Sagunto váránál nagyobbat én még nem láttam. De még csak hasonlót sem. Az első döbbenet akkor ért, amikor a vonat ablakából megláttam a hegytetőt uraló várat, amely betöltötte a teljes panorámát. Ez a vár hatalmas messziről nézve és még lenyűgözőbb közelről. És Sagunto látnivalói közül a vár csak az egyik, mert mellette ott van még a középkori óváros, a római eredetű ókori színház és a lenyűgöző méretű bazilika is. Sagunto fantasztikus úti cél, bőven megér egy kirándulást, ha Valenciában járunk.
A kép a vár egyik végéből készült, ott a távolban pedig a másik vége látszik. Lent a római színház.
A vonatút Valencia központjából, az Estacion del Norte-ról 35 perc volt Saguntóig, és jó döntés volt, hogy a korábbi járatot választottam, mert így pont akkor értem a városba - október közepén ez 9 órát jelentett -, amikor a felkelő nap fényében egészen varázslatos színben tündökölt az erődítmény fala. A város honlapján egészen jó leírást találtam a megtekintésre érdemes műemlékekről, bejárásra javasolt útvonalakat tartalmazó térképpel, de azért az első utam a helyi turisztikai hivatal irodájába vezetett, amelyik amúgy is útba esett, hiszen a városközpontban volt, ahonnan a látnivalók felfedezését megkezdhetjük. (Ha kilépünk az állomásépületből, akkor jobbra kell elindulni a városközpont felé, de ne az előttünk futó főutcán menjünk, mert az kerülő, hanem a körforgalom túlsó felén induló, a várhegy ívét követő, az alatt futó utcákon, előbb a Carrer de Valéncia-n, majd a Carrer Cami Reial-on haladjunk, amelyik egyenesen a központba vezet be).
A turisztikai irodában a hölgy adott egy várostérképet, rajta bejelölte a legfontosabb látnivalókat, ráírta a nyitva tartásukat, és berajzolta a legpraktikusabb útvonalat a bejárásukhoz. Hasznos segítség volt, még úgy is, hogy felkészültem Sagunto látnivalóiból. Eltévedni pedig nem fogunk, mert ahogy felsétálunk a várhoz, érintjük az összes látnivalót, így kényelmesen végig is járhatjuk őket. A plaza Cronista Chabret - itt van a turisztikai iroda - vár felé eső sarkán van a Városháza, utána pedig a plaza Mayor következik, amelyik érintésével már be is léptünk a középkori városmagba. Ez a hangulatos kis tér illik a város hangulatához és ahogy a neve is mutatja, ez volt az igazi, a történelmi központ. A téglalap alakú téren régen, ünnepnapokon bikákat is futtattak, de itt volt a heti piac is. A plaza Mayor jobb felső sarkában a monumentális méretű Santa María templom áll. Én a templom részletesebb megtekintését későbbre hagytam, így a tér bal felső sarkánál kezdődő utcán indultam el a várhoz (miután a vár felfedezéséhez szükséges időt nem tudtam előre felmérni, úgy gondoltam praktikus ott kezdenem, és visszafelé bejárni a többi részt).
Sagunto műemlékei az Ibériai-félsziget - és egyben Spanyolország - történelmének teljes időszakát képviselik. Itt szó szerint kézzel fogható - megérinthető - a történelem, és ha figyelmesen járjuk végig a látnivalókat, a végén egy egészen összetett képet kaphatunk az ibér civilizáció korai időszakától kezdődően, egészen a közelmúltig. A település már az ibér civilizáció idejében is jelentős volt, de meghatározó nyomot hagyott itt a római birodalom mellett az iszlám, a keresztény és a zsidó kultúra is. Az ókori települést Hannibál katonái dúlták fel. A pun vezér csapatai nyolc hónapig ostromolták a várat, a saguntumi csata pedig bevonult a történelemkönyvekbe. Hannibál ostroma idején, katonái a városban egyetlen épületet őriztek meg, a Diana-templomot, melynek maradványai a bazilika közelében vannak (a Carrer del Sagrari utcában, a Casa dels Berenguer mellett). A mór uralom időszaka a 8. századtól tartott és meghatározó hatással voltak a város építészetére, a mezőgazdaságra és a gasztronómiára is. Azután, nagyjából 500 éves uralmukat megtörve, I. János 1238-ban kiűzte innen a mórokat. Az ő idejében Murviedro volt a város neve - előtte Murviter -, de a Saguntum elnevezés is egészen régi, mert így a rómaiak nevezték az itteni városukat.
De kezdődjön a városnézés: a plaza Mayor-tól meredeken visz felfelé az utca. Hamarosan egy tömör és magas fal kerül a látóterembe: a római színház hátsó fala. Ezt a részt szemmel láthatólag nem olyan régen építhették vissza, elsőre nem is tudja az ember, hogy milyen épület részének gondolja. A színházépületet bal felől és jobbról is megkerülhetjük, azonban a bejárata a bal oldalon van (jobbról egy lépcső vezet fel a vár irányába, balról pedig az autóúton mehetünk fel, ami hosszabb, de kíméletesebb). Sagunto legfontosabb műemlékei ingyenesen tekinthetőek meg, így a színház is. Aki már látott görög vagy római színházat, annak nem fog újdonságot mutatni, de mindenképpen érdemes pár percet rászánni, hogy lássuk a nézőteret és a színpadot is. Visszatérve az autóútra folytathatjuk az utunkat a vár bejáratához. Hamarosan, bal oldalon egy lépcső lesz, amely a hegy oldalában meredeken futva a vár bejárathoz vezet. Ez a rövidebb út, ugyanakkor a másik a kényelmesebb. Én a lépcsőt választottam, és hamarosan be is léphettem a fellegvár területére. Itt volt egy pénztáros, aki kedvesen megkérdezte, hogy melyik országból jöttem (ezt mindenhol kérdezték és fel is jegyezték a választ), majd adott egy jegyet, amiért nem kellett fizetni és érvényes volt a vár mellett a színházba és a városi múzeumba is.
