I. Jakab, Aragónia uralkodója, az alábbiakat jegyezte fel, azután, hogy a mórokat kiűzték a szigetről: "úgy tetszik nekem, ez a legszebb város, amit valaha láttunk". És ez a felsőfokú jelző még ma is igaz Palmára, Mallorca fővárosára, pedig ez a város már egyáltalán nem az, amelyet a hódító jelzővel illetett király megpillantott. A mórok korából alig maradt épített emlék, de ami azóta épült, az is lenyűgöző. Az alábbiakban megosztom önökkel azt az útvonalat, amelyiket a város felfedezése során bejártam. Én egyetlen napot töltöttem Mallorcán, de önöket arra biztatom, hogy több napra menjenek, mert újra és újra végig fogják járni a város utcáit, mert minden egyes sikátor és kis tér, ahová az utcák kiérnek, újabb és újabb szépségeket rejtenek.

A repülőgépem kora hajnalban szállt fel Bécsből és éppen jó időpontban, akkor, amikor nap kelt, szállt le Mallorca nemzetközi repülőterén. Ez október közepén reggel fél nyolcat jelentett. A gép utashídhoz áll be, viszont a tranzit területe elég hosszú - több helyen mozgójárdák segítik a kényelmes haladást -, és közben szembetalálkoztam az éppen induló utasokkal, itt ugyanis nincsenek elkülönítve az érkező és induló utasok. Az érkezési csarnokban van egy kisebb bolt, ahol szendvicseket és innivalót lehet venni, illetve a helyi idegenforgalmi hivatalnak is van kirendeltsége (itt térképeket és prospektusokat tudunk beszerezni).

A reptér épületével szemben, nem közvetlenül a kijáratnál, de már messziről jól látható helyen, van a megálló, ahonnan a városba indul a helyi járatú busz ( az 1-es busz). Egy útra 5 euro a jegy, és a megállóban lévő automatából is meg lehet venni, de egyszerűbb a buszsofőrnél (arra viszont figyelni kell, hogy maximum 10 euro-ból adnak vissza, nagyobb címletet nem fogadnak el). A járat gyorsan beér a városközpontba - kb. 15 perc -, ahol megkerüli az óvárost és lemegy a kikötőbe. Ezt a lehetőséget kihasználva én majdnem a végállomásig mentem, hogy elsőként a Bellvert keresem fel. A központban lévő műemlékek úgy is csak 10 órakor nyitnak ki majd, és ez a helyszín volt a legmesszebbi pont, amit ezen a napon felkeresni terveztem, így praktikus volt reggel letudni, busszal eljönni egyből idáig, visszafelé pedig úgy is sétálni fogok a kikötő mellett sétányon.

A buszról leszállva - Passeig Maritim 33 a megálló neve, a buszokon van belső kijelző, amelyen olvasható a következő megálló - meglepődve tapasztaltam, hogy összefüggő szállodasor fut végig az utcán, sehol nem látok mellékutcát, ahol elindulhatnék felfele. A megállóból előre sétálva azonban feltűnt, hogy az épületek között időnként meredek vaslépcsők indulnak felfelé. Az egyik ilyenen felkapaszkodva már láttam, hogy ezek nem a szállodákba vezetnek, hanem kis utcákba, amelyek felfelé mennek a dombra. Hamarosan meg is találtam az útbaigazító táblát, hogy merre folytassam az utat a Bellver kastélyhoz. A következő tábla pedig már arról tájékoztatott, hogy balra csak gyalogosan folytathatom az utam, ha autóval mennék, akkor jobbra térjek le. És pár percen belül meg is érkeztem a Bellver park bejáratához. szerencsém volt, mert október végig 8 óra 30-kor kinyitják a a kaput, novembertől azonban csak 10 órától. Bár már elmúlt 9 óra, Palma még éppen csak ébredezett. Az utcák csendesek voltak, a parkban néhány kocogóval és kutyáját sétáltató emberrel találkoztam. Egy hosszú lépcsősor megmászása végén az ember a kastélyépülethez jut fel egyenesen.

A Bellver kastély inkább néz ki egy várnak, de ez Palma legtöbb középkori eredetű épületére igaz. Ne felejtsük el, hogy akkor gyakoriak voltak a háborúk, így minden épület - legyen az templom, kolostor vagy városi palota - egyben erőd is volt. Ide feljönni nem csak az épületért érdemes, de az innen nyíló panoráma is pompás, hiszen rálátunk az egész városra.

Visszafelé már a lefelé vezető utcákat követve értem le a tengerparthoz. Itt a kikötő melletti sétányon indultam vissza a városközpont felé (a kastélytól nagyjából 15-20 perc az óváros, kényelmes sétával). A kikötő felől érkezve egy masszív várfal és egy sarokbástya kelti fel a figyelmünket - és a várfal fölé magasodó, modern szobornak látszó műalkotás). Ez a belépési pontja a belvárosi városnézésünknek. (Találkozhatunk olyan megosztásával az óvárosnak, hogy alsó- és felsővárosrész. Ez a terület tartozik az alsó városnegyedbe).

Az erődítmény főbejárata az épületegyüttes felső részén van, így aki innen akar bemenni, annak a fal mellett fel kell mennie - egy kellemes park és egy folyómeder között vezet az út -, majd a végén kétszer jobbra fordulva látja meg a bejáratot. Az erődítményben jelenleg egy modern művészeti múzeum működik, azonban az épületegyüttes belső udvarai szabadon bejárhatóak. Itt láthatjuk viszont a kintről már feltűnt műalkotást, amely a világhírű építész, Santiago Calatrava alkotása. A 15 méter magas, Bou címet viselő szobor 2007-ben került felállításra. 

Az erődítmény egyik teraszáról - a kapun belépve balra menjünk fel a lépcsőn - nyílik az egyik legjobb - klasszikus - rálátás a katedrális főhomlokzatára. Ezt a pontot mindenképpen érdemes felkeresnünk.

 
Amikor én ideértem, akkor lett tíz óra, azaz kinyitottak a turisztikai helyszínek. Folytattam az utamat a tengerpart mellett, de időnként átmentem a közlekedési út túlsó oldalára, ha olyan épületet láttam, amit közelebbről is szerettem volna megnézni. Ilyen például a Consolat del Mar (a Tengeri Kereskedelmi Bíróság) egykori palotája, amely akár a Karib-tenger kalózai sorozatban is szerepelhetne a gyarmati stílusú homlokzatával, árkádos lodzsájával és a bejárata előtt felállított régi ágyukkal. Napjainkban a Beleár-szigetetek kormányzói palotája.

Pár lépés után pedig az egykori kereskedelmi tőzsdepalota - a La Llotja - szép épülete előtt gondolkodik el az utazó - ha nem olvasta el előre az útikönyvben -, hogy milyen funkciója lehetett ennek az impozáns, gazdagon díszített háznak. Városi palotának, királyi székhelynek, templomnak is beillene a nagyszerű alkotás. Építését az 1420-as években kezdték el és a spanyol gótika szép példája.

Innen egy kisebb, inkább hosszúkás térre érkezünk, melynek a túlsó felén már a Palotakert nagyszerű részlete látható, amely napjainkban már sokkal inkább tűnik közterületnek - közparknak - az elhelyezkedése okán. Legszebb része a szökőkutas lugas.

A Palotakert mellől egyenesen a Királyi Palota (Palau de la Almudania) területére léphetünk be. Ez az épület is, mint a középkorban emelt többi palmai ház - külsejét nézve sokkal inkább hat erődnek, katonai létesítménynek, mint főúri otthonnak, de ez pontosan illik az építése korának felfogásához. Az én napirendembe a palota belső felfedezése sajnos nem fért bele, és már nagyon vártam, hogy végre a katedrális előtt állhassak, így folytattam tovább az utam.

A Királyi Palota és a katedrális közvetlenül egymás mellett áll. Közöttük csak egy szűk kis utca van, amelyről nem is igazán mérhető fel - látható be teljes szépségében - a katedrális főhomlokzata. A városnak ez a része egy dombon magasodik a tengerpart fölé. Én is lementem a két épület előtt lévő parkba, hogy onnan csodáljam meg a látványt. Innen jól felmérhető a katedrális monumentális mérete, tornyai sokasága. Az épületegyüttes lenyűgöző látvány csak tovább fokozza a Parc de la Mar vízfelülete.

Miután a lépcsőkőn visszamentem a katedrális bejárati szintjére, először körbejártam az épületet. Végigmentem a tenger felé néző hosszanti oldalán, majd kis sikátorokon haladva visszaértem a főhomlokzatához. A bejárat az óváros felé néző oldalhoz illesztett káptalani házból nyílik - nem a főhomlokzati kapukat használják erre a célra - és 7 euro volt a teljes árú belépőjegy. Belépve elsőként egy kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. Ezt a részt is úgy érezzük, mintha már a katedrálisba léptünk volna be, csak az épületegyüttes alaprajzát tanulmányozva látszik világosan, hogy még a káptalani házrészben vagyunk. Itt három teremben láthatunk egy nagyon szép kiállítást és a bemutatott tárgyak kellő betekintést nyújtanak a templom történetébe. 

A La Seu egyetlen szóval leírva egy sokszínű hely. Egyrészt azért, mert a hatalmas, színpompás üvegablakai a nap fényében fürödve egészen misztikus belsőt varázsolnak a hatalmas templomtérbe. Valószínűleg a délelőtti órákban a legerősebb a színkavalkád, mivel a templom főoltára fölött lévő óriási rózsaablak keletre néz és ekkor süti teljes erejével a nap. A rózsaablak a maga 13,3 méteres átmérőjével kategóriájában a legnagyobb a világon, és más színes üvegablakok is ékesítik a katedrális oldalfalait. A belső fényviszonyok jelentőségét mutatja, hogy a La Seu honlapja is külön szócikkben hívja fel a figyelmet rá. Ebből tudhatjuk, hogy eredetileg 87 ablak volt az épületen, amelyből mára 59 maradt (a külső fények mellett fontos a belső, mesterséges megvilágítás is, melyet Gaudi tervezett még a múlt század elején). A katedrális méreteiről sokkal elmond, hogy hosszabb, mint az esztergomi bazilika. 

