Nekem megérte, de tudom, hogy kevesebben vagyunk, akik hajlandóak pár órás kiruccanást tenni egy úti célra, még akkor is, ha olyan látványos szigetről van szó, mit Szantorini, amely ráadásul elég pici is ahhoz, hogy valamit lássunk is belőle ennyi idő alatt. Valójában egy athéni városnézést szerveztem éppen, de azért kíváncsiságból megnéztem, hogy hova lehetne esetleg továbbutazni. Azután megláttam, hogy a Ryanair-nek van Athén-Szantorini járata és a jegy egy irányba csak 6.60 euro. Ugyanennyiért lett volna visszaút másnap reggel, de számomra még vonzóbb volt, hogy este a Volotea nevű légitársaság repült a szigetről Athénba, egy Boeing 717-essel, és ezt a típust már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni.

A végső döntésre szó szerint aludtam egyet, de reggel már azzal keltem, hogy azonnal befoglalom az Athén-Szantorini jegyeket. Szerencsére még volt hely kedvező áron, így el is dőlt, hogy ha csak pár órára is, de felkeresem az Égei-tenger szigetvilágának e gyöngyszemét.

Én minden utazásomra pontos úti tervel indulok neki. Ez alkalommal is feltérképeztem, hogy hova tudok eljutni ennyi idő alatt a szigeten és milyen menetrenddel. Fira, a sziget fővárosa kb. hat kilométerre van a repülőtértől, akár még gyalog is meg lehet járni ennyi idő alatt, de miután nagyjából akkoriban sötétedik be, amikor én ott leszek, nem tartottam reális megoldásnak a sétálást. Van helyi autóbuszjárat a repülőtér és Fira között, de pont a téli menetrendben vették ki a legutolsó buszt, ami ideális lett volna a városnézéshez. Sebaj, úgy voltam vele, hogy majd ott helyben megkeresem a lehetséges legjobb megoldást, úgy is az a biztos, amit ott látok majd, hogy mikor megy busz, illetve mennyi lenne az út taxival.

Athén és Szantorini között 50 perc a repülőút, a gép alighogy elérte az utazómagasságot, már meg is kezdte a süllyedést. Szegény személyzetnek ennek ellenére végig kellett nyomnia a "műsort", azaz étel-ital kínálás, ajándékok, sorsjegyek. Sajnos szinte végig vastag felhőzet volt alattunk, így a tengerből és a szigetvilágból szinte semmit sem láttam. Szantorini repülőtere pici, egészen furcsa volt látni, ahogy a gép befordult egy betonplaccra, egy földszintes épület elé, melyhez egy rövid lépcső vezetett fel. Olyan volt, mintha valakinek a kertjébe szálltunk volna le, a családi háza mellé. Viszont két-három perc alatt az ember már ki is ér az épületből. Ez nagyon pozitív élmény volt, viszont sajnos utolértük a felhőszakadást, amit Athénban is láttunk, viszont onnan már éppen elvonult, mielőtt felszállt a gépünk.

Az interneten látott menetrend szerint csak jóval később indult volna busz Fira-ba, de én örömmel fedeztem fel, hogy egy buszmegállótábla mellett, amelyen a Fira felirat szerepel bent áll egy busz, rajta a KTEL felirat, ami a helyi busztársaságot jelöli. A kalauz mondta, hogy igen Fira-ba megy a busz és szálljak fel, fizetni majd útközben kell. Így is volt, a kb. 10 perces út alatt a kalauz végigment a buszon és beszedte az 1.80 euro díjat az utazásért.

Fira központjában egy egyszerű buszvégállomáson tesz le a busz. Itt megkérdeztem, hogy mikor megy még járat a reptérre és megerősítették, hogy a 17 óra 30-as busz az utolsó. Ez azt jelentette, hogy ha ezzel akarok visszamenni, akkor kevesebb mint egy órám van nézelődni. Miután itt volt egy taxiállomás is megkérdeztem, hogy mennyi az ő viteldíjuk. Húsz eurót mondtak, ami még vállalható összeg volt, ha úgy döntök, hogy érdemes a városban maradni.

 
Szerencsére ekkora már az ömlő eső teljesen elcsendesedett, a nap viszont még nem ment le, így nem volt akadálya annak, hogy felkeressem azt a részt, amiért ideutaztam. Fira ugyanis annak a kalderának nevezett öbölrész meredek falára épült, amely akkor keletkezett, amikor a korábban itt magasodó vulkanikus kúp a tengerbe süllyedt a sziget egy részével együtt egy pusztító kitörés után. Az eltűnt szárazföld helyét a tenger vette birtokba, kialakítva azt a nagyszerű összképet, ami ma is fogadja az ideérkezőket. Bár a hegyoldalra felkapaszkodó házak nem régiek - jellemzően az 1956-os földrengés után épültek - magukon viselik a kikládi világ jellegzetes színeit és formai elemeit, melyeknek köszönhetően időtlennek tűnnek. 

Szóval megállni a sziklafal tetején végigfutó utcán, látni a lábunk előtt a mélybe szakadó hegyoldalt, rajta a kék-fehér házakkal, lent a tenger, szemben egy sziget, amely mögött éppen lemegy a nap, ezért megérte idejönni. Pár perc volt csak, amit itt töltöttem, de ezt nem lehet idővel mérni. Ezt látni kell személyesen, meg kell élni. Az ajtókat, amelyek mögött nincs ház, csak a tenger (és a lefelé vezető lépcső). Le is lehet menni a hegyoldalban, de mivel már besötétedett és egyáltalán nem volt biztos, hogy nem kezd el újra ömleni az eső, ezt most kihagytam. Vissza fogok én még ide jönni, aludni is fogok itt legalább egy éjszakát (ebben az időszakban 10.000 forintért már normális szállást lehet találni két főre egy éjszakára). Maga a város pici, sok látnivaló nincs benne, így inkább úgy döntöttem, hogy visszamegyek a reptérre az utolsó busszal, megspórolva a taxizás extra költségét. Megfizethetetlen volt a kalauz őszinte döbbenete, hogy én meg hová szeretnék utazni. Mondtam, hogy vissza a repülőtérre. 

Amilyen pici Szantorini repülőtere, annyira szórakoztató volt látni, hogy pont olyan komolyan végzik az utaskezelést, mint a nagyobb testvérein. Az esti járattal meg kifejezetten szerencsés voltam, mert egyfelől vagy tíz perccel korábban felszállt - alig 40-50-en voltunk a gépen, gyorsan ment a beszállítás -, és a menetrend szerint 50 perces repülőutat 28 perc alatt tette meg a Volotea gépe -úgy lehetett, mint a régi viccben, hogy légvonalban 50 perc az út, de ők ismertek egy rövidebb utat -, így legalább félórával korábban Athénban voltam, ami este már kifejezetten sokat ért.

Színes:

Szantorini híres régészeti lelőhelyére, Aktoriba ezúttal nem jutottam el, viszont annál nagyobb öröm volt felfedezni az athéni Nemzeti Régészeti Múzeum emeleti szintjén kiállított nagyon látványos leleteket, amelyek innen származtak. 

Szantorini ismert a szőlőültetvényeiről és borászatáról is, én azonban inkább egy sörfőzdét fogok meglátogatni, ha legközelebb erre járok. A szamaras motívumra már az athéni repülőtéren felfigyeltem, mert sokféle ajándéktárgyon használták és kifejezetten aranyos volt. Később kapcsoltam csak össze, hogy ez az embléma - a crazy donkey - egy a szigeten működő kézműves sörüzem egyik termékének logója.

Összegzés:

Ez a kis kiruccanás Athénból alig került valamivel többe, mint 8000 forint (a repülőjegyek 6.60 és 15 euro, a buszjegy 2x1.80 euro volt), és ennyit ez az élmény bőven megért a számomra. Akiben van elég vállalkozókedv és Görögországba járva van rá ideje, keressen olcsó repülőjegyeket valamelyik szigetre és menjen oda akár csak pár órára is.

A görög főváros december közepén is kellemes, tavaszias - 15 fokos - idővel fogadja a turistákat. És ha nem is mindig ragyogó a napsütés, ez az időszak kifejezetten ideális Athén felfedezésére. Mert amikor ennél melegebb van és nagyságrendekkel több a turista, akkor nyilvánvalóan sokkal kevésbé lesz élvezetes a műemlékek, a múzeumok felkeresése, de még az utcákon való bolyongás is. Most mindenhová kényelmesen, várakozás nélkül be lehet jutni, nincs tömeg, viszont vannak kedvezményes árak, például az Akropoliszra csak fele annyiba kerül a belépő, mint a nyári szezonban. És a Ryanair-nek van egy nagyon szuper menetrendje Budapestről, melyben van lehetőség csütörtök délelőtti odautazásra és másnap késő esti hazautazásra lehetőség. És ez a másfél nap elegendő ahhoz, hogy felfedezzük Athént.

