A koronavírus lett a mi korunk szörnye, olyan, mint a régi mesékben a sárkány, amelyik időnként előjött a barlangjából és embereket ragadott el. Azokban a mesékben mindig volt egy bátor legény vagy leány, aki furfanggal és józan paraszti ésszel szembeszállt a szörnyeteggel és legyőzte őt. Erre a józan paraszti észre most is nagy szükség lenne.
Én mélységesen egyetértek a svédekkel, akik azt mondták, hogy a koronavírus-járvány megoldását szakemberekre kell bízni, nem a politikusokra. Bölcs gondolat, a világ nagyobb része mégis elkövette azt a hibát, hogy hagyta a politikusokat, hogy kapkodva, a szakemberek véleményét háttérbe szorítva, rövidtávú és öncélú elvek mentén kezeljék a problémát. És most szeretnék abba a hitbe ringatni magukat, hogy megmentették a világot, de a gazdaság és ezen belül a turizmus felsejlő jövője kaotikus és a legkevésbé sem szép. A legvadabb ötletekről lehet olvasni, például arról, hogy immunitási igazolást kapnak azok, akik már igazoltan túlestek a fertőzésen, és ők majd szabadon utazhatnak, míg a többiek nem. És látom az első képeket az újrainduló repülőjáratokról és olyan, mintha egy kórházas sorozatot forgatnának repülőgépeken. Távol ülünk egymástól, mint a veszélyes bűnözők. Fekszünk majd a strandon, a tengerparti homokban, kínosan ügyelve arra, hogy kellő távolságra legyünk egymástól, miként a tengerben vagy egy medencében is. Vagy oda már be sem megyünk, soha többé? Kétméteres távolságot tartva járjuk majd az utcákat, a múzeumok tereit, és ha valaki közelebb jön pánikba esünk?
Mostanra már volt időnk gondolkodni, és aki egy kicsit is összefüggéseiben nézi az eseményeket és az ennek alapján körvonalazódó jövőt, annak világos, hogy nem a járvány okozza az igazi pusztítást, hanem az arra adott téves és rossz válaszok. Közben pedig mindenki a saját helyzetét próbálja valahogy megoldani - megmenteni -, ezért azt láthatjuk, hogy nemhogy a közvetlenül szomszédos országok intézkedései között nincs összhang, nincsenek egységes korlátozások, beléptetési elvárások, de a nagyobb országokon belül, még az egyes tartományok is másként próbálják kezelni a karantén utáni időszakot. Ez pedig nagyon nagy gond, mert azt reméltük, hogy a meghozott áldozatnak legalább annyi haszna lesz, hogy átgondoljuk a jövőt, összehangoljuk az együttműködést, mert végre átérezzük az összefogás erejét és hasznosságát. De ennek egyenlőre semmi nyoma.
Amiről mindenki szívfájdalom nélkül le tud mondani, az a tömegturizmus. Kétségtelen, hogy az elmúlt években a népszerűbb városokba, műemlékekhez és nyaralóhelyekre olyan mennyiségű turista érkezett, amely már élvezhetetlenné tette az ott tartózkodást. Pedig az utazásnak élménynek kell lennie, kellemes élménynek. Ha a jövő azt hozza, hogy nem lesz tömegturizmus, akkor annak örülhetünk, azért megérte áldozatot hozni. De ha a turizmus teljes megszűnését hozza, akkor sajnos értelmetlenül nagy árat fizettünk. És erre szerintem nem lesz megoldás sajnos az sem, ha felélénkül a belföldi turizmus, mert nem fogja tudni tejes nagyságrendben pótolni a kieső forgalmat. Azok a műemlékek, turisztikai helyszínek, amelyek eddig szenvedtek a turisták tömegei miatt - cserébe viszont hatalmas bevételhez jutottak -, a látogatók elmaradása miatt pusztulásnak indulhatnak. Mert bármennyire érdekes Európa főbb turisztikai pontjait elnéptelenedve látni, ez egy nagyon szomorú jövőkép is egyben.
A turizmus napjainkra a világ legtöbb országában kiemelt fontosságú, jelentős bevételt termelő ágazat lett, ennek révén pedig emberek millióinak jelentett megélhetést, míg a másik felének pihenési, kikapcsolódási lehetőséget. Számomra jelen pillanatban elképzelhetetlen, hogy ne legyen a jövőben turizmus, viszont amit most látok, az a legkevésbé sem vonzó, sőt, nem is reális alternatív arra, hogy újraéledjen ez a piac. Ez pedig a távolságtartás az utazás során, amely egyszerűen kivitelezhetetlen, mind a repülőtereken - vasúti pályaudvarokon, buszállomásokon -, mind utazás közben. Hoztak látszat intézkedéseket, amelyek egyedül arra jók, hogy abba a hitbe ringassák az utazót, hogy biztonságban van. Most komolyan elhiszi bárki is, hogy attól leszünk védettek, ha a repülőgép középső ülése üres marad? Kényelmesebb lesz az utazás, de nem biztonságosabb.