A hajóban körbe oltárok tekinthetőek meg, és nagyon jó, hogy van közöttük korabeli és mai, modern is. Ettől érzi azt az ember, hogy ez egy élő, működő, hívő közönséggel rendelkező hely, nem egy műemlék épületben berendezett múzeum. A katedrális homlokzatát - külső képét - a gótika határozza meg, belül azonban már a barokk kor stílusa uralja, kiegészítve olyan, korban hozzánk sokkal közelebb álló alkotók keze munkájával, mint Antoni Gaudi és Miquel Barceló. És ezek a friss alkotások jól egészítik ki a korábbi stílust. Gaudi közel tíz évig dolgozott a templom felújításán, munkájának legszembetűnőbb eredménye a főoltár - a királyi kápolna - baldachinja. Gaudit két céllal hívták meg dolgozni: egyrészt egy korábbi földrengés okozta károkat helyreállítani, másrészt, hogy visszaadják a katedrális eredeti, gótikus belső világát, megtisztítva az évszázadok során történt változtatásoktól. Gaudi tervei sokkal nagyszabásúbbak voltak a ma láthatónál, azonban, mint a mester oly sok más munkájánál, itt is csak részben tudtak elvégezni a rábízott feladatott a megrendelők ellenállása miatt.
Kifelé a kolostor kerengőjén keresztül vezet az út - itt van mosdó is -, és még egy ajándékbolton is áthaladunk, mielőtt kilépünk az épületegyüttesből az utcára.

Amikor a katedrálisból kiléptem, akkor múlt dél. A fényviszonyokat felmérve - látva, hogy délután a tengerpart felől fog sütni a nap - eldöntöttem, hogy késő délután még vissza fogok térni ide, hogy szép, napfényes képeket készítsek az épületről, de most a costa de la Seu kis utcáján elindultam a plaza Reina irányába, hogy felfedezzem a belváros további részeit. De itt és most pihenjünk meg egy kicsit, a városnézés folytatása, a délutáni útvonal a következő blogbejegyzésben lesz olvasható. 

A téli időszakban is napi járata van a Laudamotion-nek Bécsből Palmába, nagyon jó menetrenddel és igazán csábító jegyárakkal (sokszor foglalható 14.90 euróért egy útra, de az 5 euro/út ár sem ritka).

Színes: I. (hódító) Jakab neve spanyolul (és katalánul is), olyan szép, hogy leírom ide: Jaime el Conquistador (Jaume el Conqueridor). Miután 1229-ben elfoglalta az akkor Medina Mayurka nevet viselő várost - a mórok idejében nem itt, hanem a sziget másik felén volt a főváros -, porig romboltatta. Az újjáépítés viszont már a fia, II. Jakab korszakához fűződik, akik az örökség megosztásakor lett a Mallorcai Királyság uralkodója és kezdte el kiépíteni a rangjához méltó székhelyet.

Fotó tipp: a nap a katedrális háta mögött kell fel és a tengerpart irányából megkerülve az épületet a délutáni órákban kínálja a fényképezéshez a legideálisabb fényviszonyokat. Ez igaz a környező épületekre is. A katedrális belsejét azonban érdemes még délelőtt megnéznünk, ugyanis a nap hátulról világítja meg ilyenkor a nagy színezett üvegű rózsaablakot, aminek hatására egészen meseszerű színpompában fürdik a templombelső. 

Időjárás: a reggel masszívan felhős volt - nyilvánvalóan a tenger közelsége okozza az erős, földfelszínközeli felhőréteget - de azután úgy 11 óra tájban kisütött a nap, eloszlottak a felhők, és onnantól kezdve gyönyörű napos idő volt egészen estig.

Praktikus: a kisebb forgalmú buszmegállókban várakozó utasok úgy intik le a buszt, ahogy máshol a taxit szokták. Határozottan kinyújtott karral és felfelé  mutató hüvelykujjal jelezték a felszállási szándékukat. 

Én minden bejegyzésemben megemlítem, hogy a tervezéskor érdemes lehet olyan indulási helyszínekben gondolkodni, mint a bécsi vagy a pozsonyi repülőtér. Mert minden egyes légikikötő más járatokat kínálhat, esetleg számunkra jobb időponttal vagy olcsóbb áron. Néha az árkülönbség olyan nagy, hogy még a kiutazás költségével együtt is megéri onnan repülni. Ebben az írásban most egy olyan várost és repülőterét ajánlom a figyelmükbe, amelyik valószínűleg elsőre nagyon furcsának fog tűnni, de remélem, hogy a cikk végére egyet fognak velem érteni abban, hogy érdemes ebbe az irányba is gondolkodni.

Krakkó Budapestről 7 óra alatt elérhető autóbusszal, naponta több járat is van, és találunk szinte minden nap egészen megfizető árú jegyet is (most például 2790 forintért egy irányba). De mehetünk akár repülőgéppel is, hiszen a lengyel légitársaság - a LOT - üzemeltet közvetlen járatot Budapest és Krakkó között, melyre ugyan 3000 forintért nem tudunk helyet foglalni, de ha szerencsések vagyunk, akkor alig 10.000 forint felett már lehet egy útra jegyet találni, ami egészen baráti ár.

De ebben az útitervben maradjunk az autóbusznál. A kiválasztott járat 6 óra 55-kor indul Budapestről és 13.55-kor érkezik meg a krakkói főpályaudvarhoz - Krakkó MDA -, ami egyben központi buszpályaudvarként is funkciónál. Ez a helyszín közel van a belváros látnivalóihoz és fontos szerepe lesz a továbbutazásnál is, így jó, hogy megismerhetjük, felmérhetjük, hogy mit hol találunk és milyen messze van a felkeresendő helyszínektől.

Az első nap délutánja a krakkói városnézésé. Onnan, ahol leszállunk a buszról pár perc sétával elérhető Krakkó történelmi városmagja, a legfontosabb látnivalók. Az óváros központja és a környező utcák, a Wawel felkeresése belefér egy délutánba, és miután még egy másik város felkeresését is beleterveztük ebbe a programba, most megelégszünk ennyi lehetőséggel (de természetesen nincs annak sem akadálya, hogy akár több napot is Krakkóban töltsünk a továbbutazás előtt). A városnézés egészen különös kiegészítése lehet a főtér, azaz a Rynek alatt kialakított igen látványos múzeum megtekintése (késő estig nyitva van, szerencsére).

Körutazásunk következő állomás Nürnberg, hasonlóan hangulatos belvárossal és épített emlékekkel - például egy olyan csodálatos középkori lakóházzal, mint Albrecht Dürer egykori otthona - rendelkező bajorországi város (Frankföld fővárosa). Talán ez a tematika, a középkori Európa városi életének emlékei lehet a legerősebb kapcsolat a körutazásunk során felkeresett két város között. Nürnbergbe van közvetlen repülőjárata Budapestről a Ryanair-nek, de az a menetrendje miatt a hazautazáshoz ideális. Krakkóból viszont korán reggel repül a Ryanair Nürnbergbe és ha ügyesen foglalunk, akkor már 9.90 euróért - vagyis 39 zloty-ért - találhatunk rá jegyet.

A krakkói repülőtérre a főpályaudvarról vonat is és buszjárat is megy (utóbbi egy picit olcsóbb), azaz a központból kényelmesen utazhatunk ki a belvárostól nem túl messze eső Kraków Airport-ra, amely 1995 óta II. János Pál pápa nevét viseli. A 8 óra 50 perckor induló gép 10 óra 15 perckor száll le Nürnbergben. Itt egy közvetlen metróvonal köti össze a repülőteret a városközponttal, így gyorsan és kényelmesen a felkeresendő látnivalóknál lehetünk. A városnézésünket nagyjából 11 óra tájban elkezdhetjük, és miután a budapesti gép csak 20 óra 35-kor száll fel, így egészen késő délutánig járhatjuk az óváros utcáit (ha még aznap szeretnénk otthon aludni), vagy másnap estig, ha foglalunk egy éjszakára szállást a városban.

Ez természetesen egy olyan utazás, ahol ha nem szeretnénk egy vagy két éjszakánál többet szállásra költeni, akkor aránylag rövid időnk van a városokat megismerni, azonban a kiemelt látnivalók felkeresése belefér az időbe. Két nagy előnye van ennek az útitervnek. Az egyik, hogy kevés szabadnapot kell hozzá kivenni (megcsinálható vasárnap-hétfői párosítással, vagy szombat-hétfői napokon, ha valaki többet lenne Krakkóban, de megoldható csütörtök-szombat vagy csütörtök-vasárnap párosítással is, Nürnbergi plusz tartózkodással), és egészen kevés pénzből megvalósítható. Cserébe láthatunk két nagyon szép belvárost, európai összehasonlításban is jelentős műemlékeket. Krakkó és Nürnberg is maga az élő történelem, középkori épületeivel, csodálatos hangulatú városrészeivel.

Az én útitervem így állt össze:
(januári indulással)

Budapest-Krakkó (csütörtöki indulással) Flixbus járattal     2790 forint

Szállás Krakkóban (1 éj)                                                  2630 forint

Krakkó-Nürnberg (péntek) Ryanair                                     9.90 euro

Szállás Nürnbergben (1 éj)                                               7300 forint

Nürnberg-Budapest (szombat) Ryanair                               9.90 euro

Összefoglalva: 3 nap, 2 város, 2 repülés, egy buszos út és 2 éjszakára szállás = 19.220 forintért
(Nürnbergi éjszakázás nélkül, ha csak fél napot töltünk a német városban, akkor 11.920 forintért)
Természetesen költségek lesznek még a reptéri transzferek - Krakkóban 300-700 forint, Nürnbergben 600-700 forint egy útra, azaz ezek elenyésző kiadást jelentenek.