Csütörtökön a járat 8 óra 55-kor száll fel és helyi idő szerint délben érkezik meg Athén repülőterére. (A repülőút két óra, de Görögország egy másik időzónába tartozik, így odafelé "vesztünk" egy órát, hazafelé viszont "nyerünk"). A déli érkezés azt jelenti, hogy nyugodtan kalkulálhatunk azzal, hogy délután kettőkor már Athén belvárosába leszünk és megkezdhetjük a város felfedezését.

A görög főváros nemzetközi repülőterét - az Athens International Airport Eleftherios Venizelos-t - 2001-ben adták át, modern épület, amely nagyon változatos közlekedési kapcsolatokkal rendelkezik a városközponttal, ugyanis van buszjárat, metróvonal és vonatjárat is innen Athénbe. Arra mindenképpen érdemes felkészülni - főleg az innen történő induláskor -, hogy a Ryanair az úgynevezett satellite terminált használja, ahonnan jelentős idő bejutni a főépülethez (a reptérre megérkezni és onnan távozni csak a főépületen keresztül lehet). És bár a két épületet összekötő folyosó nagy részén mozgójárdák teszik kényelmessé a hosszú utazást, mindenképpen kalkuláljuk be, hogy nagyjából 15-20 perc, amíg elérünk a beszállókapuig. A repülőtér egyébként utasbarát, területén mindenhol van büfé, így ételt és italt kényelmesen tudunk venni akár az indulás előtt is, még a késő esti órákban is. 

A transzfer lehetőségek közül a buszjárat a legolcsóbb és miután csak húsz perccel hosszabb a menetideje, mint a metróé - ami viszont ritkábban közlekedik és sokkal messzebb van a megállója a reptér épületétől, mint a busznak -, én az X95-ös járatot választottam, ami egészen a Syntagma térig, azaz Athén középpontjába visz. Ennek a busznak a reptérépület legvégén van a megállója. Ha kilépünk az 5-ös számú kijáraton, akkor jobbra van a buszmegálló, viszont balra van a jegypénztár, ahol meg tudjuk venni a jegyünket. (Ugyanilyen jegypénztár van a Syntagma téren is. A busznak több megállója is van a két végállomás között, és azok, akik útközben szállnak fel a vezetőnél vettek jegyet, de a végállomáson a bódéknál van a jegyárusítás). Hat euróba kerül egy útra a jegy - 18 év alattiak csak a felét fizetik - és a buszon lévő automatához kell hozzáérinteni az érvényesítéshez. (Athénban már működik az okosjegy, viszont bár láttunk megállóban jegyautomatát, abból csak úgy nem lehetett jegyet venni, csak annak, aki már regisztrálva van a rendszerben.)

A busz egy óra alatt teszi meg a repülőtér és a városközpont közötti utat. Fele részben autópályán halad, a másik felén pedig buszsávban (kifejezetten tempósan), de a legvégső szakasz - a Syntagma térre való bejutás - lelassíthatja a haladását, mert ott nagy a forgalom és már nincs külön buszsáv. Érdemes például egy vagy két megállóval korábban leszállni - a Rigilis vagy az Evaggelismos Hospital megállóknál -, mert az már a belváros és itt már több megtekintésre érdemes múzeum is van, ahol megkezdhetjük a programunkat. (A buszon kivetítő mutatja az útvonalat és a megállókat).

Athénnek két nagy vonzereje van: az antik romok és a múzeumok. Bevallom, én a modern Athént nem találtam meg. Amit az új részből láttam az számomra nem volt vonzó. Jól éreztem magam az ott töltött idő alatt, de valami plusz hiányzott, amit pedig utazásaim során szinte kivétel nélkül megtapasztaltam az általam felkeresett városokban. Az utcák hangulatát inkább Közel-keletinek éreztem, mint mediterrának, viszont hiányzott belőle az a közvetlenség, amit azokban az országokban megtapasztal az ember, hogy kommunikálnak vele az árusok, a boltosok, de még a járókelők is. Itt azt éreztem, mintha a város nem lenne senkié, nem lenne gazdája a házaknak, utcaszakaszoknak (úgy is néznek ki). 

A szállodám központi helyen volt, azonban a mellékutcák, amelyekbe be kellett mennem teljesen elhagyatottnak, gazdátlannak tűntek. (Megfizethető árú, jó színvonalú szállodák jellemzően az Omonia tér és a központi pályaudvar környékén vannak, és ez a rész ilyen). Engem nem ijesztett ez a hangulat, de eltudom képzelni, hogy van, aki rosszabbul viseli. Az első este egy hosszabb szakaszt tettem meg a belvárosban úgy tíz óra tájban és engem meglepett, hogy mennyire kihalt volt a város, mert azt gondoltam, hogy itt sokkal tovább van esti élet, vacsoráznak, szórakoznak az emberek, de nem, mert bár sok hangulatos éttermet láttam, vendég alig volt bennük. A szállással minden rendben volt, tiszta és szépen berendezett szoba, bőséges választékok kínáló reggeli és maximálisan kedves személyzet. Látszik, hogy igyekeznek a maximumot kihozni a lehetőségeikből. 

A múzeumok és a műemlékek ebben az időszakban jellemzően 9-kor nyitnak, így ehhez igazítottam a programot, melyben három múzeum megtekintését, az Akropolisz bejárását és a belváros - elsősorban a Plaka hangulatos utcáinak a bejárását terveztem bele. Ezek a látnivalók egymáshoz közel vannak, így az egész program bejárható gyalogosan, nem kell hozzá tömegközlekedést igénybe venni. 

Athénban jó pár csodálatos gyűjteménnyel rendelkező múzeum van, de egyetlen nap alatt lehetetlen végigjárni őket. Hármat sem lehet alaposan végignézni, de úgy gondoltam, hogy ha csak egy rövid látogatás idejére is, de ezeket felkeresem. A Nemzeti Régészeti Múzeum és az Új Akropolisz Múzeum kiválasztása nem volt kérdéses, és a kiállítás koncepciójának elolvasása után számomra kihagyhatatlan volt a Bizánci és Keresztény Múzeum is. Rövid látogatások voltak ezek - a Nemzeti Régészeti Múzeum ruhatárosa őszintén meglepődött, amikor kikértem a csomagomat, hogy már végeztem is -, de mindenképpen megérte beiktatni a napirendbe, mert jól illettek Athén történetének a megismeréséhez. (Szerencsére Athénban igazán kedvező a múzeumi belépők ára, 4-5 euro, így nem érzi azt az ember, hogy ha már kifizettem, akkor muszáj órákon át itt lennem és mindent egyszerre megnéznem). Az biztos, hogy ha legközelebb erre járok, akkor vissza fogok térni ezekbe a múzeumokba, mert az egész programból számomra ezek voltak a legfantasztikusabbak. Tetszett, hogy egyik kiállítás sincs túlbonyolítva. Modern, letisztult tárlatok, ahol a kiállított tárgyak önmagukban érnek annyit, hogy nem kell semmi körítés. 

A fő látnivaló, amit semmi esetre sem hagy ki az utazó Athénban, az Akropolisz. A görög fővárosban meglepően sok domb van, melyek közül nem is az a legmagasabb, amelyiken az Akropolisz áll. És bár nincsenek felhőkarcolók, sem extra magas házak, az Akropolisz a város nagy részéről nem látható, nincs szem előtt. Számomra az első igazi panoráma a Lykavitos-domb oldalából nyílt az Akropoliszra (eredetileg azt terveztem, hogy felmegyek egészen a csúcsig, ahonnan egész Athént belátni, de felmérve, hogy milyen magas ez a domb, és megtapasztalva, hogy már egészen lentről is príma rálátás nyílik a város egy részére, lemondtam a hegymászásról). Tulajdonképpen az ember az Akropoliszból igazából a Parthenon épületét látja, amikor távolról nézi a fellegvárat, ennek sziluettjét keresi a szem, és nyugtázza megelégedettséggel, ha megtalálta, felismeri. 

Természetesen a nap legjobban várt programja az Akropolisz meglátogatása volt, és a fellegvár innentől már szinte folyamatosan szem előtt volt, ráláttam, jelezte nekem az irányt, hogy merre tartsak. De ekkor még nem a legrövidebb utat választottam, mert a városnak ezen a részen van a Bizánci és Keresztény Múzeum, amelynek a felkeresését semmiképpen sem mulasztottam volna el. A nagyszerű kiállításnak - amelynek egy nagyon hangulatos, belső udvarral rendelkező épületegyüttes ad helyet - az ikonok mellett azok a középkori falképek a leglenyűgözőbb elemei, melyeket eredeti helyükről leválasztva itt állítottak ki. Lehet azon vitatkozni, hogy egy ilyen alkotásnak az eredeti helyszínén, vagy múzeumban a helye, de ha már itt van akkor éljünk a lehetőséggel és nézzük meg (és bízzunk abban, hogy itt jobb helyen vannak, tovább megmaradnak a számunkra). 

