2019 őszétől közvetlen járatot indít a Ryanair Budapest és Poznan között. Elsőre igen meglepőnek tűnt, hogy Varsó és Krakkó mellett miért éppen Lengyelország ötödik legnagyobb városa lesz elérhető közvetlen repülőjárattal Magyarországról, de ha megnézzük a város történelmét, műemlékeit, akkor azt látjuk, hogy ez egy igazán izgalmas úti cél. Poznan nem véletlenül lett a European Best Desitination szavazáson az ötödik legnépszerűbb város (ugyanitt Budapest az első helyet érdemelte ki).

Az első meglepetés akkor éri az embert, amikor megtudja, hogy Poznannak milyen kiemelt helye van a lengyel történelemben. Talán Esztergomhoz lehet hasonlítani azt a szerepet, melyet a megalakuló lengyel állam életében betöltött. A mai Lengyelország területén akkor itt élő szláv népek a 10. század közepén formálódtak állammá. 966-ban I. Mieszko megkeresztelkedett és országában a római kereszténységet tette államvallássá. Alig két évvel később épült fel az Ostrów Tumski szigeten az első keresztény templom. A Warta és a Cybina folyóágai által körülölelt szigeten álló törzsi várat a 10. században megerősítették és bővítették. Itt állt az uralkodó kőből emelt kétszintes palotája is. 

Ez volt a Pias-dinasztia által életre hívott ország fővárosa. A korai lengyel állam politikai és vallási, azaz hatalmi központja volt. Székesegyházának Arany Kápolnájában temették el ebben az időszakban a lengyel uralkodókat.

A sziget a város felfedezésének ideális kiindulópontja. Azaz elsőként talán érdemes felkeresni a Cybina partján - de nem a szigeten - álló Porta Poznania (Brama Poznania) múzeumot. Ez a modern koncepciójú kiállítás multimédiás és interaktív eszközökkel mutatja be azt a korszakot és annak épített emlékeit, amikor a sziget volt az ország legfontosabb települése, középpontja. Aki végigjárja a múzeum termeit, az átfogó képet kaphat Poznan múltjáról a legkorábbi időszakoktól kezdve közelmúltbéli fontosabb eseményekig. A kiállítás megtekintése után, közvetlenül az épületből indulva, egy hídon keresztül azonnal a szigetre mehetünk át. 

Az Ostrów Tumski látnivalói közül kiemelkedik a Legszentebb Szűz Mária templom, mely könnyen lehet, hogy ott áll, ahol Lengyelország első katolikus templomát felépítették. Jelentős a Szent Péter és Pál apostolok székesegyház és az Érseki - Egyházmegyei Múzeum (Archdiocese Museum). A sziget bejárása után folytassuk utunkat az Óváros felé. 

Ha esetleg ekkora már megéheztek volna, akkor érdemes felkeresni a helyi specialítás, a rogal świętomarcińsk, azaz a Márton-kifli múzeumát, ahol kóstolásra is van lehetőség. A gasztronómiai vonalat egyre több város igyekszik meglovagolni, hiszen még egy rövid, pár órás során is eszik valamit az ember és ilyenkor szívesen választunk valami helyi specialitást. Poznanban ez a Márton-kifli - Szent Márton-kifli. Szent Mártonhoz pedig nekünk is sok közünk van, hiszen Pannónia földjén született, minden valószínűség szerint Szombathely római elődjében, Savariában. Az ő története ihlette meg az egyik poznani péket, aki 1891-ben megsütötte az első példányokat ebből a mákkal töltött kifli formájú - vagy még inkább croissant-ra hasonlító - süteményből és szétosztotta a szegények között. Rogal świętomarcińsk ma már eredetvédett helyi specialitás, nem készítheti el akárki, és kiemelt szerepét jól mutatja, hogy saját múzeuma is van a városközpontban. 

És miközben a Márton-kifli történetével ismerkednek, a múzeum vezetősége azt is ajánlja, hogy ne csak az nézzék, ami bent van, de tekintsenek ki is az ablakon. Mégpedig azért mert nagyszerű rálátás nyílik a régi városháza tornyára, ahol a város jelképe látható. A két harcias állatfigura minden délben egymásnak ugrik, szarvaikat összecsapják. A múzeum épülete ugyanúgy reneszánsz stílusú, mint a régi városháza, mely az 1500-as évek közepén nyerte el ma is látható formáját. Az egykori piactér -  Stary Rynek - minden egyes épülete őrzi a középkori város hangulatát, a régi városházában pedig a Várostörténeti Múzeum kiállítása tekinthető meg, ami egyúttal lehetőséget nyújt a nagyszerű épület belső szépségeinek a felfedezéséhez is. 

A Stary Rynek-en található a városi turisztikai hivatal irodája is - de van kirendeltségük a repülőtéren és a főpályaudvaron is -, ahol lehetőség van beszerezni a Poznan City Card-ot. A kártya 1,2 és 3 napos változatban létezik és a múzeumok legnagyobb részébe ingyenes bejutást biztosít, továbbá van olyan változata is, amelyikkel a helyi tömegközlekedés is igénybe vehető. Lengyelországról elmondható, hogy kifejezetten kedvező árúak a múzeumi belépőjegyek, de ha sok helyre tervezzük a belépést, akkor érdemes elgondolkodni a kártya megvásárlásán. 

Poznanban van császári és királyi kastély is. A város az 1700-as évek végétől hosszú ideig Poroszországhoz, majd a Német Birodalomhoz tartozott. A városközpont közelében van a királyi kastély, melyet még az Óváros látványosságaihoz sorolnak, míg egy kicsit távolabb a császári rezidencia. A királyi kastély története egészen a 13. századik vezethető vissza, és bár az évszázadok során számos átalakítást végeztek rajta, a második világháború alatt pedig szinte teljesen megsemmisült, a későbbi helyreállítás során igyekeztek a korabeli állapotokhoz hűen rekonstruálni. A császári kastély viszont aránylag újnak tekinthető, hiszen csak 1910-re épült fel és a német császár itteni rezidenciája volt (igaz, csak rövid ideig, II. Vilmos mindössze két alkalommal kereste fel). A monumentális, középkori várak hangulatát megidéző épület volt a lengyel államfő lakóhelye is, a második világháború idején pedig Hitler rezidenciájának rendezték be. Napjainkban kulturális programoknak, kiállításoknak ad otthont. 

A királyi vár helyreállított épületegyüttese

A város legnagyobb zöldfelülete az egykori porosz erőd helyén kialakított Citadella Park, ahol a hely szelleméhez igazodva egy katonai - hadtörténeti - múzeum és a Poznani Hadsereg Múzeumának kiállításai is megtekinthetőek. 

A város modernebb arcát a régi sörfőzdéből kialakított bevásárlóközpont és az Okraglak épülete képviseli a legmarkánsabban. Poznan jelentős egyetemi és vásárváros is, így biztosan lesznek diák és üzleti utazók a járaton, de én remélem, hogy minél több turista is kihasználja a közvetlen járat kínálta lehetőséget, hogy megismerje Európa egyik izgalmas városát. 

Azt írják, hogy Poznan az egyik leginkább élhető város Lengyelországban, a fényképeket látva és a leírásokat átnézve pedig az is egyértelmű, hogy egyben az egyik legszebb és legizgalmasabb is. Nekem ennyi információ bőven elég volt ahhoz, hogy felírjam Poznant az őszi úti terveim közé. A Ryanair első járata október 28.-án száll fel Budapestről Poznan felé és heti két nap fog közlekedni - hétfőn és pénteken -, így egy hosszú hétvége kényelmesen összerakható a menetrenddel.

Az éppen egymásnak ugrani készülő két kecskegida alakjaival a régi városháza tornyán kívül, szobor formájában is találkozhatunk még Poznanban,a  Kolegiacki téren. Elődeink mindenhez szerettek egy szép történetet kanyarítani, így ennek a két kecskének is ismerjük a népi legendáját. Poznan pedig büszke rájuk, akárcsak a Márton-kiflikre. 

Turisztikai információk: http://poznan.travel/en/

(Képek forrása: www.wikipedia.com, www.lengyelorszag.travel/, http://poznan.travel/)

Ami nekünk Miskolc volt, az lehetett egykor az osztrákoknak Linz: Acélváros. És anélkül, hogy tudtam volna erről az összefüggésről, bennem is felmerült a városnézés közben ez a gondolat. Mármint az, hogy inkább járok egy kelet-európai, posztszocialista városban, mint Ausztriában. Igen, engem nem nyűgözött le Felső Ausztria fővárosa, pedig az adottságaiban kétségkívül benne van, hogy egy hangulatos helyszín legyen.

