Ha Angliáról van szó, akkor az embereknek elsősorban London jut az eszébe, ide is utaznak a legtöbben. Pedig közvetlen repülőjárat jó néhány másik városba is indul Budapestről, és én semmiképpen nem hagyom ki annak a lehetőségét, hogy felfedezzem a vidéki Angliát is. A sorban az első úti cél Doncaster és York lett, és most azt is elmondom, hogy miért érdemes ideutazni és hogy lehet kevés pénzből megszervezni ezt az utazást.

York napsütése Shakespeare III. Richárd című drámájából lehet ismerős nekünk, ugyanis rögtön ezekkel a szavakkal kezdődik a műalkotás. De miért is volt olyan kiemelt jelentősége egy Észak-angliai város időjárásának? Azért, mert York a középkorban Anglia egyik legjelentősebb városa volt. Lakóinak száma 1000 körül ugyanannyi volt, mint Londoné (30.000 fő!). Érseke rangban a canterbury érsek után következik, miként polgármesterét is csak London főpolgármestere előzi meg rangban. Mindez jól mutatja, hogy egykor milyen fontos város volt York, amelyik nagyon sokat megőrzött középkori városszerkezetéből és hangulatából.

Budapestről a Doncaster/Sheffield repülőtérre érkezünk meg, és ha bementünk a városközpontba, akkor onnan York kevesebb, mint fél óra alatt elérhető vonattal, és miután igen sűrűn követik egymást a szerelvények, semmi akadálya nincs annak, hogy az egynapos túrámba beillesszem York felkeresését. Egyébként nekem semmi gondom nincs Doncaster-rel sem, ott is nagyon jól el tudnám tölteni ezt a napot, azonban York Nagy-Britannia egyik legszebb városa, nagyszerű történelmi emlékekkel, így ha már ilyen jól megoldható a felkeresése, nem hagyom ki a lehetőséget.

Doncaster katedrálisa (kép forrása: visitdoncaster.com)

Doncaster városközpontjának látképét a Szent György-katedrális uralja. Anglia egyik legnagyobb alapterületű katedrálisáról van szó, amelyik bár külsejét tekintve középkorinak tűnik, azonban csak az 1850-es években emelték, azt követően, hogy a város régi - valóban középkori - székesegyháza egy tűzvész következtében megsemmisült. Doncaster-ben járva még megpillanthatjuk annak a korszaknak egy-egy fennmaradt emlékét, amikor ez a régió az ország egyik legfontosabb helye volt és magas rangú, gazdag és előkelő családok lakták. Ilyen például a város központjáról egy kicsit kijjebb lévő Brodsworth Hall, a viktoriánus korszak egy szép építészeti példája, a kastélyhoz illő, pompázatos parkkal körbe véve. 

A Brodsworth Hall (kép forrása: www.english-heritage.org.uk)

Hasonlóan ki kell mozdulni Doncaster központjából - nagyjából húsz perc utazás busszal -, hogy felkeressük Conisbrough várkastélyát, amely egy Normann uradalom központja lehetett a középkorban. A 12. századi, romantikus épületet felkeresők Lord és Lady de Warenne hajdani világába nyernek bebocsájtást. A várkastély hangulatáról és látványáról sokat elmond, hogy Walter Scott Ivanhoe-jának volt ihletője. 

 

Conisburg várkastélya (kép forrása: www.english-heritage.org.uk)

És ha Conisburgban járunk, akkor feltétlenül keressük fel a település központjában álló Szent Péter-templomot, melynek legkorábbi részei a 7-8. század táján épülhettek fel, és Dél-Yorkshire legrégebbi, még ma is álló épülete.

Kirándulás York-ba

Vonat a két város között óránként több is közlekedik, így választásunkat amellett, hogy mennyi időt szánunk York-ra, még a jegyár befolyásolhatja. Én eddig 7.40 fontért láttam egy irányba a legolcsóbb jegyet, de van olyan időpont is, amelyikre több mint a duplája az ár (a vonalon az LNER nevű társaság üzemelteti a járatokat).  

A város turisztikai honlapjára rápillantva azonnal szembetűnik, hogy York milyen sok látnivalóval és programlehetőséggel csábítja a turistákat. És a legkevésbé sem csak arról szólnak az attrakciók, hogy itt egy a középkori kialakításából nagyon sokat megőrzött városmagról van szó. A képeken nem páncélos lovagok pózolnak, amiből arra következtetek, hogy a város vezetői nem ragadtak le a múltba, hanem nagyon is mai hangulattal töltik meg a történelmi tereket. 

York ódon hangulatú történelmi belvárosa (kép forrása: VisitBritain)

A sok látnivalóhoz itt már városkártya is van - York Pass -, méghozzá kétfajta változatban. Az egyikkel csak York látványosságait kereshetjük fel, a másikkal a város vonzáskörzetében lévőket is (előbbinek 45 fonttól indul az ára és 25 helyszínre érvényes, utóbbinak 60 fonttól és 49 helyszínen tudjuk használni). 

A középkori városfal egy részlete, a háttérben pedig a katedrális (kép forrása: www.esfn.eu)

A történelmi városmagot pedig körbejárhatjuk a több kilométer hosszan fennmaradt középkori városfalon. Benézhetünk a york-i kastélymúzeumba, melynek egyik kiállítása egy viktoriánus korabeli utcát idéz meg. Felkereshetjük az egykori várból fennmaradt Clifford-tornyot, melynek felső szintjéről nagyszerű panorámakilátás nyílik a városra, hogy azután a The Shambles macskaköves utcáján csöppenjünk bele a középkori város hangulatába, és még messze nem láttunk mindent, de York, a varázslatos város eddigre már biztosan minket is magával ragadott. És ha már York, akkor igen, III. Richárd uralkodásának időszakát is felidézhetjük, autentikus környezetben, hiszen az utolsó Plentagenet király több alkalommal is időzött Yorkban, volt, amikor több hétig is itt tartózkodott. 

www.visityork.org/

www.yorkshire.com/

www.visitdoncaster.com/

Az utazásról
 

Engem minden új úti cél érdekel, amelyik low-cost repülőjárattal elérhető. És azokat szeretem a leginkább, ahová korán reggel indul a járat, és ennek köszönhetően korán meg is érkezik, azaz már akkor a városban lehetek, amikor még éppen beindul az élet, kinyitnak a múzeumok és az üzletek. A Doncaster/Sheffield útvonal pont ilyen, a Wizzair budapesti járata ide már 7 óra 40 perckor megérkezik (Debrecenből is repülik, de az a járat este érkezik az angol város repülőterére), a repülőtér pedig közel van a városközponthoz. A repülőjegyárak 2990 forinttól kezdődnek, és ez az a kategória, amire még mindig igaz, hogy olcsóbb mint Magyarországon belül vonattal, vagy távolsági buszjárattal utazni. Szóval a kiutazás adva volt, viszont szükségem volt egy olyan repülőjáratra is, amelyik a lehető legkésőbb száll fel a Doncaster/Sheffield Airport-ról. Megnéztem a Wizzair helyfoglalási rendszerében, hogy hová repülnek még innen, és azt láttam, hogy hat lengyelországi városba van járatuk. Ennyi között pedig csak van egy olyan, ahová este indul a gép és még normális megoldás is van arra, hogy haza tudjak jönni Budapestre. És akadt is ilyen, mégpedig Katowice, ahová este 19.55-kor indul a járat és éjfél előtt érkezik meg. És Katowicéből a Flixbus-nak van közvetlen járata Budapestre, amelyikkel kedvező áron és elfogadható idő alatt hazaérkezhetem.

Transzfer a reptér és a város között:

A vidéki Anglia egyik nagy előnye, hogy a repülőtér közel esik a városközponthoz. Doncasterbe az 57a és 57c buszok járnak és a c jelűvel valamivel kevesebb, az a-val pedig egy picit több mint félóra az út.  

Egyébként Sheffield és a DSA Airport között is van közvetlen buszjárat. 

Költségek:

Budapest - Doncaster/Sheffild (DSA Airport) (Wizzair)  2990 forint

Doncaster/Sheffild (DSA Airport) - Katowice (Wizzair)  3250 forint (8.99 font)

Katowice - Budapest (Flixbus) 2500 forint

Doncaster-ben előreláthatólag egy 4.50 fontos napi jeggyel fogok közlekedni (ez kb. 1600 forint), a york-i vonatjegyet pedig szeretném 14.80 fontból kihozni (kb. 5400 forint).

A múzeumokba, műemlékekbe, látványosságokba a belépők York-ban jellemzően 7 és 12 font között vannak. Aki több helyre is szeretne bemenni, annak mindenképpen érdemes átgondolnia a York City Pass megvásárlását (elég nagy rá az esély, hogy behozza az árát, ha legalább öt-hat helyen használjuk). Szintén érdekes lehet az YMT Card három helyszínbe - York Castle Museum, Yorkshire Museum & Gardens és a York Art Gallery - biztosít 25 font ellenében korlátlan számú belépési lehetőséget egy éven keresztül.

Durham

Anglia egyik top műemléke és turisztikai látványossága a durham-i vár és katedrális. Durham Newcastle-hoz van igazén közel, de Doncaster-ből is csak másfél óra vonattal. Ebben  az esetben már magasabb az útiköltség, mert 20 fontnál kezdődnek egy útra a jegyek, de még így is jó opció lehet innen megközelíteni.  

www.thisisdurham.com/

Európa számos országában és fővárosában jártam már, de Dániában és Koppenhágában még nem. És ez nem maradhat így. Gyorsan el is készítettem az útitervemet, amelyik egy egynapos városnézést tartalmaz. Dánia évek óta dobogós a legboldogabb országa felmérésen, lakosai vendégszeretőek, így biztosan jól fogom magam érezni a városnézés alatt.

Budapestről közvetlenül a Norwegian és a Ryanair repül Koppenhágába, és pillanatnyilag egyiküknek sincs kora reggeli indulású járata. A Ryanair Budapest-Koppenhága járata a visszaútra praktikus, mivel este indul a dán főváros repülőteréről, viszont az odaútra keresnem kellett egy versenyképes megoldást, amelyikkel a lehető leghamarabb és a legkedvezőbb áron megérkezhetek a dán fővárosba (látva a koppenhágai szállásárakat, nem szerettem volna megaludni, így viszont kiemelten fontos volt, hogy a lehető legkorábban érkezzem, és a legkésőbb induljak haza, azaz egy aránylag teljes napot tudjak a város megismerésével tölteni). 

Jelenleg a korai érkezés csak úgy oldható meg megfizethető áron, ha az ember Malmöbe repül. A svéd város repülőtere nincs messze Koppenhágától és a gyors átjutás is megoldható, mert van olyan cég - a Neptunbus -, amelyik minden Malmöbe érkező járathoz biztosít transzfert. Igaz, ez az út annyiba kerül, mint egy olcsó repülőjegy (108 dán korona vagy 16 euro, de csak elővétel esetén, a buszvezetőnél 32 dán koronával/4 euróval több), viszont legalább Svédországnak ebből a szegletéből is láthatok valamennyit (arról már nem is beszélve, hogy így átkelhetek a méltán híres Öresund-hídon). És árban az sem lenne olcsóbb, ha a repülőtérről bemennék busszal Malmöbe - ami önmagában 3150 forintba kerül - és onnan folytatnám az utamat vonattal vagy busszal Koppenhágába. 

Koppenhága (kép forrása: www.visitcopenhagen.com/)

Volt időszak, amikor a Wizzair budapesti járata korán reggel indult Malmöbe, de az mára sajnos megváltozott, így a Bécs-Malmö Wizzair járatot választottam, amelyik kellően korán repül ahhoz, hogy egy egész napot Koppenhágában tudjak tölteni (ez a járat szerdán és vasárnap közlekedik, de csak október 23-ig foglalható, lehet, hogy utána megszűnik). A Bécs-Malmö járat egyes napokon reggel 5.35-kor száll fel és 7.25-kor már le is száll Malmöben. A busztranszfer pedig 8-kor indul, ami azt jelenti, hogy nagyjából 9 óra magasságában már Koppenhága központjában lehet az ember. Ez pedig igazán szimpatikus időpont egy városnézés megkezdéséhez. Sőt, így még az is beleférhet, hogy az ember kimenjen vonattal Roskilde-ba, ahol egy csodálatos katedrális van, és még így is marad félnapja Koppenhágára.

A Naptunbus a Köbenhavn Ingerslevsgade visz, itt van a város főpályaudvara, ahol a többi buszjárat is megáll, így ha továbbutazunk, akkor is ideális leszállóhely. Koppenhágában többféle városkártyát is használhatunk, attól függően, hogy csak a fővárost akarjuk felfedezni, vagy a vonzáskörzetét is. Ha például kimegyünk Roskildébe, akkor az utazáshoz megéri megvenni a City Pass Large-t, mellyel azután a repülőtérre is ki tudunk menni. A City Pass Small ( 80 dán korona) és Large ( 160 dán korona) a közlekedésre megoldás, de létezik a Copenhagen Card, amellyel szintén bejárhatjuk a várost és vonzáskörzetét, de ekkor már sok múzeumba ingyenesen léphetünk be. Ebből a 24 órás változat ára 54 euro, de ha figyelembe vesszük, hogy csak a közlekedési része közel 7000 forint lenne külön megvásárolva - és azt is, hogy 2500-5000 forint nagyjából egy belépő a látványosságokba -, egyáltalán nem tűnik rossz vételnek.

