Világról szóló élmények - ahol az út a cél

Hófehér Jeruzsálem - utazás Izraelbe

Hasznos információk és gyakorlati tanácsok Szentföldi utazáshoz

2019. december 22. - Legjobb Áron


Egy jeruzsálemi - izraeli - utazás nem csak annak jelent élményt, aki vallásos. Ez a város szerethető, izgalmas és ami máshol esetleg csak közhely, itt valóság: tényleg olyan, mintha egy történelemkönyv megelevenedett lapjain lépkednénk. Izrael fővárosa sokrétegű és izgalmas múlttal rendelkezik. Gyertek velem és járjuk be együtt az óvárosi részt és néhány látványosságot a városfalon kívül.

 

jeru_pan.jpgEsteledik, elcsendesedik az Óváros (távolban a Hold korongja látszik)


Jerusalem of Gold, azaz Jeruzsálem aranyból. Sok helyen találkoztam ezzel a kifejezéssel, és először azt gondoltam, hogy arra utal, amikor a késő délutáni napfényben aranyszínűek lesznek a városfalak, az épületek. De azok a napfényben inkább hófehérek, naplementekor pedig vajszínűek lesznek. Azután utána olvastam és megtudtam, hogy ez egy régi legenda, mely szerint Akiva Rabbi feleségének, Rachelnek, "arany várost" ígért, azaz egy Jeruzsálemet ábrázoló arany ékszert. (És igen, létezik a hófehér Jeruzsálem is, mert ha nem is gyakran, de azért olykor itt is esik a hó, igazán hangulatossá téve a várost).


Apropó! Tudtátok, hogy Jeruzsálem Izrael fővárosa (és egyben a legnépesebb városa)? Mert szerintem sokan inkább tippeltetek volna Tel Avivra (bevallom én is, amíg utána nem néztem). És sok egyéb ténnyel is így járhatunk, ha nem olvasunk alaposan utána. Én minden utazásomra felkészülök, de talán most éreztem a legfontosabbnak, hogy ismerjem az adott város múltját egészen részletesen, mert úgy gondoltam, hogy ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megértsem és értékelni tudjam, amit látok. Jeruzsálem óvárosi része csak az 1967-es, Hatnapos háború során került izraeli fennhatóság alá. És ez az egyetlen mondat egészen jól kifejezi a város, hadi eseményektől egyáltalán nem mentes múltját. 



Hogy röviden össze is foglaljam, Jeruzsálem klassz város, jó volt felfedezni. És ahhoz, hogy élvezzük, a legkevésbé sincs szükség hívőnek lenni. Vagy még inkább: abban hiszel, amiben akarsz, csak legyél nyitott, érdeklődő, barátságos és a város ezt viszonozni fogja. De Jeruzsálemre rá kell hangolódni, mert ha nem is drasztikusan más, mint a mi európai közegünk, de azért ez mégis a kelet (közel-kelet), annak minden színével, harsányságával és illatával. Nekem ehhez kellett az első fél nap, de másnap, amikor felkeltem, már tudtam, hogy nagyon fog tetszeni ez az utazás. Ez egy rövid látogatás volt - másfél nap -, de mindent meg tudtam nézni, amit szerettem volna. Ha még egy napom lett volna, akkor azt az Izrael Múzeum végigjárására szántam volna, illetve a Templom-hegy bejárására, mert arról most lemaradtam. 


Jeruzsálem felfedezése

A repülőgépem - tíz perc késéssel -, helyi idő szerint 10 óra 25 perckor szállt le, és jó egy órába telt, mire átjutottam az útlevél ellenőrzésen, ami azt jelentette, hogy a 12 óra 01 perckor induló jeruzsálemi vonatot értem el. Ez az alig egy éve átadott gyorsvasút kevesebb, mint fél óra alatt ér a jeruzsálemi Yitzak Navon állomásra, ami már majdnem a város központjában van. Amikor feljöttem a föld alatt lévő vasútállomásról, rögtön ott volt az L1-es villamos megállója, amelyikkel az Óvárosig menten. Két megálló közül is választhattam, és én a City Hall-nál szálltam le, mert a Jaffai-kapunál akartam belépni az Óváros területére. Mégpedig azért, mert itt van az egyik olyan pont, ahol fel lehet menni a városfalra (lejönni minden kapunál lehetséges, de felmenni - ha jól tudom -, csak két helyen). 



