Ezt a bejegyzést hónapokkal ezelőtt kezdtem el megírni, de most lett igazán aktuális, amikor csak virtuálisan utazhatunk, igaz, cserébe a világ leghíresebb múzeumainak kiállításai lettek elérhetőek a világhálón. Én itt elsősorban leírást tudok adni - néhány fényképpel illusztrálva -, de remélem, hogy így is élmény lesz az elolvasása és talán kedvet is kaptok, hogy amikor majd ismét lehet utazni, akkor fel is keressétek ezeket a múzeumokat.
Amikor az athéni utazásomra készültem és kiválasztottam az igazán bőséges kínálatból, hogy melyik múzeumokat fogom felkeresni, a Bizánci és Keresztény Múzeum tárlata biztos pont volt az útitervemben. A múzeum honlapját böngészve ugyanis láttam, hogy a kiállítás sok azonos elemet mutat a barcelonai Museu d'Arqueologia de Catalunya, azaz a MNAC kiállításával, ami meghatározó élmény volt a számomra. Azt is elmondom, hogy mi volt rám akkor olyan nagy hatással: a Pireneusokban lévő középkori eredetű templomok freskóit állították ki, olyan környezetben, amely a leginkább megidézte az eredeti helyüket. Ehhez megépítették az adott templomok részletét - modern anyagokból - és elhelyezték bennük a freskórészleteket.
Mondhatják erre, hogy a freskóknak a legjobb helye ott van, ahová évszázadokkal korábban felfestették őket. Ez, mint elmélet helyes, de a valóság az, hogy sok esetben a biztos pusztulástól mentették meg ezeket a pompás alkotásokat, mert a magányosan álló, az évszázadok súlya alatt megroggyant templomok már nem nyújtottak ideális és biztos védelmet a falképeknek. És miután a múzeumban a legnagyobb tisztelettel helyezték el őket, igyekezve arra, hogy amennyire lehet megidézzék valós környezetüket, így számomra elfogadható ez a kompromisszum. Ugyanilyen megoldásokat ígért az athéni múzeum honlapja. Természetesen ez a kiállítás sokkal több, mint néhány eredeti freskó, de ha valaki járt már ott, talán egyetért velem, hogy ezek a falképek és templomtöredékek a múzeum tárlatának legerősebb elemei.
A múzeum hangulatos belső udvara, szemben a főépület
A Bizánci és Keresztény Múzeum Athén városközpontjához közel, a Syntagma tértől induló, Leoforos Vasilissis Sofias utcában van. Otthona egy 19. századi villa - a Villa Ilissia -, és 1930-tól látható itt a kiállítást (a múzeum ennél régebbi alapítású). A villaépület annak a korszaknak az épített emléke, amikor Athén lett Görögország fővárosa és sokan költöztek ide, köztük az a hercegnő is, aki a villa építtetője és első lakója volt. Az épületegyüttes utcai frontjának kapuján áthaladva egy kellemes belső udvarra lépünk be, melyet U alakban három épület határól. A középsőbe - amelyik hajdanán a hercegnő rezidenciája volt - van a jegypénztár, míg az oldalsó épületek egyikén belépve kezdhetjük meg a kiállítás felfedezését és a másikon távozunk majd a legvégén. Közben pedig a föld alatt haladva járjuk be a múzeumi termek sokaságát.
A kiállítás mostani elrendezése az 1987 és 1992 között megvalósított fejlesztések során lett kialakítva. Ekkor épültek meg a föld alatti részek, melyek pompás teret adnak a kiállítás tárgyakban igen gazdag és sokszínű anyagának. A bejáraton átlépve az ember "elmerül" ebben a hihetetlen világban, melynek felfedezését semmilyen külső behatás nem zavarja meg, így amikor a végén ismét kilépünk a belső kertbe, úgy érezzük, mintha egy különleges utazásból érkeztünk volna meg újra a modern Athénba. Érdemes bőséges időt szánnunk a kiállítási termek végigjárására, mert lesznek tárgyak, melyek előtt hosszabb időre is megáll az ember, és az sem ritka, hogy visszatér és újra megcsodálja a már látott műtárgyakat.
A múzeum kiállítása páratlanul gazdag és igen jelentős időszakot fog át. A letisztult, jól áttekinthető, információ gazdag elrendezés hagyja, hogy a pompás tárgyak érvényesüljenek, annyi leírással megtámogatva, amennyi a történelmi háttér és az összefüggések megértéséhez kell. A templomi freskók mellett lenyűgöző ikonokat láthatunk, mindenféle technikával elkészítve, még olyan is van, amelyik mozaik darabkákból van kirakva. A múzeumi termek bejárását kiegészíthetjük a villához tartozó, egészen jelentős kert felfedezésével, amely egy kisebb oázis, de a kerttervezői szándék szerint egyben a Bibliai Paradicsom szerény kivitelezésű földi megvalósítása (a kert belépőjegy váltása nélkül is felkereshető, és több irányból is van bejárata)
Athén felfedezése a város múzeumainak megtekintésével válik teljessé. Athén, a görög kultúra és az ország múltjának megismerését fontos részletekkel egészítik ki, teszik teljessé ezek a kiállítások. Szerencsére a görögországi múzeumok belépőjegyeinek igen baráti az ára, így bátran végigjárhatjuk őket (A Bizánci és Keresztény múzeumban például mindössze négy euro a teljes áru belépőjegy).
Athéni városnézésem után pár hónappal visszatértem Görögországba, de ezúttal Szaloniki (Thesszaloniki) volt utazásom célpontja. A reptéri buszról a belvárosnál leszállva első utam a Bizánci Kultúra Múzeumába vezetett. Ennek kiállítása hangulatában, magas színvonalú megvalósításában hasonlóságot mutat az Athénban látott tárlattal. Ez egy aránylag friss kiállítás, hiszen 1994-ben nyitották meg, egy újonnan emelt múzeumépületben. A páratlan gazdagságú kiállítást tizenegy teremben helyezték el, kezdve a bemutatást a korai kereszténység és a bizánci birodalom első (korai) időszakát bemutató tárgyi emlékekkel, eljutva egészen a Bizánci birodalom hanyatlása utáni évekig.
A szaloniki Bizánci Kultúra Múzeumának megtekintése után egy nagyobb gyalogos sétát tettem a belvárosba, melynek során felkerestem több nagyszerű ókeresztény és bizánci templomot. Megtekintésük nagyszerűen egészítette ki, tette teljesebbé mindazt, amit a múzeumban láttam.
Számomra mindkét múzeum felkeresése hatalmas élmény volt. Ha ismét erre járok, biztos, hogy újra megnézem ezeket a kiállításokat, amelyek úgy mesélnek az adott ország múltjáról, hogy közben egyetemes értékeket is közvetítenek, hiszen minden kiállított tárgy felidéz egy emléket bennünk Európa kultúrtörténetéből.
Én szeretem, ha az utazásaim élményei összeérnek, azaz közös pontokká lehet összefűzni egymástól távol eső látnivalókat. Az athéni és a szaloniki bizánci kiállítás is ilyen a számomra, sőt, hozzájuk sorolom a barcelonai MNAC tárlatát is, mert olyan élményt adtak, hogyha az egyikre gondolok, akkor azonnal eszembe jut a másik kettő is. És azt gondolom, hogy ilyen élménye mindenkinek akad, aki rendszeresen utazik.