Nagyon régóta készültem arra, hogy felkeressem Linzt. Annyi szépet lehetett a városról olvasni az elmúlt években, hogy kihagyhatatlan úti célnak tűnt. Arról már nem is beszélve, hogy az általam oly nagyon szeretett, soha meg nem unt Bécs mellett - Bécsen túl - kerestem egy másik várost a sógoroknál, ahová időnként kiruccanhatok a változatosság kedvéért (Grázban jártam több alkalommal is, nagyon szeretem, szuper város).

Szóval terveztem az ideutazást már egy ideje, azonban Linz pont annyival van messzebb Bécstől, hogy egy egynapos túrával már nem ideális, ráadásul sem vonattal, sem autóbusszal nem érhető el igazán kedvező áron (a busznak a menetrendje sem jó). Ott aludni meg nem szerettem volna, csak éppen megérkezni korán, alaposan körbe nézni, majd késő délután hazautazni.

Április elején azután úgy alakult egy utazásom, hogy késő este érkezett meg a repülőgépem a bécsi repülőtérre, így csak a másnapi buszjárattal tudtam hazautazni. Viszont így lett ideális ez a nap arra, hogy felkeressem Linzet. Kinéztem egy kora reggeli vonatjáratot, melyhez volt csatlakozás a repülőtérről. Az S7 elővárosi járattal utaztam a Wien-Rennweg megállóig, ahol a WESTbahn Bécs-Salzburg járatára szálltam át. 

A Rennweg egy sima megálló abban a vasúti hálózatban, mely átszeli egész Bécset, nagyrészt a föld alatt haladva. De döbbenetes volt látni, ahogy 2-3 percenként futottak be mind a két irányból a szerelvények, amelyek hozták az utasok tömegeit az elővárosokból. Fantasztikus rendszer, amit csak irigyelni lehet (nálunk sajnos elképzelhetetlennek tűnik a megvalósítása, pedig egy nagyon hasznos megoldás).

Hamarosan megérkezett a WESTbahn modern szerelvénye. Ez a cég Bécs és Salzburg között közlekedtet emeletes vonatokat, melyek a fővárost elhagyva csak St. Pöltenben és Amstettenben állnak meg Linzt előtt. Vonatjegyeket 4.99-től lehet foglalni náluk a Bécs-Linz szakaszra - WESTsuperpreis-nak hívják ezeket az ajánlatokat -, nekem 8.99-ért sikerült jegyet találnom, ami még mindig igen baráti árnak számít. Az utazás nagyjából másfél óra, annak ellenére, hogy végig nagy sebességgel halad a vonat. A vagonok kényelmesek és láthatóan népszerűek, nagyon sokan utaztunk rajta.

Annak, aki Salzburgig szeretne eljutni Bécsből, feltétlenül jó választásnak tűnik a WESTbahn, mind az árakat, mind a kínált szolgáltatást tekintve. 

Azért szeretek vonattal érkezni, mert a pályaudvarok központi helyen vannak, ahonnan a városközpont elérése gyalogosan is könnyen és gyorsan megoldható. Így van ez Linzben is, ahol a pályaudvar információs pultjánál egy Linz térképet beszerezve elindultam a belváros felé. Nagyjáról 15-20 perc alatt kényelmes sétával is elérhető a Hauptplatz, azaz a fő tér.

Én azonban ezt a részt későbbre tartogattam, így bár a fő tér irányába haladtam, elsőként az új katedrálishoz, a Mariendomhoz mentem. A gigantikus méretű templom Ausztria második legnagyobb egyházi épülete. Kiemelt történelmi - műemlék - értéke nincs, miután csak a 19. század második felében kezdték meg az építését. Innen - az óvárosi részen keresztül - a Duna-parthoz mentem ki, hogy felkeressem a várkastélyt. Az óváros kifejezetten hangulatos lenne, de végig éreztem valami disszonanciát, amely lehetetlenné tette, hogy elmerülve az időbe úgy érezzem, mintha egy korábbi korszakban járnék. Én ezt az rossz érzést leginkább ahhoz kapcsoltam, hogy a szép épületek alsó szintjeit elfoglaló üzletek tulajdonosai mindannyian a saját igényeik szerint alakították ki a cégtábláikat, kirakati reklámjaikat. És ebben semmi egységes, semmi ízléses nem volt. Hiába volt a történelmi hangulat, ha a látvány mindannyiszor visszarángatott egy olyan jelenbe, amelyikbe nem éreztem magam jól. 

Az óvárosi rész egy hangulatosabb részlete 

Ellenben kellemes meglepetés volt a városháza reneszánsz épülete, melyre rácsodálkoztam és csak akkor hittem el, hogy ez tényleg ebből a korból való, amikor elolvastam az építési dátumát. A városháza épülettömbjén keresztül lehet menni, így betekintést nyerhetünk a belsőudvarok világába is.

Kiérve a Duna-partra láttam, hogy egy kisebb dombot kell megmásznom a várkastélyhoz való feljutásért. Ennek azonban volt pozitív hozadéka is, mégpedig az, hogy ráláthattam a város két partjára. A várkastély építészetileg nem különleges, ha valaki feljön ide, akkor inkább a múzeumért teszi (Schlossmuseum). Lefelé jövet másik irányt választottam és az óváros felé jöttem le. 

Következő állomásként átkeltem a Nibelungebrück-én, de éppen csak annyira, hogy a túlsó oldalon megfordulva, a híd másik oldalán jöjjek vissza. Átkelésem egyetlen oka a Ars Elektronika Center épülete volt, mely Linz elmúlt években végrehajtott turisztikai beruházásainak az egyik ékköve (a másik a vele szemben, a Duna másik partján álló Lentos Kunstmuseum).

Sajnos a Duna-parti részből sem hozták ki azt, amit például Bécsben abszolút jó példaként megtapasztalhatunk. A környezetet inkább éreztem az 1970-es években kialakítottnak, nem éreztem rajta az elmúlt időszak hatását. Így a modern épületek nagyon kilógtak a városképből. Végül körbejártam a Hauptplatz-t, amely számomra ugyanazt a vegyes hangulatot képviselte, amiért nem tudtam megbarátkozni Linz-cel. Sajnálom, pedig nagy reményekkel érkeztem ide, de kissé csalódottan távoztam. Igaz, ez alkalommal nem jártam végig a város múzeumait, melyek biztos, hogy sok pozitív élményt adtak volna a kiránduláshoz, de valójában már önmagában a városnak is el kellett volna varázsolnia.

A helyi turisztikai iroda kirendeltsége a Hauptplaz-on található, itt lehet prospektusokat és térképeket beszerezni a városról és vonzáskörzetének látnivalóiról. 

A Hauptplatz - a kép érzésem szerint pontosan adja vissza azt a hangulatot, ami engem végig zavart Linzben

Én mindenhol jól érzem magam, és eddig könnyű volt úti beszámolót írnom, mert sok szépről és jóról tudtam beszámolni. Ez most másmilyen lett, furcsa is volt megírni, de úgy gondoltam, hogy nem hagyhatom el csak azért, mert negatív élményeket tartalmaz. Ez is egy tapasztalat és biztos vagyok benne, hogy sokan jól érezték magukat Linzben, tetszett nekik, de nekem a város sajnos csalódás volt. Végül még a helyi specialitás, a legendás Linzertorta megkóstolásáról is lemondtam.

Vissza útra - a változatosság kedvéért - az osztrák vasút, az ÖBB egyik járatára foglaltam helyet. Ez a jegy is 9 euróba került, és bár a vonat pár percet késett, viszont ezt a pályaudvar kijelzően azonnal jelezték és be is mondták, amiért egy nagy piros pont, mert Magyarországon ez még mindig nehézkesen megy. A visszaút is kényelmes volt, bár ezen a kora délutáni vonaton is nagyon sokan utaztak. Most a főpályaudvaron szálltam le, ahonnan már van Flixbus járat Budapestre, így egy rövid vásárlás után - a pályaudvar épületében minden bolt megtalálható, ami fontos - átsétáltam a buszmegállóba.

Linz kártya

Linz felfedezéséhez mindenképpen érdemes igénybe venni a Linz-Cardot, a város turisztikai kártyáját, mely elérhető 1 napos és 3 napos változatban is (18 illetve 30 euróért). Az ilyen kártyák egyik vonzereje, hogy érvényesek a helyi tömegközlekedési eszközökre és nincs ez másként Linzben sem. Mellette pedig ingyenes belépést biztosít az összes jelentős múzeumba (kiváltva a 6.50 és 10 euro összegű belépőjegyeket). 
Bónuszként jár hozzá egy 5 eurós gasztronómiai voucher, mellyel akár a híres Linzertortát is megkóstolhatjuk.