jer_jff.jpgA sétány végén a Jaffai-kapu, tőle jobbra a Dávid-torony és a Citadella látható



A villamosmegállótól csak pár perc séta a Jaffai-kapu, de ezalatt már ismerkedhetünk a városfallal, és azokkal az épületekkel, amelyek kilátszanak a fal mögül. Ahogy belépünk a kapun, balra lesz egy lépcső, az a feljárat a falra, de a jegyet előtte még meg kell vennünk. Ezért tovább kell menni - nem a feljárat sarkánál lévő boltban árulják, hanem mellette (utána pedig a helyi turisztikai iroda kirendeltsége van, ide is érdemes benézni kiadványokért, térképért). Én már a reptéri turisztikai kirendeltségen beszereztem egy klassz, ingyenes Jeruzsálem térképet, melynek az egyik oldalán az Óváros részletes rajza van, és ennek nagy használt vettem, mert enélkül nem tudtam volna tájékozódni (feltétlenül szerezzetek be egyet rögtön vagy a reptéren, vagy ebben az irodában, de a vasúti pályaudvar kijáratánál is van turisztikai kirendeltség, és ott is volt térkép).

A bolt, ahol a városfalra jegyet lehet venni, első ránézésre egy szuvenírüzletnek tűnik, de ha látjátok a "ramparts walk" feliratot, akkor jó helyen jártok. A jegy 20 NIS-be - new israel sheqel - kerül és csak készpénzzel lehet itt fizetni (azt tapasztaltam, hogy jellemzően készpénzzel fizetnek az emberek, így érdemes itthon váltani és vinni magunkkal sékelt). Kezembe volt a jegy, így indultam is a falra, amelyiken az óvárosi rész egy elég nagy szakasza körbejárható. Azt kell mondjam, hogy jó döntés volt így ismerkedni az Óvárossal. A falon járva rögtön megtapasztalhatjuk azt, ami azután végigkíséri majd a városnézésünket: itt bizony komoly szintkülönbségek vannak, hol felfelé megyünk, hol pedig lefelé. 


jer_wll.jpg
jeru_wff.jpgA Damaszkuszi-kapu belső oldala


Én végül a Damaszkuszi-kapuig mentem a falon, ez is elég nagy távolság, miközben rácsodálkoztam arra, hogy a házak lapos tetőszintjét használják errefelé szeméttárolónak (lomtárnak). De ez is Jeruzsálem egyik meghatározó eleme, hogy miközben az utcák nagyon tiszták, a tetőkön irdatlan rendetlenség van, és miközben a házak megpróbálnak szépek lenni, elképesztően igénytelen megoldásokat láthatunk a legkülönbözőbb részletek kivitelezésénél. De ha nem a tetőkre nézünk le, hanem egy kicsit messzebb, akkor egyszer csak feltűnik a Szikla Dóm arany kupolája, még távolabb meg az Olajfák hegyének részletei. 

A Damaszkuszi-kapunál azért is érdemes lejönni a falról, mert itt rögtön a város egyik főútvonalába tudunk bekapcsolódni, amelyik bevezet minket a via Dolorosa-hoz. Az utca mindkét oldalán árusok, a lefelé vezető lépcsők szélén pedig rámpák, amelyiken elképesztően megrakott húzós kocsikon szállítják az árut, de olykor motorosok is használják. Rövid séta után egy elágazáshoz érünk, ahonnan én első nap a jobbra nyíló utcán - Khan-az-zait (Bet Habad) - folytattam az utamat. Jeruzsálemben elsőre nem lesz egyszerű tájékozódni, főleg ott, ahol az utcák szűkek és fedettek, sokszor nehéz érzékelni, hogy hol van az egyiknek a vége és hol kezdődik a másik. És arra sem számíthatunk, hogy majd "torony iránt megyünk", mert nem látunk ki a szűk utcákból. Viszont az utcák neve jól láthatóan ki van írva az utcasarkokon (és latin betűkkel is). Kellett egy kis idő, mire megéreztem a tájékozódást, de utána már nem volt gondom azzal, hogy eljussak oda, ahová szeretnék.