És ismét egy lépéssel közelebb kerültem az Akropolisz dombjához, de az odáig vezető úton még várt rám a Kallimarmaro, a régi olimpiai stadion, melynek helyén már az antik korban is rendeztek versenyeket, majd újjáépítése után az legelső modern kori olimpiának, az 1896-osnak volt otthona. (Praktikus tanács az útikönyvektől, hogy ezt a helyet soha ne úgy keressük úgy, hogy megkérdezzük egy helyitől, hogy merre van az olimpiai stadion, mert akkor jó szándékkal ugyan, de a 2004-es nyári olimpiára épült új stadionhoz fognak elirányítani.)

Ha innen a Vasilissis Olgas sugárúton haladunk tovább, akkor jobbra lesz a Nemzeti Kert - a National Garden - a város aránylag kevés parkjainak, zöldfelületeinek egyike (talán mondhatjuk, hogy a legjelentősebbike), balra pedig néhány monumentális oszlop őrzi emlékét az olümpiai Zeusz-templomnak, és itt áll - a parkrész szélén - Hadrianus kapuja, amely egykor a klasszikus város és a császári város határvonalán állt, két oldalán ezzel a felirattal: „Ez Athén, Thészeusz régi városa” illetve „Ez Hadrianus városa, s már nem Thészeuszé”. Napjainkban itt egy széles sugárút vezet, melyen átkelve megérkezünk a Plaka városrészhez, melynek hangulatos utcáin pár perc alatt az Akropolisz dombjának aljához érkezünk.

Az Akropolisznak két bejárata van, ez egyik azon a végén, ahová az Új Akropolisz Múzeum is esik, a másik pedig az ellenkező felén. Utóbbi a főbejárata, amely onnan nyílik, ahonnan a fellegvár megközelíthető. Azonban a domb oldalában lévő műemlékek megtekintése esetén ki- vagy belépésre a másik kapu az ideális. Télen félárú a belépőjegy - 10 euro - és van egy olyan jegy is, amelyikkel számos régészeti helyszín és műemlék tekinthető meg a városban (ennek ára egész évben 30 euro). Számomra meglepő volt, hogy milyen kicsi az Akropolisz területe. Valamiért azt gondoltam, hogy egy ilyen jelentős helyszínnek hatalmasabbnak - monumentálisabbnak - kell lennie (én legalábbis nagyobbra számítottam). Szerencsére a téli időszakban kevés turista látogatja, nyáron kifejezetten zavaró lehet, ha nagyságrendekkel több ember van ezen a területen. Amikor itt áll a látogató, leginkább az fut át a fejében, hogy hány jeles ember állt ugyanitt az elmúlt évszázadokban, koptatta ezeket a köveket, uralkodók, politikusok, filozófusok, művészek, olyan személyek, akikről a történelemkönyvekben olvastunk. Ez itt maga a tömény történelem, egy csodálatos korszak, egy letűnt világ emléke, melyben mi nem éltünk, mégis sokat tudunk róla, ezért otthonosan érezzük magunkat ezen a helyen. (Például itt is volt török - oszmán - megszállás és a Parthenon is volt lőporraktár, fel is robbant, mint oly sok magyar vár a hódoltság korában). Döbbenetes belegondolni, hogy tulajdonképpen az 1687-ben bekövetkezett robbanásig a Parthenon jóformán eredeti szépségéében volt látható. Nem volt romos, nem hiányoztak oszlopai, díszei. A megmaradt épületeket ma már csak tisztes távolságból csodálhatjuk. Ha körbejártunk távolabbra is kitekinthetünk, mert innen fentről minden irányban nagyszerű kilátás nyílik a városra, még a tengerig is ellátni.

Engem még külön érdekelt a római kori színház, Herodes Atticus odeonja, melyben nyaranta színházi és operaelőadásokat tartanak. Az épület lenyűgöző, csodálatos lehet az itteni előadások hangulata, és miután a jegyárak is megfizethetőek, ide mindenképpen szeretnék visszatérni egyszer. Ha valaki a főbejáraton keresztül, a nyugati oldalról hódítja meg a fellegvárat, akkor lefelé mindenképpen érdemes a másik kijáratot igénybe vennie, mert így egyrészt az Új Akropolisz Múzeumhoz és a Plakához ér ki, másrészt itt van a Dionüszosz-színház maradványa, ahol a görög dráma klasszikus darabjai először voltak láthatóak. 

Én az Akropolisz megtekintése után mentem be az új Akropolisz Múzeumban, mely már elhelyezkedésével is kifejezi a névadójához való kapcsolódását. Fentről rálátunk a múzeumra, a múzeumból pedig csodálatos kilátás nyílik az Akropoliszra. A tárlat is jól egészíti ki a fent látottakat, tanulságos végignézni a különböző korszakokat mutató maketteket, hogy mikor milyen beépítettségű volt a domb. Lentről nézve esti kivilágításban még megragadóbb az Akropolisz, és miután a múzeum sokáig van nyitva, bátran tervezhetjük úgy a programunkat, hogy itt ér véget. Innen a Syntagma térhez a Plaka utcáin keresztül tudunk visszasétálni.

A Plaka Athén leghangulatosabb része, szűk utcákkal, ódon házakkal, éttermekkel és túl sok szuvenír árussal. Ez a rész a Monastiraki városrésszel együtt egy nagy bevásárlóutca (bazár és bolhapiac), ókori romokkal és középkori eredetű bizánci templomokkal fűszerezve. Akár több órát is el lehet tölteni itt úgy, hogy utcáról utcára bejárjuk, bár szerintem annyira nem változatos, így akár egy félórás-órás sétával is pontosan átérezhetjük ennek a városrésznek a hangulatát. Este innen fantasztikus kilátás nyílik a kivilágított Akropoliszra, az utcákon áramlik a sok ember, igazi belvárosként, városközpontként funkciónál ez a rész. Egyébként tovább volt világos, mint Budapesten, mert csak úgy 17 óra tájban kezdett besötétedni. 

A reptéri buszra a Syntagma térnél szálltam fel, és miután előtte még maradt időm, elsétáltam a Parlamenthez, hogy megcsodáljam a hagyományos viseletet hordó díszőrséget. Szerintem nincs azaz extrém divattervező, aki ilyen ruhát kreálna - és azt is nehezen tudom elképzelni, hogy ez a viselet bármilyen hétköznapi, netán harci alkalomra praktikus lenne -, de látványnak egyedi és kifejezetten jó lezárása volt a napnak, Athén felfedezésének.

Összegzés: Athén felfedezésére a téli hónapok ideálisak, mert bár ebben az időszakban gyakrabban esik az eső, de egyébként enyhe és kellemes az időjárás. (Rugalmas beosztással pedig az esős időszakokban mehetünk múzeumokba). Nincs tömeg, a műemlékeknél abszolút elviselhető mennyiségű a látogató és van, ahol még a belépőjegy is kevesebb, mint nyáron.

Jó szállás - központi helyen, normális szobával, saját fürdőszobával, reggelivel - már 10.000 forint körül kapható egy éjszakára két személyre.

Egy nap alatt a város központi része és a főbb látványosságok kényelmesen bejárhatók, a Ryanair járatával elérhető másfél napos városlátogatás egy nagyon komplex túraprogramot tesz lehetővé.

Az árak elfogadhatóak, a tömegközlekedés ( 4.50 euro egy napi jegy, 9 euro az 5 napra érvényes jegy), a belépőjegyek olcsók. Fantasztikus gyros-t ettem, kiszolgálással, asztalnál ülve 6 euro-ért a Plaka városnegyedben.

A bejárt útvonal: Nemzeti Régészeti Múzeum - Lykavitos-domb - Bizánci és Keresztény Múzeum - Kallimarmaro stadion - Akropolisz - Új Akropolisz Múzeum - Plaka. Ez bizony nagyjából 11 óra barangolás volt és több mint 20 kilométert tettem meg. 

Nem is olyan régen, egy krakkói útajánlóban hívtam fel a figyelmet arra, hogy a lengyel város repülőteréről van járata a Flydubai-nak az emírségekbe. Akkor meglepődve láttam, hogy szinte az összes repülőtérre repülnek ebben a térségben, csak Budapestre nem. És ebben nem az a logika, hogy ahová az Emirates közlekedik, oda ők nem, mert például Prágába és Bécsbe is mind a két cégnek van saját járata. De most már Budapest sem kivétel, mert 2019. június 27-től a Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtéren is napi vendég lesz a Flydubai Boeing 737-ese.

Frissítés: időközben halasztásra került a járat beindítása a Boeing 737 MAX típus repülési tilalma miatt, mely érinti a Flydubai-t is. 