Ha szeretnénk megismerni a skandináv életmódot, akkor erre Bergen az egyik legjobb választás. Mert ebben a városban mindent megtalálhatunk, ami egy szuper hétvégéhez, városnézéshez szükséges. Vannak látványos műemlékek, van kapcsolata a tengerhez és pillanatok alatt a természetben lehetünk. A norvég tájnak pedig igen egyedi varázsa van. Nem sok várost ismerek, ahol a városközpontból indulva öt perc múlva már egy erdei ősvényen kaptathatunk felfelé. Bergen ezt is tudja.

Nagyon régóta vágytam arra, hogy elutazzam Bergenbe. Az egykori Hanza városrész, a Bryggen faépületei már akkor magukkal ragadtak, amikor az első képeket megláttam róluk. És valóban, az a hangulat, amit ezek a fényképek sugallnak, abszolút igazak a városra. Az utazás melletti döntésemet megkönnyítette az a tény, hogy most nagyon kedvező áron lehetett repülőjegyet foglalni és az, hogy a Budapest-Bergen repülőjárat sajnos már csak május elejéig fog közlekedni.

Bergenben április elején jó pár fokkal hűvösebb a hőmérséklet, mint nálunk. Valójában az egész utazást nagyban befolyásolja, hogy sikerül-e napos időt kifognunk, vagy esik és fúj a szél. Sajnos ezt előre eléggé nehéz biztosra tervezni, de nekem most nagy szerencsém volt, mert az ott töltött két nap alatt végig szép idő volt, sütött a nap.

A Wizzair járata korán reggel indul Budapestről, ami azt jelenti, hogy a három órás repülőút ellenére is már fél tízkor megérkeztem Bergen repülőterére. A reptér épülete modern, a forgalom pedig nem túl nagy, így pár perc séta után már az érkezési csarnokban voltam. Azt már előre eldöntöttem, hogy vásárolok egy Bergen kártyát, így először azt intéztem el (belépve a csarnokba, jobbra van a Deli De Luca kisboltja, ott lehet a reptéren Bergen kártyát vásárolni). Ez a kártya már érvényes a reptér és a városközpont között közlekedő villamosra, a Bybanen-re is. A villamos napközben nagyon sűrűn jár, mert az elővárosok utasforgalmát is kiszolgálja. Ha kilépünk a reptér épületéből, akkor le kell menni egy szintet, mert a villamos állomása a föld alatt van (de nyitott a megálló, jól látható fentről is). Aki csak sima jegyet szeretne venni, az a fenti részen és lent a megállóban is megteheti, több automata is rendelkezésre áll (a jegy egy útra 38 korona és a villamoson hozzá kell érinteni a terminálhoz, úgy kell érvényesíteni. A Bybanen nagyjából 45 perc alatt ér be a városközpontba és út közben már ízelítőt kaphatunk a norvég tájból és a skandináv építészetből is.

A Torgalmenningen Bergen központjában

A villamosról Bergen központjában szállhatunk le és pár perc séta után már a Vagen partján állhatunk. Ott, ahol kiérünk az öbölrész végéhez, áll a helyi turisztikai hivatal irodája egy modern épület emeleti részén. Itt van lehetőség prospektusok beszerzésére Bergen és a környező régió látnivalóiról (térkép és egy igen tartalmas kiadvány Bergenről a repülőtéren is található).

A Vagen másik partján állnak a Bryggen világörökségi címmel elismert házai. Én a turisztikai iroda felkeresése után itt kezdtem meg a bergeni városnézésemet. A jellegzetes, hosszúkás házak közötti utcákat bejárva, egyes helyeken - ahol ezt megengedik - az emeleti részeket is felfedezve, igen alaposan körbejártam a városnegyedet. Az épületek utcai homlokzatának alsó szintjén szuvenírboltok, kávézók vannak. Bergenben ez az időszak még egyáltalán nem tekinthető turisztikai főszezonnak, sok látványosság csak a nyári hónapokban látogatható, vagy ha ki is nyit, akkor csak nagyon korlátozottan. 

A Bryggen házsora

A Bryggen házsora után következik az erődrész, melynek két középkori eredetű épülete Bergen fő látványosságai közé tartozik. Belépve a területre bal kéz felé van a Rosenkrantz-torony. A Shakespeare Hamletjéből ismerős család nevét viselő kőépületet Erik Rosenkrantz építette az 1500-as évek közepén. Felfedezése során igen szűk és olykor meredek lépcsőkön kell megmászni több emeletet először fölfelé, majd lefelé. Az élmény megéri a túrát, mely során figyelni kell a kis piros nyilakat, hogy az ember nem tévedjen el az épületben. A belső terek abszolút visszaadják a középkori életmód és hadviselés hangulatát, nem nehéz beleképzelnünk magunkat az régi mindennapok világába.

A torony után tovább sétálva a Hakon's Hall lehet a következő állomásunk. Ezt az épületet Hakon Hakonsson király emeltette az 1200-as évek közepén és az akkori királyi rezidencia legelőkelőbb közösségi tere volt. A szép külsejű épületnek tényleg hatásos ez a terme, de más itt nem érdemes a megtekintésre. A Bergen Card mindkét helyszínere ingyenes belépést biztosít. 

A Hakon's Hall és az éppen felállványozott Rosenkrantz-torony

Kihasználva a kellemes időt, az öböl partjának vonalát követve elsétáltam a Gamle Bergen Museumig, ami egy skanzen jellegű szabadtéri látványosság. Nagyjából félórás séta az öböl partján az erődtől - azaz a városközponttól -, és útközben bepillantást nyerhetünk néhány norvég elővárosi lakópark életébe is. Harminc, a 16. és 19. század között emelt faépületet hoztak ide Bergen központjából, amikor egy városrendezés során ott nem maradhattak tovább. A téli időszakban a házak nincsenek nyitva, viszont a terület látogatható és belépődíjat sem kell ebben az időszakban fizetni. Igazán kellemes program volt. Visszafelé - kihasználva, hogy a Bergen Card érvényes a helyi tömegközlekedésre - már busszal mentem. A városközpontban pedig Mont Foyen-re menő sikló állomásához - Floibanen a neve - mentem, hogy fentről megcsodáljam a város panorámáját. A főszezonban nem, de ebben az időszakban erre is érvényes a Bergen Card. 

A szerelvény igen meredek hegyoldalban kapaszkodik fel, cserébe viszont elképesztő látvány tárul annak a szeme elé, aki a felső végállomás melletti kilátórészre kilátogat. A Bryggen házsora, a rakparti rész mellett ezt a panorámaképet láthatjuk minden Bergent bemutató kiadványban. Itt jó pár percet el lehet tölteni azzal, hogy először felfedezzük a városközpont részleteit, majd távolabbra nézve az öbölrész szépségeit és a magas hegycsúcsokat.

A sikló állomásának környékén igen nagy élet volt, és a látogatók legnagyobb része nem turista volt, hanem helyi lakos. Szemmel láthatólag megszokott és népszerű hétvégi program a helyiek körében a Mont Foyen turistaútjainak a bejárása, amit abszolút meg tudok érteni. Miután még mindig csak kora délután volt, úgy döntöttem, hogy én is kirándulok egyet az erdőben. Egy tábla egy tavat jelzet öt percnyi sétára, ahová el is mentem. Itt bizony még havas volt a táj, inkább tűnt télinek, mint tavaszinak. És van valami egyedi hangulata is, valahogy érzi az ember, hogy Skandináviában van. 

Azt már előre eldöntöttem, hogy ha az időm - és az időjárás engedi -, akkor gyalog fogok lemenni a városközpontba. Egyértelműen jó döntés volt és kifejezetten élmény volt a sok norvég család között menni a hegyi úton. A város különböző részeibe érkezhetünk le, én azt az útvonalat választottam, amelyik a sikló állomása mellett ért le. Már nagyon sok mindent láttam és még mindig messze volt a napnyugta (ebben az időszakban fél kilenckor kezd besötétedni). 

Amíg világos volt, jártam Bergen utcáit, élvezve a hangulatos szűk sikátorokat és a jellegzetes faházakat. Sötétedés után pedig kimentem a Vagenhez, hogy esti kivilágításban is megnézzem a Bryggen épületeit. Szép lezárása volt ez egy tartalmas napnak. Nagyjából tíz órája voltam Bergenben, de már nagyon sok mindent láttam. És bár a városnak egyértelműen meg van a saját varázsa, hangulata, nekem a legnagyobb élmény a természet volt. 

