A Brussels South Charleroi Airport - ez a teljes elnevezése - ideális érkezési pont Belgium és Észak-Franciaország felfedezéséhez. Budapestről a Wizzair és a Ryanair is repül ide, és egész évben lehet találni pár ezer forintért jegyeket, melyek mellé hasonló áron található buszjegy, így maga az úti költség bőven kijöhet tízezer forint alatt, miközben olyan nagyszerű városokat kereshetünk fel mint Gent, Brugge, Lille.

Ez a repülőtér egyben a Ryanair egyik legfontosabb bázisa, így továbbutazáshoz is praktikus (érdemes keresgélni, mert sok irányba van innen 10 euro alatti jegy, és egészen egzotikus városok is szerepelnek a kínálatban).

A Wizzair gépe érkezik korábban, de általában az ő áruk a magasabb (és nincs is minden nap reggeli járatuk), ugyanakkor, ha ezzel elérünk egy korábbi buszt a továbbutazáshoz, lehet, hogy megéri a plusz összeget. Azonban az esetek nagyobb részében a Ryanair lesz a megoldás egy aránylag kora reggeli érkezésre. Este pedig egyértelműen a Wizzair a jó választás, mert sokkal később indulnak Budapestre, mint a Ryanair.

A gépek a terminálépület elé állnak be, ahonnan csak pár lépés a terminálépület. A Charleroi Airportnak két terminálja van. Egymástól gyalog pár percre van a két épület, de nincs közöttük közvetlen kapcsolat. Az innen történő indulás előtt, még kint, a parkolóban, meg lehet nézni a kijelzőn, hogy a mi gépünkre hol van a beszállítás. Én a T1 terminálon jártam (reggel ide érkezett a Ryanair és este innen indult a Wizzair is). Ez egy nem túl nagy épület, nálam a vidéki vasútállomás kategóriája. Van minden, de nagyon minimális kínálattal. Ami hasznos, hogy van egy közért is. Ha megérkezünk, akkor amikor belépünk az utascsarnokba - azaz kilépünk a tranzit területéről -, akkor jobbra, a sarokban van a közért. Pici üzlet, de jó választékkel (van szendvics, chips, üdítő). 

A T1 terminál elé csak gyalog lehet feljönni. Van az épület előtt egy nagy fehér sátor, azon keresztül lehet kijutni a buszmegállóhoz, és amolyan ellenőrző pontként működik befelé, de csak szúrópróbaszerűen. Engem például minden ellenőrzés nélkül átengedtek - még a beszállókártyát sem kellett bemutatni -, de láttam, hogy másokat megvizsgáltak.
Ha ebből a sátorból kilépünk, akkor rögtön ott van a Flibco buszmegállója. A brüsszeli járathoz sorban álltak az emberek, de a többi járatnak saját megállója van, ahová időben be is állnak a buszok.

A Charleroi-ba menő menetrendszerű (reptéri)busz megállója Flibco megállóhelyei után következik. A reptéri buszmegálló neve : Gosselies Airport, innen egy A jelzésű busz indul félóránként a városközpontba, ahol a központi pályaudvar - Charleroi Sud - a végállomása. (Menetrendben nem könnyű megtalálni a buszt és érdemes nagyon odafigyelni, mert a Charleroi reptérnek két oldala van, és a másikhoz is megy busz. Onnan viszont nem kevés idő lehet átjutni ide, ha valaki eltéveszti az irányt). A helyi járat azoknak érdekes, akik vonattal utaznának tovább vagy körülnéznének Charleroi belvárosában. Van a megállóhoz menet jegyautomata, ott tudunk jegyet venni (ami nem olcsó, 2019-ben 6 euro volt egy útra)

A leszállás után nagyjából 10-15 perc alatt kényelmesen kiér a reptéri buszhoz az utas (ha csak kézipoggyásszal jött). Sajnos a késést nem lehet kalkulálni, de normális esetben egy olyan buszt, ami 30 perccel a gép tervezett leszállása után indul, minden gond nélkül el lehet érni.

Hazafelé én most Brugge-ből mentem a Flibco-val a reptérre, és mert nem ismertem még a rendszert, inkább a korábbi járatot választottam, de úgy látszik, hogy bőségesen kalkuláltak az esetleges váratlan helyzetekkel, mert vagy húsz perccel korábban a reptéren volt a tervezetnél a busz. Belgium egyébként elég komoly autópálya hálózattal rendelkezik, egy kis szakaszt kivéve a Charleroi reptérre is a többsávos utakon lehet jönni a környező városokból. Az autópályán a forgalom végig nagy volt, de dugóba sehol nem keveredtünk (azért lehetnek olyan időszakok, amikor bedugulhatnak).

Visszafelé még egyszer megállapítottam, hogy a T1 terminál nagyon pici - a T2-est csak kívülről láttam, de azt gondolom, hogy hasonló -, a chek-in előtt lévő ajándékbolt végignézésén kívül nem igen lehet itt mit csinálni (kint sincs semmi, nincs hová elsétálni). Ha szemben állunk a terminálépülettel, akkor a jobb oldalában vannak a check-in pultok és közöttük lehet bemenni a biztonsági ellenőrzésre. Visszautazásnál meglepetten vettem tudomásul, hogy a közért bezárt (elvileg este kilencig van nyitva, de aznap valamiért nem). Kávézó és büfék vannak itt, aki költeni szeretné a pénzét, megteheti. A biztonsági ellenőrzés gyorsan ment, és bent le tudtam ülni, annak ellenére, hogy jó pár gép indult egyszerre, nem kevés utassal. Annyi előnye van a méreteknek, hogy itt minden átlátható, nem fogunk lemaradni semmiről, ami történik.

Ez egy szombati nap volt és 21.30 körül szálltak fel az utolsó gépek, így a büfében is igencsak készülődtek már a záráshoz. A tranzitban lévő bolt eléggé kifogyott a szendvicsekből, így aki éhes az gyorsan döntsön és vegyen valamit az esti járatra várakozásnál (bár érdemesebb talán a gépen enni, ott azért kedvezőbb árakat lehet elcsípni az akciós csomagajánlatokkal).

Tapasztalat:

Köszönhetően annak, hogy egészen kicsi a repülőtér, minden részébe gyorsan el lehet jutni, eltévedni szinte lehetetlen. Érkezés után akár 15 perc sem kell, hogy kilépjünk az épületből. Indulásnál is előny, hogy gyorsan a beszállókapunál lehetünk. Én szeretem az átlátható repülőtereket, ahol különösebb bolyongás nélkül tudok átjutni a kijárathoz, illetve a repülőgéphez, és Charleroi minden tekintetben ilyen.

Terminál 1 és 2

A fő forgalmat az 1-es terminál bonyolítja le, melynek alapterülete és szolgáltatásai is nagyot változtak 2019-ben. Több az étkezési lehetőség és kulturáltabb környezetben tudunk várakozni, viszont nőttek a távolságok. Míg korábban egymás mellett - szinte egy légtérben - voltak a beszállókapuk, most van olyan, amelyikhez szintet kell váltanunk. Persze még így is aránylag gyorsan elérhető, de aki a régi rendszerhez szokott hozzá, jó ha tudja, hogy most már több helyen van beszállókapu. 

