Világról szóló élmények - ahol az út a cél

Európa hét veszélyeztetett épített öröksége

2020. április 03. - Legjobb Áron

 

A mostani időszakban - amikor egy jó időre lemondhatunk az utazás lehetőségéről - talán arra is nyitottabbak lettünk, hogy megbecsüljük annak a lehetőségét, hogy eddig bármikor eljuthattunk a világ egy pontjára, hogy fantasztikus természeti csodákat és épületeket láthassunk. 



Több szervezet is listába veszi azokat a látnivalókat, amelyek kiemelt értéket képviselnek a Földön. Közülük talán az UNESCO Világörökségi listája a legismertebb - és egyben a legnagyobb presztízsű elismerés -, de a műemlékek iránt érdeklődök előtt az Europa Nostra tevékenysége is ismert lehet, és a szervezet általa évente díjazott - példás módon felújított - helyszínek felkeresése is lehet egy utazás célja.

Mind a két szervezett rendszeren elkészíti a leginkább veszélyeztetett helyszínek és építmények listáját, hogy ezzel a szélesebb nyilvánosság figyelmét is felhívják ezek pusztulására, remélve, hogy megállítható, visszafordítható lesz a negatív folyamat. (És ide sorolhatjuk még a World Monuments Fund kétévente összeállított listáját a világ 100 legveszélyeztetettebb kulturális helyszínéről.)
 

Most egy rövid videóban mutatja be az Europa Nostra szervezett a szerintük leginkább veszélyeztetett hét európai helyszínt, melyek esetleges pusztulása komoly veszteség lenne. Az épületek (építmények) funkcióját tekintve igen sokszínű lett az összeállítás, láthatjuk, hogy egy kastély éppen úgy juthat mostoha körülmények közé, mint egy ipari létesítmény. 

 

 

A videóban látható helyszínek rövid bemutatása:


Albán Nemzeti Színház
(Tirana, Albánia)

Az 1930-as évek modern olasz építészetének kiváló példája, amely az ország egyik legjelentősebb kulturális központja és a lebontás közvetlen veszélyével áll szemben.


Jezeří-kastély
(Horní Jiřetín, Cseh Köztársaság)

Egy zenetörténeti helyszín - itt volt Beethoven 3. szimfóniájának első magánkoncertje 1804-ben -, egy nagyszerű barokk kastély, amely megszenvedte a közvetlen környezetében folyó bányászati tevékenységet (aminek köszönhetően a természetes környezete is komoly károkat szenvedett el). 

www.zamek-jezeri.cz/en


Sammezzano kastélya (Toscana, Olaszország) 

Egy pompás eklektikus stílusú történelmi épület, a 19. század második felében Európában hódító orientalista motívumokkal gazdagon díszítve, napjainkban elhagyottan várja sorsa jobbra fordulását.

49173303503_93ffe38fa8_k.jpg

www.sammezzano.org/


"Y" tömb, kormányzati negyed
(Oslo, Norvégia)

Picasso ikonikus falfestményét betonba öntve viselő, az 1960-as évek modernista építészetét képviselő kormányzati épületet a 2011-es terrorista támadás során érte olyan károsodás, amely miatt most praktikusabbnak tartják a lebontását, hogy a helyén egy modernebb épületet emelhessenek.


49173783121_8b740d6212_k.jpgA halászok cím alkotás az "Y" tömb homlokzatán

 

Szombierki erőmű (Bytom, Lengyelország)

Az 1920-ból származó modernista erőművet a lebontás veszélye fenyegeti, annak ellenére, hogy komoly erőfeszítést tettek a megőrzésére, értelmes hasznosítására.

A belgrádi vár és környéke (Belgrád, Szerbia)

Lenyűgöző erődítmény, amely az UNESCO ideiglenes listáján szerepel a legnagyobb páneurópai transznacionális világörökség részeként, a Római Birodalom limes részeként.

Plečnik Stadion (Ljubljana, Szlovénia)

Az európai stadionépítészet egy igen korai példája, 1925-ből. Tervezője Jože Plečnik építész volt és most egy rosszul megtervezett fejlesztés áldozata lehet az építmény.

 

 

képek forrása: www.europanostra.org/ és www.zamek-jezeri.cz/

Milyen lesz a turizmus a koronavírus-járvány után?


Ez a kérdés nemcsak azokban merülhet fel, akik rendszeresen - évente több alkalommal is - utaznak, de azokban is, akik egy nyaralással tudják le az évi utazási "kvótájukat". Az őszinte válasz pedig az, hogy fogalmunk sincs, jelen pillanatban senki sem tudhatja erre a kérdésre a választ, de azért érdemes elgondolkodnunk az esetleges lehetőségeken.

 

Az már látható, hogy akármeddig is fog eltartani ez az időszak, a végén nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy lesz-e kedvük utazni az embereknek, hanem az, hogy lesz-e rá pénzük. Jó eséllyel a legtöbbünknél más dolgok élveznek majd prioritást, kétszer is meg fogjuk gondolni, hogy költsünk-e utazásra. És ez, azt gondolom, hogy független lesz az áraktól, hiába lesznek esetleg egészen olcsó szállások, repülőjegyek, akkor is inkább tartalékolni fognak az emberek, hogyha újból kitör egy ilyen helyzet, legyen miből fedezni a megélhetést (és itt még nem mentünk bele abba, hogy kinek marad meg a munkahelye, lesz állandó kereste, mondjuk ugyanazon a szinten, ami eddig volt). 


bcn_gd2.jpg

 

Bár ez most egy rendkívüli helyzet, a hatásának elemzéséhez fontos kitérni egy olyan körülményre, ami az utóbbi időszakban már komoly problémák forrása volt. Ez pedig a turizmus olyan mértékű felpörgése, ami már élvezhetetlenné tette a népszerűbb városok és látványosságok felkeresését, és ami mára nagy mértékben amortizálta le a helyszíneket (ennek egyik látványos példája most a velencei lagúnák hirtelen kitisztulása, de biztos sok ilyet lehetne találni). A repülőjáratok egyre bővülő hálózata - és a melléjük felsorakozó autóbusz-társaságok - a sokszor nevetségesen olcsó áraikkal, a szálláshelyek dömpingje, mind folyamatosan ontotta magából a csábító ajánlatokat. Egyre több lett a turista, akik kiszolgálásra újabb és újabb attrakciókat találtak ki, ezek pedig még több embert vonzottak. 


Én aránylag sokat utaztam, igyekeztem élni a lehetőségekkel, mert sejtettem, hogy ez a korszak nem fog örökké tartani (vissza lehet nézni, sokszor leírtam a beszámolóimban, hogy utazzatok, amíg lehet, mert nem lesz mindig ilyen bő kínálat ennyire kedvező áron). És ehhez nem kellett különösebb jóstehetség, jövőbelátás, egyszerűen fel lehetett mérni, hogy ezt nem lehet a végtelenségig pörgetni. Igaz, én arra számítottam, hogy előbb-utóbb drágulni fognak a repülőjegyek - most sokszor lehetett 10 eurós jegyet venni -, csődbe mennek cégek, kiesnek a kevésbé jövedelmező desztinációk. Arra, ami most történt a legvadabb álmomban sem gondoltam. Azt, hogy olyan nagyságrendű légitársaságok, mint a Ryanair vagy a Lufthansa szinte teljesen leálljanak (de a teljes leállásra is sor kerülhet még az elkövetkező hetekben).

 
A mostani folyamatnak egyfelől lesz egy egészséges tisztulást hozó része, azaz el fog tűnni az abnormális túlkínálat a piacról (és reményeim szerint ezek között nagy számban lesznek a "kalandorok", akik kellő felkészültség nélkül vágtak bele mondjuk a lakáskiadásba, mert jó üzletnek tűnt). Ez elméletileg árdrágító hatású lenne, de szerintem a piac konszolidációjához az is hozzá fog tartozni, hogy az utazók jelentős része is el fog tűnni (egyrészt anyagi okokból, másrészt a fertőzés veszélyének a szelleme - azt gondolom - még sokáig itt fog lebegni felettünk). Ha csökken a turisták száma, annak az lesz a pozitív hatása, hogy a népszerű helyszínek megtekintése újra élvezhető program lesz. A színvonalas helyszínek nem fognak eltűnni a kínálatból, mert azokra mindig lesz érdeklődés, a többieknél meg majd eldől, hogy van-e jövőjük. 


bcn_gd1.jpg


Biztos, hogy lesz olyan európai légitársaság, amelyik csődbe fog menni. De a többiek is nagyon meg fogják szenvedni ezt az időszakot. És ebből következik, hogy a legtöbb céget ki fogják segíteni, hogy túléljék ezt a válságot, mert az nem lehet, hogy egyszerre ennyi társaság kínálata tűnjön el. Ezt senki nem tudná kipótolni, és afelől sincs kétségem, hogy lesznek új próbálkozók, miután feltehetőleg bőségesen lesz azonnal és jó áron elérhető használt repülőgép a piacon (és most pilóták is vannak munka nélkül). Jó eséllyel lesznek új lehetőségek, új cégek próbálnak majd piacot szerezni, talán csábító árakkal.


Jelen pillanatban még az is csak halvány remény, hogy talán a nyár már normálisabb lesz, hogy már nemcsak a lakóhelyünket hagyhatjuk el, de talán a határokat is újra korlátozások nélkül léphetjük át. Bárhogyan is alakul, én abban bízom - azt remélem -, hogy másként fogunk ezt követően utazni. Mert elkerülhetetlen, hogy levonjunk tanulságokat, belássunk néhány ésszerű és időszerű változást. Turizmus lesz, talán kevesebbet fogunk utazni, de azok a túrák remélhetőleg nagyobb élményt fognak nyújtani.

 

 

Arles - Vincent van Gogh szobája a Sárga házban

 

Arles nagyon hamar elvarázsolt. Pont így volt ezzel egy festőművész is, Vincent van Gogh, aki szintén február közepén érkezett meg a városba. Talán akkor is ilyen gyönyörűen sütött a nap. Van Gogh közel másfél évig tartózkodott Arles-ban, mely időszak igen aktív volt a festészetében. Itt festett képei ma a világ vezető múzeumainak megbecsült kincsei, Arles-ban járva viszont felkereshetjük azokat a helyszíneket, amelyeket lefestett. Arles egy elképesztően hangulatos város, fantasztikus múlttal és csodálatos épületekkel.


Arles -azaz akkori nevén: Arelate - az ókorban a Nyugat-római birodalom egyik legjelentősebb városa - a kortársak a "Gall Rómának" nevezték -, egy időben császári székhely is volt. Fennmaradt műemlékei egykori rangjának és fontosságának megfelelő monumentalitásúak és szépségűek. Ez a kiemelt szerep megmaradt még a középkorban is egy ideig, de azután Arles csak egy lett Provance települései között, mások vették át a vezető szerepet. De Arles varázsa semmit sem kopott az évszázadok alatt.