A fennmaradt időben, arra várva, hogy besötétedjen, végigjártam a belváros üzleteit, hogy felmérjem az árakat. A központi részen nagyon sok kis közért van és mindegyik vasárnap is nyitva volt. Norvégia első ránézésre nem olcsó, de ha egy kicsit alaposabban körülnéz az ember, akkor mindenből talál megfizethetőt. Például másfél literes ízesített vizet 5 koronáért (kb. 150 forint). A legjobb opciónak a Bunnpris nevű üzlet bizonyult, nekik a városközpontban a Torggaten utcában van boltjuk.

Amikor pedig leszállt az este, visszamentem a Bryggen házaihoz, hogy esti hangulatba is megnézzem őket. Sikerült egy nagyon jó szállást foglalnom egészen központi helyen, ha legközelebb erre járok, újra itt fogok megszállni. Tiszta, normális méretű szobám volt, konyhasarokkal, és mindösszesen 11.000 forintba került egy éjszakára.

A következő napra vidéki túrákat terveztem, kihasználva, hogy a repülőtérre menő villamos útvonalán több érdekes látnivaló is van, de erről a napról majd egy külön posztban számolok be.

Összefoglaló:

Utazás: Budapest-Bergen és Bergen-Bécs (Wizzair)
(érkezés vasárnap kora reggel, elutazás hétfő este)

Szállás: Bergen Budget Hotel (Kong Oscars Gate 29)

Étkezés: Egy sima hamburger a mekiben vagy a Burger Kingben 20 korona (kb 650 forint). Ha az ember alaposan körbenézz, akkor lehet találni megfizethető áru ételt és italt. A városközpont boltjai inkább csak szendvicseket árulnak és szűkebb választékban üdítőket, de a kicsit messzebb lévő áruházak választéka nagy (érdemes például a reptéről jövet a Fantoft megállónál leszállni, ott van egy nagyobb közért - Meny a neve -, ahol 10 koronáért (kb 320 forintért) nagyon sok mindent lehet venni.

Mindenképpen érdemes megvásárolni a Bergen Cardot már a repülőtéren érkezéskor. A kártya 24, 48 vagy 72 óráig érvényes, és óra és perc pontossággal jelölik rajta, hogy meddig használható, azaz ha az egyik nap elkezdjük használni 10 órakor, akkor másnap tízig élvezhetjük a kedvezményeket, amelyek sok múzeumban ingyenes belépést jelentenek, valamint Bergen és vonzáskörzete tömegközlekedésére is érvényes. 

Bergen nagyon jó úti cél arra, hogy megtapasztaljuk Skandinávia hangulatát. Ügyes tervezéssel pedig egyáltalán nem kell sok pénz elkölteni, nem kerül többe, mint bármelyik európai város felkeresése. 

Aki egy kicsit ismeri a Wizzair történetét, annak nem újdonság, hogy a lengyel piac kiemelten fontos a légitársaság számára. Annak idején innen - egészen pontosan Katowicéből - szállt fel az első járatuk és napjainkban kilenc lengyelországi repülőtér szerepel az útvonalhálózatukban. A lengyel desztinációk közül számomra Gdansk a legérdekesebb, két ok miatt is.

Egyfelől maga a város is nagyon vonzó, Hanza-szövetséges múltjával - ezzel kapcsolatban a Brémáról szóló cikkben írtam -, másrészt pedig a kelet-európai közelmúlthoz való emblematikus viszonyával, az 1970-es és az 1980-as évek időszakával, amikor a helyi hajógyár munkásai több alkalommal is bizonyították, hogy lehet és kell is harcolni az elnyomás ellen. Lech Wałęsa tevékenységét, személyét az egész világon tisztelettel említik, szűkebb pátriájában pedig egészen egyedi módon ismerték el: 2004 óta az ő nevét viseli a gdanski repülőtér.

Krakkó - Lech Wałęsa Airport (kép: www.wikipedia.com)


És igen, ez a repülőtér fontos szereplője lesz ennek a blogbejegyzésnek. Mert Lengyelországból mind a Wizzair-nek, mind a Ryanair-nek komoly járathálózata van. És a bőséges kínálathoz - melyben sok olyan desztináció szerepel, ahová Budapestről nincs közvetlen repülőjárat - nemegyszer igencsak vonzó árak párosulnak. Az alsó határ jellemzően a 39 zloty szokott lenni, ami nagyjából 3000 forint. És ilyen árat nagyon sokszor látok az innen induló vagy ide érkező járatokra.

Szóval, előbb vagy utóbb - de inkább előbb - szeretném felfedezni Gdansk-ot. Izgalmas város, sok szép épülettel, olyan történelmi emlékekkel, ami egy kelet-európai ember számára abszolút érdekesek. De ha már eljutok ide, akkor kihasználnám a lehetőséget, és nem mennék egyből haza, hanem tovább utaznék egy olyan városba, ami Budapestről közvetlen járattal nem érhető el. És jelenleg a norvégiai célpontok a legvonzóbbak innen a számomra. 

Feltehetőleg a hajózással függhet össze, hogy innen tíz norvég városba repül a Wizzair. A legfrissebb járat a Bodø-i, mely május végétől fog közlekedni. Bodø már az északi-sarkkörön túl fekszik, de ha valaki még ennél is közelebb szeretne lenni az északi pólushoz, az választhatja Tromsø-t is. A festői fekvésű Ålesund szecessziós belvárosával Norvégia egyik legszebb városa. Trondheim pedig történelmi emlékekben gazdag város, melynek középkori eredetű, csodaszép katedrálisa a norvég uralkodók koronázótemploma. 

Trondheim, Hidaros katedrális (kép forrása: www.wikipedia.com)

Igen, tudom, hogy egy ilyen utazáshoz egy picit több vállalkozókedv kell, mint mondjuk Budapestről elindulni és oda visszaérkezni közvetlen járattal. Aki viszont bevállalja, az lehetőséget ad magának arra, hogy olykor egészen minimális árért eljusson olyan városokba, ahová közvetlen járattal Magyarországról nem lehet (átszállással pedig nagyon drága). A közbeeső állomások pedig lehetőségek arra, hogy felfedezzünk olyan fantasztikus városokat, mint például Gdansk.

Ilyen esetekben hazaútra már szeretek közvetlenül Budapestre - esetleg Bécsbe - érkező járatot keresni, hogy a lehető legegyszerűbben érjek haza. De induláskor élvezem, ha minél összetettebb egy utazás (több várost is érint, több repülés is van benne). 

Nekem már meg van az útitervem a gdansk-i utazáshoz. Ha minden a terveim szerint alakul, akkor hamarosan meg is oszthatom a tapasztalataimat Önökkel.

Hogyan juthatok el Gdansk-ba?

Jelen pillanatban két reális opciót látok. Mind a kettő késő esti érkezést jelent, de ez azt is jelenti egyben, hogy másnap már korán reggel elkezdhetjük a városnézést, vagy egy hajnali indulású géppel továbbutazhatunk.

A Wizzair-nek Bécsből van Gdansk-ba közvetlen járata (márciusban még heti három, áprilistól már csak heti két járat, melyek közül a péntek estivel akár munka után is megkezdhetünk egy hétvégi kiruccanást). Ezen az útvonalon is találhatóak kedvező árú jegyek. Vissza úton pedig kora délután érkezik a járat Bécsbe, azaz még menetrendszerű buszjárattal is kényelmesen eljöhetünk a reptérről Budapestre.

A másik lehetőség, hogy a Flixbus napi járatával elmegyünk Krakkóba és onnan repülünk a Ryanair belföldi járatával Gdanskba. Nekik heti három járatuk van és ezek a gépek a reggel Budapestről induló busszal kényelmesen elérhetők (még egy kis krakkói séta is beleférhet a programba).

És Gdansk-ban az év legnagyobb részében lehet viszonylag kedvező áron belvárosi, jó szállást találni. 

Róma elsősorban ókori műemlékeivel és egyedi hangulatával vonzza magához a turistákat. Aki azonban olyan szerencsés, hogy visszatérhet az örök városba, az a klasszikus látnivalók mellett, következő lépésként talán szívesen megismeri a modern Rómát is.

Rómába Budapestről a Ryanair-nek, a Wizzair-nek és az Alitalianak is van közvetlen repülőjárata, és ennyi lehetőségből már jó eséllyel össze lehet rakni egy tökéletes utazást. Én azt szeretem, ha korán reggel tudok a célpontra elutazni és késő este vissza, hogy akár egy egynapos extrém városnézésre is megérje elutazni, de egy hosszú hétvégés kiruccanás esetén is maximálisan ki tudjam használni az utazásra szánt napokat. A menetrendek viszont folyamatosan változnak. Sajnos a Ryanair reggel járatából májustól csak a hétfői és a pénteki tér vissza, viszont a Wizzair-nek többször lesz esti járata Budapestre. Ebből pedig össze lehet kombinálni egy jó menetrendet, és egyes időpontokra ráadásul egészen jó áron lehet jegyet foglalni. 