A 2-es terminálon csak három beszállítókapu van, innen jelenleg óránként-másfél óránként indul/érkezik gép. Ha az 1-es terminál kijelzőjén nem látjuk a járatunkat, akkor a 2-esről megy (a repülőtéri épület előtt lévő kijelzők mindkét terminál járatait mutatják). Amikor kiszállunk a gépből, akkor van lehetőség tranzitra a két terminál között (van egy kihelyezett telefon a tranzit egy pontján, azon kell jelezni az igényt, de én nem próbáltam ki, hogyan működik). A két terminál között nagyjából tíz perc alatt át lehet menni úgyis, hogy ha kilépünk az épületből, átsétálunk a másikhoz és ott újra átesünk a biztonsági ellenőrzésen.

Hogyan jutok be Charleroi-ba

Bár a legtöbben azonnal továbbmennek valamelyik belga, francia vagy német városba innen, maga Charleroi is megér egy városnézést. Például a városháza tornya felkerült az UNESCO világörökségi listájára (több franciaországi és belgiumi toronnyal együtt), de a város büszke az ipari múltjára -  annak emlékeire -, miközben igyekszik egy modern és élhető lakóhely képét is kialakítani. Ez a kettősség izgalmas helyszíneket jelent. 

A reptéről közvetlen shuttle járattal érhető el a város főpályaudvara, ahonnan vonattal lehet továbbutazni. A shuttle busz fél óránként jár és a menetidejét 20 percben adják meg. 

A helyi közlekedési vállalat honlapja : www.infotec.be/

A repülőtér hivatalos oldala: www.brussels-charleroi-airport.com

A régió turisztikai oldala: http://walloniebelgiquetourisme.be/

A város turisztikai oldala : www.paysdecharleroi.be/

Talán a legtöbben az In Bruges című filmből - nálunk "tükörfordításban" Erőszakik címen vetítették - ismerik Brugge városát. Ez az alkotás minden további nélkül tekinthető egy városmarketing filmnek, hiszen a történet során a főszereplők bejárják Brugge minden megtekintésre érdemes szegletét. Még azt is jól fogták meg az alkotók, hogy mégis ki az, akit nem ragad magával ennek a városnak a szépsége, a bája? Brugge annyira elvarázsolja az embert, hogy szinte zavarba is jövünk ettől a feltétlen rajongástól. 

Én szeretem azokat a városokat, amelyek napjainkban csak egy szép, de kicsi településnek tűnnek és azt gondolhatja, aki felkeresi őket, hogy azért őrizhették meg egykori hangulatukat, mert olyan jelentéktelenek voltak, hogy senki nem akarta megváltoztatni őket. És akkor elolvassuk az úti könyvet és rádöbbennünk, hogy amit mi egy kis falunak gondolunk, azt egykor a világ egyik legjelentősebb városa volt. Brugge-nek is volt két aranykora - igaz, mind a kettő már eléggé régen -, amikor Európa egyik legjelentősebb települése volt, pezsgő gazdasági élettel, kereskedelmi lerakatokkal, nemesekkel és jómódú polgárokkal, művészekkel, akik kiteljesedhettek a gazdag és felvilágosult megrendelőik jóvoltából. És az, ahogy egy város felemelkedik, majd elveszíti jelentőségét, nagyon pontosan mutat rá arra a folyamatra, ahogy a világ változott, változik. 

Szóval számomra felfedezni egy ilyen várost, megismerve a történetét, műemlékeit az igazi történelemóra. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy utazás előtt ismerje meg alaposabban Brugge múltját, akár úgy is, hogy az egyes események évszámait párba állítja a magyar történelem eseményeivel. És rögtön kezdésnek egy meglepő részlet, mégpedig az, hogy Brugge tulajdonképpen tengeri nagyhatalom volt a középkorban. Ez most azért is furcsa, mert a tengerpart azért messze van a várostól. De akkor még fel lehetett hajózni a tengerig Reie folyón, sőt a közelben volt egy öböl, benne egy kikötő, amely biztonságos menedék volt a tenger szeszélyei ellen. És Brugge élt a vízi szállítás lehetőségével, igazi kereskedőváros épült itt ki, már a 8-9. században is vásárokat tartottak. A töretlen fejlődésre csak a folyó eliszaposodása vetett árnyékot, amely végül meg is fosztja a várost a kiemelt szerepétől (Antwerpen veszi át fokozatosan Brugge szerepét), de addig még megépül számos pompás épület, páratlan értékű műalkotások születnek a város gazdag polgárainak a megrendelésére. 

Két dologba már az érkezés előtt biztos voltam: egyfelől abban, hogy az első este be fogom járni az óvárost, mert egy ilyen hely este egészen más, mint nappal. És abban, hogy másnap a csatornák vonalát követve fogom először körbejárni a városrészt. A buszom este fél tízkor érkezett meg a főpályaudvar mellett lévő buszállomásra. Itt foglaltam szállást is, így a szoba átvétele után már indultam is a felfedezőutamra. Brugge-ben nincsenek nagy távolságok - legalábbis az óvárosi részen -, ha az ember átvág az állomásépület előtti négysávos úton, már meg is érkezett az ódon hangulatú városrészbe. És pontosan azt kaptam, amire vártam: csendes utcák, középkori hangulat, amit nem zavart meg autóforgalom. Mondjuk azon meglepődtem, hogy mennyire üres volt a város, de egyáltalán nem bántam. (Főleg akkor becsültem meg ezt a nyugalmat, amikor másnap már turisták lepték el ugyanezeket az utcákat). Nyáron gondolom este is nagyobb élet van, de ha ősszel vagy télen járnak erre, akkor használják ki a csendes esték semmihez sem hasonlítható hangulatát.

Természetesen annak is megvolt a varázsa, amikor másnap napfénynél jártam végig az utcákat. És először, ahogy elterveztem, követtem a csatornák vonalát, gyönyörködve a flamand stílusú házakban és a vízen tükröződő képükben. És a hangulatos kis hidakban. A városnéző hajók pedig szelték a vizet, pedig igen hideg volt, úgyhogy én most ezt a programot kihagytam, főleg, hogy még sorba is kellett volna állni a túrához. (Ezen kívül a mozifilmben is szereplő őrtoronyba való feljutásra várt még egészen szép sor. Nem tudom, hogy mi lehet itt nyáron, ha egy januári szombaton is sor van.)

A víz mellől azután egy hídon átkelve, utcáról utcára menve jártam végig a városközpontot. Mert Brugge olyan város, amelynek érdemes minden utcájába bemenni. Belefér egy napba, hogy felfedezzük a legkisebb sikátort is. És nézzünk mindig felfelé! Egyrészt a házak homlokzatát is érdemes részletesen felfedezni, de van még azon túl is mit nézni. Brugge a tornyok városa is. A piactéren lévő őrtorony sem kicsi, de eltörpül a közelében lévő két templom gigantikus tornya mellett. 

