Mottó: Arthur: – A nyúlon túl?Tim: – Nem, a nyúl az!
Ha egy városnak van egy olyan híres polgára, mint Albrecht Dürer Nürnberg esetében, akkor szerencsés hozzáállás, ha emlékének és életművének méltó megőrzése mellett arra is gondolnak, hogyan lehet közel hozni a több évszázaddal korábban élt embert a fiatalokhoz.
Ennek egyik formája, amikor a nagy művész híres alkotásaira utaló, annak szellemiségét magán viselő, de friss műveket kérnek kortársaktól. Ezek sokszor vicces fricskák, miként a Nürnbergben látható Der Hase - Hommage an Dürer címet viselő óriási nyulat ábrázoló szobor. A gigantikus rágcsáló Jürgen Goertz műve és 1984-ben helyezték el a Tiergärtnertorplatzon.
Dürer egyik műve, egy mezei nyulat ábrázoló akvarellje, már a kortársait is lenyűgözte élethű, részletgazdag kivitelezésével. A bécsi Albertina tulajdonában lévő alkotást Dürer legismertebb munkájának tartják. Goertz szobrát meglátva egyszerre lesz úrrá az emberen a felismerés, hiszen Dürer házának közelében mi másra utalhat egy nyúlszobor, de rögtön a kételkedés is megjelenik, mert ez az állat - ellentétben az akvarellen ábrázolttal - egyáltalán nem tűnik gyámoltalan, törékeny lénynek. Az is érdekes kérdést vett fel, hogy mik vannak a szája előtt. Növényszáraknak látszanak, de akár csontnak is gondolható tárgyak talán embertől származnak? És kié a mancsa alól kikandikáló lábfej? Népmesékben, korabeli krónikák rajzain maradtak fenn az embert kergető - emberevő - hatalmas nyulak legendái. Talán ez az állat is vadászik valakire? Vagy már jóllakott?
A megformázott nyúl számomra amolyan átmenetinek tűnik: ébrenlét és álom, élet és halál között. Talán ez a xxl méretű nyúl ugyanazt akarja sugallni nekünk, mai utazóknak, mint a város hatalmas gótikus templomai a híveknek. Hogy csak apró porszemek vagyunk? Szerintem annyi megoldás van, ahányat az erre járók belegondolnak, és pont ettől lesz szerves része a szobor a városnak.
