Egy utazásnál mindig jól jön, ha kék az ég és szépen süt a nap. De nekem még soha nem volt ennyire fontos, mint Yorkban, mert ugyanazt szerettem volna látni és átérezni, amit Shakespeare oly gyönyörűen írt meg a III. Richárd legelején. Szeptember közepén jártam a városban, de az idő olyan volt, mintha nyár lenne: kellemes meleg volt, felhőtlen kék ég és napsütés. York egyszerre kőbe zárt történelem és egy élő, lüktető város. 

"York napsütése rosszkedvünk telét
Tündöklő nyárrá változtatta át."
(Shakespeare: III. Richárd)

Korán reggel érkeztem meg doncasteri repülőtérre (erről itt írtam részletesen), ahonnan a reptéri busszal a városközpontba mentem, és vonatra szálltam. Doncaster és York között alig több mint húsz perc az utazás vonattal, a szerelvény tempósan halad és nem áll meg sehol a két város között. A yorki pályaudvar a város szívében van, kilépve az épületből balra kell fordulni, hogy elinduljunk az óvárosi rész irányában. A tájékozódáshoz elé hamar segítséget nyújtanak a Minster, azaz a katedrális tornyai, de amúgy is nehéz lenne eltévedni, hiszen csak az állomás előtti utcán, a Station road-on kell végigsétálnunk, hogy eljussunk a központi részhez. A középkori városfal ezen a részen is megvan, és hamarosan fel is kapaszkodhatunk rá. A fal magassága változó, a járórész felülete nem túl széles, és sok helyen csak ez egyik oldalán van fala, azaz odafigyelve kell haladni rajta. De mindenképpen érdemes végigjárni, mert így egyrészt biztosan körbejárjuk az óváros részt, másrészt sok épületre jó kilátás nyílik róla (és egészen egyedi hangulata van a bejárásának).

A kép baloldalán a városfal, távolban pedig az katedrális tornyai

York folyóján, az Ouse-n élénk vízi élet van. Mert evezni muszáj!

Az egykori fal nem egybefüggően járható be, sokszor kell lemenni róla, hogy egy kicsit később újra megmászhassuk (ez általában néhány lépcsőfokot jelent). Az első ilyen rész nekem az Ouse folyónál volt, amely keresztül szeli Yorkot, és nem is bántam a kitérőt, mert így lementem a vízparthoz, és örömmel állapítottam meg, hogy errefelé az evezésnek még mindig nagy hagyománya van, ugyanis jó pár hajó siklott a vízen. A folyó feletti átívelő híd után rögtön bal kézre van York egyik nagyon kellemes zöld területe, a Museum Gardens. Nem tudom, hogy mindig így van-e, de ezen a szombaton hatalmas élet volt a parkban: családok, baráti társaságok élvezték a kellemes időt, a napsütést. A park egyik látványossága a St. Marry Abbey (apátság) romjai. York középkori jelentőségével arányban, az apátság épületegyüttese is jelentős méretű és gazdagon díszített volt. A park területén láthatunk még a Római birodalom korából származó építményrészletet, a legnagyobb épületben pedig - amelyik kifejezetten erre a célra épült - a Yorkshire Múzeum kiállításai tekinthetőek meg. Az egykor az apátság tulajdonában lévő parkot annak idején azzal a kikötéssel kapta meg királyi családtól a Yorkshire-i Filozófiai Társaság, hogy botanikus kertet hozzanak létre benne, ennek megfelelően igen változatos növényvilágot és szép részleteket fedezhetünk fel a park sétaútjainak a bejárása során. 

A St Mary apátság romjai

A park kapuján kilépve, balra fordulva folytathatjuk a sétánkat a városközpont felé. A következő utcasarkon van a helyi turisztikai hivatal irodája, ahol prospektusokat szedhetünk össze, ajándéktárgyakat vásárolhatunk és információt is kérhetünk. És a kereszteződésen túl már csak pár lépés az impozáns katedrális, amely megkerülhetetlenül uralja a város látképét - tornyaira szinte mindenhonnan rá lehet látni -, de egyáltalán nem nehezedik rá a városra. Bejárása belépőjegy ellenében lehetséges, de az előterébe beléphetünk, és onnan vethetünk egy pillantást a belső terére, ha nem akarjuk végigjárni az épületet (a teljes árú belépő 11 és fél font volt 2019-ben, ha csak az épületet járjuk be, a toronyba való felmenetelért még 5 fontot kell áldozni). Annak, aki alaposan szeretné megismerni York turisztikai látnivalóit, jó eséllyel érdemes beruháznia egy York Pass-ba, ami ugyan nem olcsó - az egy napos 45 font, de lehet hosszabb időre is kiváltani, és arányaiban annál kedvezőbb az ár -, de a belépőjegyek árszínvonalát látva hamar megtérülhet az ára már akkor is, ha négy helyre megyünk be vele.