Ezek az építmények tényleg az égig törnek, miközben valami hihetetlen erő - tömörség, vastagság, szilárdság - árad belőlük. És hirdetik az építtető, finanszírozó polgárság anyagi erejét is. Az egyik ilyen szépség a Onze-Lieve-Vrouwekerk a 115.6 méter magas tornyával - egyben a város legmagasabb épített pontjával -, a másik a Sint-Salvatorskathedraal, melynek csúcsa csak 79 méterre nyúlik a házak fölé (de amikor ott áll mellette az ember, sokkal többnek érzi).

És az is nagyon jó Brugge-ben, hogy nem egy skanzen. A belvárosban rengeteg üzlet van, köztük a nagy nemzetközi láncok nálunk is ismert márkái. És persze van sok szuvenír bolt, csokoládéüzlet. De nem érzem azt, hogy filcpapucsban és síri csendben kéne járnom benne, mint egy múzeumba, vigyázva arra, hogy nehogy hozzáérjek valamihez. Közben el is telt egy nap, és még nem voltam bent egyik múzeumban sem. Nagyon sok helyszín van, és megéri megvenni a múzeumbérletet, ami csak 28 euró, miközben egy-egy belépő 6-12 euróba kerül. És a bérlet három egymást követő napon érvényes, amire szükség is van, mert egy nap alatt nem járható végig az összes tárlat, látnivaló. Mindenképpen érdemes több napra jönni - legalább két-három napra -, hogy nyugodtan végig lehessen járni minden helyszínt (de ha csak két-három órájuk van, akkor is érdemes egy sétát tenni az óvárosban, megéri a megállást). 

Egyszóval Brugge engem is elvarázsolt. Tulajdonképpen erre számítottam, még is meglepődtem, mert a valóság sokkal lenyűgözőbb volt, mint amire a képek alapján előre felkészültem. Erre a városra önmagában nem igaz, hogy látni kell, mert érezni is. Sétálni kell benne, bolyongani, bejárni nappal és este. 

Tapasztalat: 

Brugge az egyik legcsodálatosabb város Európában. Akkor is megéri felkeresni, ha csak pár óránk van az óvárosba sétálni, de valójában legalább két-három nap kell rá, ha a múzeumokat is végig akarjuk járni. És ne hagyják ki az esti városnézést a programjukból.

Utazás:

Én Charleroi repülőterére érkeztem - ide Budapestről a Wizzair és a Ryanair is repülő közvetlenül -, ahonnan a Fibco társaság buszjáratával mentem tovább Brugge-be. 

Carcassonne erődvárosával két formában találkozhat az ember: vagy lát valahol egy fényképet róla és azonnal beleszeret a látványba, vagy a legendás társasjáték révén, amely a francia település nevét viseli. Én igen sokat játszottam az utóbbival - nagyon jó társasjátéknak gondolom -, és bár már előtte is láttam képet a városról, ekkor alaposabban is utánanéztem kíváncsiságból. És ezzel el is dőlt, hogy én ezt szeretném élőben is látni, bejárni ódon hangulatú utcáit.

Kép forrása: www.wikipedia.com

Carcassonne Dél-Franciaországban van, Languedoc-Roussillon régióban. Párizstól három órányi utazásra még a TGV szupergyors szerelvényeivel is. De van a városnak repülőtere és a Ryanair repül is ide Charleroi-ból. A belga város repülőtere pedig Budapestről is elérhető, lehet találni kedvező árú jegyeket ide és miután még a csatlakozás is jó, össze is állítottam február végére egy rövid túrát.

A Ryanair egyébként a belga bázisáról csak Franciaországban 13 úti célt szolgál ki, szóval érdemes figyelembe venni az itteni lehetőségeket az utazások megtervezésénél, főleg, hogy nem ritka a 10 euró alatti jegyár. Carcassonne-ba a téli szezonban heti öt járatuk van Charleroi-ból, a főszezonban pedig minden nap.

Miután hétköznap sokkal kedvezőbbek a jegyárak, én keddi indulással szerveztem meg az utazást. A menetrend ideális, éppen elég idő van az átszállásra - még akkor is, ha esetleg a budapesti gép késik egy kicsit -, és elég korán, már 12.15-kor Carcassonnba érkezik az utazó. A repülőtér nagyon közel van a városhoz, így reális azzal számolni, hogy 13 órakor már meg is kezdhetem a látnivalók felfedezését.

A reptéri busz - ára 6 euro - a Gambetta térre visz be. Ez a később épült város - az új város -, az Aude folyó egyik partján. És nagyon jó, hogy a busz itt teszi le az embert, mert így a Pont Viedux hídon kelhetónk át a túlpartra, megcsodálva az erődváros mesés látványát. Az biztos, hogy a nap hátralévő részét az erődvárosban fogom eltölteni, bejárva a kis utcákat, megvárva, hogy besötétedjen és díszkivilágításban is lássam a várat. A várfalon belül a Château Comtal-t lehet felkeresni (teljes árú belépő 9 euro, téli szezonban 17 óráig van nyitva). Kiemelt látnivaló még a Saint-Nazaire bazilika, a Narbonnaise kapu, a d'Aude kapu és a várfalon bejárható útvonalak, melyet 52 torony szegélyez. 

Kép forrása: www.tourisme-carcassonne.fr/

Szállást viszont a folyó túlsó partján, a Bastide Saint Louis városrészben - az új városba - foglalok, mert itt azért nagyságrendekkel olcsóbb egy szoba, mint az erődvárosban (és a pályaudvar is közel van, ahonnan másnap reggel tovább utazom). Este még azért itt is körbe fogok sétálni. Másnap reggel vonattal fogok továbbutazni Nimes-be. A kinézett járat fél tízre fog a városba érkezni, ahonnan csak délután 5 órakor indul majd a gépen, így lesz időm megismerni Nimes látványosságait, mindenekelőtt a híres arénát. 

Itt a repülőjáratok indulásához van igazítva a reptéri busz menetrendje, a keddi járathoz 15 óra 15-kor indul a városközpontból a busz és 6.80 euró rá a jegy.

Nimes

A város nagyon látványos műemlékekkel rendelkezik a római birodalom idejéből, de büszkék a későbbi korok emlékeire is, sőt, igen erős a kortárs művészet jelenléte a Nimesban. Jelentős szereplő a múzeumok között - és a kortárs építészetért rajongók szívét is megdobogtatja - a Museé de la Romanité és a Norman Forster által tervezett Carré d'Art. 