Én ennyi pénzért és ilyen jó menetrendekkel mindenképpen bevállalom ezt az utazást, ami arra pont jó lesz, hogy felmérem a két várost, hogy amennyiben lehetőségem nyílik rá, akkor más alkalommal is érdemes lesz-e felkeresni és mennyi időt érdemes még rászánni. A kiemelt jelentőségű látnivalókat pedig már most is meg tudom nézni, így már önmagában ezért megéri számomra ez a kaland. 

Hosszabb tartózkodással: Krakkóból hétfőn és pénteken reggel van repülőjárat Nürnbergbe. Így egy hosszabb hétvégi túrát szerdai vagy csütörtöki budapesti indulással - 1 vagy 2 éj Krakkóban - és szombati vagy vasárnapi hazarepüléssel tudunk megvalósítani (1 vagy 2 éj Nürnbergben is). Szállás - saját szoba, közös fürdőszobával - már 7300 forintért foglalható Nürnbergben, ami egészen minimális plusz költség egy teljes napért a városban.

Tipp: Krakkóból különleges úti cél lehet Belfast nemzetközi repülőtere, Lourdes, Shannon vagy az idén decemberi újdonság, a román Blue Air torinói járata, de van a Ryanair-nek belföldi útvonala is innen, Gdansk-ba.
A Flydubai pedig Dubaiba repül, és bőven láttam az oldalukon 31.500 forintért jegyet egy útra.

Karácsonyi vásár Nürnbergben: Európa egyik leghíresebb karácsonyi vásárát tartják a német városban. Idén november 30 és december 24. között.  
Krakkó hasonló vásárát az óváros főterén, mesebeli környezetben tartják november 30 és december 26. között.
Ebben az időszakban valamivel magasabb áron lehet lefoglalni a repülőjegyeket és a szállást az utazáshoz, de a különleges hangulat lehet, hogy megéri a pluszköltséget.

Ciprus kellemes, mediterrán klímájának köszönhetően nagyszerű úti cél egész évben, Budapestről pedig mind a két nemzetközi repülőterére van közvetlen járat. A Wizzair járatai Larnacára érkeznek, míg a Ryanair gépei Páfosz (Paphos) repülőterére. Mindkét város ideális a megérkezéshez. Egy ciprusi nyaralásnál a legvonzóbb a tengerpart, azonban a sziget meglepően sokféle kikapcsolódási lehetőség kínál, az ókori emlékektől kezdve, a hegyi kirándulásokon át, egészen a közelmúlt történelmi eseményeinek a megtapasztalásáig.

Mi egy hetet voltunk a szigeten és ennyi idő szükséges is volt ahhoz, hogy elég alaposan felfedezzük az épített és a természeti látnivalókat, ugyanakkor legyen időnk a tengerparton is pihenni (május közepén utaztunk, de a tengerben már kellemes volt a fürdés és lehetett napozni). A közlekedési lehetőségek felmérése után az autóbérlés mellett döntöttünk, ami jó elgondolásnak bizonyult, megérte.

A téli időszakban mind a két légitársaságnak heti két járata van (és ugyanazon a napokon, kedden és szombaton), így az utazási napokkal nem sokat lehet variálni, viszont az megvalósítható megoldás, hogy a sziget egyik felére érkezzünk meg és a másikról repüljünk vissza.

Mi Larnacába repültünk és szállást is ott foglaltunk. A nyaralás alatt két nagyobb kirándulást tettünk, az egyik végcélja Páfosz volt, a másiké pedig a Tróodosz-hegység és a főváros, Nicosia. A többi nap a tengerparté volt és legszívesebben az Ayia Napa-n lévő Nissi beach-et látogattuk, ami bár a szállásunktól messzebb esett, de annyira szép volt, hogy megérte az utazást. Cipruson jól kiépített úthálózat van, a fontosabb turisztikai pontok között autópályán lehet menni, ami igen hatékonnyá teszi a közlekedést.

1., Nissi-beach

Ciprus kirakattengerpartja, melynek fényképe szinte minden prospektusban szerepel. Egyedi hangulatát egy kis földnyelv adja, amely a homokos parttól vezet egy kisebb félszigetre, amelyen egy domb található. Az A3-as autópályáról Ayia Napa központja felé kell lemenni - E365-ös a térképen ez az út -, majd hamarosan egy lámpás kereszteződéshez érünk, ahol balra vagy jobbra lehet elfordulni (ez a Nissi avenue). Itt jobbra kell kanyarodnunk, majd egy rövid autózás után balra lesz a parkoló, ami mögött már a Nissi beach van.  

Nem túl nagy az öböl rész, de májusban kényelmesen elfértünk ott, bérelhető napágyak és napernyők vannak (ez jellemzően minden ciprusi partszakaszon így működik), de aki el van a napon a homokba, az minden külön költség nélkül élvezhette az idilli környezetet. A szálláshelyünktől még autóval is messze volt, de több nap is vállaltuk az utazást, mert annyival jobb volt a többi partszakasznál, amit kipróbáltunk.

Aki pedig szeretne sétálni Ayia Napa központjában, az az előbb említett rendőrlámpánál balra fordulva - vagy ha a Nissi beach-től megy, akkor egyenesen haladva - tud odamenni. Tipikus üdülővárosról van szó, nincsenek különleges látnivalók, de egy sétát megér.

2., Páfosz

A sziget jelentős városai közül talán Páfosz nyújtja a legteljesebb turisztikai élményt. Egy városnézést mindenképpen megér, akár távolabbról is. Tengerparti fekvése, a hangulatos promenád az erőddel és elsősorban a világörökségi címmel elismert régészeti múzeum és park felkeresése nagyszerű kiegészítései a vízparti programoknak.

A régészeti múzeum - Archaeological Museum - bejárata lent van az öbölnél, ahová a város utcái mind levezetnek. Ez Páfosz központi része a buszpályaudvarral. A múzeum egy hatalmas szabadtéri kiállítás, néhány fedett épülettel. A teljes bejárása több órát igényel, de abszolút megéri a ráfordított időt, mert egyrészt nagyon szép mozaikokat és épületeket (romokat) láthatunk, másrészt az egész parknak van egy egyedi hangulata, amibe beleszámít a kilátás, a panoráma is. Ciprus egyik nagy előnye, hogy szinte jelképes összegért léphetünk be a romterületekre, ide például 2,50 euro egy jegy.

Annak, aki a sziget másik feléről kirándul ide és bérautóval van, érdemes ehhez a programjához illesztenie az Aphrodité sziklái - Petra tou Romiou, ahogy a helyiek mondják - elnevezésű helyet, amely az A6-os autópályáról jól megközelíthető, de akinek az ideje engedi, az inkább menjen egy darabon a tengerparti úton, ahol időnként megállva érdemes gyönyörködni a tenger és a part panorámájában. (Páfoszból helyi buszjárattal is megközelíthető a helyszín.)

Maga az Aphrodité sziklái egy hangulatos öböl - partrész -, amelyből számos van a szigeten, azonban ennek a helynek különleges hangulatot ad a hozzá kapcsolódó legenda. (Az országút melletti parkolóból egy kis alagút vezet le a tengerpartra.) Akit pedig még ennél is jobban érdekli Aphrodité története, az bejárhatja az Aphrodité Kulturális Útvonalat (Aphrodite Cultural Route). 

3., Kourion (Ókori romok)

Larnaka és Páfosz között félúton van Kurion régészeti területe, amelyik talán a legteljesebb élményt nyújtja azoknak, akik érdeklődnek az ókori kultúrák iránt. A romterület fekvése - az, hogy távol esik a lakott területektől, illetve a tenger felé nyíló panoráma - sokat segít abban, hogy bele tudjuk képzelni magunkat a település fénykorába, illetve abba a korba, amikor nem turisták érkeztek a tenger felől, hanem hódító szándékú seregek.

Az épületek bejárása, a mozaikok megtekintése, a jó állapotban fennmaradt színház nézőterére való felülés nem csak a felnőtteknek élmény, de a fiatalabbaknak is, akik eddig esetleg csak a történelemórákon vagy tévésorozatokban találkoztak ezzel a korszakkal, most pedig kézzelfogható közelségbe kerülnek vele.

4., Tróodosz-hegység 

A Tródosz-hegység felkeresése a sziget egy egészen másik arcát mutatja meg a turistáknak. Számunkra már a magassága is izgalmas, hiszen a legmagasabb pontja 1952 méteren van, azaz majdnem kétszer olyan magasra juthatunk fel, mintha a Kékes-tetőt hódítanánk meg. Útközben pedig megismerhetjük az egykori, vidéki ciprusi életet, hangulatos kis települések érintésével. A hegység kiemelkedő épített emlékei azok a kis templomok, amelyek felkerültek a világörökségi listára is. Belső tereik lenyűgöző szépségű bizánci falképekkel és ikonokkal díszítettek. 

Magasságából adódóan a hegység az év egy időszakában akár a téli sportolásra is alkalmas, hóval fedett. Amennyiben Páfosz vagy Larnaca felől hódítottuk meg a hegységet, akkor érdemes az ellenkező irányba lejönnünk, mert így a sziget fővárosába, Nicosiába jutunk egyenesen. (Egyetlen főútvonal, a B8-as számú halad át a hegyen. Ez egy jó minőségű út, amiről le lehet térni, de készüljünk fel arra, hogy a többi szakasz igazi hegyi út, szűk kanyarokkal, keskeny útpályával.)

A csúcsról lefelé jövet - Nicosia felé haladva - egy Kakopetria nevű településen álltunk meg, melynek egy nagyon hangulatos régi városrésze van, szűk utcákkal, csobogó patakkal és egy szállodává átalakított többszintes, igen látványos malomépülettel. Egy kellemes séta a negyedben teheti teljessé a Tróodosz--hegységben tett kirándulásunkat. 

