Van az ókori világnak hét csodája, de napjainkban csak a gízai nagy piramis áll közülük, a többit csak a leírásokból ismerhetjük. És vannak a csodák közé nem sorolt, azonban lenyűgöző és napjainkban is megtekinthető építmények, mint a Pont du Gard. Ez a híd évszázadok óta áll itt rendíthetetlenül, és bár elveszítette eredeti funkcióját, senki nem gondolja azt, hogy fölöslegessé vált. A Pont du Gard bármennyire is páratlan látvány, az igazi élményt a környezetével együtt nyújtja.
Pont du Gard, azaz a Gard folyó - napjainkban a Gardon - hídja. Három szint és közel 50 méteres magasság. Nem tudom, hogy amikor építették, akkor milyen hosszú időre tervezték, de még napjainkban is meggyőző látványt nyújt. És van abban valami báj, hogy a modern hídépítészet, a mai kor mérnöki tudásának egyik csúcsépítménye, a Millau-i völgyhíd légvonalban egészen közel van a Pont du Gard-hoz. Mintha korunk mérnökei az ókori tudást magasztaló építmény mellé szerették volna tenni a saját "emlékművüket", lehetőséget adva az összehasonlításra, a párhuzamba állításra.
Amikor a látogató először pillantja meg a hidat
A teljes vízvezeték 48 kilométer hosszúságban épült ki, Uzés mellől indult és Nimes-ben volt a vége. Ennek volt az egyik eleme a Pont du Gard, amely egy meghatározott cél érdekében épült, minden díszítés nélkül, mégis, amikor ránéz az ember: egy műalkotást lát. Mert lenyűgözi az a tudás és alaposság, mellyel megépült és áll már vagy 2000 éve. A szép arányok és a formák harmóniája. Bárhonnan nézi az ember, hatással van rá a látványa. És milyen érdekes az emberi agy: bennem a híd képe úgy rögzült, hogy hófehér kövek alkotják. A valóságban azonban sárga, ami egy olyan borongós napon, mint amikor én ott jártam, még sokkal jobban érzékelhető. Persze napsütésben biztosan világosabbnak hat, de utólag megnézve sok-sok fényképet, azokon is inkább sárga, mint fehér (a híd lágy sárga mészkőtömbökből épül fel, amelyeket egy, a folyóval határos közeli kőbányából hoztak).
.
Egy hétfői napon jártam ott, holtszezonban és sikerül a nyitáshoz közeli időpontban érkeznem. Az idő sem volt túl szép, cserébe viszont látogató sem volt még, így teljes nyugalomban fedezhettem fel a hidat. Avignonból jöttem helyközi buszjárattal - az Ales felé tartó 115-ös járattal -, amikor felszálltam a sofőr megkérdezte, hogy meddig megyek, de azonnal meg is válaszolta, felmérve, hogy turista vagyok. A buszmegállótól nem kell sokat gyalogolni a Pont du Gard fogadóépületéig. Bár gondolkodtam rajta, de végül nem a kombinált jegyet vettem meg - Nimes-be lévő látványosságokat lehet még megnézni ezzel -, hanem a sima belépőt, amelyik 9.50 euróba kerül. Ha szerettem volna a híd legfelső szintjét is megnézni, akkor még hat eurót kellett volna fizetnem, és megvárnom a 11 órakor induló vezetett csoportot, mert oda csak így léphettem volna be.
Erről lemondtam, és nem is bánom, mert a híd legfelső szintjéhez így is felmehettem, csak nem mehettem át rajta, de annak a legnagyobb része amúgy is fedett, úgyhogy nem nyújt olyan extra élményt (szerintem). De ne szaladjunk ennyire előre. A belépőjegyhez adnak egy térképet is, ugyanis egy aránylag nagy területet járhatunk be. És nagyon ügyesen alakították ki, hogy minél teljesebb élményt nyújtsanak a látogatóknak (lényegében egy egész napos, változatos programlehetőséget). Nekem - igazodva a buszjárat menetrendjéhez - nagyjából három óra állt a rendelkezésemre, ami bőven elég volt a híd és környezete felfedezéséhez, de egy kellemes napsütéses alkalommal boldogan eltöltök itt sokkal több időt is.
