyon kellemes érzés volt Valenciában lenni, már a legelső pillanattól fogva. 



vlc_neste.jpgAz Estacion del Norte vasútállomás épülete


vlc_ayu.jpgA Városháza épülete



És nem kellett sokat mennem, hogy megérkezek Valencia egy központi részéhez. A plaza Ayuntamiento a város egyik legfontosabb tere, egyfajta fő térnek is tekinthető, ugyanis itt áll Városháza, amely azonnal egy nagyon érdekes történelmi eseményre is felhívta a figyelmemet. Ugyanis az épület előtti táblán - Valenciába minden fontosabb épület mellett van egy kis tájékoztató tábla - arról olvashatunk, hogy ez az épület - miként Valencia több más épülete is -, az 1936 és 1939 között dúlt polgárháború során súlyos károkat szenvedett. Érdekes volt azzal szembesülni, hogy itt nem az első vagy a második világháború pusztítására emlékeznek, hanem egy olyan eseményre, amiről ugyan mi is hallottunk, de igazi mélységében nem ismerjük a hátterét. A 2. köztársaságnak egy évig Valencia volt a fővárosa, és ez alatt ebben az épületben ülésezett a parlament. A tér szemközti oldalán pedig az Edificio de Correos (a Postapalota) áll, amely késő estig fogadja az ügyfeleket és érdemes benéznünk az ügyféltermébe. Ez az épület - többek között - az Estacion del Norte állomással és a Mercadóval a szecesszióval rokon Modernismo valenciano építészeti stílus jeles képviselője, akit vonzanak az ilyen szépségek, az erre a témára is felfűzhet egy tematikus sétát a városban.


vlc_merc.jpgA Mercado Central 

Ha a Városháza épülete előtt elhaladva tovább folytatjuk az utunkat, akkor a tér után két irányba is mehetünk. Ha a jobbra nyíló utcát válasszuk, akkor a plaza la Reina-hoz, majd a katedrálishoz jutunk el. Balra pedig a Mercado Centralhoz, azaz a város vásárcsarnokához és a Selyembörze épületéhez, a Llotja de la Seda-hoz jutunk. Én az utóbbit választottam, és először benéztem a csarnokba, amely inkább szól a turistáknak, mint a helyieknek (mint a mi vásárcsarnokunk), de azért a hangulatáért mindképpen érdemes bejárni, és ha éhesek vagyunk, akkor szendvicset és egyéb finomságokat is ehetünk. A csarnok mellett van az Església de Sant Joan del Mercat, szemben vele pedig a Selyembörze.


Azért, hogy korán megérkezzem a városba, én a Wizz Air Bécs-Valencia repülőjáratát választottam, amelyik már 8 óra 30-kor leszáll a valenciai repülőtéren, ennek köszönhetően pedig pont nyitásra, azaz 10 órára értem a Selyembörzéhez (La Lonja de la Seda). Ezt pedig nagyon meg is becsültem hamarosan, mert nagyjából negyedórám volt arra, hogy nyugodtan nézelődjek a nem túl nagy épületben, utána megérkeztek az első csoportok. A Selyembörze épülete szép, de engem meglepett, hogy csak egyetlen épület képviseli a várost a világörökségek között, nem egy egész városrész (például az óváros). Ha a Mercado felől érkezünk, akkor meg kell kerülnünk az épületet, mert a bejárata a túlsó oldalán nyílik. A pénztár után a Narancsos udvarba lépünk be, innen balra van az egész épület legmonumentálisabb része, a kereskedők egykori terme, amely kialakításában egy katedrális belső hangulatát idézi meg. A földszinten "L" alakban haladva még két termet nézhetünk meg (a kápolnát és a kereskedelmi bíróság termét), majd a kertbe kilépve, balra lesz a lépcső, ami a Consulado del Mar  egykori termébe vezet fel. Ez a terem talán a leggazdagabb díszítésű az egész épületben. Az épületnek van egy tornya, amelyben állítólag a fizetésképtelen kereskedőket zárták annak idején.

 

vlc_lla.jpgA Tribunal de Comerc, a kereskedelmi bíróság díszes terme - kilátással a Narancsos udvarra

vlc_lla2.jpg


A következő állomás a La Seo, azaz a katedrális volt, de nem a legrövidebb utat választottam, hanem egy pici kitérővel az E
sglésia de Sant Nicolau felé kerültem. Ezt a templomot, belső kifestése után, szerényen, csak a valenciai Sixtus-kápolnaként hirdetik. Ennek megfelelően - az itteni árakhoz viszonyítva - aránylag magas belépődíjat szednek a megtekintésért (8 euro), igaz a jegy két másik helyszínre is érvényes (a Selyem Múzeumba és a Mercadó melletti templomba, így aki mindet végigjárja, annak bőven megéri). Én nem éreztem elég késztetést ahhoz, hogy összevessem a belső látványát a római előképével, úgyhogy jöhetett a katedrális, melynek a bejárata a plaza de la Reina felől van. Itt választanunk kell, hogy a katedrális belső tereit és a kiállítását szeretnénk megnézni, vagy fel akarunk menni a toronyba. Ha az el Micalet-be (a toronyba) szeretnénk felmenni, akkor balra kell elfordulnunk, míg ha a katedrális híres kiállítását és a Szent Grált szeretnénk megnézni, akkor jobbra. 