5., Nicosia, a főváros

Nicosia Ciprus fővárosa, egyben a legnépesebb lakott helye. Ennek megfelelően belvárosában - óvárosában - pezsgő, igazi városi élettel találkozhatunk. Műemlékei, múzeumai mellett talán számunkra a Zöld vonal a legérdekesebb, amely kettéválasztja a várost. Rendes határátkelő van Nicosia közepén, amelyen minden gond nélkül ki- és beléphetünk, hogy egy rövid sétát tegyünk a másik oldalon is, elmondva, hogy jártunk Észak-Cipruson is. Az ENSZ békefenntartók által felügyelt "senki földje" egészen szürreális látványt nyújt az utcák és a házak között. Az akkori események megismerése érdekes kiegészítése a sziget illetve Európa közelmúltjának.

Nicosia belvárosa - mind a két részen - számtalan vásárlási lehetőség kínál. Az óvárosi rész bejárása nagyjából 2-3 órát igényel.

Érdekesség: A sziget első számú légikikötője 1974-ig, a görög államcsínyig illetve az erre válaszul végrehajtott török partraszállásig - az északi oldal elfoglalásáig - a nicosia melletti repülőtér volt. Miután ez a terület bekerült a semleges zónába, már csak szellemvárosként - szellemrepülőtérként - szolgál, üresen álló, pusztuló épületekkel, földön maradt repülőgéppel. 

+ 1 Larnaca és a tengerparti spotter hely

Larnaca is érdemes a látogatásra, bár nem rendelkezik olyan jelentős ókori műemlékterülettel, mint mondjuk Páfosz. Legjelentősebb látnivalói aránylag kis helyen koncentrálódnak. A Szent Lázár egykori sírja fölé emelt templom, az oszmán uralom ideje alatt emelt erőd és a tengerpari sétány mellett a Kition régészeti terület, valamint a belváros mellett lévő sós-tó - a flamingókkal - és a Hala Sultan Tekke érdemes a felkeresésre.

Egészen különleges spotter helyszínt nyújt a larnacai tengerpart, amely egészen a repülőtér széléig tart. A homokos részt lezáró kerítés mögött kezdődik a futópálya, és az érkező gépek jellemzően a tenger felől szállnak le, az utolsó méterek a strand előtt megtéve. Ennél kevés kellemesebb hely van arra, hogy repülőgépekbe gyönyörködjünk, amit külön érdekessé tesz a nagy számú közel-keleti légitársaság számunkra egzotikusnak számító gépe, valamint az orosz turistákat szállító óriásgépek.

Larnaka felkeresése kiegészíthető két közeli, megtekintésre érdemes helyszínnel. Az egyik egy Kiti nevű kis település központjában álló bizánci templom, melyből bár láthatunk hasonlókat a sziget minden pontján, számomra mégis nagy élmény volt a felkeresése. A templom körül egy szép park - benne láthatóak a sziget legrégebbi fái - és modern játszótér van, aki kisebb gyermekkel utazik, annak nagyszerű állomás a napi programban.

A szép formájú egyházi épületről érdemes tudni, hogy Ciprus egyik legrégebbi, a mai napig is fennmaradt és működő bizánci templomát tisztelhetjük a 11. századi emelt Isten házában. A mai templom egy korábbi, itt álló templom helyén épült. Annak fennmaradt, a mai templomban látható mozaikja a 6. századból származik, és ezen kívül csak még egy templomban látható ilyen jó állapotban fennmaradt korai ikonográfia Cipruson.

A másik helyszíne egy picit távolabb esik Larnacától, viszont sokkal jelentősebb látnivaló. Choirokoitia romterülete ugyanis felkerült a világörökségi listára, és nagyon jó interaktív történelemóraként bejárni a területét, főleg, ha iskolás korú gyermekekkel utazunk.

Az itt megtekinthető leletek az emberiség egészen korai időszakából, az i.e. 7-5. évezredből származnak, és ez a lakott település ennek a régiónak az egyik legfontosabb történelem előtti emléke.

Az itt bemutatott látványosságok kényelmesen bájárhatóak egy egyhetes nyaralás alatt. Ciprus egy nagyon nyugodt sziget, kedves emberekkel, jó időjárással, értékes és sokféle látnivalóval. Én bármikor szívesen visszamegyek ide, akár hosszabb időre is.

Tipp: belföldi autóbuszjárattal kényelmesen lehet Páfosz és Lárnaka között utazni, így az is megoldható, hogy az egyik város repülőterére érkezzünk, de a másikról utazzunk haza. 

Ciprus az őszi-tavaszi időszakban virágzik ki, ekkor sokkal szebb, köszönhetően a több csapadéknak és az enyhébb időnek. 

Igazán csábító árakat kínál szinte az összes útvonalára ezekben a napokban a Ryanair. Ezért gyorsan nagyon sok időpontot és útvonalat átnéztem, hogy melyik lehetőség lenne a legjobb, melyik úti cél a legcsábítóbb. Végül egy Budapest-Athén-Budapest repülőjegy lefoglalása mellett döntöttem.

Európa sok országába és városába megfordultam már, de eddig Görögország kimaradt. Régi vágyamat valósíthatom majd meg decemberben, amihez a kedvező ár mellett az volt a segítségemre, hogy a Ryanair a téli menetrendben sűríti az athéni útvonalán a járatait, így találtam egy olyan párosítást, amikor csütörtök reggel száll fel a gépük Budapestről és már délelőtt meg is érkezik Athénba, míg másnap késő este van a visszaút.

Ez másfél nap városnézésre, remélve azt, hogy a görög fővárosban még ilyenkor is aránylag kellemes az idő, nem kell metsző hidegre és jeges szélre kalkulálnom. De azért körülnéztem a helyfoglalási rendszerekben, hátha látok valami kedvező belföldi repülőjegy ajánlatot, mert nekem bőven belefér az is, ha csak pár órám van egy úti célon, magáért a repülésért és a megérkezésért is hajlandó vagyok szinte bárhová elutazni.

A Ryanair-nek vannak görög belföldi járatait is, és ebben az időszakban 6, 60 euro-ért lehet egy útra jegyet foglalni az Athén-Santorini-Athén járata, ami bőven az a kategória, amin nem gondolkodik sokat az ember. Ráadásul napi két járatuk van, ami jó csatlakozást kínál. De még jobb, ha két különböző légitársasággal repülhet az ember - természetesen csak annak, aki szereti a változatosságot -, és miután nagy örömömre találtam egy Volotea járatot Santoriniről Athénbe, aminek a menetrendje megfelelő volt, a visszautat az utóbbi céggel fogom megtenni.

Az ő jegyáruk igaz egy picit magasabb volt - 15 euro -, de már olyan régóta kerestem a lehetőséget arra, hogy megismerjem a szolgáltatásukat, hogy nem volt kérdéses, hogy őket választom. A Volotea légitársaságot 2012-ben alapították - spanyol üzletemberek - és abban különbözik a többi low cost cégtől, hogy megpróbálják azokat az útvonalakat kiszolgálni, amelyek kiesnek a nagyobb cégek figyelméből. Ennek megfelelően a legkülönbözőbb európai városok között repülnek, ott, ahol üzletet látnak. Az indulásukkor szó volt arról, hogy Budapestre is fognak repülni, de ez végül nem valósult meg eddig (Bécsbe és Prágába van járatuk). És érdemes figyelni az akcióikat, mert rendszeresen szoktak 1 euro-s, vagy hasonlóan baráti árú repülőjegyeket kínálni.

A jegyfoglalás visszaigazolásában figyeltem fel arra a meglepő adatra, hogy a kifizetett összeget így számolták el: 

Passenger details

Passenger   Outbound       Fare   -€5.60     Taxes   €20.19                     Administrative fee       €0.41         Total €15.00

 Azaz fizettem 20.19 euro reptéri illetéket (amit elméletileg nekik tovább kell adniuk), valamint -5.60 euro-t a repülésért, azaz a Volotea fizetett nekem azért, hogy utazzam a járatukon.

A Volotea nagyon szimpatikus cégnek tűnik, remélem, hogy jól fogom magam érezni a járatukon és mindenképpen beszámolok majd a tapasztalataimról.

A repülőútért - Budapest-Athén-Santorini-Athén-Budapest - összesen 17.720 forintot fizettem, ami azt jelenti, hogy egy szakasz átlagára 4430 forint, ami szerintem egészen baráti összeg egy ilyen távolságú repülőútért.

Bécsben mindig van megtekintésre érdemes kiállítás, amiért megéri egy napra kiutazni. A mostani ősz azonban igen erősre sikeredett. Aki most utazik kulturális érdeklődéssel az osztrák fővárosban, annak azzal a kellemes, de egyáltalán nem könnyű megoldást kínáló problémával kell megküzdenie, hogy kiválassza a sok nagyszerű tárlat közül azokat, amelyeket szeretne mindenképpen megnézni.

A legerősebbnek a Bécsi Művészettörténeti Múzeum - Kunsthistorisches Museum Wien - Bruegel kiállítása ígérkezik. Ezt mindenképpen meg fogom nézni én is, mert idősebb Pieter Bruegel életművét ilyen nagy keresztmetszettel átfogó kiállítás eddig nem volt és jó eséllyel nem is lesz, mert nagyon nehéz lesz még egyszer ennyi művet egy helyre összegyűjteni. A Kunsthistorisches Museum kivételes helyzetét az adja, hogy az ő birtokukban van a mester festményeiből a világon a legnagyobb gyűjtemény (12 táblakép). 

A tárlat apropóját az adta, hogy idén van a 16. században élt németalföldi festőóriás halálának 450-ik évfordulója. Id. Pieter Bruegel már a saját korában is népszerű, jól megfizetett művész volt. Alkotásai közül picivel több mint negyven festmény és hatvan grafika maradt fenn, ezek közül harminc festmény, valamint rajzok és grafikák láthatóak a mostani kiállításon, köztük olyan emblematikus mű is, mint "A Bábel tornya építése" című kép. A tárlat 2019. január 13-ig tekinthető meg, és érdemes az interneten előre lefoglalni a belépőjegyet és a belépés időpontját (a teljes árú jegy 20 euro). 