Bevallom, én már több alkalommal jártam Rómában, jó pár napot eltöltve az utcákat járva, de bármikor hajlandó vagyok visszatérni ide. Igaz, így vagyok az összes olasz várossal, de azt gondolom, hogy Róma mindenki számára különleges élmény, egy olyan város, ahol sokkal többet értünk meg Európa és a kereszténység, az antik világ és a mai kultúra közötti összefüggésekről, mint talán sehol másutt a világban.

Mint minden világvárosnak, Rómának is több rétege, több szövete van, amelyek egymásra simulva mutatják meg több ezer év változásait, folyamatát. Ezeket a szövetek hajthatjuk fel azután kedvünk szerint, hogy mélyebb bepillantást nyerjünk a múltba. Az antik Róma - a Római birodalom emléke - nagyon is jelen van az olasz fővárosban. Szintén kézzel fogható a keresztény vallás egész története, a vértanúktól kezdve a pápákon át a művészekig, akik csodálatos alkotásokkal szolgálták a megrendelők - mecénások - igényeit. 

És természetesen a dolce vita, az édes élet, az 1960-as évek klasszikus filmalkotásaiban megismert és megszeretett Róma, a kávézóival, a szűk, sikátorszerű utcáival és a 20. század épített emlékeivel. És soha ne felejtsük el az újdonságokat, mert minden város fejlődik, átalakul, nyílnak új múzeumok, művészeti központok, közösségi terek. Amióta legutóbb itt jártam, felépült néhány új, de máris emblematikus épület, így a következő látogatás mindenképpen szólni fog arról is, hogy ezeket felkeressem.

1., MAXXI

Az elmúlt években épült új helyszínek közül az első helyre a MAXXI, azaz a Museo nazionale delle arti del XXI secolo kívánkozik, melynek nevében az utolsó három betű - az XXI - a huszonegyedik századra utal, a Zaha Hadid által tervezett modern épület ugyanis a 21. század Művészetének Nemzeti Múzeuma. Az épületet körülvevő egykori ipartelepek helyén tudományos park, magán- és szociális bérlakások építését, kereskedelmi és szórakoztatóegységek, valamint komoly alapterületű közpark kiépítését tervezik a jövőben.  

2., Parco della Musica

Szintén a Flamino városrész új ékessége a Renzo Piano tervezte Parco della Musica, egy zeneközpont, melyben három hangversenyterem kapott helyett, lemezbolttal és éttermekkel kiegészítve. A három épület között pedig egy hatalmas szabadtéri színpaddá alakítható térrel. A Flamino negyed Róma központjától északra esik, stadionja egyik helyszíne volt az 1960-as olimpia játékoknak és itt volt a versenyzők szálláshelye, az olimpiai falu is. A MAXXI és a zeneközpont egymáshoz aránylag közel helyezkedik el, felkeresésük egy túrával kényelmesen megoldható.

3., Ara Pacis Múzeum

Augustus császár békeoltára - azaz az Ari Pacis - számára szintén egy nemzetközi sztárépítész, Richard Meier tervezhetett védőépületet, azonban a kivitelezést itt is, ahogy a MAXXI esetében is, nagyon sok vita kísérte. Az átadásra, mind a két épületnél több mint egy évtizeddel a tervezés megbízásának kiadása után került sor, sőt, az Ara Pacis esetében még a lebontást is felvetették egy időben (arra hivatkozva, hogy nem illik Róma belvárosának városképébe). Az épülethez konferencia központ és tetőterasz is tartozik - kávézóval -, és időszaki kiállítások befogadására is alkalmas. Az épületegyüttes igazi értéke belül van és megtekinthető. Az i.e 13 és 9 között épült békeoltár évszázadokig a föld mélyén volt, de napjainkban újra megcsodálható.

4., Jubileumi templom

Szintén Richard Meier alkotása a Jubileumi templom, melynek hivatalos elnevezése Chiesa di Dio Padre Misericordioso. Meier-nek ez az alkotása kedvező fogadtatásra talált a rómaiak részéről, akik megkedvelték a Tor Tre Teste városrészben álló hófehér, vitorlákra emlékeztető elemekből álló templomot, melyet a Jubilee Church elnevezés mellett Church of 2000-ként is említenek. 

5., Palazzo della Civiltá Italiana és a La Nuvola 

És had jöjjön ide ötödikként egy kakukktojás, egy olyan épület, amely bár nem új építésű, de a közelmúltban jelentős felújításon esett át, így újjászületve láthatjuk. És Rómának egy igazán emblematikus épített látnivalója. Az EUR (Esposizione Universale di Roma) kerületben álló épületet az 1940-es évek elején adták át, de formája igencsak modernek - és egyúttal kortalannak is - hat még napjainkban is. A sokáig hányatott sorsú épületbe pár éve a FENDI divatcég költöztette be a központját.



EUR kerületben számos épület áll ebből a korszakból. Valamennyit az 1942-es világkiállításra építették (ami végül elmaradt). A városrész felkeresése egyúttal betekintést enged a Mussolini alatti korszak építészetébe, városfejlesztésébe.

A városnegyed egy modern épülettel is büszkélkedhet. Itt épült fel a város új konferencia központja, a La Nuvola (a felhő). Az olasz építészpáros, a Fuksas házaspár irodája által tervezett futurisztikus épületet Róma új szimbólumának szánják. 

Minden városban a műemlékek mellett az újonnan emelt, emblematikus épületek érdemes felkeresni, mert ezek mutatják meg, hogy mennyire élő egy város, mennyire mer modern lenni. Ez a két véglet - az ókori romok illetve középkori épületek és a modern építészet helyszínei - adhat ki egy olyan ívet, ahol látjuk a múltat és látjuk a jelent is. A hagyományt, de a fejlődést, a változást is. Ezek megismerése nélkül sohasem fedezhetünk fel egy várost teljesen.

Róma repülőterei

Rómának két repülőtere van, és nem ugyanazt használja a Ryanair és a Wizzair. Előbbi a Ciampino reptére érkezik, utóbbi pedig a forgalmasabb Fiumicino-t használja. Transzfer szempontjából nincs jelentős eltérés, mind a két reptérről járnak shuttle buszok a városközpontba - a Termini pályaudvarhoz -, a buszjegy ára is hasonló - 5 euro a Ciampino-ról és 5,80 euro a Fiumicino-ról, de ha retour veszi meg az ember, akkor a visszaútra kedvezmény kap. 

A Ciampino-t elsősorban a Ryanair használja (de a Wizzair-nek is van ide pár járata, igaz, nem Budapestről). Közelebb van a belvároshoz és a Ciampino vasúti állomáshoz is van buszjárata, ahonnan elsősorban a déli országrész felé lehet gyorsabban eljutni. A Ciampino kisebb forgalma és mérete alapján jobban áttekinthető, gyorsabb lehet a ki és a bejutás az érkezés után, illetve hazainduláskor.

A Fiumicino majdnem háromszor olyan messze van Róma belvárosától, mint a Ciampino, így a transzfer ideje is hosszabb. Innen a busz mellett közvetlen vonatjárat is van a Termini pályaudvarra, a Leonardo Express (ami egy picit drágább a buszoknál, de annyival talán kényelmesebb is).

Róma repülőtereinek honlapja

Képek forrása: www.wikipedia.com

Két város Katalóniában, a Barcelona alatti parti sávban, az Aranyparton (Costa Dorada). Az egyik a régmúlt emlékeivel, a másik a katalán szecesszió, a modernisme épített szépségeivel várja a turistákat. Ha bejárjuk őket, akkor megismerhetjük ennek a régiónak a történelmét az ókortól a századforduló aranykoráig.

A katalán tengerpart Barcelona feletti szakasza a Costa Brava, míg alatt a Costa Dorada várja a nyaralni vágyókat. Mind a két résznek van saját repülőtere is, Girona és Reus, melyekre pillanatnyilag nem repül low cost légitársaság Budapestről, pedig szerintem lenne rájuk igény. (A két reptérre a Ryanair-nek vannak járatai, Gironába például Pozsonyból is).