Kép forrása: http://ee.france.fr/

Úti költség: repülőjegyek a mai napon = 3059 forint + 5 euro + 9.99 euro + 9.99 euro (ez nagyjából 11.000 forint)
                   vonatjegy = 12 euro
                   reptéri transzfer = 6 és 6.80 euro
                   szállás = Carcassonne központjában (de nem az erődvárosi részen) 10.000 - 12.000 forint/éj

Nagyjából 30.000 forintból lehet kihozni a körutazás (úti költségét és a szállás) + belépőjegyek a látványosságokhoz

Menetrend:

Kedden = Budapest - Charleroi (Ryanair)   06.50 - 09.00
                 Charleroi - Carcassonne (Ryanair)  10.30 - 12.15

Szerdán = Nimes - Charleroi (Ryanair)  17.05 - 18. 45
                  Charleroi - Budapest (Wizzair)  21.25 - 23,30

Carcassonne - Nimes vonattal szerda reggel = 07.32 - 09.29

Francia belföldi utazáshoz itt szoktam megoldást keresni : https://en.oui.sncf/en/

www.tourisme-carcassonne.fr/

Tipp:

Aki esetleg nem szeretne Nimes felé hazajönni, az busszal elmehet Albi városába, amely Carcassonne-hoz fogható szépségű és látványos település. Innen pedig a Toulouse-i repülőteret érdemes a hazaúthoz figyelembe venni (szintén repül ide a Ryanair Charleroi-ból).

Július 14-ét monumentális tűzijátékkal köszöntik a Carcassonne-ban, ahol a nyári hónapokban fesztivált is tartanak, decemberben pedig karácsonyi vásárt.

Mottó:  Arthur: – A nyúlon túl?Tim: – Nem, a nyúl az! 

Ha egy városnak van egy olyan híres polgára, mint Albrecht Dürer Nürnberg esetében, akkor szerencsés hozzáállás, ha emlékének és életművének méltó megőrzése mellett arra is gondolnak, hogyan lehet közel hozni a több évszázaddal korábban élt embert a fiatalokhoz.

Ennek egyik formája, amikor a nagy művész híres alkotásaira utaló, annak szellemiségét magán viselő, de friss műveket kérnek kortársaktól. Ezek sokszor vicces fricskák, miként a Nürnbergben látható Der Hase - Hommage an Dürer címet viselő óriási nyulat ábrázoló szobor. A gigantikus rágcsáló Jürgen Goertz műve és 1984-ben helyezték el a Tiergärtnertorplatzon. 

Dürer egyik műve, egy mezei nyulat ábrázoló akvarellje, már a kortársait is lenyűgözte élethű, részletgazdag kivitelezésével. A bécsi Albertina tulajdonában lévő alkotást Dürer legismertebb munkájának tartják. Goertz szobrát meglátva egyszerre lesz úrrá az emberen a felismerés, hiszen Dürer házának közelében mi másra utalhat egy nyúlszobor, de rögtön a kételkedés is megjelenik, mert ez az állat - ellentétben az akvarellen ábrázolttal - egyáltalán nem tűnik gyámoltalan, törékeny lénynek. Az is érdekes kérdést vett fel, hogy mik vannak a szája előtt. Növényszáraknak látszanak, de akár csontnak is gondolható tárgyak talán embertől származnak? És kié a mancsa alól kikandikáló lábfej? Népmesékben, korabeli krónikák rajzain maradtak fenn az embert kergető - emberevő - hatalmas nyulak legendái. Talán ez az állat is vadászik valakire? Vagy már jóllakott? 

A megformázott nyúl számomra amolyan átmenetinek tűnik: ébrenlét és álom, élet és halál között. Talán ez a xxl méretű nyúl ugyanazt akarja sugallni nekünk, mai utazóknak, mint a város hatalmas gótikus templomai a híveknek. Hogy csak apró porszemek vagyunk? Szerintem annyi megoldás van, ahányat az erre járók belegondolnak, és pont ettől lesz szerves része a szobor a városnak. 

https://tourismus.nuernberg.de/

Nagyon szeretem a retro festésű utasszállító repülőgépeket, amikor egy légiközlekedési vállalat egy korábban használt arculatával díszíti fel egy vagy több masináját. Jellemzően ezt valamilyen ünnepi alkalomból szokták megtenni és az elmúlt években igen népszerűvé vált, szinte már nincs olyan légitársaság, aki ne élt volna ezzel a látványos lehetőséggel. Most a British Airways is beáll a sorba egy Boeing 747-es átfestésével.

Kép forrása: British Airways

A brit légitársaság úgy számolja, hogy a legkorábbi elődje az Aircraft Transport and Travel Limited (AT&T). Ez a társaság úttörő volt a menetrendszerű légiközlekedésben, amikor beindította 1919. augusztus 25-én a London - Párizs járatát. És ha elfogadjuk, hogy a British Airways-nek az a cég a jogelődje - és az angolok ezt így gondolják -, akkor a vállalat az idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Ez pedig már egy elég kerek szám ahhoz, hogy valami széppel és emlékezetessel ünnepeljék meg, amire valóban jó ötlet volt a retro festés kitalálása.

A nemes feladatra a flotta egyik Boeing 747-esét választották ki - a G-BYGC - jelűt és már azt is lehet tudni, hogy az új külsőt kapó gépmadár február 18-án fog kigurulni a festőműhelyből és másnap áll majd forgalomba. (Egyúttal az Ég Királynőjének - Queen of the Skies - is nevezett vagy másképpen Jumbo jet-nek is becézett típus 1969-es első repülésének 50. évfordulóját is ünneplik a februári forgalomba állással) Az évtizedek során a British Airways-nek - és jogelődjeinek - igen sokféle festése volt. Azt, amit az ünnepi alkalomra választottak, 1964 és 1974 között viselték a BOAC, azaz British Overseas Airways Corporation gépei (ekkor külön volt az európai járatokat kiszolgáló BEA - British European Airways és a BOAC, amely a tengerentúli desztinációkra repült). A BOAC flottájában 1971-től repült a Boeing 747-es típus, azaz a legrégebbi példányok viselték ezt a festés hajdanán (egészen addig, amíg a két cég egyesülésével létre nem jött a British Airways 1974-ben). Ezért is lett az első retro festésű gépük egy Jumbo jet, de a jövőben a British Airways modernebb gépei közül is sor fog kerülni pár átfestésére. 

Ezt a gépet 2023-ban tervezi kivonni a forgalomból a British Airways - és addig már nem fogják átfesteni -, így ez a minta jó pár évig látható lesz a világ különböző repülőterein. Sajnos arra nincs reális esély, hogy a Liszt Ferenc repülőtéren is megcsodálhassuk, ellenben a LOT légitársaság szintén most bemutatott retro gépe talán nálunk is meg fog fordulni. A lengyel légitársaság tavaly év végén ünnepelte alapításának 90. évfordulóját, ennek tiszteletére kapta meg az SP-LIM lajstromjelű Embraer 175-ös a cég 1956 és 1976 között használt festését (hasonló arculatot kapott öt évvel korábban a LOT egy másik Embraer 175-ese is).

 Afrikában pedig a Tunis Air egyik Boeing 737-ese kapott retro festést a cég megalapításának 70. évfordulójára.

Volt egy bő évtized az életemben - nem is olyan régen -, amikor alig utaztam külföldre, viszont bejártam Magyarország nagyon sok részét. Városokat és egészen kicsi falvakat. Csodálatos épületeket és természeti értékeket láttam. És sok mindent megértettem hazánk történelméből is. Ilyen madártávlatot viszont csak az láthat, aki repülőgépen járja be az ország tájait. Köszönöm ezeket a csodálatos téli légi felvételeket a Tihanyi-félszigetről a Civertan Grafikai Stúdió munkatársának, Jászai Balázsnak. Többet nem is akarok mondani róluk, mert önmagukért beszélnek. 