Nem kétséges, hogy az Albertina nagy Monet kiállítása is nagyon sok embert fog megmozgatni. Az impresszionizmus jeles francia mestere abban hasonlított Bruegel-re, hogy ő is sikeres, korának jól megfizetett festőművésze volt. Az átfogó tárlaton 100 festményt csodálhatnak meg a látogatók, melyek közül több mint 40 alkotás érkezett nemzetközi múzeumok illetve magánszemélyek gyűjteményéből. A Monet kiállítás 2019. január 9-ig lesz látogatható, így praktikusan összekapcsolható a Bruegel tárlat megtekintésével. (A Monet kiállításra 14 euro a teljes árú jegy.)

Különleges lehetőséget kínál a Monet festmények mellé a Kagran iskolakertje - Schulgarten Kagran -, ahol egy a Monet giverny-i kertjéhez hasonlító, impresszionista árnyékkert idézi meg víz, a hidak és a tavirózsák közegét.

A harmadik nagyon erős vonalat az idei évben a Bécsi modernek - Viennese Modernism - négy emblematikus alakja halálánjak 100-ik évfordulója alkalmából megrendezett kiállítások jelentik. Gustav Klimt, Egon Schiele, Otto Wagner és Koloman Moser önállóan is izgalmas életpályát futottak be, műveik kellően erős hívószavak lennének bárki számára, aki szereti a múlt század első évtizedeinek művészetét, idén azonban nem egy, hanem nagyon sok kiállítás foglalkozik Bécsben ezzel a jeles korszakkal.

A Múzeum Negyedben - MuseumsQuartier - a Leopold Múzeum várja még egészen november 4-ig Klimt és Schiele tárlattal a látogatókat. A Schönheit und Abgrund hívószavak köré felépített kiállítássorozat jó pár rendezvénye már lezajlott, de előttünk áll azonban még a talán kevésbé ismert, de a korszak egyik legnagyobb hatású, sokoldalú alkotójának, Koloman Moser-nek a bécsi Iparművészeti Múzeumban (MAK Wien).

A múzeum fantasztikus kiállítása talán pont annyira kevéssé ismert a magyar látogatók előtt, mint Kolo Moser tevékenysége, így az ő és Josef Hoffman munkásságára koncentráló - október 28-ig nyitva tartó kiállítás - éppen elég jó ok arra, hogy felkeressék a Bécs központjában, a Ring mellett álló épületet. Koloman Moser-nek pedig a MAK egy önálló kiállítást is szentel még ebben az évben - december 19-én lesz a megnyitója -, ahol betekintést nyerhetünk az alkotó egészen széles körű - a festészetet, az iparművészetet, a divatot - felölelő életművébe.

www.bruegel2018.at/

www.albertina.at/

www.leopoldmuseum.org/

www.mak.at/

Utazási tipp: a Flixbus mellett a Regiojet nevű társaság is közlekedtet naponta több járatot Budapest (Etele tér) és Bécs között. Az ő buszaik a bécsi főpályaudvar (Wien Hauptbahnhof) mellett állnak meg, ahonnan sokkal közelebb van a belváros, mint a Flixbus járatának leszállóhelyétől. Innen akár gyalogosan is elérhetőek a fontosabb helyszínek.

Könyvajánló: aki szeretne hangulatos és izgalmas betekintést nyerni a bécsi szecesszió évtizedeibe, annak jó szívvel ajánlom Margret Greiner könyvét, a Klimt múzsája - Az első divatdiktátor, Emilie Flöge élettörténete című alkotást, mely igen pontos és olvasmányos képet ad korszakról.

Van, amikor azért utazik el az ember egy városba, mert az emblematikus épületét már annyiszor látta képeken, hogy szeretné a valóságban is megismerni. Így voltam én a Baleár-szigetcsoport fő tagjának, Mallorcának a fővárosában álló katedrálissal is. Ha Mallorcáról volt szó, akkor mindig ott volt illusztrációnak a katedrális - La Seu, ahogy a helyiek hívják - lenyűgöző formája. Az út megtervezésekor azt gondoltam, hogy egy pár órát sétálok az óvárosban, azután pedig kiruccanok egy kis vidéki kirándulásra, hogy lássam a klasszikus helyi gazdálkodásokat, a citrom, narancs, olajfa ültetvényeket. De rá kellett döbbenjek, hogy Palma jóval több, mint egy monumentális katedrális és pár középkori műemlék. A város szűk, kanyargó utcái beszippantottak, estig jártam egyik sikátorból a másikba, nem múló rácsodálkozással a csodálatos épületekre, a város lüktető, pezsgő életére.

Mert Palma olyan mint egy világváros, ha a hömpölygő emberáradatot nézzük. Ami viszont egyáltalán nem zavaró - legalábbis októberben, lehet, hogy a nyári főszezonban azért durva tud lenni -, ráadásul sohasem érezzük magunkat elveszettnek itt, olyan a hely, ahol azonnal otthon érzi magát az utazó. Sokszínű, azt is mondhatnám eklektikus, mert egymás mellett láthatjuk a középkori templomokat, a Karibi szigetvilág vagy Közép-Amerika gyarmatosított városainak klasszikus stílusát, a spanyol gyarmati építészet legszebb részleteit idéző palotákat, az art-nouveau, azaz a szecesszió helyi építészeti alkotásaival. És ezt így ahogy van, abszolút természetesnek, helyénvalónak érezzük, van valami harmónia benne, ami a város minden részletében felismerhető, és ettől valahogy szerethető lesz minden pontja azonnal.

Az óváros fontosabb útvonalain valahonnan mindig felcsendül egy gitárszó és hozzá egy kellemes énekhang, néhány méterenként vár minket egy tapas bár vagy hangulatos kis étterem, hogy a teraszán megpihenve hagyjuk, hogy befogadjon minket a város, hogy engedje, hogy úgy érezzük magunkat, mintha itt születtünk és nőttünk volna fel. 

És az emblematikus épület, a katedrális pontosan olyan, mint a város. Sokszínű, magán viseli az elmúlt évszázadok nyomát, változása, alakítása a napjainkig tart, hiszen a középkori mesterek mellett rajta hagyta a keze nyomát Antoni Gaudi is, miként egy helyi művész, Felantrix Miquel Barceló. Az ő alkotásaival díszített kápolnát 2007-ben avatták fel, és a katedrális egyik legérdekesebb része.

Mallorcát - és a Baleár-szigetcsoport másik két tagját, Ibizát és Menorcát - elsősorban a tengerpartjaik okán keresik fel turisták milliói évente. Én viszont most egy napot töltöttem el a szigetcsoport fővárosában, Palma-ban, és teljesen lenyűgözött a város, anélkül, hogy kilátogattam volna a vízpartra is (leszámítva azt a rövid szakaszt, amit a kikötő mellett sétáltam el.) Palma Európa egyik leghangulatosabb városa, azzal a nagyszerű adottsággal, hogy még ősszel is kifejezetten kellemes, napfényes idő fogadhat minket. Mert Palma arra csábít, hogy az ember üljön le minél több helyen és csak figyeljen. Üljön le a Plaza Mayor egyik teraszára, az Arab fürdő -  Banys Arabs - meseszerű kertjében, vagy a katedrálissal szemben, a parkban, majd a kikötőnél a tengert és a távolban feltűnő fehér vitorlákat nézve. Palma ugyanis egyáltalán nem a rohanásról szól, hanem a békés szemlélődésről. Semmi sincsen messze az óvárosban, bármi pár perc alatt elérhető, hová rohanjunk? Hagyjuk inkább, hogy süssön ránk a nap, miközben egy több száz éves épület művészien kidolgozott homlokzatát figyeljük, vagy egy több száz éves olajfa elképesztő rajzolatú törzsén ámulunk.

Budapestről a Wizzair indít járatokat Palma repülőterére, de csak a főszezonban és általában magas áron kínálja a helyeket. Ezzel szemben Bécsből csak a Laudamotion-nek van napi három-négy járata október végéig, de más cégek is repülnek Bécsből Palma-ra. Irigylésre méltó mennyiségű ülőhelyet kínálnak mindennap - és adnak el nagyobb részben -, nem hiszem, hogy Budapestről ne lenne több utas (feltűnően sok magyar utazott azokon a járatokon is, amelyikkel én). A Laudamotion-nek nagyon jó árai vannak, a bécsi repülőtér megközelítése pedig egyszerű, naponta több Budapestről induló autóbusz is megáll itt. 

Novembertől csak napi egy járata lesz a Laudamotion-nek (ők már valójában a Ryanair-hez tartoznak, de a gépeiknek saját festése és járatszáma van), annak viszont számunkra kedvező lesz a menetrendje, mert délelőtt repül Palma-ba és délután vissza, így mind a két járathoz van kényelmes autóbusz csatlakozás (annak, aki nem saját autóval megy a reptérre). A novemberi jegyárak között most bőven van 14.99 euro-s mindkét irányba, így a repülés kijön 30 euro-ból, és a bécsi reptérig való transzferköltségéből (ez autóbusz esetén megoldható kb 6200 forintból). 

Palma önmagában több napra való programot kínál, de kirándulhatunk a sziget további részeire is, ahol szintén hangulatos városokat ismerhetünk meg, illetve felfedezhetjük Mallorca természeti szépségeit. Komoly túraösvények járják át a hegyeket, akár több napig is mehetünk hegynek fel és le, ha így szeretnénk kikapcsolódni. Bár ebben az időszakban a tengerben fürdés nem garantált, azért a napfürdő sem esik rosszul. Mallorca pedig az a hely, amelyik tengerpart nélkül is elsőosztályú turista célpont lenne, a víz és a homokos part valójában csak bónusz.

Menjenek csak egy napra, vagy többre, biztos, hogy maradandó élményekkel és a mielőbbi visszatérés vágyával fognak hazatérni. Mallorcai tapasztalataimról, Palma-ban tett városnézésem részletes beszámolóját hamarosan olvashatják a blogon.