Fotó: www.wikipedia.com

A két cég nem ugyanabban a kategóriába versenyez az utasokért, így a Flydubai megérkezése nem jelenti azt, hogy az Emirates megszüntetné a budapesti járatát. Sőt, az utóbbi időszakban inkább összehangolták a működésüket, rugalmas átszállási lehetőséget biztosítva a kiterjedt útvonalhálózatukon. Az új járat is szerintem elsősorban az átszálló utasoknak kínál plusz választási lehetőséget arra, hogy kevesebbet kelljen várakozniuk Dubajban. Az biztos, hogy nem fog árversenyt hozni az útvonalon a Flydubai, mert a foglalási rendszerükben jelenleg látható nagyjából 220 euro-s irányonkénti jegyár bár az Emirates árainál kedvezőbb, de a Wizzair-énél magasabb (pillanatnyilag úgy nézz ki, hogy nagyjából a két másik cég ára közé kalkulálták a sajátjukat). 

Feltehetőleg sokkal inkább azokra az utasokra számítanak, akik átszállópontnak veszik igénybe Dubajt, hogy a két légitársaság igen komoly útvonalhálózatán jussanak el Ázsia, Afrika vagy a Távol-kelet valamelyik városába. Ebből a szempontból ideális, hogy kombinálható az Emirates és a Flydubai kínálata, és itt már találhatunk izgalmas városokat és vonzó árakat. 

Úgyhogy jövő nyártól egy újabb légitársaság gépei lesznek rendszeres vendégei a budapesti repülőtérnek, és miután a mostani téli szezonban egészen csábító árakat is láttam a Flydubai Krakkó-Dubai járatára, kíváncsian várom, hogy miként alakulnak majd az őszi-téli jegyáraik, mert az indulásra kínált nagyjából 220 euro/út nem annyira olcsó (Krakkóból láttam jegyeket 31.500 forintért egy irányba, és ez bizony a fele a pesti árnak).

Érdekes: a Flydubai jegyárai között is szerepel olyan ár, amelyik csak egy kézipoggyász felvitelét engedi a gépre, miközben mindössze 5 euro-val kerül többe az a jegy, amelyikkel már egy 30 kilogrammos bőröndöt is feladhatunk. Kíváncsi vagyok, hogy hányan fogják választani a legolcsóbb jegyet. 

Népszerű kiránduló úti cél a Velencei-tó, amely a nyári hónapokban a vízparti programokkal csábít, télen a korcsolyázás lehetőségével és egész évben körbe járhatjuk kerékpárral. És ajánlom mindenkinek a tó rejtettebb világát is bemutató kenutúrákat. De a sok szabadtéri program mellett talán kevésbé kerülnek az itt pihenők látókörébe a tópart műemlékei, pedig van pár helyszín, amelyet érdemes felkeresni.

Az egyik ilyen épület a kápolnásnyéki Halász-kastély lehet, melyet pár éve újítottak fel és azóta kiállítással és különböző programokkal várják a kultúra, a művészetek iránt érdeklődőket. A legelső itt álló épület, egy kúria, megépítésének pontos ideje nem ismert, de feltehetőleg a 19. század első felében épült és klasszicista stílusú volt eredetileg. Az 1800-es évek második felében már a dabasi Halász-család számított a térség legjelentősebb birtokosának, földjeik komoly éves jövedelmet fialtak. Ők 1844-ben vásárolták meg ezt a birtokot és a rajta álló kúriát. Ezt követően több alkalommal is sor került az épület bővítésére, átalakítására. Ma is látható formáját 1910 táján nyerhette el, akkor ifjabb dabasi Halász Gedeon lakta, az ő elképzelése szerint valósult meg az átépítés, a neobarokk stílusú kastéllyá alakítás és ekkor került sor egy komolyabb kastélypark megvalósítására is.

A II. világháború utáni időszakban ez az épület is végigszenvedte a nem szakszerű használatból származó hátrányokat. Változást a 2010-es évek közepén megvalósított teljes körű felújítás hozott, mely érintette a kastélyt körülvevő parkot is. 

Ha legközelebb a Velencei-tóhoz kirándulnak, tegyenek egy kis kitérőt Kápolnásnyéken. Egy tókerülő kerékpártúrába például kényelmesen beilleszthető a kastély megtekintése (akár úgy is, hogy Kápolnásnékig utaznak vonattal, ott szállnak le vagy fel a kerékpárral).

A kastélyban állandó és időszaki kiállítások tekinthetőek meg, jelenleg éppen a nagyszentmiklósi kincsek hiteles másolatait bemutató, Puszták arany című tárlat egészen az év végéig, azaz 2018. december 31-ig. Az állandó kiállítás betekintést ad a kastély múltjába, építéstörténetébe és egykori lakóiról is képet kaphatunk. És feltétlenül szánjanak időt a park bejárására is, ahol különböző műalkotások tekinthetőek meg, a nemzet nagyjait ábrázoló szobrok mellett még Frakkot és Labdarózsát, Bálint Ágnes felejthetetlen mesehőseit ábrázoló domborművet is megtalálják a kastély játszótere melletti falrészen.

Az ünnepi időszakban Adventi programokkal is várják a Kápolnásnyékre látogatókat. 

Ilyen volt a kastély a múlt század első felében (fotó: www.halaszkastely.hu)

www.halaszkastely.hu/

Velencei-tavi programjukhoz további ötleteket találnak itt: www.latvany-terkep.hu/

Komoly népszerűsítést kapott a magyar sajtóban is a bécsi Bruegel kiállítás, amely azzal a szlogennel csalogatja a látogatókat, hogy ilyen formában valószínűleg először és utoljára látható egyben a flamand mester, idősebb Pieter Bruegel életműve. A tárlat még nagyjából másfél hónapig látogatható, aki szeretné megnézni, annak érdemes idejében cselekednie, mert az időpontok hamar betelnek.

2019-ben Brüsszel emlékezik Bruegelre. Alkalmi kiállítások és programok egész évben. Részletek itt.

Én magam is előre lefoglaltam interneten - a múzeum honlapján - a belépőjegyemet, kiválasztva a még elérhető időpontok közül a számomra legszimpatikusabbat. A teljes árú belépőjegy 20 euro. A honlap használata egyszerű és logikus, ha beléptünk a megfelelő oldalra - ahol német és angol nyelven tudunk tájékozódni-, akkor ott tudjuk kiválasztani a múzeumi látogatás napját, melyhez a rendszer felajánlja a még elérhető szabad belépési időintervallumokat. A bankkártyával történő fizetés után a megadott e-mail címünkre érkezik a belépőjegy, amit azután kinyomtatva, vagy az okostelefonunkon bemutatva tudunk használni.

Foto: www.khm.at

Autóbusszal vagy vonattal történő utazás esetén a kora reggeli időpontok nem érhetőek el, de egy késő délelőtti, déli belépés ideális lehet. Érdemes a jegyen szereplő időpont előtt jó negyedórával megérkezni a múzeumba, hogy kényelmesen le tudjuk adni a kabátunkat és a táskánkat a ruhatárba (én a bejárattól rögtön balra lévő ruhatárat használtam, ami ingyenes, viszont kora délutánra betelt). A Bruegel kiállításhoz fel kell menni az emeltre és van egy kis előszoba, egy várakozó rész, ahol tartózkodhatunk, amíg elérkezik a mi időpontunk. Itt a belépés gördülékenyen megy, nincs tömeg, jól beosztják az idősávokat.

A kiállításról röviden azt tudom mondani, hogy csodálatos, látni kell, de valójában sokszor kellene elmenni és minden képre egyenként rászánni egy-másfél órát. Mert Bruegel hihetetlen részletgazdagsággal alkotott. Áll az ember a kép előtt és érteni véli a sztorit. Azután észreveszi, hogy a kép hátterében is van egy falu. Azután azt, hogy ott is vannak emberek és azok is csinálnak valamit. Azután még egy újabb részét és ez így megy sorra. (Ezt a részletgazdagságot ügyesen használják fel, amikor az egyik kiállított képnek a falra kinagyított részletén látható tárgyak korabeli eredetijét nézhetjük meg a kiállítás egyik külső termében. Nagyon jó ötlet.) Egyetlen képet kellene egy látogatás során megnézni, azután hazamenni és másnap újra jönni és megnézni a következő festményt. És akkor a grafikák még sorra sem kerültek, pedig azok legalább ugyanolyan fontosak, ha nem fontosabbak az életműben. Jó, hogy grafikákkal kezdődik a kiállítás, segíti a ráhangolódást, a megértést.

Azt fontos tudni, hogy a kiállított festmények legnagyobb része a bécsi múzeum tulajdona, így azok máskor is megtekinthetőek, de ilyen egységben nem fogjuk tudni tanulmányozni őket. Az egyértelműen látszik, hogy a szervezők igyekeztek mindent megtenni, hogy a hatalmas érdeklődést kiszolgálják. És nagyon korrekt, hogy a tárlat végén az állandó kiállításba érkezünk, akinek még van energiája az tovább gyönyörködhet Rembrandt, Vermeer és kortársaik nagyszerű képeiben.