        Képek forrása: www.legifoto.com/

A Tihanyi Bencés Apátság, melynek altemplomában I. András király sírja van

A Belső-tó mesebeli hangulatban, háttérben a Bencés Apátság épületegyüttese

Krakkó minden szempontból vonzó úti cél. Vannak magyar vonatkozású emlékei, csodálatos óvárosa, autóval és autóbusszal is kényelmesen megközelíthető - ráadásul utóbbira kifejezetten kedvező árú jegyeket is lehet találni - és jó minőségű szállást is mindig találhatunk megfizethető áron, közel a belvároshoz. Bár Krakkót sok olvasómnak biztosan nem kell bemutatnom, mert jártak ott, ismerik és szeretik a várost, azért hadd osszam meg a saját élményeimet és tapasztalatomat.

Én az utazáshoz a Flixbus járatát választottam, mivel ideális volt a menetrendje és alig több, mint 2500 forintba került a jegy egy irányba. Már maga a buszút is nagy élmény volt, átkelve a Tátra hóborította, mesés tájain. Az út hossza hét óra volt - pár rövid megállóval - és a járat percre pontosan érkezett meg a központi pályaudvar melletti intermodális közlekedési csomóponthoz (innen indulnak a vonatok, a távolsági buszok, itt állnak meg a helyi járatok). Innen kényelmes sétával is negyedóra alatt elérhető az óváros, azaz a Szent Flórián kapu, a középkori városfal fennmaradt kaputornya. Még mielőtt áthaladunk a torony alatt, láthatjuk mellette a Barbakánt - az egykori városfal előretolt kapuerődjét -, amely a nyári szezonban látogatható.

Krakkó óvárosának utcái január közepén még karácsonyi díszekben pompáztak, így adva egy kis ünnepi hangulatot az év eleji városnézéshez. 

Innen a Floriańska utcán, azon az útvonalon haladhatunk a főtér, a Rynek felé, amelyen egykor az uralkodók is vonultak, ugyanis ez volt a kiinduló pontja a koronázási meneteknek, királyi felvonulásoknak. Mi pedig itt kezdjük meg a városnézést, és a házak között már meg is pillanthatjuk a Mária-templom tornyait. Igen, Krakkó óvárosában nincsenek nagy távolságok, kényelmesen bejárható és felfedezhető minden látnivaló.

A Rynek, a hatalmas alapterületű középkori főtér minden szempontból központi helyet foglal el Krakkóban. Már a méretével is lenyűgözi az embert, nem különben a látnivalóival, a Posztócsarnokkal, a Mária-templommal, a Szent Adalbert-templommal, a régi városháza tornyával és a Rynek Undergrounddal, a tér alatti múzeummal. És útba esik jövet-menet, biztos, hogy aki itt várost néz, az többször is keresztezni fogja a főteret. 

A Mária-templom főbejárata a tér irányába néz, de innen csak a hívek léphetnek be, a turistáknak az oldalsó bejáratot kell használniuk (belül kordonnal van elválasztva a rész, a hívek ilyenkor csak éppen hogy beléphetnek a templomba, aki viszont jegyet vált, az körbe sétálhatja a templomteret). Ha a Floriańska utca felől jövünk, akkor a templom túlsó oldalán lévő utcába kell bemennünk (plac Mariacki). A jegypénztár az oldalsó bejárattal szemben van, először itt kell megváltani a belépőjegyet - 10 zloty -, azután léphetünk be a templomba.

Amit bent látunk, az pontosan azt a hatást váltja ki az emberből, amit a tervezők és építők megálmodtak. Monumentális, lenyűgöző belső tér, egy csodálatos műalkotással megkoronázva. Veit Stoss szárnyas oltára nem véletlenül készült több mint egy évtizedig. Óriási, mind a méreteit, mind a kivitelezését tekintve. Napjainkban már minden nap kinyitják, így a látogató elidőzhet előtte a különböző részletek felfedezésével.

Visszatérve a főtérre ideje körbejárnunk a Posztócsarnokot, amely impozáns méreteivel uralja a teret. Hosszanti oldalain oszlopsor fut végig, bolthelyiségekkel - köztük két múzeum bejáratával és egy jegypénztárral - és az épületen belül végigfutó passzázs is boltokat rejt. Ide az épületnek mind a négy oldaláról nyílik bejárat. Az emeleti szinten a Krakkói Nemzeti Múzeum kiállítása tekinthető meg (lengyel festők és szobrászok művei vannak a tárlat középpontjában). Vasárnap a legtöbb múzeum ingyen látogatható, viszont aránylag korán, már 16 órakor bezárnak. Bezár a vár is - oda pedig 14.45-kor adják ki az utolsó belépőjegyet -, igaz maga a Wawel-domb és a katedrális tovább látogatható (a székesegyház 16 óráig, a várudvar pedig 17 óráig). A templomok pedig jellemzően 18 óráig állnak nyitva a turisták előtt. 

Egyetlen kivétel van, a Rynek Underground kiállítása, amely a téli szezonban is este nyolcig van nyitva (nyáron pedig 22 óráig). Ezért ide majd csak később tértem vissza, mert szerettem volna minél több részt bejárni még világosban és addig, amíg be nem zárnak.

A főteret a Grozka utcán hagytam el, hogy a királyi várhoz menjek. Erről a Péter és Pál apostolok impozáns barokk templomnál lévő Mária Magdolna (Marii Magdaleny) térnél tértem át Kanonicza utcába, ahol Karol Wojtyla - II. János Pál pápa - élt hosszabb ideig. Ebben az épületben napjainkban kiállítás tekinthető meg.

De innen már látszik is a királyi palota épületegyüttese, ahová a feljárat pont ennek az utcának a végéből indul. A téli szezonban a vár is korán bezár - és csak részlegesen látogatható -, de katedrálist még nyitva találtam és a Wawel-domb bejárása is lehetséges volt még, így legalább kívülről alaposan körbe tudtam nézni. A lengyeleknek biztosan nagyon sokat jelent a várdomb székesegyháza, de rám nagyobb hatással volt a főtéri Mária-templom. 

Szép a várbeli épületegyüttes reneszánsz díszudvara és látványos a Visztula kanyarulatára nyíló panoráma a várfalról. Innen lenézve felfedezhetjük a Wawel sárkányának a szobrát, amelyet azt a barlangot őrzi, ahol a legenda szerint élt hajdanán a város polgárait rettegésbe tartó fenevad, mely napjainkra kedves szuvenír emlékké szelídült (plüss sárkányok minden méretben és színben vásárolhatók Krakkó szerte).

Nagyjából ekkor kezdett besötétedni és az éppen kedvezett annak a tervemnek, hogy a visszaúton megnézem az óváros műemlékeit esti hangulatban is. A macskaköves utcákon hömpölygött az emberáradat, és bár egy nagy szabadtéri rendezvény volt éppen a Ryneken, azt gondolom, hogy a helyiek és a turisták minden hétvégén pezsgő élettel töltik meg a belváros éttermeit, kávézóit. 

