Nürnberget azonnal a szívébe zárja az utazó, elég, ha csak éppen elindul a főpályaudvartól az óváros irányába, elhalad az egykori városfal mellett és végigpillant a Königstrasse-n. Mert ebben az első benyomásban már benne van mindaz, amiért nagyon is szerethető ez a város. Nürnberg felfedezése felér egy időutazással, szinte megérinti az embert a középkor hangulata, de szerencsére a város nem egy skanzen. Nézzük miért érdemes felkeresni Frankföld fővárosát. 

Én szeretem az olyan városokat, amelyek egy nap alatt is bejárhatóak. Nürnberg óvárosa pedig abszolút ilyen, nincsenek nagy távolságok, ha az ember felkereste a legfontosabb látnivalókat, akkor még bőven marad ideje arra, hogy visszamenjen oda, ami tetszett neki, sőt azután még azokat az utcákat is lesz ideje felkeresni, amelyek kiesnek a főútvonalakból.

Nürnbergbe Budapestről a Ryanair-nek van közvetlen járata, amelyik hazafelé ideális, mert este indul, de oda felé késő éjszaka érkezik meg, így turistáskodáshoz nem a legszerencsésebb. Ez a város szerintem heti két-három nap elbírna egy reggeli járatot is. A repülőteret - amelyik amúgy sincs messze a belvárostól - metróvonal köti össze a városközponttal, így a leszállás után nagyjából 40 perc kell ahhoz, hogy megkezdjem Nürnberg felfedezését.

Szerencsés az a település, amelyiknek van egy nagyon erős karaktere, amelyre fel lehet építeni egy vonzó városmarketinget. Nürnberg esetében ez a középkor, a város aranykora, melynek épített emlékei jelentős számban maradtak fenn. De Nürnberg egyáltalán nem a múltjában él. Lássuk, hogy mik a város legvonzóbb látnivalói (és kóstolni valói).

A vár

Ezen a helyen már a 10-11. század fordulóján állt egy fejedelmi vár. A ma látható épületek valójában két vár, a Burggrafenburg és a Kaiserburg részei voltak egykor. Tudom, hogy nagyon sokan lelkesednek a várakért, én kevésbé, de a nürnbergi erősség lenyűgöző. Területét bejárva nem lehet nem érezni azt a masszív erőt, ami építése idején arra szolgált, hogy valóban ellenálljon a támadásoknak és biztonságot nyújtson a bent lévőknek. Hihetetlen vastag falak mindenütt, nagyon szép, egy várnak ilyennek kell lennie. A téli időszakban is látogatható a vár - még hétfőn is kinyitnak -, és igaz, hogy nem minden része kereshető fel, de a lényeges részek igen. A látogató egy útvonalat jár végig a várpalotában, melynek első felében a régi termek látogathatóak végig, míg a másik részben egy kiállítás tekinthető meg. Jól kigondolt, szépen felépített túra, melynek során az érdeklődő valóban megérezheti a vár egykori világát, az itt élők mindennapjait. A téli időszakban 5.50 euro a csökkentett árú belépőjegy.

Az óváros

A várban - ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a városra - van egy makett a középkori óvárosról. Ha ezt megnézi az ember, akkor olyan, mintha egy friss térképet nézne. Az emblematikus épületek - jellemzően templomok - ma is állnak és az utcaszerkezet sem változott. És bár nem minden ház középkori, de az újonnan emeltek átvették a korábbi épületek arányát, így nem lógnak ki az összképből. Az óváros annak fog meghatározó élményt jelenteni, aki szereti a középkori templomok monumentalitását és értékeli a középkor művészetét. Mert minden egyes templomnak varázslatos hangulata van, belső terük nagyon szép alkotásokkal díszítettetek (szebbnél-szebb szárnyas oltárok láthatóak bennük). De aki csak az utcákat járja, azt is magával fogja ragadni Nürnberg egyedi hangulata, ahogy egy 16. századi, reneszánsz ház szomszédságában ott a nálunk is ismert drogéria üzlete, és ez a két világ egyáltalán nem zavarja egymást. A város él, fejlődik - nagyon sok felé láttam építkezést -, miközben még is változatlan tud maradni, mert az értékeit őrzi, büszke rájuk, de óvja is őket.

Albrecht Dürer

A városnak sok híres lakója, művésze volt, de szemmel láthatóan Albrecht Dürerre a legbüszkébbek, talán ő az, aki a legismertebb a világ más tájain is. És itt dobban nagyot a magyar utazó szíve, mert Dürer édesapja Magyarországról vándorolt ki, azaz földink a nagy mester. A vár alatt áll az a pompás ház, melyet Dürer 1509-ben vásárolt meg és otthona volt egészen a haláláig. Napjainkban múzeum, sajnos hétfőn, amikor én jártam ott, nem volt nyitva, de legközelebb úgy jövők ide, hogy meg tudjam nézni. Dürerről nevezték el egyébként a nürnbergi repülőteret is és van egy igen érdekes, hatalmas nyúl szobor is egy közeli téren, amely minden bizonnyal az egyik leghíresebb alkotását, egy mezei nyulat ábrázoló akvarelljét idézi meg.

Folyópart

A nürnbergi városnézés a folyóparti sétányok felfedezésével lesz teljes. A belváros központ részén is vannak egyes helyek, ahol egészen közel mehetünk a vízparthoz - a Pegnitz vize szeli ketté a várost -, itt érdekes látni, ahogy a házak a "vízbe érnek", mint mondjuk Velencében. Kicsit kijjebb azután kiszélesedik a partszakasz, itt már széles gyalogos- és kerékpárút vezet kellemes környezetben, miközben több ponton is hangulatos hidakon kelhetünk át.