A Gardon (Gard) folyó völgye a hídról lepillantva
És ekkor már a legkevésbé sem zavart, hogy szemerkél az eső, szürke felhők borítják az eget, mert ez a hely minden körülmények között fantasztikus. Ahogy az ember elindul a bejárati főépülettől, hamarosan egy enyhe ívet ír le a sétaút, és akkor egyszer csak meglátjuk a hidat. Ott áll teljes nagyságában, vagyis dehogy, igazán nagy majd akkor lesz, ha közelebb mentünk hozzá. Az építménynek három szintje van, ebből a legalsó napjainkban már félig egy klasszikus híd. Egészen pontosan egy dupla híd, az egyiken halad a forgalom, a másik fele a vízvezeték alsó eleme. Ez eredetileg nem így volt. A középkorban először az építmény lábazatát keskenyítették le, hogy kiszolgálja a gyalogosfogalmat, azonban így az egész konstrukció fennmaradása került veszélybe, ezért végül építettek a 18.században mellé egy klasszikus hidat, a lábazatot pedig megerősítették (visszaépítették).
Ezen a hídon tudunk átsétálni a folyó másik oldalára. A túlsó parton egy hangulatos sétány várja a látogatókat, hogy lemenve egészen a folyópartig, megpihenve, kellemes környezetben tudjanak időt szánni a páratlan látvány befogadására. És annak ellenére, hogy az időjárás egyáltalán nem volt nyárias, nekem rögtön az jutott az eszembe, hogy milyen fantasztikus lehet itt piknikezve belefeledkezni ebbe az időtlen tájképbe. Sőt, egy kicsit lejjebb még strandolni is lehet, bemenni a vízbe, ha kellemes a hőmérséklet. És a híd mind a két oldalán lépcsők vezetnek fel a legfelső szinthez. Lentről nagyobbnak érezzük a leküzdendő távolságot, mint valójában, pár perc alatt megmászható az út, miközben egészen közel kerülhetünk a híd szerkezetéhez.
Érdemes távolabbról is és minden szögből megnézni a hidat
A Pont du Guard megtekintése attól lesz teljes, hogy különböző irányokba eltávolodunk a hídtól. Kisebb kirándulásokat téve minden oldalról megcsodálhatjuk és közben észrevesszük a völgy szépségét is. Szánjatok rá időt és bátran induljatok el mindenfelé, bejárva az ösvényeket és erdei utakat, felkeresve a belépő mellé adott térképen jelölt érdekességeket. Néhány éve, felmérve a turizmus igényeit, a látogatószám dinamikus növekedését, komoly beruházásokat és fejlesztéseket valósítottak meg a Pont du Gard-nál. Az érkezőket egy hatalmas autóparkoló fogadja - amely a belépőjeggyel ingyen használható -, ahonnan közvetlenül a fogadóépületekhez jutunk. Itt tudjuk megvenni a belépőjegyünket - természetesen van büfé és ajándékbolt is -, itt került kialakításra egy múzeumi kiállítás és van egy moziterem is. A kiállítás természetesen a Pont du Gard történetét, építését mutatja be, igen látványos megoldásokkal. Ugyanezt mutatja be a mozifilm is, egy tizenhárom perc hosszúságú történetben.
A bejárható területhez tartozik még - amikor a központi épülettől megyünk a hídhoz, félúton, jobb kéz felé lesz az odavezető út - a "Memories of the Garrigue", amely a mediterrán tájat megidéző szabadtéri látványosság. Itt az erre a vidékre jellemző növényvilágot és mezőgazdasági kultúrát kívánják bemutatni. Erdős részeken sétálhatunk, ahol a jellegzetes fák nevesítve vannak, majd egy szántóföld szélén találjuk magunkat. Érdekes kezdeményezés, amely kellemes kiegészítése lehet az itteni programunknak. Ha mindent végigjár az ember, akkor egy nagyon komplex programot kap, melynek a középpontjában a fő attrakció, a híd áll, de az ügyesen felépített kiegészítőkkel együtt lesz teljes az élmény. És bizony akár egy teljes napot eltölthetünk itt, ha szánunk időt a hely nyugodt felfedezésére.
A "Memories of the Garrigue" részlete
Én 2020 januárjában jártam a Pont du Gard-nál. Akkora egy teljes árú belépőjegy 9.50 euróba került, de érdemes alaposan utána nézni a kombinált lehetőségeknek, amelyeket nem mindig könnyű megtalálni, de létezek olyan jegyek, amelyekkel több látnivaló is felkereshető a régióban (például: Romanity Tour). Avignonból helyközi buszjárattal lehet megközelíteni a Pont du Gard, és létezik olyan napi jegy - a Pass journée - , amelyikkel ebben a térségben korlátlanul utazhatunk egy napig a buszjáratokon (ez 2020-ban 4 euróba került).
Bár én kifogtam egy borús, kicsit hűvösebb, szemerkélő esős napot, ezen a tájon a téli hónapok is teljesen alkalmasak a felfedezésre, még a szabadtéri helyszínek esetében is.
(képek forrása: saját fotók, www.nimes-tourisme.com/)