Én mind a két részt szívesen felfedezném, de ha választani kell, akkor elsőként Reus-t és vonzáskörzetét keresném fel. Hadd mutassam meg most Önöknek is, hogy mi vonz engem ebbe a térségbe. Reus egyik vonzereje a modernisme építészet helyi alkotásaiban rejlik, míg szomszédja, Tarragona, a római birodalom korának páratlan emlékeit őrzi.

Reus

Modernisme. Ismert fogalmat takar, csak nem biztos, hogy mindenki tudja rá azonnal a választ. Egy stílus, amit mi szecesszióként ismerünk, német nyelvterületen jugend stil, francia földön pedig art nouveau. Ahány ország, annyi név, de a lényeg ugyanaz: egy művészeti ág, amely még száz év elteltével is modernek, divatosnak hat és megdobogtatja az emberek szívét. A katalán modernisme legnagyobb alakja, Antoni Gaudi Reus-ban született 1852-ben. Szülővárosában nem áll egyetlen épülete sem, de ez nem jelenti azt, hogy ne épültek volna házak Reus-ban a modernizmus felfogásában. Aki erre jár, még egy tematikus sétát is végigjárhat, hogy felfedezze ezeket a nagyszerű épületeket.

A tematikus útvonal - a Rute del Modernisme - 29 épületet érint. Egyénileg csak az épületek homlokzatában gyönyörködhetünk, de a vezetett túrák a belső részeket is érintik. És minden egyes épületnél, egy emléktáblán, feltüntették az építész nevét, az építés idejét és az épület nevét is. 

A leglátványosabb épületek közé tartozik Gaudi kortársának, Lluís Domènech i Montaner-nek négy reus-i épülete. (Két barcelonai épülete a világörökség része, de ő tervezte a Grand Hotelt, mely Palma, Mallorca fővárosának ékessége.) A Casa Rull, a Casa Navás, a Casa Gasull és az Institut Pere Mata. Közel nyolcvan épület képviseli a modernisme építészetét a városban, Montaner mellett például Pere Caselles vagy Joan Rubió i Bellver alkotásai.

De Gaudi életműve előtt is fejet hajt a város. 2007-ben nyitották meg a Gaudi Központot, amely a legmodernebb eszközökkel igyekszik a látogatókat közel vinni a modernista irányzathoz, Gaudi munkásságához, és a Gaudi Útvonal, mely a nagy építész élete első tizenhat évének fontosabb helyszíneit mutatja be, a szülőházától kiindulva. A később világhírűvé vált Gaudira egy szobor is emlékezik, mégpedig stílusosan abban az életkorában ábrázolva, amikor valóban ezeket az utcákat járta.

A kamasz Gaudi szobra Reus-ban

Reus a 18. században indult jelentős fejlődésnek, köszönhetően a textiliparnak és szesziparnak, a likőr gyártásnak. Ebben az időszakban a várost szerették Európa legjelentősebb metropoliszaival párban említeni. 1856-ban nyílt meg az első vasútvonal Reus és a szomszédos Tarragona között. Utóbbi város az Ibériai-félsziget egyik legrégebbi települése, jelentős római kori műemlékekkel.  

 
Tarragona

Reus-szal ellentétben, Tarragona közvetlen tengerparti fekvésű, egykor fontos kikötőváros, a római birodalom idejében a Hispania Citerior egyik kiemelt jelentőségű települése volt (Tárraco néven). Ebből a korszakból számos műemlék maradt fenn, igen jó állapotban. Tarragona római kori emlékei felkerültek a világörökségi listára is. 

Talán az amfiteátrum a leglátványosabb a fennmaradt ókori emlékek közül, de a világörökségi címet elnyert műemlékek - a cirkusz, a fórum, a városfalak maradványai - mind érdemesek a megtekintésre. Néhány helyszín a település kívül található, mint az ördög hídja, azaz a Les Ferreres Aqueduct, amely a várost egykori vízzel ellátó hálózat máig fennmaradt, igen látványos építménye. 

Páratlan látvány a település középkori eredetű székesegyháza, a Santa Tecla. Egy római kori templom helyén épült, legkorábbi részei román stílusban a 12. században, majd gótikus elemekkel bővítették később. Kolostori részében az Egyházmegyei Múzeum kiállítása tekinthető meg. 

Santa Tecla-hoz kapcsolódik a város egyik legnagyobb eseménye, a szeptember folyamán megrendezésre kerülő, igen színpompás és látványos fesztivál. 

Közlekedés:

Reus és Tarragona 15 percre van egymástól és naponta több vonat és buszjárat is közlekedik közöttük. 

Ez a térség egyszerre kínálja a tengerparti nyaralás és a kulturális turizmus élményét. Ha ügyesen tervezzük meg az utazásunkat, akkor teljes értékű pihenést tölthetünk itt. És addig, amíg Budapestről nem lesz közvetlen repülőjárat Reus-ba, Barcelonáig érdemes repülővel utaznunk és onnan leutazni erre a részre vonattal vagy autóbusszal ( másfél-két óra az utazás és nagyjából 10 euro a jegy egy irányba).

http://www.reusturisme.cat/

https://www.tarragonaturisme.cat/

Ez a Reus, nem az a Reus

Váratlan és meglepő volt, hogy amikor a keresőbe beírtam a Reus szót, akkor nem a spanyolországi településről szóló oldalak jöttek fel az első helyen, hanem Marcus Reus-ra, a Borussia Dortmund és a német válogatott nagyszerű futballistájára utaló szócikkek. Barcelonával ez biztosan nem történne meg (bár Barcelona vezetéknevű világsztár éppen nincs is). De mindez jól mutatja, hogy a világhálón mennyire háttérbe tud szorulni egy egyébként turisztikai szempontból jelentős település. 

képek forrása: http://www.reusturisme.cat/ 

Amikor meghallottam, hogy a Wizzair bergeni járata csak alig egy hónapra tér vissza az idei menetrendbe, akkor eldöntöttem, hogy nem várok tovább a norvégiai város felkeresésével. Döntésemben csak megerősített, hogy a járatnak nagyon jó a menetrendje, mert korán reggel indul Budapestről és még a jegyárak is abszolút kedvezőek ebben az időszakban. 

Bergen nálam nagyon régóta bakancslistás célpont, így nem is hezitáltam sokat a repülőjegy foglalással. Oda felé egy vasárnapi indulást választottam, amihez egy másnap esti Bergen-Bécs Wizzair járatot találtam. Ez így két teljes napot jelent a városban - 9 óra 35 perces érkezéssel és másnap 20 óra 20 perces felszállással -, ami nagyon ideális intervallum Bergen felfedezéséhez.

Bergen (kép forrása: www.visitbergen.com)

Én minden egyes utazásomra igen alaposan felkészülők, hogy a lehetőség szerint a legjobban használjam ki a rendelkezésre álló időt (ami általában igen rövid, egy nap jut egy városra, vagy még annál is kevesebb). Most még a tervezés legelején járok, de pár dolgot már észre vettem és találtam egy igen érdekes lehetőséget, amit meg is osztok mindenkivel.

A bergeni látnivalók mellett körülnéztem, hogy el lehet-e jutni más városba is, esetleg más repülőtérről jönni haza. A legtöbb belföldi utazásra kifejezetten drága árakat láttam, de van Bergen és Stavanger között egy napi hajójárat, amelyikre 32 euro a jegy egy irányba. A hajó reggel indul Stavangerből és kora délután megy vissza. Az út 5 és fél óra, közben láthatóak a partmente sziklaszépségei és kap az ember némi tengeri utazási élményt is. Stavangerből pedig haza lehet jönni a Wizzair budapesti járatával. 

Kilátás Bergenre a Mont Floyen-ről (képforrás: www.visitbergen.com)

Bergenbe március 31. és május 5. között fog még repülni a Wizzair - szerdán és vasárnap -, Stavangerbe pedig márciusban hétfőn és pénteken repülnek, ami áprilistól keddi és szombati napokra módosul. Szóval egy vasárnapi bergeni érkezésnél kedden délután Stavangerből haza tudunk jönni. 

Nekem ez alkalommal marad Bergen, de egy másik alkalommal útba fogom ejteni Stavangert is, elsősorban azért, hogy felmenjek a Prédikálószékhez - Preikostolen -, Norvégia talán legismertebb - legfotogénebb - turisztikai helyszínéhez. A Lysefjord fölé kinyúló szikla 604 méter magasban lévő tetején egy nagyjából 25 x 25 méteres lapos felületen pihenhet meg a látogató, gyönyörködve a körbe eléje táruló panorámában. ( A közelben van a Kjeragbolten, egy szintén igen látványos helyszín, ahol két szikla közé - és egy mély szakadék fölé - szorult be egy szép nagy kő). 