Szárnyas oltárok és múzeumok

Igen, egyfelől Nürnberg önmagában is egy múzeum - szabadtéri múzeum -, azonban messze nem elégszik meg azzal, ami kintről látszik. Mindenek előtt ott van a Germanisches Nationalmuseum, amely gyűjteményét tekintve az ország egyik legjelentősebb kulturális kiállítóhelye. Részben modern épülete magában foglal egy középkori kolostort is. A város egyik ismert rendezvénye az évenként megrendezésre kerülő óriási játékvásár - Spielwarenmesse -, melynek felkeresését jól egészíti ki a Játékmúzeum kiállítása. Nagyon látványosak a Tuchersloss belső terei, és különleges hangulatú a mellette álló villa épület és a hozzá tartozó kert. A járművek iránt érdeklődők biztosan örömmel keresik fel a DB,azaz a német vasút múzeumát, és amint már korábban is említettem, minden egyes templom gazdag középkori képanyaggal és csodálatos szárnyas oltárokkal rendelkezik. Nürnberg múzeumairól, kiállítóhelyeiről elmondható, hogy sokszínű kínálatot nyújtanak, itt mindenki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő témát.  

Nürnbergi kolbász

Bár itt sincs kolbászból a kerítés, de nagyon ügyesen illesztik be a város összképébe a híres helyi specialitást, a nürnbergi kolbászt. Városnézés közben az ember megéhezik és ha van valami, ami kerekké tudja tenni az élményt,  az egy hely specialitás elfogyasztása. Nürnbergben ez a kolbász, amelyet a város számos pontján árulnak. Van ennek egy sztenderd változata, amikor három kis kolbász kerül egy zsemlébe, ami mellé ízlés szerint tehetünk mustárt vagy más szószt. Három euróért árulják és ennyiért még éttermekben is elérhető, ha elvitelre kéri az ember (mithnehmen felirat szerepel a reklámokon, ez jelenti azt, hogy elvitelre). Én a Szent Lorenz templom mellett lévő, hamisítatlan bajor hangulatú étterembe tértem be. Ide már messziről vonzott az illat, a faszénen sütőt kolbászok csábító üzenete. A szendvics nagyszerű volt és laktató is, aki pedig később is enne ilyet, az tud vásárolni a belváros közértjeiben hazavitelre is kolbászt (én is így tettem).

+ karácsonyi vásár

 
Nürnberg egyik legismertebb rendezvénye a karácsonyi vásár. A Frauenkirsche előtti téren - a Hauptmarkton - most csak pár bodegában árultak zöldséget, gyümölcsöt és szendvicseket, de november végétől egészen  karácsonyig élettel töltik meg a teret az árusok és az érdeklődők. Aki teheti, jöjjön el egyszer megtapasztalni Nürnberg karácsonyi hangulatát. ha időben foglal, akkor nem is kerül sokba - találni szállást megfizethető áron -, ráadásul ilyenkor minden múzeum és látványosság folyamatosan nyitva van (még a hétfői napokon is).

Tavaly nyári berlini utazásom során fedeztem fel, hogy ott is megrendezik a Múzeumok Éjszakáját, azaz, ahogy ők hívják: a Múzeumok Hosszú Éjszakáját (Lange Nacht der Museen). Azóta utána néztem és már tudom, hogy ennek a nagyszerű rendezvénynek a német főváros volt az első helyszíne (1997-ben), azóta viszont a kezdeményezés Európa legtöbb országában meghonosodott. Miután itthon egy jó évtizeden keresztül voltunk lelkes résztvevői minden évben az eseménynek, érdekes volt megtapasztalni, hogy miként működik más városokban.

Igazság szerint a bécsi rendezvényt már évek óra figyelemmel kísértem, de még nem volt alkalmam részt venni rajta. Most viszont nem volt kérdés a részvétel, így már előre megvettem a jegyeket az interneten (ráadásul így jelentős kedvezményt is kaptam), és az elérhető prospektusból igyekeztem felkészülni előre, kiválasztva a szóba jöhető múzeumokat és útvonalat. A berlini rendezvény sok hasonlóságot mutat a budapestivel, vannak kifejezetten ezen az estén közlekedő buszjáratok, amelyek a múzeumok között biztosítanak összeköttetést. Számomra meglepő módon nem cserélték karszalagra a papíron kinyomtatott jegyet, hanem azt kellett bemutatni minden alkalommal a bejáratnál.

                                                                                                  Kép forrása: Kunsthistorisches Museum Wien

Sok nagy, jelentősnek számító múzeum is részt vesz ebben a programban, és nagyon sok kisebb, olyan, amelyik egyébként nem kerülne az átlag utazó látókörébe. Mi is felkerestünk pár ilyen helyet is, ha az utunkba esetek, és jó volt megismerni ezeket a kiállításokat is. A Múzeumok Éjszakája mindenhol népszerű rendezvény, így volt sorban állás a jelentősebb múzeumok előtt, de ezzel együtt is gyors volt mindenhol a bejutás. Azt azért el kell fogadni, hogy ilyenkor tömeg van, ez hozzá tartozik ennek a rendezvénynek a hangulatához (jó látni, hogy lyen sok ember érdeklődik még múzeumok, kiállítások iránt).

Ennek a rendezvénynek nagy előnye, hogy nem egyszerre kerül megrendezésre minden helyszínen - mint a Kulturális Örökség Napjai szeptember közepén -, hanem nagyon eltérő időpontokban. Lengyelországban például májusban, a németeknél augusztus végén, Ausztriában pedig október elején. Így megtehetjük azt, hogy egy évben akár több ország múzeumait is bejárjuk egy éjszakába nyúló program során, élvezve, az estéhez kapcsolódó alkalmi eseményeket.

A berlini tapasztalat engem arra sarkalt, hogy körülnézzek a külföldi helyszínek között, még most az év elején, hogy legyen időm betervezni egy vagy két város felkeresését a Múzeumok Éjszakája programhoz igazítva. 