 

Akár autóbusszal, akár vonattal érkezünk Arlesba, egyaránt a központhoz közel kezdhetjük meg a sétánkat. Arles belvárosa gyalogosan kényelmesen bejárható, közel vannak egymáshoz a látnivalók, így aránylag egyszerűen végigjárhatjuk őket. És érdemes megvásárolni az egyik olyan múzeumi kártyát, amelyikkel több látnivaló is felkereshető (én a Pass Liberté nevű választottam, ezzel egy múzeumba, négy műemlékbe és plusz a Réattu Múzeumba lehet belépni. Ára 12 euro, de van 16 euróért olyan kártya is - a Pass Avantage -, amelyikkel minden fontosabb arles-i helyszín megtekinthető). A helyi turisztikai hivatal irodája a városközpontban van, de a múzeumi kártyák az egyes helyszíneken is megvásárolhatók. 

arles_trn.jpg


Az én városnézésem a pályaudvar felől indult, így elsőnek a Lamartine teret érintettem. Itt állt valamikor a La Maison Jaune, azaz a Sárga ház melyben van Gogh lakott egy ideig. A híres Sárga ház már sajnos nem áll - a II. világháborúban bombatalálatot kapott és lebontották -, így nincs meg az a szoba sem, amelyikről oly egyedi hangulatú képeket festett van Gogh. De ha megállunk a téren, ott ahonnan van Gogh is 1888-ban lefestette az épületet, akkor egészen jól oda tudjuk képzelni az épületet. Arles-ról képet sokkal többen láttak már, mintsem gondolnák. Ugyanis van Gogh számos részletét megfestette, csak sokszor nem is tudjuk, amikor a képet megcsodáljuk, hogy hol készült, mit ábrázol. Amikor viszont Arles-ban sétálunk, akkor sűrűn találkozhatunk olyan táblákkal, amelyeken az a festmény látható, amelyik a szemünk előtt lévő részletet ábrázolja. 


arles_w9.jpgItt állt a La Maison Jaune, azaz a Sárga-ház

arles_wv.jpgMinden egyes helyen, ahonnan van Gogh lefestette a város egy pontját, áll egy útbaigazító tábla

 




Kimentem a Rhone partjá ra - egy újabb helyszín, ahonnan van Gogh képet festett -, és elindultam a vízparton, majd a Placa de la Republique magasságában kanyarodtam le, hogy a hangulatos utcákon a város szívébe érkezzem meg. A Placa de la Republique-t ugyanis szinte csak jelentős épületek veszik körbe. Itt áll a városháza - Hotel-de-Ville -, mely a szomszédaihoz képest egészen fiatal épület, pedig a 17. század második felében emelték. Az épületbe bemenve érhető el az egykori fórum, a Cryptoportiques maradványai bemutató hely. A városháza mellett áll a Chapalle Sainte-Anne, egy középkori eredetű templom, mely hosszú ideig a keresztény kőmúzeum páratlan gyűjteménynek volt a kiállítótere - és most az újonnan emelt régészeti múzeumban láthatjuk -, napjainkban pedig művészeti kiállítások otthona. Amikor én ott jártam Ursula Careul alkotásai voltak kiállítva, mégpedig úgy, hogy a művész ott helyben dolgozott a műveken. Nagyon érdekes volt, akár kérdezni is lehetett volna tőle. A Chapelle Sainte-Anne-val szemben áll a város egyik legjelentősebb műemléke a Saint Trophime-templom, melynek egészen csodálatos a gazdagon díszített homlokzata és főbejárata. A templomba ingyenes a belépés, de a mellett álló egykori kolostorba már belépőjegyet kell venni (vagy a múzeumi kártyát használni). 

 

arles_po.jpg

arles_prt_1.jpg


És itt érdemes egy kicsit átnéznünk Arles történelmének lapjait, amelyek egészen gazdagon vannak díszítve. Ha napjainkban valaki Provance-ra gondol, akkor nem Arles fog elsőként - de még másodikként - sem az eszébe jutni. Pedig ez a település valamikor nagyon is komoly szerepet töltött be a régió életében. A Nyugatrómai Birodalom ideje alatt vált jelentős hellyé, majd később volt önálló királyság is. 1178-ban a Saint-Trophime-templomban koronázták meg Barbarossa Frigyest. Hosszú évszázadokig a térség, a régió meghatározó városa - központja - volt, csak az utóbbi időszakban lett csendes kisváros, melynek életében csak van Gogh érkezése hozott színt, de erre is csak jóval később döbbentek rá az emberek.

A Saint Trophime templomot érdemes kívül és belül is alaposan megnézni, a mellette álló kolostor pedig szépségében méltó párja a templomnak. Ha a földszinten körbejártuk a kerengőjét, akkor felmehetünk az emeleti részre is, ahol egy teraszrészen is körbejárhatjuk a belső udvart, felülről is megcsodálva az épületegyüttest. Ez a két épület a középkori Arles életének pompás emléke, a következők pedig a római birodalom időszakát elevenítik fel. Mert a kolostorból kilépve balra indultam el, és az első utcasarkon szintén balra fordultam be. Pár lépés után már ott is álltam az antik színház maradványai előtt. Ezt tulajdonképpen az utcáról is látjuk, nincs is külön belépőjegye, az aréna jegye érvényes ide is, de használhatjuk a múzeumi kártyát is. Miután útba esik az arénához menet, érdemes bemenni és körülnézni.


arles_w3.jpgA kolostor kerengője

 

arles_w2.jpgA római színház maradványai


Az ember hajlamos azt gondolni, hogy ha egy görög vagy római antik színházat vagy arénát látott, akkor látta az összeset, és ez sokszor valóban igaz, hogy nem nyújt a következő extra élményt, de azért mindig vannak kivételek. Például engem az arles-i aréna (amfiteátrum) egészen lenyűgözött. Hiába láttam már máshol hasonlót, ez különleges hatással volt rám. Szóval ezt semmiképpen nem hagyjátok ki a programból, de ez így van a város jó pár helyszínével, valóban igaz az állítás, hogy művészettörténeti értékeit tekintve Arles Franciaország egyik legjelentősebb városa. Egy nap tulajdonképpen nem is elég a felfedezésére, még úgy sem, hogy a látnivalók egymáshoz egészen közel vannak. De az óvárosi rész utcáinak hangulata olyan vonzó, hogy érdemes rajtuk sorban végigmenni (és a folyóparton is sétálni), és nemcsak nappal, hanem este is, kiülve egy kávézó teraszára és nézni azt az esti égboltot, amelyik annak idején van Gogh-ot is festésre inspirálta.


arles_w1.jpgSzűk utcák és apró kávézók és falatozók - az a tipikus arles-i városkép

 

arles_w6.jpg

 

 

 
A fontosabb helyszínek közül az új múzeumépület van egy kicsit távolabb a városközponttól (és még az Alyscamps területét sorolhatjuk ide). A Musée départemental de l'Arles antiques épületét 1995-ben adták át, és ide költözött át számos gyűjtemény, amelyek korábban a város különböző pontjain voltak láthatóak. Arles páratlan szépségű és értékű műemlékeinek köszönhetően felkerült a Világörökségi listára is. Ha valaki szeretné bejárni az összes kiemelt látnivalót - melyet felvettek a listára -, akkor az amfiteátrum (aréna), az ókori színház, a Saint Trophime-templom és kolostor mellett a Cryptoportiques-t, a Thermes de Constantint, az egykori városfal maradványait és az Alyscamps területét kell felkeresnie. 

 
A városközpont ókori műemléket járva - főleg, ha felmegyünk az aréna felső emeletére - fel függ tűnni egy nagyon különleges épület, amely jóval Arles épületei főlé emelkedik. És szemmel láthatólag nincs is túl messze a belvárostól. Ez egy Frank Gehry által tervezett épület - erőforrás-központként definiálják - , amely a Luma Arles projekt részeként épült fel a Parc de Ateliers-nél. Az itt álló egykori ipari épületek művészeti projekteknek adnak majd otthont, és a modern Arles-t képviselik. A projekt jelenleg is fejlesztés alatt áll, az elkészült részeket fokozatosan adják át (nyitják meg), teljes átadását 2021-re tervezik. 


arles_w8.jpg


Még el sem hagytam Arles-t, már azon gondolkodtam, hogy mikor jöhetnék vissza ide. Nagyon megszerettem, elvarázsolt, lenyűgözött. És sok mindent láttam, még is biztosan tudom, hogy még legalább ugyanennyi izgalmas helyszín kimaradt. Az arénában a mai napig tartanak bikaviadalokat, az ókori színház a nyári hónapokban művészeti események helyszíne, de híres a nyári fotóművészeti fesztivál is, amikor minden műemlék egyben kiállítási helyszín lesz. 

 

Montmajour apátság: amennyiben belefér az időnkbe, feltétlenül keressük fel a városközponttól csak hat kilométerre lévő apátságot. A festőművészeket is megihlető épületegyüttes, szépségét tekintve, a városközpontban lévő kolostor méltó párja. Egy igen jelentős méretű épületegyüttesről van szó, amely egyes elemeiben sokkal inkább hasonlít egy várkastélyra, mint egy egyházi épületre (de ezen a tájon erre elég sok példát találhatunk). 


További érdekes helyszínek Arles közelében

Salon-de-Provance: a Marseilles Provance Airport és Arles között lévő városban élt az 1540-es évek végétől Nostradamus, egészen a haláláig. Itt is temették el, sírja és egykori lakóháza is megtekinthető.   

 
Saint-Gilles: az Arlestől csak néhány kilométerre fekvő települést az UNESCO Világörökségi listájára is felvett középkori templomért érdemes felkeresni. Sajnos már nem Provance-hoz, hanem a szomszédos megyéhez, Gard-hoz tartozik, így nincs helyi buszjárat a két település között (esetleg kerékpárral érdemes átmenni)


Auigues-Mortes: szintén Gard megyében van - Saint-Gilles-től nem messze - a fallal körülvett, szabályosan megtervezett középkori város, a kereszteshadjáratok egykori kiinduló helye, kikötővárosa. 

https://ot-aiguesmortes.com/

 
Néhány praktikus tipp


Franciaországnak ebben a szegletében a téli hónapokban is simán kifoghatunk kellemes, tavaszias napokat. Az időjárás ilyenkor ideális a városnézésre, turista azonban kevés van, így nincs tömeg, nem kell sorban állni sehol. Azonban a helyszínek hamarabb bezárnak, így kevesebb időnk van a belépésre (és sokszor a záróra előtt jóval hamarabb befejezik a jegyárusítást, azaz hiába van nyitva egy hely mondjuk 17 óráig, lehet, hogy 16 óra után nem tudunk bemenni).

Jó pár műemlék az év elején zárva tart, így mielőtt lefoglalnánk bármit, érdemes előtte tájékozódni a nyitva tartásokról, ne ott érjen minket a csalódás, hogy nem tudjuk megnézni, amit nagyon szerettünk volna. Ezen a részen él a szieszta hagyománya, 13 és 14 óra között sok helyen bezárnak. Van, ahol figyelembe veszik, hogy kevesebb a látnivaló, és ezért egyedi kedvezményt adnak erre az időszakra, de szinte nincs olyan város, ahol ne lehetne kombinált jegyeket venni - melyek sokkal kedvezőbb árat biztosítanak -, azonban ez sokszor nekünk kell kinyomozni, mert ha nem tudunk róla, akkor nem biztos, hogy felajánlják, vagy ki lesz írva a jegypénztárnál. 

 

 

hasznos oldalak:

http://www.patrimoine.ville-arles.fr/

https://www.arlestourisme.com/en/our-monuments.html

https://www.vangoghroute.com/france/arles/

A rizsföldek romantikája - az Albufera Natural Park


Valenciai városnézésemből nem sok mindennel lehetett kimozdítani, de az Albufare Natural Parkba mindenképpen el akartam menni. Van ugyanis egy nagyon jó spanyol tévésorozat - az a címe hogy "A moló" (El Embarcadero) -, amelyik elsősorban itt játszódik, és egy olyan hangulatos, szabad, természetközeli világot mutat be, amelyet látni akartam. 