Az embermennyiség egy picit zavaró, de ez ma már minden top kiállítás esetében így van. Egy kis várakozással minden képhez oda lehet férni, elé lehet állni, meg lehet alaposan nézni. Abban ne reménykedjünk, hogy nyugodtan tudunk meditálni, de élvezhető a látnivaló. Gondot inkább az fog jelenteni, hogy túl hamar belefárad az ember a koncentrált figyelésbe. Én másfél órát voltam bent, de legalább még egyszer ennyit el lehetne tölteni, ha valaki bírja szemmel és fejjel (aggyal). És ebbe az időbe főként a festmények megtekintése fér bele, a grafikák akaratlanul is háttérbe szorulnak, pedig Breugel életművében az utóbbiak talán még jelentősebb szerepet töltöttek be.

Foto: www.khm.at

A Kunsthistorisches Museum előtti parkrészen is van egy karácsonyi vásár, így aki szeretne meginni egy puncsot, itt nyugodtan megteheti. Van választék bőven és egyedi bögre is van, amit haza lehet vinni emlékbe. Az épületből kilépve, balra van a MuseumsQuartier, azaz az MQ. Ha átmegyünk a zebrán és belépünk az épületegyüttesbe, akkor az átjáróban van egy könyvesbolt - az MQ múzeum shopja mellett/mögött -, ahol nagyon sok osztrák múzeum kiállítási katalógusát és művészeti könyvét árulják most akciósan, 5-10-15 euro-ért. Érdemes válogatni köztük, majd ha még maradt időnk, akkor körülnézhetünk az MQ területén, felsétálhatunk a Mariahilferstrassén - egy kis shoppingolás -, de elsétálhatunk a városháza előtti térhez is, megnézni az ottani adventi vásárt és a korcsolyapályát. 

www.bruegel2018.at/

Kunsthistorisches Museum

Bécsbe bármikor érdemes kiutazni, de kétségtelenül az adventi időszak lehet a legnépszerűbb a magyar turisták körében, amire idén ráerősít a Kunsthistorisches Museum Breugel életmű kiállítása, melyen olyan sok magyar szót lehet hallani, mintha itthon lennénk. Bécs klasszikus karácsonyi vásárát a városháza előtti téren tartják, melynek hangulatát nagyon jól egészíti ki a korcsolyapálya a vásár mellett, a park fái között tekergő pályájával. Azonban ez a rendezvény csak egy a város különböző tereit puncsillattal betöltő programok közül, így ha tehetjük egy belvárosi séta keretében keressünk fel több helyszínt is.

A karácsonyi vásárok kihagyhatatlan része a puncsozás, így érdemes valamilyen közösségi járművel, autóbusszal vagy vonattal kiutazni. Menetrendszerű autóbuszjáratot két cég is indít Budapest és Bécs között - és olyan sokat naponta, hogy lassan érdemes lesz buszsávot festeni az M1-es autópályára -, mégpedig a Flixbus és a Regiojet. Utóbbi egy cseh alapítású vállalat, és az autóbusz mellett saját vonatjárataik is vannak. Budapestről egyenlőre csak buszjáratokat üzemeltetnek (Bécs mellett Pozsonyba, Brnóba és Prágába is), de Bécsből Prágába - illetve Csehországon és Szlovákián belül - vonatjáratokat is közlekedtetnek.

A két busztársaság különböző megállóhelyeket használ Bécsben. A Flixbusról az Erdberg metrómegálló mellett lévő nemzetközi buszállomásnál lehet leszállni (VIB, azaz Vienna International Busterminal). Itt pár perc sétával az U3-as metróra tudunk felszállni, mellyel gyorsan Bécs belvárosába lehetünk (van ennek a metróvonalnak megállója a Stephansplatz-nál, a Mariahilfer strasse-n és a Westbanhofnál is). Ennek a megállónak a hátránya, hogy mindenképpen szükséges jegyet vásárolnunk a tömegközlekedéshez (aki csak egy napra megy, annak a napijegy éri meg a legjobban - 1 Tag Wien -, ami nem ugyanaz, mint a 24 órás jegy Bécsben!), és amikor én legutóbb erre jártam, akkor egy eléggé egyszerű, kevéssé komfortos - és kicsi - épület szolgált a várakozásra. 

Ennél sokkal kulturáltabb a főpályaudvar, a Hauptbahnhofnál lévő buszpályaudvar, melyet a Regiojet érint Bécsben. Itt ugyanis tudunk várakozni a pár éve átadott modern pályaudvar épületében, ahol van mosdó, közért és még rengeteg üzlet, azaz lehet vásárolni, nézelődni. Innen ráadásul gyalog is kényelmesen elérhető a belváros, nagyjából 30 perc séta az Opera. (Természetesen a Hauptbahnhofnál is van metrómegálló, akinek így kényelmesebb, utazhat innen is tovább tömegközlekedéssel). 

A buszról leszállva, átkelve a Wieden gürtelen, a Südtiroler platzból nyílik a Favoritenstrasse, amelyen csak végig kell mennünk és a Karlsplazt-nál vagyunk - itt is van egy karácsonyi vásár -, mely mögött már ott Karntner ring és az Opera, azaz Bécs abszolút belvárosa. (A Favoritenstrassen pedig van több közért is - Spar, Billa, Hoffer, Aldi -, aki szeretne vásárolni, itt kényelmesen meg tudja tenni.)

Szintén a Hauptbahnhof-nál szállhatunk le, ha a vonatot válasszuk egy bécsi kiránduláshoz. Alapesetben a vonatjegy ára egy picit magasabb a buszokénál, azonban kétségtelenül kényelmesebb utazást biztosít (nagyobb lábtér, több hely), és az autópályákon tapasztalható dugók és torlódások sem érintik. Az ünnepi időszakban pedig azt látom, hogy igen magas lett a buszjegyek ára, így már minden szempontból érdemes számításba venni a vonatozást is. 

Bécs karácsonyi vásárairól itt találhatnak részletes információt

Árakról: én eddig a legkedvezőbb árat a Flixbus-nál láttam, 1590 forint egy útra. Lehet ilyen jegyet találni, igaz, ahhoz általában jóval előre kell foglalni. A jellemző áruk, a 2790 forint/út felel meg a Regiojet jegyárának ( 8.90 euro/út). A Regiojet buszai jobban felszereltek, kényelmesebbek. Van utaskísérőjük, adnak kávét, teát vagy forrócsokit ingyen, van beépített monitor az ülések háttámlájába, melyen van internet, lehet filmet nézni, rádiót hallgatni. Számomra ezek nem jelentettek pluszt, de az igen, hogy sokkal kényelmesebbnek éreztem az ülést, ami egy hosszabb útnál igen értékes lehet. Összességében is azt éreztem, hogy jobban odafigyelnek az utasra, jobban kommunikálnak. Sajnos a Flixbus már túl nagyra nőtt, jártam úgy, hogy fél órát késett a reggeli busz, amiről semmilyen jelzést nem küldtek és utólag sem voltak képesek elnézést kérni.

A vasúti jegyek 13 euro/úttól indulnak. Egy retour jegy most 8450 forint legolcsóbban, és ehhez már helyfoglalást is kapunk. Nekem nagyon pozitív tapasztalataim vannak a Budapest-Bécs vonatútról, ha nem sokkal olcsóbb a buszjegy, akkor én biztosan a vasutat választom. 

Tapasztalat: Számomra a Hauptbahnhof szimpatikusabb megálló, ahol jobb várakozni az indulásra és ahonnan kényelmesebben közelíthető meg a belváros.

Charleroi repülőtere, melyet Brussels South Airport-ként is neveznek, úgy vonult be a köztudatba, mint a belga főváros fapados repülőtere, ahová olcsóbban lehet utazni, mint a város klasszikus légikikőtőjébe, a Brussels-Nationalra (régi nevén a Zaventem-re). Valójában a belga fővárosba a Brussels Airlines egészen elfogadható áron kínál jegyeket, így aki Brüsszelbe igyekszik, annak érdemes azt választania, de aki szeretné felfedezni Belgiumot, vagy Franciaország északi régióját, annak Charleroi az ideális repülőtér.

fotó: wikipedia.com

Charleroi jelentőségét jól mutatja, hogy Budapestről mind a Wizzair, mind a Ryanair repül ide, és egészen sokszor lehet 3000 forint körüli összegért repülőjegyet találni egy útra. Napjainkban a busz- és vasúttársaságok is kezdik végre felismerni, hogy a sok olcsó repülőjeggyel érkező utas nem szeretne kétszer-háromszor annyit fizetni egy félórás transzferért, mint a többórás repülőútért. Charleroi repterén a Flibco busztársaság kínál nagyon sok járatot, már 5 euro/út árért.