A Rynek varászlatos volt napfényben és esti díszkivilágításban is. Még egyszer alaposan körbejártam a Posztócsarnokot, kívülről és belülről is, és megvásároltam a jegyemet a föld alatt kialakított múzeumban. Ennek termei behálózzák a Rynek területét. A kiállítás részeként alaposan bemutatják az ásatás, a feltárása folyamatát is. A korábbi évszázadok épületrészleteit, melyek a mai járószint alatt vannak, ügyesen felhasználva mutatják be azt, hogy miként lakta be az ember azt a városrészt, miként építkezett a különböző korszakokban és abból mi maradt fenn. Abszolút modern kiállítás, számos képernyővel és interaktív információs táblával. Jó lezárása volt a napnak. Ezután már csak sétáltam egyik utcából a másikba, élvezve az este hangulatát.

Hasznos tippek:

Krakkó óvárosa gyalogosan is kényelmesen és aránylag rövid idő alatt bejárható, felfedezhető. Szállás mindig található a városban elfogadható áron, érdemes a főpályaudvar környékén körülnézni, ahol nagyon sok szálloda van. Innen egyszerűen elérhető a vasútállomás és a buszpályaudvar is (de még a repülőtér is), és az óváros sincs messze. Valamint itt található egy bevásárlóközpont, ahol szupermarket és éttermek is vannak (a pályaudvaron is van közért). Én az ibis krakow budget stare miasto szállodában szálltam meg, és teljesen megfelelt az elvárásaimnak. 

Pieter Bruegel a házasságkötése évében, 1563-ban költözött Brüsszelben. Ezt követően születtek meg a fiai és festményei egy jelentős része. Idősebb Pieter Bruegel 450 éve, 1569. szeptember 9-én hunyt el. A belga fővárosban 2019-ben kiemelt figyelemmel - kiállításokkal és programokkal - emlékeznek a művészre.

Éppen csak hogy bezárt a bécsi nagy Bruegel kiállítás, melyet Magyarországról is nagyon sokan kerestek fel, itt az újabb csábítás azoknak, akik szeretnék megcsodálni a mester alkotásait. Ugyan nem a bécsi tárlat képanyaga lesz mégegyszer bemutatva, azonban az osztrák főváros szépművészeti múzeuma után a brüsszeli Belga Királyi Szépművészeti Múzeum - Koninklijke Musea voor Schone Kunsten van België - és a Királyi Könyvtár rendelkezik a legnagyobb gyűjteménnyel Bruegel műveiből. 

Miután Brüsszelbe nem bonyolultabb és olykor nem is költségesebb eljutni, mint Bécsbe - köszönhetően a low cost járatoknak a Charleroi repülőtérre és az onnan elérhető kedvező árú brüsszeli transzfernek -, igazán vonzó lehetőség ez azok számára, akik rajongói a flamand mester művészetének. Azokon a napokon, amikor van kora reggeli és késő esti járat is Budapest és Charleroi között, akár szállás nélkül, egy napos utazással is megoldható a kiállításlátogatás.

A belga főváros szépművészeti múzeuma állandó Bruegel kiállítása a "Láthatatlan remekművek" alcímet viseli és egy olyan különleges technikai kiegészítést kapott, melynek segítségével a festményeket a legapróbb részletekig tanulmányozhatják a látogatók. Bruegel alkotásai részletgazdagok, szinte lehetetlen felmérni és beazonosítani a sok szereplőt, tárgyat és ábrázolt jelenetet. Ebben szeretnének segítséget nyújtani az érdeklődőknek a belga múzeumban, ahol a 21. század találkozik a 16. századdal. Nagyon izgalmas dolgokat lehet látni a tárlatot ajánló videóban, érdemes belenézni. Ez a kiállítás bár már korábban megnyitott, de a 2019-es év kapcsán született meg.

A brüsszeli szépművészeti múzeum rendelkezik a világ egyik legjelentősebb németalföldi (flamand) festménygyűjteményével, Bruegel művészete mellett ezeket is megcsodálhatjuk, például 2019 első hónapjaiban Frans Hals portréiból állítottak össze egy alkalmi tárlatot. 

A másik helyszín, ahol időszaki kiállítással emlékeznek meg Bruegel-re, a Hallepoort, Brüsszel középkorból - azaz Bruegel korából - fennmaradt műemléke. A "Back to Bruegel" elnevezésű kiállítás 2019. június 22-én nyílik majd meg, és pontosan egy évig lesz megtekinthető. A Halleport kiállítása azt a kort mutatja be, amelyikben Bruegel élt. Így az itt látható tárgyak segítségével a látogatók jobban bele tudják magukat élni a 16. század hétköznapjaiba. Ebben a kiállatásban is segítségül hívják a virtuális valóságot, hogy minden érzékszervünkre hasson Breugel univerzuma. A program legvégén pedig a középkori városkapu tetejéről nyíló panorámát is megcsodálhatják a látogatók.

 A Halleport (fotó: http://www.kmkg-mrah.be/)

De bekapcsolódik az emlékév programjába a Belga Nemzeti Könyvtár (Királyi Könyvtár) is, ahol majd október közepétől lesz megtekinthető a "The World of Bruegel in Black and White" című tárlat, ahol a flamand mester grafikáit és az azok felhasználásával készült nyomatokat helyezik a középpontban. Erre az alkalomra fognak elkészülni a kiállításnak helyt adó Palace of Charles of Lorraine épületének a felújításával.

A Palais des Beaux-Arts - Bozar pedig Breugel korának nyomdai tevékenységébe szeretne bepillantást nyújtani az érdeklődőknek. És lesz még nagyon sok program - például tematikus séták -, tanulmányozzák az emlékév oldalát, ahol sok praktikus információt találhatnak.

Kép forrása: www.wikipedia.com

A programot jól egészítheti ki az Eglise Notre Dame de la Chapelle felkeresése, ahol idősebb Pieter Bruegel-t örök nyugalomra helyezték, és ahol síremléke napjainkban is megtekinthető. A kápolna címe: Rue de la Chapelle, 1000 Brüsszel. A templom mellett egy szobrot is elhelyeztek, amelyen Bruegel egy töredékes keret előtt ülve alkot (talán arra utalva, hogy életének sok részletet - például a pontos születési dátumát - nem ismerjük), miközben a vállán egy majom ül, kinek a fején egy tölcsér (bohócsapka?) van.  

És ha már elsétáltak a templomhoz - amely egyébként nincs messze a Szépművészeti Múzeumtól -, akkor feltétlenül menjenek el az innen pár percre lévő 132 de la rue Haute szám alatt lévő házhoz. Bár hiteles dokumentum nem bizonyítja, mindig is úgy tartották, hogy ebben a házban lakott és alkotott idősebb Pieter Bruegel brüsszeli tartózkodása alatt. Az biztos, hogy az épület már állt abban a korban. Születtek tervek arra is, hogy az évfordulóra felújítják és megnyitják a nagyközönség előtt, de ez sajnos úgy tűnik, nem fog megvalósulni 2019-ben. Ennek ellenére érdemes legalább kívülről megnézni a házat és járni azon a környéken - azokban az utcákban -, ahol annak idején Bruegel is koptatta a kövezetet. 