 

 

Annak, aki látta a sorozatot, nem kell körülírnom, hogy miért lehet beleszeretni ebbe a tájba, amely pedig egészen egyszerű, szegényes, sokszor nem is igazán varázslatos, de persze mégis (a többieknek pedig jó szívvel ajánlom, hogy nézzék meg, akár úgy is, hogy a történetet nem is követik, csak a helyszíneket figyelik meg). Az Albufera Natural Parkba a Valencia városközpontjából induló a 25-ös járattal lehet kimenni, A buszjárat útvonala egy nagy részen azonos, majd kettéválik - két végállomása van  -, és vagy elkanyarodik El Palmar felé, vagy lemegy El Perello-ig. Az aznapi valenciai városnézésemet a Művészetek és Tudomány városrésznél fejeztem be, és miután a 25-ös busznak ott is van megállója, a délután másik felét Albufera felfedezésére szántam. Azt tudtam, hogy a busz El Palmarba megy ritkábban, így azt, hogy hol fogok leszállni attól tettem függővé, hogy melyik járat fog jönni.


img_20191016_153842.jpg 

 


Végül az jött, amelyiknek El Palmar a végállomása, és miután eredetileg is eddig szerettem volna menni, örültem a lehetőségnek (a másik vonalról hamarabb szálltam volna le, El Saler-nél). Az autóút a tengerparttal párhuzamosan megy, azaz végig nagyon klassz strandok találhatóak erre felé, a másik oldalán pedig egy hatalmas belső-tó van (Spanyolország legnagyobb édesvizű tava). Az már a sorozatból is egyértelműen kiderült, hogy ezen a tájon hatalmas rizs ültetvények vannak, és valóban, látni lehetett a jellegzetes parcellákat, igaz, október közepén üresek voltak, csak egy-egy ott maradt rizspalánta mutatta, hogy mi termett itt korábban.


Az út nem a távolság miatt hosszú, hanem azért, mert a busz eléggé sok helyen megáll, illetve kanyarog, amíg bemegy az egyes településekre, majd vissza a főútra. Amikor megérkeztünk El Palmarban, a busz tett egy kört a kisváros utcáin, majd megállt a város bejáratánál lévő végállomásán. Eredetileg azt terveztem, hogy innen - miután a településen körbenéztem - visszasétálok addig, amíg a másik busz első megállóját elérem (miután az gyakrabban jár, nem kell annyit várnom majd rá). Amikor azonban az El Palmarba vezető út utolsó szakaszán jöttünk, láttam, hogy arrafelé reménytelen gyalog visszamenni, mert csak az autóúton lehetett volna haladni, de az nagyon szűk - az autók is alig vérnek el rajta -, viszont forgalmas, tele hidakkal, amelyek a lagúnák fölött vezettek át.


img_20191016_153934.jpg

img_20191016_155222.jpg

 


Így megkérdeztem a buszvezetőt, hogy mikor jön a következő busz, ő pedig miután konzultált a helyi utasokkal, közölte, hogy két óra múlva. Így volt két kerek órám a felfedezésre, amit igyekeztem alaposan kihasználni, ezért minden irányban elmentem addig, amíg lehetett. Kimentem a lagúnához, a rizsföldekhez és bejártam a település hangulatos kis utcáit. Október közepén már nem volt turistaszezon, de az látható volt, hogy nagyon sok vendéglő van, ahová gondolom kijárnak ebédelni vagy vacsorázni a turisták és helybeliek is. A busztársaság pedig kifejezetten ösztönzi az utasokat a terület kerékpárral való felfedezésére - ha összecsukható biciklink van, akkor szállíthatjuk a buszon -, ami egy kifejezetten jó ötlet.

 
Az Albufera Natural Park ugyanis egy szuper kirándulóhely, amelyre jó, ha egy teljes napot rá tudunk szánni, beosztva az időt a tengerparti séta  - fürdőzés, napozás - és az apró halászfalvak - üdülőfalvak - felfedezése között. Boldog voltam, hogy eljutottam ide, hogy saját szememmel is láthattam azt a környezetet, ahol a sorozat játszódik. Több napot is el lehetne itt tölteni, pihenni, sétálnia a tengerparton, friss halból készült ételeket enni, csónakon bejárni a tó és a lagúnák világát. A rizstermesztés pedig megelőlegezi, hogy errefelé igencsak értenek a paella készítéséhez - mondanám, hogy ezért különleges az itt készült étel, mert nemcsak a hal frissen fogott benne, de a rizst is akkor szedték, de ez nyilván nem így működik -, magam is elmentem a Bon Aire étterem előtt, amely büszkén hirdeti, hogy paellája versenygyőztes volt. Állítólag maga a paella egyenesen innen, El Palmarból indult hódító útjára, itt készítették el legelőször ezt az ételt. 


img_20191016_155248.jpg

img_20191016_154006.jpg



A rizstermesztés számunkra egy kicsit egzotikus dolog, szerintem mindenkinek Ázsia jut róla az eszébe, és már látja is maga előtt, ahogy a bokáig vízben állva, a jellegzetes hatalmas kalapok alatt hajlonganak a hölgyek, hogy a növénypalántákat a sáros földbe dugják. Pedig rizst a világ sok részén termesztenek, még Magyarországon is. A hagyomány szerint itt a mórok idejében alakították ki az első rizsföldeket, kihasználva a hely ideális adottságait: a hatalmas édesvizű tavat - a rizshez sok vízre van szükség -  és a nagyszámú napsütéses időszakot. Októberben már nem volt termő növény itt, de a korábbi termés maradványai még láthatóak voltak. Íme egy rizsültetvény:

img_20191016_155410.jpg

 

A végállomásra visszamenve megvártam, hogy megérkezzen a buszom, amely visszafelé igencsak tömött volt, úgy látszik sokan jöttek ki tömegközlekedéssel még ezen a holtszezoni hétköznapon is El Palmarba.
Ha megvesszük a Valencia turistakártyát - amellyel tömegközlekedni is lehet -, az érvényes ide is (amúgy 1,50 vagy 1,28 euro volt egy buszjegy 2019-ben, attól függően, hogy készpénzben fizettünk érte vagy bankkártyával). 

 

Grenoble városában jártam - A véletlen, mint szuper utazásszervező


Dél-franciaországi utazásra készültem, három csodálatos város meglátogatására. Azonban az előre összeállított útitervemmel akadt egy gond. A körutazás végén vonattal mentem volna a lyoni repülőtérre, amihez jó menetrendet is találtam, csak éppen nem sikerült lefoglalnom az utolsó szakaszra a kinézett vonatjegyet. De a repülőjegyem már megvolt, így mindenképpen megoldást kellett találnom arra, hogyan jutok el Nimes-ből Lyonba.

 

 

Szerencsém volt, mert autóbusszal is megoldható volt az út, úgy, hogy időben kiérjek a repülőtérre. Igaz, így Nimes-ből korábban kellett elindulnom, mert a buszos utazás sokkal több időt vett igénybe, mintha vonattal mentem volna. De ennek, volt egy logikus magyarázata: egy alkalommal át kellett szállni, mégpedig Grenoble-ban.

 

grenb3.jpgGrenoble fekvése igazán festői

 

A város nevét ismertem, de sokat nem tudtam róla, de ha már így alakult és egy kis időm is van, lássuk mit lehet megnézni Grenoble-ban. Tetszett, amit találtam, nagyon tetszett, és akkor rájöttem, hogy ha nincs ez a véletlen - ami először bosszantott, problémaként jelentkezett -, akkor talán sohasem jutok el ebbe a városba (és innentől már nem is próbálkoztam a vonattal, mert sokkal vonzóbb volt ez az új opció). Bizony, alakulhat úgy, hogy nem a legrövidebb út a legjobb, hozhat váratlan helyzet jó dolgot is. És ezt mostantól igyekszem is észben tartani, hogy amikor tervezek, akkor mindig nézzek meg alternatív kitérőket is. Szóval: tervezettek mindig előre, mert az szerintem fontos, de álljatok nyitottan a váratlan helyzetekhez és lássátok meg benne a lehetőséget.


Grenoble az Alpok lábánál fekszik, hegyekkel körbevéve - nem kicsikkel ráadásul -, már a megérkezés is olyan látványos, hogyha nem állt volna meg a busz, akkor is hatalmas élmény lett volna ez a kitérő. De volt egy szűk órám, a busz pedig eléggé jó helyen, a főpályaudvar mellett, a városközpontnál állt meg, így kimentem gyorsan az Isére folyó partjához. Ennek egyik partján van a városközpont, a másikon pedig rögtön egy meredek hegy emelkedik. Ennek csúcsán áll egy erődítmény - Bastille -, melyhez egy égészen különleges kabinokkal felszerelt felvonóval lehet feljutni (ez a Téléphérique, a gömbkabinjai láthatóak a fényképen). Felmenni most nem tudtam, de ez a kis séta is nagy élmény volt és kedvet csinált ahhoz, hogyha legközelebb erre visz az utam, feltétlen szánjak időt a város felfedezésére. Ha pedig a féli tele, félig üres pohár esetét vesszük alapul, akkor én nagyon örülök, hogy megismerhettem Grenoble-t, még ha csak ilyen rövid is volt ez az ismerkedés.


grenb4.jpgGrenoble

 

grenb.jpgA felvonó alsó állomása


Ez ráadásul egy olyan körutazás volt, amelyikbe volt még egy olyan város, amit azért láthattam, mert amikor Avignonból - a Pont du Gard érintésével - Nimes-be utaztam busszal, akkor Uzésbe kellett átszállnom. És ez a hely sem csúnya. Szuper hangulatos óvárosának közepén áll egy hatalmas várkastély, a Duché d'Uzés. Ma is magántulajdonban van, de látogatható (igaz, igen borsos árat kérnek érte). Igyekeztem a rendelkezésre álló idő alatt itt is a lehetőség szerinti legnagyobb részt bejárni és nagyon tetszett, amit láttam. A Pont du Gard-nál tett látogatásomhoz ráadásul kiválóan illeszkedett Uzés felkeresése, hiszen a római vízvezeték - melynek a Pont du Gard is a része volt - innen indulva szállította a vizet Nimes-be (ahová én is tartottam aznap).

 



 

 

 

uzes2.jpgUzés - a Duché d'Uzés, azaz a hercegi palota (várkastély) a város központjában

 

uzes3.jpgPlace aux Herbes (Uzés) - klasszikus piactér, ahol még napjainkban is vannak vásár napok

 

A tanulság? Érdemes néha egy "kicsit hátrébb lépni" és messzebbről ránézni az útitervünkre (képletesen és szó szerint is, azaz nézzünk a felkeresendő helyről egy nagyobb térképkivágást, hogy milyen izgalmas helyszínek lehetnek a vonzáskörzetében). Mert még a legnagyobb gyakorlattal rendelkező utazásszervezővel is előfordul, hogy egy pontos beszűkül a tudata és csak azt a megoldást látja, amelyiket elsőre kigondolt. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez a legjobb lehetőség, sőt, más nincs is. De lehet, hogy van egy alternatíva, amit emiatt már nem veszünk számításba (és ezek a tartalék opciók még akkor is jól jöhetnek, ha valami gubanc merül fel és változtatnunk kell az útvonalon, utazási eszközön).

 

Tipp: a legtöbb országban - városban, régióban - lehet venni olyan kedvezményes napi jegyet, amelyikkel több úti célt is útba ejthetünk. Nekem például az Avignon - Pont du Gard, Pont du Gard - Uzés, Uzés - Nimes buszutak csak 4 euróba kerültek, ugyanis ennyiért lehetett egy olyan napijegyet venni, amellyel egész nap használhattam a helyi busztársaság járatait. 

Érdemes előre tájékozódni az interneten, megkeresni a busztársaság honlapján a jegyinformációkat. És ugyanitt a menetrendekről is találhatunk pontos leírást, illetve arról is, hogy milyen útvonalakon közlekednek a járataik, így előre el tudjuk készíteni a napi útitervünket. 

 

 

A levendulamezők repülőtere - a Marseilles Provance Airport


Azok a repülőterek, amelyek kiemelten fókuszálnak a turisták kiszolgálására, valamilyen plusz jelzővel teszik magukat jobban beazonosíthatóvá. Franciaországban erre nagyon sok példát találhatunk, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen itt egymástól alig 50-100 kilométere fekvő légikikötők is komoly nemzetközi forgalmat bonyolítanak le. Marseilles repülőtere is úgy gondolta, hogy érdemes egy olyan hívószót a nevébe illeszteni, mint Provance.