Így fedeztem fel például Lille-t, a belga-francia határhoz közeli kedves várost, mint lehetséges úti célt. Tulajdonképpen annyira jó a repülőgépek és a buszok menetrendje, hogy egy Lille-i városnézést, akár egy nap alatt is lehet bonyolítani (kora reggeli budapesti indulással és késő esti hazaérkezéssel). Persze megéri több napra maradni, hiszen látnivaló akad bőven az egykori textilipari központban, ahol városközponti, minőségi szállást is mindig lehet találni elfogadható áron.

A Flibco járataival számos belgiumi város is elérhető, ugyanúgy 5 eurós kezdő ártól, köztük olyan gyöngyszemek, mint Brügge, Gent vagy Namur. Közülük Brügge-be vágytam már régóta, így rákerestem arra, hogy van-e valamilyen közlekedési kapcsolat Lille és Brügge között. Két busztársaságot is találtam - a Flixbus-t és az Ouibus-t, amelyik van közvetlen járata a két város között - naponta több is -, így pillanatok alatt kész is volt a körutazás!

Az általam választott út kétnapos lesz és péntek reggeli indulással repülünk majd Charleroi-ba, ahonnan kényelmes átszállási idővel utazunk is tovább Lille-be, ahová még a délelőtt folyamán meg is fogunk érkezni. A busz a városközponthoz nagyon közel áll meg, leszállás után azonnal meg is fogjuk kezdeni a történelmi városmag felfedezését. Mi úgy döntöttünk, hogy inkább Brügge-ben alszunk majd (a két városban ugyanannyiért, 15-16.000 forintért van, központi, jó szállodai szoba), de akinek Lille szimpatikusabb, maradhat itt is éjszakára.

Az utolsó busz nyolc óra után indul Lille-ből és este fél tíz körül érkezik meg Brügge-be. A fél nap pedig elég ahhoz, hogy bejárjuk Lille óvárosának az utcáit, megcsodáljuk szép fő terét, megtapasztaljuk a város hangulatát. Brügge-ban pedig indíthatjuk a programot egy esti sétával, majd másnap egészen délután négy óráig marad időnk várost nézni (van egy még későbbi busz Charleroi-ba, amelyik csak este hat körül indul, de inkább nem kockáztattam meg, mert ha dugóba kerül és késik, akkor gond lehet az esti járat elérésével).

Miután most a Ryanair éppen extra akciót hirdetett meg, a Budapest-Brussels/Charleroi repülőjegy csak 1527 forint volt, a Flibco buszútra 2 x 5 eurót fizettem, a Flixbus Lille-Brugge buszjáratára 1589 forintot, míg hazaútra a Wizzairt választottam, mert az ő gépük indul a legkésőbb Budapestre, és ez a jegy 9.99 euróba került.

Összefoglalva: két repülőjegy és három buszutazás kijött kevesebb, mint 10.000 forintból (kb. 9500-9600 forint volt), ami azt gondolom, hogy egy nagyon baráti ár egy ilyen körutazásért, amely két fantasztikus város felfedezését teszi lehetővé.

Bár most Gent kimaradt a programból, de biztos, hogy oda is elfogok menni egyszer, miként a Cherleroi reptértől ellenkező irányba eső belga városok is megérik az utazást. Használják ki a lehetőséget, amíg vannak olcsó utazási lehetőségek és fedezzék fel Belgiumot és Franciaország északi tartományait is.

Szállásnak én mind a két városban az ibis szállodalánc házát néztem ki, mert ezek abszolút jó helyen vannak - nagyon közel a városközpontokhoz -, elfogadható áron foglalhatóak - egy minimális plusz költségért úgy, hogy az utolsó pillanatig lemondhatóak -, modernek, kulturáltak.

Napjainkban hat repülőtér tartozik London szűkebb - és kissé távolabbi - vonzáskörzetéhez. Ezeket a légikikötőket londoniként tartják számon, és a LOT lengyel légitársaság jövő februári járatnyitásával a London City repülőtérre, mindegyikre lesz közvetlen járat Budapestről. Ez már tényleg a bőség zavara kategória, nézzük, hogy milyen szempontok alapján érdemes választanunk közülük.

És kezdjük rögtön egy érdekes megközelítéssel: miért ne gondolkodjunk úgy a londoni repülőterekben, mint lehetséges átszállási pontok más úti célok felé? A nagy kínálat hatására bizony vannak 4000-5000 forintos jegyek egy útra Budapest és London között, amihez ha hozzávesszük a továbbutazás hasonló nagyságrendű tételét, akkor még mindig 10.000 forint alatt kijöhet egy utazás egy irányba Európa legmesszebbi pontjára is.

Mert ez kérem egy több mint 170 millió fős éves utasforgalmú piac, elképesztő járatbőséggel, olyan városokba is, ahová máshonnan talán nem is repülnek. Az Egyesült Királyság öt legforgalmasabb repülőtere közül négy tartozik Londonhoz (csak a manchesteri tudott befurakodni közéjük). Ez a fő bázisa a Ryanair-nek és a Easyjet-nek is, de a Wizzair is komoly járathálózatot működtet a brit fővárosból. Érdemes rákeresni például az izlandi járatokra - a Wizzair vagy a WOW rendszerében - és igen kellemes árakat fogunk találni, és ezek a járatok ráadásul még budapesti csatlakozás is elérhetőek.

De nézzük most meg alaposabban azt a két repülőteret, amelyikre a Ryanair és a Wizzair repül. Jelenleg a Ryanairnek vannak kedvezőbb repülőjegyárai -  4527 forint egy útra -, azonban a Wizzair járata reggel korábban indul, este pedig jóval később száll fel Londonból Budapest felé. A Ryanair a Stansted Airport-ot használja, míg a Wizzair a Luton-it a budapesti járatokhoz (2019 áprilisától lesz Budapest-Gatwick járat is a Wizzair kínálatában). Én pár napja kipróbáltam mind a két repülőteret, mégpedig úgy, hogy a Stansted-re érkeztem és pár órás londoni séta után a Luton-ról repültem haza. (Ha egy városba több társaság is repül, akkor bátran kombinálják a repülőjegyeket úgy, ahogy az a legideálisabb Önöknek, nem gond, ha nem azzal a légitársasággal repülnek vissza, mint amelyikkel az odautat teljesítették.)

Stansted Airport

Stansted egy picivel messzebb van London központjától, mint a Luton, azonban ez időben nem jelent pluszt, ha valamelyik shuttle buszjáratot vesszük igénybe. (Stanstedről van közvetlen vonatjárat is Londonba, azonban ennek az ára magasabb, igaz, ha többen utaznak együtt, akkor már érdemes meggondolni - 4 fő esetén már egészen szimpatikus, 7 fontos árat ígérnek egy személyre -, mert sokkal gyorsabb). És Stansted utasforgalma jóval nagyobb, ami érezhető is a reptéren töltött időben. A reggeli érkezésnél nagyjából 20-30 percbe telt, amíg végigaraszolva eljutottam az útlevél ellenőrzésig. (Ráadásul már az sem volt kevés gyalogút, amíg ide megérkezett az ember). Maga az ellenőrzés csak formaság, kb. egy perc, amíg megnézte a hivatalnok az igazolványokat és nem is kérdezett semmit, de miután egyszerre több gép is érkezett, elég hosszú sor alakult ki, ami bár folyamatosan haladt, mert sok ablak volt nyitva, de így is eltelt jó félóra. A gép pontosan érkezett, helyi idő szerint nyolc óra körül leszálltunk, mégis majdnem kilenc volt, mire kiléptem a reptéri épületből. Szerencsére jól kalkuláltam azzal, hogy egy 9.30-kor induló buszt választottam, így kényelmesen elértem a londoni transzferemet. (Ha valaki vásárolni szeretne a transzfer előtt, akkor ezt az érkezési csarnokban megteheti, ahol több bolt is árul üdítőt és szendvicseket, picit drágábbak, mint a belvárosi üzletek, de nem irreális az áruk.)

A buszállomás egy szinttel lejjebb van, mint az érkezési csarnok, a kijárat mellett mutatja a kiírás, hogy merre kell lemenni a távolsági buszokhoz. Ez egyébkét két-három perc sétát jelent, mert ahogy leérünk a lépcsőn, már látjuk is beállókat, ahová a buszok állnak. Én az Easybus rendszerében foglaltam a jegyemet 1.99 fontért, ami alig több, mint 700 forint, azaz olcsóbb, mint a ferihegyi reptéri járat, viszont jóval hosszabb utat tesz meg. A buszt, amúgy a National Express nevű busztársaság üzemelteti, de az ő helyfoglalási rendszerükben ilyen olcsó jegyet én nem láttam (gondolom az Easybus minden járaton megvásárol egy kontingenst, ami nekik talán jó reklám, hogy ennyiért is eladják és amilyen nagyvonalúak, még ezt sem kötik ki, hogy Easyjet járattal kell utazni ahhoz, hogy foglalhassunk náluk transzfert.)