Ez alkalommal én nem tervezem múzeumi kiállítások felkeresését, viszont igyekszem a város lehető legnagyobb részét gyalog bejárni. A várost, az itt élő embereket szeretném látni és megpróbálni megérezni valamit abból, amitől jó Koppenhágában élni. Ilyenkor a főútvonalak mellett szeretek mellékutcákba is bemenni. A népszerű látnivalók mellett igyekszem érdekességeket is felkeresni, illetve olyan helyszíneket, amelyek lehet, hogy nem annyira különlegesek, de engem érdekelnek. Ha Koppenhágáról megkérdeznék valakit, akkor valószínűleg a Kis Hableány - Den Lille Havfrue, dánul - szobrát tudna megemlíteni, mint turisztikai látványosságot. És igen, a dán fővárosnak nincsenek emblematikus műemlékei, amelyekért turisták tízezrei zarándokolnának ide. De a legkevésbé sem szürke, vagy unalmas város. Koppenhágában számomra nagyon vonzó, hogy vállalja azt, hogy egy modern város. Az biztos, hogy Koppenhága izgalmas és sokszínű város, nem lesz gond eltölteni itt egy napot, ami arra biztosan kellő lehetőséget nyújt majd, hogy valamennyire belelássak a dán hétköznapokba, a dán emberek életének mindennapjaiba. 

A dán életfelfogásról sokat elmond a Meet the Danes, azaz a Találkozz dánokkal program. A Dán Nemzeti Múzeum szeretné, ha a Koppenhágába látogatók valóban megismernék a híres dán vendégszeretet és meghitt életmód - hygge - igazi részleteit, ezért minden nap három, egyenként egyórás vezetett programjukhoz csatlakozhatunk, hogy személyes élményt és ismeretet szerezzünk arról, hogy miért a dánok a legboldogabb emberek a Földön, hogyan működik náluk a munka és az élet egyensúlya, mitől boldogok az itt élők. És aki még ennél is mélyebb ismeretek szeretne szerezni a helyiekről, az részt vehet a Meet and Eat with the Danes programon, ahol a múzeum történelmi udvarán fogyaszthatunk el egy ebédet, miközben személyes élményeket, beszámolót hallgathatunk dán állampolgároktól. (Akit pedig a múlt érdekel, az ne hagyja ki a Meet the Vikings programot, még akkor se, ha kevés az esély arra, hogy egy igazi viking élménybeszámolóját hallgathatjuk meg a boldogságról). Sőt, létezik egy olyan honlap is, ahol erre nyitott családokhoz jelentkezhetünk be közös vacsorára.

A dán lakberendezés (részlet a koppenhágai Desing Museum kiállításából)

Ha a teljes napot Koppenhágában töltjük, akkor nagyjából kilenc óránk van a városnézésre, de a fontosabb látnivalókat akkor is meg tudjuk nézni, ha reggel kimegyünk Roskilde-be és csak délben/kora délután jövünk onnan vissza. Ahol biztosan fogok sétálni az a Nyhavn csatornái, partjuk mellett a színes kereskedőházakkal, és elkerülhetetlen, hogy legalább kívülről megnézzem a királyi családhoz köthető palotákat, melyekből több is akad a városban.

Koppenhágából metróval és vasúttal is el lehet elérni a repülőteret, így gyors a kijutás. A regionális vonatszerelvények 4-9 percenként indulnak és 13-14 perc alatt a repülőtérnél vannak, ami azt jelenti, hogy az esti budapesti járathoz bőven ráérünk 18 óra magasságában elindulni a városközpontból. Erre az útra 36 dán korona a jegy ára (de ha van Rejsekort kártyánk, akkor sokkal kedvezőbb). A metrónak a 2-es számú vonala visz ki a repülőtérre (és itt van a végállomása). Napközben 4-6 percenként indul egy szerelvény, a jegyára ugyanannyi, mint a vonaté, és 15 perc alatt ér ki a városközpontból a reptérig. A repülőtér a 4-es zónába esik, erre a jegyvételnél kell figyelni. Ha valaki a városközpontban van, akkor praktikusabb a metróval menni - a Kongens Nytorv megállónál felszállva -, de ha a főpályaudvarhoz közel ér véget a városnézésünk, akkor ideális opció a vasút. A Ryanair gépe 19.50-kor száll fel Koppenhágából és 21.40-re van Budapesten, azaz még egészen elfogadható időben otthon lehet az ember.

www.visitcopenhagen.com/

Roskilde

Roskilde egyértelműen a katedrálisa okán került be az úti tervembe, és annak köszönhetően, hogy Koppenhágából könnyen és gyorsan megközelíthető. A település a 11. századtól 1443-ig királyi székhely volt, ennek megfelelő rangú világi és egyházi épületekkel. A Szent Lucius-székesegyház pedig a 13-ik század óta a dán uralkodók temetkezési helye. A székesegyház része a világörökségnek. 

Aki kicsit több időt is eltöltene a településen, az felkereshet néhány múzeumot is - Roskilde Museum, Viking Ship Museum és a különleges RAGNAROCK Museum -, és ha megvásárolták a Copenhagen Card-ot, akkor az utazásuk és a múzeumok meglátogatása sem fog külön kiadásukba kerülni. 

Koppenhágából átlagosan 10 percenként indul olyan regionális (elővárosi)vonat, amelyikkel eljuthatunk Roskilde-be, és az utazási idő kevesebb, mint félóra. Ennek köszönhetően egészen rugalmasan tudjuk tervezni ezt a programot, hiszen ha látjuk, hogy van pár szabad óránk, akkor minden különösebb előszervezés nélkül megvalósíthatjuk a település felkeresését. Ha csak erre az útvonalra veszünk jegyet, akkor 84 dán koronába kerül egy útra (oda-vissza a duplája), azaz ebben az esetben már megéri megvenni a City Pass Large-t, amellyel Koppenhága tömegközlekedését is használhatjuk és a nap végén még a repülőtérre is ki tudunk menni. 

www.visitroskilde.com/

Malmö-Budapest járat a visszaútra

Jelenleg a Wizzair közvetlen Malmö-Budapest járata 21.55-kor száll fel a svéd városból, így hazaútra ez is jó opció lehet, ha nagyon drága a Ryanair jegyára, vagy más okból nem jó az a járat a hazautazáshoz. Ehhez a géphez 19 órakor indul a Transzferbusz Koppenhágából, azaz így is egy teljes értékű napot tudunk a dán fővárosban tölteni (a Ryanair járatához ennél korábban kell elindulni a belvárosból).

De megnéztem azt is, hogy melyik városból érkezik a legkorábbi low-cost járat Koppenhágába. Ez pedig a litvániai Kaunas, ahonnan napi járata van a Ryanair-nek a dán fővárosba. A gép 6.25-kor száll fel és 6.50-kor érkezik meg (nem elírás, egy óra időeltolódás van a két ország között). Nekem tetszik ez a járat, még az sem kizárt, hogy így fogok megérkezni. 

Ha az ember a repülőjegyet vagy a szállást nem közvetlenül a szolgáltatónál foglalja le, akkor nagy bizalommal kell lennie a közvetítőhöz, mert senki sem szeretné, ha utazás közben derülne ki, hogy valami nincs rendben. Az alábbi bejegyzésben egy nagyon tanulságos esetet osztok meg, gyakorlati tanácsokkal a kezeléséhez.

Nem olyan régen rákerestem a bergamói repülőjáratokra, mert szerettem volna visszamenni a városba úgy, hogy legalább egy éjszakát ott is alszom. Találtam is szimpatikus áron repülőjegyet és amikor gyorsan megnéztem a szállásokat, örömmel láttam, hogy nagyon kedvező áron van belvárosi, jó színvonalú szállás.

Ahol végül megszálltam: Fleur de Lis, és pont ilyen hangulatos és szép, mint a képeken

Bár a 10 eurós összeg egy éjszakára valóban nagyon olcsó, de láttam már hasonló árakat más városokban is, így azt gondoltam, ha le tudom foglalni és visszaigazolják, akkor nincs miért aggódnom. A rendszer engedte is, hogy lefoglaljam a szállást, ki is fizettem, és a visszaigazolást is megkaptam rendben. Ezek után befoglaltam a repülőjegyeket is.

Pár nap múlva ért a meglepetés, amikor a szálloda egy minősíthetetlen stílusú üzenetben támadott le, hogy nekik ilyen árú szállodai szobájuk nincs, ne is menjek hozzájuk, csak akkor, ha sokkal többet fizetek a szobáért. Mivel szinte biztos voltam abban, hogy az árakat a szállodák töltik fel, így ha valaki hibázott, akkor azok ők voltak, így igen furcsa volt az agresszív, támadó stílus, amivel üzentek (pedig ha normálisan kommunikálnak, akkor valószínűleg találtunk volna megoldást a helyzetre).

Én megerősítettem feléjük, hogy ragaszkodom a foglalásomhoz és egyúttal felvettem a kapcsolatot a booking.com ügyfélszolgálatával, mert rajtuk keresztül történt a foglalás. Először írásban küldtem el nekik a kérdéseimet (elsősorban arra vonatkozóan, hogy garantálják-e az árakat, amelyek a honlapjukon láthatóak). Pár nappal később - miután a levélre nem reagáltak - felhívtam az ügyfélszolgálatot és bár közel egy órába telt, de végül sikerült megtudnom a számomra szükséges információkat. Ennek szomorú végkövetkeztetése az, hogy semmilyen garanciát nem biztosítanak arra, hogy amit az ember lefoglal az oldalukon az valós. Megerősítették, hogy az árakat a szállodák töltik fel, de van egy olyan opció a részükre, hogy négy napon belül elállhatnak a foglalástól, ha valamilyen hibát követtek el az árazásnál. 

Tudom, hogy régimódi vagyok, de én még úgy szocializálódtam, hogy ha rossz árat ad meg az ember, akkor azért vállalja a felelősséget. Ez ma már nem divat. Ráadásul, ezek a napjainkban a piacot mind jobban uraló szolgáltatók - mint amilyen a booking.com is - csak a keretet adják ahhoz, hogy a vevő és az eladó egymásra találjon, és miután fizetni a szállodának fogunk, így ők úgy gondolják, hogy nem részesei az ügyeltnek. Azonnal idéztek is a szerződésükből egy gumimondatot - amit bármire bármikor rá lehet húzni -, hogy a hibás árakért nem vállalnak felelősséget. (Igaz, egy olyan mondat is szerepel ebben a nagyszerű szerződésben, hogy árgarancia, de azt valamiért most nem gondolták fontosnak figyelembe venni).

A szálloda minősíthetetlen stílusú megnyilvánulása után természetesen nem kívántam a lefoglalt helyen megszállni, így kerestem egy szállást egy másik rendszereben, ami persze jóval drágább volt. És miután én azért továbbra is úgy gondoltam, hogy azzal, hogy kifizettem és visszaigazolták a szállást, köztünk létrejött egy szerződés, amit ők egyoldalúan mondtak fel - és számomra elfogadhatatlan volt az indoklásuk arra, hogy egyoldalúan is elállhatnak egy kifizetett, visszaigazolt foglalástól -, így benyújtottam a kártérítési igényemet a booking.com-hoz, mert az egész utazást azért szerveztem, mert találtam olcsó szállást, és most nagyságrendekkel drágább szobát kellett foglalnom.

Első körben csak egy sablonos választ küldtek arról, hogy ők ebben nem hibásak, de akkor észrevettem, hogy van az oldalukon egy olyan opció, hogy a panaszomat - ha nem elfogadható a válaszuk -, akkor egyenesen az Európai Unió egyik erre szakosodott intézményéhez nyújthatom be. Ezt haladéktalanul meg is tettem, amire egészen gyorsan reagált a booking.com, és bár továbbra is úgy vélték, hogy ők semmiben sem hibáztak, de mivel én annyira fontos vagyok a számukra, ezért hajlandóak kifizetni a másodikként foglalt szállás árát nekem. Miután ez számomra elfogadható volt, másnap megjelent az összeg a booking.com pénztárca szolgáltatásában, ahonnan a bankszámlámra át tudtam vezettetni az összeget.

 
Tanulság:

1., Sajnos nem vehetjük biztosra a booking.com-on látható ajánlatokat. Ha jól értettem, akkor ha öt napig nem jelez gondot a szálloda, akkor utána már nem reklamálhat árazási hibára. De ez ezzel együtt is eléggé problémás, hiszen a szállás általában döntő fontosságú egy utazás megtervezésében.

2., Ha úgy érezzük, hogy igazunk van, akkor ne hagyjuk, hogy lerázzon a szolgáltató. Vegyük a fáradságot a szerződés átolvasására, értelmezzük a helyzetünket és ha az első megkeresésre elutasítanak, akkor keressünk egy olyan szervezetet, amelyik magasabb szinten vizsgálhatja érdemben a panaszunkat. 

3., És ha kérdésünk van, vagy kérésünk - nem értünk valamit, vagy bizonytalanok vagyunk -, akkor bátran kommunikáljunk. Írjunk a szolgáltatónak, a szállásadónak, jelezzük a problémánkat, mert sok esetben lesz rá megoldás.

Bár kellett futnom plusz kört, de végül a booking.com korrektül rendezte az ügyet azzal, hogy megtérítette a káromat, azt a plusz kiadást - a drágább szállás teljes árát -, amit okoztak nekem. De nincsenek illúzióim, azt gondolom, hogy a gyors megegyezésbe belejátszott az is, hogy Magyarországon és az Európai Unió több országában is vizsgálják a tevékenységüket - és ennek a jogosságával én maximálisan egyetértek -, így nincs szükségük panaszos ügyekre.

És álljon itt annak a bergamói szállodának a neve, amely az egész probléma forrása volt, és aki a legminimálisabb mértékben sem volt képes felelősséget vállalni, ráadásként pedig minősíthetetlen stílust engedett meg magának egy vendégével szemben. Senki nem ajánlom, hogy itt szálljon meg, ha Bergamóban jár: Santa Caterina Hotel

Ez az eset lehetőséget adott arra, hogy kipróbáljam az airbnb-t. Korábban is néztem az áraikat, de jellemzően azt tapasztaltam, hogy nem olcsóbbak egy szállodai szobánál, így inkább annak lehet megoldás, aki nem akar szállodában aludni (nekem viszont vonzó opció, ha van 24 órás recepció, akihez bármikor lehet fordulni és az sem gond, ha késő éjszaka érkezem meg). A tapasztalatom egy foglalás alapján pozitív, nagyon jó szállást találtunk a belvárosban, a tulajdonos minden kérdésemre gyorsan válaszolt, megérkezéskor pedig a megbízottja a kapuban várt a kulccsal. 