Néhány szóba jöhető úti cél:
(Budapesten idén június 22-én lesz)

Lengyelországban 2019-ben május 18-án lesz

Berlinben 2019-ben augusztus 31-én lesz

Bécsben várhatóan október első hétvégéjén kerül megrendezésre

Prágában június 8-án lesz

Idén ősszel hihetetlen árakkal - 5 euro egy útra - és nagyon jó menetrenddel csábította az utazókat Palma de Mallorcára a Laudamotion. Egészen október végéig minden nap több gépük is indult kora hajnalban Bécsből és érkezett oda vissza késő éjszaka. Ez egy egész napos városnézésre adott lehetőséget (szállásfoglalás nélkül). Miután ott még ilyenkor is nagyon kellemes az idő és még soha nem  jártam Mallorcán, viszont a katedrálist már nagyon régóta meg szerettem volna nézni, így nem haboztam sokáig és be is foglaltam egy utat reggeli oda és ugyanaznap esti visszaúttal.

A bécsi reptérre való kijutást pedig menetrendszerű buszjárattal oldottam meg, ami azt jelentette, hogy pár órát az indulás előtt és az érkezés után is várakozni kellett. Még soha nem aludtam repülőtéren, de miután szállást foglalni értelmetlen lett volna erre a pár órára, így abban bíztam, hogy valamilyen formában biztosan tudok majd pihenni (főleg hazafelé, mert akkor már fáradtabb leszek).

Az utolsó buszjárat éjfél előtt ér a repülőtérre, ami nem is olyan rossz opció egy hajnali induláshoz. A bécsi repülőtéren elég sokan éjszakáznak, reggeli indulásra várva. Nincs ezzel semmi gond, van olyan rész, ahol le lehet ülni és pihenni. Annak, aki érzékenyebb, ez nehezebben fog menni, mert folyamatosan jönnek-mennek, igazi csend nincs, de engem ez nem zavart, sikerült pár órát lazítanom a beszállítás előtt. 

Még indulás előtt körülnéztem az épületben és felfedeztem, hogy az emeleti részen - ez a T3-as terminál első emeleti része-, ahol a bőröndfeladás van, szintén vannak székek, de ez a rész sokkal nyugodtabbnak tűnt a lentinél, így el is döntöttem, hogy visszafelé ide fogok feljönni pihenni.

Az éjfél utáni érkezéskor már egyenesen ide mentem és nem is csalódtam. Bár egy páran itt is várakoztak, de sokkal kevesebben, mint lent - a T1 és a T3 terminálok közötti átjárórészen - és sokkal csöndesebb is volt ez a rész, bár itt is dolgoztak egész éjszaka (takarítottak, pakoltak). Azt tudtam, hogy a székben ülve nem fogok tudni aludni, így egy rövid hezitálás után végül a padsor előtt feküdtem végig a földön. Az esőkabátomat terítettem a földre, a hátizsákom lett a párnám és egészen komfortos fekvőhelyet tudtam így kialakítani. Ébresztőt is beállítottam 5.30-ra és sikerült is aludnom, azonban kb. 4.30-tól már komolyan beindult a reggeli forgalom, jöttek az emberek feladni a csomagjaikat, és bár nem azon a részen közlekedtek, ahol én voltam, úgy döntöttem, hogy felkelek.

Rendszert nem fogok belőle csinálni, de ha csak úgy tudok repülőjegyet foglalni, hogy egy pár órát várakozni kell éjszaka egy repülőtéren, nem fogok zavarba jönni. Nem bántam meg, hogy kipróbáltam, mert most már tudom, hogy meg lehet csinálni, lehet pihenni egy hosszúra nyúlt utazás alatt a transzferre várva. Jó volt kilépni a komfortzónámból. És miután mások is várakoztak így a repülőtéren, az ott dolgozókat pedig ez egyáltalán nem zavarta - természetesnek vették -, így egyáltalán nem éreztem azt, hogy különc lennék. 

A reptéri várakozás előnye, hogy itt mindig van komoly biztonsági szolgálat, szemmel tartják a területet. Vannak más várakozó utasok és dolgozók is, így biztonságban érezheti magát az ember, még akkor is ha pihen, alszik. Van nyilvános mosdó, vannak étel- és italautomaták (a bécsi repülőtéren pedig egész éjszaka üzemelő gyorsétterem is van). 

A bőséges kínálatnak köszönhetően mindig lehet valamelyik európai - sőt, még Európán kívüli - úti célra kedvező árú repülőjegyet találni. Azonban lehet, hogy éppen egy olyan városba tudunk csak elrepülni, ahol már jártunk és nem néznénk meg még egyszer, viszont a környezetében lenne más felkeresendő helyszín. És ilyenkor tud nagyon örülni az árérzékeny utazó, ha mondjuk 5 euróért lát autóbuszjegyeket Észak-olaszországi városok között.

Szerencsére a busztársaságok is felismerték, hogy a pár eurós repülőjeggyel érkező turisták nem fognak magasabb összeget áldozni egy buszutazásra, mint a repülésre. Ezért ma már szinte minden fontosabb útvonalon lehet 5 euro körüli árért buszjegyet venni. És ez a lehetősége nagyon nagyban megnöveli az elérheti úti célok számát.

Nézzünk is egy aktuális példát. Az olasz Marinobus most éppen 5 eurós áron kínálja a Bologna és 25 Észak-olasz város közötti buszjegyeit. És ha a menetrendjük éppen passzol az útitervükhöz, akkor ez az ajánlat nagyon jó lehetőség akár nagyobb távolságok megtételére is, olyan izgalmas városok felé, mint Torino vagy La Spezia, ahonnan kiindulva a Cinque Terre öt mesés faluját és partszakaszát fedezhetjük fel. Ráadásul Bolognán kívül további négy olyan várost is elérhetünk velük, ahonnan van közvetlen low-cost járat Budapestre (Milánó, Bergamo, Pisa és Treviso). 

                                                                                                 A Marinobus Észak-olaszországi járathálózata

Én az utazásaimhoz szívesen veszem igénybe a busz- vagy vonatjáratokat, mert így lehetőségem nyílik arra, hogy több várost is be tudjak járni rövid idő alatt és alacsony költségvetéssel, rugalmasan kombinálva a repülőtereket is (hiszen nem muszáj onnan repülni vissza, ahová megérkezett az ember). Azzal pedig, hogy az autóbusz és a vonatok állomások a városközpontokban vannak, időt tudok spórolni. És nem utolsó sorban a buszról vagy a vonatról többet lehet látni a tájból, amerre jár az ember. 