A megállóban sokan várnak reggel buszra és több járat is indul egymás mellől, így figyelni kell, hogy melyik sorba áll be az ember. A tájékozódást azok a feliratok segítik, amelyek a kordonok bejárata mellé vannak felállítva. Ezeken szerepelnek azok a megállók, melyet az adott járat érint, így abba a sorba álljunk, amelyiken olvasható az úti célunk. Hogy hova megyünk azt még a kordon kijáratánál is ellenőrzik, sőt, még a buszsofőr is megkérdezte, mielőtt felszálltam, nehogy rossz irányba vigyenek, de olyat láttam a mellettem lévő sor végén, aki csak a jegyellenőrzésnél döbbent rá, hogy rossz buszra várt, ami eléggé kellemetlen tud lenni, mert 50-60 ember áll sorba mindenhol, így állhat a másik csoport végére. Arra nem jöttem rá, hogy azt is nézik-e, hogy arra a buszra száll-e fel az ember, amelyikre időpontot foglalt (sejtésem szerint nem, mert valószínűleg a legtöbben nem tudják kikalkulálni az érkezési idejüket), nekem mindenesetre szerencsém volt, mert még utolsóként felfértem arra a járatra, amelyikkel utazni szerettem volna (de arra kíváncsi lettem volna, hogy mikor indult a következő busz, mert még mögöttem is elég sokan várakoztak). 

Egyébként a két transzfer alapján az a tapasztalatom, hogy érdemes legalább plusz félórát számolni a menetrendhez, mert vannak dugók az autópályán és a városban is. A buszoknak Londonon belül több megállója van, ezeket a National Express oldalán lehet jobban átlátni. Érdemes jól megtervezni a leszállási és a felszállási pontokat, mert ezzel sok időt nyerhetünk, de ne habozzunk az árak függvényében sem rugalmasnak lenni, mert lehet, hogy az egyik pontra már csak 10 fontért van jegy, de a másikra 1.99-ért is.

A buszjárat kényelmes volt, a megállókat hangosan bekiabálják a sofőrök - érdemes figyelni, mert aki nem gyakorlott a kiejtésben, az nehezebben fogja érteni -, a transzfer idő elviselhető volt, egyedül az utolsó szakasz volt nagyon durva, mert itt pár száz métert tettünk meg kb. 20-25 perc alatt a Waterloo pályaudvarig, mert akkora volt a dugó.

 
Luton Airport

Én visszaútra, a másik repülőtérre is az Easybus-t választottam, és ebben az esetben is a National Express volt a buszjárat üzemeltetője. Javaslom mindenkinek, hogy jó előre, alaposan nézze meg, hogy hol áll majd meg a busza. A foglaláson is mutatja egy térkép, és én még plusz rákerestem a helyszínre a google térképen is, de még így is eltévedtem, és bár volt nálam térkép és a telefonomon is néztem az irányt, de a legnagyobb segítséget az a térkép adott, amelyik jóformán minden kereszteződésben van valamelyik villanyoszlopon elhelyezve. Ezek a praktikus térképek a környező pár utcát mutatják és nagyon jól lehet velük tájékozódni, végül én is így találtam meg a buszmegállót.

A Peddington pályaudvartól menten a reptérre, innen a busz a városban a legtöbb helyen külön sávban tud haladni, ezen a szakaszon nem is volt gond, azonban az autópályán voltak torlódások - több helyen is két autópálya forgalma csatlakozik össze és itt lelassul a haladás -, így ebben az irányban is érvényes a plusz félóra kalkulálása a menetrendhez.

A Luton Airport sokkal családiasabb méretű volt. A buszok közvetlenül a terminálépület előtt állnak meg és az épületbe belépve rögtön szemben van a biztonsági ellenőrzés bejárata. Miután kifelé nem ellenőrzik az okmányokat, itt este kb. 15 perc alatt át lehetett jutni a biztonsági ellenőrzésen. Ezután egy lépcsőn kell felmenni az emeletre, ahol nagyon sok bolt várja az indulásra készülőket, lehet venni mindent, amire az embernek szüksége lehet az út előtt és alatt.

Tapasztalat: Bár nem tudom, hogy a reggeli csúcsidőszakban milyen megékezni a Luton Airportra, nekem az esti tapasztalatok alapján szimpatikusabb volt, de egy londoni utazáshoz mind a két repülőtér abszolút megfelelő érkezési vagy indulási pont.

A több repülőtér:

Heathrow - a British Airways repül ide Budapestről. Aránylag közel van a belvároshoz, közvetlen metróvonallal. Az induló ár magasabb mint a low-cost járatok esetében, de azért lehet húszezer forint alatt jegyet foglalni egy útra ide is.

London City Airport - Ez a repülőtér van a legközelebb a városközponthoz, ennek megfelelően elsősorban az üzleti utazók igényeit szolgálják ki innen. Jövő februártól fogja repülni a LOT Budapestről.

Gatwick - Jelentős forgalmú repülőtér, Budapestről az Easyjet repül ide. Járataik délután/este indulnak Budapestről, turistáskodáshoz nem a legideálisabbak, mert az első napot így szinte teljesen elveszítjük.

Southend Airport - egy kicsit kakukktojás a tengerparti település repülőtere, bár közvetlen vasúti összeköttetése van Londonnal, ami a transzfert elfogadhatóvá teszi időben és árban is láttam egészen kellemes ajánlatot a vonatútra (ha az ember időben foglal, akkor 5 fontért beviszik Londonba, ami nagyon jó ár egy ilyen útra). Eddig a Flybe repülte Budapestről, de az ő járatuk meg fog szűnni, idén ősz óta azonban az Easyjet is repüli ezt az útvonalat, így lesz ide is járat 2019-ben is.

Tipp: Vannak transzferjáratok a repterek között is, így aki megfogadja a tanácsomat és átszállóhelyként használja Londont, az kényelmesen tud utazni úgy is, ha repteret kell váltania.

Az utazás dátuma: 2018. november 14.

Repülés:

Budapest - London/Stansted (Ryanair)

London/Luton - Budapest (Wizzair)

Transzfer:

repülőtér - London belvárosa - repülőtér = Easybus

Bécs nemzetközi repülőtérének jóval nagyobb éves utasforgalma van, mint a budapestinek. Csak az arányok érzékeltetése végett, Bécsben tavaly majdnem 31 millió utast kezeltek, míg a Liszt Ferenc repülőtéren 13 milliót. A nagyobb forgalomhoz több repülőjárat tartozik, köztük olyan egzotikus úti célok - és légitársaságok -, amelyek tőlünk nem érhetőek el. Ráadásul az elmúlt időszak egy olyan változást is hozott, amely tovább növelte a sógorok repülőterének a vonzerejét. A diszkont légitársaságok hatalmas bővítést eresztettek Bécsre, ennek következtében egészen hihetetlen árakon lehet olykor foglalni. Miután a bécsi repülőtér Magyarországról is aránylag egyszerűen megközelíthető, érdemes utazásaink megtervezésekor figyelembe venni az ottani kínálatot.

A lehetőségek nagyobb száma pontosabb - kényelmesebb - utazást tehet lehetővé, hiszen van olyan desztináció, amelyre a budapesti heti egy járat helyett Bécsből naponta több is van. Nyilvánvalóan a nagyobb kapacitás kedvezőbb árakat is eredményezhet. És a repülőtérre való kijutásnál nem vagyunk autóhoz sem kötve, köszönhetően annak, hogy Budapestről két busztársaság is közlekedtet ide járatokat, naponta több alkalommal is, így reggeltől késő estig találhatunk csatlakozást induláshoz és érkezéshez is. 

Bár jellemzően éjfél és reggel 5 óra között van egy rövid szünet, amikor nem szállnak fel és érkeznek repülőgépek, a Vienna Airport a nap 24 órájában nyitva áll azok előtt, akiknek kora hajnalban indul, vagy késő éjjel érkezett meg a járata, és várniuk kell pár órát a továbbutazásig. Nagyon pozitív lehetőség például, hogy az érkezési csarnokban a McDonald's kirendeltsége 0-24 óráig, azaz egyfolytában nyitva van, de az épületegyüttes számos pontján vannak snack és italautomaták. És van két kisebb közért is az épületben - egy Billa és egy Spar -, amelyek már reggel 5-kor kinyitnak és este 9-10-ig fogadják a vásárlókat minden nap (a Spar van tovább nyitva). 

A nemzetközi buszjáratok a terminálépület előtt állnak meg és mind a megállónál, mind az épületben bent elektronikus tájékoztató táblák mutatják, hogy melyik járat hova áll be. A buszról leszállva csak pár lépés a check-in rész. A fapados járatok csomagfeladása az 1-es számú terminálrészben van, melyhez egy picit gyalogolni kell - némi lépcsőzés vagy liftezés beiktatásával -, de akinek nincs feladandó poggyásza, az egyből mehet a tranzit részre. Négy különböző jelölésű része van a tranzitnak, de a bejárata mindegyiknek ugyanott található, az épület középtájékán. Érdekesség, hogy ide belépve az utasok nem a biztonsági ellenőrzésen mennek át először, hanem a tax free részen. 

