Világról szóló élmények - ahol az út a cél

Világról szóló élmények - ahol az út a cél

Tengerpart, pálmafák, múzeum - városnézés Alicantéban

2019. november 28. - Legjobb Áron

 

Szerencsém volt, mert még éppen elértem az utolsó liftet, amelyik aznap utasok vitt fel a Santa Bárbara erődbe. Életem egyik legjobb befektetése volt az a 2 euro és 70 cent, amibe a liftjegy került, mert így egy perc múlva már az erőd mellvédjéről nézhettem le Alicante belvárosára és csodálhattam meg az igen látványos naplementét. Lefelé már gyalog kellett jönnöm, de egyáltalán nem bántam, jól esett a séta a 166 méter magas Benacantil-hegyről, melynek nagy részét a középkori eredetű erődítmény foglalja el.

 


alc_epn.jpgPanoráma kilátás a Santa Bárbara erődből



Igen, a Costa Blanca-ra nyaralni jönnek az emberek, akik nagy számban érkeznek meg Alicante repülőtérére, hogy azután valamelyik tengerparti szállodába folytassák az útjukat. Én azonban azt gondoltam, hogy összekötöm a kellemest a még kellemesebbel és Alicantéba szállok meg, hogy bármikor bevethessem magam a város forgatagába, majd a következő pillanatban kifeküdjek a strandra. Alicante ugyanis nem véletlenül használja a "city and beach" szlogent, hiszen van egy szuper strandja a belvárosában, így kifejezetten alkalmas egy olyan vízparti nyaralásra, amelyik hátterét egy nagyváros adja, annak minden lehetséges előnyével. Én Valenciából érkeztem autóbusszal ide, és valamivel több, mint egy napot töltöttem Alicantéba. Sokféle jártam és úgy érzem, hogy sikerült a város számos arcát megismernem. 


Az alicantei buszvégállomás a belváros szélén van, de a járatom szerencsére megállt a vasúti főpályaudvarnál is, amelyik viszont abszolút a központban van, ráadásul itt van a helyi idegenforgalmi hivatalnak irodája, ahová be is menten térképért és prospektusokért. A szállásom is kifejezetten jó helyen volt, a Mercado Central de Alicante (a vásárcsarnok) mellett, így először oda mentem el, majd egy gyors lepakolás után elindultam a város felfedezésére. Miután Alicante fő látványossága, a Santa Bárbara erődítmény estig nyitva volt, abban biztos voltam, hogy oda szeretnék felmenni, mégpedig úgy, hogy a naplementét onnan nézhessem végig. De miután még ehhez korán volt, először lesétáltam a promenádig, majd ott balra fordulva követtem a tengerpart vonalát, hogy eljussak a várhoz felvezető valamelyik úthoz. A városközpontban van néhány, a modernismo építészeti stílusában emelt lakóépület - ez a szecessziónak a spanyol változata -, és egy nagyon egyedi hangulatú tér - a plaza Portal de Elche -, gigantikus, művészi rajzolatú törzsű száz éves fikuszfákkal (ficus macrophylla). És pezsgő élettel, éttermekkel és bárokkal egymás után. 


alc_ram.jpgAz Explanada de España

alc_tanc.jpgUtcazenélés helyett inkább az utcai tánc a nyerő Alicantéban



Mint később tudatosult bennem, valójában csak két lehetőség van az erődbe történő feljutásra: az egyik a sziklába vájt lift, a másik pedig a gyaloglás, de az autó- és gyalogút a hegy túlsó oldalán van. Mikor odaértem a lift bejáratához, akkor láttam, hogy 19.20-kor megy fel utoljára olyan lift, amelyikkel látogatókat visznek fel, és húsz perccel később jön lefelé az utolsó olyan, amelyikkel le lehet jönni. Az erődítmény ekkor még nem zár be, de azt követően csak gyalogosan, lesétálva hagyhatjuk el a hegyet. Miután már alig volt két perc 19.20-ig, gyorsan megvettem a jegyet a lifthez - maga az erődítmény belépőjegy nélkül látogatható - és futottam a hosszú alagúton be a hegy gyomrába, hogy elérjem az utolsó liftet, amelyik hamarosan meg is érkezett fentről és kb. egy perc múlva már kiléptem a vár belső udvarára.


alc_eva.jpg
alc_edt.jpgNagyon sok része van az erődítménynek, komoly túra bejárni valamennyi szegletét