 

Én elsőként a torony meghódítását választottam, amiért 2 eurót kérnek (és nem láttam olyan jegyet, ami mind a két részre együtt lett volna érvényes), és egy nagyon kemény mászás után - szűk csigalépcsőn - jutottam fel a torony legfelső szintjére (útközben vannak kisebb kiállítások, ahol meg lehet pihenni, de a toronyba felmenetelt csak annak ajánlom, aki sportos, mert szűk és meredek a lépcső). Odafentről megcsodálhatjuk Valencia belvárosát és tágabb környezetét, lefelé menet pedig jelzőlámpa segíti a közlekedést, hogy ne induljunk el addig, amíg valaki felfelé tart, mert nem egyszerű elmenni egymás mellett. 



vlc_pn.jpgKilátás az 
El Micalet-ből, azaz a katedrális tornyából


vlc_klt.jpg

 

A templom másik felének megtekintését másnap terveztem lebonyolítani, de egy vonatkésés miatt - egy kirándulásból tértem vissza a városba - végül nem maradt rá időm, úgyhogy ez maradt a következő alkalomra, amikor erre járok (szerintem fogok még). Érdemes a katedrálist teljesen körbe járni és megfigyelni a három kapuját, melyek mind különböző korok stílusát képviselik a gótikustól a reneszánszon át a barokkig. Ezért a katedrálisból kilépve balról kerültem meg az épületet, és így jutottam el a plaza Decimo Junio Bruto elnevezésű kis térre, melynek egyik oldalán a de la Mare de Déu dels Desemparats bazilika áll - közvetlen szomszédságban a katedrálissal - a másik felén pedig a Museo de la Almoina (L'Almonia). Utóbbiba ingyenes belépést biztosít a Valencia Tourist Card és mindenképpen érdemes a megtekintésre, mert látványos formában ad betekintést a város múltjába. Ez a rész mindig is fontos, központ szerepet töltött be az itt élők életébe, már a rómaiak idején is, és később is, amikor a mórok voltak a város urai. 



vlc_kated.jpgA plaza de la Virgin és a katedrális egy része (az Apostolok kapuja)

 

A L'Almonia részben a tér alatt kialakított múzeumi tereiben a különböző korokból feltárt épületmaradványok segítségével mutatják be Valencia igen sokszínű történelmét. Valencia elődjének a rómaiak által Krisztus előtt 138-ban alapított Valentia Edetanorum várost tekinthetjük. Ezt ugyan egy felkelés után a rómaiak elpusztították, de helyén pár évszázaddal később egy új település épült fel. Valencia volt a nyugati gótok (vizigótok) városa, majd hosszabb ideig mór fennhatóság alatt, mígnem 1238-ban Aragónia I. Jakab meghódította. Ezt követte néhány békés, folyamatos fejlődést hozó évszázad, majd újabb megszállások és lázadások évei. 1936 őszétől egy évig pedig az az időszak, amikor a köztársaság fővárosa volt, melyet egy komoly pusztítással járó háborús időszak követett. De utóbbira a L'Almonia kiállítása már nem tér ki, sok minden másra azonban igen - az ókorból és a középkorból -, és nagyon sokat tesz hozzá a város múltjának megismeréséhez és megértéséhez.

 

vlc_csemp.jpgCsempedíszítés a de la Virgen de los Desamparados bazilika oldalán


vlc_muz2.jpgA L'Almonia Múzeum bejárata


A város felfedezését úgy osztottam be, hogy az első fele az óváros bejárásáról szóljon, a másik része pedig a Turia medrében kialakított park felfedezésével, úgy, hogy a vége a Művészetek és tudomány városánál - Ciudad de las Artes y las Ciencias - legyen. Még egy épített örökséget kerestem fel, mert pont az óvárosi rész és Turia parkjának határán áll. A Torres de Serranos az egykori városfal része volt, és egyes vélemények szerint az ország legszebb, ma is látható gótikus városkapuja. Ez a masszív és igen magas torony szintén külön díj megfizetése nélkül járható be a Valencia Tourst Card-dal. A torony felső szintjeiről jó kilátás nyílik az óvárosra, a parkra és a zöld sávon túli városrészre is.