 

mrs.pngA kép előterében az 1-es terminál, bal szélén a 2-es terminál látható (kép: www.marseille-airport.com/)




És ez a jelző több okból is jogosan került be a repülőtér nevébe. Egyrészt azért, mert innen valóban gyorsan és könnyen elérhetőek Provence turisztikai pontjai, köszönhetően annak, hogy a légikikötőt számos helyi és távolsági buszjárat érinti, és van a közelében vasútállomás is - Vitrolles - aéroport Marseille Provence a neve -, ahová shuttle buszokkal juthatunk el a repülőtérről pár perc alatt. Azaz anélkül, hogy bemennék Marseilles-be, azonnal útba ejthetünk egy provanszi úti célt. Nem mintha Marseilles érdemtelen lenne a figyelemre, hiszen a fényképek alapján egy kifejezetten szép és hangulatos város, ugyanakkor nem az a hely, amelyik elsőként jut az eszébe az embernek, ha úti célt keres. Marseilles-re ugyanis nagyon erősen ráégett, hogy problémás város, ahol a bűnözök az urak (és ezen a sztereotípián a Taxi című moziszéria sem javított), aminek nyilván van (vagy volt) valóságalapja. Szóval ezt a kis pr bakit is korrigálja a Provence szavacska ott a névben, mert így mindjárt levendulaillatú lesz a levegő, ha kimondjuk a varászszót.


Marseilles repülőtere utasforgalma alapján csak a hatodik a francia légikikötők sorában - 2018-as adat -, de így is több, mint 9 millió ember érkezik ide vagy utazik el innen egy évben. A forgalmat két terminál szolgálja ki - 1-es és 2-es a jelölésük -, és egymás mellett helyezkednek el. A 2-es terminál az egyszerűbb, a fapados járatoké, a budapesti gép is ide áll be. Az érkezés után pár perc sétával érhetünk ki az épület elé, ahol a buszjáratok állomása található (hogy honnan indul a buszunk, azt láthatjuk a buszállomás közepén lévő központi kijelzőn, de az egyes megállóhelyeknél lévő kijelzők is mutatják, hogy onnan hová mennek buszok). Ide áll be a Flixbus és a Blablabus (Ouibus) is, és innen indulnak az úgynevezett navette-k a vasútállomásra és a környező településekre (például Salon-de-Provance-ba, ahol Nostradamus élt, vagy Aix-en-Provance-ba). Az összes lehetőséget meg tudjuk nézni a repülőtér oldalán is.


Budapestről jelenleg a Ryanair repül közvetlenül a Marseilles Provence repülőtérre. És érdemes kihasználni a lehetőséget, főleg azokon a napokon, amikor egészen kedvező áron kínálják az utazást (ehhez jellemzően idejében kell foglalni, de mindig elcsíphető egy-egy nap, amikor kedvező az ár). A téli időszakban ráadásul kora reggeli a járat - ez a nyári időszakban napközbeni repülésre módosul -, így dél körül már a legtöbb városba odaérhetünk, ami ezért eléggé jó lehetőség. Én például a repülőtérről Arles-be mentem autóbusszal, ahová fél 12-re lehet odaérni.
A gép leszállása után nagyjából tíz perc alatt érhetünk el a terminál épülete elé, ahol a buszmegálló van, ami azt jelenti, hogy ha belekalkulálunk némi késést is a repülőutunkba, akkor is azt a buszt, amelyik az érkezésünk után nagyjából 45-60 perccel indul, kényelmesen elérhetjük (a vonatnál ehhez kb. plusz fél órát kell hozzátenni, hogy eljussunk az állomásig).


w_t2_2.jpgA 2-es terminál bejárata



Egyetlen járat alapján nem vonnék le messzemenő következtetéseket, de nekem úgy tűnt, hogy sokkal inkább a franciák használják ki a Marseilles-Budapest járatot. Pedig nagyon jó opció, ha Provance vagy tágabb környezete felfedezésére készülünk. Ezen a részen, egymástól 20-30 percnyi utazásra - vonattal vagy autóbusszal -, egészen fantasztikus látnivalók várják az embert. Kevés pénzből - a vonat és buszjegyek 5-10 euróba kerülnek két város között -, pár nap alatt egy nagyon komoly körutazást lehet lebonyolítani, úgy, hogy mindennapra fog jutni egy fantasztikus látnivaló. Tulajdonképpen bármelyik városba állunk meg, biztosan találunk egy várat, kastélyt, római kori romot, hangulatos belvárost. Az én négy napos kis körutazásom a következő útvonalat követte: a repülőtérről autóbusszal elmentem Arles-be, ahonnan este vonattal Avignonba utaztam. Itt töltöttem két éjszakát, egy teljes napot a város felfedezésére szánva. A harmadik napon reggel autóbusszal a Pont du Gard-hoz mentem, ahonnan Uzés-i átszállással Nimesbe utaztam. Itt végül fél napom volt felfedezni a várost, mert a negyedik napon Lyon-ból repültem haza, ahová autóbusszal és egy grenoble-i átszállással jutottam el (de mehettem volna vonattal is).


Marseilles repülőterének nemcsak a nemzetközi utasforgalma jelentős, hanem a belföldi is. Nagyon sok francia városba indul innen repülőjárat, ezek kiszolgálásában pedig aktívan részt vesz az Easyjet, a Ryanair és a Volotea is. El lehet jutni a Loire-völgyébe (Tours repterére), de az ország másik végébe, Lille-be is. Korzika mind a négy repülőterére, és célba vehetjük Marokkót is, melynek tizenegy repülőtere érhető el innen, akár 10 eurós áron. Autóbusszal vagy vonattal pedig a Cote d'Azur, azaz a Francia Riviéra népszerű pontjait is egyszerűen és elfogadható áron közelíthetjük meg. Így akár a nizzai repülőjáratot is kombinálhatjuk a marselles-ivel, hogy az egyikre érkezünk és a másikról utazunk haza, közben pedig végigjárjuk az utunkba eső látványosságokat. 

 

w_a.jpgA főépület, azaz az 1-es terminál

 

A fapadosokat kiszolgáló 2-es terminál kifejezetten kicsi épület, ellenben az 1-es hatalmas. Folyamatban van a repülőtéri épületek bővítése és modernizálása, amellyel ha elkészülnek, kulturált körülmények között tudják majd akkor is kiszolgálni a forgalmat, ha tíz millió főlé emelkedik az éves utasszám. 

 

https://www.marseille.aeroport.fr/

Kijevi városnézés - utazási tanácsok és ötletek ukrajnai utazáshoz

 

Az idei év sok turista számára Ukrajna felfedezésének az éve lesz, köszönhetően annak, hogy komoly bővülést jelentett be erre a piacra Budapestről a Ryanair és a Wizzair is. Legtöbbünk útitervében gondolom Kijev szerepel az első helyen, de Lvov, Odessza is vonzó úti cél. Harkov és Zaporizzsja pedig inkább azoknak csábító, akik szeretnek letérni a turizmus főútvonaláról. Nekem is szerepel ukrajnai utazás az idei terveim között, így el is kezdtem a felkészülést, a hasznos információk begyűjtését, melyeket most veletek is megosztok.




Odesszába már jártam, amikor volt közvetlen Malév járat a városba. Kellemes hely, szívesen visszamegyek oda is, de pillanatnyilag jobban vonz Kijev és Lvov városa. Utazásom elsődleges célja pedig a főváros, ahová jelenleg heti négy járatot közlekedtet a Wizz Air (hétfő, szerda, péntek, vasárnap, de március közepétől csütörtökön is repülik majd) és hasonló menetrenddel - szerda kivételével -, napi rendszerességgel van járata az Ukraine International Airlines-nek. Mind a ketten napközben repülik (reggeli kijevi indulással, délelőtti visszaúttal, kora délutáni érkezéssel), amit én nem igazán szeretek (számomra az az ideális, ha a gépem minél korábban megérkezik az adott városba és onnan késő este tudok elutazni), így valószínűleg csak odafelé fogok közvetlen járattal utazni, visszafelé pedig vagy elrepülök egy másik ukrán városba és majd onnan jövők haza (vagy egy másik európai városba, szerencsére elég sokfelé indul járat a kijevi és lvov-i repülőterekről). 


catedral-ascension-kiev.jpg

 

Én úgy gondolom, hogy a fontosabb látnivalók felfedezéséhez minimum szükség van egy teljes nap, vagyis, ha kora délután érkezem a városba, akkor leghamarabb másnap este tudok elutazni. Kijevben egészen elfogadható áron lehet szállást foglalni, így érdemes akár több napra is menni, hogy kényelmesen bejárjuk a város valamennyi látványosságát (bár a kedvezőbb árú szállások jellemzően messze vannak a városközponttól - 7-10 kilométerre -, ami nem igazán ideális). Ilyen szállást akkor érdemes választanunk, ha közel esik egy metrómegállóhoz, azaz egyszerűen és gyorsan elérhető a városközpontból. 

Ukrajnába történő belépéshez útlevélre van szükség, melynek legalább az ott tartózkodás idejéig érvényesnek kell lennie (de még jobb, ha a tervezett elutazástól - kilépéstől - számítva még három hónapig érvényes az úti okmányunk). Turista célú utazáshoz nincs szükség vízumra. 


Kijev esetében fontos tudnunk, hogy a városnak két repülőtere van, és mind a kettőt használják is nemzetközi forgalomra. Így nem ugyanott szállnak le a Wizz Air és az Ukraine International Airlines (UIA) gépei. Budapestről a Zhulyany reptérre érkezik a Wizz Air járata, azonban ha az Ukraine International Airlines-t válasszuk, akkor a Boryspil repülőtérre fogunk megérkezni. Mindkét légikikötő aránylag közel van a belvároshoz, de a Boryspil-nek többféle közlekedési kapcsolata van (például vasúti is) Kijev központjával.

 

Repülőjegyek:

Miután a közvetlen járatok menetrendje nagyjából hasonló, így elsősorban az ár alapján választhatunk közöttük. Jelenleg a Wizz Air legolcsóbb árával az Ukraine International Airlines (UIA) nem tud versenyezni, de a legtöbb napon a Wizzair jegye is tízezer forint fölött van, ami már az UIA árszintje (és utóbbi rendszeresen akciózik). Pozitív változást hozhatna, ha az ukrán fapados, a SkyUp belépne a magyar piacra is (vagy a Ryanair is repülné a Budapest-Kijev útvonalat). A SkyUp nagyon aktív Közép-Kelet-Európában - repülnek Prágába, Pardubicébe, Poprádba -, de korábban az UIA is tervezte egy második napi budapesti járat indítását - délutáni menetrenddel -, de ez végül sajnos nem valósult meg.


SkyUp

Ukrajna low cost - fapados - légitársasága a dinamikus növekedést mutató SkyUp. Vannak belföldi és nemzetközi járataik, és belföldi járatokra már 20 euro körül lehet jegyet találni náluk, így érdemes kalkulálni velük, ha ukrán városok között is szeretnénk utazni. Ők is a Boryspil repülőteret használják Kijevben, és repülnek örményországi és grúziai repülőterekre is.



Kiev 
Zhuliany Airport (IEV)


A Wizz Air bázisa, Budapest mellett számos európai városba repülnek innen (például Pozsonyba és Bécsbe is). Az Igor Sykorsky nevét viselő repülőtér 2019. évi utasforgalma 2.617.000 fő volt. Idén januártól ide repül az azerbajdzsáni low cost társaság, a Buta Airways is (ők már Lvov-ba is repülnek), így akár egy bakui utazás átszállópontjaként is szóba jöhet Kijev.


kiev_zhy.jpgA Sikorsky Airport, azaz a Kiev Zhuliany repülőtér (kép forrása: https://iev.aero/)


Ez a repülőtér egészen közel van a város szívéhez és egy busz- (78-as), két trolibuszjárat (9-es és a 22-es) és számos minibuszjárat köti össze Kijev különböző pontjaival (metró- és vasútállomásokkal). Ezekre kifejezetten olcsó - 6-8 UAH - egy jegy.