Amikor én utaztam a Laudamotion-nel, akkor a C részről volt a beszállítás, ami egyben azt is jelentette, hogy busszal vittek ki a repülőgéphez (de előtte egy rendes, zárt épületrészben kell várakozni). Ez esős vagy nagyon hideg időben egy picit kellemetlen lehet (amíg a buszból felmegyünk a repülőgépbe, de ez kb. fél perc), én amúgy nem bánom, mert ilyenkor legalább lát az ember egy picit a repülőtér életéből.  

Tapasztalatom alapján a bécsi repülőtér nagyon jól áttekinthető, egyértelmű jelzésekkel, amelyek kellő gyakorisággal láthatóak. Nincsenek nagy távolságok, könnyű a közlekedés és minden olyan üzlet megtalálható itt, amelyikre egy utazás alkalmával szükségünk lehet.

Egy utazás megtervezésénél számomra mindig előny, ha van választási lehetőség, ezért én mindig megnézem a lehetséges repülőjáratokat Bécsből és Pozsonyból is. Akár olyan kombinációban is, hogy az egyik irányba Budapestről indulok, de Bécsbe vagy Pozsonyba érkezem meg (vagy fordítva). A bécsi vagy pozsonyi indulás pedig akár egy városnézéssel is összeköthető.

A bécsi repülőtér alaprajza

Mire a katedrálisból kijöttem, a délelőtt bejárt útvonal élményei alapján egyértelmű volt a számomra, hogy az óvárost utcáról utcára fogom végigjárni, mert nem volt olyan rövid sikátor, amelyikbe ne lett volna legalább egy fantasztikus épület. Arról nem is beszélve, hogy óváros varázsához minden egyes lépés hozzátett még valami pluszt. És azt is tudtam, hogy Palma fantasztikus Art Nouveau - azaz szecessziós stílusú - épületeket is rejt, és ezekből még egyet sem láttam.

Pálma városképét a középkori eredetű épületek mellett az Új Művészet, azaz az Art Nouveau alkotásai határozzák meg a legkarakteresebben. Ezek az épületek kitűnnek a többi ház közül, felkeresésük egy izgalmas tematikus túraútvonal lehet. Ha egészen pontosan akarok fogalmazni, akkor ez a modernismo útvonala, Spanyolországban ugyanis így nevezik ezt a stílust, ezt az irányzatot. És a városnézés második felének megkezdése után nem sokkal, meg is láttam a "mallorca art nouveau" első szép példáját.

Pontosabban fogalmazva a katedrális belsejében láttam a modernismo első példáit, hiszen Antoni Gaudí és Rubió i Bellver belsőépítészi munkái is ezt a stílusirányzatot képviselik. A katedrálistól - a királyi palota mellett - visszamentem az Antoni Maura úthoz, egészen pontosan oda, ahol plaza Reina-ba torkollik. Itt balra - a Palotakert felső vége fölött - áll a sziget egyik híres lakójának, az élete utolsó évtizedeit itt töltő Joan Miró-nak egy köztéri szobra, a Personage című alkotása.

A térről a passeig des Born, egy rövid, de aránylag széles utca vezet fel a plaza Rei Joan Chales I térre, ahol jobbra fordulva haladtam tovább a carrer de la Union nevű utcán. Ez egy forgalmasabb része az óvárosnak, ahol autóbuszok is közlekednek. Hamarosan egy térre érkeztem - plaza del Mercat - amelynek jobb szélén áll a Can Casasayas nevű épület, míg a tér másik oldalán a Old Grand Hotel. 

 
A két épület közül főleg a Can Casasayas bővelkedik a szertelenül hullámzó formákban, míg az egyik legjelentősebb katalán építész, Lluís Domènech i Montaner által tervezett egykori szálloda - napjainkban már kulturális központként funkciónál - inkább a legfelső szintjének díszes kialakításával vonja magára a járókelők figyelmét.

A forgalmas utca itt balra kanyarodva halad tovább, nekünk azonban érdemesebb a szemben lévő lépcsőket megmászva a plaza Major felé folytatni a sétánkat. Minden spanyolországi város középpontja a plaza Major, a főtér. Ezek a terek jellemzően téglalap alaprajzúak, és emeletes házakkal vannak körbezárva. Találkozási, igazodási pontként használják a helyiek és a turisták is, hiszen a fontosabb sétálóutcák ide vezetnek, szinte keresztül haladnak rajta.

Palma esetében sincs ez másképp, és miután több olyan étterem és gyorsétterem is volt a téren, melynek kiülős terasza is volt, úgy döntöttem, hogy itt fogok megebédelni, élvezve a tér nyüzsgő forgatagát. Kellemes volt megpihenni, energiát gyűjteni a folytatáshoz. A plaza Major épületegyüttese nem különleges, inkább egységes hangulatával értéke a térnek.

Innen ismét a tengerpart felé indultam, megcélozva a plaza Santa Eurália-t, az itt álló templomról elnevezett teret. A jelentős méretű templom szintén középkori eredetű, azonban épülete külső homlokzatát tekintve nem veheti fel a versenyt a katedrális díszességével. Ez a tér szinte összeér a "világi Palma" egyik központjával, a plaza Cort-tal, melynek egyik oldalán áll a Városháza impozáns épülete. A gyarmati spanyol építészet jellegzetes elemeit viselő palotán egymás mellett lobog a Baleár-szigetek regionális zászlója és a spanyol zászló.

A tér másik oldalának látványossága egy több száz éves, törzsével művészi rajzolatot formázó olajfa. Az óvárosi részen kevés fával találkozhatunk, ezért is jelentenek különös élményt azok a terek, ahol citrom- és narancsfák állnak, vagy egy ilyen álomszerű törzsrajzolatú olajfa.

A következő látnivaló, amit fel akartam keresni az Arab fürdők - Banys Arabs - nevet viselő műemlék volt, mely az egyetlen napjainkban is látható emléke a város iszlám korszakának, azaz a mórok uralmának. Az irányt kitűztem, a haladásom azonban továbbra is követte az elém kerülő utcák szerkezetét, azaz hol balra, hol jobbra tértem le, arra, amerre egy addig még be nem járt utcát véltem látni. Két nagyszerű középkori egyházi épületet is felfedeztem, mire eljutottam a fürdő bejáratához. Bár valóban pompás látványt nyújt a fürdő egykori belső tere, az oszlopokkal alátámasztott kupola, a Banys Arabs legnagyobb vonzereje az a kis kert, amelyik az egykori fürdőépület maradványai mellett burjánzik. Ha az ebédhez a plaza Major bizonyult a legjobb választásnak, a délutáni sziesztának ez a kert az ideális helyszíne. Nem is sajnáltam az időt arra, hogy vagy 20-30 percet üldögéljek az apró édenkertben.

A Banys Arabs feletti városrész kiemelkedő látnivalói a Monti-Sion jezsuita templom (Iglesia Monti-Sion) és a Szent Ferenc kolostortemplom (Basílica de Sant Francesc). Utóbbi gótikus stílusú, szinte díszítés nélküli tömör homlokzata méltó párja tud lenni a városnegyed sok gazdagon díszített épületének.

Innen az óváros ellenkező végébe kellett átmennem, hogy elérjem a plaza Espanya-t, ami tulajdonképpen közlekedési csomópontként szolgál, hiszen a legtöbb helyi járatú busz érinti, de innen indulnak a metró- és vonatszerelvények, valamint a távolsági buszjáratok is. Az óváros utcái vásárlási lehetőséget is kínálnak, a nálunk is ismert spanyol márkák mellett érdemes a többi üzletbe is benéznie annak, aki esetleg ruhát szeretne vásárolni (ajánlom a figyelmükbe a Sfera nevű lánc üzletét).

A plaza Espanya-ra az óváros felől érkezünk, akkor át kell mennünk a zebrán, és a túlsó oldalon, az épületek között térrészről nyílik buszpályaudvar lejárata (minden távolsági közlekedési eszköz végállomása a föld alatt van kiépítve). Ha itt lemegyünk, akkor találunk egy kisebb közértet és még egy szinttel lejjebb mosdót is. 

A téren áll meg az 1-es számú busz, amellyel visszamentem a repülőtérre. Este fél nyolc volt ekkor és éppen kezdett sötétedni. Sokfelé jártam ezen a napon, nagyon sok szépet láttam. Megismertem egy várost, amelyiket a szívembe is zártam. Azzal a gondolattal indultam haza, jó hogy eljöttem ide és vissza fogok még ide térni. Tulajdonképpen egy katedrális jöttem megnézni és egy varázslatos várost fedeztem fel.

A városnézés délelőtti útvonaláról itt olvashatnak