 
A belga szervezők arra invitálják 2019-ben a művészetek iránt érdeklődőket, hogy látogassanak el Brüsszelbe, ahol idősebb Pieter Bruegel alkotói korszakán fontos évet töltötte, és ahol sírja is van. Nézzék meg a műalkotásait, ismerjék meg a kortársait, a miliőt, amelyikben élt és alkotott.  

Flamand Mesterek  

A Bruegel-re való megemlékezést beillesztették egy Flamand mesterek - Flemish Masters - 2018-2020 elnevezésű eseménysorban, ahol mellette még Rubens és van Eyck kerül a figyelem középpontjába. 

www.flemishmasters.com/en/

Múzeumok Éjszakája

Brüsszelben ebben az évben február 23-án rendezik meg a Múzeumok Éjszakáját, vagy ahogy ők nevezik: a Museum Night Fever-t 

Utazási tipp

Közvetlen repülőjáratot mind a Wizzair, mind a Ryanair üzemeltet Budapest és Charleroi között. Vannak kora reggeli és késő esti járatok is. A Charleroi Airport-ról a Flibco busztársaság indít kedvező árú shuttle járatokat Brüsszelbe.

Romantikus hangulatú óvárosok, középkori miliő, Flandria szépségeinek a felfedezésének indult, gasztronómiai túra lett belőle. Mi az? Egy Lille-Brugge körutazás alakult át menet közben, de ezt a legkevésbé sem bántam. Tetszik ez a kombináció: mindent a szemnek és mindent a szájnak!

Alighogy megkezdtem a lille-i városnézést az óvárosban, észre vettem, hogy egyre gyakrabban szimatolok bele a levegőbe, és amit érzek, az olyan kellemes illat, hogy az orrom után kezdek menni. Rá is találok egy waffel sütőre. Azután még egyre. Piciny boltok ezek, nyitva az utca felé és szerintem profin megtervezték, hogy pont olyan távolságra legyenek egymástól, hogy a teljes belvárost belengje ez a kellemes tésztaillat. És ki tud ennek ellenállni. Vásárolják is a helyiek és a turisták is. Én a simát kóstolom meg, mert a tészta ízére vagyok kíváncsi - és nem is csalódom -, de ezzel azt gondolom, hogy egy igen szűk kisebbség része lettem, mert jellemzően nutellával vastagon megkenve, vagy más finomsággal ízesítve és tejszínhabbal púpozva eszik körülöttem az utcán. És valóban minden sarkon van egy ilyen kis sütöde, nem is versenyez velük senki (nem sütnek kolbászt, nem árulnak hot dogot), csak a pékség jellegű cukrászdák, amelyek szűk választékban, de annál jobb minőségben és eleganciával készítik és árulják friss termékeiket.

Tradíció - Sok pékség az 1800-as évek óta szolgálja ki a vásárlókat

Több helyen is láttam, hogy ha vesz az ember süteményt, akkor elegáns dobozba csomagolják még a legapróbb darabot is. Nekem Lille-ben a legjobban a Vieux-Lille városrész tetszett. Hangulatos az óváros központja is, a sétálóutcákkal és mozgalmas a homlokzatú flamand stílusban épült házakkal, de itt talán a lüktető emberáradat miatt nem éreztem azt, mint ami a Place de Theatre után, a Lepelletier utcán elindulva magával ragadott. Igaz, itt talán az utcát szegélyező házak hangulata is egységesebb. És nagyságrendekkel kevesebb ember volt a macskaköves utcákon. Végig is jártam a negyed számos utcáját - kisebbeket és nagyobbakat -, és a Musée de l'Hospice Comtesse felé tartva fedeztem fel a város egyik csodáját. Az Aux Mervelliux de Fred pékség kirakata egyszerűen magához vonzott. Fő attrakciójuk a bolt névadója, az Aux Mervelliux, ami egy habcsók szerű édesség, krémmel felturbózva, különböző ízekben. A süteményeket ott készítik helyben, kézimunkával.

Az Aux Mervelliux

 Én viszont nem ezt kóstoltam meg, hanem egy kalácsszerű pékárut - les cramiques-nek nevezik -, amelyet csokoládé darabokkal bolondítottak meg. Fantasztikus volt mind a tészta, mind a hozzá használt csokoládé. Tökéletes élmény, mindössze 3 euro 40-ért. Ezt a fajta pékárut máshol is árulják, sőt, az Aux Mervelliux de Fred-nek is van másik üzlete Lille-ban (a pályaudvaron). Több üzletet is tanulmányozva azt láttam, hogy nagyon normális áron adják a kifejezetten jó minőségű termékeket. Például a Paul nevű pékség hálózatnál, ahol nagyon jó magvas bagettet ettem 1 euró 50 ért (ez volt a legdrágább bagettjük, hasonló a Carrefour üzletében 1 euro 40 volt, de a két termék minőségében jelentős különbség volt a Paul javára). És természetesen a macaron sem maradhatott ki a kóstolásból. Azt a kicsi méretet, amit itthon árulnak, ők csak mini-macaronként aposztrofálják, náluk ugyanis van jóval nagyobb méretben is. Egészen más egy ilyet megenni. Három euróért adják és természetesen elegáns dobozba csomagolják még akkor is, ha csak egyet vesz az ember.

A felső polcon sorakoznak a les cramiques termékek

Lille-ből Brugge-be mentem át, ami gasztronómiai szempontból nem jelentett drasztikus változást. Itt is minden utcasarkon sütik a waffel-t - érdekes, hogy mind a két városba liege-i waffelként jelzik -, amit a változatosság kedvéért csokoládéboltokkal és krumplisütőkkel vesznek körbe. Jó látni, hogy a belgák mennyire büszkék ezekre az egyszerű ételekre. A szuvenír boltok tele vannak olyan ajándéktárgyakkal, amelyek a sült krumpli -waffel-csokoládé szentháromságra utalnak (mellé emelve a sört is). Nem kellett különösebb megfigyelőkészség ahhoz, hogy megállapítsam, hogy a flamandok édesszájúak, szeretnek nassolni. És ezzel a mentalitással igazán könnyen azonosul az utazó, egyetlen gond, hogyha csak egy-két napra jött, akkor reménytelen vállalkozás mindent végig kóstolni. De semmi gond, majd legközelebb jöhet a folytatás, legalább megvan az inspiráció az újabb utazás megtervezéséhez. De ezzel igazságtalan lennék a két várossal, melyek nagyszerű látnivalókkal, hangulatos utcákkal és igazi vendégszeretettel fogadják a látogatókat. Két waffel elfogyasztása között legyen időnk a múzeumokra, középkori templomokra is, megéri. 