jeru_pc1.jpg
jeru_pc3.jpg

Ezen a részen minden utca a bazár része, elképesztő mennyiségű és fajtájú áruval. Engem nem vonzott a vásárlás, így az alkudozás lehetőségéről nincsen tapasztalatom. Az utca, amelyiken jöttem, a hetedik stációnál érte el a via Dolorosát, azaz aránylag közel voltam már a Szent Sír-bazilikához, így nem volt kérdés, hogy oda megyek, hiszen ez az a hely, amelyet a Jeruzsálembe utazók talán a leginkább szeretnének látni. Amikor megérkezik az ember a Szent Sír-bazilika főbejáratához, nem is tudja felmérni az épület nagyságát és igen összetett alaprajzát. Azt viszont azonnal érzékelni lehet, hogy itt bizony nagyon sok ember van, akiket képes elnyelni a hatalmas épületegyüttes, de sajnos nagyon lehangoló az, ahogy az emberek nyomulnak és csörtetnek.


A Szent sírhoz nagyon hosszú sort kell kiállni, de a többi részt aránylag normális körülmények között meg lehet nézni. Érdemes rászánni az időt, és alaposan bejárni az egész épületegyüttest, mert rengeteg része van és mindegyik érdemes a megtekintésre. Ide másnap visszatértem - 16 és 17 óra között -, és egyszer csak elkezdték az épület egyes részeiből kizavarni a látogatókat, majd ezeket le is zárták. Nem igazán jöttem rá, hogy mi volt ennek az oka, de ezek szerint járhatunk így is, és nem tudom, hogy ilyenkor mennyit kell várni arra, hogy bemehessünk újra. Engem itt zavart a legjobban a tömegturizmus, amely annak ellenére, hogy jellemzően vallási csoportok jöttek, nem a békés és türelmes sorban állsáról szólt (néha az egyházi személyzetnek is elfogyott a türelme, ilyenkor elkezdték hajtani a nézelődőket, hogy gyorsabban végezzenek, ne álldogáljanak egy-egy helyen sokáig).

 

jeru_sts.jpgA Szent Sír-bazilika főbejárata

jeru_szt.jpg


Az első napom az Óvárosban itt véget is ért, kisétáltam az Új kapuhoz és elindultam a szállásom felé (ekkor még úgy terveztem, hogy egy rövid pihenő után visszatérek egy esti sétára az Óvárosba, de erről később letettem). Jeruzsálemben november elején öt óra táján megy le a nap. A szállásom megtalálását pedig jobbnak láttam még napfénynél megejteni, mert a városnak ezen a részén is eléggé girbe-gurba utcák vannak, és a googel maps-on megnézve az utcaképet, tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolgom. Az Új kapunál kilépve átmentem a Hazanhamin úton, majd átvágtam a Városháza épületegyüttesén és elindultam a Yafo utcán, amelyik Jeruzsálem főutcája. Ezen jár az L1-es villamos is, autóforgalom azonban nincs rajta, így amolyan sétálóutcaként funkciónál, üzletekkel a két oldalán és pezsgő gyalogosforgalommal. A szállásom végül nem abban az utcában volt, amelyiket előzetesen megadtak, így mivel messzebb kerültem egy picivel a városközponttól, és sokkal kacifántosabb útvonalon kellett volna visszamennem, lemondtam az esti sétáról, inkább korán lefeküdtem és jól kialudtam magam.

 
Egy igazi izraeli reggeli után - ezt semmiképpen ne hagyjátok ki - újra az Óváros irányába indultam el. Ez alkalommal a Damaszkuszi-kapunál lévő villamosmegállóbál szálltam le. Itt már tegnap is jártam, ezért az utca elágazásánál balra haladtam, hogy a via Dolorosa másik felét is bejárjam. Ennek folytatása az Oroszlános (Szent István) kapu felé vezet, melyen kilépve az Olajfák hegye és a Gecsemáni kert érhető el. A via Dolorosa ezen a felén - ha a városfal felé haladunk - bal oldalon lesznek megtekintésre érdemes épületek. Először a görögkeletiek kolostora, melynek alagsorában tekinthető meg Jézus börtöne. Mellette az Ecce Homo-bazilika (az utca fölött pedig az Ecce Homo boltív). Majd az Ostorozása kápolnája - Chapel of Flagellation -, szemben vele pedig az El-Omarija mohamedán iskola, ahol az a római erőd állt, melyben Pontius Pilatus tartózkodott, ide vitték elé Jézust. (Ez tehát az első stáció, de valamiért a szemben lévő falra helyezték el a tábláját). 