A Zhuliany repülőtérnek több terminálja is van (A, B, D, közülük az A szolgálja ki a nemzetközi járatokat), de a tömegközlekedési járművek megállója egy helyen van (a repülőtér honlapja szerint kb. 200 méterre az A és D termináltól, és 50 méterre a B-től).

 

A repülőtér honlapja: https://iev.aero/ 

 


Kiev 
Boryspil International Airport (KBP)



Az Ukraine International Airlines bázisa, de ezt használja a Ryanair is. Nagyjából a budapesti repülőtérrel van egy kategóriában (tavaly 15 millió volt az utasforgalmuk). A belvárosba mehetünk innen busszal és vonattal is. A városi busznak csak az F és a D terminálnál van megállója (a harmadiknál, a B-nél nincs, de az nem is vesz részt a napi forgalomba). Az F a fapados, így innen repül a Ryanair és a SkyUp, míg az UIA a D-t használja. A terminálok között shuttle buszjárat biztosítja az összeköttetést (és félóránként jár). A vasútállomás a D mellett található. 


kiev_bsp.jpgA Boryspil repülőtér egyik terminálépülete (kép forrása: https://kbp.aero/en/)


A repülőtér honlapja: https://kbp.aero/en/

 


Kijevi látnivalók:


Elsődleges úti célom a Világörökségi listára is felvett Szófia-kolostor műemlékegyüttese, ezen belül is a Szent Szófia-székesegyház, valamint a Lavra-kolostor (barlangkolostor) a katakombákkal. A városközpontban lévő Szent Szófia-székesegyházhoz több helyszín is tartozik - például a harangtorony, a Golden Gate Museum vagy a Metropolitan’s Residence -, és lehet olyan jegyet is vásárolni, amelyikkel több helyszínre is beléphetünk. Az egyéni jegyek 20 és 50 ukrán hrivnyába (UAH) kerülnek, a több helyszínre érvényes belépőjegy pedig 180-200 UAH-ba (jelenleg 1 hrivnya kb. 12.50 forint).

A Kijevi fejedelemség meghatározó szerepet töltött be Kelet-Európa középkori történelmében, egyben a kereszténység keleti bölcsője is volt. Erős hatalom volt, nem véletlen, hogy I. András királyunk Jaroszláv kijevi nagyfejedelem lányát vette feleségül. A Szent Szófia-székesegyház ennek az aranykornak a méltó építészeti emléke, belső tereit páratlan szépségű mozaikok és freskók ékesítik. A székesegyház nagy hatással volt az orosz egyházi építészetre (templomépítészetre), így a "templomok anyjaként" is említik. 

A katedrális hivatalos oldala: st-sophia.org.ua/


A másik kihagyhatatlan helyszín a Pechersk Lavra (Pecserszka Lavra), a Lavra-kolostor (vagy barlangkolostor) a katakombákkal. Ez a helyszín nem kevésbé fontos szerepet töltött be a keleti kereszténység, az ortodox egyház történetében. Itt a föld felett álló csodás épületek mellett a föld alatti katakombák teszik még különlegesebbé a helyszínt. 

A barlangkolostor hivatalos oldala: lavra.ua/


Kijev egy nagyon sokszínű városnak tűnik, ahol az egyik látnivaló a középkor világát idézi fel, míg a másik a közelmúlt eseményeinek volt a helyszíne. Számunkra biztosan ismerős lesznek a szocializmusból itt maradt látványosságok is 
Nézzünk még néhány látnivalót:


Motherland Monument és a National Museum of the History of Ukraine in the Second World War

National Museum “Chernobyl”

Majdan Nezalezsnosztyi (a Függetlenség tere)

és izgalmas projekt a Forradalom és Méltóság Múzeuma, legújabb elnevezéssel Majdan Múzeum, melyet Kijev főterének szomszédságában terveznek felépíteni. A modern múzeumépület tervpályázata már lezárult, reméljük, hogy pár éven belül megtekinthető lesz a különleges és tanulságos tárlat.

De ezeken felül is bőven vannak érdekes és különleges helyszínek, köztük hatalmas zöldfelületek - parkok és botanikus kertek is -, így Kijev biztosan nagyon tartalmas tartózkodást kínál mindenkinek.


További információk a látnivalókról: www.visitkievukraine.com/

 

goro_2.jpgA House with Chimaeras vagy másként Gorodetsky-ház

 

 

Közvetlen repülőjáratok Magyarország és Ukrajna között

Kijev (Boryspil):  Ukraine International Airlines

Kijev (Zhuilany): Wizz Air

Odessza: Ryanair és Wizz Air

Lvov: Ryanair (áprilistól), Wizzair (júniustól)

Harkov: Ryanair és Wizz Air (március végétől)

Zaporizzsja: Wizzair (áprilistól)

ezen kívül a Ryanair repül még Herszonba (Kherson) Bécsből és két lengyelországi városból 

 

Belföldi buszjáratok: http://ticket.bus.com.ua/

 

 

Carcassonne középkori erődvárosa


Évekkel ezelőtt nagyon sokat játszottam a Carcassonne nevű társasjátékkal (nagyon szuper játék). Tudtam, hogy Carcassonne egy létező hely, de rákerestem akkor, hogy lássam milyen egészen pontosan. Első látásra beleszerettem a hangulatába és azonnal eldöntöttem, hogy fel fogom keresni. Eltelt azután jó néhány év, de a vonzódás nem csökkent és 2020 januárjában végre bejárhattam Carcassonne várának falait és szűk utcáit. Most pedig megosztom veletek is, hogy mit láttam és miként jutottam el oda.

 


Carcassonne tulajdonképpen mára egy márkanév lett, ha kimondjuk, akkor mindenki a várra gondol - egy középkori erősségre -, holott az csak az egyik része a településnek. Ráadásul egészen szép elnevezése is van: Cité Médiévale, azaz középkori városnak hívják azt a részt, ami a várfalon belül van. Miközben vele szemben, a folyó túlsó partján lévő "modern" városközpontot, a Bastide Saint-Louis-t is a középkorban alakították ki, igaz, annak épületei napjainkban már nem sugároznak olyan ódon hangulatot, mint a várban lévők.


ccs_frt.jpgToronyból van bőven a várban - egészen pontosan 52 darab

 


Magyarországról a Ryanair repülőjáratával és egy Brüsszel/Charleroi átszállással lehet elérni Carcassonne-t. Én a hétfői napot választottam a kiutazáshoz, amikor nagyon jó csatlakozással lehet elutazni - Charleroi-ban másfél óránk van, ami bőven elég, még akkor is, ha késne a gépünk Budapestről -, így 12 óra után nem sokkal már le is szállt a repülőgép velem Carcassonne repülőterén. Innen van közvetlen buszjárat a városba, de mivel csak a gép érkezése után 45 perccel indul és a leszállás után tíz perccel már kint álltam az épület előtt, én nem akartam megvárni, így inkább a helyi járatot választottam, amihez csak egy kicsit kellett gyalogolni. 


A repülőtér nincs messze a városközponttól, azonban a busz alaposan bejárja a külváros miden zugát, így jó húsz perc is eltelt, mire elért a Bastide Saint-Louishoz, Carcassonne városközpontjához, ahol a La Dome megállóban szálltam le. Innen csak lesétáltam a Rue Georges Brassens utcán az Aude folyóig, oda, ahol a kecses formájú régi híd, azaz a Pont Vieux átszeli. Ezen a helyen jó 2000 éve áll híd. Még a rómaiak építették az elsőt, a ma is látható hidat az 1310-es években emelték (természetesen azóta végeztek rajta felújítást és átalakítást, de lényegében őrzi a középkori formáját). Valamikor komoly választóvonalat jelentett a város két része között - amolyan határként -, a gyakran előforduló viták után itt kötöttek jellemzően békeszerződést az Aude két partján élő Carcassonne-i lakosok. A Bastide Saint-Louise felőli oldalán áll a hangulatos Notre-Dame de la Santé kápolna, mely egykor a város legrégebbi kórházához tartozott, míg a túlsó oldalon a La Manufacture Royale épülete keltheti fel a figyelmünket.


ccs_pvx2.jpgA Pont Vieux - a háttérben már kezd kirajzolódni a vár 

 

ccs_epl.jpgA La Manufacture Royale épülete

 

A hídhoz érve látjuk meg először a várat és innen lehet az egyik leghangulatosabb képet is elkészíteni, úgy, hogy a híd van az előtérben és a vár a háttérben. Sajnos kifogtam egy eléggé barátságtalan, borús időt (pedig én enyhe, tavaszias időre és napsütésre számítottam), így sajnos a híd nem mutatott olyan szépen, mint a turisztikai kiadványok képein. Az elénk táruló látvány, a végeláthatatlan hosszúságú falakkal és a fölé emelkedő számtalan toronnyal hatásos, de nyilvánvalóan ez is volt a célja, hogy erőt sugározzon, a bevehetetlenség üzenete jusson el ahhoz, aki ellenséges szándékkal közeledne feléje. Láttam én már gigantikus várat -  Sagunto-ban, Spanyolországban -, de a Carcassonne-i valóban különleges hatású.
 

A hídon átsétálva egy kis térre érkezik meg az ember, és itt eldöntheti, hogy a várat melyik bejáratán keresztül közelíti meg. Én a folyó felé néző várfalon nyíló Porte d'Aude-t választottam. Ezt a kaput csak gyalogosan lehet megközelíteni (a vár túlsó oldalán van a Porte Narbonnaise, ezen lehet gépjárművel is áthajtani). Egy rövid séta után máris ott álltam a "várhegy" aljában. Itt áll az Eglise Saint-Gimer, egy középkorinak látszó, azonban csak a 19. században emelt templom. És itt érdemes egy pillanatra elidőzni, megismerkedni Eugéne Viollet-le-Duc személyével és tevékenységével. Ő tervezte ezt a templomot és ő volt az is, aki a Carcassonne-i vár helyreállítását vezette az 1800-as évek közepén.

 

ccs_duc.jpgAz Eglise Saint-Gimer - illik a várhoz stílusában, de nem középkori eredetű

 


Carcassonne vára ugyanis nem maradt fenn ilyen tökéletes állapotban. Sorsa ugyanaz volt, mint a legtöbb várnak Európában: miután funkcióját veszítette (védelmi szerepe leértékelődött), fokozatos pusztult, köveit pedig elhordták építőanyagnak. Azonban a 19. században feléledt egy megőrző-rekonstruáló szemlélet, amelyik egészen egyedi módon értelmezte a helyreállítást. Violett-le-Duc lendülete egészen addig kitartott, amíg minden egyes kő ki nem lett pótolva. Ennek köszönhetően csodálhatjuk ma teljes szépségében a várat, még ha nem is abban a formában, ahogy egykor kinézett. És én azt gondolom, hogy ezt a részletet fontos tudnunk, mielőtt nekivágunk a vár felfedezésének (rám nagyobb hatással tud lenni egy romos műemlék, ha általa érzékelhetem azt a több száz éves folyamatot, ami idáig juttatta, mint egy tökéletesnek tűnő, de valójában mesterségesen visszaépített építmény).