Plusz egy hasznos tanács:

Rövid időn belül két pozitív tapasztalatom is volt nem visszatéríthető szállásfoglalás törtéléséről a booking.com rendszerében. Az egyik esetben a hónapokkal korábban lefoglalt szállásnál, utazás előtti megbetegedés miatt több mint 200.000 forintot bukott volna az utas, azonban a szálloda elfogadta a kérését és költség nélkül törölte a foglalást (ebbe talán beleszámíthatott az is, hogy egy kiemelt időszakról volt szó, a szobát valószínűleg gond nélkül ki tudták adni). A másik esetben a foglalás után derült ki, hogy a szálloda csak egy bizonyos korhatáron belül fogad vendégeket (végül megtaláltam a leírásba, de annyira elrejtették az infót a felsorolás legvégén, hogy át lehetett rajta siklani. Tanulság: az utolsó sorig alaposan olvassuk végig a leírást, mert van, ami nem derül ki a bemutatkozó szövegben!). Viszont a félreértés tisztázása után a szálloda törölte a foglalást minden költség felszámítása nélkül. Van erre egy funkció a booking.com oldalon, ahol rövid magyarázattal lehet kérni a szállodától a foglalás törlését anyagi vonzat nélkül. Ha úgy alakul, hogy nem tudunk elutazni, akkor érdemes megpróbálkozni ezzel az opcióval.

Eredetileg csak annyi volt a tervem, hogy elrepülök Charleroi-ba és rászánok egy napot a város megismerésére. Tisztába voltam azzal, hogy nem Belgium legizgalmasabb városáról van szó, de igazságtalannak gondoltam, hogy miközben rengetegen érkeznek a Charleroi repülőtérre, a városba valószínűleg csak elenyésző részük jut be. Mert mindig messzebb nézünk/tervezünk. Legyen egy nap Charleroi-é, bejárom a várost, nyugalmas lesz, de biztos, hogy látok érdekes dolgokat is. Azt tudtam, hogy a reptérről van buszjárat a városközpontba és azt gondoltam, hogy nem lehet több a jegy, mint 2.50 euro egy irányba.

Azután meglepődve láttam, hogy az "A" jelű buszra, amely a reptérről a belvárosig visz, 6 euro egy útra a jegy (miközben, ha eléggé korán foglalok, akkor 5 euróért Brüsszelig visz a Flibco buszjárata). És akkor azt mondtam, hogy ebben az esetben hozzáteszek még pár eurót a jegyhez és bemegyek Brüsszelbe, ahol azért jóval több látnivaló vár rám. (Persze azután a Charleroi tömegközlekedési társasággal levelezve megtaláltam az olcsó megoldást a városba való bejutásra, de addigra már beleéltem magam Brüsszel felkeresésébe.)

A Grand-Place, azaz Brüsszel főterének házai

Megnéztem a brüsszeli transzfer lehetőségeit, és több megoldást is találtam. A legkézenfekvőbb a Flibco busztársaság járata, amelyik a reptér épülete elől indul és egyenesen Brüsszel belvárosába visz. Utaztam már korábban is velük, teljesen profi szolgáltatást nyújtanak. A legolcsóbb jegyáruk 5 euro egy irányba, és ez létező ár (és nagyon jó ár), ha eléggé korán foglal az ember. Mivel közel volt már az utazás, már csak 14.20 euro-s jegyet sikerült vásárolnom. Ezek a jegyek az adott napra érvényesek - egészen pontosan a következő nap hajnali 4 óráig - és bármelyik járatukra igénybe vehetjük Brüsszel felé. A buszok 20-30 percenként indulnak, ahogy a forgalom megkívánja - az utasok pedig szépen sorba állva várakoznak arra, hogy feljussanak a járatra - Brüsszelben pedig egészen jó helyen, a városközponthoz közel, a Gare du Midi (Brusseles Zuid) vasútállomásnál van a megállójuk. 

A gépünk időben leszállt és a Charleroi-i repülőtér kicsi, így gyorsan, nagyjából 8 óra 20-kor már ott is álltam a brüsszeli járatra váró sorban. A megállóban lévő kijelző azt mutatta, hogy minden kerek órában, illetve félkor indulnak buszok. Nem is várakoztunk sokan, így azt hittem, hogy kényelmesen felférünk a 8.30-as járatra. Már bent is állt a busz, de azután rá kellett jönnöm, hogy már meg is telt és el is indult hamarosan. És hiába reméltem, hogy a sok utasra való tekintettel - ugyanis pár perc alatt igen hosszú lett a várakozók sora -, valóban rugalmasan elindítják a következő járatott, azzal kivárták a 9 órát. Nem tudom, hogy ez mindig így működik-e, de mire mi felszálltunk a buszunkra, legalább még egy busznyi ember állt sorba. Kiszámoltam, hogy a jegyárakból nem kis bevétele van a cégnek, szerintem beleférne, hogy ilyenkor negyedóránként induljanak a járatok. Én a jegyet előre megvettem az interneten, de a megállóban van jegypénztár is (az ottani kiírás szerint 17 euró a jegy, azaz egy kicsit drágább, mint előre megvásárolva).

A busz út nagyjából egy óra lehet Brüsszelig, azért nem tudom pontosan, mert most akkor dugó volt, hogy csak 10 óra 30-ra értünk a Gare du Midihez. (Másnap majdnem ugyanezt az utat megtettem a Flixbus-szal is - Charleroi központja és a brüsszeli északi pályaudvar, Brussels-Noord között -, az ő menetidejük 1 óra 15 perc). Nekem most kifejezetten ideális volt a Gare du Midi, mint olyan pont, ahonnan megkezdhetem a napi programomat. Ez a városnézés nekem most részben egy Breugel-túra is volt. Tavaly láttam a flamand festőóriás bécsi kiállítását, most pedig végigjártam pár olyan helyszínt, amelyik kötődik az életéhez. A buszról leszállva átszeltem a pályaudvar épületét és elindultam a Porte de Hal irányába, amely nagyjából tíz perc sétára volt innen. Ez a masszív építmény az egykori városfal egyik utolsó emléke - egyike a hét egykori városkapunak -, melyben október közepén fognak megnyitni egy új kiállítást - Beck to Bruegel -, amely azt az időszakot mutatja be, amikor idősebb Pieter Breugel is Brüsszelben élt. Miután ez a kiállítás még nem volt látogatható, csak kívülről jártam körbe a toronyépületet, majd elindultam a vele szemben nyíló utcán - Rue Haute -, amely a belváros felé vitt. Ebben az utcában áll egy középkori ház, melyről azt feltételezik, hogy ez volt Bruegel brüsszeli otthona (emléktábla van a homlokzatán). Születtek tervek a ház rendbehozatalára, egy kiállítás berendezésére, de errefelé is körülményesen mennek az ilyen dolgok, így az emlékévre nem készültek el vele. Maga a ház valóban látványos kívülről (és van még pár hasonló középkori épület az utcában). 

Ebben a házban lakhatott Bruegel 

A Rue Haute-n továbbsétálva hamarosan egy térre érkezünk. Itt áll a Église Notre-Dame de la Chapelle, amely amellett, hogy egy nagyon szép középkori templom, egyben Bruegel és felesége temetkezési helye is. Egy eredeti Rubens festmény állt egykor a kápolnában - ezért a templom része a nagy flamand festőket bemutató Flemish Masters helyszíneknek, Bruegel és felesége síremlékét díszítve, azonban a képet 1765-ben eladták - napjainkban a berlini Gemäldegalerie-ben látható -, helyére pedig egy hiteles másolatot helyeztek el, ami ma is látható. A templom melletti téren látható Tom Frantzen 2015-ben felállított alkotása - szobra - Bruegel mesterről, akinek vállán egy majom ül és a töredékes kereten át a Mallores városnegyed egy részletét láthatjuk, mintha éppen azt festené meg. 

Breugel szobra a templom mellett, melyben a sírja van

A templomtól folytattam az utamat a városközpont, azaz a Grand-Place felé. Ha innen megyünk, akkor útvonalunk érinti a Manneken Pis szobrát. Nyilvánvalóan Brüsszelben járva kihagyhatatlan a felkeresése. Érdekes utána olvasni, hogy milyen komoly legendát szőttek a pisilő kisfiú karaktere köré. (És napjainkban már van pisilő kislány és pisilő kutya szobor is Brüsszelben). Innen már csak pár perc a Grande-Place, a flamand reneszánsz építészet ékköve. A világörökségi címmel is elismert tér házai - a városháza, azaz a Hotel de Ville és két másik épület homlokzatának kivételével - az 1600-as évek legvégén épültek (azt követően, hogy 1695-ben szétlőtték a tér épületeit). A városháza épületében van a városi turisztikai hivatal irodája, ahol prospektusokat gyűjthetünk be. A Grande-Place nagy látványossága, amikor kétévente, pár napra virágszőnyeget terítenek a tér közepére. Erre legközelebb 2020 augusztusában kerül majd sor. És míg a tér egyik oldalát a városháza díszes épülete uralja, vele szemben a városi múzeumnak - Museum of the City of Brussels - otthont adó, szintén jelentős épület várja az érdeklődőket. Ha pedig múzeumokba is bemegyünk, akkor érdemes megvásárolni a Brussels Card-ot, melynek háromféle változata van. Az alap a múzeumokba nyújt ingyenes belépést, a második szinttel utazhatunk a tömegközlekedési járatokon is - beleérte a brüsszeli reptéri buszt is -, a harmadiknál pedig még a Hop on Hop off buszt is használhatjuk. 

A Museum of the City of Brussels kiállításának otthont adó épület

Itt kell megemlítenem, hogy nekem Brüsszel egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Jártam itt jó pár évvel ezelőtt, de semmilyen meghatározó élményt nem tudtam felidézni magamban. És most már azt is értem, hogy miért, mert most is úgy jöttem el, hogy nem hatott rám a város. Pedig én mindenhol jól érzem magam. Brüsszel egyszerűen nagyon koszos és rendezetlen, pont azon a belvárosi részen, amelyiknek a legszebbnek kellene lennie. Nem úgy néz ki, mint egy világváros, mint Európa egyik fontos központja. Ami pedig hangulatos lett volna, abból sokkal szebbet és megragadóbbat láttam Brugge-ben, ahová bármikor visszamennék akár egy, akár több napra.

A reptérre való visszaútra én eleve a vasúti megoldást választottam, egyrészt azért, mert a busznál nem lehettem biztos abban, hogy melyik járatra férek fel - mivel nincs helyfoglalási lehetőség fix időponton induló járatokra -, és azért is, hogy kipróbáljam ezt a transzfer megoldást (és össze tudjam hasonlítani, hogy melyik a jobb). Aztán megtapasztalva delelőt a hatalmas dugót az autópályán, külön örültem a döntésemnek, azt gondolva, hogy a vasút majd megbízhatóan és pontosan fog közlekedni. Mint kiderült, ez nincs egészen így. Felszálláshoz a városközponthoz közelebb eső Brussel-Centraal állomást választottam. A vonatjegyen zone Brussel meghatározás szerepel az indulási résznél, azaz rugalmasan használhatom a város vasútállomásait a felszállásra. A teljes árú jegy 9.50 euro Charleroi-ig, amihez hozzá foglalhatjuk a reptéri A buszt is, így egy jegyet kapunk, aminek 15.50 euro az ára. A google maps-on megnézve egyértelmű volt, hogy a Brussel-Centraal állomás a föld alatt van, arra azonban nem számítottam, hogy a megtalálása nehéz lesz, ugyanis semmilyen kiírás nem mutatta az utcán, hogy hol kell lemenni. Egyetlen megoldást láttam: arra mentem, amerre a legtöbb ember. Szerencsére bevált. Eredetileg a 18 órás vonattal mentem volna Charleroi-ba - ahová félóránként indultak járatok -, de mivel már 17.30 előtt ideértem, gondoltam elindulok előbb. Ezt a döntésemet csak megerősítette, hogy azt láttam a kijelzőn, hogy még csak most fog beérkezni ide az a Charleroi-ba tartó vonat, amelyiknek eredetileg 17 óra után pár perccel kellett volna áthaladnia ezen az állomáson. Ha ez ennyit késik, akkor jó eséllyel a többi járat sem lesz pontos. 

A szerelvény abban a pillanatban érkezett be, amikor leértem a peronhoz. Azonban hiába volt kijelző az oldalán, azon semmilyen felirat nem szerepelt az úti céljáról. Szerencsére pont annál az ajtónál állt a kalauz ahol én is, és megerősítette, hogy ez a vonat megy Charleroi-ba, de azért nem voltam egészen nyugodt addig, amíg a vonaton is bemondták a végállomást. A vonatút Brüsszel és Charleroi között nagyjából egy óra és kényelmesen telt el. A Charleroi Sud vasútállomástól, amely ennek a járatnak a végállomása, indul a reptérre az "A" jelzésű busz, így néhány perc is elég lehet az átszállásra. (Ha kilépünk az állomás épületéből, akkor bal kéz felé van a buszmegálló, amely eléggé nagy - több járat is ide érkezik és innen indul -, így eléggé könnyű megtalálni). A repülőtéri busz félóránként jár, és miután korábban értem ide, még volt időm egy kicsit sétálni Charleroi-ban. Ehhez át kell kelni a Sambre folyó feletti kis hídon, amely rögtön ott van a pályaudvar előtti tér után. A folyópart ezen a részen szép és rendezett, ha van időnk, érdemes bejárni.