A Mont Benacantil 166 méter magas tetejére épített Santa Bárbara Castillo Spanyolország egyik legnagyobb középkori erődítménye. Alapterülete nagy, uralja a hegyet és igen magasan áll a város felett, így minden irányba fantasztikus panoráma nyílik fentről. Az egyik oldalról a városközpontra és a tengerpartra - az öbölre - nézhetünk le, a többi részen pedig a város egyéb negyedeire vethetünk pillantást, miközben az egyik oldalon a tenger a másikon hegyek távolba vesző kontúrjai adnak keretet a látványhoz. Alicantéban október közepén fél nyolc körül kezd sötétedni, így teljes mértékben kiélvezhettem, amint lassan sötétbe borul a város. Csodálatos volt a látvány, örültem, hogy sikerült elcsípnem. Ekkor még nagyon sokan voltak az erődítmény területén, de hamarosan elcsendesedett a hely. Ekkor jutott eszembe, hogy tulajdonképpen nem is tudom, hogy meddig tart nyitva - az interneten eltérő információk szerepeltek, én úgy saccoltam, hogy 9-ig vagy 10-ig -, de gondoltam, csak nem zárják rám a kaput.




alc_ers.jpgNaplemente és az Alicante-i öböl

alc_evf.jpgEsti kivilágításban egészen más lesz a vár hangulata

 

Azért elindultam arra, amerre a kijáratot feltételeztem és útközben láttam egy táblát, amely felvilágosított arról, hogy a téli szezonban csak este nyolcig van nyitva az erődítmény (de szezonban este 10-ig, a főszezonban pedig éjfélig látogatható, de a lift akkor sem jár tovább, mint télen). Ránéztem az órámra és azt láttam, hogy pár perccel már elmúlt nyolc, és valóban, már zárva volt a hatalmas kapu, amit végül a biztonsági őr nyitott ki nekem. Lefelé egy hosszú és kanyargós út vezet le a városba, amin a kellemes estében kényelmesen lesétáltam, miközben erről az oldalról is megcsodáltam, az immár esti kivilágításban pompázó várfalakat. Az első napi programom tulajdonképpen itt véget is ért, visszasétáltam a szállásomra és le is feküdtem, mert másnap hosszú program várt rám.


alc_var.jpgAz erődítmény az Av. de Jaime II út irányából 

alc_mercado.jpgA Mercado, azaz a piac (vásárcsarnok) modernista homlokzata

alc_mha.jpgA friss hal választék egészen lenyűgöző volt



A következő napomat egy Elche-i kirándulással kezdtem, így csak kora délután értem vissza Alicantéba. De még korán reggel bementem a vásárcsarnokba, ami nagy élmény volt, főleg a tengerből és egyéb vizekből származó halak színpompás választéka. Elchéből visszaérkezve a buszpályaudvaron szálltam le, de ez ideális is volt a számomra, mert így végigsétálhattam a tengerparton a belvárosig. Ez nem volt nagy távolság, talán tíz perc lehetett kényelmes sétával, hogy elérjem a pálmafákkal szegélyezett széles promenádot, a Explanada de España, amely díszburkolatának igen látványos mintázata sok képről köszön vissza. A városközponthoz közel kezdődik Alicante tengerpartja, de ezt most csak éppen megnéztem, mert csak a napom végére terveztem egy kis strandolást. Mert előbb felkerstem a Museu Arqueològic d'Alacant (MARQ) kiállítását. Ez a múzeum volt 2004-ben az Év Múzeuma Európában, és valóban nagyon látványos és gazdag a kiállítása. Nagy élmény volt a felkeresése, maga a múzeumépület is szép, a kiállítás pedig minden modern megoldást és technikai eszközt felvonultat, ami vonzóvá teheti a témát. A teljes árú belépőjegy pedig mindösszesen 3 euróba kerül, ráadásul a turisztikai információs irodába adtak nekem egy kupont, amely 50% kedvezményt nyújtott a jegyvásárláskor (és a MARQ-hoz több további kiállítási helyszín is tartozik Alicantéba, illetve vonzáskörzetében.)