Hasznos információ:

Lille és Brugge a Charleroi repülőtérről közelíthető meg a legegyszerűbben. Budapestről a Ryanair és a Wizzair is repül ide, így nagyon jó menetrend állítható össze - kora reggeli érkezéssel és késő esti hazautazással -, sokszor egészen kedvező áron. A repülőtérről pedig a Flibco nevű társaság indít buszjáratokat számos városba és ha idejében foglal az ember, akkor 5 euro/út árért lehet eljutni Lille-be vagy Brugge-be is. (Lille és Brugge között pedig a Flixbus és az Ouibus is indít járatokat, és ezekre is van 5 eurós jegy).

Minden utazásnál előfordulhat valamilyen probléma, de az egyik legkellemetlenebb, ha a repülőtéri transzfer késik. Igen, ne hagyjuk az utolsó pillanatra a reptérre érkezést, mindig kalkuláljunk azzal, hogy forgalmi akadály lehet, baleset történhet, kimaradhat vagy késhet a jármű, de nyilvánvalóan órákkal korábban sem indulhatunk el, a túlbiztosítás sem lehet megoldás. Én most Krakkóban jártam úgy, hogy majdnem lekéstem a járatom és most megosztom itt, hogy milyen tanulságokat vontam le az esetből.

Nálam alap, hogy minden esetben leellenőrzőm a google térképének a segítségével, hogy hol is van pontosan egy buszjárat megállója, ami néha nem is olyan egyértelmű, még akkor sem, ha ott van az ember a közelében. Vonatnál annyival egyszerűbb, hogy egy állomásépület jobban beazonosítható. És általában nem sajnálom az időt arra sem, hogy érkezéskor felmérjem a megállót a valóságban is, hogy milyen messze van, mennyi idő eljutni oda a belvárosból, a szálláshelytől.

Pontosan így történt ez most Krakkóban is, ahová autóbusszal érkeztem, de másnap repülővel mentem tovább. A buszpályaudvar a vasútállomás mellett volt, így meg is néztem, hogy melyik vágányról szokott indulni a reptéri vonat. Másnap reggel időben ki is érkeztem és vártam, hogy beálljon a vonat a peronhoz. Krakkóban van buszjárat és közvetlen vonatjárat is a reptérre, utóbbit azért választottam, mert gyorsabb, kényelmesebb és azt gondoltam, hogy a reggeli csúcsforgalom sem fogja akadályozni a haladásban. Ráadásul árban is csak minimális a különbség. Az idő telt, de a vonat nem érkezett meg. Hét óra öt perckor kellett volna elindulnia és húsz perccel később a reptérre is ér a szerelvény. Nagyon sokan várták a vonatot és mindenki tanácstalan volt, miután semmilyen tájékoztatást nem írtak ki, semmit nem mondtak be.

Közben felmértem, hogyha nem érek ki nagyjából 8 órára a reptérre, akkor le fogom késni a járatomat. Szóba jöhetett alternatívaként a busz is, egy indulását jelezték is 7.30-ra, de azt tudtam, hogy annak a menetideje több a vonaténál (kb. 40 perc). Végül 7.20-kor döntöttem úgy, hogy alternatív megoldást keresek, mert ha tovább várok a vonatra, akkor biztos, hogy itt ragadok. Lementem a busz pályaudvarra, ahol éppen elment a menetrend szerinti járat. Most bosszulta meg magát, hogy annyira bíztam a vonatban, hogy nem készítettem vész forgatókönyvet, nem írtam fel a buszok indulási idejét és nem ellenőriztem, hogy honnan indulnak pontosan. Már éppen azt kerestem, hogy hol parkol egy taxi, amikor észre vettem, hogy sok ember száll fel csomagokkal egy buszra. Igen, előkerült egy vonatpótló busz, amely végül el is indult 7.30-kor és kb. 8-ra kiért a reptérre. 

Eredetileg bőven lett volna időm, hogy feltérképezzem a krakkói repülőtér épületét, most azonban maradt a futás. Persze a biztonsági ellenőrzésnél is sokan torlódtak fel, de szerencsére gyorsan haladt a sor és végül sikerült elérnem a járatot. Az biztos, hogy ez nem a helyi vasúti társaságon múlt. Szerencsém volt, hogy a vonat eredetileg másfél órával a gép indulása előtt ért volna ki a reptérre, mert így belefért az időveszteség. Ha csak egy órával a gép indulása előtt ért volna ki - amit simán bevállaltam volna, mert normális körülmények között bőven elég -, akkor kereshettem volna vészmegoldást a hazaútra.

Tanulság

1., Előzetes felkészülés, tájékozódás: soha ne sajnáljuk az időt arra, hogy előre felkészüljünk a transzferre. Pontos felszállási helyszín megkeresése térképen. Ha nem ott szálltunk le, akkor hagyjunk tartalék időt a megtalálására, arra, ha eltévednék (könnyebben esik meg, mint gondolnánk) a megállóhoz való kimenetelkor

2., Legyen mindig "B" tervünk: ismerjünk legalább egy alternatív megoldást - másik járművet -, amelyikkel kimehetünk a reptére, ha az eredeti választásunk kiesik valamiért. És legyünk tisztába azzal, hogy mennyi idő az utazás (ha van metró vagy vonat, akkor az a leggyorsabb, a busz mindig több idő)

3., Spóroljunk az idővel: néha egy-két perc is sokat jelenthet. Ha úgy érezzük, hogy probléma van, akkor közlekedjünk futva. Majd pihenünk - kifújjuk magunkat, ha minden rendben van

4., Gondolkozzunk logikusan: igyekezzünk tiszta fejjel gondolkodni a megoldáson, a szükséges lépéseken. Próbáljuk felmérni, hogy mikor kell alternatív megoldást választanunk. Kérdezzünk és figyeljünk. Ahol nem ismerjük ki magunkat, segíthet, ha azt nézzük, hogy merre haladnak más utasok, akik már ismerik a járást (jellemzően nekünk is az lesz a megoldás, amerre a legtöbben mennek)

5., Ne essünk pánikba és legfőképp soha nem adjuk fel: fontos, hogy tudjunk reális döntéseket hozni és nem szabad feladni a reményt. Tegyünk meg mindent, hogy elérjük a gépünket. Mindig arra fókuszáljunk, ami a következő megoldandó részlet (megtalálni a megállót, kijutnia reptérre, időben odaérni a beszállítókapuhoz)

6., Mindig olyan elérhetőséget adjunk meg, amelyiket külföldön is figyelünk. Nekem legutóbb sms-ben üzent a Flixbus, hogy várhatóan késik a járatom. De jöhet e-mailben is az üzenet. Ha nem jön a járatunk, nézzük meg az összes elérhetőséget, ahová értesítés érkezhet

Remélem, hogy akik ezt a bejegyzést olvassák, soha nem fognak olyan helyzetbe kerülni, hogy élesben is ki kellejen próbálniuk a hasznosságát. De nekem nagyon nagy tapasztalat volt, hogy egy biztosnak vette járművel is lehet gond. És a szolgáltatók a legtöbb esetben nagyon ügyetlenül kezelik ezeket a helyzeteket (semmilyen vagy minimális tájékoztatás, rugalmatlan hozzáállás). Ilyenkor pedig csak magunkra számíthatunk és abból tudunk dolgozni, amire előre felkészültünk.