Charleroi-Brüsszel Flixbus járattal

Van még a Flixbus-nak is járata Charleroi és Brüsszel között, az áruk is igen kedvező, de csak naponta kétszer közlekednek az útvonalon, ami azt jelenti, hogy délelőtt be tudunk menni velük Brüsszelbe, de délutáni visszaútra nincs olyan járatuk, amelyikkel elérnénk az esti gépet. A Flixbus megállója a Charleroi Sud vasútállomás túlsó oldalán van, azaz ha leszállunk a reptéri buszról, akkor át kell mennünk az állomásépület alatti aluljárón - innen közelíthetőek meg a peronok is -, majd a túlsó oldalán, ahogy kiérünk, ha balra megyünk fel, akkor ott lesz egy zebra, és azon átkelve rögtön balra a buszmegálló (van kint egy Flixbus tábla). A Flixbus járat arra is jó lehet, hogy brüsszeli átszállással további célpontokat érjünk el (akár Belgiumon kívül). 

Charleroi városnézés

Mint a cikkből is kiderült, ez a terv továbbra is előjegyzés alatt, de addig is, azoknak, akik szeretnének Charleroi-ban körülnézni, a bejutási lehetőségek.

Charleroi belvárosa a hídon túl van (a híd innenső oldalán pedig a vasútállomás és a buszpályaudvar)

A legegyszerűbb - és leggyorsabb - az "A" jelű busz, amely a repülőtér épülete előtti buszmegállóból indul (onnan, ahonnan a Flibco járatai is, a legtávolabbi megállóból). A reptéri megálló neve Gosselies Airport (és nagyon figyeljünk rá, hogy a repülőtérnek nem a város felé néző oldalán van a terminál, mert sajnos láttam olyan útvonaltervezőt, amelyik arra a részre ajánlott tömegközlekedési útvonalat, de az nekünk nagyon nem jó). Innen félóránként - hétvégén óránként - indulnak a buszjáratok és kevesebb, mint 20 perc alatt érnek be a központi pályaudvarhoz (Charleroi Sud). Ennek jegyára viszont 6 euro/út, azaz oda-vissza 12 euro, ami egy ilyen rövid útért nem kevés.

Van azonban alternatív megoldást, a 68-as jelzésű busz, amelyik a repülőtér előtt áll meg, és bár ritkábban jár - úgy láttam, hogy óránként egy járata van -, mindig óra 15-kor indul a városközpontból és kb. fél óra múlva - menetrend szerint óra 46-kor - ér a Gosselies Sain Exupéry megállóhoz, ahonnan már csak egy rövid séta a terminálépület. Erre a járatra csak 3.50 euro a jegy egy útra, azaz ez a legkedvezőbb bejutási lehetőség Charleroi-ba. És létezik egy Charleroi City Pass nevű napi jegy is, amellyel utazhatunk az "A" jelű buszon is, és csak 7 euro a 24 órás változata, de a megvásárlásáról és használatáról nem tudok gyakorlati tanáccsal szolgálni.

Charleroi City Pass

A helyi tömegközlekedési társaság honlapja: https://www.infotec.be/

Én is a Wizzair szerda esti Brüsszel/Charleroi-Budapest járatának utasai között voltam, így a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy mit jelent az, amikor törlik az ember repülőjáratát és semmilyen tájékoztatást és segítséget nem kap. A tényeket és a tapasztalataimat most megosztom itt, hátha tudok segíteni azoknak, akik legközelebb így járnak.

A járattörlés lehetőségéről tud az ember, de egészen addig, amíg nem vele történik meg, nem tartja valós opciónak. Úgy utazunk, hogy hiszünk abban, hogy a légitársaság elvisz és hazahoz minket, legfeljebb késik egy kicsit a járatunk. Most sem idegeskedtem, bár értesültem arról, hogy a budapesti repülőteret átmenetileg lezárták, sőt, a késés lehetőségéről ekkor még a Wizzair is képes volt kommunikálni az utasokkal, küldött értesítést a várható csúszásról. Kicsit bosszankodtam, mert senki sem szereti, ha késik a járata, de nem tűnt reménytelennek a helyzet. Tudtam az interneten követi a történéseket, láttam, hogy feloldották a zárást és azt is, hogy 20 óra körül várható a mi járatunk budapesti indulása. 

Egy ilyen gépet vártunk nagyon, de nem jött

Ültünk több százan egy aránylag kicsi épületben, várakoztunk és figyeltük, hogy mikor indul a járatunk, ami végül 22 óra 30 perc körül szállt fel Budapestről. Már csak mi és egy temesvári Wizzair járat utasai vártak az indulásra, amikor bemondták, hogy a másik járatot törölték. Nekik még egészen sok információt közöltek a hangosbemondón - például a kártérítési összegről -, de mi még akkor is azt gondoltuk, hogy ez minket nem érint. De elhangzott egy olyan információ is, hogy a Charleroi repülőteret 11 órakor bezárják, és nem sokkal később, szó szerint ránk is oltották a villanyt. Ekkor megjelent egy alkalmazott és azt mondta, hogy aki a budapesti gépre vár, az kövesse és kivezetett minket a tranzit területéről. Ekkor már megértettük, hogy ma este nem fogunk hazarepülni, törölték a járatunkat. 

Ott állt nagyjából 220 ember, aki a budapesti járaton utazott volna és még közel ennyi temesvári utas. A repülőtér azonban tényleg bezárt, az információs ablakokat, ahol intézkedtek volna bezárták, igaz, addigra már az is kiderült, hogy legkorábban a vasárnapi járatra tudnák átfoglalni a jegyünket. És ekkor szerda este volt, úgyhogy nem tűnt túl vonzó opciónak a négy napos várakozás. Az egyetlen információ, amit kaptunk, egy A/4-es lap volt, melyen két oldalon sorolták fel, hogy mire vagyunk jogosultak és miként tudjuk megoldani a jegyünk átfoglalását másik járatra. Mint később kiderült, semmi nem volt igaz abból, ami ezen a papíron szerepelt. A Wizzair ügyfélszolgálata éjszaka csak angol nyelven érhető el, ráadásul azon a számon, amit a papírlapon megadtak, a hölgy nem volt hajlandó segítséget nyújtani, mert azt állította, hogy teljesen más az ő feladata, nem a jegyek átfoglalása. Hát, ez igen érdekes. Érdeklődtünk más Wizzair-es telefonszámon is, de ott meg azt mondta az ügyintéző, hogy nincs törölve a járat, így nem tudják kezelni a problémát. A valóságban ekkor már legalább fél órája biztosan tudható volt, hogy a járatot törölték. Megadták még egy honlap címet is, ami kifejezetten arra van létrehozva, hogy az ember át tudja foglalni a jegyét, azonban azt sem tudtuk semmire sem használni (feltehetőleg azért, mert a Wizzair rendszerében ekkor még nem szerepelt törölt járatként a gépünk).

Szóval ott álltunk az éjszaka közepén egy repülőtér előcsarnokában, minden érdemi tájékoztatás nélkül, azzal az opcióval, hogy vagy várunk vasárnapig a hazautazással, vagy egy vagyont fizetünk ki egy másik repülőjegyért. Mert bármerre kerestünk, vagy azt láttuk, hogy teljesen tele vannak a járatok, vagy nagyon drágák. Voltak, akik nem vártak semmire, hanem nagyjából 300 euróért vettek másnap reggelre jegyet a Brüsszel-Budapest járatra a Brussels Airlines-re, de az sokunknak nem volt elfogadható megoldás. És miután semmilyen tájékoztatást nem kaptunk, próbáltuk összerakni azt, ami tudható és kikövetkeztetni azt, ami történni fog. Azt az interneten láttuk, hogy a Budapestről elindult gép végül Kölnben szállt le (a Charleroi repülőtér alkalmazottai azt mondták, hogy ők próbálták meggyőzni a Wizzairt, hogy a közeli Lille-be szálljon le a gép és busszal vigyenek oda át minket, de ezt az opciót ezek szerint a légitársaság elvetette). És ekkor még volt bennünk egy hatalmas hit, hogy majd ez a gép reggel átrepül értünk, vagy minket visznek el egy másik repülőtérre, esetleg Budapestről küldenek egy tartalék gépet, szóval, aki tudott aludt egy picit éjszaka, vagy próbált pihenni, és vártuk a reggelt. Egyetlen segítséget kaptunk a repülőtér alkalmazottaitól: hoztak hideg ásványvizet, amiért nagy köszönet nekik, mert ők legalább, ha sokat nem is tudtak tenni - hiszen pontosan annyi információt kaptak a Wizzair-től, mint mi, azaz semmit -, de legalább mutattak egy gesztust, hogy átérzik a helyzetünket.

De én nekem reggelre összeállt, hogy a Wizzair tényleg itt hagyott minket és ha arra várunk, hogy megoldják a helyzetet, akkor valószínűleg egy idő után folyamodhatunk Belga állampolgárságért, mert ha mi nem oldjuk meg, akkor itt maradunk örökre. Kisebb csapatokba verődve kerestük a megoldást. Nekem az segített, hogy nagy gyakorlatom van utazások szervezésében és mivel sokszor készítek terveket, így számos lehetőség van a fejemben arról, hogy honnan hova lehet eljutni. Így került képbe az eindhoveni repülőtér. Azonban a csütörtöki budapesti járatok - két gép is van -, teljesen tele voltak már. Szerencsére a lányomnak eszébe jutott Debrecen is, és oda pont volt járat csütörtökön és még hely is volt rá. Ekkor nagyjából reggel hat óra lehetett. Gyorsan megbeszéltük páran a lehetőséget és oda mentünk az ügyintézéshez, amely közben újra kinyitott, hogy át tudják-e foglalni erre a járatra a jegyünket. Ez szerencsére megoldható volt - ha nem, akkor megvettem volna az Eindhoven-Debrecen jegyet, mert az "csak" 40 euro lett volna és utólag kifizetettem a légitársasággal -, így meg volt a repülő, amivel haza fogunk jutni. Igaz, nem Budapestre, de legalább már Magyarországon leszünk, onnan pedig azért könnyen megoldható a hazajutás. Tehát érdemben ez volt az egyetlen segítség, hogy a repülőtéri iroda át tudta foglalni a jegyünket.

Az eindhoveni repülőtér - itt már egészen közel voltunk a hazajutáshoz

És nagy szerencsék volt, hogy Eindhovenből 15.55-kor indult a gép, és volt egy Flixbus járat, ami 9.40-kor indult Charleroi-ból - nem a repülőtérről, hanem a városközpontból - és egy brüsszeli átszállással 14.05-re Eindhovenbe érhetünk. Azt tudtam, hogy a repülőtér aránylag közel van a városközponthoz, azaz ki tudunk érni időben a géphez. A buszjegy pedig megfizethető áron volt, 4450 forintba került (Charleroi-Budapest útvonalra 35.000 forintért lett volna buszjegy és egy napot kellett volna utazni).
Végre volt megoldás, így a kis csapatunk bizakodva indult útnak. Szerencsére a Flixbus pontosan indult és érkezett, az eindhoveni megállója pedig ott volt, ahonnan a reptéri buszok indultak. El sem hittük, hogy időben és gond nélkül megérkeztünk idáig. Igaz, rögtön az a látvány fogadott, hogy a debreceni járat késik, amitől azonnal összerándult a gyomrunk, de azt gondoltuk, hogy két nap egymás után csak nem hagynak ott minket egy repülőtéren. És végül csak felszállt a gépünk - két óra késéssel, amiből 50 percet a repülőgépben ülve töltöttünk el - és este nyolc után pár perccel újra magyar földön voltunk. El sem hittük, annyira szürreális volt az utolsó 24 óránk, hogy reggel hatkor még fogalmunk sem volt arról, hogy miként fogunk hazajutni, hogy járunk majd Hollandiába is, hogy egy Eindhoven-Debrecen repülőjáraton fogunk ülni aznap délután. És meg is érkeztünk Budapestre, nagyjából ugyanabban az időpontban, mint június 19-én kellett volna, egy nap késéssel és sokkal kacifántosabban. 

És hogy mi ebből számomra a tanulság? Hogy az ember csak magára számíthat, illetve, hogy ha lehet, akkor próbáljunk összefogni. Nekem nagyon sokat számított, hogy páran összetartottunk, mert ilyenkor mindenkinél eljön egy holtpont a fáradságtól, a stressztől, és jó, ha más is figyel, tud gondolkodni a következő lépésen. Erőt adtunk egymásnak, biztatást, hogy bárhogy alakul segítjük egymást. És van az a pillanat, amikor tudni kell dönteni a további lépésekről. És ezzel együtt cselekedni is. És hogy fel kell készülni a váratlan helyzetekre. Ezen a járaton nagyon sokan utaztak úgy, hogy reggel jöttek és este mentek volna haza (én is így voltam). Nem hoztak meleg ruhát, nem hoztak telefontöltőt (nagy tanulság a számomra is: mindig vinni kell). 

Én rendszeresen repülők low cost - fapados -járatokkal és az esetek 99%-ban nagyon pontosak és normális szolgáltatást nyújtanak. Azonban számomra teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy egy ilyen méretű vállalatnak, mint a Wizzair, nincs kidolgozott protokollja az ilyen járattörlésekre. Nem először fordul elő náluk és ők is nagyon jól tudják, hogy nagyon sokba fog nekik kerülni ez a hiba. Sokkal többe, mint az, ha kiküldtek volna értünk kora reggel egy gépet és hazaviszik az összes utast. Lesz kártérítés, büntetés és olyan presztízsveszteség, amit most még nem lehet forintosítani, de biztos, hogy jelentős hatása lesz. Spórolni az üzemeltetési költségeken kell, nem a kommunikáción. Nem hiszem el, hogy éjszaka nincs egy kompetens személy ügyeletben, aki kezeli a helyzetet. Ilyenkor azonnal közölni kell az utasokkal a tényeket és elmondani a tervet a megoldásra.