Ha valaki veszi a fáradságot és megnézi, hogy egy adott városból hová lehet, hová érdemes elutazni - hasznos először térképen felmérni a régiót, majd rákeresni, hogy a kiválasztott célpontok között milyen közlekedési lehetőségeket ajánl az internet -, akkor sokkal tartalmasabb városlátogatásokat - igazi kis körutazásokat - is meg fog tudni szervezni meglepően kis költségvetéssel. Szinte minden vasúti társaságnak, buszos vállalatnak vannak kedvezményes jegyárai, akciói, érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni az ajánlataikat.

www.marinobus.it/

Az idei évben Olaszország minden szeglete elérhető lesz repülőgéppel - közvetlen járattal - Budapestről. A Ryanair kilenc városba, a Wizzair pedig hét városba repül, és bár köztük van egy pici átfedés, azért ez így elég bőséges alap a választásra, hogy melyik évszakban merre induljunk el. Én nagyon szeretem Olaszországot, jártam is sok városban, északról indulva egészen Szicíliáig, de a csizma sarka eddig még kimaradt. Pedig a régió felfedezését már régebb óta tervezem, és az idei évben két indok is amellett szól, hogy nem kellene tovább halogatnom az utazást.

Az egyik, hogy a Wizzair évek óta meglévő járata mellé a Ryanair is indít egy Budapest-Bari útvonalat május elejétől. Nekik heti két járatuk lesz, a Wizzair-nek pedig a nyári időszakban már heti öt, ami azt jelenti, hogy kedd kivételével minden nap lesz utazási lehetőség a délolasz városba. Korábban egészen olcsó jegyeket is kínált a Wizzair a holtszezonban, most egyenlőre nem látszik még az árverseny az útvonalon, de május még messze van és én azt gondolom, hogy lehet majd kedvező ajánlatokat találni Bariba.

A másik ok, hogy 2019-ben a Barihoz közel eső Matera lesz Európa egyik Kulturális Fővárosa - a másik a bulgáriai Plovdiv -, ami egyedi hangulatot és extra programkínálatot jelent ebben az évben az ideutazók számára. Az esemény honlapja már első ránézésre - a témák alapján is - csábító lehetőségeket ajánl és már január 19-én beindítják az évet egy hajnalig tartó örömzenéléssel a Cava del Sole nevű helyszínen, amelyet egy kőbányából alakítottak át rendezvényhelyszínné. Operarajongóként számomra a nyári szabadtéri előadások a legvonzóbbak, ahol Mascagni csodálatos művét, a Parasztbecsületet fogják előadni a nápolyi Teatro San Carlo művészei. 

Ami ma Matera varázsa, mellyel kiérdemelte a világörökségi címet is, azok a barlanglakások, de még inkább egy barlang-városnegyed (a Sassi). Itt még az 1950-es években is tömegek laktak egészen egyszerű körülmények között, barlangban. Ez a természetes kialakítású lakórész több ezer éven keresztül adott szállást az itt élő embereknek, ma meg a turizmus fő attrakciója. Bátor döntésnek tartom, hogy egy ilyen kis települést választottak az olaszok kulturális fővárosnak, remélem jó példa lesz másoknak is, hogy nem csak a nagyvárosokat kell támogatni egy ilyen lehetőséggel.

                                                                                                                                         Kép forrása: www.agopress.info

Bariból Matera helyi közlekedéssel is könnyen megközelíthető - közvetlen buszjárattal alig több, mint egy óra az út és kevesebb, mint 2000 forint a jegy -, azonban érdemes elgondolkodni az autóbérlésen is, ugyanis ez a régió nagyon sok hangulatos kis falut és természeti szépséget rejt, amelyeket a leggazdaságosabban autóval lehet bejárni.

Amit pedig elég volt egyetlen egyszer látnom képen, hogy felkerüljön az utazási listámra, az Polignano a Mare, a Baritől 33 kilométerre lévő tengerparti település. Olasz sorozatokban láttam először ezt a hangulatot - például a Montalbano felügyelőben, amely Szicílián játszódik -, ahogy az utca vége kiszélesedik és ott a tenger és a homokos part. 

                                                                                                                                 Kép forrása: www.italymagazine.com/

Bari Puglia székhelye, tengerparti fekvéssel, Olaszországra jellemző középkori eredetű - és elsősorban egyházi -épített emlékekkel, élükön a San Nicola bazilikával, ahol a myrai püspök - az igazi Mikulás - Szent Miklós csontereklyéjét őrzik. 

Az biztos, hogy a programok és a hírverés sok látogatót fog az idei évben Materába csábítani. Lehet, hogy túl sokan is lesznek. És bármennyire is közel van egymáshoz Bari és Materra, két külön tartományba tartoznak: előbbi Pugliához, utóbbi pedig Basilicata-hoz. És ez bizony nagyon sok gasztronómiai kalandot is ígér, mert bármerre is járjunk Olaszországban, helyi különlegességeket mindenfelé lehet és érdemes kóstolni. Tengerpart, hangulatos kisvárosok és ízletes ételek. Mit is akarhat még az utazó?  

A múzeumok és a turisztikai szervezetek ma már nagyon profin kezelik azokat az évfordulós lehetőségeket, amikor egy-egy jelentős személyiség életművét úgy tudják bemutatni, hogy azzal a turisták tömegeit fogják az adott városba (városokba) csábítani. Rembrandt halálának 350.-ik évfordulójára több jelentős kiállítással és számos izgalmas programmal készül az idei évben Hollandia. Lássuk a kínálatot, hogy be tudjuk tervezni a legizgalmasabbak felkeresését.

