Egy város, amelyikben a 19. század végén a világ legmagasabb téglaépülete állt, nem lehet unalmas hely. Torinóról van szó, Olaszország negyedik legnépesebb városáról, a Savoyai hercegek - a Savoyai-ház - egykori uralkodói központjáról, az éppen csak megalakult olasz állam első fővárosáról. A világörökséghez tartozó Savoyai paloták mellett a város meghatározó jelképe a Mole Antonelliana, melynek csúcsa egészen pontosan 167,5 méter magasságig nyúlik fel.
A Molle Antonelliana kupolája uralja a város panorámáját (kép forrás: www.torinofree.it/)
Szeretem Olaszország minden szegletét, városát. Jártam északon, az ország középső részében és délen is. Láttam a különbségeket és azt is, ami közös, ami mindenhol ugyanaz, ebben a fantasztikus országban. De a legjobban mindig is Torino vonzott. Nem is tudom igazán megmagyarázni ezt a nagyon erős vágyat, ami évek óta él bennem, hogy felkeresem, felfedezzem, megismerje Piemonte régió székhelyét. Talán azt tetszett meg, ahogy Róma, Nápoly, de leginkább Milánó árnyéban, valami hűvös eleganciával ott áll ez a város, amelyik mindent tud, amit a többi nagyváros. De tud még valamit: hogy néha szerencsés dolog elegánsan a háttérben maradni, értékeink biztos tudatában. Menjen a tömeg Milánóba és hozzánk jöjjön csak az, aki ínyenc, aki tudja, hogy mit keres igazából. És ő nem fog csalódni és ettől Torino is boldog lesz.
Tulajdonképpen nem is bonyolult eljutni Torinóba. A városnak van saját repülőtere, de ide Budapestről nem indul közvetlen járat. Ellenben egész évben találhatunk olcsó árakat és jó menetrendet a Milánó Malpensa repülőtérre (a Wizzair-rel), de jó megoldás lehet a bergamói repülőtér is, ahonnan a Flixbus-nak közvetlen járata van Torinóba, sőt, én odafelé a Budapest-Brüsszel/Charleroi-Torino útvonalat is praktikus megoldásnak tartom, mert itt is lehet igen kedvező repülőjegy árakat találni (10-10 euróért olykor, a Budapest-Brüsszel/Charleroi útvonalon Wizzair vagy Ryanair, utána pedig Ryanair), és ebben az esetben 13 óra 15 perckor már a torinói repülőtéren landol a gépünk, ahonnan egyszerűen bejuthatunk a városközpontba.
Torinóba mindenképpen a kora délutáni megérkezés a reális, az én úti tervemben pedig egy éjszaka szállás szerepel, mellyel nagyjából másfél napunk marad a város felfedezésére (köszönhetően annak, hogy a Milánó-Malpensa repülőtérről van késő esti indulással járat Budapestre, melyhez ideális buszcsatlakozás van Torinóból.) Szállást érdemes a belvárosban - de legalábbis a közelében - választanunk (szobát egy éjszakára már 10.000 forint alatt lehet találni közel a városközponthoz).
Napjainkban Torino a Juventus labdarúgó-csapatával, vagy mint a FIAT autógyár központja juthat az emberek eszébe, azonban hosszú évszázadokig a Savoyai hercegi család határozta meg a történetét. A Savoyai-ház jelentős birtokokkal rendelkezett Európának ezen a részén, Torinóba pedig Emánuel Filibert herceg döntése alapján került az uralkodói székhely az 1500-es évek második felében. Szintén ő volt az, aki a torinói lepelt 1578-ban Chambery-ből átszállíttatta Torinóban. A torinói dómban őrzött Sindone, ahogy az olaszok hívják a leplet, ma már csak különleges alkalmakkor és időszakosan tekinthető meg (legutóbb 2015-ben, előtte 2010-ben láthatta a nagyközönség).