És ezt az esetet nem lehet a budapesti ideiglenes reptérzárra sem fogni, mert a járat felszállt, elindult értünk, útközben döntöttek a törléséről. Régóta figyelem a Wizzair működését, tudom, hogy komoly eredményeket értek el, de ez, amit most mutattak magukról - és nem először - egy olyan súlyos hiba a működésükben, amit ha nem javítanak ki rövid időn belül, akkor komoly negatív hatással lesz a működésükre (és soha nem lesznek igazi nagy cég, mert ahhoz minden területen professzionálisnak kell lenni). És azt sem fogadom el, hogy ha olcsó jegyet veszek, akkor ott lehet engem hagyni bárhol (és nyilvánvalóan voltak a járaton olyan utasok is, akik nem pár ezer forintért vettek jegyet). Szerződést kötöttem arra, hogy engem elvisznek ezen a járaton és a Wizzair nem úgy hirdeti magát, hogy "vegyen náluk jegyet, aztán vagy elvisszük, vagy nem". Ha én, mint utas nem bízhatok abban, hogy felszáll a repülőgépem, vagy ha valamiért mégsem, akkor legalább megoldást kínálnak a számomra, akkor a felajánlott szolgáltatás semmit sem ér. 

Egyetértek azzal, hogy ez az állapot - ez az eljárás, hozzáállás - elfogadhatatlan, változtatni kell rajta. És remélem, hogy a mi kálváriánk hozzájárul a változáshoz, így valami értelme is lesz annak, ami velünk történt. És lehet, hogy még most - június 21-én reggel - is van olyan utas, aki ott várakozik a charleroi-i repülőtéren. Csak remélni tudom, hogy mindenki hazajutott már azóta. És jó lenne tudni, hogy akikkel Kölnbe szállt le a Budapestről indult gép, azok milyen segítséget, tájékoztatást kaptak? Ők hogyan jutottak el végül az úti céljukig. 

Gyakorlati információ: 

Amikor a charleroi-i ügyintéző átfoglalta a jegyünket, akkor erről kinyomtatott egy igazolást, amin szerepelt a foglalás kódja. És ezzel a kóddal meg lehetett már keresni az új foglalást a Wizzair oldalán - van ilyen opció, hogy ha megadom a foglalást és az utas vezeték nevét, akkor láthatom a szükséges adatokat -, így mobilról be tudtunk csekkolni az Wizzair applikáción keresztül és meg volt a beszállókártyánk is előre, így azzal nem kell az eindhoveni repülőtéren külön foglalkoznunk. 

Kasztília és León egy hercegnő és egy herceg neve is lehetne, a valóságban azonban egy spanyol autonóm közösség megnevezése. Városai, tájai viszont valóban mesés látnivalókat kínálnak, így érdemes egy madridi utazásunkat kiegészíteni Burgos, Salamanca, Ávila, Segovia, Leon vagy Valladolid felkeresésével.

Castillo de la Mota

Kasztília elnevezése az óspanyol Castiella kifejezésből ered és a jelentése: erődítmények földje. Egykor a mór hódítók ellen védték ezen a tájon masszív falakkal a városokat és emeltek várakat a sík vidéken. Napjainkban a turisták özönlik el ezeket a csodálatos településeket és a várak kapuját boldogan nyitják meg előttük, belépődíjért. Az a rész, amiről most mesélek a Castilla la Vieja, azaz a régi Kasztília (Ó-Kasztília). Az utazásra ez alkalommal rendelkezésre álló hat napba három település felkeresése fért bele, és Burgos, Segovia és Salamanca került kiválasztásra. Közülük Segovia van a legközelebb Madridhoz, ide fél óra alatt lehet eljutni vonattal a Chamartin pályaudvarról, Burgos és Salamanca van a legtávolabb, az előbbibe két és fél óra, a másikba másfél óra az utazás.

Abszolút jogos a kérdés, hogy nem érdemes-e csillagtúra szerűen bejárni ezeket a városokat. Van erre lehetőség, érdemes is elgondolkodni rajta, bár ebben az esetben nehezebb jó menetrendet összeállítani. Amit én megoldásként választottam - és ezt már le is utazta az, aki kérte tőlem az úti tervet -, az egy olyan konstrukció lett, ahol a madridi repülőtérről egyből Burgosba utazunk el, egy éjszakát töltünk ott, majd visszatérve Madridba, a párnapos ott tartózkodás alatt beiktatunk egy egynapos kirándulást Segoviába. A program végén pedig egy éjszakát alszunk Salamancába, ahonnan már egyből a madridi repülőtérre megyünk.

Madridba nagyon jó menetrenddel repülhetünk, mert kora reggeli indulással kedden, szerdán és szombaton van egy Ryanair járat, míg késő este - mindennap - egy Wizzair gép visszafelé. Amennyiben ezekkel a járatokkal repülünk, akkor mindig teljes értékű napokkal kalkulálhatunk. A repülőtérről pedig közvetlenül utazhatunk is Burgosba az ASLA társaság járatával. A 10.45-kor induló buszjárat elérésere is van esély, de a 13.15-ös a biztos (bekalkulálva egy esetleges késést - bár én most láttam olyat, hogy kb. 30 perccel korábban szállt le a budapesti Ryanair járat Maridban). A low cost járatok az 1-es terminálra érkeznek és innen is indulnak Madridból, míg az ASLA buszainak a 4-es terminálnál van a megállója. Ez azt jelenti, hogy érkezés után az egymástól távolabb lévő terminálokat összekötő ingyenes shuttle buszokkal kell átmenni az egyesről a négyes terminálra. Ezek a buszok pár percenként indulnak és az utazás sem hosszú a terminálok között. Jellemzően 20 euro körül van egy Madrid-Burgos buszjegy és két és félóra utazást jelent. A jegyet meg lehet előre venni az ASLA bus honlapján, így biztos, hogy lesz helyünk a járaton és nem kell a reptéren még a jegyvásárlással bajlódnunk. Előzetes helyfoglalás minden jegytípushoz jár és ki lehet venni az árból az automatikusan beleszámolt utasbiztosítást (viszont van egy plusz költsége az online vásárlásnak, ez 10 euro áru jegyig 0.99 cent, felette 2.60 euro). És akkor is érdemes regisztrálni magunkat a honlapon, ha valamilyen kedvezményt szeretnénk igénybe venni - például 65 év felett jóval olcsóbb a jegy -, mert csak így tudjuk lefoglalni a csökkentett árú buszjegyeket (és tudunk magyar személyi igazolvánnyal is regisztrálni, csak annak a számát is az útlevéhez kell beírni - nem a foreginer ID card number-hez-, mert csak így fogadja el a rendszer). 

A buszjáratok nagy előnye, hogy sok esetben a városközponthoz egészen közel van a megállójuk, például Burgos és Salamanca esetében is. Burgos városközpontjában, az autóbusz-pályaudvarhoz közel lehet találni megfizethető színvonalas szállást. Ezzel az úti tervvel két célt szerettem volna elérni. Az egyik az érkezés és a hazaindulás napjának a lehetőség szerinti legjobb kihasználása, a másik pedig az, hogy ezekbe a gyönyörű városokban legalább egy éjszakát el is töltsünk, mert semmi sem hangulatosabb, mint egy esti séta az ódon falak között. A spanyol városoknak igen jól felépített turisztikai oldalai vannak - érdemes az adott város nevére a visit szóval rákeresni, például visit burgos, vagy a turismo szóval a spanyoloknál, mert erre jellemzően a hivatalos turisztikai oldal jön fel az első találatok között -, ahonnan minden fontos információ beszerezhető a felkeresésre érdemes látványosságokról. Térképeket tölthetünk le innen és sok esetben nagyon jó sétaútvonalakat is ajánlanak a város műemlékeinek felfedezéséhez. Ha van városkártya, amellyel ingyenes a tömegközlekedés és a legtöbb múzeuma a belépés, azt is megtaláljuk itt (és azt is el tudjuk dönteni, hogy megéri nekünk kiváltani, de általában igen, ha több látványosságot is fel akarunk keresni). Azonban ott, ahol a tartománynak ugyanaz a neve, mint a városnak - és Burgos esetében így van -, fogunk találni egy tartományi turisztikai oldalt, és külön kell rá keresnünk a városéra. A tartományi oldal akkor hasznos, ha a felkeresendő város környezetében is szeretnék körbenézni. 

Burgos látványosságai - élükön a katedrálissal - a városközpontban koncentrálódnak, bejárásuk így nem igényli hosszabb távolságok megtételét. A betervezett egy nap Burgos felfedezésre elégnek bizonyult. És érdemes előre összegyűjteni a helyszínek nyitva tartását, mert például a városi múzeumok délután előszeretettel zárnak be úgy két óra hosszára, igaz, utána este későig, általában nyolc óráig nyitva tartanak. Ezt a szieszta időszakot még Burgos legmodernebb múzeuma, a Museo de la Evolución Humana is megtartja, igaz, csak hétköznapokon. A hétvégéken és ünnepnapokon folyamatos a nyitva tartásuk. 

A Burgos-i katedrális 

Burgos-t a Arlanzón folyó választja ketté. Ahol a busz megáll - azaz ahol a Burgos-i buszpályaudvar van -, azon az oldalon van két fontos múzeum (a már említett Musoe de la Evolución és a Museo de Burgos). Ha a repülőtérről érkezünk, ami azt jelenti, hogy kora délután kezdjük meg a városnézésünket - és esetleg ebben a városrészben foglaltunk szállást -, akkor érdemes a két múzeum felkeresésével indítani a város megismerését. A Museo de Burgos - régi útikönyvekben Tartományi Régészeti Múzeum - színvonalas kiállítása két, egymás melletti reneszánsz palotában talált otthonra. Nyári időszakban sokáig világos van - június elején például 21.45-kor kezd csak besötétedni -, így az esti sétáig még bőven van időnk, illetve a múzeumok megtekintése után is napfénynél érünk be az óvárosba. Ide a San Pablo hídon átkelve érkezhetünk meg. A híd túloldalán, ha balra fordulunk, akkor pár lépés után már is a város főterén, azaz a Plaza Mayor-on vagyunk. A Plaza Mayor után pedig hamarosan megérkezünk a csodálatos katedrálishoz, Burgos világhírű műemlékéhez. A Szűz Mária-katedrális - Catedral de Santa Maria - belső tereinek megtekintését érdemes a következő napra hagyni, most csak járjuk körbe és folytassuk a sétánkat a folyóparti sétányon. A városközpontban egy hosszú szakaszon nagyon szép vízparti sétány vezet. Ha még bírjuk erővel és megvártuk a napnyugtát, akkor tehetünk még egy esti sétát a történelmi városközpont utcáin, utána pedig jöhet a jól megérdemelt pihenés.

Másnap azután kezdhetjük a napot a katedrális alapos felfedezésével. Ez a látogatás biztos, hogy hosszabb időt igényel, de az sem kérdéses, hogy Burgos-t ezért a műemlékért keresik fel elsősorban a turisták (de található néhány igen szép gótikus templom is még a városban). Utána felmehetünk a Castillo-ba, a város fölé magasodó, korabeli ábrázolások szerint igencsak monumentális egykori vár (várkastély) maradványaihoz, amely 75 méterrel magasodik a városközpont fölé, amelyre így igazán jó panoráma kilátást nyújt (és itt érdemes megjegyezni, hogy maga a város is közel 900 méterrel a tengerszint fölött fekszik). 
Ha visszafelé a buszpályaudvarhoz, a katedrális előtti téren átvágva, a Santa Maria híd felé tartunk, akkor a Santa Maria kapun fogunk kilépni a történelmi városközpontból. És érdemes visszafordulva megcsodálni az egykori városkapu gazdag homlokzatát. Átkelve a hídon szinte már meg is érkeztünk a buszpályaudvarhoz. Burgos-ból Madridba gyakran indulnak járatok. A buszpályaudvaron jegypénztár nincs, csak automata, de nem bonyolult a kezelése és menetrendet is lehet nyomtatni vele, melyen a jegyárak is láthatóak.

Ennél az utazásnál Segovia felkeresésé Madridból vonattal lett megtervezve. Kétféle járat közül választhatunk, az egyik félóra alatt van Segoviába, a másik másfél alatt. Ennek az a magyarázata, hogy a gyorsabb járat az AVE gyorsvasút hálózathoz tartozik és ezért nem is megy be a város pályaudvarára, hanem kijjebb áll meg, a Sagovia AVE vasútállomásnál. Innen van buszjárat a városközpontba (két busz is indul a pályaudvartól, az egyik a híres vízvezetékig megy be, a másik a belváros ellenkező felén megy, és az előbbi a jobb megoldás a bemenetre). Egyébként a város központi pályaudvara is hat kilométerre van az óvárostól, onnan is kell buszozni. Erre az útra mindenképpen érdemes előre lefoglalni a jegyet, mert az általunk kinézett napon az ideális időpontban induló vonatra már nem volt hely (ez a járat Segovia után Salamancába megy, azaz, akinek csak kis csomagja van, az úgy is betervezheti az itteni városnézést, hogy reggel leszáll a vonatról, majd este innen megy tovább Salamancába). Segovia legemblematikusabb műemlékei a Római vízvezeték, a katedrális és az alcazár, azaz a fellegvár.

A római vízvezeték Segovia központjában

Madridi városnézésre, látnivalókra itt most nem térnék ki. Azt mindenki ki tudja magának kalkulálni, hogy mennyi napot szeretné a spanyol fővárosra szánni. Ez a menetrend egy hatnapos - hat teljes napos - úthoz lett kidolgozva. Ebben az esetben nem Madrid volt a fő célpont, így ott csak egy teljes nap illetve két töredékes nap marad, ha mind a három várost megjárjuk (Burgosban és Salamancában 1-1 éjszakát töltve, Madridban hármat). Azonban a spanyol főváros központi része - ahol a kiemelt látnivalók találhatóak - bejárható ennyi idő alatt is.