A Prédikálószék (kép forrása: www.fjordnorway.com)

De ezeknek a felkeresésé majd egy következő utazás célja lehet. Első lépésként most Bergenre összpontosítok, ahol bőven van látnivaló. Bár a skandináv országok nem számítanak olcsónak, itt egészen kedvező lehetőségnek tűnik, ha megvásárolom a 48 órás Bergen Card-ot, amellyel használhatom a város és vonzáskörzete tömegközlekedését (beleérte a reptéri villamost, egy hajójáratot és ebben az időszakban még a Mont Floyen-re vivő siklót is egy alkalommal oda és vissza). És szinte az összes városi múzeumba és látványosságba ingyenes vele a belépés. A 48 órára érvényes kártya ára 360 norvég korona, ami abszolút baráti ár, figyelembe véve, hogy egy-egy múzeumi belépő 80-100 korona, de a Mont Floyen sikójára is 95 korona egy retúr jegy. Jelen pillanatban úgy látom, hogy ezzel a kártyával előre láthatólag minden helyi kiadásomat letudom, ami a közlekedési költségeket és a belépőjegyeket illeti. 

Végigsétálni a Bryggen, azaz a rakpart, egészen pontosan a régi Hanza-rakpart színes és hangulatos házai előtt - részei a világörökségnek -, felfedezni a halpiac káprázatos kínálatát és egyedi hangulatát, bejárni a bergeni tengerészeti múzeum kiállítását, mely sokat elmond a víz - tenger - mellett élő népek életéről. A Haakon's Hall középkori terme vagy a Rosenkrantz-torony mind a város különböző korszakairól mesélnek. Lesz mit felkeresni, csak az időjárás legyen majd kegyes hozzám. Tavaszias meleg még nem lesz, de ha nem fog két napig esni, akkor járhatom reggeltől estig két napon át a város hangulatos utcáit.

Bergen fölött is van egy nagyon szép fjord rész - a Sognefjorden, az ország leghosszabb fjordja, a "Fjordok királya" -, de annak felfedezése nem tartozik az olcsó programok közé - nagyjából 30.000 forint egy 5 és fél órás hajóút, ami ráadásul nem is Bergenben ér véget -, így most le kell mondanom róla. A Sognefjordhoz tartozik a világörökségi címmel is elismert Nærøy-fjord, a világ legkeskenyebb fjord-ja. A hajóút után pedig stílusosan a Flåm Railway nagyon látványos szakaszát is igénybe véve térhetünk vissza Bergenben. 

A Sognefjord (kép forrása: www.fjordnorway.com)

Szóval a javaslatom az, hogy aki szeretne Bergenben egyszerűen, olcsón és jó menetrenddel eljutni, az ne habozzon és utazzon most. Visszaútra pedig ne féljünk befoglalni a Wizzair Bergen-Bécs vagy Stavanger-Budapest járatát, így hozva ki a lehető legtöbbet egy két- vagy háromnapos kirándulásból.

Úti terv:

Két- illetve háromnapos utazások ideálisan tervezhetőek a menetrenddel

Repülés Wizzair

Budapest - Bergen - Budapest vagy Budapest - Bergen - Bécs vagy Budapest - Bergen/Stavanger - Budapest járatokkal

Stavanger-Bergen hajójárat : www.fjordline.com/

www.visitbergen.com/

És mi vár még arra, aki nekiindul a Bergen közelében lévő Fjordok felfedezésére? Például a Troll-nyelv elnevezésű szikla, a Trolltunga, melynek felkeresése már egy komoly túra és csak június közepe és szeptember közepe között engedélyezett. 

A Trolltunga (kép forrása: www.fjordnorway.com

Évekkel ezelőtt volt a Ryanair-nek Budapest-Bréma járata. Reggeli indulással közlekedett, ideális volt egy városnézéshez. Össze is állítottam egy Bréma-Dublin körutazás - Budapest-Bréma-Dublin-Budapest repülőjeggyel -, de mielőtt kipróbálhattam volna, megszűnt a brémai járat (azonban volt ismerősöm, aki megcsinálta és nagyon tetszett neki a program). A Bremen Airport idei újdonság a Wizzair útvonal hálózatában, és bár egyenlőre Budapestről nem repülnek ide, de hátha kipróbálják, vagy esetleg a Ryanair éleszti újra a járatát. Én mindenesetre szem előtt tartom az úti célt, szeretnék ide minél előbb eljutni.

Bréma nevét a legtöbben a Grimm testvérek által feldolgozott középkori történetből ismerik, amikor is négy fölöslegessé vált állat -  egy szamár, egy kutya, egy macska és egy kakas - felkerekedik, hogy a városba költözzön és muzsikusnak álljon. A Brémai városi muzsikusok kedves történetét 1953 óta egy szobor is megörökíti az óváros központjában, a városháza mellett.

Szeretem a Hanza-városokat. Szimpatikus az építészetük, a fennmaradt műemléképületeik stílusa, hangulata, és szeretem olvasni a történetüket, mert Európa egy igazán izgalmas korszakára ad rálátást. Bréma is a középkorban jelentős szerepet betöltő településeknek abba a csoportjába tartozik, amelyeknek a tengeri kapcsolat adta meg a lehetőséget a felemelkedésre és a megerősödésre. 

És érdekes az is - mert nagyon tanulságos -, ahogy ezek a városok elveszítették a jelentőségüket, elfelejtődtek, hogy azután később mondjuk turisztikai célpontként kerüljenek a figyelem középpontjába. Bréma nincs annyira előkelő helyen a turisták bakancslistáján, mint mondjuk Brugge, de nekem az egyik olyan város Európába, ahova a közeli jövőben szeretnék eljutni.

Teljes nevében ma is hordozza múltját a Weser-parti város, mely Freie Hansestadt, azaz szabad Hanza-város. Első említése a 780-as évekből maradt fenn, amikor Nagy Károly püspökséget alapított itt. Az akkor emelt, Szent Pál tiszteletére felszentelt fatemplom kulcsa a mai napig része Bréma városcímerének.

A krónikák szerint a 910-es években eljutottak ide a kalandozó magyar seregek is, igaz, nem turistaként. A Hanza-szövetségbe 1260-ban nyertek felvételt, ahonnan azután több alkalommal is kizárták őket, mert nem követték a közös megállapodások betartását. 

        A számár lábainak a megérintése szerencsét hoz, de mind a kettőt meg kell érinteni!

Bréma fő látványosságai a központban, az óvárosi részen vannak. Ezen belül is az Am Markt, azaz a régi piactér számít a legfrekventáltabb területnek. Itt áll a város leglátványosabb épülete, a világörökségi címmel is elismert középkori eredetű régi Városháza. Az épület szerencsésen - csekély sérülésekkel - úszta meg a II. világháború rombolását, amikor Bréma belvárosának jelentős része pusztult el. 

A régi Városháza mind a külsejében, mind a belső kialakításában lenyűgöző. Az 1400-es évek elején emelt épület homlokzata a Weser reneszánsz stílusát tükrözi. Mellette áll a muzsikus állatok híres szobra, és szemben vele az 1404-ben emelt Roland-szobor (utóbbi szintén világörökség). Roland szobrokat más német városokban is állítottak, mint a városi jogok - kiváltságok - és szabadság szimbólumait (és őrzőjét), de mind közül a brémait tartják a legmarkánsabbnak, minden más Roland szobor mintaadó ősének. 

A piactér másik meghatározó épülete a Szent Péter-dóm, amelyet azon a helyen emeltek, ahol Brémának a 780-as években emelt első temploma is állt. A dóm legkorábbi részei 1035 és 1043 között épültek, majd az évszázadok során számos bővítés és átépítés végeredményeként nyerte el ma is látható formáját. A téren a Haus der Bürgersaft - a Polgárság háza -, azaz a Tartományi parlament palotája képviseli a közelmúlt építészetét. De azért az üvegfallal borított homlokzatán a Városháza épületét tükrözve mutatja meg, hogy melyik korszak volt a meghatározó a tér történetében.  

El sem téveszthetjük a haladási irányt, ugyanis 2000 sárgarézből és acélból készült szeg vezeti végig a turistákat a városközpont kiemelt helyszínein. A Városházával szemben, a tér túlsó felén áll - a Schüttingstrasse sarkán - a brémai kereskedők által az 1530-as évek második felében emelt Céhház (Schütting Haus). A későgótikus elemeket viselő épület szépségében felér a tér többi műemlék épületéhez. És ha a Shüttingstrasse-n haladunk tovább, akkor az hamarosan a Böttcherstrasse-ban folytatódik, mely egy 110 méter hosszú utca - egykor a kézművesek utcája volt, később múzeumutca lett - és nagyon szép és változatos építészeti arculattal, köztük jugendstíl, vagyis szecessziós téglaépületekkel szegélyezett. 