Egyedül abban voltam száz százalékig biztos, mielőtt elindultam volna a berlini utazásomra, hogy fel fogom keresni a Deutsches Currywurst Museum-ot. Megtetszett ugyanis, hogy mennyire büszkék erre a nem is annyira régi, kifejezetten egyszerű ételükre. Nyitni erre a koncepcióra egy múzeumot, pontosan az a kategória, amit érdemes közelebbről is megtekinteni, kipróbálni.

Mielőtt bárki beskatulyázna, jártam én ugyanekkor a berlini természettudományi múzeumban és a Múzeum-szigeten is, a Bode Múzeumban. Lenyűgöző mind a két hely, csodálatos kiállításokkal, de azért mégsem egy Currywurst Múzeum. 

Tudom, hogy más városokban is vannak múzeumok ételeknek, élelmiszereknek szentelve - magam is jártam idén nyáron a szegedi Pick Szalámi és Szegedi paprika Múzeumban -, de azok sokkal inkább komoly hagyományokkal rendelkező, a világot meghódító termékeknek emelt oltárok. A currywurst viszont egy egészen egyszerű utcai étel -street food -, a legkevésbé sem történelmi múlttal, de berliniek büszkék rá és úgy gondolják, hogy része annyira a város életének, hogy megérdemel egy kiállítást.

A Currywurst Múzeum nem az a hely, ahol egy egész napot fogunk eltölteni, de még csak egy felet sem. A kiállítás alapterülete nem mondható nagynak, bejárására nagyjából egy óra kell. A legnagyobb élményt pedig kétségtelenül a gyermek látogatóknak nyújt, hiszen van itt büféautó berendezett konyhával, ahol el lehet játszani a kiszolgáló szerepet. Emellett megtudhatunk mindent a szószhoz használt fűszerekről, a világban felelhető currywurst büfékről.

Vásárolható olyan belépőjegy is, amelyikkel a látogatás végén rögtön meg is kóstolhatjuk a currywurst különböző változatait, és természetesen van ajándékbolt is, a témához illő plüssökkel és egyéb csodákkal.

Elhelyezkedését tekintve a Checkpoint Charlie-hoz van közel, így esetleg amíg a család hölgytagjai és a gyermekek elmerülnek a currywurst készítés rejtelmeibe, a férfiak bejárhatják a környék hidegháborús időszakot dokumentáló kiállítóhelyeit és nevezetes pontjait. És akinek bejött az étel, az keresse fel Berlin legjobb currywurst büféit, ami praktikusan összekapcsolható a város felfedezésével.

Tipp: Berlinben is megrendezik a Múzeumok éjszakáját - Lange Nacht der Museen -, ilyenkor egy belépőjeggyel számos kiállitási helyszín kereshető fel. Itt is vannak speciális útvonalon járó, az eseményhez csatlakozó múzeumokat összekötő buszjáratok. A népszerűbb helyszíneknél ugyan sorba kell állni, de gyorsan halad a bejutás. 2018-ban 18 euro volt a belépőjegy, de elővételben csak 12 euro (interneten foglalható, otthon ki lehet nyomtatni, itt nincs karszalag, a jegyet mutatja fel minden belépéskor az ember). 2019-ben augusztus 31-én lesz a napja. 

currywurstmuseum.com/

www.visitberlin.de/

Ha kimozdulunk Berlinből, akkor kiránduló úti célunk legyen Potsdam, Poroszország egykori székvárosa, melyet a porosz uralkodók lankadatlan lelkesedéssel szépítettek és bővítettek évtizedeken keresztül. Az alkotó kedv végeredménye egy hatalmas parkrendszer kastélyokkal, tavakkal és egyéb ide illő építményekkel, melyek felkeresésére jó, ha egy egész napot szánunk.

A címbeli összehasonlítás a mi Duna-parti ékszerdobozunkkal onnan jött, hogy annak idején minden hozzánk érkező vendéget Szentendrére vittünk ki. Ez volt a biztos pont, a megbízható program a messziről jött látogatók lenyűgözésére. Ha Berlinben élnék, akkor számomra Potsdam ugyanazt a szerepet töltené be. És még az is stimmelne, hogy miként minden évben kimegyek egy-két alkalommal Szentendrére, Potsdamot is egészen biztosan felkeresném minden évben.

Potsdam megközelítése egészen egyszerű és kényelmes a Berlinből induló S-bahn-nal vagy olyan vonattal, amelyik érinti a pályaudvarát - Potsdam Hauptbahnhof - és megáll itt. A modern állomásépületet két irányba is elhagyhatjuk, válasszuk azt az oldalt, amelyik arra a térre vezeti ki, ahonnan be tudunk villamosozni a belvárosba ( a másik irány egy bevásárlóközpontba vezet). Potsdam központja tulajdonképpen nincs is messze, hiszen egy hídon - a Lange brücke-n - átmenve már szinte ott is vagyunk. Mi azonban tudtuk, hogy bőven lesz még gyalog bejárandó rész a napi programunkban (és akkor még nem is sejtettük, hogy estére 20 kilométernyi lesétált út lesz majd mögöttünk!), így a villamost választottuk, amelyre a berlini tömegközlekedési jegyünk - ha olyat vásároltunk, amelyik a C zónába is jó -, akkor még itt is érvényes.

A villamosról a Brandenburger strasse-nál szálltunk le, és el is indultunk ezen az utcán - ami egy sétálóutca sok-sok üzlettel - a kastélypark irányába. Az utcában van gyorsétterem és közért is, ha valaki szeretne vizet vagy ételt vásárolni. Az utca egy nagyobb térre, a Luisenpltaz-ra vezet, ahol a Brandenburger tor áll. Ennek a térnek a túlsó oldalán kezdődő, jobbra induló utca, az Alle nach Sanssouci vezet a park bejáratához. Fontos és hasznos információ, hogy maga a park belépőjegy nélkül látogatható. (Korabeli ruhába öltözött alkalmazottak támogatást gyűjtenek a bejáratnál a park fenntartására, de ez nem belépőjegy, csak önkéntes támogatás, ha valaki adni szeretne erre a célra.) Mindent megnézhet a látogató, egyedül akkor kell jegyet vennie, ha az épületeket belülről is szeretné megcsodálni. Az épületekbe való bejutás nem csak pénzt, de időt is igényel, ugyanis a népszerűbb épületeknél - mint például a Sanssouci kastély - sorba kell állni a bejutáshoz.

A Sanssouci - vagy ahogy a homlokzatára van írva: Sans souci - valóban lenyűgöző, és nem is csak az épület önmagában, ami valójában egy nem túl nagy, egyszerű kialakítású barokk kastély, hanem az egész környezete, a tóval, a lépcsőzetes kialakítású teraszrendszerével (szőlőtőkékkel és fügefákkal), a látványos pergolákkal. Természetesen világörökség, számos további potsdami és néhány berlini kastéllyal és kastélyparkkal együtt. Az 500 hektáros park területén állítólag 150 különböző épület áll (ezeket nem jártuk végig, de a park nagyobb részét felfedeztük). 

Előre szólók, hogy a park nem kicsi. Mi naivan azt gondoltuk a távolban felsejlő vörös homlokzatú épületegyüttesről, hogy csak pár perc sétára van. Azután úgy jártunk, mint a viccben, hogy amikor már jó ideje mentünk feléje, akkor láttunk egy táblát, amelyiken az állt, hogy ha még egyszer ennyit megyünk, na akkor leszünk félúton. És ekkor azzal még nem is számoltunk, hogy nem csak arra van még érdekes épület, de a park más részein is. Meg is láttunk nemsokára jobb kéz felé egy újabb kastélyt, aminek a látványa annyira megragadott minket, hogy felülírva az eredeti tervünket, letértünk a főútról és megközelítettük.

A lépcsősor felső végén felsejlő épület az úgynevezett Orangerieschloss és a bejáratánál olvasható felirat szerint ez a park legnagyobb, egyben legkésőbb emelt épülete. Innen először a Belveder elnevezésű, egészen különleges formájú épülethez sétáltunk fel, majd következhetett a Neues Palais, ami a park túlsó végéből vonzott minket idáig. Az épület igazán impozáns látványt nyújt mind a méretével, mind a vörös színű homlokzatával. 

Visszafelé menet ismét letértünk a park fősétányáról, hogy megnézzük a Chinesisches Haus-t is. Bár fáradtan, de elégedetten állapítottuk meg, hogy a park nagyobb részét bejártuk. A napnak azonban még korántsem volt vége, mert még a városközpont is tartogatott pár megnézésre érdemes részt. Visszatérve Potsdam történelmi negyedébe először a Neuener Tor nevet viselő kapun haladunk keresztül, majd jobbra fordulva tettünk egy nagyobb kört a Hollandischer Viertel-ben (a Holland negyedben), melynek egyforma házai tényleg egyedi hangulatot adnak a városrész utcáinak. Itt sok kávézó, sütiző van, érdemes esetleg kiülni valamelyik elé, ha az idő is kegyes hozzánk.

A történelmi városrészt keresztül szeli a villamos, így innen egyenesen vissza tudunk menni a pályaudvarhoz, hogy felüljünk valamelyik Berlinbe tartó szerelvényre. De választhatunk egy olyan villamosjáratot is - a 93-ast -, amelyik a központ végén balra kanyarodva a Glienicker-híd közelébe visz el. Ezen a hídon cserélték ki a hidegháborús években a kémeket. Ez a történelmi megálló teheti kerekké a potsdami látogatásunkat, kiegészítve a porosz időket a közelmúlttal, amikor Nyugat-Berlin és Kelet-Berlin két külön világ volt.

Extra tipp: Minden évben, augusztus közepén - 2019-ben augusztus 16-17.-én - rendezik meg a Potsdam Palace Night-ot, azaz a kastélyok éjszakáját. Ilyenkor különleges kivilágítás kapnak a park építményei, zenészek, táncosok és színészek idézik fel az egykori hangulatot, éjfélkor pedig tűzijáték teszi felejthetetlenné az éjszakai barangolást

Tipp: potsdami túránkhoz feltétlenül kényelmes cipőt válasszunk, mert sokat fogunk gyalogolni a kastélyparkban és a történelmi városnegyedben. Étkezési, vásárlási lehetőség a történelmi városnegyedben van, elsősorban a Brandenburger strasse üzleteiben.