                                                                                                       Kép forrása: www.rijksmuseum.nl/

Az emlékév szlogenje, azaz a Rembrandt & the Dutch Golden Age, azaz a holland aranykor utal arra, hogy itt egy egész korszakra - egy igen fényes időszakra - kívánnak emlékezni Rembrandt Harmenszoon van Rijn élete és életműve kapcsán. 
Bele is vágnak hamar, már január 31-én nyit is az emlékévhez kötődő első alkalmi tárlat, hogy azután ezt még jó néhány kövesse az év folyamán. A legtöbb kiállítással és programmal a hágai Mauritshuis és az amszterdami Rijksmuseum fog kedveskedni a korszak festészete iránt érdeklődőknek. 
A Mauritshuis nyitja az ünnepi évet január végén, a Masterpices, azaz Mesterművek címet viselő kiállítással, melyen megtekinthető lesz - a korszak más holland és flamand művészeinek alkotásai mellett - a múzeum tulajdonában álló tizenhat Rembrandt kép (összesen tizennyolc olyan képet állítanak, amelyeket Rembrandt van Rijn festett, az ő alkotásának tartanak). Ezen a tárlaton látható lesz többet között a Dr. Nicolaes Tulp anatómiai leckéje című világhíres alkotás is. Ez a kiállítás szeptember 15-ig lesz látható, és érdemes tudni, hogy a Maritshuis gazdag gyűjteményébe látható sok más míves alkotás társaságában Vermeer Lány gyöngy fülbevalóval címet viselő festménye is, miként Henrick Avercamp egy téli hangulatú - korcsolyázókat - ábrázoló alkotása, mely kép főleg azoknak lesz kedves, akik megnézték mostanában a bécsi Bruegel kiállítást, ugyanis a két alkotó stílusa között felfedezhető némi hasonlatosság (Avercamp kép pedig van a Kunsthistorisches Museum gyűjteményében is).
A Rijksmuseum első kiállítása az emlékévhez kapcsolódóan a február 15-én nyitó "All the Rembrands" című tárlat. A múzeum tulajdonában összesen huszonkét Rembrandt festmény van és most az összes együtt lesz látható számos rajzzal és metszettel együtt. Ez a kiállítás igyekszik a mester teljes életművébe bepillantást nyújtani, bemutatva a korszakot és a kortársakat, családtagokat is. Különlegessé teszi a tárlatot, hogy ezen látható lesz még az Éjjeli őrjárat című kép, melyet ezt követően restaurálni fognak, így várhatóan hosszú ideig nem lesz megtekinthető. 
Az év közepén egy egészen izgalmas lehetőséggel csábítja az amatőr - és profi - alkotókat a Rijksmuseum, ugyanis a Long Live Rembrandt című tárlatra bárki beküldheti az alkotását és ha méltónak találják rá, akkor ki is fogják állítani. A leendő alkotásoknak egyetlen kritériumnak kell mindenképpen megfelelniük: elkészítésükhöz Rembrandt művészetének kell ihlető forrásként szolgálnia.
Az ősz pedig egy olyan párosítást hoz a Rijksmuseumban, amely igen komoly vonzerővel fog bírni a művészetek rajongói számára. Október 11-én nyitják majd meg a Rembrandt - Velázquez című kiállítást, amely szépen illeszkedik abba az elgondolásba, hogy Rembrandt életműve mellett bemutassák a korszakot is, amelyben alkotott, más festőiskolák remekműveinek a párba állításával. 

                                                                                                                            Kép forrása: www.rembrandthuis.nl/

Aki pedig igazán autentikus környezetben szeretne emlékezni a mesterre, az feltétlenül keresse fel egykori amszterdami otthonát, a Rembrandthuis-t, mely napjainkban korhű berendezésével idézi fel Rembrandt egykori életterét.
És természetesen még számos program kapcsolódik a kiállításokhoz és az emlékévhez, például tematikus séták Amszterdam utcáin, úgyhogy aki szereti a holland festészet aranykorát - a 17. századi európai festészetet -, az tervezzen be egy hollandiai utazást 2019-re.

Az emlékév programjairól, kiállításairól itt olvashatnak részletesen

Egy repülési fanatikusnak nincs annál szomorúbb hír, mint amikor megszűnik egy légitársaság, amelyikkel még nem repült, bezárnak egy még fel nem keresett repülőteret vagy kivon egy típust egy légitársaság a forgalomból. Bár várható volt, de meglepő a gyorsaság, hogy szinte egyik napról a másikra hajtja végre a belga légitársaság az orosz típus kivonását a flottájából. A friss bejelentés szerint egy január 7-i Billund-Brüsszel útvonalat repüli az utolsó Brussels Airlines Superjet járat, utána a spanyol Air Nostrumtól bérbe vett gépek veszik át a négy Szuhoj szerepét.

Bár ezzel egyáltalán nem szűnt meg annak a lehetősége, hogy valaki Szuhoj Superjet-tel repüljön, azért ez egy igazán egzotikus színfolt volt - hogy egy Nyugat-európai légitársaság színeiben orosz típus üzemeljen-, főleg úgy, hogy a négy bérbe vett gép annak idején megkapta a Brussels Airlines festését, azaz teljes értékű tagjai voltak a flottának.

kép forrása: www.brusselsairlines.com/

Egy ideje én is nézegettem, hogy melyik útvonalakon használják a belgák a típust és milyen áron lehet jegyet venni rá. Úti célként szóba jöhetett volna Birmingham, Billund vagy Bologna (brüsszeli átszállással, mert Budapestre nem repültek a típussal), az ár pedig egyáltalán nem volt megfizethetetlen (20-25.000 forintért voltak egy irányba jegyek, vissza pedig egy másik légitársasággal, közvetlen járattal jöttem volna). De azért annyira nem volt olcsó, hogy csak úgy befoglaljam, és az is visszatartott, hogy tudható volt, hogy többször előfordult műszaki probléma a típussal, nem tudta teljesíteni a járatot, így nem volt garancia arra, hogy valóban egy Superjet-tel fogok repülni. A típuscsere oka is az volt, hogy túl sokszor kellett járatot törölni, más típussal helyettesíteni, amit mostanra elégelt meg a Brussels Airlines.