 
A Madrid Salamanca útra az autóbusz mellett reális opció a vonat is, amely gyorsabb a busznál - másfél óra alatt ér oda, míg busznak ehhez eggyel több kell - és árban is versenyképes, sőt olykor még olcsóbb is. A salamancai pályaudvar pedig pont olyan közel van a városközponthoz, mint a buszé. Salamanca látnivalókban erősebb Burgosnál, így ide érdemes minél korábban megérkezni és a történelmi városközpontban foglalni szállást, ahol meglepően kedvező áron, 35 euróért két főre találtunk olyan szállodát, ami egyaránt közel volt a vasúti és a buszpályaudvarhoz is. Ebből a félkörívből, amelyen belül az óvárosi rész van, azután ki sem kell mozdulni, csak szépen szisztematikusan végigjárni az utcákat. A világhírű egyetem épülete kívül és belül is sok szépséget tartogat, a régi és az új katedrális (és senkit nem tévesszen meg az elnevezés: az új is a gótika korában épült), a Kagylós ház, a városi múzeum és a La Casa Lis Art Nouveau - szecessziós - épülete, az Art Nouveau és Art Deco kiállításával biztos, hogy mindenkit el fog varázsolni.   

A La Casa Lis 

Az utolsó nap délutánján pont ideális időben indul az Avanzabus járata a madridi repülőtérre és megáll az 1-es terminálnál is, ahonnan a Wizzair járata indul. A 16 órás indulás azt jelenti, hogy szinte egy teljes napot lehet még Salamancára szánni, a 18.45-ös érkezés a reptérre pedig bőven elég a 20.50-kor induló géphez (még az is belefér, ha a forgalom miatt kicsit hosszabb lesz a buszút). Tömény hat nap volt ez a túra, de minden pillanata megérte. A jó hír pedig az, hogy a régióban van még néhány izgalmas város - például Leon -, így akinek tetszett, visszatérhet ide és felfedezheti a tartomány újabb pontjait. 

(képek forrása: www.101viajes.com/, www.wikipedia.com, www.spain.info/

Amikor úgy döntöttem tavaly, hogy utazási blogot indítok, akkor az volt az elsődleges célom, hogy másoknak is megmutassam azt a formát, ahogy én megtervezek és lebonyolítok egy utazást. Ennek a módszernek a lényege az, hogy rövid - egy-kétnapos - utazásokat szervezek, melyek kevés pénzből - 10.000-20.000 forint közötti összegből megvalósíthatók és minimális szabadnap kivételével kivitelezhetőek. Mégis a legtöbb ember, aki elolvassa a bejegyzéseket azt mondja, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ennyit utazhatok. Én pedig arra kérek mindenkit, hogy higgye el: ezeket az utazásokat bárki megvalósíthatja könnyedén, nem kell hozzá sok pénz, sok szabadidő, sem különleges képesség.

A Sa Seu katedrális (Palma, Mallorca, Spanyolország)

Ahhoz, hogy érdemes legyen egy ilyen rövid - egy vagy kétnapos - utazásba belevágni, két dologra van elsősorban szükség. Kedvező áru repülőjegyre és jó menetrendre. Utóbbi alatt azt értem, hogy a gép lehetőleg kora reggel induljon - és korán is érkezzen meg az adott városba -, és este minél később induljon vissza. Ez sokkal több úti célnál oldható meg, mint elsőre gondolnánk. Az én esetemben talán a londoni kiruccanás volt a legextrémebb - reggeli oda és esti visszarepüléssel -, de még ez is megérte, igaz, én a brit főváros nevezetességeit már láttam korábban, ez alkalommal egyszerűen csak szerettem volna egyet sétálni London belvárosában, mert régen jártam ott és vágytam a hangulatára. 

És ha már London, akkor mindjárt térjünk is ki egy nagyon fontos részletre. Ez pedig a bejutás a repülőtérről az adott városba. London esetében sokáig az tartott vissza az utazástól, hogy nagyon drága volt a reptéri busz jegyára. De ma már ez sem akadály, az Easybus rendszerén keresztül lehet akár 1.99 fontért is jegyet venni - én is ennyiért vettem a tavaly őszi utazásomhoz -, ami kevesebb, mint a 100E jegyára Budapesten (pedig Londonban kb. másfél óra az út autópályán, kicsit messzebbre visznek el).

Igen, szintén fontos kérdés, hogy mennyi idő alatt és milyen áron jutunk el a repülőtérről a kiválasztott városba. Ha nagyon olcsó repülőjegyet veszünk - és én olyat szeretek foglalni, ez nálam a 3-4000 forint/út összeg -, akkor könnyen abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy ugyanannyi vagy drágább lesz a transzfer, mint az utazás (amikor Palma de Mallorcára 5 euró áron repültem, akkor azzal kellett szembesülnöm, hogy a repülőtéri buszra ugyanennyi a jegy, pedig ott csak kb. 20 perc az út a belvárosig). Jellemzően a reptéri transzfer költsége 5-10 euro egy útra. 

Ami nagyon fontos, hogy igen alaposan mérjük fel mind a repülési lehetőséget, mind a transzfer opciókat. És bátran kombináljuk az utazási formákat. Szerencsére egyre több busz- és vonattársaság kínál a low cost légitársaságokéhoz hasonló kedvező árakat. Én volt, hogy busszal mentem Krakkóba, de onnan  már repülővel utaztam tovább. És mindig figyelem a bécsi repülőtér ajánlatait, mert onnan is nagyon sok városba lehet kedvező árú repülést lehet foglalni (és olyan úti célokra is, ahová Budapestről nem.) Ha úgy jön ki jobban, akkor Bécsből indulok és Budapestre repülők haza (vagy fordítva). De Pozsony is jó opció lehet. És gyakran kombinálom a Ryanair és a Wizzair járatait is, hogy a lehető legkedvezőbb menetrendet kapjam meg. 

Fira (Santorini, Görögország)

                                                                                                                                    

És maximálisan kihasználom, hogy szinte minden információt előre be tudok gyűjteni az interneten. Számomra az út megtervezése legalább akkora élmény, mint maga az utazás. Mindig van két-három úti cél, amelyekre előre kidolgozom a útitervet. És figyelem, hogy mikor adódik kedvező áru jegy, amit igyekszem gyorsan megvásárolni (ehhez nyújt nagy segítséget, hogy akkor már nem kell terveznem, gondolkodnom az útvonalon, csak ellenőriznem, hogy minden részletére van-e kedvező áron megoldás). Tapasztalatom, hogy a repülőjáratok menetrendjei a low-cost cégeknél elképesztő gyorsasággal változik. Pár hónappal ezelőtti utazásaimból jó néhányat ma nem tudnék megvalósítani, mert már nem reggel, hanem délután megy egy adott járat, vagy megszűnt az útvonal. Nem érdemes sokat várni egy jó lehetősséggel, mert nem biztos, hogy a következő hónapban is elérhető lesz.

Brügge (Belgium)

Tavaly szeptember - a blog elindítás óta - 20 alkalommal utaztam repülőgéppel (és még néhányszor autóbusszal és vonattal). Ez átlagosan havonta egy utazást - oda-vissza repülőutat - jelent. Utazásaim legnagyobb része kétnapos volt - itt igyekeztem legalább egy hétvégi napot is beleszervezni -, egyszer nyúlt három napra, és volt pár egynapos is. Olyan országokba és városokba jutottam el, amelyekbe nagyon régóta vágytam és mindenhol jól éreztem magam. Tudom, sokan erre azt mondják, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet megismerni egy várost. Én erre azt mondom, hogy egy várost úgy ismerhetünk meg, ha odautazunk. Valójában egy hét vagy egy hónap alatt sem ismerhetünk meg igazán egy várost, viszont egy nap alatt is nagyon sok részletét felfedezhetjük. És ha tetszett, akkor vissza lehet oda menni. Megtehetjük, mert az utazási költségünk alacsony és túl sok szabadnap sem kell hozzá. Szerintem több rövid látogatással sokkal jobb rálátást kapunk egy városra, mint egy hosszabb ott tartózkodással. 

A rövidre szabott idő ráadásul kifejezetten ösztönzőleg hat arra, hogy maximálisan használjuk ki az időnket. És ez nálam nem azt jelenti, hogy egész nap szaladgálok az egyik látnivalótól a másikig, mert mindig szánok időt arra, hogy egy szimpatikus térre kiülve, vagy egy parkban, tengerparton megpihenve csak élvezzem azt, hogy ott vagyok. De ahol lehet, ott spórolok az idővel, ebben segít, hogy szinte percre pontosan megtervezem előre azt az útvonalat, amit bejárok (ehhez kikeresem az interneten a városi buszok menetrendjét is előre). És mindig van valami, ami kimarad, amit elfelejtek, nem veszek észre vagy nem marad rá idő. Elengedni is tudni kell a programból, ha úgy alakul. Engem ez nem zavar, mert legalább van okom visszautazni.

A Bryggen (Bergen, Norvégia)

Igen, nagyon örülök annak, ha azt látom, hogy egy-egy bejegyzést több ezren olvasnak el (a legnépszerűbbnek már több mint 20.000 olvasója volt). De akkor vagyok igazán elégedett, ha azt fogom tapasztalni, hogy útra is kelnek. Mert ezek a bejegyzések nem csak azért készülnek, hogy felkeltsék az érdeklődésüket, de egyből gyakorlati tanácsokat is adnak az utazás megtervezéséhez és kivitelezéséhez. És higgyék el, ezt bárki megvalósíthatja, mert napjainkban már tényleg nagyon egyszerű utazni és ha ügyesen tervezünk, akkor nem is drága. Engem hihetetlenül kikapcsol egy ilyen intenzív élmény. Átmossa az embert, hogy egyik nap délután még a munkából megy haza, másnap mondjuk Bergamo óvárosában sétál, eszik egy jó pizzát vagy tésztát, utána pedig egy igazi olasz fagyit, és amikor másnap reggel felkel, akkor azt érzi, hogy sikerül megtörni a hétköznapok egyhangúságát. Sokkal hosszabbnak érzem minden egyes utazásom ott töltött idejét, mint az a valóságban volt. Hihetetlenül távolra tud kerülni két munkával töltött hétköznap egy közbe iktatott utazástól. Tudom, hogy nem mindenkinek fog bejönni ez az utazási forma, de nekem nagyon bevált és őszintén biztatok arra minden olvasót, hogy legalább egyszer próbálja ki (de legalább gondolkodjon el a lehetőségen). 

A repülésekről

A legtöbbször a Ryanair-rel és a Wizzair-rel repültem, de a többi igénybe vett társaság is a low cost kategóriába tartozik (és nem szeretem a fapados kifejezést). Minden alkalommal korrekt szolgáltatást kaptam. Pontosan érkeztek a járatok - a húsz repülés alatt egyszer volt nagyobb késés, másfél óra felszálláskor - és bár az esti gépek jellemzően 20-30 perces csúszással indulnak, ezt a Budapesti érkezésig be szokták hozni. A rövid utaknak az is az előnye, hogy csak kisméretű kézipoggyásszal utazom, így valóban a legolcsóbb árat fizetem. És betartom a szabályokat, így sosincs problémám ebből (bár sehol nem éreztem, hogy túl szigorúan ellenőriznék a hátizsákok méretét). Mivel már sokszor repültem, ezeket az időszakokat pihenésre használom. Nagyon hasznos tud lenni az a másfél-két óra pihenés (bóbiskolás), amivel kompenzálni tudom a korai kelést.

Szállásokról

A repülőjegy mellett a szállás a másik nagyobb kiadás egy utazásnál. Viszont itt nem feltétlenül a legolcsóbb megoldást keresem, hanem a legjobb ár/érték arányút. Az érték pedig ebben az esetben az, hogy közel legyen a városközponthoz illetve ahhoz a megállóhoz, amit használni fogok. Ilyenkor megér pár ezer plusz forintot, ha jó helyen van a szálloda és időt tudok spórolni azzal, hogy nem kell kimenni a külvárosba. Általában olyan szállást foglalok le, amelyiket a lehető legkésőbbi időpontig lehet módosítani vagy lemondani. És rendszeresen ellenőrzőm még a foglalás után is, hogy nincs-e valami jobb ajánlat (lehetnek akciók, szabadulhat fel szoba egy jobb szálláson). Ha pedig az előre fizetésnél olcsóbb az ár - általában szokott lenni ilyen opció -, akkor az utolsó pillanatban, az indulás előtt kb. két nappal véglegesítem a szállásomat. 

Költségek

Alapos előkészületekkel nagyon sokat lehet megspórolni egy utazásnál. Soha ne elégedjünk meg egyetlen oldal ajánlatával, mindig ellenőrizzük le a lehetőségeket több forrásból is. És figyeljünk az akciókra, kedvezményekre, amiket olykor szeretnek egy kicsit elrejteni. Én akkor utazom, amikor kedvezőek a lehetőségek. Repülőjegyet 3-4000 forintért szoktam egy útra venni - mind a Wizzair, mind a Ryanair kínál ilyen árú jegyeket egész évben -, azaz maga a repülés 6-8000 forint. Ehhez jön hozzá a reptéri transzfer, a belépőjegyek ára és a szállás, ha nem egy napra megyek. Európában egy éjszakára 5-10.000 forint közötti szállásárakkal kalkulálok (és ez mindig rendes szoba). Időt kell rá szánni, mert keresni kell és összehasonlítani árakat, szolgáltatásokat, de megéri, mert a végeredmény mindig egy klassz utazás lesz, megfizethető árral. 

Térképek, hasznos információk

Minden utazás előtt megnézem, hogy az adott város turisztikai hivatalának hol van a kirendeltsége. És ide igyekszem a lehető legkorábban eljutni és beszerezni kiadványokat a helyi látványosságokról. Ilyen iroda a legtöbb reptéren van. A legfontosabb egy jó térkép, amit a reptereken általában be lehet szerezni (ingyenes térképre gondolok), de érdemes körülnézni múzeumok előcsarnokában, szállodák lobbijában. Az ingyenes kiadványok is sok hasznos ötletet adhatnak programokról, árakról. Szánjunk időt arra, hogy helyben is nézzük át a prospektusokat, mert szinte mindig lesz benne egy jó ötlet, valami hasznos tipp. 