Már csak egy széles út választott el a parktól, és hamarosan már lent is sétáltam az igen széles egykori folyómederben, amelyik napjainkban fákkal, füves részekkel, sportpályákkal és a gyalogosok, futók és a kerékpárral közlekedők számára kialakított - egymástól elkülönülten futó - utakkal van behálózva. Egyfelől lenyűgöző ez a park, a hatalmas zöldfelület a város közepén, amelyet szemmel láthatólag örömmel használnak is az itt élők, ugyanakkor nehéz elvonatkoztatni attól, hogy egy egykori folyómedrében járunk, amelyikben ma már egyetlen csepp víz sem csörgedez - na jó, vannak vizes felületek, de ezeket már nem a Turia vize táplálja. És a hidak, amelyek egykor a víz fölé épültek, ma pedig száraz lábbal állnak. Mostanában, hogy gyakran a Duna vize is korábban nem látott szintre apad, könnyű itt elképzelni, hogy milyen lesz, ha Budapest közepén sem lesz folyó, csak egy kiszáradt meder (jó kérdés, hogy mi mit fogunk kezdeni vele, itt, Valenciában jó megoldást választottak a hasznosítására).


vlc_hid.jpgHíd és folyómeder - de víz már régen nem folyik itt


vlc_prk.jpg


De a park szép és hangulatos, igyekeztek változatosan kialakítani, és hosszú kilométereken keresztül sétálhatunk benne. Hamarosan pedig feltűnt bal kéz felől a Szépművészeti Múzeum épülete - 
Museu de Belles Arts de València - melynek kiállítása mindenki számára ingyenesen látogatható, komoly gyűjtemény, de most nem fért bele a programomba. Folytattam a sétát a kellemes környezetben, átmentem még néhány híd alatt és már fel is tűnt a Művészetek és tudomány városának első emblematikus épülete, a Palau de les Arts Reina Sofia. Ez a négy épületből és az Oceanogràfic épületegyütteséből álló rész lett Valencia világszerte megcsodált látványossága. Tervezőjük a valenciai származású spanyol sztárépítész, Santiago Calatrava, és lehet arról beszélgetni, hogy kinek tetszik a stílusuk és kinek nem, hogy mennyire praktikusak, de az elvitathatatlan, hogy nagyon látványosak és napjainkban Valenciával kapcsolatban ezekre - az 1990-es évek közepén megvalósult - épületekre asszociál az emberek nagy többsége. A hatalmas állatcsontvázakra, bálna fejre, emberi szemre hasonlító épületek ugyanakkor egyes elemeikben a modernista építészeti stílust is megidézik, így kötve össze száz év építőművészetét, tisztelegve az elődök, a helyi hagyomány előtt.

 

vlc_mdart.jpg


vlc_md4.jpg
vlc_mdcim.jpg
vlc_md5.jpg


Amelyik város látványos nappal, az igazán hangulatos tud lenni este. Én sem hagytam ki egy esti sétát Valencia városközpontjában, hiszen errefelé késő este is pezseg az élet, az emberek vacsoráznak, vásárolnak. Jó volt Valenciát felfedezni, bár tulajdonképpen az első pillanattól azt éreztem, hogy én itt nem turista vagyok, inkább valahogy otthon éreztem magam, úgy, mint aki ide tartozik. Jó volt ennek a városnak - még ha csak átmenetileg is - a része lenni. Sok minden láttam, de maradt még megnézni való, szeretnék visszajönni, akár hosszabb időre is.


vlc_est2.jpgA Museo Nacional de Cerámica, azaz a Kerámia Múzeum épületének díszes homlokzat


vlc_est.jpg

 

Néhány tipp a valenciai városnézéshez


Kerékpár: nagyon sokan bérelnek kerékpárt és úgy indulnak a város felfedezésére. Nem egy csapattal találkoztam, akik vezetővel járták a műemlékeket. Legközelebb én is így fogok tenni, mert ha az ember a parkokat akarja végigjárni, vagy kimenne a tengerparthoz, akkor jól jöhet egy bringa a gyorsabb haladáshoz. Kerékpárút mindenhol van, az autósok pedig nagyon figyelmesek és udvariasak.


Valencia Tourist Card: nagy előnye, hogy korlátlanul használhatjuk vele a tömegközlekedési eszközöket, és emellett 18 objektumba biztosít ingyenes belépést (és további helyekre kedvezményest). Aki sokszor utazik, vagy végigjár sok múzeumot, annak biztosan megéri. Valenciában a múzeumok egyik fele olcsó - 2-3 eurós belépőjeggyel, jellemezően ezek vannak benne a kártya ingyenes részébe -, a másik fele 8-10 eurót kér a belépésért (pl. a katedrális, a San Nicolás-templom).

 

Megérkezéshez: azt tapasztaltam, hogy a légijáratok nagyon gyakran a tenger felől szállnak le, ami azt jelenti, hogy átrepülnek Valencia belvárosa felett. Ilyenkor a repülőgépek mér igen alacsonyan vannak és a gép jobb oldalán ülők megcsodálhatják a Művészetek Városának modern épületeit és az óváros műemlékeit is. Érdemes erre az oldalra, ablak mellé foglalni ülőhelyet, mert szerencsés esetben páratlan látványban lesz részünk.

 

A város hivatalos turisztikai oldala: www.visitvalencia.com/en

Valencia Tourist Card: www.visitvalencia.com/en/valencia-tourist-card

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagrolszoloelmenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr4115241426