A potsdami kastélyparkot keresztül szelő úton a 695-ös busz jár, amellyel eljuthatunk a park túlsó végébe is, megspórolva a hosszú gyaloglás egyik részét.

www.spsg.de/

Milánó világváros, vonzó látnivalókkal, vásárlási lehetőségekkel és az olasz gasztronómia felülmúlhatatlan remekeivel. Ráadásul Budapestről két légitársaság járataival is elérhető, a bőséges kínálatnak köszönhetően pedig kifoghatunk igazán baráti, akár 3-5000 forintos jegyárakat is egy útra. Miután Milánónak két repülőtere is van - a Malpensa és Linate -, és egy harmadik, a bergamói is abszolút szóba jöhető alternatíva, nézzük meg, hogy milyen szempontok szerint válasszunk közülük.

A három légikikötő közül a Linate van a legközelebb Milánó belvárosához. Nekem volt szerencsém kipróbálni még akkor, mielőtt átadták a kibővített Malpensa-t, és ide érkezett a Malév budapesti járata. Innen tényleg egyszerűen és gyorsan lehetett bejutni Milánó városközpontjába egy helyi járatú busszal. Napjainkban azonban a Linate elsősorban belföldi járatokat szolgál ki, valamint néhány jelentősebb európai városból érkeznek ide járatok, Budapestről közvetlen járattal nem érhető el. Azért figyelemre méltó adat, hogy Olaszország ötödik legforgalmasabb repülőtere volt az utaslétszámot tekintve 2017-ben. Ebben a rangsorban előtte van a Malpesna (másodikként) és a Bergamo - Orio al Serio is (harmadikként).

A Liszt Ferenc repülőtérről a Malpensa-ra a Wizzair, míg Bergamóba a Ryanair üzemeltet közvetlen járatokat. És bármilyen meglepő, távolságát tekintve a bergamói egy picit közelebb esik Milánóhoz, mint a város saját repülőtere. Árban is kedvezőbb a Bergamo - Orio al Serio - Milánó busztranszfer - ami általában 5 euro egy útra, de láttam már 4 eurós árat is -, mint a Malpensa - Milánó busztranszfer (utóbbi 8 euro a reptéri shuttle járatokkal).

Milánói városlátogatáshoz jelenleg verhetetlen a Wizzair ajánlata. Kora reggeli kiutazással és késő esti hazaindulással - hétköznapokon, szerda kivételével - akár éjszakázás nélkül is eltölthetünk egy teljes napot Lombardia fővárosában. A Wizzairnek jelenleg 4590 forintos a legolcsóbb ára egy útra.

Malpensa-ról a reptéri buszok a via Giovanni Battista Samaritani nevű kis térre érkeznek meg, és innen is indulnak. A különböző társaságok buszai egymás mögött sorakoznak, szinte mindig van olyan járat, amelyik éppen indul és hely is szokott rajtuk lenni. Úgy tapasztaltam, hogy ott helyben is 8 euro a jegy, így aki nem tudja megtervezni előre az útját, az nyugodtan menjen ki és válasszon az aktuális kínálatból. A főpályaudvaron - Milano Centrale vagy Stazione Centrale - mindenféle bolt megtalálható, gyorsétterem is. A későesti járat előtt itt még lehet enni vagy vásárolni. Az egyes buszjáratok megtalálását megkönnyíti, hogy ha szembe állunk a pályaudvar főbejáratával, akkor a baloldalán lévő térre érkeznek és innen indulnak a Malpensa buszjáratai, míg az ellenkező oldalról a Bergamóba induló transzfer buszok. A pályaudvar épületén belül egyértelmű kiírások segítik a tájékozódást a buszmegállókhoz.

Innen van a Malpensa-ra vonatjárat is, a Malpensa Express. A járat megáll mind a két terminálnál. Időben nem gyorsabb, az ára viszont valamivel magasabb (13 euro egy útra, a retour jegy viszont csak 20 euro). Valószínűleg gyorsabb lehetne, ha nem lenne hét megállója a repülőtér előtt. (És van egy leágazása és másik végállomás Milánóban, a Cadorna állomásnál). 

Kifelé a transzferbusz a repülőtéri épület közepénél áll meg. (A Malpensa-nak két terminálja van, a Wizzair az 1-est használja. Amikor én teszteltem, akkor a busz először a 2-es terminálnál állt meg - ez feltehetőleg mindig így van.) A busz először hosszan halad a városban - itt egy elkülönített buszsávot használ, így dugó esetén is tud haladni -, majd autópályán folytatja az utat. Végig tempósan haladtunk, de így is kb. 1 óra volt az út (a menetidő hivatalosan 50 perc).

Malpensa-n komoly távolságok vannak. A reptéri épület közepén van a biztonsági ellenőrzés, azonban ezt csak úgy tudjuk megközelíteni, ha megkerüljük a középen lévő részt (a belépéstől nem látunk rá a bejáratára). Annak, akinek feladandó bőröndje volt, el kellett mennie az épület egyik szélére - ott volt a csomagfeladás -, majd onnan vissza a középső részre. Este nem volt nagy tömeg, és amikor a biztonsági ellenőrzésnél érzékelték, hogy egy kicsit feltorlódott a sor, azonnal nyitottak egy újabb bejáratot (de ezzel együtt is lassabbnak éreztem a bejutást, mint Ferihegyen szokott lenni). A repülőgéphez azután megint el kellett menni az épület egyik végébe, szóval kell azzal számolni, hogy aki lassabban halad, nehezebben tájékozódik, az hosszabb időt is eltölthet a beszállókapu megtalálásával. (Az viszont pozitív, hogy itt utashídhoz áll be a Wizzair, a gépbe már egyszerű és gyors a bejutás).

Bergamó is lehet jó alternatíva, ha éppen a Malpensa-ra sokkal drágább a jegy, vagy nem szeretnénk nagyon korán indulni. A Rayanair éppen most változtatja meg a menetrendjét, így a korábbi kora reggeli, esti járatok helyett napközbeni, késő délutáni és esti indulások lesznek jellemzően Budapestről (üdítő kivétel lesz a vasárnap reggeli gép odafelé, a hétfő és péntek esti, illetve a csütörtök késő délutáni indulás visszafelé). A Wizzair menetrendjében december 11-ig foglalható még a Debrecen-Bergamo járat, utána ez is átkerül a Malpensa-ra, de más - nem magyar - városokból még repüli a Wizzair Bergamót.

A reptéri buszjáratok innen is Milánó központi pályaudvarára - Milano Centrale - érkeznek be, de van buszjárat a milánói vásárközponthoz, Monzába és a Malpensa repülőtérre is.

Bergamo mint átszállópont is érdekes lehet, ugyanis itt van a Ryanair egyik főközpontja, ahonnan több mint 30 európai ország közel 100 repülőterére repülnek (és további fapados légitársaságok bővítik az innen elérhető útvonal kínálatot)

 
Buszjáratok

Bergamo repülőtér - Milánó

www.orioshuttle.com/  - van járatuk a központi pályaudvar mellett a vásárvároshoz (Fiera Milano Rho), és Monza érintésével a Malpensa repülőtérre is. 

Terravision - Milánóba a központi pályaudvarhoz érkezik(elérhető vele egy Cologno Monzese is)

autostradale.it/ - Orio al Serio-t kell beírni a keresőjébe, nem Bergamót! Velük más olasz városokba is tudunk utazni

Malpensa repülőtér - Milánó

www.terravision.eu/ 

Malpensa shuttle

Malpensa Bus Express

Vonatjáratok

Malpensa-ra van vonatjárat a központi pályaudvarról, a Malpensa Express

Az Orio del Serio-ról pedig a helyi járattal (1-es buszjárat) kell bemenni a bergamói vasúti pályaudvarhoz ( 2.30 euro a jegy), ahonnan Milánó összes pályaudvar és más olasz városok is kényelmesen elérhetőek. 

Extra tipp

Létezik transzferjárat a Malpensa és az Orio al Serio között, azaz olyan utazás is tervezhető, amikor az egyik repülőtérre érkezünk és a másikról utazunk tovább. Ez a busz Bergamo központjából indul, megáll az Orio al Serio-nál, majd egy Monzai közbenső megálló után érkezik meg a Malpensa-ra. Az út hossza majdnem 2 óra és 18 euro a jegy (de szokták akciózni).

Minden egyes új repülőjárat, amely megkezdi működését Budapestről, új lehetőségeket hoz az utazásért lelkesedők számára. De soha ne elégedjünk meg csak azzal a várossal, mint lehetséges úti céllal, ahová az adott járat megérkezik. A fapados repülőjáratokhoz hasonló, igen kedvező jegyárakat találhatunk vonatokra és távolsági autóbuszokra is, így nagyon kellemes áron megszervezhetünk egy körutazást (csillagtúrát) is.

Ezen a blogon jellemzően kétfajta bejegyzést lehet olvasni. Olyanokat, amelyeket személyesen bejártunk és praktikus, gyakorlati információkat tartalmaz. És olyanokat, amelyek útiterveket mutatnak be. Utóbbiakkal azt szeretném megmutatni, hogy milyen módon lehet többet kihozni egy kedvező árú repülőjegyből. Szeretném megmutatni, hogy mit gondolok én az utazástervezésről, hogyan keresek és találok meg jó árakat és lehetőségeket. Lássunk most egy izgalmas útitervet.

Avignon

Ez alkalommal három dél-franciaországi gyöngyszemet, három műemlékekben, művészeti és történelmi emlékekben gazdag települést járunk be három nap alatt, annak örömére, hogy október 30-tól közvetlen repülőjárat indul Budapest és Marseilles között.