A Savoyai-hercegek elvárásai szerint lett kialakítva a város tengelyesen szimmetrikus utcaszerkezete, épületek meg a barokk paloták és a közintézményeknek otthont adó épületek. Ennek a tudatos és még napjainkban is látható városfejlesztésnek köszönhetően került fel Torino a világörökségi helyszínek közé is, mint az európai abszolutizmus építészetének jellegzetes példája.
Szóval Torino felfedezése egyben alapos betekintést ad a Savoyai hercegség történelmébe is. Érdekes korszaka volt ez az időszak Európának, tanulságos végigmenni azon a folyamaton, ahogy hol megerősödött - és újabb területekkel bővült -, hol átmenetileg csökkent a Savoyai uralkodók által uralt terület. A Savoyai-ház meghatározó szerepet töltött be az egységes olasz állam megszületésében is. (És Magyarországon is elismerést vívott ki az egyik családtag, Savoyai Jenő, aki nagy szerepet vállalt a törökök legyőzésében és kiűzésében előbb Budáról, majd az országból is).
Torinóban és környékén számos épület kötődik a Savoyai-házhoz, és ha szeretnénk ezeket alaposan megismerni, akkor egy turisztikai kártyát is megvásárolhatunk, a Royal Cardot, mellyel az összes olyan épületet felkereshetjük, amelyik része a világörökségi címnek. Ez a kártya elsősorban azoknak éri meg, akik hosszabb időt töltenek a régióban, mert hét napig érvényes. Összesen 12 épületbe nyújt ingyenes belépési lehetőséget, és tartalmazza az ingyenes utazási lehetőséget a "Venaria Express" shuttle buszjáratra Reggia di Venaria-ba, és az ingyenes belépést a csodálatos Venaria Reale épületébe és a hozzá tartozó varázslatos kertbe. A kártya ára 35 euro, de aki kihasználja a szolgálatatásait, annak nagyon megéri megvásárolnia.
A Palazzo Reale (kép forrása: http://www.piemonteitalia.eu/)
Torino fontosabb látnivalóinak nagy része egyetlen tér, a Piazza Castello körül összpontosul. A Palazzo Reale és a dóm egymás mellett - felettük a Galleria Sabauda, mellettük a Royal Library gyűjteménye -, a téren a Palazza Madame, de nincs messze innen a Museo Egizio - az Egyiptomi Múzeum, a páratlan gyűjteményével - és a Molle Antonelliana sem. Utóbbi, bár eredetileg zsinagógának épült volna, napjainkban a Filmművészet Múzeuma. Az épület panorámakilátójához lift visz fel, és vehetünk rá külön jegyet, de olyat is, amelyikkel a kiállítás is megtekinthető. Napjainkban már nem a Molle Antonelliana Torino legmagasabb épülete, de a toronyból nyíló panorámakilátás még mindig lenyűgöző.
A Piazza Castello-t a via Roma köti össze a város másik központi terével, a Piazza San Carlo-val, amelyet viccesen Torino nappalijának is neveznek. A téret körben árkádos paloták határolják, közepén pedig Emanuele Filiberto szobra áll. A via Romával párhuzamos utcában - a Piazza Castello és a Piazza San Carlo közötti részen - van a Museo Egizio, melynek egyiptomi kiállítása az egyik leggazdagabb a világon.
A Piazza San Carlo (kép forrása: www.mole24.it)
Ha Piazza San Carlo után tovább sétálunk a Porta Nuova, azaz Torino főpályaudvara felé, akkor az állomásépület előtt balra fordulva, a Pó folyó partjáig kisétálva érhetjük el a Parco del Valentino-t, a város egyik jelentős zöldfelületét. Itt található a helyi egyetem botanikus kertje és a parkban áll a Castello del Valentino - része a világörökségi épületeknek - és a Borgo Mediavele, amely mint egy szabadtéri múzeum mutatja meg, hogy miként éltek a középkorban itt az emberek.