A belga légitársaságnak napi két járata van Billundba, január 7-én a reggelit - amelyik az előző este indul Brüsszelből, azaz a dán városba éjszakázik  - még a Superjet teljesíti, de délután már az Air Nostrum CRJ900-as gépe viszi ugyanide az utasokat. A belgák által használt gépek a CityJet flottájába tartoznak, nagy kérdés, hogy mit kezd a gépekkel az ír cég, mert nekik is komoly veszteség az együttműködés idő előtti befejezése (és, hogy bérbe tudják-e adni a típust más légitársaságnak ezután). A Superjet Budapesten az Aeroflot színeiben szokott néha feltűnni, de egy friss hír szerint 2019-től a Szlovén Adria Airways is forgalomba állítja, így várhatóan lesz olyan járat a közelünkben, amelyiken ki lehet majd próbálni a típust.

Pár napja néztem legutóbb a menetrendet, akkor még későbbi időpontokra is a Superjet szerepelt a menetrendben, ezért is volt meglepő számomra a mostani bejelentés. Ezzel most biztossá vált, hogy nem a Brussels Airlines színeiben fogok Szuhoj Superjet-tel repülni, de remélem, hogy hamarosan lesz rá lehetőségem, mert nekem szimpatikus a típus, szeretném kipróbálni. hogy milyen utazni vele. Viszont ez az eset is rávilágít arra az örök igazságra, hogy ha van egy lehetőség, akkor ki kell használni, mert lehet, hogy egyik napról a másikra megszűnik egy járat vagy egy légitársaság. 

Érdekesség:

Az SSJ rövidítéssel is jelölt típus annak idején szóba került a MALÉV-val kapcsolatban is, sőt, 2009 nyarán egy 30 gép megrendeléséről szóló szándéknyilatkozatot is aláírt a magyar légitársaság akkor vezérigazgatója, Martin Gauss (aki napjainkban az Air Baltic-ot vezeti). Az első gépeknek 2011-ben kellett volna Budapestre érkezniük, de ebből nem lett végül semmi. Azonban a Superjet 2016 februárjában ismét felmerült, mint egy új magyar alapítású légitársaság indító géptípusa. Bár azóta erről a projektről sem hallani, nem kizárt, hogy fog még magyar lajstrommal Szuhoj Superjet repülni.

Így nézett volna ki a Szuhoj Superjet a MALÉV színeiben

Hosszú idő után az idei év második felében ismét lehetőségem nyílt arra, hogy rendszeresen utazzak. Volt mit bepótolni. Egy kivételével rövid kis kiruccanások voltak ezek - egy, maximum két naposak -, de nem volt ezzel semmi gond, mert én szeretek így utazni. A 2018-as év külföldi élményiből gyűjtöttem össze egy ötös top listát év végi összegzésként.

1., Palma

Mallorca fővárosa volt a legnagyobb meglepetés. És ez egy nagyon pozitív meglepetés volt. Odautazásom fő oka az volt, hogy régóta szerettem volna megnézni a katedrálist, amelyet képeken már nagyon sokszor láttam és vágytam arra, hogy ott álljak előtte, hogy körbejárhassam (és persze a belsejére is kíváncsi voltam). A katedrális valóban lenyűgöző, de én nem emelném ki Palma óvárosából, mert ez a rész egyben nyújt valami csodát. Hangulatos utcák, fantasztikus épületek, pezsgő élet és kellemes éghajlat. Ez így együtt Palma, ajánlom mindenkinek, mert Mallorca több, mint egy tengerparti nyaralás.

Részletes úti beszámoló itt olvasható

2., Bergamo

Bevallom, a második és a harmadik helyezettről kicsit hosszabban gondolkodtam - hogy melyik élmény legyen előbbre -, de végül a lombardiai kisváros került ide, mert összetettebb élményt nyújtott, mint a harmadik helyre sorolt Athén. Bergamo kényelemesen bejárható, csodálatos műemlékekkel, hangulatos utcákkal, olaszos temperamentummal és varázslatos panorámával a Felső városból. Ha legközelebb erre járok, akkor egy éjszakára feltétlenül itt is maradok, bejárva az ódon hangulatú utcákat holdfénynél, megvacsorázva egy kisvendéglő teraszánál.

Részletes úti beszámoló itt olvasható

3., Athén múzeumai és az Akropolisz

Nem véletlen, hogy nem azt írtam ide, hogy a görög főváros, mert Athén önmagában - a modern, a mai város - nem fért volna fel ide. A múzeumai azonban igen és természetesen az Akropolisz is, amelyet bejárva azt érzi az ember, hogy visszatért valahová, ami bölcsője mindannak, amit tudunk, amiből táplálkozunk. És persze a görög konyha. Kár, hogy olyan nagy a kontraszt az ókori emlékek és a város mai képe között. 

Részletes úti beszámoló itt olvasható

4., Szantorini

Ha azt mondom, hogy Szantorini-szigetén mindössze négy órát voltam, akkor joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért kerülhet fel erre a listára. Azért, mert a kaldera szélére épült városrészt látni Fira-ban olyan élmény volt, amiért megérte odautazni, még akkor is, ha ilyen rövid időre. Ez az, amit nem lehet mérni. Nyilvánvaló, hogy több napon át sem unja meg a látogató, de ha akár csak egy pillantásra is látta, már nem felejti el. Beleég a retinájába, a szívébe, a lelkébe és úgy megy el innen, hogy már a visszatérést tervezi.

Részletes úti beszámoló itt olvasható

5., Sanssouci - Potsdam

Úgy látszik nálam 2018 a kisvárosok éve volt - és könnyen lehet, hogy ez 2019-ben sem lesz másként. A potsdami kastélyok és kertjeik - legfőképpen a Sanssouci - szintén régóta felkeresni vágyott látnivalók voltak. Az egész ott töltött nap nagy élmény volt - a kastélyépületek és a közöttük megtett út a parkban, a város központi része -, de azt a pillanatot soha nem fogom majd elfelejteni, amikor a park útján egy kanyar után feltűnt a Sanssouci és az alatt lévő teraszos kiképzésű domb. Ettől a látványtól ledöbben az ember, hiába tudja, hogy mi várja itt.

