Ez a kérdés nemcsak azokban merülhet fel, akik rendszeresen - évente több alkalommal is - utaznak, de azokban is, akik egy nyaralással tudják le az évi utazási "kvótájukat". Az őszinte válasz pedig az, hogy fogalmunk sincs, jelen pillanatban senki sem tudhatja erre a kérdésre a választ, de azért érdemes elgondolkodnunk az esetleges lehetőségeken.

Az már látható, hogy akármeddig is fog eltartani ez az időszak, a végén nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy lesz-e kedvük utazni az embereknek, hanem az, hogy lesz-e rá pénzük. Jó eséllyel a legtöbbünknél más dolgok élveznek majd prioritást, kétszer is meg fogjuk gondolni, hogy költsünk-e utazásra. És ez, azt gondolom, hogy független lesz az áraktól, hiába lesznek esetleg egészen olcsó szállások, repülőjegyek, akkor is inkább tartalékolni fognak az emberek, hogyha újból kitör egy ilyen helyzet, legyen miből fedezni a megélhetést (és itt még nem mentünk bele abba, hogy kinek marad meg a munkahelye, lesz állandó kereste, mondjuk ugyanazon a szinten, ami eddig volt). 

Bár ez most egy rendkívüli helyzet, a hatásának elemzéséhez fontos kitérni egy olyan körülményre, ami az utóbbi időszakban már komoly problémák forrása volt. Ez pedig a turizmus olyan mértékű felpörgése, ami már élvezhetetlenné tette a népszerűbb városok és látványosságok felkeresését, és ami mára nagy mértékben amortizálta le a helyszíneket (ennek egyik látványos példája most a velencei lagúnák hirtelen kitisztulása, de biztos sok ilyet lehetne találni). A repülőjáratok egyre bővülő hálózata - és a melléjük felsorakozó autóbusz-társaságok - a sokszor nevetségesen olcsó áraikkal, a szálláshelyek dömpingje, mind folyamatosan ontotta magából a csábító ajánlatokat. Egyre több lett a turista, akik kiszolgálásra újabb és újabb attrakciókat találtak ki, ezek pedig még több embert vonzottak. 

Én aránylag sokat utaztam, igyekeztem élni a lehetőségekkel, mert sejtettem, hogy ez a korszak nem fog örökké tartani (vissza lehet nézni, sokszor leírtam a beszámolóimban, hogy utazzatok, amíg lehet, mert nem lesz mindig ilyen bő kínálat ennyire kedvező áron). És ehhez nem kellett különösebb jóstehetség, jövőbelátás, egyszerűen fel lehetett mérni, hogy ezt nem lehet a végtelenségig pörgetni. Igaz, én arra számítottam, hogy előbb-utóbb drágulni fognak a repülőjegyek - most sokszor lehetett 10 eurós jegyet venni -, csődbe mennek cégek, kiesnek a kevésbé jövedelmező desztinációk. Arra, ami most történt a legvadabb álmomban sem gondoltam. Azt, hogy olyan nagyságrendű légitársaságok, mint a Ryanair vagy a Lufthansa szinte teljesen leálljanak (de a teljes leállásra is sor kerülhet még az elkövetkező hetekben).

 
A mostani folyamatnak egyfelől lesz egy egészséges tisztulást hozó része, azaz el fog tűnni az abnormális túlkínálat a piacról (és reményeim szerint ezek között nagy számban lesznek a "kalandorok", akik kellő felkészültség nélkül vágtak bele mondjuk a lakáskiadásba, mert jó üzletnek tűnt). Ez elméletileg árdrágító hatású lenne, de szerintem a piac konszolidációjához az is hozzá fog tartozni, hogy az utazók jelentős része is el fog tűnni (egyrészt anyagi okokból, másrészt a fertőzés veszélyének a szelleme - azt gondolom - még sokáig itt fog lebegni felettünk). Ha csökken a turisták száma, annak az lesz a pozitív hatása, hogy a népszerű helyszínek megtekintése újra élvezhető program lesz. A színvonalas helyszínek nem fognak eltűnni a kínálatból, mert azokra mindig lesz érdeklődés, a többieknél meg majd eldől, hogy van-e jövőjük. 

Biztos, hogy lesz olyan európai légitársaság, amelyik csődbe fog menni. De a többiek is nagyon meg fogják szenvedni ezt az időszakot. És ebből következik, hogy a legtöbb céget ki fogják segíteni, hogy túléljék ezt a válságot, mert az nem lehet, hogy egyszerre ennyi társaság kínálata tűnjön el. Ezt senki nem tudná kipótolni, és afelől sincs kétségem, hogy lesznek új próbálkozók, miután feltehetőleg bőségesen lesz azonnal és jó áron elérhető használt repülőgép a piacon (és most pilóták is vannak munka nélkül). Jó eséllyel lesznek új lehetőségek, új cégek próbálnak majd piacot szerezni, talán csábító árakkal.


Jelen pillanatban még az is csak halvány remény, hogy talán a nyár már normálisabb lesz, hogy már nemcsak a lakóhelyünket hagyhatjuk el, de talán a határokat is újra korlátozások nélkül léphetjük át. Bárhogyan is alakul, én abban bízom - azt remélem -, hogy másként fogunk ezt követően utazni. Mert elkerülhetetlen, hogy levonjunk tanulságokat, belássunk néhány ésszerű és időszerű változást. Turizmus lesz, talán kevesebbet fogunk utazni, de azok a túrák remélhetőleg nagyobb élményt fognak nyújtani.