Ambrózy-Migazzi István életében több arborétumot is létrehozott. Az elsőt a felvidéki birtokán, Malonyán, majd miután ezt a birtokát az első világháború kitörése után már nem kereshette fel, a Vas megyei Kám község mellett megismételte a teremtő munkáját, melynek csodálatos eredménye a Jeli Arborétum. A virágos gróf varázskertjeit ma is felkereshetjük, és ha így teszünk, akkor gondoljunk arra is, akinek köszönhetjük ezeket a szépségeket.

Ambrózy István gróf Nizzában született és ifjú korában - tanulmányai során - sok időt töltött Európa különböző országaiban, így volt módja megismerni és megszeretni a mediterrán térség növényvilágát. Édesanya Erdődy lány volt és az ő családja is híres volt a botanika iránti lelkesedéséről, volt tehát honnan örökölnie azt a szenvedélyt, ami később egész életében elkísérte. A jogi egyetem mellett botanikai tanulmányokat is folytatott. 1892-ben feleségül vette Migazzi Antónia grófnőt, akinek a malonyai birtok volt a hozománya. (Apósa volt a Migazzi-család utolsó férfi leszármazottja, akinek 1896-os halálával nem volt, aki a családnevet továbbörökítse. Ambrózy gróf ezért emelhette be felesége családnevét a sajátja mellé.) Az ifjú pár itt telepedett le és a kastélyuk melletti erdőben Ambrózy-Migazzi István hozzáfogott a nagy álma megvalósításához.

A malonyai kastély

 
Céljához egy nagyjából 40 hektáros tölgyes-gyertyános területen kezdett hozzá idegenszármazású, örökzöld és ezen a területen egzotikusnak számító fás növények kiültetéséhez. Két évtized múltán, 1914-ben már szépen látszott, hogy a tűlevelűek megtalálták a helyüket, legmagasabbra nőtt példányaik koronája már konkurált a tölgyek és gyertyánok csúcsaival. A hagyomány úgy tartja, hogy Ambrózy-Migazzi gróf 1914 után már nem járt a malonyai birtokán. Ennek az évnek a legvégén hunyt el az édesanyja és a temetés után már nem tért vissza. Először talán a családi ügyek és az első világháború tarthatta távol, Trianon után azonban teljesen elveszítette a malonyai birtokot. Amit létrehozott, az viszont még a tengerentúlon is elismerést hozott a számára, csodájára jártak, így az eleinte különcnek - bolondnak - tartott gróf teljesítményét egyre szélesebb körben kezdték tisztelettel említeni.

A malonyai arborétum egy hangulatos részlete

A gróf gyermekkora színhelyén, a Vas megyei Tana községben (napjainkban Tanakajd) lévő családi birtokon rendezte be új otthonát, és hozzáfogott egy új arborétum megteremtéséhez. Elsőként a célra alkalmas területet keresett, melyet meg is talált a Kám község melletti Jelihálás pusztán. Tömöröd határában is megvásárolt egy tűzifaerdőt, ahol növényhonosításokat végzett. Napjainkban ezt a területet Ambrózy-erdőnek nevezik. (Egy harmadik arborétum megvalósítása is köthető a nevéhez, ezt Erdélyben, a Temes vármegyei Újbázos községben hozta létre unokafivéreivel közösen.)

A Jeli Arborétum megvalósításán 1922-től egészen haláláig, azaz 1933-ig dolgozott. Ahogy ő maga írta le 1922 őszén: " Magyarországon e tavasszal léptem ismét kertészeti aktívitásba Vas megyében...". Az egyik utolsó tevékenysége pedig saját sírhelyének a kiválasztása volt szeretett erdejében (hasonlóan járt el Scherg Lőrinc, a bajor származású erdész, aki a közeli Farkas-erdőt élesztette újjá ugyanebben az időszakban, és ő is szeretett fái között jelölte ki a sírhelyét, ami napjainkban is felkereshető.) Amrózy-Migazzi István sírja az arborétum közelében van, rajta az életművét meghatározó jelmondattal: Semper vireo – Örökké zöldellek. És befejezésül álljon itt egy gondolat a gróftól: „Mennyivel boldogabb a névtelenség, mint a rang és az istenverte társadalmi kötelezettségek. Ezért gondolom, hogy a rám maradt vagyonnak csak úgy adok értelmet, ha elvetem. Ha leszek a virágos gróf, a bolond.” 

A májusi rhododendron (havasszépe) virágzás idején mutatja az egyik leglátványosabb arcát a Jeli Arborétum, melyben az ide évtől már egy lombkoronasétány is várja a látogatókat. Az arborétum április elejétől egészen szeptember végéig látogatható. 

Rhododendron virágzás a Jeli Arborétumban

A Jeli Arborétumot felkereshetik egy kis kitérővel, ha a Termál Kerékpáros Túraúton kirándulnak Celldömölk és Bükfürdő között. Ez az útvonal érinti a térség másik jeles botanikai látnivalóját, a Szelestei Arborétumot is. 

http://www.jelivarazskert.hu/

http://www.arboretum.sav.sk/

 
Légi fotó a Jeli Arborétumról

képek forrása: 
www.jelivarazskert.hu/, http://www.legifoto.com/  www.wikipedia.org,  http://slovakia.travel,

Görögországban úgy érzi az ember, mintha egy történelemkönyv megelevenedett lapjaiba léphetne be. Thesszaloniki gazdag múltú város, ahol az utcákat járva hol egy római kori, hol egy bizánci vagy éppen egy ottomán korabeli emlék kerül a látóterünkbe. Régészeti Múzeuma, ha étterem lenne, akkor egyértelműen háromcsillagos lenne, azaz már önmagában ezért az egy kiállításért érdemes lenne felkeresni a várost. De Thesszaloniki természetesen ennél azért jóval többet tud nyújtani. És mint minden tengerparttal rendelkező városnál, ha az ember kiér a part menti sétányra, máris úgy érzi, hogy jó helyen van, ide megérte elutazni.

Én szeretem egy rövid, de intenzív városnézéssel letesztelni az úti célokat. Mert lehet, hogy elég pár óra is a felfedezésükhöz, ha pedig tetszik a hangulata egy városnak, akkor oda megpróbálok visszamenni. Thesszalonikibe a Wizzair és a Ryanair járata is hetente kétszer - kedd-szombati beosztással repül -, így adódott a lehetőség, hogy amennyiben találok kedvező árú repülőjegyet, akkor felkeressem Thesszalonikit úgy, hogy nem kell szállást foglalnom. Bár így az ott töltött idő nem tűnik túl soknak, azonban a cikkből is látható lesz, hogy jó pár helyszín felkeresése belefér egy fél napba. Ráadásul kedvező repülőjegyárak esetén kevés pénzből is megoldható és még szabadságot sem kell hozzá kivenni, ha a szombati járatpárt válasszuk. 

A Wizzair járat 12.55-kor száll le Thesszaloniki repülőterére ( Thessaloniki Airport "Makedonia" ). Görögország második legnagyobb városának légikikötője meglepően egyszerű - még utashidak sincsenek - és ennek pozitív hozadéka, hogy nagyon gyorsan keresztül lehet jutni rajta, így pillanatok alatt a buszmegállóba állhatunk, ahonnan a reptéri gyorsjárat megy a városba. (Jelenleg folyamatban van a reptér bővítése, egy új terminálépület kivitelezése, de ez a jelenlegi forgalmat semmilyen formában nem zavarja.) Az X1-es busz a legjobb megoldás arra, hogy bejussunk a városközpontba. A busz a reptér épülete előtt áll meg, itt van egy jegypénztár is, ahol meg tudjuk venni a buszjegyet rá (2 euro a jegy egy útra és a buszon is van automata, de ott csak akkor tudunk vásárolni, ha van fém aprópénzünk hozzá). A megállóban van egy elektromos kijelző, amelyik mutatja, hogy mikor érkezik a következő járat (és nem csak az X1-es, mert több irányba is indulnak buszok a reptérről).

Az X1-es autóbusz megállója a repülőtér épülete előtt

Az X1-es nagyjából 20-30 percenként jár és 30-45 perc az út a városközpontig. A repülőtéren találtam ingyenes várostérképet és a megállóban végre láthattam az X1-es pontos útvonalát - ezt a neten sehogy sem találtam meg, csak a megállók neveit, de azt így nem tudtam pontosan beazonosítani -, így azt is sikerült kiderítenem, hogy eggyel előbb érdemes leszállnom a buszról, mint azt eredetileg terveztem. Nem voltunk kevesen a járaton, ami ráadásul jó pár helyen megáll útközben és ezeknél nem csak leszállnak, de felszálló utasok is vannak. Tapasztalatom szerint  - miután a tömött buszon nem könnyű jelezni - a busz megáll mindenhol és kinyitja az összes ajtót, majd vár egy kicsit, hogy aki akar, az le tudjon szállni. Nekem is így sikerült a kiválasztott helyen, a Dimarhiako Megaro-nál leszállnom (az éppen következő megállót egy kijelzőn olvashatjuk a busz belsejében). Az X1-es Macedonia Intercity nemzetközi buszpályaudvarig megy el, közben pedig végighalad a városközponton). 

Elsőként a Bizánci Kultúra Múzeumát kerestem fel. Szerencsére a busz a közvetlen közelében állt meg (a megálló a városházánál van, a múzeum pedig közvetlenül mögötte). A tervezetthez képest úgy félórával később - feltételezem, hogy egy buszjárat kimaradt, többet kellett várnom a reptéren - 14.30-ra értem a múzeumépületéhez. Miután előre eldöntöttem, hogy két múzeumot és a Fehér Tornyot is megnézem, és ezekhez van kombinált jegy, így azt vásároltam meg (15 euro az ára). A görög múzeumok kiállításai már Athénban is lenyűgöztek és ez itt sem volt másként. A Bizánci Kultúra Múzeumában 11 teremben ismerhetjük meg a kereszténység korai időszakától kezdődően egészen a Bizánci Birodalom bukásáig tartó időszak emlékeit. Mozaikok, ikonok, szobrok és épületmaradványok sora ad betekintést a múltba.  

A Bizánci Kultúra Múzeumának bejárata

A Bizánci Kultúra Múzeuma és a Régészeti Múzeum egymás mellett vannak, de miután szerettem volna elérni az 50-es számú városnéző buszt, melynek utolsó járata ebben az időszakban 16 órakor indul, így a múzeumból kijövet egyenesen a tengerpartra mentem. Ezen a részen van két olyan szobor, amelyek a legtöbb Thesszalonikivel kapcsolatos kiadványban megtalálhatóak. Az egyik Nagy Sándor lovasszobra, a másik az Esernyők című alkotás. Utóbbit 1997-ben állították itt fel, amikor Thesszaloniki volt Európa Kulturális Fővárosa. Miután ezeket körbejártam, továbbsétáltam a Fehér Toronyig, ami innen 2-3 perc.  A torony tetejére igyekszik minden látogató, hogy fentről nézzen körbe. Egy széles és enyhe emelkedésű - széles lépcsőfokokkal rendelkező - csigavonal vezet fel, ami azért megterhelő lehet annak, aki nehezebben mozog, akit fáraszt a felfelé kaptatás. A torony nem túl magas, így a körpanoráma sem olyan exkluzív, azonban miután a környező házak nem magasabbak, azért alaposan feltérképezhető a város, ha körbesétálunk a tetőteraszon. A torony belső részében, fokozatosan, ahogy haladunk felfelé (vagy lefelé), különböző kiállítási tereket nézhetünk meg. 

Ha kilépünk a toronyból,akkor jobbra nézve láthatjuk az 50-es busz - a Cultural Line Bus - megállóját. Ez a járat nagyjából 50 perc alatt tesz egy kört a városban - innen kapta a számozását - és minden fontosabb látnivalót érint. Összesen 15 megállója van és az aznapra vett jeggyel le és fel lehet rá szállni, bejárva így kényelmesen az egész városközpontot. Jegyet a buszon dolgozó idegenvezetőtől lehet venni és ugyanúgy 2 euróba kerül,mint a repülőtéri buszjáratra szóló hegy. Az idegenvezető görögül és angolul folyamatosan mesél a látnivalókról, melyek mellett elhalad a busz és nagyon hasznos program, érdemes akár egy teljes kört is menni, mielőtt belevágunk a gyalogos városnézésbe. Én ezúttal csak a 11-es megállóig, a Pyrgos Trigoniou-ig - azaz Trigonio toronyig - mentem, mert lefelé gyalogolni szerettem volna, útközben gyönyörködve a városra nyíló panorámában. Ugyanis ez a városrész jóval magasabban fekszik, mint a tengerparti rész (meredek utcákkal, érdemes felfelé busszal menni és lefelé gyalog).

Ezen a részen az egykori városfal egy igen jelentős darabja maradt fenn, de mint említettem, az igazi élmény a panorámakilátás a városközpontra. Én a Kastron és a Zografou utcák szinte nyílegyenesen lefelé vezető útját választottam, bár utólag azt gondolom, hogy jobban jártam volna, ha átlósan megyek le az Ano Poli városrészen keresztül. (Ez a negyed őrizte meg a legtöbbet az ottomán időszakból, azaz a török uralom korából.) Sebaj, majd legközelebb erre megyek. Most, miután leértem a domb aljára, először jobbra fordulva elindultam az Agios Dimitrou utcán, hogy felkeressem a Agios Dimitrios - Hagiosz Dimitriosz - bazilikát, ugyanis ez az épület volt a legmesszebb a tengerparttól azok közül, amelyeket meg akartam nézni. A város védőszentjének tiszteletére emelt épület a legrégebbi ma is álló keresztény templom Thesszalonikiben. Meglepő mert kívülről nem úgy nézz ki, ahogy mi megszoktunk egy templomot vagy bazilikát. Viszont abszolút őrzi annak a templomépítészetnek a jellegzetes elemeit, amelyik a kereszténység korai időszakát jellemezte. A templomok a városban nyitva állnak, szabadon megtekinthetőek, és szép mozaikokat, ikonokat láthatunk bennük, de leginkább az építészeti kialakításuk különleges. Thesszalonikiben 15 olyan műemlék van, amely felkerült a világörökségi listára, köztük ez a bazilika is.