Részletes úti beszámoló itt olvasható

+ 1., London

Tudom, hogy luxusnak tűnhet - vagy még inkább örültségnek - fél napra Londonba utazni. De egyfelől, aki szeret utazni, repülőre ülni, annak minden lehetőség élmény. Másrészt azért vágtam bele, mert volt elfogadható áron repülőjegy és transzfer a városba, és mert nagyon vágytam ide vissza (jártam már itt, az emblematikus helyszíneket láttam már korábban). Egy ilyen nap éppen annyira elég, amennyit kaptam tőle: amikor kiértem a Tate Modern-nél a Temze-partjára, hogy átmenjek a Millennium-hídon a túlsó partra - ahol a Szent Péter székesegyház kupolája uralta a látképet -, és belekerültem a helyiek forgatagába, akik élvezve a kellemes őszi napot, sétáltak, futottak, beszélgettek, akkor jó volt ott lenni. Élmény volt járni a központ főutcáit és megnézni pár helyszínt, amit nem láttam még.

Akit pedig érdekelnek a részletes úti beszámolók is, nézzen körül a blog 2018-es bejegyzései között!

Én mindig a kiscsapatoknak szurkolok és közelebb állnak a szívemhez azok a repülőgéptípusok is, amelyek valamiért csak kis darabszámban lettek legyártva. Ilyen a Boeing 717-es is, amelyből alig 156 darab készült pedig tapasztalatom szerint egy abszolút jól sikerült konstrukcióról van szó, amelyik sokkal sikeresebb is lehetett volna a légitársaságok és az utasok körében.

A legnagyobb baj az volt a típussal, hogy valójában nem is Boeing, mert a McDonnell Douglas fejlesztette ki a népszerű DC-9-es egyik kategóriájának a leváltására (MD-95-ös elnevezéssel), csak amikor a két cég 1997-ben egyesült, azután lett átnevezve. Azonban a Boeing termékpalettájába sehogyan sem illet bele, ott volt nekik a Boeing 737-es a legkülönbözőbb méretekben, így a megrendelt példányokat még legyártották, de az értékesítést már nem erőltették.

Kép forrása: www.volotea.com

Ennek következtében aránylag kevés légitársaság színeiben repült, nem olyan könnyen találkozik vele az utazó. A nyilvántartások szerint még 148 gép repül, de mindösszesen négy légitársaság színeiben (Delta Airlines, Hawaiian Airlines, QuantasLink, Volotea). Európai utazó a spanyol alapítású Volotea útvonalain találkozhat a típussal. Ők a legkülönbözőbb európai városok között működtetnek járatokat, Görögországban például belföldi célpontok között is.

Bár kicsi volt rá az esély, hogy típust cseréljenek az útvonalon, azért csak akkor nyugodtam meg, amikor megláttam a repülőtér esti fényeibe a gép jellegzetes formáját. Aránylag kevesen utaztunk ezen az estén a járattal. Az ülések nagyon kényelmesek voltak, érzésem szerint nagyobb lábtérrel, mint a szokásos. A Boeing 717-esen az egyik oldalán csak két ülés van, így ott sokkal komfortosabb utazni. A személyzet bár profin, de kifejezetten lazán végezte a munkáját. Érezhető volt, hogy ők is szeretnének minél hamarabb Athénban lenni. Mivel mindenki a fedélzeten volt és gyorsan elhelyezkedett, kb tíz perccel a menetrend szerinti idő előtt felszálltunk és a hivatalosan 50 perces utat alig 28 perc alatt teljesítette a járat. 

A személyzet nem akart az utasoktól semmit, nyilvánvaló, hogy ennyi idő alatt semmit nem lehet végigkínálni, de senkinek nem is volt erre igénye. A gyors útért azt hiszem, hogy mindenki nagyon hálás volt, nekem mindenképpen sokat jelentett, hogy egy hosszú nap végén legalább harminc percet nyertem, ennyivel hamarabb lehettem az athéni szállodámban és pihenhettem le.

Összegzés:

A Volotea egy nagyon szimpatikus, utasközpontú cégnek tűnt nekem az első utazás alapján. A Boeing 717-es pedig kifejezetten kényelmes volt, nagyon csendes repülés közben, pedig a felszálláskor érezhető volt, hogy két erős motor repíti. Sajnálom, hogy nem készült a típusból több, mert népszerű lenne az utasok körében. Ha lehetőségük nyílik rá, akkor válasszák bátran a Volotea-t és a Boeing 717-est.

Érdekességek:

Érdemes figyelni az ajánlataikat, mert sok járatuk van - néha egészen érdekes útvonalakat is repülnek - és rendszeresen egészen alacsony áron is akcióznak. Aki belép a speciális programjukba - ez annak éri meg, aki többször is utazik velük egy évben, mert magas az éves tagsági díja - az akár 1 euro-ért is foglalhat jegyet náluk egy útra. 

Annak idején, amikor indult a cég, szó volt arról, hogy Budapestről is fognak repülni - be is jelentettek egy járatot, ha jól emlékszem Budapest-Velence lett volna -, de ebből eddig nem lett semmi. Remélem, hogy hamarosan Budapesten is feltűnnek majd a cég jellegzetes festésű Boeing 717-esei vagy Airbus 319-esei.

Kép forrás : www.volotea.com

A címben leírt szám, azaz, hogy a török világvárosnak három repülőtere van, már csak ideiglenes igazság, ugyanis az Atatürk repülőteret, amely eddig a város és az ország légiforgalmának legnagyobb kiszolgálója volt, be fogják zárni. Megszüntetését az új, mega-repülőtér megnyitásával egy időben tervezték eredetileg, de nagyon bölcsen belátták, hogy az jóformán kivitelezhetetlen lenne, hatalmas káoszhoz vezethet, ha valami nem fog gördülékenyen működni az új helyszínen. Így az Istanbul Airport csak kis lépésekben veszi át a járatokat, az Atatürk pedig haladékot kapott a megszüntetésre. Aki pedig esetleg szeretne még a régi repülőtérre érkezni, az még most szervezzen meg egy isztambuli utazást, mert bár a bezárást egyenlőre újabb és újabb időpontokhoz kötik, előbb vagy utóbb, de be fog következni.