Akik az olasz - és ezen belül kiemelten a torinói - autóipar emlékeivel is megismerkednének, azoknak egy kicsit kijjebb kell menniük a városközpontból (folytatva a Pó menti sétát a Parco del Valentio után, de metróvonal is halad erre). Viszont szerencsére itt már egymáshoz közel van az 1932-ban alapított Museo Nazionale dell'Automobile - melynek gyűjteményében nemcsak olasz típusok láthatóak - és a Centro Storico Fiat. Utóbbi természetesen Torino büszkeségének, a FIAT-nak mutatja be a történetét - és minden területet beleértve, nemcsak az autóipart -, egy olyan helyszínen, ahonnan az egész vállalkozás egykor elindult. És itt található még, ebben a városrészben, a Pinacoteca Giovanni e Marella Agnelli, a FIAT legendás vezetőjének és felesége művészeti gyűjteményének kiállítóhelye, melyet Renzo Piano tervezett és a FIAT egy korábbi, napjainkban már nem használt gyárépületének a tetején lett kialakítva.
A Savoyai hercegek uralkodók voltak, olykor nem is kicsi birodalmak fejei, fővárosukban ennek megfelelő szintű épületekkel reprezentáltak. Ahogy abban a korban minden főúri család, a különböző otthonaik között vonulva éltek, töltötték az időt. És mi is végigjárhatjuk ezt az útvonalat, megismerve a palotákat, rajtuk keresztül pedig Európa múltjának egy igen érdekes részletét. És a 20. században hasonlóan meghatározó szerepet töltött be a város életében az Agnelli-család is, és az ő életük emlékeivel is találkozhatunk több helyszínen is, ha a városban járunk. És miközben összeállítottam az úti tervemet, még szimpatikusabb lett ez a város, még kíváncsibb lettem Torinóra.
A Savoyai-ház rezidenciái Torinóban és Piemonte tartományban: www.residenzereali.it/
Novara városnézés
Amikor azokat a lehetőségeket kerestem, amelyek a Malpensa repülőtér és Torino közötti közlekedésre kínáltak lehetőséget, feltűnt egy buszjárat, amelyik a légikikötő és Novarra között jár. Novarra pedig pont útba esik Torino felé, így egyáltalán nem tűnt rossz megoldásnak, még úgy sem, hogy egyszer át kell szállni útközben. Időközben megnéztem és azt láttam, hogy Novarra jelentős város Piemonte-ban, ha már itt szállok át, érdemes rászánni pár órát a megismerésére, mielőtt továbbindulnék.
A novara-i bazilika kupolája (kép forrása: www.wikipedia.com)
Novara bazilikáját ugyanaz az Alessandro Antonelli tervezte, mint a torinói Mole Antonelliana-t, amit azonnal megsejtünk, ha meglátjuk az épület égbe törő kupoláját. A városközpont másik ékessége a katedrális, valamint érdemes a megtekintésre a közelében lévő Broletto udvara a középkori épületekkel, illetve a castello. Meglátásom szerint nagyjából két óra alatt bejárható Novara történelmi központja, majd a közeli vasútállomásról folytathatjuk utunkat Torinóba.
A Malpensa repülőtér és Novara között naponta nyolc buszjárat van és egy útra 9 euróba kerül a jegy (amit a buszvezetőnél lehet megvenni). Novara minden szempontból jó megoldás lehet Torino elérésére, még akkor is, ha nem akarjuk megnézni a város műemlékeit.
Kirándulás Astiba
Egy torinói városnézéshez hozzáilleszthetjük még a vonattal félóra alatt elérhető Asti városát is. Vonatok a két település között 30 percenként járnak és már 5.25 eurótól vásárolhatunk jegyet egy irányba. Asti büszkesége a középkori eredetű, román és gótikus stílusban épült székesegyház - de több nagyon szép középkori templom található még a városban -, és egészen különleges hangulatot adnak a városnak a középkori lakótornyok és a városi paloták. Utóbbiaknál néhányban múzeumi kiállításokat tekinthetünk meg.