Azt mondják, hogy nem félni annyit jelent, hogy az ember felkészül minden eshetőségre. Mit jelenet ez a mostani helyzetben? Azt, hogy elfogadom annak a lehetőségét, hogy az élet együtt jár azzal, hogy vírusokat, fertőzéseket kaphatok el. Senki nem akar megbetegedni, vagy meghalni. Ezért én is megteszek minden ésszerű óvintézkedést. De nem a vírus, nem a megfertőződés veszélye tart vissza jelen pillanatban az utazástól, mert azt elfogadtam, hogy ha élek, ha emberek közé megyek, akkor bármikor elkaphatom a vírust (és érhet ezernyi másféle baj). Nem gondolom, hogy az a megoldás, hogy mostantól zárkózzunk be. Utazni viszont csak akkor fogok, ha újra élmény jelent majd, ha turistának érezhetem magam.
Ha nem nézzünk szembe a legfontosabb ténnyel, azzal, hogy a vírus itt van és itt is lesz, akkor csak becsapjuk magunkat és értelmetlen intézkedésekkel csak növeljük az okozott kárt, egészen addig, amíg mindent tönkre nem teszünk magunk körül, miközben cserébe valójában semmit sem nyerünk (mert sajnos a most felsejlő gazdasági válság sokkal nagyobb pusztítást fog okozni, mint amire a vírus valaha is képes lett volna, ha normális életmenet mellett söpör végig a világon). Érdemes lenne belátnunk, hogy egy vírus nem hurrikán, ami elől bezárkózhatunk a pincébe, hogy átvészeljük az elvonulását. A koronavírus itt van, és aki nem kapta el addig, az jó eséllyel el fogja kapni a következő hetekben, hónapokban. Igen, el kell fogadnunk, hogy ezzel együtt kell élnünk, és vagy hagyjuk, hogy a félelem teljesen bezárjon minket, vagy a józan paraszti eszünket használva, egymásra figyelve és összefogva úgy vesszük fel ellene a harcot, hogy közben nem hozunk felesleges áldozatot.
És hogy milyennek ígérkezik ez a "szép, új" jövő? Szájmaszkban utazás, állandó hőmérséklet ellenőrzéssel - és a rettegéssel, hogy nehogy hőemelkedésünk legyen bármi okból - és korlátozásdokkal. Nyilvánvaló, hogy ameddig karantén van, addig turista célú utazás nem lesz. A turizmusból élő régiók most kétségbeesetten keresik a megoldást arra, hogy legalább a nyári szezont valahogy mentsék. A légitársaságok zavarát pedig jól mutatja, hogy szinte naponta nyilatkoznak egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat, arról, hogy nagyon olcsó jegyek lesznek, majd másnap, hogy évekig nem lesznek olcsó jegyek. Most, hogy már kezdenek újraindulni a járatok, azt láthatjuk, hogy sok járatra ugyanolyan olcsó jegyek vannak - 10-15 euro -, mint a járvány előtt. A nagy kérdés most az, hogy utas mennyi lesz?
Az utasoknak csak egy része a turista, de miután sokan számítanak arra, hogy elsősorban az üzleti utasok fognak elmaradni, még nagyobb szükség lenne arra, hogy legyen turizmus. De ha drágák lesznek a jegyek, akkor nagyon kevés lesz az utas (sőt, jó eséllyel akkor is kevés utas lesz, ha olcsók lesznek a jegyek, mert az emberek most nem utazásra fognak költeni). Ha kevés lesz az utas, akkor fenntarthatatlan a fapados modell, a sok száz repülőgépből álló flották. Ha ez így lesz, akkor a kisebb befogadású repülőgépek lesznek népszerűek - és praktikusak -, és felértékelődik az igény az átszállás nélküli, közvetlen utazásokra még a kisebb forgalmú útvonalakon is (és ez megint a kisebb kapacitású gépek reneszánszát hozza el). De egy ilyen drasztikus változás hosszabb időt igényel és igen fájdalmas folyamat.
Időnként jó megnézni egy-egy videót a világ valamelyik szép tájáról, városáról, és szívesen utazom belföldi úti célokra is, mégis nagyon remélem, hogy visszafog térni normális keretek közé a nemzetközi turizmus, mert nagy szűkség van rá. Fontos annak is, aki utazni szeretne - világot látni, más kultúrákat megismerni -, és annak is, aki abból él, hogy kiszolgálja a turistákat. Ezt nem lehet virtuális megoldással kiváltani. Ha leépül a turizmus, ha nem utazhatunk szabadon, akkor egy olyan részt veszítünk el, amelyik pótolhatatlan veszteség és a torzító hatása óriási befolyással lesz a jövőnkre.
A koronavírus valójában nem az emberek immunrendszerét tette próbára, hanem a világét, a globális világrendszerét, amelyben éltünk. És az eredmény tragikus. És ez még úgy is baj, hogy nyilvánvalóan egy értelmetlen és fenntarthatatlan világban éltünk eddig (túltermelés, pazarlás, stb.). Bár sok helyen végre lélegzethez jutott a természet, amire válaszként pár nap alatt csodálatos változások következtek be, és jó lenne ezeket az idilli állapotokat megőrizni, az elnéptelenedett utcák, a kiürült világvárosok képe mégis szívbemarkoló, mert tudjuk, hogy ezt a végletet sem szeretnénk.
(illusztráció: Dubai Airport, AirBaltic, Nürnberg Airport és AirAsia)