A Ryanair új járata keddi és szombati napokon fog közlekedni, odafelé kifejezetten kellemes menetrenddel, reggeli indulással (7 óra 5 perc) és pont ideális érkezéssel (9 óra 15 perc). Kicsi szépséghiba a számunkra, hogy visszafelé is kora délelőtt jön a járat, így mi nem is innen fogunk hazarepülni (de erről majd később írok részleteket). 

Megérkezve a Marseilles-Provence repülőtérre, amely már a nevében is képviseli az egész régiót, mintegy felhívva az utazó figyelmét arra, hogy vannak itt más látnivalók is, mint Franciaország második legnagyobb városa. Mi ez alkalommal kihagyjuk Marseilles látnivalóit. És nem azért, mert ne lenne érdemes a megtekintésre, hanem azért, mert most egészen más céllal keltünk útra.

A repülőtérről különböző francia városokba indulnak távolsági buszjáratok, a mi első úti célunk Arles. Autóbuszos és vonatos utazási ötletek iránt első lépésben a Rome2rio.com oldalhoz szoktam fordulni, amely elég jó alap ahhoz, hogy lássuk a szóba jöhető lehetőségeket (természetesen ez sem adja ki a teljes kínálatot, de kiindulási alapnak bőven megfelelő). Az itt olvasható utazást szombati indulással és egy konkrét napra (2018. december 8.) állítottam össze. Aznap az Ouibus nevű cégnek van a repülőtérről Arlesba közvetlen buszjárata, számunkra abszolút ideális időpontban (10 óra 25 perces indulással és 11 óra 15 perces érkezéssel Arlesba). A buszjegy ára pedig 7 euro, ami abszolút szimpatikus ár. 

A busszal és a vonattal történő utazás óriási előnye, hogy jellemzően a városközpontokban tudunk le- és felszállni, azaz időt spórolunk meg (ami nekünk nagyon sokat ér) és gyalog bejárhatóak a fontosabb  látnivalók, nem kell külön jegyet vennünk tömegközlekedéshez. Az Ouibus megállóhelye Arles-ben a 21 Avenue du Maréchal Leclerc számnál van, ahonnan pár perc sétára van a belváros.

Arles egyike Franciaország kulturális és történelmi városainak. Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy "mit adta nekünk a rómaiak?", akkor arra itt bőven kapunk választ (épített választ). Arles színei, hangulata még Vincent van Gogh festészetéből lehet számunkra ismerős (Köszönjük, Vincent! ). Van Gogh 1888-ben érkezett meg a városba, ahol olyan emblematikus képeket festett, mint a Van Gogh szobája Arles-ben címet viselő három alkotás, mely a Lamartine tér 2. szám alatt akkor állt fogadóban lévő szálláshelyéről készült. Az ókori műemlékek megtekintése mellett így a másik vezérfonal van Gogh emléke lehet Arles-ban (www.vangoghroute.com).

Arles (kép forrása: www.wikipedia.com)

Arles látnivalói kis területen koncentrálódnak, így mi ez alkalommal nem is szánunk néhány óránál többet a megismerésükre. Ebbe azért bőven belefér egy alapos séta a városközpont (az óváros) utcáin, egy-két helyszín részletesebb  megtekintésének a lehetőségével (például az Aréna, a római kori amfiteátrum - melynek a középkorban hozzáépített tornyaiból nyílik a legjobb kilátás az óvárosra-, az antik színház, a Saint-Trophime templom vagy a Sárga Ház, azaz a Yellow House egykori helye).

Utunk következő állomása Avignon, a pápák varosa lesz, ahová vonattal megyünk. (Tulajdonképpen a Rhone folyón is felhajózhatnánk, ha valaki tud erre jó megoldást, ossza meg velem.) A van Gogh által megfestett Yellow House egykori helyének - az épület a II. világháborúban sajnos olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy lebontották, de a környezete még felidézi a megfestett utcaképet - felkeresése azért is praktikus, mert útba esik a vasúti pályaudvar felé, amely szintén csak pár perc séta az óvárosból.

December 8-ára több járatot is felajánl a helyfoglalási rendszer Arles  és Avignon között (például 16 óra 1 perces, 17 óra 21 perces, vagy 18 óra 1 perces indulással), a menetidő kevesebb, mint 20 perc és a vonatjegy ára 8 és 9.80 euro között van. Én a legkorábbi járatot választanám, hogy még legyen időm egy kiadós sétára Avignonban, mielőtt leszáll az éj. (A szerelvény a központi pályaudvarra érkezik - Gare d'Avignon Centre -, ahonnan pár perc alatt elérhető a központi városmag.) Minden izgalmas városnak két arca van, egy nappali és egy esti. Biztosan varázslatos hangulata van esti kivilágításban a Pápák palotájának vagy a Pont'd Avignon-nak.

Avignon történelmi belvárosa ugyanúgy világörökség, mint Arles római és román kori műemlékei. A város legjelentősebb műemléke, látnivalója a Pápák palotája, a leglátványosabb, legtöbbet fotózott pedig a Pont'd Avignon (hivatalos nevén a Point Saint-Bénezet), a félig megépült híd lehet. Utunk első éjszakai szállás is ebben a városban lesz, így felfedezését két része tudjuk osztani: egy késő délután-estire illetve egy kora reggeli-délelőttire. Épületek belső felfedezésére így inkább a vasárnap délelőtt lesz alkalmas (nem haszontalan interneten előre belépőjegyet foglalni a népszerűbb helyszínekre), érdemes talán az érkezés napján délután és este minél nagyobb részt bejárni, és másnap konkrét céllal visszatérni oda, ahová be is szeretnénk menni. Én biztosan átmennék a Rhone túlsó partjára, hogy onnan nézzek rá a Papák palotájára és a Pon'd Avignonra, de nem hagynám ki a középkori eredetű Doms katedrális felkeresését sem.

Másnap az Isilines nevű busztársaság járatával tudunk elutazni Nimes-be. A járat Avignonban a központi pályaudvar mellől indul (13 óra 5 perckor) és ötven perc alatt érkezik meg Nimes-be, ahol a központtól egy picit távolabb van a megálló (kb. 800 méter gyaloglást jelent). A buszjegy ára 5 euro. (Aki jobban szereti a vonatot, vagy más időpontba menne át Avignon-ból Nimes-be, az választhatja azt is. A vonatjegy ára 9.90 euro).

Nimes felfedezésére rendelkezésünkre fog állni egy teljes nap (itt lesz utunk második szállása). Nimes - Arles-hez hasonlóan - viseli a Franciaország kulturális és történelmi városa címet. Jelentős műemlékei, múzeumai a város központi részén helyezkednek el. Egy séta során felkereshetjük az Arénát - vele szemben van a városi turisztikai iroda -, a Maison Carrée-t, az építészetileg is különleges Musée de la Romanité-t (és vásárolhatunk olyan bérletet is, amely hat múzeum kiállítása tekinthető meg a városba). A modern építészet iránt érdeklődőknek a Musée de la Romanité látványos épülete mellett a Carré d'Art múzeum is tetszeni fog (Norman Foster munkája). Aki pedig egy kis zöldre vágyik, az felkeresheti a Jardins de la Fontaine parkot, amelyet az 1800-as években alakítottak ki és Európa első nyilvános parkjai közé tartozott.

Nimes igazán költői elnevezésű repülőtérre - Aérport Nîmes-Alès-Camargue-Cévennes - a belvárosból a repülőjáratok indulásához időzítve -a cikkben említett géphez 14 órakor indul a városközpontból -  megy reptéri busz. Ára 6.80 egy útra. A Ryanair Nimes-Brussels/Charleroi járata december 10-én 16 óra 5 perckor száll fel és 17 óra 45 perckor érkezik meg Charleroi repterére, ahonnan 21 óra 25 perckor száll fel a Wizzair budapesti járata, így elég időnk lesz a kényelmes átszállásra. 

Összegzés: három teljes nap alatt felkereshetünk három csodálatos hangulatú, világszínvonalú műemlékekkel rendelkező várost. Az autóbusz és vonatutak során pedig a dél-francia táj egyedülálló látványát égethetjük a retinánkba. A városokban töltött idő elég arra, hogy a főbb látnivalókat felfedezzük. Első alkalomra ez bőven elég, hiszen a befogadható - bejárható - élményeknek is van határa. Ez a régió bővelkedik ilyen városokban, látnivalókban, ide úgy is vissza kell térni újra és újra.  

Utazási költségek 
(2018. október 5-i kereséssel)

Repülőjegyek

Budapest-Marseilles                4619 forint (Ryanair)
Nimes-Brussels/Charleroi        9.99 euro (Ryanair)
Brussels/Charleroi-Budapest  17.50 euro  (Wizzair)

Szállás (központi helyen)

Avignonban  1 éj (szoba 2 főre) 24 euro-tól a hotelF1-ben
(az eggyel jobb kategóriájú ibis budget 37 euro-tól foglalható)

Nimes-ben    1 éj (szoba 2 főre) 39 euro-tól (ibis budget Nimes Centre Gare)

2 autóbusz és 1 vonatjegy (összesen) 20 euro
Reptéri busz (Nimes-ben)  6.80 euro

Tipp:

Ha több időt szánunk Arles felfedezésére, akkor feltétlenül keressük fel a város szélén lévő - de az óvárostól azért nem túl messze fekvő -  Abbaye de Montmajour-t, a Benedek-rendi szerzetesek által 948-ban alapított apátságot.

Extra tipp 

Aki vállal még egy várost - és nem bánja, ha Nimes-re kevesebb ideje jut -, az megteheti, hogy vasárnap egy 13 óra 2 perckor induló vonattal elutazik Orange-ba. A város ókori színháza, a Théátre Antique világörökség, az egyik legjobb állapotban fennmaradt ókori színház a Római Birodalom korából. Orange-ból Nimes-be aznap 18 óra 5 perckor indul egy vonat és bő egy óra alatt ér célba. Az Avignon-Orange-Nimes vonatjegy ára 21 euro (6.60 és 14.40)

Hasznos oldalak

www.arlestourisme.com/

www.avignon-tourisme.com/

www.nimes-tourisme.com/