De Carcassonne vára igazán lenyűgöző, már az első pillanatban elvarázsolja az embert, amikor tulajdonképpen még be se léptünk a területére, csak kaptatunk felfelé az úton a meredek domboldalban, és ahogy ráfordulunk a várkapura, egyszer csak azt látjuk, hogy geometriai minták kelnek életre a falon. Nem tudom, hogy ezeket ki, mikor és milyen ötlettől vezérelve hozta létre, de hatásosak. Egészen pontosan világosabb kövekből kirakott részek vannak a várfalban, amelyek kört formáznak, és mintegy hívogatják, csalogatják az érkezőt, hogy csak lépjen be bátran. És már itt érdemes figyelni a részletekre, a védelmi rendszer elemeire: ahogy a meredek út élesen ráfordul a kapura, mely egészen beszűkül. Itt nem lehet egy hatalmas sereggel, nagy lendülettel berohanni.

 

 

ccs_vba.jpgNem Photoshop - tényleg ilyen minta van a vár falában

 

ccs_vkp.jpgA kapuk egyre szűkebbek, ahogy közeledünk a belső várhoz

 

Szerencsére turistaként nem kell számítanunk barátságtalan fogadtatásra, de a meredek emelkedőt nekünk is le kell küzdenünk (a vár úgy 150 méterrel van magasabban, mint a lábainál fekvő városrész). Azt a részt, melyet a várfal körbefog, Cité Médiévale-nek nevezik, és néhány utcából áll. Pici, hangulatos kisváros, olyan, mint egy filmdíszlet. Legközelebb itt fogok aludni, mert van szállás a várfalon belül és tulajdonképpen nem is megfizethetetlen (legalábbis holtszezonban). A grófi várkastély, amelyik szintén a várfalon belül van, elkülönül a városkától, de a bejárata innen nyílik. Azt mindenki maga döntse el, hogy először a várkastély kiállítását nézi meg és a várfalat járja be, vagy a kisváros utcáit járja végig (én először bejártam az utcákat, utána fedeztem fel a Chateau Comtal-t, azaz a várkastélyt).


Januárban eléggé takarékon működik a hely, de a vármúzeumba be lehet menni, az pedig, hogy a szuvenírboltokból és az éttermek közül csak pár nyitott ki, nem rendít meg (a hétfő amúgy is csendes errefelé, ahogy később megtudtam, sokan ezen a napon zárva tartanak). És turista is alig volt, amit én nagyon értékeltem. A vár belső területe kicsi, utcái szűkek, nem kell hozzá sok ember, hogy nyomasztó legyen a tömeg (évente három millió turista keresi fel Carcassonne-t). A vár területén van kirendeltsége a helyi turisztikai hivatalnak, amit felkerestem és sikerült is beszereznem egy szuper térképet Carcassonne-ról.

 

ccs_cty5.jpg

 

ccs_cty4.jpg

 

ccs_cty2.jpg


Ezen helyen nagyon korán felépítették az első védelmi célt szolgáló építményt. A belső várfal egy szakasza még őriz a gall-római időkből származó részleteket (akkoriban Carcaso volt az itt álló oppidium - erődített település - elnevezése). Carcassonne a Földközi-tenger ás az Atlanti óceán közötti út stratégiai jelentőségű ellenőrőzpontja volt. A 11-12. században volt egy aranykor - ekkor épült a grófi kastély legkorábbi része -, majd egy igen zavaros időszak a 13. században, amikor többször birtokost váltott a hely, végül királyi birtok lett. Ekkor került sor a vár és a várkastély jelentős bővítésére és megerősítésére. Megépült a második várfal, amelyik még jobban beszűkítette az ellenség lehetőségeit arra, hogy tábort verjen a vár közelében. Carcassonne környéke eben az időszakban határvidéknek számított, így a terület ellenőrzésének komoly jelentősége volt. Az 1659-ben aláírt pireneusi békeszerződés után került innen távolabb az országhatár, ezt követően már nem volt kiemelt jelentősége - védelmi szerepe - a várnak, ami a fokozatos pusztulásához vezetett.


Én először az utcákat jártam végig. Kis területről van szó, rövid utcákkal, amit aránylag hamar be lehet járni. Az ovális alaprajzú Cité Mediévale-nak az egyik végében van a Saint-Nazaire bazilika (színes üvegablakai Dél-Franciaország legszebb ilyen alkotásai közé tartoznak). Ez az egyik jelentős épület, a másik a La Cháteau - Chateau Comtal -, azaz a várkastély. Belépődíjat egyedül a várkastély kiállításának a megtekintéséért és a várfal bejárásáért kell fizetni. Ennek díja 9.50 euro volt (18 év alatt ingyenes a belépés). A várkastélyban egy egészen komoly túrát lehet megtenni, miközben a belső terekben kiállítást láthatunk, de körbejárhatjuk az épület védőfalait és tornyait is. És két irányba is kimehetünk a várfalra (de teljesen körbe nem tudunk rajta végigmenni). Én az épülettől balra lévő, nyugati falszakaszon indultam el, mert ez tűnt az érdekesebbnek.


ccs_y3.jpgA várkastély igen masszív kaputornya, pedig ez a bejárat a várfalon belül van

 

ccs_vfl.jpgKilátás a belső várfalról

 


A falról nem csak a vár alatti részre látunk rá, de a folyó túlsó oldalán lévő Bastide Saint-Louise városrészre is. Egy jó darabon nagyjából egyenesen vezet a fal, majd ahol elkezd kanyarodni, ott van a színház, ahol a nyári hónapokban szabadtéri koncerteket tartanak. És nem sokkal utána van a lejárat, eddig lehet eljönni ezen az oldalon. Ideális, hogy pont itt áll a bazilika, amit először kívülről csodáltam meg, majd belülről is. Lehetőség van még a két várfal közötti részen is sétálni, de én ezt most kihagytam, mert egyrészt hideg volt, másrészt pedig szerettem volna a Bastide Saint-Louise-ban is körbenézni. A várkastély kiállítása és az épület bejárása nagy élmény, és másfél órát nyugodtan kalkulálhatunk rá. A várban lévő kisváros felfedezésére (bejárására) is kell egy óra. Nyáron persze más, akkor sok programmal igyekeznek szórakoztatni a látogatókat, és ha kellemesebb az idő, én is biztosan elüldögélek még egy picit a kis tereken.

 

ccs_kat.jpgA Saint-Nazaire bazilika 


Visszafelé ugyanazon az úton mentem, mint idefelé. A Bastide Saint-Louise széle körülbelül 15 perc gyaloglásra van a vártól és a Gambetta térnél érjük el. Ez egy tudatosan megtervezett város, ez tisztán kilátható az egymásra merőlegesen futó utcái sakktáblát megidéző alaprajzából. Szent Lajos uralkodása idején, 1260-ban lett alapítva (ekkor még a vár is használatban volt, komoly fejlesztések voltak a területén). Szent Lajos után Bastide Saint Louis-nak nevezik és középpontja a Place Carnot. Igen, egy Carcassonne-i városnézés tulajdonképpen két részre osztható: az Aude folyó egyik partján áll a La Cité de Carcassonne, azaz a Ville Fortifiée - az erődített/megerősített város -, míg a túlsó partján az alsó város - ville basse -, a "modern" városközpont, a Bastide Saint-Louise. Utóbbi ugyan napjainkban már nem őrzi egy középkori város képét, de hangulatos hely. Érdemes bejárni utcáit, megnézni szép, középkori hangulatú templomait, egykori védelmi rendszerének maradványait és a 18-19. századot képviselő bérházait. A vasúti pályaudvar felé néző felső végénél van a Canal du Midi csatornájának itteni szakasza.

 

ccs_bvs.jpg 

 

Összegzés


Carcassonne nagyon hangulatos és látványos helyszín. A legnagyobb élményt azoknak fogja nyújtani, akik rajonganak a várakért, de bárki számára jól átláthatóvá és megérthetővé teszi egy középkori vár - egy védelmi rendszer - kiépítésének logikáját. És egészen biztosan más a hangulata a nyári szezonban, azonban akkor szerintem már zavaró lehet a sok turista (ebből a szempontból a legkevésbé se bánom, hogy holtszezonban kerestem fel). Felfedezése belefér egy napba, de az esti hangulat miatt érdemes megszállni itt (és ha lehetséges, akkor a várfalon belül érdemes szállást foglalni). A legnagyobb látványosság pedig a július 14-i színpompás tűzijáték, amelyet a vár fölé lőnek fel.

 

www.tourism-carcassonne.co.uk/

www.carcassonne.org/

 

Közlekedés


Én csak a repülőtér és a városközpont között használtam tömegközlekedést - autóbuszt -, de Carcassonne-nak komoly buszhálózata van, amelyik a város szélén lévő lakó- és iparnegyedekkel köti össze a Bastide Saint-Louise-t, melyet - azt gondolom - az összes járat megkerül, hogy azután a vasúti pályaudvar előtti téren elérje végállomását. Van busz a várhoz is, de annyira kicsi távolságról van szó, hogy én inkább gyalogoltam és nézelődtem a buszozás helyett. Egy útra egy euro a jegy és a vezetőnél lehet fizetni.

 

Repülőtér


Az Aéroport Sud de France Carcassonne egy pici kis légikikötő, melyre egyedül a Ryanair üzemeltet menetrendszerű repülőjáratokat. Jelenleg - az idei téli szezonban - Brüsszel/Charleroi mellett London Stansted-ről, Manchesterből, Dublinból és Portóból. Budapestről a Brüsszel/Charleroi átszállás a legpraktikusabb, ha repülővel érkezünk. A repülőtér kis forgalma garantálja, hogy gyorsan - pár perc alatt - áthaladhatunk az épületen az érkezés után. Én, mint a cikk elején írtam, nem vártam meg a reptéri buszjáratot, hanem egy kis sétával elmentem a városi busz legközelebbi megállójához. 

 

ccs_arv.jpgÉrkezés Carcassonne-ba - a repülőgéptől gyalog sétálhatunk be

 

A repülőtér egyetlen pályájára két irányból szállnak le a gépek. Ha a város felől érkeznek, akkor átrepülnek a vár felett is. Nekem sajnos nem volt szerencsém, az én gépen a másik irányból szállt le, de délután, amikor pont a várból tartottam a városközpontba, pár méterrel a fejem felett repült el a Dublinból érkező aznapi járat. Ennek utasai - akik a gép bal oldalán ültek - fantasztikus kilátásban gyönyörködhettek, megcsodálva a várat pár méter magasból. 
 

www.aeroport-carcassonne.com


Információ a reptéri buszjáratról és a helyi tömegközlekedésről: rtca.carcassonne-agglo.fr/

Buszjegy egy útra: 1 euro, napi jegy: 3 euro, reptéri busz (navette): 6 euro

Bejutás a városba helyi buszjárattal: ha kilépünk a repülőtér épületéből és elindulunk arra, amerre az út vezet, akkor hamarosan egy körforgalomhoz érünk. Ezen átmenve - van egy aluljáró a jobb oldalán - a Rue Jacques de Vaucanson-on haladjatok tovább addig, amíg eléritek a Henry Boufett boulvárdot (ez pár perc séta). Itt forduljatok balra, és szintén egy rövid séta után, jobb oldalon lesz a buszmegálló (a Lidl áruház után, CC Salvaza/Mission Locale a megálló neve). Innen az 1-es és a 7-es busz is jó nekünk - de a 9-es nem! -, jegyet a buszvezetőnél lehet venni (1 euro). És ne ijedjetek meg, hogy a busz először nem a városközpont felé megy (bejárja még az itteni részt, amihez először visszafordul). A buszon van kijelző, amin olvasható a következő megálló neve, és jó húsz perc lesz, mire elér a városközpontig (egyértelműen felismerhető lesz, a La Dome előtt a Barbés, majd a Les Jacobins megállók lesznek jelezve).