 Az Istanbul Aiport - ilyen lesz, ha teljesen megnyitják                                       Kép forrása: www.igairport.com/

Isztambulba nagyon régen jártam, azóta sokat változott a város - a műemlékeket pedig, amelyek akkor is lenyűgözőek voltak, jó lesz újra látni -, így egy ideje már tervezgetem az ideutazást. Számomra kifejezetten vonzó, hogy van egy új repülőtere a városnak, amelyiken még nem jártam, sőt, az ázsiai oldalon lévő Sabiha Göcken repülőteret sem ismerem még, és még az is kivitelezhető, hogy amikor majd a Turkish Airlines budapesti járata már az új nemzetközi repülőtérre érkezik, akkor egyetlen utazással - két egy útra szóló repülőjeggyel - mind a két légikikötőt kipróbáljam, hiszen a Pegasus Airlines járatai a Sabiha Göcken-re érkeznek Magyarországról. Az utóbbira érkezésnek, vagy az onnan történő indulásnak extra hozadéka, hogy ebben az esetben az utazó már Ázsia földjére lép.

Ha a Sabiha Göcken-re úgy tekintünk, mint a város kisebb, másodlagos repülőterére, akkor nem árt tudnunk, hogy 2017-ben több, mint 30 millió utazó fordult meg itt - kétharmaduk belföldi utas volt -, szóval bár ez csak a fele az Atatürk teljesítményének, azért a kicsi (másodlagos) fogalmát érdemes újragondolnunk. (És ezeket a számokat látva mindjárt érthetőbb a mega-airport megépítésének a szándéka, a 200 millió éves utasforgalom prognosztizálása az elkövetkező évekre).

Kép forrása: www.sabihagokcen.aero/

A Sabiha Göcken egyáltalán nincs közel a belvároshoz, tömegközlekedéssel minimum másfél óra utazás, ha a Havabus shuttle járatait veszi igénybe az utazó, melyek a Taksim térig mennek, de ha busszal és metróval megyünk, akkor legalább egy átszállásra és 2 és félórás menetidőre kell kalkulálni. Cserébe viszont 1000 forint alatt van egy útra a jegy a belváros és a reptér között. Egyértelműen a közvetlen shuttle járat tűnik a legpraktikusabbnak, melynek buszai félóránként indulnak és a forgalomról függően, de nagyjából másfél óra alatt teszik meg az utat (18 lírába kerül rájuk a jegy egy útra).

Tervbe van véve, hogy közvetlen metrócsatlakozást is kap a Sabiha Göcken repülőtér, ami sokkal gyorsabbá és kényelmesebbé fogja tenni a transzfert ide. Az M4-es - már működő vonalnak - lenne ide egy leágazása. Ennek egyik végállomása Kadiköy a Márvány-tenger parti kerület, ahonnan hajóval is megközelíthetjük Isztambul európai oldalát. Annak, akinek több ideje van a transzferre, érdemes ezt a lehetőséget igénybe venni, mert biztosan sokkal hangulatosabb, mint a buszút, és ez a városrész is érdemes a felfedezésre, igazán hangulatos részei vannak.

És miként a lenti térkép mutatja, lesz majd közvetlen gyorsvasúti összeköttetés a Sabiha Göcken és az új Istanbul Airport között is, megkönnyítve az átszálló utasok transzferjét.

A három repülőtér elhelyezkedése és a meglévő illetve a  jövőbeni közlekedési lehetőségek  
Kép forrása: http://www.igairport.com/

Az új Istanbul Aiport 35 kilométerre van a belvárostól. A jelenlegi tervek szerint 2019. március 1-től már ide érkeznek és innen indulnak a Turkish Airlines budapesti járatait is, de ezt az dátumot most azért még kezeljük fenntartásokkal, mert már eddig is többször változtatták a járatok átköltöztetését, nem kizárt, hogy lesz még módosítás ezt követően is.

Jelenleg buszjáratokkal lehet megközelíteni az új repülőteret. A járatok Isztambul különböző pontjairól indulnak, menetidejük 30 és 90 perc között váltakozik. A közvetlen metróvonal megnyitása 2020-ban várható. A Taksim térről 1 óra 10 perc alatt ér ki a buszjárat az Istanbul Airportra. 

Repülőtérnyitás: 

Én a saját bőrömön tapasztaltam annak idején, hogy mekkora fejetlenség tud lenni egy ilyen volumenű váltásnál. Akkor, 1998 őszén Milánóból utaztam haza. Pénteken a Malév járata még a Linate repülőtérre szállt le, de másnap már a Malpensa-ról közlekedett a járatok legnagyobb része. (A Linate repülőtér azóta is üzemel, nem zárták be, de jóval kisebb a forgalma, mint a Malpensa-nak, bár egyáltalán nem mondható kicsinek az évi közel 10 milliós utasforgalmával). Én vasárnap este jöttem haza, és amit tapasztaltam az eléggé megdöbbentő volt, nagyjából úgy nézett ki, mint amikor egy katasztrófafilmben ábrázolják a fejetlenséget és a tanácstalanságot. A kijelzők nem működtek, elhagyatottnak tűnt a hatalmas terminálépület. Komoly késésekkel történt minden, végül a gép úgy szállt fel, hogy nem várták meg a csomagok berakodását - pedig ekkor már bőven az eredeti felszállási időponton túl voltunk, úgyhogy lett volna rá idejük a reptéri alkalmazottaknak -, mert lejárt volna a személyzet munkaideje és akkor el sem tudtunk volna aznap este indulni. Szóval nagyon bölcsen döntöttek a törökök, amikor a büszkeségüket félretéve beismerték, hogy nem állnak még készen arra, hogy teljes kapacitással üzemeljen az új repülőtér.