Az Agios Dimitrios (Hagiosz Dimitriosz) bazilika

Ha a bazilikától elindulunk egyenes le a tengerpart felé, akkor az út pontosan belevezet az Aristotelous utcába - Thesszaloniki Andrássy útjába -, melynek a végén az Aristotelous tér van. De előtte még meg kell kerülnünk az agora, az ókori városközpont maradványait. A tér alsó felének jobb oldalon is áll egy kisebb templom, mely szintén világörökség. Azután ha átkeltünk az Egnatia széles útján, akkor megkezdhetjük a sétánkat az Aristotelous széles utcáján. Ez a rész az 1917-es nagy tűzvész után épült és egy francia építész, Érnest Hébrárd álmodta meg. Nem akarok egyetlen szaloniki polgárt sem megbántani, de szerintem sem nem elegáns, sem nem szép, bár nyilvánvalóan a város meghatározó részének szánták az utcát és a teret is. (Tény,hogy az eredeti elképzelést később jelentős mértékben megváltoztatták és leegyszerűsítették.) Viszont vannak az utcában elegáns cukrászdák, ahol érdemes egy fagyit vagy egy süteményt elfogyasztani. És az Aristotelous téren van a városi idegenforgalmi hivatalnak egy kirendeltsége (pavilonja), ahol nagyszerű prospektusokat lehet begyűjteni a műemlékekről és információval is segítenek.

Az Aristotelous ter, mögötte pedig a széles Aristotelous utca

A tengerpartnál balra fordultam, hogy a promenádon visszamenjek a Fehér Torony irányába a Agias Solias utcáig, melyen elindultam felfelé. Rövid séta után, jobb oldalon az Agia Sofia - Hagia Szofia - templom bejárata tűnt fel. A 8. században emelt épület a város egyik legértékesebb műemléke, belső tereiben igen régi mozaik díszítéssel. Ezeket a templomokat nemcsak a hívőknek érdemes felkeresniük, mert mindenkire hatással vannak. Az utcába továbbhaladva az Acheiropiitos - Panagia Acheiropoietos - bazilika volt a következő műemlék, amelyet felkerestem. Nevét a templom egyik ikonja után kapta és a jelentése: kéz érintése nélkül készült. Az 5. században épült bazilika szinte eredeti formájában maradt fenn.

Az Agia Sofia (Hagia Sofia) főhomlokzata

Innen viszont már az Egnatia-n, a tengerparttal párhuzamosan folytattam a sétámat, hogy eljussak a Galerius diadalívéig és a Rotundáig. Ez a két épület a Római Birodalom korát idézi meg. A diadalívet Galerius császárnak a perzsák fölött aratott győzelme emlékére állították fel (297 és 305 között). 

Amikor itt végeztem, akkor már csak a Régészeti Múzeum megtekintése volt hátra a napi programomból. Pár perc sétával értem el a múzeum épületét. Hét óra múlt éppen, de a kiállítás szerencsére este nyolcig nyitva van. A Régészeti Múzeum kihagyhatatlan látnivaló, olyan tárlat, amelyik önmagában is megéri az ideutazást. A kiállítás U alakban rendezték be, és amikor végigérünk a külső ívén, akkor a belsőn folytathatjuk a felfedezést (valamint még van egy lenti szint is, de az már kevésbé jelentős rész). A belső ív egyetlen tárlat, itt állították ki a "Makedóniai aranyakat". 

Azt már a délutáni sétám során láttam, hogy az X1-es repülőtéri busznak a múzeumhoz közel, a tengerpartnál van egy megállója. Így este nyolc után pár perccel kisétáltam oda és megvártam, amíg megérkezik a 20 óra 30 perces busz, amellyel kimentem a repülőtérre. A fontosabb buszmegállókban kijelző mutatja a várható járatokat, bár pont az én buszom úgy érkezett meg, hogy nem jelent meg a kijelzőn a várható érkezése. Este gyorsabb volt az út, kb fél óra alatt kiértünk a repülőtérre (ha jobban megbíztam volna a közlekedési vállalatban, hogy pontosan a meghirdetett menetrend szerint jönnek a járatok, akkor egy későbbi busszal is bőven elég lett volna kimenni a reptére). A beszállítókapuig ezúttal is gyorsan eljutottam és a terminál végében, ahol az A és B jelű kapu van - innen indult a Ryanair gépe -, találtam egy büfét, ahol 0,75 euro centért adták a 0.75-ös ásványvizet. A benti üzletekben árusítottak sajtokat (fetát) és fűszercsomagokat is, ezekből én is vásároltam. A Ryanair járat 22 óra 35-kor száll fel Thesszalonikiből, és miután hazafelé nyerünk egy órát, 23 óra körül le is száll Budapesten. 

Esernyők (George Zongolopoulos alkotása)

Az úti beszámolóhoz beillesztett fényképeken is látható, hogy Thesszaloniki épületei jellemzően világos színűek (leginkább fehérek). Az ég és a tenger kékje jól passzol a város pasztell színvilágához. Ez a színpárosítás mintha a görög nemzeti lobogót idézné meg.

Thesszaloniki jelentős város volt a Római és a Bizánci Birodalom ideje alatt is, és ezeknek a koroknak számos épített emléke látható ma is a városban.

Felkereshető látnivalók Thesszalonikiban egy félnapos városnézés során

1. Múzeumok - Régészeti Múzeum és a Bizánci Kutúra Múzeuma

2. Fehér Torony - tengerparti sétány - Nagy Sándor szobra és az Esernyők alkotás

3. Világörökségi templomok és műemlékek

4. Séta a városközpontban - Aristotelous tér - Nikis avenue (tengerparti sétány)

5. Trigoniou torony - Ano Poli negyed - panoráma kilátás a városra

Ha lesz olcsó repülőjegy, akkor szívesen visszafogok térni még Thesszalonikibe. És olyan megoldást is fogok keresni, amikor esetleg egy éjszakát is eltölthetek a városban - biztos, hogy hangulatos a tengerparti sétány és a belváros este is -, másnap pedig egy kirándulás lesz a program, az Aigai-i régészeti lelőhelyhez és az ottani múzeumhoz.

Kirándulás:

Legközelebb egy olyan túrát fogok megszervezni Thesszalonikibe, melynek során elmegyek a Vergina melletti Aigai-i ásatási területre és az ottani The Royal Tombs múzeumba. Thesszalonikiből nagyjából egy-másfél óra vonattal vagy autóbusszal Vergina, ahonnan helyi járattal lehet kimenni a romterülethez. Ez egy teljes napos program, de a késő esti Ryanair géphez lehet úgy igazítani, hogy visszafelé már a repülőtérre megyünk ki.

További utazási lehetőségek: aki más napokon szeretne repülni, az igénybe veheti a Wizzair Bécs-Thesszaloniki (hetente négyszer van), illetve a Ryanair  Pozsony-Thesszaloniki járatát is (hetente kétszer van). Mindkét város repülőterére autóbusszal is aránylag könnyen és olcsón el lehet jutni Magyarországról. 

(a nyitókép forrása: http://www.greece-is.com/, a többi fotó saját készítésű)

Amikor egy görögországi utazásra gondolunk, akkor valamelyik sziget vagy tengerparti rész jut elsőként az eszünkbe, esetleg Athén felkeresése. De nem gondolunk Thesszalonikire, egy városnézésre az ország második legnagyobb városában. És ez bizony nagy hiba, mert Thesszaloniki egy izgalmas város némi hellénisztikus, római birodalom korabeli és bizánci emlékkel, fantasztikus múzeumokkal, tengerparti sétánnyal és nyüzsgő belvárosi élettel. Szóval, ha Görögország megismeréséről van szó, akkor kihagyhatatlan úti cél.

Budapestről a Wizzair-nek és a Ryanair-nek is van közvetlen járata Thesszalonikibe. És én szeretem az ilyen párosítást, mert ez azt jelenti, hogy lehet kombinálni a járatokat, kisakkozva a legjobb menetrendet, és lehet számítani arra, hogy lesznek igazán olcsó jegyek, a versenyhelyzetnek köszönhetően. Keddi és szombati napokon például ki lehet ugrani egy délutáni városnézésre. A Wizzair gépe 12 óra 55 perckor száll le a helyi repülőtéren, míg a Ryanair járata 22 óra 35 perckor száll fel innen Budapest felé. Ez azt jelenti, hogy van nagyjából hat óránk egy városnézésre (körülbelül 14 órára érhetünk be a városközpontba, ahonnan este 8 és 9 óra között kell elindulnunk a reptérre). Örült gondolatnak tűnik? Szerintem nem. Ha azt veszem, hogy ideális esetben az oda-vissza úti repülőjegy kijön 6-7000 forintból - ennyi pénzből nem jutok el vonattal Pécsig vagy Debrecenig, de még Celldömölkig sem -, amiért sétálhatok egy tengerparti sétányon, ehetek egy fenséges gyrost vagy muszakát, benézhetek pár fantasztikus múzeumi kiállításra és bizánci templomba, akkor szerintem ez egy nagyon jó lehetőség és én, köszönettel, elfogadom és élek is vele.

Hat óra tiszta idő egy város felfedezésére nem kevés. Ha a látnivalók között kicsi a távolság - és Thesszalonikiben így van -, akkor meglepően sok minden belefér egy fél napos programba, ha előre gondosan megtervezzük az útvonalunkat.

Nézzünk például egy keddi napot. Görögországban jellemzően a kedd a múzeumi szünnap és nem a hétfő. Ez azt jelenti, hogy jó pár helyszín nem lesz nyitva, de a két legfontosabb múzeum igen (a Régészeti Múzeum és a Bizánci Kultúra Múzeuma). Ez rögtön leegyszerűsítette a tervezést, hiszen több helyszínre amúgy sem biztos, hogy eljutnék, de ebbe a két múzeumba, valamint a Fehér Toronyba beszeretnék menni. Ezeknek ráadásul van egy közös jegyük is, így 15 euróból mind a háromba bemehetek (további három helyszín is felkereshető ezzel a kombinált jeggyel, de azok kedden zárva vannak). 

A két múzeumra egy-egy órát tudok szánni - tapasztalatom szerint ez arra elég, hogy ez ember végigjárja a termeket, és az izgalmasabb részeknél egy kicsit el is időzzön -, a Fehér Torony kiállítására és a tetejéről nyíló panoráma megcsodálásra pedig egy fél óra, ami az épületek közötti közlekedéssel kijön nagyjáról három órai időtöltésnek. Ezzel a napi programom fele le is van kötve, azonban a másik három óra még bőséges időt hagy arra, hogy gyalog bejárva felfedezzem a városközpont műemlékeit.

A régi városfal egy darabja a Felsővárosban, azaz az Ano Poli negyedben

Thesszaloniki 1387-től - leszámítva egy hét éves periódust - több mint ötszáz éven át (1912-ig) a török birodalomhoz tartozott. Ebből a korból mégis nagyon kevés épített emlék maradt fenn, ugyanis 1917-ben egy hatalmas tűzvész a város igen nagy részét elpusztította. Fennmaradtak viszont jelentős templomok a kora keresztény és a bizánci időkből. Közülük tizenöt objektum része a világörökségnek. A várost járva ennek megfelelően újabb és újabb templomokat ismerhetünk meg, felkeresésük pedig nemcsak Thesszaloniki múltjának a megismerését segíti, de bepillantást enged a kereszténység kialakulásának korai éveibe is. 

A város központi részéből csak egy picit mozdulnék ki, mégpedig az Ano Poli negyedbe, azaz a Felsővárosba, ahol a citadella és az egykori városfal maradványa áll. Ez is része a világörökségnek és innen nagyszerű kilátás nyílik a belvárosra. Talán ez a negyednek őrizte meg a leginkább az oszmán idők hangulatát, az utcák fölé kinyúló emeleti résszel rendelkező házaival. 

Innen egyenesen a tenger felé veszem az irányt, vissza a város centrumába, mert nem szeretném kihagyni a tengerparti sétány hangulatát sem, az Aristotelous térrel egyetemben. Egy kis séta a bevásárlóutcákban, kiülni egy teraszra, enni egy finom helyi ételspecialitást, desszertet és nézni a délutáni forgatagot. Higgyék el nekem, hogy elképesztően át tudja mosni az embert egy ilyen kiruccanás. Hihetetlenül kikapcsol és feltölt, és nem kell hozzá sok pénz.

És ha egy kicsit pihenősebb programot szeretnék, akkor ott az 50-es számú buszjárat, mely a Fehér Toronytól indul és útvonala érinti a város összes jelentős műemlékét és látnivalóját. A menetideje pedig nagyjából ötven perc, innen kapta a számozását. (A járatra 2 euro egy jegy, ugyanúgy, mint a reptérre menő autóbuszra egy irányba).

A Fehér Toronyhoz közel, de a belvárossal ellentétes irányba található a tengerparton két olyan alkotás, melyek számos fényképről visszaköszönnek. Az egyik Nagy Sándor lovasszobra, a másik pedig a Thesszaloniki esernyők címet viselő kompozíció.

A Thesszaloniki esernyők című alkotás

A város egy hölgyről, az alapító Kasszandrosz feleségéről -  Nagy Sándor húgáról -, Thesszalonikéről lett elnevezve. Szép név egy szép városnak, mely oly sok korszak fátylát lebbenti fel látogatói előtt, oly sok nemzet itteni jelenlétének emlékét őrzi, ami egészen egyedülálló időutazásra nyújt lehetőséget Európa múltjában. 

https://thessaloniki.gr/