Ennek az utcának a végén, a Weser-partjához kiérve a Márton-templomot pillanthatjuk meg jobb kéz felé. Ez a templom őrizte meg a városban a leginkább a középkori, eredeti formáját. Mellőle indul a Schlachte, egy sétány a Weser partja mentén. Ha pedig a Böttcherstrasse végén balra fordulunk, akkor rövid séta után a Schnoor-negyedhez, a belváros déli részének hangulatos városrészéhez érkezünk meg, amely éttermekkel, kávézókkal, kézműves boltokkal és műtermekkel szorosan egymáshoz illeszkedő, 16-18. századi polgárházaival varázsolja el az ide érkezőket.

A belvárostól messzebb van az Universum Bremen, egy interaktív tudományos kiállítás - egy futurisztikus épületben -, a központi pályaudvar mellett pedig az Übersee Museum, de aki megteheti, az menjen ki Bremerhaven-be, ahol a Német Tengerészeti Múzeum kiállítását lehet megtekinteni, melyhez számos hajó is tartozik. De az igazi különlegesség a Deutsches Auswandererhaus kiállítása, mely annak a több mint 1 millió kivándorlónak nyújt bepillantást a sorsába, akik Bremenhaven-ban szálltak hajóra az Újvilág, azaz az amerikai kontinens felé, de megemlékeznek azokról is, akik Németországba érkezve leltek új hazára. 

A Deutsches Auswandererhaus épülete (kép forrása: https://dah-bremerhaven.de/)

Bremerhaven

Sok kereskedőváros vesztét okozta a közte és a tenger közötti összeköttetést biztosító csatorna eliszaposodása, ami lehetetlenné tette a hajók közlekedését. Brémában ezt a problémát sikerült orvosolniuk azáltal, hogy az öbölnek egy másik pontján új kikötőt alakítottak ki. Ez lett Bréma kikötője, azaz Bremerhaven, melynek később kiemelt szerep jutott az Európából Amerikába kivándorlók életébe, ugyanis sokan szálltak fel itt a tengeren túlra induló hajókra. Bremerhaven ma önálló város, Európa harmadik legnagyobb kikötője.

Programajánló

Town Musicians Summer - 2019

Az idei év a Város muzsikusoké, azaz a mesebeli állatoké és az őket népszerűvé tevő Grimm mesé-é. Március 3. és Szeptember 30. között lesz kiállítás a Bremen Kunsthalle-ban a négy állatfigurát ábrázoló rajzokból és festményekből, lesznek tematikus város séták, zenés programok és még sok izgalmas esemény. 

www.bremen.de/kultur/stadtmusikantensommer

Utazási tipp

Bréma észak-németországi város, addig, amíg nem lesz ismét közvetlen repülőjárat ide Budapestről, Hannoverből vagy Hamburgból lehet könnyen megközelíteni. 

képek forrása: www.bremen-tourism.de/

A városi torony a templomtól függetlenül, attól külön állva épült és központi helyen emelték, mint a bergamói Campanone-t, mely a Piazza Vecchia-n, a Cittá Alta, azaz a Felsőváros szívében áll. A Velencei Köztársaság idejében minden este tíz órakor a torony harangjai adták meg a jelet a városkapuk bezárásához. Amikor napjainkban megszólal az esti harangszó, akkor felidézi ezt a kort is. 

A tetejére 230 lépcső vezet fel - de lifttel is megközelíthető -, ahonnan az óvárosra, Bergamo modern központjára és a környező tájra is nagyszerű kilátás nyílik. A Campanone a maga 52,76 méter magasságával kiemelkedik az összes lombardiai harangtorony közül.

Bergamo Európa egyik legjobb helye. Nem túlzás, aki nem hiszi járjon utána! A Cittá Alta egy fantasztikus hangulatú középkori városrész, nagyon komoly várfallal körbevéve, melyen öt kapun keresztül lehet ki és belépni.
Van az óvárosban néhány templomtorony és van egy lakótoronynak látszó építmény is. Amikor tavaly itt jártam, a Campanone nem volt nyitva, ezért az egyik ok az volt, amiért visszajöttem ide, hogy felmenjek a tetejére és ránézzek az alattam elterülő városra. Prospektusban láttam képet innen fényképezve, de túlzásnak tűnt (túl szépnek), de a valóság tényleg ilyen, amit meg is próbálok pár képpel illusztrálni.

A Cittá Alta fölé magasodó tornyok - a hátsó a Campanone (amelyiken az óra van)

A városi tornyok - polgári tornyok - harangjai sokféle célt szolgálnak. Bergamóban például megszólaltak, amikor előkelő vendégek érkeztek a városba (császárok vagy éppen Giuseppe Garibaldi), de 1797 márciusában is megkondultak, amikor véget ért a Velencei Köztársaság uralma és ezt megünnepelni gyűltek össze az itt lakók.

A Campanone - aki megmássza két szintről is élvezheti a páratlan panorámát

A torony legkorábbi részei a 12. században épültek, majd a 16. század második felében került sor a bővítésére (megmagasítására). És ha felértünk a kilátóteraszokhoz - kettő is van -, akkor nagyjából egy magasságban leszünk a katedrális kupolájának aranyszínű díszével, ránézhetünk a Santa Maria Maggiore bazilika nagyszerű épületegyüttesére, a középkori Capella Colleonira, az óváros háztetőire, a Rocca-ra, azaz a Felsővárosban lévő várra, és körbe - ameddig a szem ellát - dombokat, hegyeket csodálhatunk.

A katedrális kupolája

A Santa Maria Maggiore bazilika

Egy lakótorony, a hátérben pedig a Rocca bástyáján lobog az olasz zászló

A Cittá Alta a funiculare San Vigilio-i végállomásától

www.museodellestorie.bergamo.it/

Bordeaux-ba jelenleg is eljuthatunk közvetlen repülőjárattal - a Wizzair-rel -, és ősztől a Ryanair is repülni fog Budapestről a francia városba. Bordeaux-t jó eséllyel azok keresik fel, akik szeretik a jó borokat és szeretnék helyben megismerni a bordói pincészetek titkát.

Számukra mindenképpen egy ültetvény és a hozzá kapcsolódó pincészet felfedezése lesz a legnagyobb élmény, de biztosan ők sem fogják elkerülni a 2016-ban megnyitott La Cité De Vin-t (teljes nevén: Cité des civilisations du vin), a borkészítés történetét bemutató kiállítást.

A Garonne folyó partján emelkedő, tíz szintes futurisztikus épületben 3000 négyzetméteren, húsz teremben rendezték be bor és borkészítést bemutató interaktív állandó kiállítást. A múzeum, amely igyekszik a látogatók minden érzékszervére hatni, a borászatnak nemcsak a technológiáját mutatja be, de azokat a szélesebb körű hatásokat is, amelyek összekapcsolhatóak a borfogyasztással, a szőlészettel és a borászattal. Művészet, vallás, filozófia, történelem, földrajz mind a borral kontextusban helyezve jelenik meg a kiállítás részeként.

A szőlőművelés, a borkészítés egy olyan egyetemes örökség, amely mindvégig jelen van az emberiség életében. Több ezer évre visszanézve is megtalálhatóak a borfogyasztás kellékei, irodalmi említései. Ezt a hatalmas kultúrkincset és gasztronómiai hagyományt próbálja átfogni és modern, interaktív elemekkel bemutatni a múzeum.

Ha végigjárják a különleges épület minden szintjét, akkor a végén 35 méter magasból gyönyörködhetnek a város panorámájában a "Belveder" részen, egy pohár bort kortyolgatva. De útközben megpihenhetnek a Le 7 étteremben, ahonnan szintén panoráma kilátás tárul a vendégek szeme elé, miközben a világ minden tájáról származó, több mint 500 tételt tartalmazó borlapról válogathatnak, melyhez a régióban elérhető legjobb szezonális alapanyagokból készülő ételek választhatóak.

És akinek még ez sem nyerte el a tetszését, az a Latitude20 borbárban kóstolhat és ehet mellé tapast és sneck-eket, vagy választhat emléktárgyat az ajándékboltban.

Az épület a megfoghatatlan formájával a bor lelkét szeretné megmutatni. A belső terek is ezt próbálják megfogalmazni, olyan sokszínűen és változatos formában, ahány fajta szőlő és bor létezik. 

www.laciteduvin.com/ 

Cím:  La Cité du Vin 150,134, Quai de Bacalan 33300 Bordeaux

(Képek forrása: https://www.laciteduvin.com/)