 


jeru_vdl.jpg
jeru_ann.jpgA Szent Anna-templom
 


Ezzel a via Dolorosa véget ér (azaz egészen pontosan itt kezdődik el, és befelé, az Óváros központja felé halad), de még mielőtt kilépnénk az Oroszlános-kapun, van még egy nagyon szép épület, amelyik szinte teljesen megőrizte a középkori formáját. Ez a Szent Anna-templom, amely az 1130-as években épült, román stílusban (egy bizánci templom helyén). Az épületegyüttes kapuján belépve balra lesz a pénztár (10 NIS a jegy), majd ha innen tovább megyünk, akkor jobbra a templomépület, amelyik valóban szép formájú. Az alagsorában van az a barlangrész, amely állítólag Szűz Mária szüleinek az otthona volt, itt született Mária. A templom mellett feltárt ókori vízgyűjtőmedencéket tartják az úgynevezett Bethesda-medencének, melyben Jézus az evangélium szerint egy férfit meggyógyított.

Kilépve az Oroszlános-kapun először meredeken lefelé visz az út, majd hamarosan már láthatjuk is a Nemzetek Templomát, amely pár perces sétával érhető el innen (miközben ismét fölfelé kell mennünk). Itt egy egészen kis területen nagyon sok látnivaló van. Elsőként Szűz Mária-sírja, melyhez hosszú és meredek lépcsősoron kell lemenni. A lenti tér hangulata egészen különleges. Ha feljöttünk a föld alatti szentélyből, akkor balra fordulva a Gecsemáné barlangba, azaz az "Árulás barlangjába" léphetünk be (ide csak pár lépcsőt kell lemenni). A hagyomány szerint Judás itt árulta el Jézust. Következő állomásunk a Nemzetek Temploma lesz, amelyiknek bejárata az Olajfák hegyére felvezető, meredek kis utcából nyílik. Itt belépve először megkerüljük a Gecsemáné kert néhány igen régi, vastag és szövevényes törzsű olajfáját, így juthatunk el a templom főbejárata felé. 


jeru_kkp.jpg


jeru_nem.jpg

jeru_olj.jpg

 


Ezen a részen bőséggel van még megtekintésre érdemes helyszín, de én úgy döntöttem, hogy most visszatérek az Óvárosba és annak felfedezését folytatom. Ugyanazon a kapun mentem vissza, majd a via Dolorosa-ról, az Al-Wad utcán tértem le balra, hogy a Nyugati falhoz menjek. Ez az utca egyenes odavezet, és az, hogy megérkeztünk, onnan lesz egyértelmű, hogy át kell mennünk egy biztonsági ellenőrzésen. A Nyugati falhoz bárki odamehet, egyetlen szabály van: a fedetlen fejre kipát kell tenni (van kirakva bőven a lejáratnál). És külön rész van a férfiaknak, és külön a hölgyeknek.

Jeruzsálemet az évszázadok során sok pusztítás érte, a feltöltések okán a mai város utcaszintje a régi fölött van ( de ez így van sok más városban is, például Budapesten is találkozhatunk ilyen szintkülönbségekkel). Itt van az egyik olyan lejárat, ahol lemehetünk a "bibliai kor" szintjére. A Nyugati fal területének a városból több bejárata van. Én is másik ponton léptem ki, mert szerettem volna átmenni a Templom-hegyre. Rá is találtam az utcára, amelyik odavisz, de egy ponton rendőri lezárás állta utamat. Érdeklődésemre a rendőr nagyon udvariasan közölte, hogy ma már nem lehet belépni (a területre csak két, aránylag rövid időpontba lehet belépni). Ezt én most elfelejtettem, így a Templom-hegy bejárása egy következő utazás része lehet majd.