Én mindenkinek azt ajánlom, hogy a reptéri busz - a navette - helyett a helyi járattal menjen be a városba. Egyrészt a navette-re várni kell (sokkal hamarabb kijutunk az épületből - a gépből való kilépés után ez pár perc - minthogy a busz elindulna). Másrészt a navette jegye 6 euro, míg a helyi buszra csak 1 euro a jegy. Utóbbi megállója ráadásul könnyen megközelíthető a reptértől is. És útközben lesz egy szuper pékség - a Boulangerie Marie Blachère -, ahol megebédelhetünk (fantasztikus szendvicseik vannak, pizza és péksütik) nagyon jó áron, szemben vele pedig egy Lidl, ahol szintén vehetünk enni és inni valót (hogy ezzel később ne kellejen már foglalkoznunk). 

Én Carcassonne-ból Béziers felé mentem tovább, az ottani élményeimről itt olvashatsz: Béziers és a Canal du Midi - Dél-Franciaország felfedezése

 

Boulongerie Marie Blanchére


Ez egy lánc, egész Franciaországban megtalálhatóak az üzleteik (azonban, jellemzően a külvárosokban), és nagyon jó szívvel ajánlom őket. Szuper pékáruik vannak, melyekből szendvicseket is készítenek. Két-három euróért egy hatalmas bagettet vehettek, bőségesen megpakolva felvágottal, sajttal, zöldségekkel.

ccs_pks.jpg

De árulnak pizzát és mindenféle édességet. Az áraik egészen kedvezőek és vannak akcióik is (több termék együtt olcsóbb, zárás előtt félórával féláron árusítanak). Én hamarosan visszatérek Franciaországba, és már meg is néztem, hogy az általam érintett városokban hol van boltjuk. 


www.marieblachere.com/

 

 


 

Béziers és a Canal du Midi - Dél-Franciaország felfedezése

 
Béziers Franciaország egyik legrégebbi alapítású városa és tökéletesen passzolt ahhoz az elképzelésemhez, hogy 2020-ban elsősorban kisebb településeket fogok felkeresni, olyanokat, amelyeket még nem amortizált le a tömegturizmus. A város látképét a katedrális szinte erőd szerű épülete uralja, de a legkülönösebb építménye egy híd, amelyik az Orb folyó felett vezeti át a Canal du Midi vizét. És itt van a Canal du Midi egyik legnagyobb látványossága, a 9 ecluses de fonseranes, egy többlépcsős zsiliprendszer.

 

 

Béziérs-be Carcassonne-ból érkeztem, vonattal. Tulajdonképpen annak köszönhetően került be Béziers az útitervembe, hogy a Carcassonne-i programomhoz kerestem egy várost a közelében, ahonnan haza tudok utazni. És Béziers-nek van repülőtere, melyről a Ryanair repül Brüsszel/Charleroi-ba, így egy átszállással - és jó menetrenddel - meg is volt a visszaútra a megoldás. És amikor alaposabban átnéztem Béziers látnivalóit, nagyon megörültem, hogy útba ejthetem, mert kifejezetten érdekesnek tűnt (és nem is okozott csalódást).



bzr_vizhid.jpgNem optikai csalódás - a Pont Canal, melyben a Canal du Midi vízét vezetik át az Orb folyó felett
 


Januárban nagyjából nyolc óra körül kezdett világosodni - cserébe viszont csak este hat körül sötétedett be -, de mire elkezdtem a város felfedezését, már felkelt a nap. A szállodám a városközpontban volt, így azonnal Béziers szívében találtam magam, mégpedig a Paul Riquet sugárútnál. A járdába illesztett kagylójelek a legkevésbé sem leptek meg, hiszen közismert, hogy az El Camino útvonalai átszelik Franciaország déli részét, a kicsit később, szintén a járda kövezetébe illesztett tevefejek annál inkább. Sőt, a közeli kis téren, a nemzeti lobogók mellett egy olyan zászló is lengett, amelyiken egy teve látható. Utána olvasva a város első püspökéhez, a vértanúhalált halt Szent Aphrodisius kötődhet ez a szimbólum. Ő Egyiptomból utazott idáig - a hagyomány szerint egy teve hátán -, hogy terjessze a keresztény hitet és lett a város első püspöke. Úgy tartják, hogy a sírja főlé emeltek a Szent Aphrodisius-bazilikát, mely a Paul Riquet allé felső végéhez esik közel (érdemes itt kezdenünk a városnézésünket, hogy azután egy félkört leírva járjuk körbe a belvárost).

De nem csak ő halt meg Béziers-ben a hitéért, hanem néhány évszázaddal később több ezren, akik a kathar vallási mozgalom hívei voltak, és amikor a pápa eretneknek nyilvánította őket, akkor kereszteshadjárat indult az elpusztításukra. Ha egy kisebb kört járunk be a városban, akkor a Szent Aphrodisius-bazilikától csak pár perc séta az Église de la Madeleine templom, melyben több mint hétezren haltak meg 1209-ben, amikor a keresztesek lerohanták a várost, mert a lakói nem adták ki a katharokat. Európa középkori történelmének egy igen kegyetlen időszakában találjuk magunkat egy pillanat alatt. Természetesen a mai látogató csak szép középkori épületeket lát, de a múltjuk lehetőséget ad arra, hogy bepillantást nyerjünk Európa történelmének egy igen érdekes korszakába.


bzr_tmp.jpgAz Église de la Madeleine

bzr_stj.jpgEgy kis sajtválaszték a piac kínálatából



Az Église de la Madeleine egy hangulatos kis téren áll, és innen már látszik is a helyi vásárcsarnok épülete, melyben ezen a kedd délelőttön csak pár üzlet nyitott ki, de mindent lehetett kapni - a friss haltól a házi készítésű sajtokig -, amire szükségünk lehet egy kellemes reggelihez vagy finom ebédhez. Ha a csarnok épület után jobbra fordulunk, akkor egy kisebb kaptató után - szűk és meredek utcák leküzdése után - máris ott állunk a Saint-Nazaire katedrális, a város legjelentősebb műemléke előtti téren. A templom belseje csodálatos, külső kialakítása viszont inkább az erőt mutatja: egész tömegével egy olyan időszak emléke, amikor állandóan készültségbe kellett lenni, számítani az ellenségre a város falai alatt. A templom méreteit előtte állva nem is igazán érzékeljük, sokkal inkább a belsejében, míg formáját lentről, a folyópartról nézve mutatja meg igazán.


A mellette lévő kis park mellvédjéről pompás kilátás nyílik az Orb folyóra és a régi hídra. Sétánkat érdemes a Pont Vieux, azaz a régi híd felé folytatni. Ez pár perces sétát jelent, igen jelentős szintkülönbséggel, de szerencsére lefelé megyünk. A régi hidat nemcsak gyalogosok használják, hanem az autóforgalom előtt is nyitva áll. Ha átmentünk rajta, akkor jobbra kerülve érdemes mellé menni, mert innen mutatja meg az igaz formáját (szépségét), és menjünk is át alatta, a part menti sétányon, mert a túlsó oldaláról visszanézve - átnézve az Orb túlsó partjára - láthatjuk azt a klasszikus látképet, ahol a Pont Vieux felett a katedrális épülete tölti be a látképet.


bzr_pne.jpgAz időjárás lehetett volna szebb is, a kilátás azonban így is elragadó


bzr_pvx.jpgEz Béziers - a Pont Vieux és a katedrális

 


És folytassuk az utunkat a parti sétányon, egészen addig, amíg elérünk egy torkolatig (a vasúti híd után). Itt jobbra fordulva, kövessük a csatorna vonalát, mert így juthatunk el a Les 9 Écluses de Fonseranes zsiliprendszeréig. Ne szegje a kedveteket, hogy az első szakasz eléggé lepusztult, mert hamarosan elérünk egy szépen parkosított részt. Innen intenzív emelkedésbe kezd az út - és a folyómeder is, melyben itt alig csörgedez némi víz -, de hamarosan elérjük az első zsilipkaput, utána pedig bal kézről becsatlakozik a Canal du Midi csatornája. Itt van az a többlépcsős zsiliprendszer, amellyel megoldották a hajók átemelését az igen nagy szintkülönbségen. 


Ezen januári kedd délelőttön meglehetősen csendes ez a rész - viszont annál hangulatosabb -, azonban a nyári hónapokban és a hétvégéken biztosan nagy pezsgés van - a Pont du Guard és Carcassonne vára után a régió harmadik legnépszerűbb turisztikai helyszíne -, erre utal egy színvonalas étterem és a turisztikai hivatal itteni kirendeltsége. Összesen kilenc zsilipkapu és nyolc, tojás alakú medence alkotja a rendszert, melynek segítségével 21,5 méteres szintkülönbséget küzdenek le a vízi járművek, alig 300 méteren belül. Ezen a részen nem lehet a zsilipkapuk felett átjárni, így a jobb oldalán felsétáltam a végéig, majd vissza addig, ahol a Canal du Midi elkanyarodik, és ezúttal ennek a csatornája mellett indultam vissza a városközpont felé (itt van egy átjáró a túlsó partra). És itt jön Béziers nagy értéke, hogy miközben szinte alig távolodtam el a városközponttól - nagyjából tíz percnyi gyaloglásnyira -, mégis csodálatos környezetben, a természetben kirándulhattam. 


bzr_fon.jpgA zsiliprendszer alsó vége

 bzr_w3.jpgÉs a zsiliprendszer játékos mása Béziers egyik bevásárlóközpontjában

 


A Canal du Midi mindkét oldalán kulturált sétány vezet, fasorral szegélyezve. És hamarosan feltűnt utazásom egyik legkülönlegesebb látványossága, a híd - a Pont Canal avagy Orb Aquaduct -, amelyik a Canal du Midi vizét átvezeti az Orb folyó felett. Erre azért van szükség, mert a hajóforgalomnak problémás volt keresztezni a folyó, olykor sebesen sodró vizét. A hídon gyalogosan is átkelhetünk és a látvány páratlan. Mintha egy optikai csalódás lenne, hogy a híd alatt és fölötte is víz folyik. Még látványosabb lehet, amikor hajóforgalom is van rajta. A hídon átsétálva a város központi pályaudvara mögé érkezünk meg, így azt jobbról vagy balról megkerülve juthatunk vissza a belvárosba. Talán balra indulva praktikusabb, mert így a vasúti sínek alatt elhaladva egy olyan városrészhez érkezünk, ahol találunk egy középkori templomot, a rómaiak korában emelt amfiteátrum maradványait, és itt van a város múltjának emlékeit bemutató Bitterios Múzeum is. 


Ez a rész sokáig a városfalon kívül helyezkedett el (ahogy a helyi turisztikai hivatal oldalán olvasható: a "Béziers-i akropolisz" végénél). A település korabeli, gall-római központja lehetett itt, ennek emléke az amfiteátrum romja. És tulajdonképpen vissza is érkeztünk a városközpontba, akár sétálhatunk még egyet Béziers legelegánsabb sugárútján, a Allées Paul Riquet-en, ahol a borászatból meggazdagodott polgárok elegáns bérházai állnak a 19. század második feléből. (Paul Riquet, Béziers szülötte volt a Canal du Midi megalkotója.) Ez a program egy kényelmes egynapos túra, műemlékekkel és természeti értékekkel, igen összetett élményt nyújtva. Nekem nagyon megtetszett Béziers, bármikor szívesen útba ejtem, ha a közelben járok ismét.


bzr_wapt2.jpgA repülőtér nem túl nagy, de modern épülete


A Béziers Cap d'Agde repülőtérre minden járat indulásához rendelve megy busz (Franciaországban navette-nek hívják a reptéri shuttle járatokat). A 17 órakor felszálló Brüsszel/Charleroi járathoz a pályaudvar elől 14.50-kor indult busz, amelyiknek még egy megállója van a városközpontban (a de Gaulle téren, itt van a központi buszpályaudvar, amit minden buszjárat érint). A pályaudvar épülete előtt egyértelműen jelzik a reptéri busz megállóját - a város buszjárat megállója mellett van -, a buszjegy egy útra 1.60 euro és készpénzben lehet fizetni a buszsofőrnél (a helyi járatra pedig 1 euro a jegy egy útra). Az emberek kedvesek és segítőkészek, de angolul szinte egyáltalán nem értenek, de azért mindig sikerült boldogulnom.