 
Bárhogy is döntsünk, kívülről mindenképpen járjuk körbe a hatalmas alapterületű katedrálist, mert egyrészt nagyon hangulatos a környezete (sok szép épületet láthatunk), másrészt az épület annyiféle arcát mutatja, ahány helyről nézzük. Ha a katedrális kapuján kilépve balra indulunk el, akkor rögtön - az épület sarkánál, azzal szemben - ott áll a St Michael le Belfrey Church, egy 16. század közepi templom. A két épület között folytatva a sétánkat, egy kis térré szélesül az utca, itt van a katedrális ajándékboltja és egy oszlop, amely a Római birodalom idejéből maradt fenn. Szemben vele pedig Nagy Konstantin (I. Constantinus) szobra. Őt ugyanis itt, a York helyén álló ókori településen, Eboracumban választották augustussá (apja halála után). Jelentős esemény ez egy település életében, de York később is fontos hely volt, a középkori Angliában például Londonnal szinte azonos rangban állt, lakói számát tekintve is. 

A katedrális után pedig következhet az óváros, amely néhány utcát jelent, ezek azonban olyan változatossággal kanyarognak és csatlakoznak egymásba, hogy sokkal nagyobbnak tűnik végigjárva, mint a térképen. Én aránylag jól tájékozódom, de bevallom, hogy az elején csak forgattam a térképet, hogy tulajdonképpen hol vagyok és merre tartok. Ez a pár utca a gyalogosforgalomé és üzletekkel bőséggel ellátott. Az utcák hangulata, köszönhetően a középkori stílusú házaknak, egészen egyedi, miközben nem érezzük magunkat egy skanzenben, mert minden élettel teli. Szeptember közepén ráadásul éppen street food fesztivál volt Yorkban, így a városrész két központ terén több tucat bódéban készültek a világ legkülönbözőbb részeit képviselő ételek, amelyeket az emberekkel szemmel láthatólag nagy élvezettel próbáltak ki.  

Ha az óvároson, a folyóval párhuzamosan végigmegyünk, akkor a városrész túlsó felében a York Castle Múzeum épületéhez és a Clifford's toronyhoz jutunk ki. Én innen a városfalon folytattam tovább a sétámat, kívülről is megkerülve az óvárosi részt, hogy végül visszajussak a katedrálishoz. Ez így egy nagyon kerek program lett, egy szuper nap, amelyhez sokat tett hozzá a csodálatos idő. York egy varázslatos, gazdag múltú város, ahol lehetőségünk van Anglia történelmének igen alapos megismerésére. Még egy kicsit leültem a katedrális előtti téren, megcsodálva a délutáni nap fényében is az épületet, majd elindultam vissza a vasútállomásra, mert lassan indult a vonatom Doncesterbe. Bár Yorkban nem olcsók a szállások, érdemes éjszakára is maradni, mert egyrészt nagyon sok látnivalót és programot kínál, másrészt nagyon hangulatos lehet este az óváros. 

A Clifford's torony  

A katedrális tornyai a városfalról fényképezve

York egy abszolút top turisztikai úti cél, egyedi atmoszférával és nagyon sok látnivalóval (turisztikai attrakcióval). Ha szeretnénk megismerni Angliát, itt jó helyen járunk. 

Karácsonyi fesztivál és vásár: Idén november 14. és december 22. között tartják meg a York Christmas Festival-t. Az ünnepi díszbe öltöztetett város biztosan nagyon szép és hangulatos lesz. Az eseményről kiadvány is elérhető és van facebook oldala is. 

National Railway Museum: A vasútállomáshoz - és egyben a belvároshoz - igen közel van a brit vasúti múzeum, így akik vonzódnak ehhez a közlekedési formához, feltétlenül keressék fel ezt a nagyszerű kiállítást.

York turisztikai oldala: www.visityork.org/ 

Turista kártya: yorkpass.com/

(képek forrása: saját fotók és www.visitbritain.com/)