De volt még olyan óvárosi helyszín, amelyiket szerettem volna megnézni, így folytattam tovább az utamat. Az egyik az örmény negyedben lévő Szent Jakab-katedrális volt (St James Cathedral), melyről az útikönyvek azt írták, hogy az Óváros legszebb temploma. Ehhez először visszamentem a Jaffa-kapuhoz, majd ott balra fordulva végigmentem az Armenien Orthodox Pathriarchate utcán. A katedrális utcai frontja egy ház, de nem lehet eltéveszteni a bejáratát. Annak ellenére mentem oda, hogy a legtöbb kiadványba az szerepelt, hogy nem látogatható. És szerencsém volt, mert nyitva volt, feltehetőleg azért, mert éppen mise volt. A templom valóban nagyon hangulatos és szép, bár a jeruzsálemi templomok esetében (szerencsére) nem kell túldíszítettségre gondolnunk, ezek az épületek önmagukban szépek, funkciójuknak felelnek meg elsősorban. A mise pedig igazán széppé tette a napot, mert hol másutt szeretne Jeruzsálemben részt venni rajta az ember, mint a legszebb templomban.

 


Innen a Szent Sír-bazilikához mentem vissza és közben azért egy kicsit nézelődtem a bazárban is, ami valójában annyit jelent, hogy az utcán, amelyiken amúgy is mennem kellett, benéztem néhány boltba. A Szent Sír-bazilikában talán még ez előző napinál is nagyobb volt a káosz (a csörtető tömeg), de végigjártam mégegyszer, mert ott annyi látnivaló van és annyira összetett az épületegyüttes, hogy egy alkalommal lehetetlen befogadni. A Szent Sír-bazilika szomszédságában van a Megváltó temploma (Church of the Redeemer), amelyik az előző nap zárva volt, amikor erre jártam, így most örömmel láttam, hogy nyitva van. A templom tornyából ugyanis pompás kilátás nyílik az Óvárosra és az Olajfák-hegyére. 



jaru_p2.jpgA Szent Sír-bazilika

img_20191111_163723.jpg

 

A toronyba való felmenetelhez jegyet kell venni, amelyik egyben érvényes a templom múzeumi kiállítására is. Amikor odaértem fél öt volt, és ebben az időszakban ötkor zár be a templom. Nagyon kedvesek voltak, és amikor mondtam, hogy engem a panoráma érdekel elsősorban, akkor felajánlották, hogy a jegyemmel jöjjek vissza másnap megnézni a kiállítást. A toronyba egy szűk csigalépcsőn kell felmenni - jó sok lépcső -, de aki képes rá, annak cserében valóban egyedülálló látványban lesz része. A toronyból négy irányba nézhetünk le az Óvárosra, felfedezve olyan részleteket is, amelyik az utcákat járva lehetetlen. És éppen naplemente volt, gyorsan sötétedett, ami szinte percenként változtatta meg az elénk táruló kép hangulatát. Természetesen a Szikla Dóm aranyszínű kupolája a leglátványosabb, de minden irányban van olyan épület, amit jó a magasból is megcsodálni.


A toronyból pár perccel öt előtt jöttem le, és miután mondtam a kedves alkalmazottaknak, hogy este már elutazom, ragaszkodtak hozzá, hogy a múzeumi részt is nézzem meg. Érdemes volt, bár így csak pár percem maradt rá, de nagyon érdekes, és így beléphettem az épületegyütteshez tartozó, középkori eredetű klastrom hangulatos belső udvarára is. Érdekes tapasztalat volt, hogy ahogy lement a nap, az üzletek nagy része is bezárt, elcsendesedett az Óváros. Én is elindultam az Új kapu irányába, hogy villamosra szálljak és elmenjek a Yitzak Navon pályaudvarra, ahonnan a reptéri vonatjáratok indulnak. Sűrű, tartalmas, élményekkel teli két nap volt. 

 

jeru_1.jpg

 

 

 

Hasznos információkat itt találsz: 10 praktikus és hasznos tanács izraeli utazáshoz

 

Tipp: egyedülálló hangulata lehet a Jeruzsálem Maraton futóversenynek, melyet legközelebb 2020. március 20.-án rendeznek meg

 

Jerusalem City Pass: Én nem vettem igénybe, de annak, aki hosszabb időt tölt a városban, hasznos lehet:  https://www.itraveljerusalem.com/jlm-city-pass/

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagrolszoloelmenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr9615302858