Mire a katedrálisból kijöttem, a délelőtt bejárt útvonal élményei alapján egyértelmű volt a számomra, hogy az óvárost utcáról utcára fogom végigjárni, mert nem volt olyan rövid sikátor, amelyikbe ne lett volna legalább egy fantasztikus épület. Arról nem is beszélve, hogy óváros varázsához minden egyes lépés hozzátett még valami pluszt. És azt is tudtam, hogy Palma fantasztikus Art Nouveau - azaz szecessziós stílusú - épületeket is rejt, és ezekből még egyet sem láttam.

Pálma városképét a középkori eredetű épületek mellett az Új Művészet, azaz az Art Nouveau alkotásai határozzák meg a legkarakteresebben. Ezek az épületek kitűnnek a többi ház közül, felkeresésük egy izgalmas tematikus túraútvonal lehet. Ha egészen pontosan akarok fogalmazni, akkor ez a modernismo útvonala, Spanyolországban ugyanis így nevezik ezt a stílust, ezt az irányzatot. És a városnézés második felének megkezdése után nem sokkal, meg is láttam a "mallorca art nouveau" első szép példáját.

Pontosabban fogalmazva a katedrális belsejében láttam a modernismo első példáit, hiszen Antoni Gaudí és Rubió i Bellver belsőépítészi munkái is ezt a stílusirányzatot képviselik. A katedrálistól - a királyi palota mellett - visszamentem az Antoni Maura úthoz, egészen pontosan oda, ahol plaza Reina-ba torkollik. Itt balra - a Palotakert felső vége fölött - áll a sziget egyik híres lakójának, az élete utolsó évtizedeit itt töltő Joan Miró-nak egy köztéri szobra, a Personage című alkotása.

A térről a passeig des Born, egy rövid, de aránylag széles utca vezet fel a plaza Rei Joan Chales I térre, ahol jobbra fordulva haladtam tovább a carrer de la Union nevű utcán. Ez egy forgalmasabb része az óvárosnak, ahol autóbuszok is közlekednek. Hamarosan egy térre érkeztem - plaza del Mercat - amelynek jobb szélén áll a Can Casasayas nevű épület, míg a tér másik oldalán a Old Grand Hotel. 

 
A két épület közül főleg a Can Casasayas bővelkedik a szertelenül hullámzó formákban, míg az egyik legjelentősebb katalán építész, Lluís Domènech i Montaner által tervezett egykori szálloda - napjainkban már kulturális központként funkciónál - inkább a legfelső szintjének díszes kialakításával vonja magára a járókelők figyelmét.

A forgalmas utca itt balra kanyarodva halad tovább, nekünk azonban érdemesebb a szemben lévő lépcsőket megmászva a plaza Major felé folytatni a sétánkat. Minden spanyolországi város középpontja a plaza Major, a főtér. Ezek a terek jellemzően téglalap alaprajzúak, és emeletes házakkal vannak körbezárva. Találkozási, igazodási pontként használják a helyiek és a turisták is, hiszen a fontosabb sétálóutcák ide vezetnek, szinte keresztül haladnak rajta.

Palma esetében sincs ez másképp, és miután több olyan étterem és gyorsétterem is volt a téren, melynek kiülős terasza is volt, úgy döntöttem, hogy itt fogok megebédelni, élvezve a tér nyüzsgő forgatagát. Kellemes volt megpihenni, energiát gyűjteni a folytatáshoz. A plaza Major épületegyüttese nem különleges, inkább egységes hangulatával értéke a térnek.

Innen ismét a tengerpart felé indultam, megcélozva a plaza Santa Eurália-t, az itt álló templomról elnevezett teret. A jelentős méretű templom szintén középkori eredetű, azonban épülete külső homlokzatát tekintve nem veheti fel a versenyt a katedrális díszességével. Ez a tér szinte összeér a "világi Palma" egyik központjával, a plaza Cort-tal, melynek egyik oldalán áll a Városháza impozáns épülete. A gyarmati spanyol építészet jellegzetes elemeit viselő palotán egymás mellett lobog a Baleár-szigetek regionális zászlója és a spanyol zászló.

A tér másik oldalának látványossága egy több száz éves, törzsével művészi rajzolatot formázó olajfa. Az óvárosi részen kevés fával találkozhatunk, ezért is jelentenek különös élményt azok a terek, ahol citrom- és narancsfák állnak, vagy egy ilyen álomszerű törzsrajzolatú olajfa.

A következő látnivaló, amit fel akartam keresni az Arab fürdők - Banys Arabs - nevet viselő műemlék volt, mely az egyetlen napjainkban is látható emléke a város iszlám korszakának, azaz a mórok uralmának. Az irányt kitűztem, a haladásom azonban továbbra is követte az elém kerülő utcák szerkezetét, azaz hol balra, hol jobbra tértem le, arra, amerre egy addig még be nem járt utcát véltem látni. Két nagyszerű középkori egyházi épületet is felfedeztem, mire eljutottam a fürdő bejáratához. Bár valóban pompás látványt nyújt a fürdő egykori belső tere, az oszlopokkal alátámasztott kupola, a Banys Arabs legnagyobb vonzereje az a kis kert, amelyik az egykori fürdőépület maradványai mellett burjánzik. Ha az ebédhez a plaza Major bizonyult a legjobb választásnak, a délutáni sziesztának ez a kert az ideális helyszíne. Nem is sajnáltam az időt arra, hogy vagy 20-30 percet üldögéljek az apró édenkertben.

A Banys Arabs feletti városrész kiemelkedő látnivalói a Monti-Sion jezsuita templom (Iglesia Monti-Sion) és a Szent Ferenc kolostortemplom (Basílica de Sant Francesc). Utóbbi gótikus stílusú, szinte díszítés nélküli tömör homlokzata méltó párja tud lenni a városnegyed sok gazdagon díszített épületének.

Innen az óváros ellenkező végébe kellett átmennem, hogy elérjem a plaza Espanya-t, ami tulajdonképpen közlekedési csomópontként szolgál, hiszen a legtöbb helyi járatú busz érinti, de innen indulnak a metró- és vonatszerelvények, valamint a távolsági buszjáratok is. Az óváros utcái vásárlási lehetőséget is kínálnak, a nálunk is ismert spanyol márkák mellett érdemes a többi üzletbe is benéznie annak, aki esetleg ruhát szeretne vásárolni (ajánlom a figyelmükbe a Sfera nevű lánc üzletét).

A plaza Espanya-ra az óváros felől érkezünk, akkor át kell mennünk a zebrán, és a túlsó oldalon, az épületek között térrészről nyílik buszpályaudvar lejárata (minden távolsági közlekedési eszköz végállomása a föld alatt van kiépítve). Ha itt lemegyünk, akkor találunk egy kisebb közértet és még egy szinttel lejjebb mosdót is. 

A téren áll meg az 1-es számú busz, amellyel visszamentem a repülőtérre. Este fél nyolc volt ekkor és éppen kezdett sötétedni. Sokfelé jártam ezen a napon, nagyon sok szépet láttam. Megismertem egy várost, amelyiket a szívembe is zártam. Azzal a gondolattal indultam haza, jó hogy eljöttem ide és vissza fogok még ide térni. Tulajdonképpen egy katedrális jöttem megnézni és egy varázslatos várost fedeztem fel.

A városnézés délelőtti útvonaláról itt olvashatnak