A repülőtérnek nincs nagy forgalma, a napi egy-két járat utasait kényelmesen ki tudja szolgálni. A biztonsági ellenőrzésen gyorsan át lehet jutni, előtte van egy bolt az épületben, de a tranzit részen is van büfé. A reptéri busz nemcsak Béziers-be megy, hanem az ellenkező irányba, a Földközi-tenger partjához is, Agde városába. 

 

Canal du Midi - a végighajózható világörökség 


Ha a hajózási időszakban vagyok itt, akkor Carcassonne-ból Béziers-be a Canal du Midi-n is eljuthattam volna. Nyári képeken komoly hajó forgalom látható a Béziers-i Pont Canal hídon is. A Toulouse-t a Földközi-tengerrel összekötő vízi út kialakítására a 17. században került sor és eredetileg Canal Royalnak nevezték. 1996 óta része a Világörökségnek és napjainkban a turizmus igényeit szolgálja ki hangulatos vízi útvonalával. 

www.tourismecanaldumidi.fr/

 

Hol járunk?


Sokféle jelzővel találkozhatunk ezzel a régióval kapcsolatban. Egyrészt, mint a történelmi Occitania régió része, melyet az okszitán (provanszál) nyelv köt egybe. 2016-tól használják ismét az Occitania elnevezést erre a közigazgatási régióra, előtte Languedoc-Roussillon volt az elnevezése. Az a rész, amit mostani utammal érintettem, a régión belül, Aude megye része (Carcassonne és Béziers is). Ezt a területet nevezik a Katharok földjének - Pays Cathare -, és ezzel a fogalommal számos turisztikai kiadványban találkozhatunk, sőt, külön turisztikai kártya is vásárolható, mellyel a régió műemlékeit kedvezményesen kereshetjük fel. 


Béziers-től alig pár kilométerre van a tengerpart - a Földközi-tenger partvidéke -, így akár egy nyaralás része is lehet a felkeresése.

 

bzr_y2.jpg

 

Hasznos turisztikai oldalak:

www.beziers-in-mediterranee.com/

www.audetourisme.com/fr/ 

www.payscathare.org/

 

 

Barcelona és Madrid - utazás az Air Europa Airbus 330-as repülőgépével

Praktikus gyakorlati tanácsok a barcelonai és a madridi repülőtérről


Budapestről szombat kora reggeli indulással, nagyon jó menetrenddel lehet elutazni Barcelonába, másnap este pedig Madridból van közvetlen járat a Liszt Ferenc repülőtérre. Ez két teljes nap, hétvégén, az utazás így szabadság igénybevétele nélkül is megvalósítható. És nagyon sokszor lehet ezekre a járatokra igazán kedvező árú jegyet foglalni. Én úgy gondoltam, hogy december közepén pont ideális lesz ezt a két várost felkeresni, kihasználva, hogy sokkal kellemesebb arrafelé az időjárás, és megnézni, hogy milyen a spanyol városok hangulata az adventi időszakban.



Budapestről és Budapestre foglaltam le először a repülőjegyeket, így következő lépésként a Barcelona és Madrid közötti távolság legyőzéséhez kellett megtalálnom a legideálisabb megoldást. A busz és a vonat az utazás hosszúsága és a jegyárak drágasága miatt hamar kiesett, de szerencsére volt egy nagyon is kedvező opció repülőgéppel, mégpedig az Air Europa esti Barcelona-Madrid járata. Mivel hónapokkal korábban foglaltam le a jegyemet, így 28.33 euróért utaztam, ami nagyon kedvező ár volt (a vonat és az autóbusz sem lett volna olcsóbb). A járat 20 óra 35 perckor indult és 22 óra 05 percre adták meg az érkezését Madridba. A foglaláskor nem is figyeltem arra, hogy milyen géptípussal repüli a spanyol cég ezt a belföldi útvonalat, így kellemes meglepetés volt a számomra, amikor felfedeztem, hogy egy Airbus 330-assal fogok utazni. Szélestörzsű géppel utaztam már, de A330-assal még nem, úgyhogy kíváncsian vártam, hogy milyen lesz egy ilyen rövid útvonalon nagy géppel utazni.


air-europa-a330-300k.jpg



Barcelonában a 1-es terminálról indult az Air Europa gépe (a budapesti járatok az 2-es terminálra érkeznek és onnan is indulnak). A városközpontból metróval érkeztem és meglepő volt, hogy alig pár ember szállt ki velem együtt a szerelvényből, pedig ez már a végállomása volt. Bent is nagyon csendes volt az épület, úgy látszik a szombat este nem csúcsidőszak. A metróállomástól zárt területen keresztül azonnal a terminálépületbe érkezünk, ahol gyorsan átjutottam a biztonsági ellenőrzésen. Az épület kifejezetten modern és tágas, valamint igen nagy. Üzletek természetesen vannak, viszont itt nem terjedt el az a szokás, hogy a tax free boltban is lehet innivalót - ásványvizet - venni, csak az éttermekben vagy az automatákból. És vannak komoly távolságok a terminálon belül, én is vagy tíz percig gyalogoltam a biztonsági ellenőrzéstől (és az utána lévő boltoktól) a beszállókapuig, és még így sem értem el az épület végét. A beszállítást 19 óra 40-re írták és valóban igen korán megkezdték az utasok beengedését. Én az első között léptem a gép fedélzetére, ami azt jelentette, hogy volt még majdnem 50 perc az indulásig. 

Nagyon más egy szélestörzsű gépen utazni (de még várakozni is). A tágas belső tér sokkal komfortosabb érzést kínál, nem érzi úgy beszorítva magát az ember a széksorok közé. A helyem a turistarész elejére szólt, és tulajdonképpen jól esett várakozni (az egész napos városnézés után), mert az ülőhely kényelmes volt, és igen szórakoztató volt látni, hogy a személyzet milyen jól érzi magát, milyen lazán kezelik az érkező utasok tájékoztatását, eligazítását. Szépen lassan megtelt a gép (majdnem tele lehetett, azaz közel 300 fő utazott ezzel az esti járattal), és végre elindultunk. És ekkor lett világos számomra, hogy miért ilyen hosszú idő papíron az út - másfél óra -, miközben a repülési idő sokkal rövidebb (kevesebb, mint egy óra). Ugyanis mind a barcelonai, mind a madridi repülőtéren több mint tíz perc volt a gurulási idő, azaz amíg eljutottunk a felszállásig és leszállás után az állóhelyünkre. Ezzel együtt is jó időben, jóval a menetrendben megadott időpontnál hamarabb kiszállhattunk a gépből. Ez most csak egy rövid repülés volt, de szimpatikus volt a gép személyzetének közvetlensége, hogy útközben csak annyi információval látták el az utasokat, amennyire feltétlenül szükség volt. Az A330-as még turista osztályon is megfelelő kényelmet biztosított, elég nagy lábtérrel. Az Air Europa alkalmanként Boeing 787-essel is repüli ezt az útvonalat, illetve napi rendszerességgel a Madrid és Las Palmas közöttit.

 

Barcelona-El Prat Josep Tarradellas airport 

A barcelonai repülőtérnek kétféle kötött pályás összeköttetése is van a belvárossal: metró és a vonat is érinti (a 2-es terminálnak mind a kettőhöz van megállója, az 1-est csak a metró érinti). A vonat jár ritkábban, viszont azzal egyből a belvárosig tudunk menni - és kevesebb megállója van addig -, míg a metrónál egyszer át kell szállnunk ahhoz, hogy a városközpontig eljussunk (bő fél órát lehet számolni az utazásra).

Az 2-es termináltól gyalogolni kell, ami kb. 10 perc séta és egy fedett híd vezet el a vasút- illetve metróállomásig. Előbbi a felszínen van, utóbbi a föld alatt (egymás mellett van a bejáratuk). Lehet venni napi jegyet - ez 2019-ben 8.60 euro volt -, amelyik egyaránt érvényes a vasút zónán belüli szakaszára és a metróra is (és a többi tömegközlekedési eszközre is), így nagyon rugalmasan tervezhetjük meg, hogy melyik járművel utazzunk (a napi jegy egy oda-vissza utazást tartalmas a repülőtér és a város között).

A jegyet megvehetitek a vasúti jegyterminálból is és a metró bejáratánál lévőből is. Arra figyeljetek, hogy a metró a 2-es termináltól még átmegy a 1-re, azaz nem mindegy, hogy melyik peronhoz mentek le. A reptéri L9 (sud) metróvonalról én a Collblanc megállónál szálltam át az L5-ös vonalra és azzal a la Sagrada Familia megállóig mentem. 


A barcelonai repülőtér hivatalos oldala: www.aena.es

 

Madrid-Barajas Adolfo Suarez airport

A madridi repülőtérnek négy terminálja van (plusz a negyediknek egy szatellit terminálja is). Budapestről az egyes terminálra érkeznek és innen is indulnak a fapados járatok. A metró érinti mindegyik terminált, mégpedig úgy, hogy az egyik megállójától az 1-2-3-as terminálokat lehet elérni, míg a négyes terminálnak külön állomása van. A metrómegállótól végig zárt térben vezet az út az egyes terminálhoz, és jó tíz perc gyaloglást jelent.

A reptéri egy aránylag rövid metrószakasz, amelyikről még át kell szállnunk egy másik vonalra, hogy eljussunk a városközpontig. Van napi jegy - 2019-ben 8.60 euro -, amellyel a reptérig utazhatunk (ha sima metrójegyet veszünk, ahhoz külön kiegészítőt kell venni, ha a reptéri megállóban akarunk fel vagy leszállni). Madridban nincs papírjegy, csak utazási kártyával tudunk metrózni, de ezt a jegyvásárláskor megkapjuk az automatából (ha turista napi jegyet veszünk, akkor a 8.60 euro tartalmazza a kártya árát, egyébként 2.50 euróba kerül).

Madridban jó opció a repülőtéri gyorsjárat, az Airport Express busz is, amely 5 euróba kerül egy útra és közvetlenül a belvárosig visz el (a Cibeles térnél van megállója, a végállomása pedig az Atocha pályaudvar). Negyedóránként-húszpercenként jár és kb. fél óra a menetideje az 1-es terminál és a városközpont között. A buszjáratokon fizethetünk készpénzzel is a jegyért, de csak kis címletekkel. De vasúti csatlakozása is van a madridi repülőtérnek (a 4-es terminálnál), illetve közvetlen buszjáratok közlekednek innen a vonzáskörzetében lévő városokba, például a világörökségi címmel is büszkélkedő Alcalá de Henares-be. A repülőtéri terminálok között pedig ingyenes buszjáratok biztosítják az átjárást. 


Hazafelé: a biztonsági ellenőrzésen gyorsan át lehet jutni, de utána van olyan kapu, ami a kiírás szerint 20 perc sétával érhető el, úgyhogy érdemes az ellenőrzés után rögtön megnézni, hogy melyik lesz a kapunk és a szerint beosztani az időnket vásárlásra, nézelődésre, mosdóba menésre, hogy milyen távolságot kell majd megtennünk. Madridba - és Barcelonába is - utashídon keresztül, közvetlenül érhetjük el a terminálépületet, ami viszont azzal jár - miután ilyenkor csak a gép első ajtaján keresztül van a ki és beszállás -, hogy jóval lassabb a folyamat, mint amikor két irányból történik az utasok fogadása (azaz ha valaki siet, akkor érkezéskor felértékelődik, ha a gép elejében foglal helyet). 


A madridi repülőtér hivatalos oldala: www.aena.es/