 

alc_muz.jpgA MARQ múzeumépülete - a kiállítás is látványos 

 

A múzeumból a várhegy alatt - az Av. de Jaime II úton - mentem vissza a belváros felé, de amikor elértem a hegy végét, azonnal a tengerpart felé vettem az irányt, hogy minél hamarabb a strandra érjek. Végül egy kicsit hosszabb lett az utam, kiderült ugyanis, hogy ez a városrész Alicante leghangulatosabb része - óvárosa -, szűk utcákkal és nagyon szép házakkal, így cikk-cakkban haladva igyekeztem a lehető legtöbb utcát bejárni. Az óváros felől érkezve egy modern és látványos felüljárón keresztül közelíthetjük meg a homokos partrészt, a playa de Postiguet. Nagyjából fél hatra értem ki a strandra, és miután a repülőgépem csak este 11-kor indult, még bőven volt időm arra, hogy kifeküdjek napozni (a strand használata ingyenes, csak a napágyak és a napernyő használata fizetős). Igazán kellemes órát töltöttem itt, élvezve a kellemes őszi napsütést és a tengervíz nyugtató morajlását. Amikor már annyira lent volt a nap, hogy kicsit hűvösebb lett, elmenetem vacsoráért az egyik közeli étterembe, de az étellel visszatértem a partra és itt fogyasztottam el, miközben hihetetlen rózsaszín árnyalatokat varázsolt az égre a lemenő nap.


alc_ovr2.jpgAz óvárosi rész hangulata

alc_str.jpgEgyedi formájú gyaloghíd visz le a városi tengerparthoz


És még mindig bőven volt időm, mert a reptérre este tízig húszpercenként megy busz a városközpontból (a reptéri busz egy nagy kört ír le a belvárosban, így nagyon sok helyen felszállhatunk rá). Így, amíg teljesen besötétedett, még az óvárosi rész utcáit jártam, felfedezve egy hatalmas parkot a várhegy oldalában (Perque La Ereta), melynek sétányai a hegy oldalában egészen az erődítmény faláig fölmentek (de ezek megmászását már nem vállaltam este), majd kiültem még a Városháza terére, amelyik a város egyik leghangulatosabb pontja. Itt köszöntem el Alicantétól, de miután az üzletek este sokáig nyitva vannak, a reptéri buszhoz menve intéztem még el a szuvenírvásárlást. Alicantéból olyan későn indul a budapesti járat, hogy valóban egy teljes értékű napot tölthetünk itt el, még a hazautazás napján is. Velem sem sokszor fordult elő, hogy a naplementéig kint lehettem a strandot és még így is bőven elértem a repülőjáratomat. De most elég volt kilenc órakor felszállnom a reptéri buszjáratra - a C6-os buszt kell keresnünk, 3.85 euro egy útra a jegy és a vezetőnél lehet jegyet venni -, még így is bőven időben kiértem a repülőtérre (a busz nagyjából 20-30 perc alatt ér ki a városközpontból az alicantei reptérre). Nagyon gyorsan átjutottam a biztonsági ellenőrzésen, a járatom szerencsére időben megérkezett, így egy nagyon jól kihasznált, tartalmas nap végén indulhattam haza. 


Alicante hatalmas értéke a belvároshoz tartozó strand, ahová bármikor kifeküdhetünk - akár a város felfedezése közben is - egy kicsit napozni, majd felfrissülve folytathatjuk a programunkat tovább.

 

Alicante turisztikai oldala: www.alicanteturismo.com/


Az Alicante-Elche repülőtér honlapja: www.aena.es/


Közlekedés
: én végig gyalogoltam, nem használtam tömegközlekedési eszközt Alicantéban. A belvárosban erre nincs is szükség, mert kicsik a távolságok, de létezik itt is napi jegy, amelyet kiválthatunk 24, 48 vagy 72 órára. Ezzel korlátozás nélkül vehetjük igénybe a buszokat és a kiterjedt villamoshálózatot, és fő értéke, hogy érvényes a Turibus-ra is.
A Turibus tulajdonképpen Alicante Hop-on-Hoff szolgáltatása. A buszjárat körbejárja a városközpontot, 12 megállója van (megáll a pályaudvarnál és az autóbusz-állomásnál is). Ha csak erre veszünk a jegyet, annak 10 euro az ára és ezért egész nap utazhatunk rajta, leszállva egy látványosságnál, majd folytatva onnan az utunkat. 
Megéri tehát megvenni a 13 euróba kerülő 24 órás napi jegyet a tömegközlekedésre, mert ebből csak a Turibus jegye 10 eurót ér. 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagrolszoloelmenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr1515241242
süti beállítások módosítása