Torino-Caselle repülőteréről a belvárosba
A repülőtérről valamivel kevesebb, mint egy óra alatt ér be a buszjárat Torino központjába. A buszjegy 6.50 euro egy útra és a repülőtér érkezési csarnokában van a jegyautomata (ha a vezetőnél vesszük meg, akkor erre rájön még plusz 1 euro). A buszjegyet előre - online - nem lehet megvásárolni. A járatok 25-20 percenként indulnak, azaz nagyjából másfél órát számolhatunk a bejutásra. Így, ha a gépünk időben érkezik, akkor fél háromkor már elindulhatunk a városnézésre.
Torino repülőtere már bekerült a Wizzair hálózatába is, Bukarestből már repülik, augusztus elejétől Krakkóból is, 2020-tól pedig Varsóból is lesz ide járatuk.
Milánó-Malpensa Torino transzfer
Torino és a Milánó-Malpensa repülőtér között több busztársaság is közlekedtet járatokat. Ezek közül a SADEM üzemelteti a legtöbb buszt, nekik van a legsűrűbb menetrendjük, azonban a jegyáruk igen magas - 22 euro egy útra -, viszont a Flixbus járatai elfogadható menetrenddel és megfizethető árakkal üzemelnek. A reptérről pedig érdemes egyből Torinóba menni, mert rövidebb az út, mint Milánón keresztül, hacsak nem akarja valaki mindkét várost megnézni.
Flixbus
A Flixbus-nak naponta több járata is van a repülőtér és Torino között. Odafelé a reggeli géphez a 10 óra 51 perckor induló busz nyújt kényelmes csatlakozást - a busz mind a két terminálnál megáll, de nekünk az 1-es terminál a jó a felszállásra és a leszállásra is -, amely 12 óra 45 perckor van Torinóban. A busz a Vittorio Emanuele-n áll meg Torinóban. Ugyanerről a főútról nyílik a főpályaudvar bejárata is, igaz, utóbbi valamivel közelebb van a városközponthoz. De igazán a visszaúthoz jó megoldás a Flixbus, mert elég elindulnunk a 19 óra 10-es busszal, amely 21 óra 15-kor van a Malpensa 1-es termináljánál, ha csak kézipoggyásszal utazunk és ismerjük már a járást a repülőtéren (bár ebben a megoldásban azért van némi kockázat, ha késik a busz, vagy sokan vannak a biztonsági ellenőrzésnél a repülőtéren). A Wizzair gépe 22.30-kor száll fel, így bő egy óránk van a reptéren, amely elegendő idő még úgy is, hogy a Malpensa elég nagy, sokat kell gyalogolni a beszállókapuig. A Flixbus árai 7.99 eurótól indulnak egy útra.
SADEM
a buszaik jellemzően minden órában indulnak kora reggeltől - az utolsó 18.30-kor - a torinói buszpályaudvartól és 1 óra 55 perc alatt vannak a Malpensa 1-es termináljánál. A jegyük ára 22 euro egy útra. Kétségkívül az ő menetrendjükkel lehet a leggyorsabban eljutni Torinóba a budapesti járat esetében.
Autóbusz és vonat
A Malpensa repülőtérről van buszjárat Novarába is. Például kényelmesen elérhetjük a 10 órakor induló busz, amelyik 11-re van Novarában, ahol vonatra szállhatunk át (a 11.58-es vonattal 13.10-re vagyunk Torinóban). A buszjegy ára 9 euro, a vonaté pedig 8.70 euro (azaz Torinóig 17.70-ért juthatunk el).
De választhatjuk azt is, hogy bemegyünk valamelyik shuttle busszal a milánói főpályaudvarig és onnan megyünk vonattal. Ez a megoldás nagyjából 20 euróba kerül, viszont aránylag nagy rugalmasságot biztosít és gyors is.
A repülőtérről mehetünk végig vonattal is - egy átszállással -, ebben az esetben annyival drágább a jegy, hogy a reptér és a város között a vonat drágább (13 euro egy útra, míg a shuttle busz csak 8 euro).