A római színház nézőtere
Ahol belépünk, ott van a vár legkorábban épült része, a rómaiak idejéből való fórum. Ezen az októberi délelőttön szinte egyedül voltam a várban, így minden zavaró körülmény nélkül élvezhettem az időtlenség érzését. Alaposan körbejártam a falak mellett, ami nem volt kis vállalkozás - időnként meredek lépcsőket megmászva a kilátásért -, ugyanakkor feltétlenül megérte, mert csodálatos panoráma nyílt a környékre, közte Sagunto városára is. A vár méreteit magyarázza, hogy valamennyi nép, aki itt megfordult, és rövidebb-hosszabb ideig ura volt, bővítette. Legutolsóként a franciák, akik 1811-ben foglalták el a várost. Van egy múzeumi kiállítás is a vár területén. Akár egy teljes napot is el lehet itt bolyongani, de egy-két órát minden további nélkül (a két szélső vége között egy kilométernyi távolság van).
Az óváros látképét a Santa Máría-templom uralja
Lefelé már az autóúton mentem, majd a lépcsőn a színház mellett. Így a város egyik legkülönlegesebb részébe, a Zsidónegyedbe érkeztem meg, mely jóformán eredeti, középkori formájában maradt fenn. Ez leginkább az utcaszerkezetében érzékelhető - szűk, kanyargós utcák, sikátorok -, a házaknak, bár tömegükben gondolom őrzik a régi formájukat, a homlokzatuk már modernek hat. De igazán kellemes bolyongani a negyed utcáin, szinte elveszni bennük. Én úgy mentem vissza a várba vezető utcába, hogy be tudjak menni a Museo Histórico de Sagunto-ba, amely szintén ingyen látogatható, és miután az eddig látottak igencsak felkeltették a város történelmi múltja iránt az érdeklődésemet, reméltem, hogy itt újabb részletekkel ismerkedhetem meg. És valóban megérte felkeresni a látványos kiállítást, amely igyekszik átfogó képet adni Sagunto igazán sokszínű múltjáról.
A Museo Histórico de Sagunto kiállítása
Hátra volt még a Santa María katedrális körbejárása, minden oldalról való megcsodálása, és szerencsére be is lehetett menni, így bentről is megnézhettem ezt a hatalmas és szép formájú épületet. A templom főhomlokzata és főbejárata nem a plaza Mayor felé néz, hanem az épület másik végén van. Egy picit tér, a Tarongers van itt. Bemenni azonban az oldalsó kapun lehetett. A templom helyén állt a mór város - Murviedro - mecsete. A város visszahódítása utáni egyik első döntés volt a templom építésének megkezdése. A szinte négyszögletes alaprajzú templomnak három, húsz méternél is magasabb hajója van, belső kialakításuk a valenciai gótikus stílus jegyeit mutatja. A település látképét uraló templomtorony az 1910-es éves elején épült, amikor a gótikus tornyot omlásveszély miatt el kellett bontani. Az épület a spanyol polgárháború alatt komoly károkat szenvedett (főleg a belső berendezései károsodtak).
A Santa Mária-templom
A még rendelkezésemre álló időben felkerestem a kálváriát és egy római korból származó feltárást, ami a plaza Antiga Moreire tér mellett van, és meglepetésemre egy modern lakóépület aljában és pinceszintjében lett kialakítva egy kis múzeumi tér a feltárt maradványokkal. Ez egy félnapos városnézés volt, amely alatt nagyon sok mindent meg tudtam nézni, de Sagunto bőven megér egy teljes napot is.
Sagunto falai között sok legendás történelmi alak fordult meg, Hannibáltól kezdve El Cid-ig, és még egy spanyol uralkodó, XII. Alfonz trónra lépésében is fontos szerepet játszott. A város turisztikai hivatala is ennek megfelelően nagyon sok és különböző tematikája sétaútvonalat alakított ki, melyek leírása elérhető a honlapjukon. Ahogy ők mondják: Sagunto - a szerethető város. És igazuk van. (Spanyolországban sok település nevét kétféleképpen írják: spanyolul és a helyi nyelven, ami itt a valenciai katalán. Így térképeken, leírásokban egyaránt találkozhatunk a Sagunto és a Sagunt formával is.)
Sagunto nagyon nagy élmény volt, kellemes meglepetés, mert előzetesen nem lehetett felmérni, hogy ilyen sok és komoly látnivalóval várja a turistákat. Reggel vonattal érkeztem és visszafelé is ezt az utazási módot választottam - bár autóbuszjárat is van Sagunto és Valencia között -, de arra nem számítottam, hogy a vonatom komoly késéssel fog megérkezni (ezzel sajnos errefelé is számolni kell, hogy a vonatok késhetnek és nem is keveset). A vonatjegy alig több, mint három euro egy útra Valencia és Sagunto között.
Képek a Zsidónegyedről:
Szűk utcák, mini autók - valaki hazaérkezett és leparkolt a háza előtt
